Hazánkban az első tudományos igényű kertészeti szaklapok jellemzően az első világháború után jöttek létre, a kertészeti irodalom addig inkább a műkedvelést szolgálta. Kerekes Lajos szerkesztésében 1925-1948 között jelent meg a Növényvédelem, a„a mezőgazdasági többtermelés szemléje”, később mint a Földmivelésügyi Minisztérium Növényvédelmi Irodájának lapja, a Magyar Növényvédelmi Szolgálat hivatalos közlönye. Közel negyedszázados fennállása alatt gazdák, szakemberek, hobbikertészek tömegeinek nyújtott biztos tájékoztatást növényvédelmi kérdésekben.
„A mai nehéz gazdasági viszonyok között szinte lehetetlen feladatnak látszik egy uj mezőgazdasági szaklap megindítása. És mi mégis megkíséreljük megbirkózni ezzel a feladattal, mert tudjuk mit jelent a mezőgazdaság mai krízisének idején egy komoly és megbízható tanácsadó, amely segítségére siet a majdnem végpusztulással küzdő gazdatársadalomnak. A magyar többtermelés kulcsa a növényvédelem, hiszen Magyarország mezőgazdasági termelését az időjáráson kivül főként azok a növényi és állati kártevők befolyásolják, melyeknek fellépése évente sok száz milliárdos károkat okoz. És nálunk mégis a növényvédelem eddig érthetetlen módon a mezőgazdaság legelhanyagoltabb ágazata volt. Szakkönyveink, amelyekből a helyes, okos védekezési módokat megtanulhatná a kertész, a gazda, a szőlőbirtokos alig voltak, sőt még szaklapjaink is csak pár éve foglalkoznak a növényvédelmi problémákkal. Hiába dolgozik a gazda, ha vetésének jórészét az egerek, üszög, a sáska, a gabonalegyek és a többi növényi és állati élősködők aratják le helyette, hiába dolgozik a kertész, mikor a rovarok, lepkék milliói, az apró gombák milliárdjai pusztítják el, férgesitik meg, rothasztják le gyümölcstermését, mikor a gyümölcspenész, a vértetü egész vármegyék gyümölcsfaállományát jóformán egy napról a másikra kipusztitással fenyegeti, nem szüretel a szőlőbirtokos ott, ahol — mint a tavaly — a peronoszpóra, a szőlőmoly, a szőlő ilonca és a többi szőlöellenségek tartják meg a szüretet. Harcot hirdetünk, új honfoglalást, amelyet a magyar mezőgazdasági termelés sok milliárd látható és láthatlan ellensége ellen a tudás fegyvereivel akarunk megvívni. Felvértezve indulunk a harcba! A legkiválóbb magyar szakférfiakat tömöritettük zászlónk alá, kiknek nagy szaktudása, hosszú tapasztalata biztosítja fegyvereink acélosságát. A harcot nem mi vívjuk meg, mi csak felfegyverezzük a magyar gazdák seregét, akik felhasználva ismereteinket, tapasztalatunkat és irányításunkat diadalra fogják juttatni a „Növény védelem" lobogóját a magyar mezőgazdasági kultúra dicsőségére.”
