A 7 napról, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
Dr. Kószó Péter újévi köszöntője Hölgyeim és Uraim, Kedves vásárhelyi polgárok! Kétezret írunk. Különös ajándéka a sorsnak, hogy mi vagyunk az ezredforduló generációja, hiszen közel félszáz emberöltőnek kellett eltelnie, hogy önmagunkról mint ezredfordulós generációról beszélhessünk. Ezekben a percekben és órákban ünnepel az egész világ, a század és ezredfordulót ünnepli, a nagy, kétezer éves misztériumot. Néhány napja kitárult a Vatikán szent kapuja, köszöntve a Megváltó Krisztus születésének 2000. évfordulóját, hogy ezen a kapun képletesen az egész emberiség átléphessen az új évezredbe. A Föld több milliárd lakója most szükségképpen számvetést, mérleget készít a Krisztus születése óta eltelt 2000 évről, s természetesen fürkészi az előttünk álló jövőt. Találgatja, merre halad tovább az emberiség, s benne az egyes nemzetek, az egyes családok és emberek. Vajon mindannyiunk számára ugyanazt jelenti-e az új, a 2000. év kezdete? Bizonyos vagyok benne, hogy nem. Talán sok embertársunk számára ez az évforduló csak egy mesterséges számot jelent az idő nagy folyamában és számosan talán közönyösen, vagy éppen szorongva tekintenek az új évezred elé. Persze ez sem csodálnivaló, hiszen a nagy ünneplés után folytatódnak a zajos, a zaklatott hétköznapok. És mégis, legtöbbünk lelke mélyén akarvaakaratlanul ott szunnyad a számvetés, az önmagunkkal való szembenézés belső kényszere. Tehát ünnepelnek a világ fővárosai, kisvárosai, falvai és tanyái, sok helyütt még a tűzijáték sem maradhat el. De ha már fővárosokat hoztam szóba, emlékeztetnem kell arra is, hogy egy fővárosban e percekben is gyilkos tűzijáték oltja ki ártatlan emberek, köztük gyermekek életét. Groznijra gondolok, a csecsen nép fővárosára, mert az is a térképen van és az ott zajló események is hozzátartoznak a jelenhez. Hogy ezekben az emelkedett percekben miért hoztam szóba a hozzánk több ezer kilométerre dúló háborút? Mert nemcsak a szeretet, a sikerek, a boldogság egyetemes emberi érzések, nemcsak ezek szegélyezik a történelem útját, hanem a szenvedés, a fájdalom is. Ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott évezredekre, be kell látnunk, hogy az emberiség történelme mintha öröm és bánat, siker és kudarc folytonos küzdelmében telne. Jól példázza ezt hazánk történelme is, amire annál is inkább utalnunk kell most, mert a 2000. év beköszönte a magyarságnak kettős ünnepet jelent. Hiszen a mai napon Szent István megkoronázásának, tehát államiságunknak 1000. évfordulóját is köszöntjük. A siker és kudarc, az öröm és a bánat szempontjából tehát saját történelmünket is áttekinthetjük. Mindkét fajta érzelemből, a jóból és a rosszból bőven kijutott nekünk. Büszkén emlékezhetünk arra, hogy a Kárpát-medencei megtelepedésünket követő 2-3 évszázadban a magyarság csodálatos pályát futott be, Európa egyik vezető hatalmává vált és nagyszerű uralkodók egész sorát adta a világnak. Büszkén emlékezhetünk arra, hogy Európa egyetlen családja sem adott annyi szentet, mint éppen a magyar Árpád ház. E csodálatos fejlődés talán Mátyás királyunkkal érkezett el zenitjére. Aztán nehezebb, sőt tragikus évszázadok köszöntöttek ránk, például a törökdúlás, amikor szinte az egész Alföld — benne természetesen Vásárhely is — elnéptelenedett. S e tragédiák sorában különösen fájdalmas a legutóbbi, a XX. század eseménysora. Az elvesztett világháborúk, az 1000 éves ország trianoni megcsonkítása, amely példa nélkül álló tragédia az európai történelemben. E tragédiákból természetesen Vásárhely is kivette az osztályrészét. Gondoljunk csak 48-as honvédeinkre, az első és a második világháború sok ezer vásárhelyi áldozatára, vagy éppen arra, hogy az egykori Magyarország szinte közepén fekvő városunk egyik napról a másikra szinte a határszélen találta magát. Felszínesen talán úgy tűnhet, hogy végül is nemzetünk életútja lefelé ível, de mindjárt emlékeztetnünk kell arra is, hogy még ez a XX., a talán legszomorúbb évszázadunk is bővelkedett nagyszerű pillanatokban. Például amikor 1956-ban e kis nép