A DUNÁNÁL - 2003. MÁRCIUS (2. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM)
Koncz Lajos: Kossuth emlékek Amerikában
ra... Néha már nem is látjuk egymást. Már a Vista Avenue végénél tartunk, mikor látom, hogy feleségem határozottan és gyorsan megindul valami felé. Majd rövidesen lengetni kezdi a karját. Megvan! Odasietünk és meghatódva nézzük a viharvért, kopott követ. Félmagasságban a Kossuth címer még jól kivehető és alatta a felirat is: Emília Kossuth Zulavsky - born in Hungary Nov. 12, 1817, died in Brooklyn June 29, 1860. Megható arra gondolni, hogy 140 évvel ezelőtt ugyanezen a helyen állt a Kossuth emigráció egy kis csoportja, Kossuth Lajos unokaöccsei és a család hívei, mikor búcsút vettek ettől a megkínzott asszonytól, aki nyolc éves amerikai tartózkodása alatt kétkezi munkával egymaga kereste meg négy gyermekének a betevő falatot. Mihaszna férje, a lengyel katonatiszt már évekkel korábban elhagyta családját és eltűnt a kalandok Amerikájában. De fiainak sírkövei (egyik kő még jól látható a 40 év előtt készült fényképen) már eltűntek és az obeliszk lábához angol nevű embereket temettek nem is olyan régen. Az obeliszk két másik oldaláról már teljesen lekopott az írás. Vörösmarty verséből is már csak egy-két szó látszik A harmadik oldalon még kivehető az angol szöveg: Ereded by her fellow exiles who admired her in life and now mourn. Egy-két év múlva a címer is lekophat az emlékműről és elvész a történelem talán első kőbe vésett Kossuth címere (mivel az 1848/49-es szabadságharc után, gondolom, még sokáig nem volt szabad a koronátlan címert nyilvánosan használni Magyarországon). És lekophat a dicső Kossuth név is hacsak a Kossuth-évforduló kapcsán és szerény írásom nyomán nem akadnak újra lelkes magyar asszonyok és lányok, esetleg cserkészlányok, akik gondjukba veszik dicsőnevű társuk elárvult sírját. Hogy megkönnyítsem azok dolgát, akik föl akarják keresni a sírt, itt az útbaigazítás. A brooklyni Green Wood temető főbejárata a 5th Avenueról nyílik. A kapuépületen áthaladva jobbra a Landscape Avenuen kell elindulni, majd balra a Lawn Avenuere fordulni. Ez beletorkollik a Vista Avenuebe, amelyen balra kell fordulni. Ezen addig kell haladni, míg az út egy jobbra görbülő félkört ír le egy domb körül. Az út jobb szélén a fűből egy pirosra festett vízcsap áll ki és egy táblán az áll, hogy „Lot 44605”. Ha innen a domb teteje felé nézünk, látjuk az obeliszket, bár a tetejét eltakarja egy vadalmafa lombja. Ha innen megyünk a sír felé, a felirat és a Kossuth címer az ellenkező oldalon lesz. Térkép segítségével elég könnyen megtalálható. Megjelent az Amerikai Magyar Népszava/Szabadság c. lapban Értékeink Kossuth, Amerika történelmének is része Várdy Béla történész érdekes cikksorozatot közölt a magyarok legkorábbi nyomairól Amerika földjén. A sorozat egyik, az 1848/49-es szabadságharcot tárgyaló cikkében az áll, hogy „a magyar kérdés egy-egy rövid percre... az amerikai közvélemény érdeklődésének központjába is került.” Ezzel nem tudok egyetérteni 1852-ben ismét Várdy Béla szavaival: „Kossuth Lajos és közvetlen harcostársai - egy röpke percre - az Egyesült Államok ünnepelt hőseinek soraiba emelkedtek.” A 48-as magyar szabadságeszméknek, Kossuth többhónapos körútjának következtében és beszédeinek varázslatos hatására, nagy s évtizedekre kiható, sőt napjainkig érezhető s nem csak „röpke percig” tartó hatása volt Amerikában. Ezt leszögezvén fontos, hogy lerójuk hálánkat azoknak a honfitársainknak, akik itt Amerikában egy fél évszázadon át gyűjtötték, rendszerezték és publikálták azt a hatalmas anyagot ami Kossuthtal és az úgynevezett Kossuthemigrációval foglalkozik. Hadd említsük meg elsősorban Vasváry Ödön, Sebestyén Endre, Balassa Béla, Széplaki József, Berényi Zsuzsanna Ágnes írói és Szatmáry Lajos gyűjtő munkáját. 64 A DUNÁNÁL 2003. március