A 7 napról, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-06 / 1. szám

Dr. Kószó Péter újévi köszöntője Hölgyeim és Uraim, Kedves vásárhelyi polgárok! Kétezret írunk. Különös ajándéka a sorsnak, hogy mi vagyunk az ezredforduló generációja, hiszen közel félszáz emberöltőnek kellett eltelnie, hogy önmagunkról mint ezredfordulós generációról beszélhessünk. Ezekben a percekben és órákban ünnepel az egész világ, a század és ezredfordulót ünnepli, a nagy, kétezer éves misztériumot. Né­hány napja kitárult a Vatikán szent kapuja, köszöntve a Megváltó Krisztus születésének 2000. évfordulóját, hogy ezen a kapun képle­tesen az egész emberiség átléphessen az új évezredbe. A Föld több milliárd lakója most szükségképpen számvetést, mérleget készít a Krisztus születése óta eltelt 2000 évről, s természe­tesen fürkészi az előttünk álló jövőt. Találgatja, merre halad tovább az emberiség, s benne az egyes nemzetek, az egyes családok és emberek. Vajon mindannyiunk számára ugyanazt jelenti-e az új, a 2000. év kezdete? Bizonyos vagyok benne, hogy nem. Talán sok embertársunk számára ez az évforduló csak egy mesterséges szá­mot jelent az idő nagy folyamában és számosan talán közönyösen, vagy éppen szorongva tekintenek az új évezred elé. Persze ez sem csodálnivaló, hiszen a nagy ünneplés után folytatódnak a zajos, a zaklatott hétköznapok. És mégis, legtöbbünk lelke mélyén akarva­­akaratlanul ott szunnyad a számvetés, az önmagunkkal való szembe­nézés belső kényszere. Tehát ünnepelnek a világ fővárosai, kisváros­ai, falvai és tanyái, sok helyütt még a tűzijáték sem maradhat el. De ha már fővárosokat hoztam szóba, emlékeztetnem kell arra is, hogy egy fővárosban e percekben is gyilkos tűzijáték oltja ki ártatlan em­berek, köztük gyermekek életét. Groznijra gondolok, a csecsen nép fővárosára, mert az is a térképen van és az ott zajló események is hozzátartoznak a jelenhez. Hogy ezekben az emelkedett percekben miért hoztam szóba a hozzánk több ezer kilométerre dúló háborút? Mert nemcsak a szeretet, a sikerek, a boldogság egyetemes emberi érzések, nemcsak ezek szegélyezik a történelem útját, hanem a szenvedés, a fájdalom is. Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott évezredekre, be kell látnunk, hogy az emberiség történelme mintha öröm és bánat, siker és kudarc folytonos küzdelmében telne. Jól példázza ezt hazánk történelme is, amire annál is inkább utal­nunk kell most, mert a 2000. év beköszönte a magyarságnak kettős ünnepet jelent. Hiszen a mai napon Szent István megkoronázásának, tehát államiságunknak 1000. évfordulóját is köszöntjük. A siker és ku­darc, az öröm és a bánat szempontjából tehát saját történelmünket is áttekinthetjük. Mindkét fajta érzelemből, a jóból és a rosszból bőven kijutott nekünk. Büszkén emlékezhetünk arra, hogy a Kárpát-meden­cei megtelepedésünket követő 2-3 évszázadban a magyarság csodála­tos pályát futott be, Európa egyik vezető hatalmává vált és nagyszerű uralkodók egész sorát adta a világnak. Büszkén emlékezhetünk arra, hogy Európa egyetlen családja sem adott annyi szentet, mint éppen a magyar Árpád ház. E csodálatos fejlődés talán Mátyás királyunkkal érke­zett el zenitjére. Aztán nehezebb, sőt tragikus évszázadok köszöntöttek ránk, például a törökdúlás, amikor szinte az egész Alföld — benne ter­mészetesen Vásárhely is — elnép­telenedett. S e tragédiák sorában különösen fájdalmas a legutóbbi, a XX. század eseménysora. Az elvesz­tett világháborúk, az 1000 éves or­szág trianoni megcsonkítása, amely példa nélkül álló tragédia az európai történelemben. E tragédiákból természetesen Vásárhely is kivette az osztályrész­ét. Gondoljunk csak 48-as hon­­védeinkre, az első és a második vi­lágháború sok ezer vásárhelyi áldo­zatára, vagy éppen arra, hogy az egykori Magyarország szinte köze­pén fekvő városunk egyik napról a másikra szinte a határszélen talál­ta magát. Felszínesen talán úgy tűnhet, hogy végül is nemzetünk életútja lefelé ível, de mindjárt emlékeztetnünk kell arra is, hogy még ez a XX., a talán legszomorúbb évszázadunk is bővelkedett nagyszerű pillana­tokban. Például amikor 1956-ban e kis nép szembe mert