1831 és 1833 között összesen 15 kötetben látott napvilágot a Sas című tudományos, szépirodalmi és kritikai folyóirat. Főszerkesztője Thaisz András királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Thaisz 1817 és 1827 között szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt, amelyben viszonylag kevés munkája jelent meg, viszont annál nagyobb részt vett ki mások buzdításában és az irodalom számára történő megnyerésében. Ezek után Wigand Ottót, pesti kiadó-könyvárust egy új folyóirat alapítására bírta, mely 1831. január 15-én indult útjára.Mottóul Gróf Széchenyi István Hitel c. művéből választott iránymutató gondolatot:„Csak minden oldalú vizsgálat által lelhetni fel az igazságot, 's ez csak a' gondolatok legszabadabb közlése által valósulhat. Hol a' beszéd korlátos, ott rab a’ nyelv ’s csak rabként szól.”Thaisz az 1. és 2. kötetet Cserneczkyvel, a 3.-tól egymaga, a 13.-tól Felapáti Molnár Sándorral szerkesztette 1833 szeptemberéig, amikor is a 15. kötettel megszűnt. Ezen folyóiratba már maga is több cikket írt.
