A Hét, 1970 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1970-10-23 / 1. szám

A Hét munkatársa zavarban van. Nehezen tudja eldönteni milyen minőségben forduljon önhöz, Elnök elvtárs. Kihez is forduljon, Miron Constantinescuhoz a történelemtudóshoz ? A Társadalmi és Politikai Tudományok Akadé­miája elnökéhez? Avagy a szociológus­hoz? Engedje meg kérem, hogy ez alkalom­­ma a szociológusra essék a nyomaték, a szo­­ciológiai fakultás tanszékvezető professzorára — Hogyan látja ön a szociológia és a társ­tudományok összefüggését ? — A történelemtudományok nyáron megtartott világkongresszusa munkálatai kapcsán merült fel bennem a kérdés a történelemtudományok és tár­sadalomtudományok kapcsolatát illetően. Választ is adtam rá a Lupta de clasă ez évi 9. számában megjelent cikkemben. Válaszomban igyekeztem sokrétűen felölelni a történelemtudományok és tár­sadalomtudományok közötti kapcsolatok összes­ségét. A társadalomtudományok kutatási területe az emberi társadalom fejlődésének folyamata,­­ noha a vizsgálódás tárgya azonos, a tárgyat vizs­gáló tudományok mégis nagyon különbözőek : antropológia, etnológia, politikai földrajz, gazda­ságtudományok, jogtudomány, szociológia, politi­kai tudományok, etika, történelemtudományok és egyebek. Miben különböznek egymástól ezek a tudomá­nyok? Távolról sem a tárgykörükben, hiszen tár­gyuk azonos — az emberi társadalom, az emberek közötti viszonyok — hanem a probléma tárgyalás­módjában, látószögeik különbözőségében és a kü­­lön-külön rájuk jellemző, sajátos vonatkozásrend­szerben, strukturális jegyekben, valamint céljaik­ban, illetve feladataikban. E koordináták egyenkénti rögzítése segítheti a szociológiát abban, hogy meghatározza tulajdon kutatási területét és sajátos kutatási módszereit s ezáltal elhatárolódjék a társadalomtudományok egyéb ágaitól. — Hogyan határozza meg ön, Elnök elvtárs a szociológiát ? — A szociológia — véleményünk szerint — az a tudomány, amely az emberek közötti társadalmi kapcsolatok összességét vizsgálja, e kapcsolatok fejlődését, a társadalmi tevékenységek és küzdel­mek teljességét, az alakulóban lévő szociális formációkat és folyamatokat. E tudomány célja az, hogy feltárja a társadalmi felszín fényeinek mé­lyén megbúvó benső és lényeges összefüggése­ket, a jelenségek közötti állandó és lényeges kapcsolatokat, melyek lehetővé teszik társa­dalmi törvényszerűségek és törvények felfedezé­sét. A társadalom, illetve egy adott társadalmi­gazdasági alakulat törvényeinek a felfedezése nyomán hipotéziseket lehet kidolgozni, tehát a­ társadalmi fejlődés előrelátásának a szolgálatá­ban álló premisszákat. Éppen ezért a szociológia korántsem csupán leíró és elemző, de mindenek­­fölött összegező, tervező és előrelátó tudomány. Társadalmi prevíziókat és prognózisokat dolgoz ki­­, ez egyik jellemző jegye ennek a tudomány­nak. — Miképpen kapcsolódik a szociológia a többi társadalomtudományokhoz ? — A szociológia nem valamiféle társadalomtu­dományi enciklopédia ; nincs olyan igénye, hogy maga alá rendelje a többi társadalomtudományo­kat. Csak közbevetően említem meg, hogy a köz­­gazdaságtan a szociológiával legalábbis egyenlő jelentőségű tudomány. Voltaképpen az emberek közötti gazdasági kapcsolatok vizsgálata a kulcsa az emberek közötti minden rendű relációk tanul­mányozásának. Éppen ezért a közgazdaságtan és a szociológia szétválaszthatatlan egységet alkot. A tudományos szociológia ugyanis elvileg és leg­főképp a tudományos közgazdaságtanra épül. Enélkül nem létezhetne, mint ahogy a társadalmi viszonyok összessége sem fejlődhetne az alap­ját alkotó termelési viszonyok alakulása híján. A szociológia kapcsolata minden más