2000, 2019 (31. évfolyam) október

Rashwan Mohamed: Boldog vagyok és halott

Tudja, krónikus prosztatagyulladásom van. Ezt réges-régen megállapítot­ták, de mint sok betegségnek, ennek sem voltak tünetei, ezért nem törőd­tem vele, nem tulajdonítottam jelentőséget neki. De a kor és az idegesség nagy úr. Az éjjel kellős közepén rohannom kell a wc-be pisilni. Viszont mihelyt kitolom a farkam a gatyámból, nem akar jönni semmi. Erőltetem, nyomom, és végül vékony sugárban indul a vizelet. S amint visszaérek az ágyba, megint rám jön az inger, és visszarohanok. Reggel, ébredés után, ha­sonló a helyzet. Mi ebben az új? Semmi. Minden ötven fölötti férfi tapasz­talja ezt. Végül több hónap halogatás és nyavalygás után megelégelem ezt az állapotot, rászánom magam, hogy elmenjek az urológushoz. Ő is ötvenéves­forma férfi, azzal kedveskedik, hogy járt Egyiptomban, és mennyire szeretne oda visszamenni. Közben kéri tőlem, hogy húzzam le a gatyámat, és hajoljak le. Jaj-jaj, ismerem a járást. Felvesz egy gumikesztyűt, és bedugja az ujját a seggembe. Nem fáj, de kellemetlen. Megállapítja, hogy tényleg prosztatana­gyobbodás van, ami világos jele a gyulladásnak. Kéri tőlem, hogy feküdjek a vizsgálóágyra, és emeljem fel az ingemet. Vizsgálja a baloldali vesémet, utána jobboldalt. Ezt kicsit tovább tapogatja, nyomja. Csodálkozik, ultrahanggal kezdi vizsgálni. Kérdezi, hogy nem vettem-e észre dudorodást a jobbolda­lamon? Nemmel válaszolok. Leültet az íróasztalhoz, ír néhány receptet, és további vizsgálatokra küld­­ CT-re és laborra. Kérdezem kicsit megijedve, minek ez? Megnyugtat, csak elővigyázatosságból, hogy megállapítsuk, mi ez a dudorodás, milyen fajtájú, de egyébként semmi ok az aggodalomra. Kimegyek a rendelőből, és elhatározom, hogy nem megyek sehova. Nem fogok megint órákig várni a laboratórium vagy a CT-vizsgálat szobája előtt. Csinálják ezt a primitív emberek, engem nem érdekel. Maximum kiváltom a recepteket, és kalap. Felmegyek a lakásomba, leülök az ágy szélére, ahogy szoktam, amikor valami aggaszt. Kis idő után észlelem, hogy tapogatom a jobboldalamat, és kezdem én is érezni, hogy ez kicsit nagyobb, mint a bal. De lehet ez háj is. Fene egye meg, meg kell csináltatnom a CT-vizsgálatot. Ha nem, akkor az aggodalom fog emészteni, és nem hagy nyugton az a gondolat, hogy valami baj van a jobb vesémmel. Másnap felébredek hajnalban, éhes vagyok. Berohanok a konyhába, és jól teleeszem magam. Gyalog megyek a klinikára, a recepciónál alá kell írnom egy nyilatkozatot, amiben beleegyezem, hogy belém fecskendezzék a kont­raszt anyagot. Te jó ég! Ennyire veszélyes ez az anyag? - kérdezem a recepciós 2000 - 29

Next