2000, 2005 (17. évfolyam) január
ELIADE, MIRCEA: Portugál napló
DOKUMENTES Mircea Eliade Portugál napló Mircea Eliade 1941 és 1945 között Románia lisszaboni nagykövetségén teljesített diplomáciai szolgálatot. Naplója sokáig kiadatlan maradt, az első kiadás spanyolul jelent meg - Diario portugués (Barcelo na, Kairos, 2001) - Joaquin Garrigas fordításában. A napló különleges jelentőségét az adja, hogy képet kapunk belőle mind Eliade világháború alatti politikai orientációjáról, mind legszemélyesebb élethelyzeteiről és reakcióiról: első feleségének elvesztéséről, a kereszténységhez való ambivalens viszonyáról. A sorok között pedig ott rejtőzik nem egy későbbi klasszikus vallástörténeti munka alapötlete. A lisszaboni jegyzetek az utóbbi években főként politikai okból kerültek az érdeklődés középpontjába — elsősorban az Eliade szélsőjobboldali elkötelezettségét tematizáló szakirodalom igyekezett innen vett idézetekkel alátámasztani gondolatmenetét [lásd Alexandra Laignel-Lavastine: Cioran, Eliade, Ionesco. L'oubli du fascisme (Pa ris, PLF, 2002) című könyvét, amelyről lapunk 2003. márciusi számában közöltünk összeállítást]. Az alábbiakban részleteket közlünk a naplóból. (1941) Április 21. Február tizedike óta Lisszabonban vagyok. Hónapok óta egy sort nem írtam, még egy valamire való levelet sem. 1940. április 19-én, amikor eljöttem Romániából, felhagytam a naplóírással. Nem lett volna értelme a benyomásaimról írni, hiszen tudtam, hogy a kézirat egyetlen oldalát sem hozhatnám ki Angliából. Ezenkívül attól is tartottam, hogy átkutatnak. Ha rendszeres és őszinte naplót vezettem volna, annyi bizalmas információt, és az egyes angol politikusokkal folytatott megannyi fontos beszélgetést kellett volna rögzítenem, hogy ha ezeket megtalálják, az többeknek a szabadságába vagy akár a fejébe is kerülhetett volna. Igyekszem gyakran feleleveníteni ezeket a beszélgetéseket, hogy egyszer majd össze tudjam állítani az angliai emlékirataimat. Ma azonban teljesen más indíttatásból kezdtem ebbe a füzetbe írni. Ninai néhány napja Bukarestbe utazott. Négy-öt hétig magam leszek. A felelősségteljes munka jó néhány hónapja tartó felfüggesztése, a rám nehezedő politikai nyomás, a szellemi tunyaság, az oxfordi kézirataim és jegyzeteim elhagyása, Lisszabon szellemi pangása -mindez lassú leépüléssel fenyeget. Újra meg kell találnom önmagam, szükségem van arra, hogy magamra figyeljek. (1942) Május 17. Valójában tizenöt évvel ezelőtt, 1927-ben kezdtem el élni. Először akkor szerettem igazán, és akkor hagytam el az országot is először, hogy Olaszországba utazzak. Abban az évben született az első könyvem, az Egy vaksi kamasz naplója is. Húszéves voltam. A Revista Universitárának, a Cuvântulban publikált cikkeimnek, a fiatal generáció körüli polémiának, stb. köszönhetően ekkor lettem „híres". A nemzedékem élére álltam, ahogy akkoriban mondták. * A szociológia, marxizmus és hasonlók iránt általában nem sok érdeklődést tanúsítok, aminek az a visszatérő felismerés az oka, hogy ezek a tudományok a történelem globális megmagyarázhatóságának illúzióját keltik, holott valójában az em- 2000 0