társada­lomtudománnyal szoros, anélkül azonban, hogy he­lyettesíthetné bármelyiket, s persze anélkül is, hogy elfogadná bármelyik részéről, hogy őt helyettesítse. Ezért utasítjuk vissza az egyes kutatók igyekeze­tét, akik megkísérlik a szociológia azonosítását a társadalomlélektannal, vagy az antropológiával. Az a kísérlet, hogy pszichológizáljuk a szocioló­giát, egyszóval, hogy gyökereivel felfelé, a leve­gőbe fordítsuk s nem miképp az természetes, a föld irányába,­­ eleve kudarcra ítélt vállalkozás. A reális alapvetésnek és a konstruktív szemlélet­nek egyaránt híján való felfogás ez. Minden el­ismerésünk a tudományos megalapozottságú tár­sadalomlélektané, de a szociológia helyettesítője­­ként mégsem fogadhatjuk el. A szociológia — ahogyan arra már rámutat­tunk — olyan tudomány, amelynek saját tevékeny­ségi területe, kutatási módszere, célja és arcéle van. — Mi a szociológia­­és a többi társadalom­­tudományok összefüggése a történelmi ma­terializmussal? — Egyetlen elméleti és módszertani felfogást is­merek, amely alkalmas arra, hogy mindennemű társadalom­kutatás tudományosságát biztosítsa : a történelmi materialista koncepciót. A történel­mi materializmus a dialektikus materializmussal egységet alkot : az egységes marxista filozófiát. Ilyenformán a történelmi materializmus a marxista filozófia lényeges alkotórésze. Marx és Engels ismételten rámutattak arra, hogy e felfogás vezérfonal jellegű. Útmutatásul szolgál a társadalom- és történelemtudományok mindenikében. Tarthatatlan az a kísérlet, amely azonosítaná a történelmi materialista szemléle­tet valamely társadalomtudománnyal például a történelemmel, esetleg az antropológiával, avagy a szociológiával. A történelmi materialista felfogás voltaképpen a társadalom általános fejlődésére érvényes filo­zófiai és módszertani koncepció. A különbségtétel filozófia és társadalomtudományok között feltétle­nül szükséges. E különböző, noha szétválasztha­­tatlanul egymáshoz kapcsolódó tudományok ösz­­szemosása nem válik a kutatások hasznára. Visz­­szaemlékszem azokra az időkre, amikor majd két évtizeden át a szociológiai kutatást és oktatást megakadályozták s éppen annak okából, hogy a filozófia és a szaktudományok közötti effajta különbségtétel iránt nem tanúsítottak megértést. Az RKP Központi Bizottságának 1965 decemberi plenárisa távolította el nálunk végül is a gátló so­rompókat ; itt, Nicolae Ceauşescu elvtárs jelenté­se nyomán új távlatok, új lehetőségek nyíltak e tudományág előtt. Mind a szociológiai oktatás, mind pedig a kutatás nagy lendületet nyer azóta. Első mérlegünk : a nemrégiben Várnában megtar­tott szociológiai világkongresszus. Meg kell je­gyeznem, hogy a várnai kongresszuson a román szociológusok száznál több könyvet és dolgozatot mutattak fel, valamennyi az utóbbi öt esztendő termése. Ezek közül tizenöt éppen e kongresszus­ra készült. Megemlítek közülük néhányat : Procesul de urbanizare în România — zona Slatina-Olt (Az urbanizálódás folyamata Romániában — Szlatina- Olt vidéke), Procesul de urbanizare in Romania — zona Braşov (Az urbanizálódás folyamata Romá­niában — Brassó vidéke), Metode şi tehnici ale so­ciologiei (A szociológia módszerei és eljárásai), Factori sociali ai productivităţii muncii (A munka termelékenységének társadalmi tényezői), Tineretul rural 1968 (A falusi fiatalság 1968-ban), Problems of History and of Social Theory (Történelem- és tár­sadalomtudományi problémák) stb. E könyveken és dolgozatokon túlmenően hetvennél több köz­lést tartottak Várnában a romániai román, magyar és német szociológusok. — Minek köszönhető Elnök elvtárs vélemé­nye szerint az az örvendetes jelenség, hogy napjainkban olyan