8 Órai Ujság, 1933. augusztus (19. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

1933 AUGUSZTUS 1 VISSZHANG A­ csend védelmében megszületett a rendelet, amelyről olyan sok szó esett már. Nem is a rendeletről esett olyan sok szó, mint in­­■ kább arról, hogy a csend — az egymás iránt való udvariasságnak ez a legegysze­rűbb megnyilatkozása, szigorú, rendőrha­tósági szabályok és büntetések nélkül nem akar megszületni. Pedig, ha­ végigolvassuk az új rendelet tizenkilenc paragrafusát , a tilalmak között nincs egy se, amelynek betartása különös áldozatot és lemondást jelentene annak, aki betartja. Szóval csupa olyan dolog, amelyre egy kis köl­csönös belátással és udvari­sággal min­denki magától és a maga érdekében is rá­jöhetett volna. Talán az új rendelet nem is lesz egyéb, mint figyelmeztetés erre a természetes és eddig elfelejtett kölcsönös udvariasságra , a büntető rendelkezé­sekre alig kerül sor. Legalább is így volna szép és helyes. Ami, természetesen, I távolról sem jelenti, hogy valóban így is I lesz. Mert — ha jól emlékszünk, — tavaly I is volt csendrendelet, meg tavaly előtt is. I De csend­? Csend aztán igazán nem volt I és félő, hogy mindaddig nem is lesz, míg I a köteles udvariasságot és kíméletet hé- I hány példaadó büntetéssel rá nem erősza- s kolják a konok csendháborítókra, az autó- I tülök, a motorkerékpár és a rádió gara- I boncásaira. Mindazokra, akiknek egy hu­­­­szadik paragrafust is kellene szerkeszteni, s mely így szólna: Ne tégy olyant, ami a I te éjszakai nyugalmadat is megzavarná, s ha más tenné!* II. Rákóczi Ferenc szívét, melyet Grobois kolostorának temploma- I ban őriznek, vissza akarják kérni a fran- I ciáktól a kassaiak. Az a szép tervük, hogy I a fejedelem halálának kétszázesztendős I évfordulóján, 1935-ben — a bebalzsamo- s zott sáv, e kegyeletes ereklye — újra ta- l lálkozzék a kassai Dómban őrzött kopor- I sóval. A fejedelem nagy emlékének szóló I áhítaton túl, ennek a szép szándéknak van I talán más és mélyebb jelképes értéke is. A messze idegenből hazakerülő fejedelmi I sáv, talán szimbóluma lehet minden vi­ I­­ágtájakon szétszórt és elszakított magyar I szíveknek, amelyek olthatatlan érzéssel­­ kívánkoznak egymáshoz, akármilyen mész- I ■ szire tépték is ki őket. A szerb szenátusban először szólalt meg olyan hang, amelyet déli szomszédainktól eddig hiába vártunk. Gavrila Emil a háború előtti szerb-román­­szlovák komité megalakítójának e felszó­lalásában nem azt értékeljük legfonto­sabbnak, hogy bennünket magyarokat „nagyon tisztességes, őszinte, jó és na­gyon vitéz népnek" tart, hanem e jóleső megbecsülésen túl a mai magyar kor­mány gesztiójában okot és jogot lát arra, hogy szükségesnek tartsák a velünk való megegyezést. Világosan és határozottan látja, hogy nekik kell előkészíteniük­ a ta­lajt arra, hogy jó szomszédok legyünk. Ebben a megállapításban az exponált kisantant-politikus részéről van valame­lyes beismerés is arról, hogy nem mi ma­gyarok voltunk eddig azok, akik e szom­szédi közeledésnek akadályai voltunk. Mi is úgy érezzük, hogy a jugoszláv határon­­ túl kell általánossá, lennie ennek a meg- s becsülő hangnak, hogy ott is érett legyen I a talaj a jó szomszédságra. " OM&­G KEDD3. OLDAL A római eredmény A német sajtó érdekes kommentárjai Gömbös és Mussolini tárgyalásairól ír (Saját tudósítónktól.) Lelkes, ünneplés- I­lsei, szíves szeretettel várta az