8 Órai Ujság, 1921. augusztus (7. évfolyam, 169-192. szám)

1921-08-02 / 169. szám

Kedd, 1931 augusztus 2. Ra,'H Gottlob szénkormányfő fetos Velencében hirtelen meghalt. Szívszélesödés ölte meg. — Saját tudósitónktól. — Velencéből érlelett távirat jelenti, hogy Adu Gotnyij udvari tanácsos, szénelosztágyirmánybiztos Velencében, ahol csári szabadságidejét töltötte, 60 éves korában hirtelen medkáit. Rau Gottlob nevét a háború alatt a szénhiány okozta nehéz helyzet tette ismertté. Annak etötte, mint külföldön is elismert kiváló szakember, az Észak- Maamrországi Kapesnett Kőszénbánya Részvénytársaságnak volt a vezérigazgatója és így Magyarország széntermelésének a legnagyobb része az ő vezetése alatt állott. A szénelosztó bizottság élére 1917-ben hívták meg, hogy a rendetlen szénellátás körül mutatkozó zavarokat szanálja és hogy az elégtelen szénprodukció következtében előállott nehéz helyzeten segítsen. Az akkori körülmények között természetesen Rau Gottlobinak sem juthatott más feladat, minthogy elsősorban a hadiszereket gyártó itemieket, továbbá a városok gázgyárait elégítse ki. Nehéz hivatalát valóban lelkiismeretesen és pártatlanul látta el, a szénhiányon is csak kismértékben segíthetett ugyani de a meglévő készletek gondos elosztása és felhasználásának mérlegelése az ő nagy buzgólását dicséri. "Érdemeiért 1917-ben udvari tanácsossá nevezte ki a király. Rau Gottlob ezelőtt tizennégy nappal utazott el Velencébe. Betegségről nem panaszkodott, de környezetében tudták, hogy a szíve és az idegzete nincsen rendben. Velencében a Bauer- Grünwald szállodában, a Grandi Hotel d’Italie-ban lakott, ott érte üllőt a halál és a szálló vezetősége értesítette a gyászos esetről a Bajmócon tartózkodó családot. Halálát özvegye és három felnőtt gyermeke gyászolja, de elmúlása fájdalmas vesztesége a magyar közgazdasági életnek is. Holttestének hazahozatala iránt intézkedési történt, temetése Budapesten lesz. iflilIÉÍI Lüli lÉiÉlfll Ilii Ililtól lilÉSilÉi Egy fjiMiapesti Isngyel diplomata nyilatkozata. — Saját tudósítónktól. —Ni cko-Szillzia sorsírói a közel napokban fog dönteni a legfelsőbb tanács. A döntést, melynek természetét az angol és a francia kormány közt fennálló élet-4lezeteltéréseik miatt senki sem tudhatja előre, izgatottan várják, nemcsak az érdekeltek, hanem az egész világ közvéleménye is. Bennünket, magyarokat leginkább abból a szempontból érdekel e elöntés, hogy a magyar jóvátétel kérdése szoros összefüggésben van vele- Ha Németország Felső-Sziléziát, vagy annak jelentékeny részét elveszíti, fizetőképessége nagy mértékben-csokikén. A magyar kártérítési összeg nagysága pedig szorosan Németország teljesítőképességéhez igazodik. Munkatársunknak alkalma volt be-szélgetést folytatni a budapesti lemmel diplomáciai képviselet egyik magasrangú tagjával, aki a kérdésről a következőket mondotta:• Sajnálattal látom, hogy a magyar sajtó s ennek kapcsán a magyarközvélemény a kérdésről csak felületesen van tájékozódva. Ezt azonban nem írom a magyarság rovására, hanem annak tudom be, hogy a legfőbb hír és sürgöny, amely e tárgyban Budapestre érkezik, Németországiból, német beállításból ered. Lengyelországnak sajnos nincs elég pénze, hogy követhesse a németeket abban a szinte őrületig menő költekezésben, amelyet a felsősziléziai kérdés propagandájára fordítanak. -i—- A1 német tézis, szerint Felső-Szilézia