A Religio egyike a legrégibb sajtótermékeinknek: 1841-ben jelent meg először, akkor még Religio és Nevelés (Egyházi folyóirat) címen. Az 1849-ig hetente megjelenő folyóirat egyaránt foglalkozott tanügyi és egyházi kérdésekkel is, mintegy bizonyítékául annak, hogy ekkoriban még az egyház és az iskola a lehető legszorosabb kapcsolatban állt egymással. A megjelent írások a katolikus vallási élet, a valláserkölcs, a vallásos nevelés problémáit érintették. Első szerkesztője Szaniszló Ferenc, majd 1843-tól Somogyi Károly (a szegedi – ma róla elnevezett – könyvtár megalapítója), végül 1848-tól Danielik János volt, mindhárman katolikus papok.
1849-től – továbbra is Danielik szerkesztésében – immár Religio néven, „katholikus politico-egyházi és irodalmi lap” alcímmel jelent meg. 1853 után meghatározása egyházi és irodalmi folyóiratra egyszerűsödött. További szerkesztői: Zalka János (1856-tól), Somogyi Károly (1859-től, „Katholikus egyházi s irodalmi folyóirat” alcímmel), Pollák János (1861-től), Palásthy Pál (1864-től), Pollák János (1868-tól), Cselka Nándor (1870-től), Hornig Károly (1873-tól), Breznay Béla (1878-tól, 1895 és 1905 között Religio és Vallás címen, 1902-től „Katholikus egyházi, társadalmi és irodalmi folyóirat” alcímmel), Dudek János (1906-tól, ismér Religio címen, „Tudományos, társadalmi és irodalmi katholikus folyóirat” alcímmel), Hanuy Ferenc (1913-tól, „Tudományos és társadalmi katholikus heti folyóirat” alcímmel), míg végül Kiss János (1914-től, „Hittudományi és bölcseleti folyóirat” alcímmel).
A szerkesztői és alcím változások jelzik a hosszú életű lap enyhe tematikus irányváltásait, amelyek közül az utolsó, 1914-es váltást emelnénk ki – ekkor lett hetilapból havi megjelenésű folyóirattá –, amelyről Kiss János szerkesztő így ír: „A dolog úgy történt, hogy az általam 1886-ban alapított Bölcseleti Folyóirat 21 év után beleolvadt a szintén általam 1890-ben alapított Hittudományi Folyóiratba, majd ennek a tárgya 1914 elején, mikor 24 éves volt, átment az addig katholikus társadalmi jellegű Religióba, mely attól fogva hit- és bölcselettudományi jellegűvé lett. Tulajdonképen sem a Bölcseleti Folyóirat, sem a Hittudományi Folyóirat meg nem szűnt, hanem a hit- és bölcselettudományi mai Religióban fennáll.”
