168óra, 2003. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
2003-06-05 / 23. szám
Kultúra hívásnak, igazi csapat tagjaként... Még soha nem voltam szélsőséges helyzetben. Sok embernek erre nincs szüksége. Lehet, hogy nekem sincs. De ez olyan alkalom, amikor ki lehet próbálni. Közben meg ott a biztonságos háttér. Mert igazi életveszélynek nem tesznek ki senkit a tévések. Orvosszemmel úgy látja, a játéknak ott a határa, ahol a testi épséget veszélyezteti. Akkor fel kell adni. Egyszer egy másik, barátságosabb televíziós csapatjátékba is megpróbált bekerülni a doktor. Fiatal srácokkal küzdötte végig az edzést. Hétfős volt a csapat, ő a nyolcadik lett a rangsorban. Azóta bánja, hogy hajszállal lemaradt. Séra doktor bevallja, ebben a kalandjátékban számára az lenne a legnagyobb kihívás, miképpen tudja ötven napra „kivonni magát a forgalomból”. Mert a szülészorvos munkaideje január elsejétől december 31-éig napi huszonnégy óra. Bármikor csörrenhet a telefon. Ha nyáron szabadságra megy, hónapokkal korábban figyelmezteti a várandós anyákat: más fogja levezetni a szülést, ha azon a héten érkezik a baba. De előfordult, hogy a nyaralást megszakítva rohant a kórházba egy komplikált eset miatt. Mindig mozgásban van. Egyre hosszabb a sor vagy százötvenen aszalódnak a napon. Másfél órát is várni kell. A sok kigyúrt, izompólós srác között feltűnést kelt egy harmincas férfiú, aki ötpercenként mobilozik. Pattogósan bonyolítja üzleti tárgyalásait, hangerőben nem feszélyezi magát. Hamar kiderül: Novotta Ferenc életművész. Eredeti mestersége szabó, de nyolc éve hirtelen elhatározással belevetette magát a belsőépítészetbe, s azóta egyre sikeresebb a szakmában. Már egyedi munkákat is kap , legutóbb egy nagy amerikai rágógumigyártó cég budapesti részlegének üzemi konyháját tervezhette meg az utolsó szögig. És ami a lényeg: végzettség nélkül, saját erejéből jutott idáig. Mert a legfontosabb szerinte a pozitív gondolkodás. Nem aggódni, nem félni, nem vacillálni... - Ha három éve valaki azt mondja, hogy a feleségemmel belevágunk egy kölcsönbe, és megvásároljuk a lakást, amit elképzeltünk, kinevetem — jellemzi a nyíló távlatokat. S elárulja azt is: Isten segíti őt. Nevet, amikor scientológusnak nézzük. Nem, nem, semmiféle egyházhoz, felekezethez, vallási csoporthoz nem tartozik. Ez magánvallás. - Előző életemben rabbi vagy pap lehettem - magyarázza a belső késztetést, amely szüntelen arra sarkallja, hogy „térítsen”. - Most azért nem lettem pap, mert túlságosan szeretem az érzéki örömöket. Novotta Ferenc is rabja lett a „keleti műfajnak”. Ez sem az első kísérlet arra, hogy élő adásba kerüljön, tucatnyi idegennel összezárva. Mert úgy gondolja, a televízió révén mutathatná meg ország-világnak, mire is képes a szeretet. Milyen az, amikor nem egymás ellen, hanem egymásért küzdenek az emberek, amikor nem fúrják egymást, nem acsarkodnak, hanem összefognak. Mert úgy eldurvult az élet, hogy egy lakatlan szigeten, kígyók és ragadozók között sem sokkal nehezebb megmaradni. - A másik valóságshow válogatásán az utolsó körig jutottam. Pongó smúzolt nekem. Végül a külföldi producereken múlott, hogy nem lehettem házlakó. És érkeznek újabb versenyzők. Ezrek akarják kipróbálni, milyen késsel barlangot vájni a löszfalba, éti csigát, bogarat enni, kígyók elől menekülni, farúdon lógni órákig a tenger fölött. A kamera előtt több százszor hangzik el naponta. -Szeretem a kihívásokat. ■ Mérő László, a játékelmélet kutatója, az ELTE kísérleti pszichológiai tanszékének vezetője szerint az emberek többsége természetesen kerüli a szélsőséges helyzeteket, a traumatizáló élményeket, s retteg attól, ha a túlélésért kell küzdenie. De mindig vannak olyanok, akik keresik az emberpróbáló kalandokat. Ők jelentkeznek a túlélőshow-ba. Az akciófilmek nem véletlenül népszerűek: a közönség szívesen néz olyan küzdelmet, amelyet nem neki kell megvívnia. A túlélőshow ugyanolyan próba, mint az olimpia - vélekedik a pszichológus. A szereplők tudják, hogy lehet nyerni és veszíteni. Ha az embernek lehetősége van arra, hogy minden tőle telhetőt megtegyen, a vereséget is fel tudja dolgozni. ízlés dolga, hogy szívesen nézzük-e mások szenvedését. A nézők érzelmeit bizonyára jobban felkavarja majd a műsor, mint a szereplőkét. Bánki György pszichiáter annak idején elhárította az egyik kereskedelmi csatorna felkérését, hogy egy valóságshow háttérszakembere legyen. Szerinte a műsorkészítők csakis a játék problémamentes lebonyolításában látják felelősségüket, lélekgyógyászt és biztonsági embereket alkalmaznak, és persze kiszűrik a kiszámíthatatlan reakciókra hajlamos jelentkezőket. Közben felmérhetetlen, milyen mintákat nyújtanak a fogékony korosztályoknak az olyan műsorok, amelyekben az összetartás és az együttműködés háttérbe szorul az egyének nyílt vagy rejtett harca mögött, és a szereplők olykor azáltal énvényesülnek, hogy elárulják egymást. Ezek a játékok a „kinti” élet állandósult versenyhelyzeteinek karikatúrái. Mivel az ingerküszöb emelkedik, hamarosan kiköthetünk az „oroszlánok kontra keresztények” típusú élethalálharc bemutatásánál. Kalandvágyó és önmagukat szívesen közszemlére tevő emberek mindig voltak. A különleges próbák kiállása fejleszeti is a személyiséget, de az előre nem látható nehézségek és az ismertség az addigi életút fölötti kontroll elvesztéséhez is vezethet. Ferenc szeretné megmutatni, mire képes a szeretet