8 Órai Ujság, 1923. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

Csütörtök, 1923 február 1. (femisy) ▼érkezéséről beszélni sem lehet, hiszen a fegyverkezés komolytalanságát igazolják azok az adatok is, amelyeket Eckhardt a nemzetgyűlésen elmondott. A kisántánt 500.000 emberével szemben, nekünk 35.000 emberünk van. A lefegyverzés ellenőrzése tekintetében rámutat arra, hogy itt a főhatalmak egy bizottsága működött, a nemzetek szövetségének is jogaiban volt ellenőrző bizottságot kiküldeni, de ezen a két fórumon kívül senkinek sem áll jogában ba-ügye, tikba beleavatkozni. Minden más oldalról történő beavatkozás ellen a legerélyesebben állást foglalunk. Magyarország feltétlen nyugalmatt akar és reméljük, hogy hasonló a hangulat szomszédainknál is. A mi részünről nem dobunk irritáló anyagot a helyzetbe és annál erősebb a pozíciónk úgy kifelé, mint befelé, hogyha akaratunk ellenére mégis ilyen helyzetbe kényszertenek bennünket. A javaslatot elfogadja. (Átalános helyeslés és taps minden oldalon.) A külügyminiszter beszéde. Ezután Daruváry Géza a száz feszült figyelme közepette emelkedett szólásra. Daruváry Géza küügyminiszter: Az előttem szólott tisztelt képvisel úr nagy érdekű és rendkívül érdekes fejtegetésének csak egy részéhez akarok egy-két szót fűzni, ezek a politikai aktualitásokra vonatkozó reflexiók. Mindenekelőtt arra vonatkozólag, hogy felmerült-e az az óhaj, hogy a kisántánt képviseltesse-e magát a katonai ellenőrző bizottságban, kijeentem, hogy ez az óhaj nem merült fel és én politikailag és erkölcsikig teljesen lehetetlennek tartom, hogy ilyen, a szerződések szavaival és szellemével homlokegyenest ellenkező kívánság felmerülhessen. Ami a cseh külügyminiszter úr tegnap elhangzott beszédét illeti, én is osztozom abban a nézetben, hogy ezt lehet úgy felfogni, mint egy konciliánsabb atmoszféra reményét. — Mégis, miután ott felmerültek és nemcsak ebben a beszédben, hanem a kisántáni sajtójában is ezek a vádak minduntalan újra felvetődnek, egy-két szót ezekre a vádakra is kénytelen vagyok reflektálni. — A legsúlyosabb vád az, hogy a magyar-román határon nyugtalanság ke- lettkezett. — Ez a nyugtalanság nem a mai katonai fegyverkezésünk, hanem a román katonai fegyverkezés folytán állott elő. Ezt a román katonai fegyverkezést senki kétségbe nem vonta, ami pedig a mi ,állítólagos fegyverkezésünket illeti, az egyetlen kompetens fórum az, amely arra egyenesen hivatva van, a katonai ellenőrző bizottság, megvizsgálta és teljesen alaptalannak találta. Ezt a katonai ellenőrző bizottságot pedig nem lehet azzal vádolni, hogy az pártos lenne, hiszen torban az ellenséges főhatalmak képviselői ülnek, azoknak a hatalmaiknak képviselői, melyek a kisautónknak, még ma is szövetségesei, tehát ennek nyilatkozatában, azt hiszem, mindenki teljesen megnyugodhatik. Ami a határincidense Ifit illeti, tudjuk, hogy azokat mértéktelenül felfújták s tulajdonképt egyéb nem történt, minthogy idegen terülétről lőttek a mi határőreinkre, akik a tüzet egyszer viszonozták, egyszer pedig nem. — Azt is állítják néha, hogy mi indokolatlanul üldözzük a kisántant államainak polgárait. Erre nézve csak arra akarok utalni, hogy , mi mindig hajlandók voltunk és vagyunk a politikai foglyok kicserélésére és ha ebben nehézség volt, az inkább azon múlt, hogy minálnk sokkal kevesebb ilyen politikai fogoly volt, mint az ellenkező részen. Azt is halljuk néha, mintegy fenyegetésképen, hogy ezeket a dolgokat az európai közvélemény elé turják vinni. Eme csak azt felelhetem, hogy ebben a mi óhajaink teljesen találkoznak. (Helyeslés.) mert hiszen, mint tegnap említettem, mi az igazság tiszta fegyvereivel küzdünk és ennek folytán az európai közvéleményt nemhogy kerülnénk, hanem egyenesen keressük. — És hogy ezt mennyire keressük, igazoltuk akkor is, midőn a román határ- incidensek megvizsgálásának dolgát egy nemzetközi fórumra akartuk bizni és nem rajtunk múlt, hogy nem fogadták el és hogy ennek folytán az európai követelménynek nem volt alkalma ezekkel a kérdésekkel teljes részletességgel foglalkozni. Azt is halljuk néha, hogy a magyar kormány békeszeretet hangoztat ugyan, de nincs elég ereje az ezzel ellenkező irányzatú organizációkkal szemben. Erre nézve csak azt válaszolhatom, hogy ebben az országban csak egy külpolitika van és ez a