8 Órai Ujság, 1921. július (7. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-31 / 168. szám
Qte&níJsMj ELŐFIZETÉSI ARABI Eíiy hora.... 40 Karosa I Fii írro.. 340 Korosa Nefjred lm 120 Karosa | E1íN Ina 480 Korosa JsioKláviábas oly piMisjl 2 JsJoozlfir Korosa Egyes pöldingnám ára 2 korona SZERKESZTŐSÉG ÉS BIABÓRIVATAI.J BUDAPEST, iy, MUZEUM-KÖRUT 3. SZ. Telefosi Jstoof 105—00, J. 105-01, J. 1050*. A telnök lerhondásá s annak körükményei csak tüntetei annak az egészségtelen állapotnak, amelybe a nemzetgyűlés immmár hosszú idő óta szenved. Meg kell állapítlni anélkül, hogy kétségbe akarták vonni a nemzet, gyűlés albíniszok emlegetett szuverenitását, hogy ez a testület nem tud már megfelelni hivatásának. Ez a nemzetgyűlés túlélte önmagát, amidőn eredeti céljától az alkotmányozó munkától eltérve rendes törvényhozói működésbe kezdett. A konszolidáció, amely ezernyi akadály között mégis csak egyre előhalad, elsősorban azért nem fejeződhetik be, mert a nemzethagyományai s a törvényhozásról való felfogása sehogy sem egyeztethetők öszsze ezzel a nemzetgyűlési formával, amely a régi törvényhozási szerveket leváltotta. Még nagyobb baj, hogy ez a nemzetgyűlés ma már egyáltalában nem fejezi ki az ország választóinak valódi akaratát. A légkör, amelyben született, elmúlt, az akkorihangulatok, jelszavak és irányok megszűntek vagy átalakultak s ma egészen más feltételek és képességek kivántatnának meg a képviselőktől, mint amelyekkel annak idején a választó bizalmát elnyerték. A nemzetgyűlés máris elvesztette összeköttetését az országgal s valami különálló életet él, botrányai közben teljesen megfeledkezvén az ország legégetőbb kérdéseiről. De beteges az a viszony is, amelyben a kormány és a nemzetgyűlés egymással szemben ál s amely voltaképpen nem a parlamenti kormányrendszernek a formáit mutatja, mint inkább valami hivatalírók jellegű kormánynak s az egymás fölött győzni nem tudó s ezért egyezkedésre kényszerűti pártcsoportok együttes ekvilibrista mutatványait."A nemzetgyűlés válságának csak jelenségei a megújuló zajos jelenetek és személyeskedések, amelyek sohasem tudják a kellő mértékben szolgálni a védelemre szoruló közérdeket, sem a hatalom túlkapásai, sem a rend ellenségei ellen. Amikor a nemzetek ítélőszéke előtt minduntalan hangzanak el a vád- és védbeszédek rólunk s ez a nemzetgyűlés tehetetlenül hallgat, ez sokkal szomorúbb annál a ténynél, hogy Rakovszky István ellmegy az elnöki székből. Csak egy kötelesség van tehát, elvégeztetni e nemzetgyűléssel a legsürgősebb feladatokat s azután megteremtvén a rendes törvényhozás igazi szerveit új válaszftréfáikat kérni a nemzettől ... Rakovszky István: A szabad sajtó megakadályozhatta volna az események elfajulását.** — A házelnök búcsúja az újságíróktól. — A parlamenti tudósítók ma délelőtt búcsúztak Rakovszky Istvárfi házelnöktől. Lenkey Gusztáv szindikátusi elijtál a következő beszéddel•'búcsúzott^*távozó elnöktől: «— Nagyméltóságu ElpaV'url kegyel,mes Urunk! Szivn^^engedelmével a parlamenti tudósitóik testülete megjelent Nagyméltóságod előtt, hogy megköszönje azt a támogatást, melyben' a testületnek Kegyelmes Uram részéről része volt. Megháláljuk azt a támogatást, amelyben az utolsó két esztendőben részünk volt, amióta Kegyelmes Uram vezeti a nemzetgyűlés üléseit. Nem kívánok politikai árnyalatot belevegyíteni ebbe a tisztelgésbe, tartózkodni kívánok ettől ebben a rettenetesen nehéz politikai helyzetben. Voltaképen Kegyelmes Uramtól mi újságírók csak , mint a nemzetgyűlés elnökétől veszünk búcsút, de nem a közéleti férfiútól, akit biztosítunk arról, hogy további munkálkodásában is figyelemmel kísérjük és kérjük, és kérjük, hogy politikai tudását továbbra is a nemzet érdekében felhasználni kegyeskedjék. (Elenzés.) Rakovszky István az üdvözlésre a következő szavakkal válaszolt: — Politikai pályafutásom kezdetén az első sikereket a sajtószabadság védelmében értem el. 1897/98-ban én voltam egyik szervezője a sajtószabadság érdekében megindult mozgalomnak, védelmére keltem a sajtószabadságnak, én, aki a sajtó támadásaitól talán a legtöbbet szenvedtem. Tisztában voltam a sajtónak jelentőségével, hibái mellett is a közélet