ország a­­ hazatérő miniszterelnököt, ünneplő fo­ I gadtatásával is demonstrálva, hogy a I .nemzet mily mélységesen átéri a római I út jelentőségét és a mostani látogatással I is elmélyült olasz-magyar barátság törté-­­ nelmi értékét. Ennek a barátságnak kon- s krét gazdasági eredményeit a héten fogják I realizálni Rómában, ahová szerdán utazik I Fabinyi kereskedelmi miniszter, külpoli- I tikai konkrétumait pedig máris lemérhet- t jük azokon a nyilatkozatokon, véleménye- I ken és hozzászólásokon, melyek az európai sajtóban láttak napvilágot. Ezek közül kü- I lünos érdekességük miatt közöljük az­­ alábbiakat: Berlin, július 31. (Magyar Távirati Iroda.) A Deutsche­r Zeitung budapesti tudósítója „Magyaror­­­­szág jelentősége Európa szempontjából“­­ címmel részletesen foglalkozik Gömbös miniszterelnök római útjával s többek­­ között a következőket írja:­­ Magyarország nemcsak a fasiszta Olasz­országgal való kapcsolatának, hanem ugyanolyan mértékben a Duna völgyében való központi fekvésének köszönheti, hogy olyan tényező, amely nélkül semmiféle megoldás, akármilyen legyen is az, Dél­­keleteurópában nem lehetséges. Meg kell állapítani, hogy a franc­iai blokknak min­den kísérlete, amely a Duna völgyében Magyarország jövő helyzetét Magyaror­szág nélkül akarta kijelölni, nem sikerült. A Duce a baráti kis ország kormányel­­nökével úgy tárgyalt, mint teljes értékű féllel, aminek különös jelentősége van, ha figye­lembe vesszük­ Mussolini ismeretes állás­­foglalását a kis államokkal szemben. En-­­ nek jelentősége éppen abban rejlik, hogy­­ Olaszország véleménye és akarata szerint Magyarországnak az újjáalakítandó Középeurópában kiváló feladat jutna s ezenkívül kellőképpen értékelendő, nem­zetközileg megalapozott állást foglalna el. Olaszország és Magyarország — írja továbbiakban a lap — nem fogja engedni, hogy a Duna völgye kialakítása terén Franciaország és a kisantant elvegye tő­lük a kezdeményezést. Efelől tisztában is vannak a francia blokkban s nem vé­letlen, hogyha Paris most­ új gondolatot terjeszt, amely a Duna völgyében veszé­lyeztetett­­helyzetét legalább felerészben biztosítaná: az olasz-magyar-osztrák-kis­antant gazdasági blokk gondolatát. Itt természetesen elsősorban Mussolini felfo­gása dönt. Magyarország ilyen összeállí­táshoz — amit a Duce mérlegelt s nem talált túl könnyűnek —, mindenesetre hozzájárulna, amivel nem lehet azt mon­dani, hogy Budapes­t ezt ideális megol­dásnak tekintené, ezt annál kevésbbé te­heti, mert legalább is a r­evízió kérdése tekintetében mégis csak meghosszabbított fegyverszünetről, még­pedig Magyaror­szág szempontjából súlyosabb feltételek melletti­­ fegyverszünetről lehetne beszélni. Magyarország olasz barátsága­, amelyet oly sokszor nyilvánítottak üresnek, ha nem is költségesnek, kezdi megteremni gyümölcseit, Románia tétován viselkedik s most kom­o­­lyan megkísérli, hogy Magyarországgal értelmes kapcsolatokat teremtsen. Szerbia ma már részben úgy fest, mint aki el­vesztette erkölcsi tekintélyét, amelyet a kisantant-szerződés neki és a többi államá­nak kölcsönzött. Ezenkívül attól is kell tartani, hogy az olasz piacon elfoglalt helyzetét már rövid idő múlva érezhetően­ Magyarország veszi át. Annak a f­etisme­résnek is szükségszerűen felül kell kere­kedni a Magyarországgal szemben ellen­séges érzületű államokban, hogy Magyar­­ország összeomlása óta egyetlen állás­­foglalása