magyar kormány külpolitikája. (Helyeslés.) Teljesen bízik a kormány abban, hogy e tekintetben a nemzetgyűlés minden pártjára számíthat. Azt is elégszer hangsúlyoztuk és igazoltuk, hogy a mi politikánk teljesen békés, senkit egyáltalában nem provokálnak, de másrészt a szerződésekre hivatkozva minden provokációt kénytelenek volnánk visszautasítani. Békés szándékainkat legújabban igazoljuk azzal is, hogy mi mindig hajlandók vagyunk egy normális, szomszédos élet megteremtése végett a szomszéd államokkal gazdasági és egyéb kérdésekben egyezségeket kötni. Most is ilyen tárgyalások folynak a cseh kormánnyal és nagyon remélem és óhajtom, hogy ezek eredményre vezessenek. Remélem, hogy ezeket és a vádasnak az ismétlését, amelyek a tegnapi beszédben elhangoztak és a kisántant sajtójában felhangzanak, úgy lehet felfogni, mint azt a jelenséget, ha zivatar után még néha menydörgés és villámlás mutatkozik. De remélem, hogy ezután egy olyan atmoszféra fog jönni, amely lehetővé fogja tenni a normális szomszédos élet előfeltételeinek megteremtését. A javaslat elfogadását kérem.Általános élénk helyeslés és taps minden oldalon■) A külügyminiszter beszédét minden oldalon feszült figyelemmel és tetszéssé hallgatták. Ezután a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadták. Következik az egyes külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Mezer Ernő néhány szóval méltatja a törvényjavaslatot és elsőkiadásra ajánlja. Az első hozzászóló Görgey István. Vázolja azokat a nehézségeket, amelyikkel Magyarország szemben"!., valahányszor szerződni akar a környező államokkal. A vámok oly magasak, hogy a magyar áru nem juthat el a külföldi piacokra. Az autonóm vámtarifa nem felel már meg Csonkamagyarország követelményeinek és akadályát képezi előnyös kereskedelmi szerződések kötésének. Határozati javaslatot nyújt be, amelynek értelmében utasíttassék a kormány, hogy a készül új vámtarifát záros határidőn belül nyújtsa be és ezáltal lehetővé tegye előnyös szerződések létrehozatalát. A javaslatot elfogadja. A következő szónok Sándor Pálkifogásolja, hogy a kormánynak ezidén nem sikerült előnyös szerződéseketétrehozni. A kereskedelem sérelmeit teszi ezután szóvá. Protekció és kijárás teszi lehetetlenné a legális kereskedelmiet. A kiviteli engedélyek körül elkövetett visszaélésekről beszél. (Zaj a jobboldalon.) Prózay György báró: Adatokat és neveket kérünk! Sándor Pál: Szívesen szolgálok adatokkal a képviselő úrnak. Az évek óta dühöngő bürokratizmust el kell távolítani, mert ez teszi lehetetlenné Magyarország gazdasági megerősödését. Értesülése szerint, az új vámtarifát ankét elé terjesztik, azután csak a felhatalmazás mellé csatolva fog a nemzetgyűlés elé kerülni. Nagyatádi Szabó István reflektál Sándor Pálnak arra a vádijára, hogy a kviteli engedélyekkel üzérkedés és házalás folyik. A kiviteli elrjedéseket tárcaközi bizottság adja ki, ennél alkalmasabb Szervet nem állíthat be erre a célra. Természetes, hegig új kereskedőknek, új cégeknek is adnak kiviteli engedélyt, ha a kérés indokolt. Kéri Sándor Pált, hogy valahányszor visszaélés jut tudomására, jeentse ezt be, mert a legsúlyosabb megtorlással kíván élni. (Helyesés a jobboldalon, Sándor Pál néhány szóval reflektál a földmiveésügyi miniszter felszólalására, majd Lors Vilmos báró szól hozzá a javaslathoz. Elsősorban Sándor Pál at polemizál és visszautasítja azt az állását, hogy a kormánynak eddig nem sikerül egyesen szerződést s©m létrehozni. Utal a Németországgal kötött szerződésre, amely mintaképe lehet a kereskedelmi szerződésnek. Lers Vilmos báró visszautasítja Sándor Pálnak azt az állítását, mintha a külföldi kereskedők azért jöhetnének most már Magyarországra, mert itt ■jhgbiztonsás van. Eddig is jöhettek, mert eddig is jogbiztonság volt. Sok tekintetben akadályozva voltunk eddig és éppen a trianoni békeszerződés elyik rendelkezése köt bennünket, amelynek következtében egy félévig még nem tudatok szabadon mozogni a kereskedelem terén. A trianoni békeszerződés ugyanis kimondja, hogy a kereskedelmi szerződésekben hozott kedvezmények, melyeket bármely külkereskedelmi állammal kötöttünk, kiterjed a kisántant államaira is. Nem áll az, hogy eddig nem kötöttünk kereskedelmi szerződéseket. Itt van a német magyar kereskedelmi szerződés, a svájci és bolgár