2000, 2007 (19. évfolyam) november

LENGYEL LÁSZLÓ: Az ellenreformáció kora és a reformdiktatúra

árnyékos oldalára. Én az utóbbiban hiszek. Orbán és Medgyessy inkább önként, mint kényszerek hatására, az öngondoskodás, a felelős polgároso­dás, az egyéni és csoportos versenyképesség javí­tása, a civil és piaci intézmények teremtése he­lyett az állami gondoskodásra, a potyautas ma­gatartás elfogadására, az erőfeszítésekre kény­szerítő reformok utálatára építettek.5 Gyurcsány és társai nem tudtak, mertek leszállni elődeik vo­natáról. Orbán Viktor 1995-ben, a Bokros-csomag ide­jén, következetes reformellenes magatartást ala­kított ki.6 Nemcsak az 1995-ös Bokros-csomagot ítélte el, hanem szembefordult magával a refor­málás szellemével és gyakorlatával. Ekkor alkal­mazta először a konfliktusos politizálás alaptech­nikáját, a Rossz és a Jó küzdelmét, az ördögi Bok­ros és a megmentő Orbán, a liberális-kommunis­ta nemzetet tipró reform és a megmentő nemzeti állam. 1998-ban hatalomra kerülve, a jobboldali, Polgári Magyarország gondolatából származó, egészségügyi, önkormányzati, adóreformokat Or­bán Viktor leállította, és egyszer s mindenkorra kitörölte a jobboldal tudatából. Ugyanakkor a jobboldali választókat sulykolták a reformok rém­ségeivel.­ Megroppantotta és megpróbálta vissza­fordítani az 1997-es nyugdíj­reformot. Az agrá­riumot és a vidék fejlesztését átengedte a korrupt és tudatlan kisgazda politikusoknak. E politikai lépések, érdekes módon, inkább a gazdasági reformok elleni, mintsem a nyugati élet­formával szembeni érzéseket tükrözték. Miköz­ben a kelet-közép-európai jobboldali mozgalmak és kormányok a nacionalizmus mellé fölvették az életforma-konzervativizmust, de támogatták, vagy közömbösek voltak, a gazdasági reformokkal, Or­bán a nacionalizmust, a reform-elenesség kádári het­venes évek, illetve a kelet-európai nemzeti-kommu­nizmus, konzervativizmusával egyesítette. Orbán Európa-, globalizáció- és gazdasági reform-szkep­szise sajátos, egyedi magyar vegyület. Ismeretlen a korabeli és mai Nyugat-Európában, és nincs az ezredforduló utáni Közép-Európában.O O­rbán Viktor és viktoriánusai arról voltak meggyőződve, hogy a rendszerváltás már az 1987-es gazdasági, majd 1989-90-es politikai rendszerváltással kisiklott. Magyarország részben folytatta a kádári érdekcsoportok hálózatának megfelelő politikai és gazdasági pályát, részben pedig idegen, Nyugat-majmoló, ultraliberális útra tért. Ennek a szovjet és amerikai típusú rossz egyvelegnek issza levét a kirabolt és kizsákmá­nyolt Magyarország, a rendszerváltás általános vesztese. A reformok nem magyar, hanem szovjet vagy amerikai kitalációk, a régi kommunisták és a transznacionális tőke érdekében. Vissza kell térni a magyar útra, saját kárpát-medencei intéz­ményeinkhez. Előállt az a különös helyzet, hogy a Fidesz a rendszerváltás veszteseinek, a tőke- és polgárellenes választói csoportok radikális jobb­oldali érzelmeinek szolgáltatta ki magát, a re­formellenes nemzeti indulatokat helyezte politi­kájának középpontjába.­ Orbán Viktor és viktoriánusai, ugyanazokat az érzelmeket hordozzák, amelyekről Isaiah Berlin írt Kant, Herder, Haman porosz érzései kapcsán: többnyire ez a megalázottak válasza, egyfajta „savanyú a szőlő" - talán magasztos formában, de mégis az -, ön­áltatás, hogy amit az ember nem tud elérni, azért nem is érdemes küzdeni. Párizs [Washington] bölcsei a tu­dást is, az életet is kitalált szabályok rendszerére redu­kálják, külső javak kergetésére, amelyekért az emberek eladják belső szabadságukat, hitelességüket; az embe­rek németek [magyarok] önmaguk akarnak lenni, ahe­lyett, hogy utánoznák - majmolnák­­ azokat az idege­neket, akiknek nincs semmi kapcsolatuk saját valódi természetükkel, emlékeikkel és életmódjukkal. Egy ember alkotóerő csak saját szülőföldjén bontakozhat­nak ki teljesen, ha hozzá fizikailag és szellemileg ha­sonló emberek között él, akik az ő nyelvét beszélik, akik között otthon érzi magát, akikhez úgy érzi, hogy tartozik. Csak így hozhatók létre igazi kultúrák, ame­lyek mindegyike egyedülálló, mindegyik hozzáteszi a maga sajátos részét az emberi civilizációhoz, mind­egyik a maga módján keresi a maga értékeit, hogy ne merüljenek el valamilyen általános kozmopolita óceánban, amely minden kultúrát megfoszt sajátos tar­talmától és színezetétől, nemzeti szellemétől és géniu­szától, amely csak saját talajában tud virágozni, saját gyökereiből táplálkozva, amelyek egy közös múltba nyúlnak vissza. A civilizáció olyan kert, amelyet virá­gainak, különleges növényeinek sokfélesége tesz gaz­daggá és széppé, amelyeket a nagy hódító birodalmak - Róma, Bécs, London [Washington, Brüsszel] - elta­posnak és megsemmisítenek. A baloldalon Medgyessy Péter a „jóléti rendszer­váltás" és a „nemzeti közép" programjával nem kívánta a reformokkal megzavarni a társadalmi békét. Medgyessy igazán ismerős volt a kádári hetvenes években, az „egy lépés előre, két lépés 2000 0* 9

Next