A DUNÁNÁL - 2002. NOVEMBER (1. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM)

A szabadság aktusa. Kertész Imrével Kolon István beszélget

A szabadság aktusa Kertész Imrével Kolon István beszélget A beszélgetés 2001 nyarán készült, és először A Dunánál 2001. évi első próbaszámában jelent meg. Kolon István: Szálinger Balázs költő riporteri álneve Kertész Imre 1­929-ben született. Sorstalanság című regényében az általa is megjárt auschwitzi poklot jeleníti meg. A könyv a holokauszt irodalmának világszerte elis­mert alapműve lett. Kertész Imre egyik legnépszerűbb írónk külföldön, életművét tavaly Herder-díjjal tüntették ki. „Úgy veszem észre, hogy már az európai műveltség sem egyetemes.” - Több mint fél évszázadnyi, olyan rendszerekben eltöltött élet után, amelyek nem voltak szabad rendszerek, milyen érzés íróként egy évtizede szabad államban élni? - Az az elhatározás, amikor 1954-1955-ben úgy döntöttem, hogy író leszek, éspedig olyan író, aki nem illeszkedik bele az itteni rendbe, az irodalmi közéletbe, ez maga egy fantasztikus elhatározás volt. Egy ellenállhatatlan parancs, és számomra teljesen világos volt, hogy az ember, nyilván annak ellenére, hogy a lehetőségek szűkre szabottak, szabadon cse­lekszik. Nálam tehát az írással összefüggésben kezdődött a szabadság. Mindenféleképpen arról volt szó, hogy valami abszolút egzisztenciális változtatást kell végrehajtani ahhoz képest, ahogy akkor éltem a Rákosi-érában. Ettől a pillanattól kezdve minden, amit a továbbiakban tettem, az szük­ségképpen a szabadság aktusa volt, mert hiszen elhatározni, hogy az ember író lesz, elhatározni, hogy milyen író lesz, elhatározni, hogy amit írni fog, semmiképpen sem fog beleilleni az itt uralkodó trendbe, az uralkodó irodalmi és ideológiai szisztémákba, tudván, hogy biztosan bajaim lesznek, de kitartani: ezek következetes és világos dolgok voltak. Meg akartam írni a sorstalanság állapotát, és a lényeg ez volt. Hogy ennek a megírása a külső körülményekkel egyezik-e vagy nem, csak rossz álmaimban és kietlen és kényelmetlen szabadidőmben foglalkoztatott, így aztán, ami létrejött, az a tárgy megírásá­nak a kényszere volt, s az eredmény tárgysze­rű is lett. Egyáltalán nem számított, hogy valakiknek kell, vagy nem kell. A tárgyhoz kötött regény volt annyiban, amennyiben nem arra törekedtem, hogy jó regényt írjak. Arra törekedtem, hogy a tárgyat írjam meg, évtizedeken keresztül írtam, és az jött ki belőle, ami kijött. És, függetlenül az esztétikai minőségétől, engem az eredmény kielégített, mert láttam, hogy a célt, amit kitűztem ma­gam elé, azt megcsináltam. - Ez, tehát a Sorstalanság az első könyv 1975-ben jelent meg. Ekkor Ön 46 éves volt. 33 A DUNÁNÁL ------- 2002. november

Next