szállni az akkori világ leghatalmasabb elnyomó gépezetével, s legalább ekkora büszkeségre adhat okot az is, hogy mintegy tíz éve ismét demokráci­ában élhetünk, mert megszenvedtük, kiizzadtuk magunkból. Számomra ennek az ezredfordulónak talán éppen az a legfonto­sabb üzenete, hogy élhettünk bár magyarok és vásárhelyiek a leg­mostohább körülmények között, élni akarásunk, alkotóerőnk mindig tudott új távlatokat nyitni, reményt adni. Gondoljunk csak arra, hogy a kultúrában, a tudományban, a sportban még a legmostohább vi­szonyok között is tudtunk világra szóló teljesítményeket nyújtani. Ezért ha a magyarság elmúlt évezredének tanulságát egy mondatban kellene összesűríteni, meggyőződésem szerint ez a mondat mindenkép­pen a túlélő képességről, az életerőről és az alkotóerőről szólhatna , meggyőződés adhat valamennyiünknek, magyaroknak és vá­sárhelyieknek új energiát az elkövetkező időkhöz, az előttünk álló jövőhöz. A jövőhöz, amely csak a szeretetre, a megértésre, az össze­fogásra és a másokkal való együttérzésre épülhet. Kívánom tehát Vásárhely valamennyi lakójának az egymás iránti szeretet és együttérzés egyetemes érzését, s Önökkel együtt re­ménykedem az összefogásban, a kölcsönös megértésben. Ha mind­ez megvalósul és tovább erősödik, újabb száz, vagy éppen újabb ezer év elmúltával ismét lesznek majd vásárhelyiek, akik a mostani perh­hez hasonló emelkedettséggel, jövő iránti felelősséggel gondolkod­hatnak el nemzetünk és városunk múltjáról, jövőjéről. Köszönöm figyelmüket, Isten áldását kérem Valamennyiőjükre. Dr. Kószó Péter orvos, települési képviselő, a Johannita Lovagrend Hódmezővásárhelyi Segítőszolgálatának elnöke. Az év embere Hódmezővásárhelyen 1999-ben Programok a gyermekvállalásért Norbert, az első Január másodikén közel dél­után három óráig várt a megér­kezéssel Vásárhely első újszülött­je. Az Erzsébet Kórház szülésze­tén a 2000. év első babája, Nagy Norbert 3900 grammal, 50 centi­­méteres testhosszal jött a világ­ra. Édesanyjával, Csillik Renátá­val hétfő délelőtt fogadták Novák Imre polgármester-helyettes és a sajtó látogatását. Cs. R.: Problémamentes ter­hesség után történt a szülés, na­gyon vártuk a picit. Próbáltam felkészülni, de az ismeretlenre nem lehet felkészülni. Óriási él­mény volt, főleg amikor megszü­letett, és a végén a hasamra tették a kicsit. Az édesapa is Nagy Nor­bert, mint a pici, a Porcelángyárban dolgozik, hogy nekünk mindenünk meglegyen, és nagyon szeret ben­nünket Ha hazamegyünk, a picivel maradok otthon, ameddig csak le­het A nagyszülők is nagyon készül­nek, most rakják össze a kiságyat Normális volt a szülés, a kitolá­si szak kicsit nehéz volt, mert elég nagy a baba. A gyermekágyi szak­ban sincs probléma—tudtuk meg a szülést vezető Varga Tóth And­reától, aki egy szerencsés esetnek köszönheti, hogy ő segíthette vi­lágra Norbertet. Renáta kezelőor­vosa Boleman doktor volt, akinek a születés­napján vidékre kellett utaznia, így a negyedéves szülész­nőgyógyász gyakornok köszönt­hette elsőként Vásárhely millen­niumi babáját. Minden kisgyerek születése óriási öröm, nem csak a család­nak, de a kórháznak is — mondta el a kórház vezetését képviselő dr. Kovács László főorvos. Egy saj­nálatos tendencia szerint a ter­hességmegszakítások száma meg­haladta a születések számát a ko­rábbi években. Reméljük, hogy ez a tendencia megfordul a kor­mány gyermek- és családsegítő programjának köszönhetően. Ahhoz, hogy egy fiatal pár gyer­meknevelésre vállalkozzon, alap­­feltétel, hogy egy gazdaságilag is stabil helyzettel—munkahellyel és lakással — rendelkezzenek a családok, így felnevelhet két, de inkább három gyermeket min­den család. Nagy örömet jelent az első baba születése is Vásárhelynek, és reméljük, még sok százan kö­vetik ezt a példát — mondta el Novák Imre polgármester-he­lyettes. —A gyed újbóli beveze­tésétől várható a gyakoribb gyer­mekáldás. A város önkormány­zata a családok szociális támo­gatásáról, az óvodai és bölcső­dei ellátásról gondoskodik, a megkezdődött szociális lakásépí­tési program folytatása várható, és felemeltük az első lakáshoz ju­tás támogatására felhasználha­tó összeget is. Amag

Next