2000, 2001 (13. évfolyam) november
Szergej Gennagyijevics Nyecsajev: A forradalmár katekizmusa
===== 2000 nálla. A magyarországi születésűeket tehát nem azonosíthatjuk automatikusan a magyar nyelvűekkel. A családok létszámát figyelembe véve viszont azt látjuk, hogy közel nyolcvanezer családban beszélnek rendszeresen magyarul, s kb. ugyanennyi az olyan családok száma, ahol az angol és a magyar egyaránt használatos. Azt is meg kell jegyezni, hogy az összes magyarul beszélő több mint 70 százaléka 45 évnél idősebb volt, 1990-ben bizonyára még idősebb. Elöregedés, csökkenő és az amerikai méretekhez képest alacsony arány jellemzi tehát a magyar nyelvű kultúrát leginkább fenntartók körét. A ILV. születési ország és a családban használt nyelv szerinti kimutatásokhoz képest sokkal több értelmezési problémát vet föl a lakosság idegen származásának megállapítását célzó - a statisztikákban ancestry néven szereplő — népszámlálási kategória. (Ez a felmérés nem a terjed ki a teljes népességre, hanem mintavétellel történik.) A félreértések elsősorban abból adódnak, hogy az ancestry adatokat az etnikai csoportok képviselői és a valóságos viszonyokat nem ismerő kívülállók egyaránt identifikációként szeretik értelmezni. Pedig ez koránt sincs így. Ha valaki tudja például, hogy valamelyik felmenője Magyarországon született, akkor statisztikailag magyar származásúnak minősül (amennyiben a népszámláláskor a vonatkozó kérdésre ezt egyáltalán feltüntette), függetlenül attól, hogy ez jelent-e számára valamit. Az persze igaz, hogy a származásra, idegen eredetre utaló bármilyen információ tudatos elhallgatása identitásválasztást jelent, de ezt nem mutatja ki a cenzus. Az „1,7 millió" ennek, a tízévenkénti népességösszeírások történetében 1980-ban először alkalmazott, ancestry kategóriájának „köszönhető". Ekkor ugyanis 1 776 902 fő esetében mutatták ki, hogy részben, vagy egészében magyar származású, pontosabban: magyar vagy magyarországi származású. Származás (vagy eredet) címén azt a nemzetiségi, leszármazási csoportot vagy azt az országot lehetett megnevezni, amelybe az egyén - vagy szülei, felmenői közül bárki - beleszületett. Közülük 727 223 volt „tisztán magyar", a többiek vegyes, csak részben magyar származásúak (pl. magyar-szlovák, német-magyar stb.). A „vegyes származás" meglehetősen laza kategória, s ez az adat csak nagy óvatossággal használható (Fejős 1988: 200-210; Waters 1990: 21-26, 46-51; vö. Magocsi 1987). Tíz évvel később finomították az eljárást, így az 1980-as és az 1990-es adatsor nem vethető össze. 1990-ben az ancestry szerint 1 582 302 magyart (magyarországit stb.) mutattak ki; 997 545-en elsőnek, 584 757-en másodiknak tüntették fel a magyar származást. Kizárólag magyar származást 596 913 fő esetében regisztráltak. Feltételezhető, hogy a családi körben magyarul beszélők magyar eredetűnek tartották magukat, s ők a tisztán magyar származásúak . . A forradalmár katekizmusa Szergej Gennagyijevics Nyecsajev Sz. G. Nyecsajev (1847-882) a Népi Leszámolás („Narodnaja Raszprava") elnevezésű titkos diáktársaság szervezője. A társaság tagjai 1869. november 21-én megölték egyik társukat, Ivanovot, és holttestét egy Moszkva környéki tóba dobták. A gyilkosság szervezője, mint azt a lefogott diákok perében a cári hatóságok bizonyították, Szergej Nyecsajev volt, Bakunyin híve és közeli munkatársa, aki a gyilkosság elkövetésekor már külföldön tartózkodott. (Később a svájci hatóság kiszolgáltatták Oroszországnak, ahol 20 év kényszermunkára ítélték. Szabadulását nem érte meg, pár évvel később a Péter-Pál erőd tömlöcében halt meg.) Mivel Ivanov szembefordult Nyecsajev provokatív, terrorisztikus módszereivel. Nyecsajev elhitette a diákkör tagjaival, hogy Ivanov feljelentésre készül és rábeszélte őket társuk közös meggyilkolására — a „forradalom érdekében". A „nyecsajevisták" elleni per nagy nemzetközi visszhangot keltett, még Bakunyin is elhatárolta magát tanítványától. Marx és Engels pedig össztüzet zúdítva az orosz forradalmárok terrorista anarchizmusára - leleplező célzattal - teljes terjedelmében közzétette A forradalmár katekizmusát. Ismeretes, hogy a „nyecsajevisták" pere és maga a gyilkosság képezték Dosztojevszkij Ördögük című regényének kiindulópontját, magát Nyecsajevet pedig Pjotr Verhovenszkij regényes alakjában elevenítette meg. Az eredetileg titkosírással rögzített A forradalmár katekizmusa, amely bízvást viselhetné a „terrorista katekizmusa" címet is, a „nyecsajevistákkal" szemben folyó per során jelent meg először nyomtatásban a Kormányzati Közlönyben (Pravityelsztvennij Vesztnyik). A 20-as évek elején Alekszej Silov orosz kutató számos pontatlanságot fedezett föl a cári Ohrana nyomozói által megfejtett szövegben: a teljesebb és általa pontosított szövegváltozat 1924-ben jelent meg a Borba Klasszov folyóirat hasábjain. Ezt követően Oroszországban önállóan egészen 1990-ig nem adták ki. Csak Marx és Engels műveinek összkiadásában volt olvasható. Ennek alapján készült az első magyar fordítás is a magyar összkiadás számára (Marx és Engels Művei, 18. kötet, 401 — 406.) Jelen szövegközlés e fordítás figyelembevételével az orosz eredetit követve jött létre. (L. Isztorija terroris' 52 FEJŐS ZOLTÁN