AGRÁRTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (A MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei, 1957)

1957 / 1-4. sz. - MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA AGRÁRTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KERTÉSZETI KONFERENCIÁJA. 1956. SZEPTEMBER 10-12. - TAMÁSSY ISTVÁN: A kertészeti kutatás és termelés jelenlegi helyzete és jövő feladatai

2* A KERTÉSZETI TERMELÉS ÉS KUTATÁS JELENLEGI HELYZETE ÉS JÖVŐ FELADATAI 3 Előfordult, hogy az állami gazdaságokban a talaj és egyéb helyzeti adott­ságoktól függetlenül kapták meg a termelési feladatot, ennek az volt a követ­kezménye, hogy több zöldségféle termelése eltolódott a történelmileg kialakult tájakról. Így például az elmúlt években, amíg Csongrád megyében az állami gazdaságok zöldségterületének 7%-án, addig Baranya megyében zöldségterüle­tüknek 22%-án termeltek hagymát. Az ilyen és egyéb más jelenségek már figyelmeztettek bennünket, hogy gondoskodni kell arról, hogy az ipari góc­pontok ellátása érdekében kialakított övezeti termelés mellett megtaláljuk a módját a távolabbi, de minőségi különbségek miatt feltétlenül előnyben része­sítendő termesztőtájak fokozottabb bekapcsolására a zöldségtermelésbe (Mohács és vidéke, Szentes és vidéke stb.). A zöldségtermő területek növekedése, a terméshozam emelkedése lehetővé tették a zöldségexport kifejlesztését. Különösen szép eredményeket értünk el a vöröshagyma export területén. Míg 1952—53-ban vöröshagymában jelentős importra szorultunk, ma már az exportunk eléri a békeévek mértékét és minden lehetőségünk megvan, hogy azt tovább növeljük. Jelentősen emelkedett a paradicsompüré és a nyers, friss paradicsom exportja is. Friss paradicsomból több mint hatszorosát exportáljuk a háború előttinek. A hajtatott paradicsom exportja még többet fejlődött. Az eredményekkel még nem lehetünk elégedettek, mert nem használjuk ki eléggé a nyugati piacokon adódó ilyen irányú exportlehetőségeket. Például Nyugat-Németország behozatala paradicsomból évenként több mint 100 000 tonnát tesz ki, amelynek csak kb. 1,5—2%-át importálják Magyarországból és több mint 40%-át Hollandiából, pedig Hollandia kevesebb paradicsomot termel, mint Magyarország, pedig a német import háromnegyed része július és augusz­tus hóra esik. Természetesen ennek vannak termesztési vonatkozásai is, mint például a korai termelés kibővítése, amelyre majd kitérek. Azonban ez azt is mutatja, hogy külkereskedelmi szerveink nem foglalkoznak eléggé a szomszédos országokba irányuló exportlehetőségek elemzésével és kihasználásával. (Pl. Lengyelországban nem látni mást, csak bolgár paradicsomot.) Maradjunk csak a német példánál. Nyugat-Németország elsősorban a kö­vetkező hat zöldségféléből szorul jelentős behozatalra : karfiol, saláta, paradi­csom, uborka, zöldbab, hagyma. Ezen zöldségfélékből a behozatal évenként több mint 350 ezer tonna, amelyből mi jelentős részt vállalhatnánk. Nem lehetünk elégedettek a kerti magvak termelésével és exportjával sem. A termelés helyes megszervezésével, megfelelő piackutatással minden nagyobb nehézség nélkül elérhető, hogy a kerti magvak exportját legalább kétszeresére emeljük. A fajtaborsó és a bokorbab termelése mellett komoly lehe­tőségeink vannak az egyéves zöldség maghozó növények közül az uborka, retek, saláta, kétéves maghozó növények közül pedig a hagyma, gyökérfélék, laboda és más növények termelésének kifejlesztésére. Ahhoz, hogy a zöldségtermesztés területén a második ötéves terv fel-

Next