szembe mert szállni az akkori világ leghatalmasabb elnyomó gépezetével, s legalább ekkora büszkeségre adhat okot az is, hogy mintegy tíz éve ismét demokráciában élhetünk, mert megszenvedtük, kiizzadtuk magunkból. Számomra ennek az ezredfordulónak talán éppen az a legfontosabb üzenete, hogy élhettünk bár magyarok és vásárhelyiek a legmostohább körülmények között, élni akarásunk, alkotóerőnk mindig tudott új távlatokat nyitni, reményt adni. Gondoljunk csak arra, hogy a kultúrában, a tudományban, a sportban még a legmostohább viszonyok között is tudtunk világra szóló teljesítményeket nyújtani. Ezért ha a magyarság elmúlt évezredének tanulságát egy mondatban kellene összesűríteni, meggyőződésem szerint ez a mondat mindenképpen a túlélő képességről, az életerőről és az alkotóerőről szólhatna , meggyőződés adhat valamennyiünknek, magyaroknak és vásárhelyieknek új energiát az elkövetkező időkhöz, az előttünk álló jövőhöz. A jövőhöz, amely csak a szeretetre, a megértésre, az összefogásra és a másokkal való együttérzésre épülhet. Kívánom tehát Vásárhely valamennyi lakójának az egymás iránti szeretet és együttérzés egyetemes érzését, s Önökkel együtt reménykedem az összefogásban, a kölcsönös megértésben. Ha mindez megvalósul és tovább erősödik, újabb száz, vagy éppen újabb ezer év elmúltával ismét lesznek majd vásárhelyiek, akik a mostani perhhez hasonló emelkedettséggel, jövő iránti felelősséggel gondolkodhatnak el nemzetünk és városunk múltjáról, jövőjéről. Köszönöm figyelmüket, Isten áldását kérem Valamennyiőjükre. Dr. Kószó Péter orvos, települési képviselő, a Johannita Lovagrend Hódmezővásárhelyi Segítőszolgálatának elnöke. Az év embere Hódmezővásárhelyen 1999-ben Programok a gyermekvállalásért Norbert, az első Január másodikén közel délután három óráig várt a megérkezéssel Vásárhely első újszülöttje. Az Erzsébet Kórház szülészetén a 2000. év első babája, Nagy Norbert 3900 grammal, 50 centiméteres testhosszal jött a világra. Édesanyjával, Csillik Renátával hétfő délelőtt fogadták Novák Imre polgármester-helyettes és a sajtó látogatását. Cs. R.: Problémamentes terhesség után történt a szülés, nagyon vártuk a picit. Próbáltam felkészülni, de az ismeretlenre nem lehet felkészülni. Óriási élmény volt, főleg amikor megszületett, és a végén a hasamra tették a kicsit. Az édesapa is Nagy Norbert, mint a pici, a Porcelángyárban dolgozik, hogy nekünk mindenünk meglegyen, és nagyon szeret bennünket Ha hazamegyünk, a picivel maradok otthon, ameddig csak lehet A nagyszülők is nagyon készülnek, most rakják össze a kiságyat Normális volt a szülés, a kitolási szak kicsit nehéz volt, mert elég nagy a baba. A gyermekágyi szakban sincs probléma—tudtuk meg a szülést vezető Varga Tóth Andreától, aki egy szerencsés esetnek köszönheti, hogy ő segíthette világra Norbertet. Renáta kezelőorvosa Boleman doktor volt, akinek a születésnapján vidékre kellett utaznia, így a negyedéves szülésznőgyógyász gyakornok köszönthette elsőként Vásárhely millenniumi babáját. Minden kisgyerek születése óriási öröm, nem csak a családnak, de a kórháznak is — mondta el a kórház vezetését képviselő dr. Kovács László főorvos. Egy sajnálatos tendencia szerint a terhességmegszakítások száma meghaladta a születések számát a korábbi években. Reméljük, hogy ez a tendencia megfordul a kormány gyermek- és családsegítő programjának köszönhetően. Ahhoz, hogy egy fiatal pár gyermeknevelésre vállalkozzon, alapfeltétel, hogy egy gazdaságilag is stabil helyzettel—munkahellyel és lakással — rendelkezzenek a családok, így felnevelhet két, de inkább három gyermeket minden család. Nagy örömet jelent az első baba születése is Vásárhelynek, és reméljük, még sok százan követik ezt a példát — mondta el Novák Imre polgármester-helyettes. —A gyed újbóli bevezetésétől várható a gyakoribb gyermekáldás. A város önkormányzata a családok szociális támogatásáról, az óvodai és bölcsődei ellátásról gondoskodik, a megkezdődött szociális lakásépítési program folytatása várható, és felemeltük az első lakáshoz jutás támogatására felhasználható összeget is. Amag