8 Órai Ujság, 1942. március (28. évfolyam, 49-73. szám)

1942-03-02 / 49. szám

Bárdossy László: Az ifjúság legyen a nemzeti egység kovásza „Csak az építhet, aki szenvedélyesen szeret mindent ami magyar“ A Soli Deo Gloria Szövetség a Da­rányi Kálmán-diákház országos gyűj­tésének megindítása alkalmából ün­nepi estet rendezett, amelyen Ravasz László püspök emlékbeszédet mondott Darányi Kálmánról, több művészeti szám után pedig Bárdossy László mi­niszterelnök ünnepi beszédet mondott „Az értelmiségi ifjúság hivatása“ cí­men. Nagyhatású, lendületes beszédé­ben Bárdossy többek között ezeket mondotta: — Az ifjúság az örökké megújuló nemzet. Ezért valamiképpen benne testesül meg a nemzet maga. Élő lánc a jelen és a jövő között, eleven kap­csolat­­ a nemzet részei, a különböző társadalmi osztályok között. Az ifjú­ság csak addig igazán az egész nem­zeté, amíg a jövővel mérkőző kedvé­vel egyetlen pillanatra sem szakad ki az örök magyar sors közösségéből. Amíg vállalja ezt a közös sorsot, amíg magyarnak érzi és tudja magát és ma­gyarként akarja elvégezni azt, amit majd feladatként maga elé tűz. — A nemzet életében csak annak az ifjúságnak lehet építő szerepe, amely ilyen szenvedélyesen szeret mindent, ami magyar. Szereti a népet, amelynek véréből él, a fölmívelőt, a kétkezi és szellemi munkást és mindazokat, akik bármi­lyen formában és módon szolgálják nemzetük ügyét. Szereti a nemzet múltját, századokon át megszentelt, de az ősi szellemben folyton megújuló életformáit. A múlt tükör, amelyben a nemzet önmagát látja. Jaj annak a nemzedéknek, amely túl sokat néz ebbe a tükörbe. De jaj annak is, amely sohasem tekint bele. Csak az a nem­zedék lehet naggyá, amely nem feled­kezik meg a magyar múlt nagyságá­ról, de nem is merül el benne. Hit, meggyőződés, készség a szol­gálatra, ha kell, az áldozatra —: ezek az elemek adják az ifjúság tiszta fényben ragyogó ötvözetét. Csak an­nak az ifjúságnak szava és része a nemzet életében, amely hinni tud a magyarságban és a nemzet jövőjében, hinni egy magasabb igazságban, cse­lekvésre serkentő eszményei megvaló­sításában és hinni a maga erejében. — Ma sokat, talán túl sokat be­szélnek áldozatokról. Minek ezek a nagy szavak? Bizonyos, hogy az áldozathozatalnak is megvan a maga ideje. De a nemzet elsősor­ban szolgálatot vár tőlünk, a minden­napi élet élet kicsiny és nagy dolgai­ban egyformán. Szolgáljuk hát hűség­­­gel, becsülettel, önzetlenül, de önér­zettel és sohasem a magunk megbecsü­lésének árán, sohasem úgy, hogy szol­gálatunk becsületességén és önzetlen­ségén folt vagy árnyék essék. — Ilyen szolgálat és nem agitáció az eszmények megvalósításának igazi útja és módja. Ne hagyjuk el a józan okosságot, népünknek ezt az ősi eré­nyét, amely mértéket tart és számol azzal, hogy a lehetőségek sokszor szűk korlátai között mozgunk.­­ Mindezen túl a nemzet legfőkép­pen azt várja el a magyar ifjúságtól, h­ogy a nemzeti egység kovásza legyen és hozza meg a társadalmi különbsé­gek és ellentétek ma még sokszor bántó és fájdalmas diszharmóniájából a kiegyenlítődést. Ne engedje meg, hogy türelmet­len gyűlölködés lazítsa vagy éppen megbontsa a lelkekben már össze­csendülő egységet. Azt várja a nemzet, hogy az egész ifjúság bátor kézzel vigye előbbre a társadalmi igazság megvalósulását. — Ma március havába, a tavasz és az ifjúság hónapjába léptünk. Ez a tavasz nehéz tavasz lesz. Háborúban állunk, ez valóban áldoza­tokat és nélkülözést követel. De rendü­letlenül hiszem, hogy a nemzet ereje és mindenekfelett a magyar ifjúság szárnyaló lendülete átsegít bennünket minden bajon és vészen. A miniszterelnök lelkes tapssal foga­dott beszédét a költő Zrínyi Miklós „Török Áfiumá“-ból való idézettel fe­jezte be. Horthy Miklós huszonkét éve Ma huszonkét esztendeje sors­döntő, ünnepi ülése volt a magyar nemzetgyűlésnek. Horthy Miklós fő­vezér állott az ülésterem közepén, a elnöki emelvény előtt esküre emelt kézzel és ezzel az esküvel át­vette Magyarország kormányzói méltóságát. A kemény tengerésztiszt, aki a viharzó tengereken, csaták gyilkos tüzében oly biztos kézzel vezette hajóját, egy kegyetlenül megcsonkított, meggyengített, for­radalmak tűzétől emésztett ország kormánykereke mellé állott. Egy törékeny, kicsiny sarkára a viharzó tengeren nem leselkedik annyi ve­szély, annyi gyilkos zátony, mint amennyi akkor Magyarország létét veszélyeztette. Ma, huszonkét esztendő múltán, boldogan és büszkén szemléljük Horthy Miklós művét. Az elgyen­gült, kicsiny sarkából megint erős, minden vihart kiálló, minden táma­dást diadallal visszaverő félelmetes hadihajó lett. A