osztatlan gazdasági egységet képezvén, amely évszázadok óta integráns része Németországnak, arról Németország sem egészében, sem egyes részeit tekintve, le nem mondhat. Ezzel szemben a lengyel tézis az, hogy Belső-Szilézia törénelmi jogon Lengyelorszáal, s amennyiben lakosságának túlnyomó többsége lengyel, etnikai okokból is kell, hogy Lengyelországé legyen. — A német propaganda a felsősziléziai népszavazásnak német szempontból történt beállításával a világközvéleményben a kérdést illetőleg teljes konfúziót teremtett. Tagadhatatlan, hogy a népszavazás eredménye, a szavazatok számát tekintve, körülbelül ÉlÍhÉÉSÉÉÉei »rányfag»N Némdtok szagnak kedvezett. A versaillesi béke azonban — és ezt csak igen kevesen tudják, úgy rendelkezik a népszavazást illetőleg, hogy nem a leadott szavazató imak, hanem a szavazásban résztvett községeknek a többsége a döntő. A versaillesi béke ezen intézkedése folytán a népszavazás eredménye az, hogy Felsőszilézia községei mintegy 80:20 arányban Lengyelország javára szavaztak. A népszavazás eredményének megértéséhez tudni kell, hogy a bevándorolt németség Felsősziléziában a nagy ipari központokban és városokban él. Ezek a központok és városok, mint német szigetek élnek a lengyel tengerben. A falu népe még a német határ közelében is többségében lengyel. Ellenben a vidéki földbirtokosok többsége a német agrárpolitika következtében német. Ezek a földbirtokosok a népszavazásnál hallatlan terrort fejtettek ki,hogy a tőlük függő lengyel parasztokat és falusi kézműveseket a Németország mellett való szavazásra kényszerítsék. Így történt meg, amit természetesen a németek nem mulasztottak el világgá kliitölni, hogy Németország a népszavazás alkalmával jelentékeny számú lengyel szavazatot is kapott. — Lengyelország semmi körülmények között nem hajlandó lemondani Felsősziléziának az úgynevezett Korfaniuféle vonal által rreghatárol részéről, amely, az egész tartománynak körülbelül a háromnegyedét foglalja. magába. Bízunk szövetségeseinkben, különösen a franciákban. Hisszük, hogy azok az éles ellentétek, amelyek a francia és az angol kormány között a kérdés megoldását illetően felmerültek", hamarosan el fognak simulni, s a kérdés gyorsan és végérvényesen meg lesz oldhható Nemcsak Lengyelország politkai és gazdasági konszolidációja függ ettől, hanem Közép-Európa, sőt egész Európa békéje is. Samnliásd előadlások. Hétfőn: Scala Színház: A tündérek cselédje (7). Budai Színkör: A kölcsönkért feleség (Vcfi). Városligeti Színkör: Tót legény Amerikában (8). Xeidunt Scala Színház: A tündérek cselédje (7). Budai Színkör: Orfeusz a pokolban (8). Városligeti Színkör: Tót legény Amerikában (8). T. ffltía trifflsztis feltáissítésM ÜTÜNK fl vagy pár tárgyalásának TS-ík .— Saját tudósítónktól. ■— Dr. Ulain Ferenc folytatólagos kihallgatásával kezdődött a mai tárgyalás. Elnök: Tegnapelőtt Dobóra vonatkozott vallomásával fejeztük be a tárgyalást, van még valami, arait Dobóval kapcsolatban kivin elmondani? Dr. Blain: Kit dolog. A katonai tárgyalás első naraáiban, amikor dobó vallomását visszahúzta, a tárgyalás után a fogház kapuja ellen sokan tolongtak, arra távoztam én is Valaki rám szólt: „Ügyvéd úr!“ Hátrafordulok, Jffobó volt, aki azt kérdezte: J mit csinálták !