AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 55. évfolyam (2014)
2014 / 1-4. szám
2 VINKLER BÁLINT majd egy újabb öt évből (1637-1641) ismertette a Szepesi Kamara borkivitelből származó éves harmincadjövedelmét. Az 1610. és 1611. évre vonatkozóan Takáts Sándor - szintén a Szepesi Kamara iratai alapján - a Tagányi adatait cáfoló eredményeket tett közzé.56 Tagányi ezután egy újabb, szintén az 1610. évre érvényes, harmadik számadatot is közöl, melyben a három, 1610-re vonatkozó, egymásnak többékevésbé ellentmondó számadat egybevetésekor a következő megállapítást teszi: „Ugyanarról az egy dologról tehát: ugyanattól a hivataltól három hivatalos, de egymástól teljesen különböző adatunk van. Hogy most már melyik az igazi: hogy 11.398/4, vagy 12.3701/4, avagy 12.684 hordó bort vittek-e ki? igazán nem tudjuk. Szolgáljon ez figyelmeztetésül mindazoknak, akik régi számadásokat statisztikai czélokra fölhasználnak.”„ Kora újkori borkivitelünk kérdéseivel később Komoróczy György foglalkozott behatóbban. 1944-ben megjelent nagyszabású munkájában egy 250 éves időszakból (1519-1768) nemcsak Felső-Magyarország, hanem az egész Magyar Királyság vonatkozásában közzétett egy adatsort lengyelországi kivitelünk volumenéről, melyet lengyelországi források alapján állított össze. Sajnos nem tüntette fel pontosan a számításai alapjául szolgáló forrásokat, továbbá a feldolgozás módszerét sem. A Tagányi- és Takáts-féle adatsorokhoz képest mindenesetre jóval alacsonyabbra becsüli lengyelországi borkivitelünket. A kérdés immáron az, hogy a krakkói források Tagányi és Takáts, vagy Komoróczy eredményeit támasztják-e alá. Az imént említettük, hogy krakkói borkivitelünk kérdésével mi is foglalkoztunk. Az 1597. évi vámnapló alapján megállapítottuk többek között, hogy a Tokaj-Hegyaljáról 1265,5 gönci hordó bort hoztak Krakkóba. Ez a mennyiség azonban csak minimumnak tekinthető, hiszen a vámosok 1597-ben számos alkalommal iktattak olyan bort is, amelynek nem tüntették fel a pontos eredetét, és - mint immáron kiderült - ezek között az ismeretlen eredetű tételek között „węgierskie” (vagyis Felső- Magyarországról érkező) bor is volt. Ami az északi (a cseh tartományokba és Lengyelországba irányuló) soproni borkivitelt illeti, erről először Házi Jenő közölt konkrét számadatokat egy bormérői számadáskönyv alapján. 1566 májusa és 1567 márciusa között Sopronban 11 673 akó bort mértek meg és szállítottak külföldre. A legtöbb bort a régiók szintjén Csehországba (4230,75 akó) az egyes városok szintjén pedig a morvaországi Olmützbe szállították ki (1187,75 akóval). Lengyelország részesedése mindössze 1243 akó. Ez igen csekély mennyiség, ráadásul Krakkó nem is szerepelt a kiviteli célpontok között. Lengyelország részesedése (mindössze 8%) a bécsi Tabor-hídon északra szállított nyugat-magyarországi borok esetében is alacsony, amint arra Harald Prickler az 1650-es évekből fennmaradt hídvámjegyzékek kapcsán rámutat. A Tabor-hídon 1650 és 1657 között - az 1651-es ismeretlen évet nem számítva - 53 395 aksó nyugat 5 TAGÁNYI Károly (T. K.): Borkivitelünk Lengyelországba 1637—41 -ig. MGSz 1898. 113-116. 6 Takáts Sándor: Borkivitelünk Lengyelországba 1610. és 1611-ben. MGSz 1899. 85-89., illetve TAGÁNYI Károly: Az 1610-iki lengyelországi borkivitel kérdéséhez. MGSz 1899. 240. 7 TAGÁNYI 1899. 240. 8 KOMORÓCZY György: Borkivitelünk észak felé. Kassa 1944. 245-254. 9 HÁZI Jenő: Az 1566. évi soproni borkereskedelem. Soproni Szemle 1959. 151-157.