keménykezű, biz­tos szemű és ítéletű hadvezér az or­szág kormánykereke mellett éppen olyan kiváló, bölcs államférfiúnak bizonyult, mint amilyen kemény és biztos ura volt a viharzó tengernek. Új, friss nemzeti szellemet hozott magával és munkás, példás életével ősi alkotmányunk féltő tiszteletével útmutatónak szolgált. Horthy Mik­lós huszonkét esztendeje a gazdag eredmények, a megújulás, a feltá­madás csodálatos korszaka. Büsz­kén szemlélhetjük ezeket az ered­ményeket és megnyugvással szemlél­jük az apa mellett a fiút, aki foly­tatása annak a szellemnek, mely a megcsonkított, sírba taszított orszá­got új életre támasztotta. Ma megint nagy viharok dúlnak az ország felett, égre törő hullámok táncolnak körülötte. Véres hadiese­mények részesei vagyunk. Most nincs ideje az ünneplésnek. Csak büszke szeretettel nézzük azt a fér­fiút, akit a magyar sors a mi meg­mentésünkre küldött huszonkét esz­tendővel ezelőtt. Valamennyi protektorátus! zsidó lakost Theresienstadtba telepítik Prága, márc. 2. (NST) A birodalmi fővédnök rende­lete szerint valamennyi protektorátusi zsidó lakost Theresienstadtba telepítik át. A városnak hétezer lakosát állami költségen egy másik helységbe telepí­tik át. A hivatalos jelentés szerint ez a ren­delkezés azért vált szükségessé, hogy megakadályozzák a főleg zsidók által űzött ellenséges propagandát. Egy másik hivatalos jelentés szerint február 26-án Brünnben két egyént kivégeztek, mert uzsoraáron árusítot­tak húst. Légiriadó Hawaiban San Francisco, márc. 2. (NST) December 7-ike óta elsőízben vasárnap volt légiriadó a Hawai-szi­­geteken. A riadó 42 percig tartott, azután lefújták, mert ellenséges gé­pek nem mutatkoztak. Ostromállapot India keleti tartományaiban Sangháj, márc. 2. (NST) New-Delhiből származó jelen­tések szerint India keleti tartományai­ban kihirdették az ostromállapotot. HÍ Minden este 1­,1­1-től reggel 3 óráig a ■Zanzibar mulatóban: VI., Jókai­ u. 31. Tel.: 120-115. szenzációs és márciusi műsor Bel- és külföldi attrakciók! B Ragyogó görtök! — Hanflulatos Jazz! Bajok a mórok körül Moore, Moms 2 vagy­ More • (Levél a szerkesztőhöz.) Közkedvelt reg­geli lapunk, a Magyarság vasárnapi (feb­ruár 22-iki) számában ismét mulatságos elírást követett el. Azt írja ugyanis ,,A Brit Impérium márciusa“ című vezércik­kében: „Pár nappal később az angol szü­­letéses és pénzarisztokrácia irodalompár­toló és műkedvelő mecénásainak exkluzív klubja, az Atheneum (így!) látta vendégül Jankelt (t. i. Majszkit). Ezt a klubot szá­zadok előtt Walter Scott, az író és Morus Tamás, a bölcselő alapították. Az angol főúri széplelkek és vastag erszénynek Jankel elvtársat — tekintet nélkül Wal­ter Scott és Morus Tamás történelmi nim­buszára — egyhangúlag az Atheneum (így!) tiszteletbeli tagjává választották meg.“ Nos, minden valamirevaló lexikon­ban megtalálható, hogy a két híres angol közül­­ az első, Scott Walter, a kiváló tör­ténelmi regényíró, 1771-ben született és 1832-ben halt meg; Morus Tamás, a böl­cselő és államférfi, az Utopia szerzője pa­rtig 1478-tól 1535-ig élt. E két férfi közt tehát csekély három évszázadnyi időköz telt el és így aligha alapíthatták együtt a kérdéses klubot, amelynek neve egyéb­ként helyesen Athenaeum lenne. A cikkíró tévedése alighanem onnan származik, hogy Scott Walterrel egyidőben élt egy Moore Tamás nevű másik híres angol író (1779—1852), aki azonban sose írta magát Morus-nak, mert ebben az idő­ben a névratinosítás már nem volt diva­tos, mint a XVI. században, amikor More (egy o-val) Tamás a maga nevét Morusra latinosította, sőt műveit is latinul írta. A klubot tehát csak a múlt század elején alapíthatták Scott és Moore, nem pedig „századokkal ezelőtt“. Lehet, hogy a neve­zett lap, amelynek múltkor a keresztény­üldözések dátuma körül elkövetett téve­dése általános derültséget keltett, a vér­tanukra specializálja magát. Morus Tamás is hithűségéért vérpadon végezte életét, de­­ klubot nem alapított. Hiába, Ma­­gyarságéknak nincs szerencséjük a vér­tanukkal. Tisztelettel (Aláírás). Gróf Lónyay Károlyt megfosztották magyar állampolgárságától A hivatalos lap vasárnapi száma közli a kormány határozatát, amel­­­lyel a külföldön tartózkodó gróf Ló­nyay Károlyt a magyar nemzet érde­keit súlyosan sértő törvényellenes te­vékenykedése miatt a magyar állam­­polgárságtól megfosztja. — Orvosi hír: Dr. vitéz Sövényházy Ágost egyet. magántanár, székesfőv. köz­­kórh. szülész-nőgyógyász főorvos rendelé­sét V., Vörösmarty­ tér 5. sz. alá helyezte. Fogad: szombat kivételével hétköznap d. u. 4—5-ig. Uj telefon 188—078. M^WVVVVVVVVVWIMMiMIVIWII KERESZTÉLY

Next