“ .Van magának ügyvédje,— ezt vánszoltam neki. — A másik dolog azon hírekre vonatkozik, hogy bánitaimítiták-e a Dobót. — Eskü alatt vallom, hogy nekem Dobó azt mondta, nem kellett engem bántani, rálog volt hallanom, mi történik a többiekkel. Egész éjjel jajgattak és kiabáltak, Setupka különösen vigyázott arra, hogy atrocitás elő ne forduljon. De ha bántották volna Dobót, bizonyosan elmondta volna védőjének. Dr. Lévay (közbeszól): El is mondta! Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassék a közbeszólásokkal a tárgyalást zavarni. Most már életbe lépett az új törvény, amely a rendbírságok és pénzbüntetések összegét tízszeresére emelte föl. Ne hozzanak tehát olyan helyzetbe, hogy ilyen büntetést alkalmazzak. ’l'amn: Dobót első alkalommal a bensnyákkaszárnyában láttam és már ekkor igen rossz bőrben volít. 3—4 héttel később hallgatták ki, ekkor is igen rossz állapotban volt. Egy alkalommal Dobó arra kérte Sztupkát, hogy vitesse kórházba, mert nagyon rosszul érzi magát. Én magam is mondtam Sztupkának, hogy jó volna ezt az embert kórházba vitetni, mert meg meghal, mielőtt a főtárgyalásra kerülne. Nagyon panaszkodott az élelmezés miatt és hogy a köhögés miatt semmit sem bír enni. Akkor mondtam Paksinak vagy Pehmnek, hogy vegyenek Dobó számára egy üveg mézet, én majd megtérelem az árát. Dani tábornok intézkedésére azután kórházba vitték Dobót, s mire a főtárgyalóra került, sokkal jobb kondícióban volt, csaknem fel volt hizlalva. Ezzel azt hiszem befejeztem, amit Dobóról akartam mondani. – Elnök: Nem gondoltak arra, hogy nem szabadna Dobót éjszakai kihallgatásokkal fárasztani, mert 40 fokos láza volt, megkezdték a kihallgatását délután két órakor és még éjfél után is tartott? Tanú: Azt, hogy 40 fokos láza van, később hallottam. Az bizonyos, hogy Dobó igen rosszul, betegesen nézett ki, úgy, mint aki nem sokáig fogja húzni. Az éjszaai kifollgatáson. Elnök: Lehetett volna napközben, napokon át is kihallgatni. Épen Tisza István meggyilkolásának bűnkörében rigorózusan be kellett volna tartani a törvényt, az éjjeli kihallgatásokat pedig tiltja a törvény. Tanú: így kellett volna cselekedni, ma már belátom, de bizonyos, hogy így nem lehetett volna semmit sem elérni. Helyesebb lett volna, ha még fokozottabb gondosságot tanúsítunk, hogy semmi inkorrektség ne történjék, nehogy támadást intézhessenek ellenünk, hogy szabálytalanságok történtek. Elnök: A törvény szerint az ügyészségnek közvetlen kihallgatási joga van. Nem gondolja, hogy nem volt célszerű Dobót a detektíveknek kiadni? Ez ügyészi, vizsgálóbírói kihallgatásnál szokatlan és oly eljárási mód, amelyet később kifogás tárgyává lehet tenni. Tanú: Ez a hatóság intézkedése volt. Most pedig áttérek azokra a kijelentésekre amelyet Sztanykovszky, Vágó és Bleyer az én személyemmel kapcsolatban itt tettek. Az a három egyén azt állítja, hogy én biztattam őket, én ssuggeráltam nekik, hogy az igazságnak meg nem felelő terhelő vallomást tegyenek a felhajtás tekintetében. Kijelentem, hogy abban a pillanatban, amikor a megbízást megkaptam, tudtam, hogy fokozott erkölcsi kötelességem megbízásomnak becsületesen eleget tenni, de tudtam azt is, hogy nehéz dolgom lesz, mert olyan emberek állanak nekin szemben, akikkel nem lesz könnyű megbirkózni.. Az előtérben állottak egy óriási népszerűségnek örvendő egyén, két, nagy népszerűségnek örvendő raffinált újságíró és egy csomó mindenféle egyéb vádlott, akiknek összeköttetéseik vannak és akiket bizonyos könnyelműség jellemez morális