168óra, 2016. október-december (28. évfolyam, 40-52. szám)
2016-11-11 / 45. szám
50 ►»KULTÚRA«A tanároktól hallották, hogy forradalom van, és az intézetből kimentek páran a Corvin közbe. Ott nyomták a kezükbe a puskát, de nem harcoltak, csak meglepetten bámultak, nem tudták, hogy mit is csináljanak. Talán akkor elküldték a fatert kenyérért. Valószínűleg jó bulinak látszott, ezért mehetett be a Corvin közbe. De soha nem beszélt arról, hogy ilyen-olyan nagy forradalmár lett volna. Egy srác volt, akit izgattak a fegyverek és éppen lefotózták.” Pruck Tamás azt mondja, édesapja teherautó-sofőr volt egész életében. A fotóból soha semmilyen baja nem lett. ,A fatert nem tartóztatták le, nem vizsgálták, vezette a teherautót, nevelt minket, és kész. Nem szenvedtünk semmiben hátrányt. 1986-ban még a televízióba is bementünk, A velünk élő történelem című műsorba. Amikor az iskolában 1956-ról volt szó, mindig előkerült a fotó. Mindenki tudta, hogy az édesapámról készült. Édesapám 2000- ben meghalt, elvitte a cigaretta és a tüdőrák. Most az egész országban mindenütt kint van a képe, másvalaki nevével. Hogyan történhet ez meg?” Dózsa Lászlót telefonon értük el. Azt mondta, semmilyen emléke nincs arról, mikor készülhetett a fotó. „Valaki lekapott”, válaszolta. Szerinte az EMKE körül készült a kép, ott harcolt, és átment a „royalistákhoz”, a Royal szálló csoportjához. „Egyértelműen én vagyok rajta, le sem lehet tagadni, még a fülünk vécéi is azonosak. Arról nem beszélve, hogy a sapka a mai napig megvan, meg tudom mutatni. Van egy csomó hasonló fotóm, azokat is megmutatom szívesen.” Dózsa beszélt arról is, nem ő azonosította magát a fényképen, hanem újságírók, ő csak az egyértelmű hasonlóságot érzékeli. Leírva látta a nevét a fotó alatt, tehát a fotós azonosíthatta az ő nevével a képet. Csakhogy — vetettük közbe — ugyanez a fotó számos helyen felbukkan az interneten másik névvel. Tudok róla — válaszolta Dózsa, hiszen jelentkezett egy pali, aki szerint ő van a fotón. Láttam is képet róla, de az meg sem közelíti azt a fiút, aki a fotón van, vagyis engem. És én azonnal felismertem mindent. A puskát, a sapkát, amit hazavittem október 28- án, és otthon is hagytam, amikor 4-én visszamentem harcolni. Az egy „dióverő”, olyan ereje van, hogy a páncélt is átviszi! — mondja, hozzátéve: szívesen elmegy bármilyen antropológiai vagy egyéb összehasonlító vizsgálatra, mert neki „rossz érzés, hogy más is igényt tarthat erre”. Eörsi László történész, a „pesti srácok” közismert kutatója azt mondja a 168 Órának: számos kételyt felvetnek Dózsa történetei. — Mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam Dózsa Lászlóval. Beszélt az ’56-os történetéről, nagy átéléssel. Ő magát minél nagyobb szabadsághősnek akarja láttatni, én viszont eseménytörténészként rekonstruálni igyekszem a helyzetet. Eörsi hangsúlyozza: Dózsa elbeszélései közt szerepel egy sortűz a Divatcsarnoknál, ezt csodával határos módon túlélte. Állítása szerint harmincan haltak meg ott. Csakhogy mindez nem támasztható alá adatokkal, sem fényképekkel. Márpedig Eörsi szerint lehetetlen, hogy egy sortűzről, amely ráadásul a város közepén történt, nem derült ki semmi. //Dózsa László azt mondja, nem ő azonosította magát a fényképen, hanem az újságírók, ő csak az egyértelmű hasonlóságot érzékeli