tisztaságának fentartása érdekében. Nincs hatalmasabb fegyver, ha valaki vét a közrend, a közmorál és a törvények ellen, mint az, ha addig is, amíg a bíróság, amely elé az ügy csak nagyon későn kerül, meghozhatja a mafía verdiktjét, a nagy nyilvánosság verdiktje alá kerülnek azok az imkorrekt dolgok, amelyek közbotrány felidézésére alkalmasak. _ Elítéltem és elítélem mindig a sajtó béklyóban tartását. (Éljenzés.) Már amikor mint fiatal kezdő politikus a sajtószabadság védelmére keltem, kijelentettem, hogy a sajtószabadság elnyomása utáni következik a szólásszabadság (Ugy van!) a szólásszabadelyomása után a parlamenti szó. Saját tudósítónktól. Tizsszabadság elnyomása. Ez olyanlánc, amelynek egyik szemét nem lehet kitömi anélkül, hogy a másik meg ne sértődjem A helyes kormányzati politikának nincs a nyilvánosság előtt semmi félnivalója. (Úgy vali). Nem abban rejlik a hiba, hogy bizonyos dolgok történnek __ hiszen gonosztevők mindig voltak — hanem abban, hogy a nagy nyilvánosság későn, vagy sohasem jut azoknak tudomására. Mert ha a sajtószabadság fennállana, Orgovány és ahhoz hasonló dolgok nem történhettek volna. (Élénk éljenzés és taps.) Mikor búcsúzom, nyíltan megmondom, hogy ez a civilizációnak szégyene volt. És nem az a szégyen, hogy ezt az ügyet szóváteszik, hanem hogy ilyesmi büntetlenül egyáltalán megtörténhetett. Én az utolsó gonosztevőt nem fogom védeni az illetékes bírák ítélkezése előtt, de olyan privát embereket, akik önkényesen, felelősség nélkül hoznak ítéleteket és hajtják azt végre, minden védelem nélkül, sohasem fogom acceptálni. (Zajos helyeslés.). Nem acceptáltam akkor sem, amikor azok elkövettettek, mert illetékes helyen megmondtam, hogy én ezeket fedezni nem fogom. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a sajtó szabadon működhetett volna, ez lett volna a leg- erősebb megtorló éss elrettentő ketézkedés azzal szemben, hoais az események ne fajtuk,jullna el odáig, amint ez vltraban megtörtént . Mikor az elnöki széket elfoglaltam, el voltam szánva arra, hogy én ezt a széket csak addig töltöm be, amíg teljes függetlenséggel és pártatlansággal foglalhatom azt el. El voltam tökélve arra, hogy én, aki a házszabályok visszaélései alatt alanyit szenvedtem, soha a házszabályokat megsérteni nemcsak nem fogom, de nem is engedem, ;í ' t* Mikor az első, legelső illetéktelen befolyás' mutatkozott a* elnökit*' ' endők miként való gyakorlásában, otthagytam azt a székit, mert egész életemben vezérlő csillagom volt, hogy semmi sem nehezebb az életben, mintha a tisztességesen, megkezdett, egy emberéleten át tisztességesen folytatott pálya után nem igy kellene utat az állástól megválni. Ez volt az én elnöki , működésemnek programmjai. — Önök ismerik felfogásomat, írj sajtóról. Ismerik annak némefruk által való kezelését is. Tudják, ho préta a sajtószabadságot mindig miflwi tartottam, mert ebben látom ktt*» szabadságainknak egy afronemis biztosítékát, amelyhez fogható csak a 7 ‘.afaj egy másik, a teljes parlamenti szólás* szabadság- Ne ringassuk magmám* , álomban: emberek élnek a ködjeiben, s az emberek gyártók &ntnél gyarlóbbak, annál könnyebbem engednek a rossz intenzióknak a. rossz befolyásoknak és annál kevésbéeé gyakorolják azt a szigorú önkritikát, amelyet minden becsületes ember tettei elkövetése előtt gyakorolni köteles, ha nincsen egy fórum a mely ezt az ellenőrzést szükség esetén egész ■*»ha nem teljesítheti. — Nagyon köszönöm meg Htan**ket. Nehéz idők elé megyünk és ha » sajtó teljesen szabad lesz, meg lesz a hatalma, a maga jótékony befolyását gyakorolni. Béklyóba kötött ember nem dolgozhat. Béklyóba kötött sajtó nem felelhet meg az Ő feladatának, mert a jó erők csakis a teljesen tiszta, szabad légkörben érvényesülhettek és lehetnek erőg enősek arra, hogy a rossz indulatot, rossz erőket abban a légkörben megfojtsák. Azt kívánom, azt követelem, hogy mentől hamarabb teljes sajtószabadság legyen, mert akkori minden piölgár nyugodtan hajthatja álomra fejét. •— Én mint képviselő, k* kormánypárti is vagyok, mindent azért fedezni nem fogok. ’ r,... a - ■* Nagy éljenzéssel fogadták Rakovsistr beszédét, aki ezután búcsút vett az újságíróktól. „