sem volt még megközelítően sem olyan jelentős és erős, mint ma. Ez, saj­nos, még nem jelentheti azt, hogy a Mus­solini és Gömbös­­közti tárgyalások negye­dik programpontja, a trianoni békeszer­ződés revíziója rövid időn belül pozitív szabályozást tenne lehetővé. Ennyire még nem kerekedett felül a kisantant-államok­­ban a felismerés, ez azonban ismét arra vezethet, hogy az olasz és a magyar államférfiak komoly vétót mondanak a közép­európai kívánságoknak, amelyeket Franciaország Mussolinival egyetértésben is szövetségi politikája ked­véért táplál. A Berliner TeugebOUt többi között a következőket írja: A római megbeszélések eredményei a következők: 1. a n­égyesszerződés megkötése Olasz­ország és Magyaroszág kapcsolatait nem gyengítette, mint azt bizonyos oldalról hitték, hanem ellenkezőleg, még megerő­sítette; 2. Olaszország a négyesszerződés alá­írásával arról sem­ mondott le, amint azt szintén hitték, a békeszerződések revíziója érdekében való további tetterős közbe­lépésről. Rómában Gömbös revizionista politikáját teljes mértékben helyeselték; 3. a Duna völgye új szabályozása tekin­tetében Olaszország és Magyarország meg­egyezésb­e jutott. Magyarország helyesli és támogatja a Duna völgyében az olasz célokat, Olaszország viszont elismeri azo­kat a különleges gazdasági kapcsolatokat, amelyek Magyarországot és Németorszá­got összekötik. 4. Mussolini törekszik majd a négyes­szerződés másik három nagyhatalmát a Duna-kérdés, illetőleg a Balkán-kérdés megoldására e terület politikai kérdései­nek, vagyis az egyenlőjogúság és a szer­ződések revíziója kérdéseinek felvetése és tisztázása útján megnyerni. Mussolini re­méli, hogy Ausztrián és Magyarországon kívül Bulgáriát és Görögországot is be tudja vonni e terv megvalósításába; 5. az olasz-magyar megegyezést meg­erősített gazdasági alappal is alátámaszt­ják.­­ A Völkischer Beobachter többi között megjegy­i: A római megbeszélések min­denesetre azt a figyelemremélt­ó eredményt érlelték, hogy a trianoni békeszerződés ál­tal annyira megkínzott s leigázott Ma­gyarország a négyes szerződési szellemében való közreműködésben reményt lát arra, hogy kivívhatja az élethez való jogát. Sztramyavszky Sándor üdvözlő beszéde Balról: Sztranyavszky, Lázár Andor, Hóman, Fabinyi, Darányi Kálmán és Gömbös N­ézze meg Göd-kertvárost és nem fog máshol telket venni!­­ Nem új telepítés, hanem régi, beépített, I kulturált villatelep. Közvetlenül az állo- I másnál Dunastrand, villany, telefon, orvos, I piac, templom, iskola, naponta 32 vonat I és Mavart autóbusz, a Nyugati p. u.-tól 40 percnyire. Pestköörnyéki Takarék VII., Erzsébet-körút 27. | Telefon: 35-6-52 Alapítási év: 1®09 | ' ■ Itt levágandó! ! | utalvány 5 § Aki ezt irodánkban felmutatja, 3 | ingyen utazhat Gödre, f­­ hogy telkeinket megtekintse. § ' -­­ Itt levágandó ! -mi Gömbös miniszterelnök ünneplése és útja autós díszkísérettel (Saját tudósítónktól.) A Rómából hazatérő miniszterelnök szombat esti ün­nepélyes fogadtatásának kiemelkedő és impozáns része volt a Nemzeti Munka Központ (MÜVE) gépjárműosztályának felvonulása. A gépjárműosztály negyven­négy automobillal és számtalan motor­­kerékpárral vonult ki a hazatérő minisz­terelnök fogadtatására. A zárt oszlopban felvonuló gépkocsik elsőjében Tabódy Ti­bor országgyűlési képviselő foglalt helyet. _ A pályaudvar előtt a gépkocsik Kováts Árpád ügyv. alelnök és Salaez Tibor

Next