8 Órai Ujság, 1942. november (28. évfolyam, 248-272. szám)
1942-11-02 / 248. szám
1942 november 2, hétfő XXVIII. évfolyam, 248. szám Jül 1942 november 3-én, kedden I A nap kel 6.46 ó., nyugszik 18.41 ó. A hold kel 0.26 ó., nyugszik 14.26 ó. Főszerkesztő: Bethlen András FT főmunkatárs: Dr. Kertész Róbert Német búvó az Ináliai óceánon Több mint két hetet töltött vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter vezér ezredes az orosz arcvonalban. Végigjárta azokat a területeket, ahol magyar csapatok vannak, volt a német lohadszálláson, ahol Hitler vezér és kancellár közel másfélórás kihallgatáson fogadta. Az orosz harctéren való tartózkodása ideén a magyar honvédelmi miniszter beható tájékozódást szerzett úgy az első arcvonalban levő honvédek, mint a mögöttes területeken lévő magyar katonák helyzetéről. Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter az arcvonalban szerzett tapasztalatairól beszámolt legfelső helyen, tájékoztatta impresszióiról úgy a minisztertanácsot, mint a többségi párt, véderő és honvédelmi bizttságát. A közvélemény tájékoztatását is fontosnak tartja a honvédelmi miniszter és fogadta a S Órai Újság munkatársát, akinek az arcvonalban szerzett tapasztalatairól, a magyar honvédségről nagyjelentőségű nyilatkozatot tett: — Milyen szempontok szerint végezte Nagy méltóságod a harctéren levő magyar pápátok felülvizsgálását? — kérdeztük először. — Magyar fajvédő voltam és vagyok, — kezdte nyilatkozatát a honvédelmi miniszter, — a fajvédelem nemes értelmében. Nem a magát jelszavakban kiélő fajvédő vagyok, hanem fajvédő a becsületes magyar úri gondolkozás szerint. Nem is lehetek más, hiszen mi állhatnam közelebb szívemhez, mint fajtám, melynek védelme, segítése nemcsak kötelessége minden magyarnak, hanem lelkéből fakadó, legtisztább megnyilvánulás. Ebből a szempontból vizsgáltam végig az arcvonalat az elmúlt hetekben, amikor ott jártam, ahol magyar véreink napról-napra, óráról-órára és percről-percre kockáztatják életüket a legnagyobb, a legszebb áldozatért, a magyar haza védelméért — mindnyájunkért.— Milyen helyzetet talált odakint az arcvonalon Nagyméltóságod? — Az arcvonalban lévő katonáinkra féltő gondossággal vigyázunk és vigyázunk magyar véreinkre, mert odakint éppen, mint idebent, mindenki átérzi, hogy legdrágább kincsünk a magyar vér, ezzel az értékkel pedig a fukarkodásig menő módon kell takarékoskodni. — Odakint az arcvonalban nagyobb a veszély, mint a mögöttes országrészekben, de kétségtelen, hogy minden parancsnok maradéktalanul teljesíti azt a lelkiismereti kötelességét, hogy felesleges veszteségeknek és így a nemzetet felesleges áldozatoknak ki ne tegye. A harctér az a terület, ahol az emberek egymásra utassága, bajtársi szeretete és az összetartozás érzete a legfontosabb és ahol a legjobban van ez megalapozva. Ott kint az arcvonalban úgyszólván eltűnik az egyszerű katona és a vezető tiszt közötti társadalmi különbség. Az ellenséggel szemben minden magyar harcos önfeáldozóan adja a magyar ügy és a magyar haza szolgálatában testi és szellemi erejének legjavát. Teszi ezt ott, ahová a körülményeik és a követség álították,. Ez is oka annak, hogy : • A tiszt úgy tekinti katonáját, mint a fiát. — A hadsereg az a család, ahol nincs, nem is lehet családi viszály. Az a család, ahol megértik egymást, ahol mindenki teljesíti a kiadott parancsot és az elöljárók pedig féltékenyen ügyelnek arra, hogy a kiadott parancs észszerű legyen. — Mit tapasztalt Excellenciád a német főhadiszálláson? -- kérdeztük ezután. — A szövetségeseinkkel való együttműködés a lehető legtökéletesebb. Bajtársi, megértő barátaink nagy szövetségeseink, akiktől minden támogatást megkapunk ott, ahol arra szükség van. Megkapjuk ezt a támogatást, ami természetes is, hiszen a győzelem közös érdek. A főhadiszálláson történt fogadásom is a legbarátibb hangulat és érzelmek között folyt le. — Alkalmam volt több mint egy órát beszélni a német birodalom vezérével és kancellárjával, Hitler Adolffal és tőle a legjobb impressziókkal távoztam. — A téli hadjárat elleni védekezés előkészületeiről milyen meggyőződést szerzett Nagyméltóságod? • — Katonáink téli ruhaneművel és általában, a tél hidege elleni védekezés eszközeivel való ellátására minden szükséges intézkedés megtörtént. Egyetlen magyar baka sem fog szükséget szenvedni a téli holmik hiánya miatt. Amikor végigjártam az arcvonalat, különös súlyt fektettem arra, hogy katonáinknak meleg ruhával való ellátásáról magam is meggyőződjek. Felvvtam erre minden parancsnok figyelmét, noha ennek a kérdésnek a fontosságát minden parancsnok úgyis átérzi és szívén viseli. Mégis megtettem hangsúlyozottan, de meg kell állapítanom azt is, hogy sokszor felesleges volt a külön figyelmeztetés, mert minden előkészület megtörtént és e téren is minden a legteljesebb rendben volt.— Megelégedéssel tapasztaltam azt, azok a kérelmek, amelyeket az egyes parancsnokok hozzám intéztek, mind arra irányultak, hogy csapatainkat lássuk el azzal, amire szükségük van. — Megelégedéssel láttam, hogy minden parancsnok tudatában van annak, hogy a legelső, legfontosabb kötelessége alárendeltjeiről gondoskodni és tudják a parancsnokok, hogy csak akkor várhatunk tökéletes munkát, ha megadunk mindent,amire katonaságunknak szükségük van. A családfő gondosságát láttam és tapasztaltam a parancsnokokban és ez megnyugvással töl'lt el. — Az arcvonalbeli katonákon kívül más alakulatokat is megszemlélt Excellenciád? — kérdeztük ezután. — Láttam munka közben odakint munkás alakulatokat is. — A parancsnokok teljesen meg vannak elégedve munkateljesítményükkel, ami igen jó és épp ezért minden parancsnok előttem is hangoztatta, hogy a munkásalakulatokról való megfelelő gondoskodást kötelességüknek tartják.— A munkásalakulatok helyzete semmivel sem rosszabb, mint a kintlévő csapatoké, sőt általában jobb. Az elhelyezés hiányosságait annak az Elsötétítés mától: este 11 órakor Német vélemény: téli offensívára késszül a szovjet NAGYBACZONI NAGY VILMOS AZ ARCVONAL HŐSEIRŐL „A hadsereg egy nagy család — családi viszály nélkül“ A téli felszerelés jó Az otthon kötelessége a trónt iránt