kérdésekben. Az itteni három napos vallomástételemből megállapítható annyi, ha tisztességemről nem is tudtam bizonyságot szolgáltatni, de megállapítható, hogy intelligens, értelmes ember vagyok és ennek nevében állítom, hogy lehetetlen volt, hogy az én részemről — ha egy-két szabálytalanság történt is, — inkorrekt dolgok történtek volna. — Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy e tekintetben senki sem vádolhat meg. Dr. ulain azután hosszasan foglalkozik Sztanykovszky ésVágó vallomásával, jellemzi ezt a két vádlottat, adatokat említ a katonai tárgyalás peranyagából, velük szemben és arra a következtetésre jut, hogy egyiket sem bújtotta fel, egyiket sem suegerálta vallomástételre. — Utal a saját egyéniségére, amely felmenti őt az alól, hogy Sztanykovszkyféle emberek vádjával szemben önmagát védelmezze. A vizsgálóbíró előtt Vágó azt vallotta, hogy Friedrich nagyon sokat tudna beszélni — t. i. a gyilkosságról — sokkal többet, mint én. Ezt én szuggeráltam ? Azt vallja továbbá Vágó, hogy Friedrich is jelen volt, amikor hozták a hírt, hogy Tiszát meggyilkolták. Friedrich Hatvanyt magához ölelve, örvendezve mondta: Hála Isten ezen is túl estünk. Ezt várjon én szuggeráltam, vagy talán Margalits vizsgálóbíró? Ugyancsak Margalitsi vizsgálóbíró előtt vallotta Vágó, hogy meggyőződése az, hogy Friedrich élénk szerepet vitt a forradalomban. — Nemtudom, Vágó vagy Sztany-kovszky állíitotta-e, hogy Kérit és Fényest csak‘azért kellett a dologba berántani, hogy Friedrich bemártása ne legyen ’felüdő, de hisz Friedrich neve már jóval korábban szerepelt. Sztanykovszky az első napon Kéri, Fényes, Csernyák, Horváth-Lanovics nevével együtt említette Friedrich nevét is, mint aki Honváth-Lajtovicsnak adott passpartont,s hogy menjen Szerbiát fellázítani. . Lehet, hogy van egy maffia, de nyugodt lélekkel megesküszöm, hogy nekem ehhez a maffiához semmi közöm sincs és nem volt. — Ennek a tárgyalásnak az első szakában jött hozzám egy Kovacsik nevű ember, aki elmondotta, hogy Sztanykovszkyné esténként feljár a törvényszék épületébe, egy törött ablakon keresztül érinkezik Vágóval és Vágó az üzenetet továbbítja Sztanykovszkynak. Ez a két ember egybehangzó vallomást tett, érdekük lehet, hogy egybehangzó vallomást tegyenek és annyi bizonyos, hogy kívülről jövő behatás alatt kellett így beszélniük. Hogy honnan jön ez a befolyás, nem tudom, nem is kutattam soha. Sztanykovszky halálos ítélet súlya alatt állott itt a bíróság előtt. Ez az ember megragadott minden eszközt, hogy menekülhessen. Ez a szempont vezette őt itt vallomástételénél. Vágó okos embernek látszik, úgy beszél, amint azt érdeke megkívánja. — Ő itt vádlott, neki szolidaritást kellett vállalnia, mert attól fél, hogy különben berántják. Vágó hangosan felnevet. Az elnök erélyesen rendreutasítja. Foglalkozik azután Bleyer tanúvallomásával, amelynek valóságát cáfolja. Ami az én szavahihetőségemet illeti,, — mondotta Uláin, — ,szabadjon utalnom társadalmi állásomra, előéletemre felfogásomra, mert ha a bíróság előtt én nem volnék szavahihető, akkor nem lenne az Sztupka alezredes, Almássy Denise grófnő és Csermákné sem. Akkor hazugság mindaz, amit Hüttner mondott, és odajut az egész tényállás, hogy összeomlott minden. Az elnök ezután részletesen elmondja tanúnak, hogy Vágó miképpen vallott a főtárgyalás elején, amidőn kijelenti tanú. " Nem báníoííáli Dobót.