szerződés. Ezen a téren sem lehet a kormány szemére vetni semmiféle mulasztást. A legnagyobb baj az, hogy a kormánynak nincs a kezében kötelező vámtarifa, amelyet mielőbb meg kell csinálni. Ennek a kérdésnek elintézésénél azonban a részletezéseket, nem lehet a nyilvánosság elé vinni, elegendő, hogyha ezekre a részletekre a közgazdasági bizottságban mutatunk rá, mert különben minden booás - fejlesztési kereskedelmi törekvésünk nyilvánosságra keni és ellenfeleink erről tudomást szerezve, megakadályozhatják azokat. Szólott ezután arról, hogy Apponyi Albert gróf Párisban fel akart szólalni az útlevél megkönnyítése és a határszéleken való könnyebb kereskedelmi mozgás érdekében. Azt hiszi azonban, hogy Apponyi optimisztikus és nem tesz eredménye felszólalásának. Elfogadja a javaslatot annak hangsúlyozásával, hogy a kormány gazdaságpolitikai tervét látni szeretné. Ezután Dénes István szólott a javaslathoz és a Ház jelenlévő tagjainak nagy csodálkozása közben annak fejtegetésével próbálkozott, hogy Magyarországnak nem passzív, hanem aktív külkereskedelmi mérlege van. Egyben össze is tévesztette a fizetési mérleget a külkereskedelmi mérleggel. Dénes István felszólalása után az interpellációkra tértek át. Az interpellációk tárgyalása előtt elnök öt perc szünetet rendelt el Szünet után áttértek az interpellációkra. Az első interpelláló Rupert Rezső dr. volt, aki a földreform végrehajtása körül állítólag tapasztalható sérelmekről terjeszt elő interpellációt, amelyet rettenetes szóáradattal órák hosszat indokol. A gyér számmal jelenlevő képviselők unatkozva és türelmetlenül hallgatik. Végre Nagy Emil dr. ad kifejezést az általános hangú falnak a következő szavakkal: — Elég volt tíz percig ebből a szamárbeszédből! A jobboldali képviselők helyeslően bólintanak, viszont az elnök Nagy Emilt rendi észfatja. Rupert Rezső ezzel vág vissza Nagy Emilnek: — Értem a képviselő urat, hiszen az Esterházy-uradalom ügynöke, tehát elfogult és rosszindulatú. Ezért a kifejezésért az elnök Rupertet rendreutasítja. Rupert mellett csak Dénes István és Nagy Ernő asszisztálnak, akik gorombaságokat vágnak Nagy Emil fejéhez. Az elnök Nagy Ernőt is rendreutasítja. Több mint másf Félórás beszéd után Ruppari a jelenlévők nagy örömére befejezte beszédét és előterjesztette interpellációját, amelyre Szabó István földmivelésügyi miniszter azonnal válaszolt. Utalt a földreform kérdéséről a nemzetgyűlés előtt tett arra a nyialtkozatára, hogy rövid időn belül novelltáris javaslattal lép a nemzetgyűlés elé. Akkor felszólította a képviselőket, hogy juttassák el hozzá javaslataikat, amelyeket nagyon szívesen vesz és a törvényjavaslat szövegének megállapításánál figyelembe óhajtja venni. — Most is jobbnak tartotta volna, ha a hosszú beszéd helyett ezeket a konkrét javaslatait Rupert hozzá eljuttata volna. Most nem adhat más választ, mint azt, hogy részletesen a novelláris javaslat tárgyalások lesz módja a nemzetgyűlésnek a kérdéssel foglalkozni. A leghatározottabban visszautaalna Ruppertnek azt a kijelentését, hogy a kormány nem akarja komolyan a földreform gyorsítását, hanem csak politikából csinálja. Sokkal előbb volt őszószólója a földreformnak, mint Ruppert és hogy a kormány komolyan vszi ezt a dolgot, azt igazolják mindazk az intézkedések, amelyeket ebben az irányban már életbe léptettek. Kérte válaszának tudomásul vételét . Rupert Rezső ismét felszólalt és polemizált a miniszter válaszával, amelyet azonban a nemzetgyűlés nagy többsége tudomásul vett. A következő interpelláló nevét olvassa a jegyző. Ismét Ruperten van a sor. Amikor szólásra emelkedik, a jobb oldalon és a középen a képviselők védekező mozdulatot tesznek feléje és többen átkiásják hozzá: — Elég volt a szóözönből! Ne mondja el az interpellációt. Rupert Rezső, akit a korábbi interpellációk kimerített, elállt második interpellációjának elmondásától. Ezután Várnai Dániel interpellált a Független Szemle című lap betiltása ügyében. Az ülés folyik. 3 Zsupsz: Elcsúsztam* A nagy gonddal előkészített karácsonyi kép vásárom a rossz gazdasági viszonyok folytán nem sikerült. Felhalmozott anyagomat nagy kedvezménnyel eladom. Eredeti művészi olajfestmények ízlésesen keretezve már 1 1800 koronától vásárolhatók is Soíymosinú£ Kossuth Lajos-ucca 8, II. 4 . Tel.: 78-72 | Tessék felmászni! !