168óra, 2008. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-06 / 10. szám
Levélhullás GÁRDATOBORZÓ A Magyar Gárdával kapcsolatban javasolnám a cigány fiatalembereknek, hogy százával menjenek, és jelentkezzenek a gárdába. Ha felveszik őket - amit kétlek akkor megvan a megfelelő civil kontroll. Ha nem, akkor diszkrimináció, és mint ilyen tarthatatlan. Mert hiszen milyen indokkal is zárnák ki őket a parlagfűirtásból vagy a katonai sírok gondozásából? Már látom lelki szemeimmel a felvonulást a cigány bűnözés ellen: vállvetve egy cigány, egy „jó arcú magyar fiatalember”. Simon Ferenc E-mail A GÁRDA VILÁGA A Magyar Gárda kétkedőn, rossz emlékű elődök nevével kacérkodik. Miközben a társadalom jelentős részét gyengeelméjűnek, sőt - megkockáztatom — hülyének nézik, amikor portékájukat mindenféle magyarkodó ősturulmesékkel próbálják eladni, azon is el lehetne gondolkodni, hogy a lapos pénztárcák világában miből is futja a snájdig uniformisokra. A válasz nyilvánvaló: senkinek semmi köze hozzá. A szimpatizánsok áldozatvállalásából futja. Az árpádsávos nemzetmentők és mecénásaik fejében meg sem fordul, hogy a puccos szerelések árából kitelne néhány inkubátor, vagy a hajléktalanoknak némi étkezési hozzájárulás. Ez lenne igazán a hazafias tett. Még daliásabb, mint a parlagfűirtás vagy a nemzetmentés. (Hallom is, hogy mondják: erre ott vannak a vastagpénzű kapitalisták! Igaz, de azok meg állítólag nem hazafiak.) Ha már a hazafiság szóba került: azt sem értem, hogy a magukat agyonmagyarkodó ébredezők miért mindig valamilyen második világháborús esemény, rendszerint az elnáspángolt német fasiszták vagy a magyar nyilasok ilyen-olyan megalázó epizódjainak okán röffennek össze egy kis nosztalgiázásra, hol a Várban, hol egyebütt, ahol aztán szaporán nyújtogatják karjukat, és integetnek búcsút az egyébként gyalázatos múltnak. Az olyannyira magyarok miért nem merítenek történelmünk kevés számú, de mégiscsak dicsőséges hadi eseményeiből? Mondjuk ünnepelhetnének minden esztendő július 22-én, Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál aratott győzelmének évfordulóján, vagy akár szeptember 29-én, az 1848-as pákozdi csatára emlékezve. A hatalomnak pedig ajánlanám a párizsi fegyverszüneti egyezmény idevonatkozó passzusait. Nem hiszem, hogy az illetékesek ne ismernék. Csak el kell olvasni. Ha még aktuális, mi a gond? Gerencsér Emil Budapest KOSSUTH ÉS A TÖBBIEK A Budapesti 7 Nap című ingyenes újság 2008. február 21-i számában a 3. oldalon „5 fontos mondat” között olvasható egy idézet Eperjes Károly színésztől. „Kossuth lelépett a pénztárcával és az ékszerekkel, Széchenyi meg az életét adta a hazáért és az aradi vértanúk is, Batthyány is. Hát nem mindegy, hogy az országért élek, vagy az országból élek. Óriási a különbség. Erről szól a mostani népszavazás is...” Mérhetetlenül dehonesztáló Kossuthról így beszélni, ám nemcsak ez a baj. Eperjes - úgy tűnik - nem tudja, miről szól a népszavazás. Másként beszélt nemrég Kossuthról - ha jól emlékszem - Széles Gábor többszörös milliomos. Úgy nyilatkozott, hogy Orbán Viktor Kossuth Lajosnak a reinkarnációja. Annak a Kossuthnak, aki „lelépett a pénztárcával...”? Vagy hogy is van ez? (NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN) 58 Küldjön egy képaláírást! „Jobban élek, mint négy éve” (Beküldte: Kis Károly, e-mail) Szépségdíjas még: „Esetleg Sárazsadányban van egy kis bungim” (Aranyos Lajos, e-mail), „Aztán elmentek mind a ketten egy jót népszavazni...” (Pácser Bálint, e-mail), „Imádom a hiszlihandját” (Kisjakab Éva, e-mail). Ezúttal a fenti fotóhoz várunk olvasóinktól szellemes, találó aláírást. A legjobbakat közöljük. A beküldők között minden negyedév végén lapunk egy esztendőre szóló előfizetését sorsoljuk ki. A javasolt képaláírás beküldésének határideje: a 168 Óra megjelenését követő hetedik nap, mindig csütörtök. Címünk: 168 Óra szerkesztősége, 1023 Budapest, Bécsi út 3-5. A szövegeket fogadjuk e-mailként is (szerk@168ora.hu), ugyanezen a határidőn belül. A borítékra (e-mailre) írják rá: Fotópályázat.