168óra, 1996. június-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1996-10-01 / 39. szám
GLÓBUSZ Camp David mártírja Elindította, majd elvesztette az 1973-as háborút, mégis ő volt az első arab vezető, aki területet szerzett vissza Izraeltől. Elindította az arab-izraeli béketárgyalásokat, s megkötötte a Camp David-i békeszerződést. Ezek történelemformáló tettek voltak, melyekért a világ és a Nobel-békedíjat odaítélő bizottság sokszorosan kifejezte háláját Anvar Szadat elnöknek. Ő azonban közben olyannyira magára haragította Egyiptom népét, hogy amikor 1981. október 6-án a merénylők végeztek vele, otthon nem sokan siratták. Temetésén három volt amerikai elnök is ott volt. Igaz, a negyedik, a hatalmon lévő Ronald Reagan biztonsági okokból otthon maradt. BOKOR PÁL a 15 éve elhunyt Szadatra emlékezik. Győzelem és halál Egyipt Az egyiptomi történelemben október 6. a győzelem és a halál napja. 1973. október 6-án indította első győzelmes támadását egy arab hadsereg Izrael ellen. A meglepetésszerű akció egyiptomi-szíriai sikert hozott, s noha a háborút az arab szövetségesek végül elvesztették, Anvar Szadat elnök megnövekedett tekintéllyel került ki ebből a harcból. Pontosan nyolc évvel életének legdiadalmasabb napja után, ugyancsak október 6-án Szadatot a háborús siker emlékére rendezett díszszemlén iszlám szélsőségesek lelőtték. Szadat a Nílus deltavidékén született hivatalnok családban. A kairói katonai akadémia elvégzése után egy ideig együtt szolgált Nasszerrel. Útjaik később elváltak. A világháború idején Nasszer Szudánban harcolt, Szadat viszont az Ifjú Egyiptom Mozgalomhoz csatlakozott, s a brit gyarmati uralom ellen a németekkel szövetkezett. 1942-ben letartóztatták. Két év múlva megszökött. Megint elfogták, és csak 1949-ben térhetett vissza a hadsereghez. A karrier Életútja 1950-ben találkozott újra Gamal Abdel Nasszerével, a Szabad Tisztek Mozgalmában, mely 1952. július 23-án a történelem egyik legrégibb királyságát söpörte el Egyiptomban. Szadat a szabad tisztek szóvivőjeként olvasta fel a Forradalmi Parancsnoki Tanács első nyilatkozatát. Ettől kezdve politikai pályája töretlenül ívelt felfelé. Volt ENSZ-fődelegátus, a nemzetgyűlés elnöke, s 1964-től 1970-ig Nasszer után a második ember Egyiptomban. Eközben jellegzetes apparátusi emberként viselkedett, viszonylag keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, nem sok konfliktusba ártotta bele magát, s így csekély számú ellenséget, ám nagy befolyást szerzett. Amikor Nasszer 1970. szeptember 28-án meghalt, a nasszeri Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságában voltak Szadatnál befolyásosabb személyek, akik szóba kerülhettek volna az utódlásnál. Szadatot a bizottságban le is szavazták, ám az október 15-én megtartott népszavazáson elsöprő győzelmet aratott. Nasszer idején az arab szocialisták a Szovjetunióval szövetkezve próbáltak az ősellenségnek tekintett Izrael fölé kerekedni, Szadat viszont megérezte, hogy a céljai eléréséhez Moszkva támogatása elégtelen. Tehát szembefordult az asszuáni gát építésében és az arab hadseregek felfegyverzésében igen aktív szerepet játszó Szovjetunióval. 1971-ben Nasszer pártjának Moszkva-barát baloldalát semmisítette meg: 91 személyt ítéltetett el. 1972-ben előbb a szovjet szakértők egy részét, majd a nagykövetet és munkatársait utasította ki az országból. Végül az összes szovjet katonai tanácsadót elkergette, de úgy, hogy a közel-keleti befolyásának megőrzésén munkálkodó szovjet vezetés politikai és katonai támogatását egy pillanatra sem veszítette el. 1973. október 6-án az egyiptomi és a szíriai hadsereg hatalmas erejű támadást indított a Sínai-félszige t 1981. október 6.:pár perccel a merénylet után 38