168óra, 2003. október-december (15. évfolyam, 40-52. szám)
2003-12-04 / 49. szám
Közélet i rasszista megnyilvánulások ellen - amire nemzetközi szerződésekben is kötelezettséget vállalt. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a szólás szabadsága a demokrácia alapja, amelyet megingat, ha némely közlés pusztán tartalma miatt üldözhető. „Mindenkinek joga van hozzá, hogy megkísérelje személyes állásfoglalásával alakítani a közfelfogást. Annak is joga van ehhez, aki megvetésre méltó, előítéletes nézeteket kíván népszerűsíteni. Mindaddig, amíg nézeteinek terjesztése nem jelent nyilvánvaló és közvetlen veszélyt mások személyiségi jogaira, biztonságára, szabadságára, testi épségére vagy tulajdonára nézve, politikai harcban kell legyőzni őt, nem pedig a szóláshoz való jogától kell megfosztani” - írja Kis János és Sólyom László a Népszabadságban megjelent közös dolgozatban. Hozzáteszik: „A jogos érzékenységek köre végtelen, de nem helyes minden sérelmes vélemény mellé rendőrt állítani.” Érvelésük a Fővárosi Ítélőtábla Hegedűst felmentő ítéletének indoklásában is visszaköszön. Kis és Sólyom véleméményét az SZDSZ politikusai is osztják. Sokáig egybehangzóan állították: nem szavazzák meg a törvénymódosítást, mert alkotmányellenes - azáltal, hogy az Alkotmánybíróság határozataiban rögzítettnél jobban szűkítené a szólás szabadságát -, a bővítés beláthatatlan következményekhez vezet. Ráadásul nincs olyan pontosan kifejtett jogi szöveg, amellyel a kódolt rasszizmus „megfogható”. A törvénypártiak úgy vélik: mégis korlátozni kell a szólás szabadságát, ha az emberek méltósága sérül. Ahogy a szabad véleménynyilvánítást a büntetőjog korlátozza, amikor a rágalmazást, a becsületsértést szankcionálja. Erre mondják a demokráciaféltők: csak „a hatályos törvényt kell betartani”. Amelyről épp a Hegedűs-perben hozott, egymásnak ellentmondó első- és másodfokú ítélet mutatta meg, többféleképpen lehet értelmezni. Kis János egyébként ifjabb Hegedűs Lóránt felmentését így kommentálta: „A demokrácia győzelme... alkotmányos és törvényes.” „A probléma nem a jogsza- 168 óra USZÍTÁSTÖRTÉNET A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A rendszerváltás után a szabadság egyik „káros mellékhatásaként” nemcsak az utcán, a közéletben is megjelentek a rasszista megnyilvánulások. Az 1990-es kampányban Grezsa Ferenc későbbi MDF-es képviselő Apák és fiúk címmel jelentette meg nagy vihart kiváltó brosúráját, amelyben azt fejtegette, hogy a demokratikus ellenzék tagjai az egykori ávós és zsidó nómenklatúra közvetlen leszármazottai, ellenzéki ténykedésüket nem véletlenül tolarálta a pártállami rendszer. Az első kormányzati ciklus idején hetekig borzolta a kedélyeket a parlamentben hangszalagon rögzített, állítólagos „Hordót a zsidónak!” bekiabálás. Az Alkotmánybíróság 1992 májusában úgy határozott: a gyalázkodás és bizonyos negatív vélemények hangoztatásának büntethetősége alkotmányellenes. 1993 októberében a Fővárosi Bíróság felmentette a közösség elleni izgatás vádja alól a Hunnia című folyóiratot. „Magyarországon antiszemita véleménynek is hangot lehet adni - fejtegette a bíró. - A véleménynyilvánítás alkotmányos alapjog, amely a büntetőjog eszközével csak a legvégső esetben korlátozható. ’’Abban az évben az Összeesküvés - Nietzschei Birodalom című könyv kiadóját, Mónus Áront is felmentette a bíróság a közösség elleni izgatás vádja alól, elvetve a feljelentők állítását, miszerint a könyv alkalmas a zsidóság elleni uszításra. A matematikus végzettségű férfiú ezután többször állt a bíróság előtt, de minden esetben felmentő ítélet született. Csurka István 1993-ban, még MDF-alelnökként közétett dolgozatát Debreczeni József „náci politikai alapvetésnek” nevezte, s Elek István is keményen támadta. 