1857 és 1868 között jelent meg a tizenkettő plusz egy pótkötetes „Magyarország családai”, mely 6500 nyomtatott oldalon, 3.700 családfát, 550 címert, több mint 10.000 család adatait tartalmazza. A genealógia és a heraldika mindmáig nélkülözhetetlen alapművét a dualizmus korának hihetetlen szorgalmú tudósa, a balassagyarmati kisnemesi családból származó Nagy Iván írta. „Nemzetünk történelméhez adni kalauzt, mely a szerepelt személyek eredetével, családi összeköttetéseivel ismertet meg, – főczélja e gyüjteménynek. Kényes és nehéz munka.” – írta az első kötet bevezetőjében a szerző. A Magyarország történelmét, közéletét ezer éven át meghatározó nemesi családok „nemzékrendje”, családi kapcsolatai egyfajta keresztmetszetét adják a feudális Magyarországnak. A „Nagyiván” forrásául legnagyobb részben levéltári anyagok: központi levéltárak, oklevelek, kancelláriai dokumentumok, a nagyobb családok csak többé-kevésbé gondozott magán levéltárai szolgáltak. Nyilvánvalóan nem lehetett (nem lehetséges) hibátlan, befejezett művet létrehozni, ám mégis, az elmúlt másfél évszázadban nem akadt történész, aki hasonló alaposságú, igényességű munkába vágott volna, így Nagy Iván nemes célja teljesült: történészgenerációk számára szolgál máig nélkülözhetetlen kézikönyvül. Ugyanakkor nemcsak a szakembereknek ajánljuk a „Nagyivánt”, hanem mindenkinek, aki érdeklődik Magyarország ezeréves történelme, az azt meghatározó családok sorsa iránt.