1993-ban mindhármukat kizárták. Csurka ez után hozta létre a MIÉP-et. Évekkel később, már a Horn-kormány idején, a Frankfurti Könyvvásáron részt vevő magyar írók és költők általa közzétett névsorában származási alapon kurzivált. Szabó Albert ténykedése új fejezetet nyitott a magyar uszítás történetében. Szabó 1987- ben Ausztráliába távozott, s 1993-ban tért vissza Magyarországra, megalakítva a Világnemzeti Népuralmista Pártot, amely Szálasi Ferenc nyilaspártját tekintette elődjének. A szervezetet a bíróság feloszlatta. 1994-ben Szabó ellen antiszemita kijelentései miatt kezdeményeztek eljárást, de a bíróság a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva felmentette. 1996-ban a Fővárosi Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság is ejtette ellene a közösség elleni izgatás vádját. 1996. október 23-án Szabó Albert, immár a Magyar Népjóléti Szövetség vezetőjeként, Szabadság téri „ ünnepi beszédében ” a magyar zsidóságot „idegen ország érdekeit képviselő kisebbségnek ” nevezte, és követelte: távozzanak Izraelbe. 1998-ban a bíróság közösség elleni izgatás miatt három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Szabó visszatelepült Ausztráliába. 1997-ben a Legfelsőbb Bíróság egy ítélet indoklásában kifejtette: „Az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. Aki gyűlöletre uszít, az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel. ” 2001-ben feljelentették a kiadót, amely a Mein Kampfot magyar nyelven jelentette meg. A Fővárosi Főügyészség végzése szerint a műről nem állapítható meg, hogy gyűlöletre uszít. Az indoklás szerint a könyv „ nem alkalmas olyan ellenséges érzület felkeltésére, amely tevőleges magatartást válthat ki”. A kiadó ellen sajtórendészeti vétségért és a szerzői jog megsértéséért emeltek vádat. 2001 -ben Bognár László, a MIÉP alelnöke „ nemzetellenes tranzakciónak ” minősítette a Ferencváros focicsapatának a Fotex-vezérigazgató Várszegi Gábor általi megvásárlását. Az ügyészség a közösség elleni izgatásért tett feljelentést elutasította. 2001 októberében a büntető törvénykönyvet módosító javaslatot készített a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, Kaltenbach Jenő, mert a Csurka által szerkesztett Magyar Fórumban a pándi cigányságról megjelent riport szerinte a cigányság elleni „ nagyfokú ellenséges indulat gerjesztésére alkalmas”, a hatályos törvény alapján mégsem lehetett fellépni ellene. A Magyar Iszlám Közösség a nyáron közösség elleni izgatásért feljelentette dr. Rashwan Mohamed filozófust. A férfi a Demokratában megjelent írásában az iszlám vallást „fekete járványnak” nevezte, amely „kíméletlenül bánik a keresztényekkel az egész világban, és előrenyomul Európában ”. November elején kiderült: a rendőrség megszüntette a nyomozást a májusi FTCDebrecen-meccsen randalírozók ügyében, mert a szurkolókra nem sikerült rábizonyítani a közösség elleni izgatást. A rendőrség rendbontás vádjával adta át a randalírozók aktáját az ügyészségnek. Múlt héten kezdődött több neonáci zenekar pere, akiket a közel öt évvel ezelőtt, 1999. február 13-án a Viking Klubban tartott koncertjük miatt közösség elleni izgatással vádol a hatóság. Mint emlékezetes, a durva dalszövegektől felheccelt szkinhedek még azon az estén a klubban randalíroztak, és összeverekedtek a kiérkező rendőrökkel. A tárgyalóteremben Grespik László, a zenészek védője megkérdezte a bírónőt: zsidó-e, mert ha igen, akkor elfogultságot jelent be. A bíróságnak - az eddigi ítélkezési gyakorlat szerint - azt kell megállapítania, hogy az elhangzott dalszövegek és a verekedés között van-e ok-okozati összefüggés, mert csak akkor lehet megállapítani a közösség elleni izgatás tényét.