nagy becse van Nyugaton a marxista szociológiának? — Mindenekelőtt annak a valóban nagyon ör­vendetes ténynek, hogy napjainkban Keleten, tehát a szocialista országokban a marxista szociológiát olyan nagyra becsülik. A szociológia terén a szo­cialista országokban végbemenő gyors fejlődés­nek vagyunk tanúi, elsősorban a Jugoszláv Szö­vetségi Szocialista Köztársaságot, Lengyelországot, a Szovjetuniót és Romániát emelném ki e tekintet­ben. Hazánkban legfőképpen a terepen végzett kutatás fejlődik, e munkálatokban a bukaresti, kolozsvári, iaşi-i, temesvári egyetemeken, valamint a bókai Pedagógiai Főiskolán tanuló fiatalok vesznek részt professzoraik irányításával. Napjainkban Nyugaton számos szociológiai is­kola jött létre (strukturalista-, funkcionalista-, em­pirista-, pszichológiai iskola), amelyek mind a pol­gári szociológia különböző változatai. Szakadat­lanul növekvő tekintéllyel kerekedik töl­bük a marxista szociológia, amelynek gyors felfelé íve­lése több, mint örvendetes. Minél inkább megsza­badul a marxista szociológia bizonyos dogmatikus és sablonizáló beütésektől, melyek még akadá­lyozzák fejlődésében, annál alaposabban és pon­tosabban teljesítheti sajátos feladatait. A marxiz­­mus-leninizmus alapelveire épülő tudományos szo­ciológia feladata, hogy tágabb összefüggések kö­zé helyezze mindazokat az új problémákat, mód­szereket és eljárásokat, amelyeket a világszerte fellendülő kutatások feltárnak és eredményeznek. Nyugaton a marxista szociológia tekintélye egy­aránt tulajdonítható objektív okoknak, valamint szellemi, lélektani és erkölcsi tényezőknek ; az objektív okok maguk a kapitalista országokban létrejött társadalmi jelenségek, melyek elméleti, majd gyakorlati megoldást sürgető problémák so­kaságát vetik fel ; a szubjektív, lélektani és erköl­csi tényezők viszont a kapitalista országok töme­geinek abból a nyomatékos kívánságából fakad­nak, hogy választ kapjanak az őket foglalkoztató kérdésekre. — Hogyan látja a szociológia társadalmi funkcióit és szerepét ? — A szociológia társadalmi feladatai közül vé­leményem szerint a legfontosabb a kritikai, amely­nek értékelnie kell a társadalmi valóság adatait : e kritikai értékelésnek fel kell tárnia azokat a problémákat, amelyek zavarólag hatnak a való­ságra és amelyeket a vezetés tényezőinek meg kell oldaniuk. Hasonlóképpen fontos a szociológia két másik funkciója : a társadalmi önelemző és önkritikái, valamint az alkalmazó funkciója, amely lehetővé teszi a tervezett megoldások értékesíté­sét. A szociológia igen jelentős szerepe véleményem szerint a prognózis és a megoldási módozatok ki­dolgozása, a különböző társadalmi problémák elrendezése érdekében. A kérdések megoldása nem a szociológia feladata. Ez a politikai tényezőkre hárul, a szocialista országokban a párt- és állam­vezetésre. A szociológia szerepe az, hogy feltárja és tanulmányozza a társadalmi problémákat, hogy kidolgozza a fejlődés alternatíváit, hogy felvázol­ja a megoldás irányát és hogy a vezető szervek kérésére kidolgozza a problémák megoldásának gyakorlati módozatait. FÖLDES LÁSZLÓ Beszélgetés MIRON CONSTANTINESCU egyetemi tanárral, a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának elnökével A SZOCIOLÓGIA HELYÉRŐL ÉS FELADATAIRÓL • A SZOCIOLÓGIA NEM HELYETTESÍTHET MÁS TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKAT, DE NEM IS FOGADHATJA EL, HOGY BÁRMELYIK HELYETTESÍTSE • MINÉL INKÁBB MEGSZABADUL A MARXISTA SZOCIOLÓGIA BIZONYOS DOGMATIKUS ÉS SABLONIZÁLÓ BEÜTÉSEKTŐL... ANNÁL ALAPOSABBAN ÉS PONTOSABBAN TELJE­SÍTHETI SAJÁTOS FELADATAIT . A SZOCIOLÓGIA TÁRSADALMI FELADATAI KÖZÜL, VÉLEMÉNYEM SZERINT, A LEGFON­TOSABB A KRITIKAI... ÚGY VÉLEM, HOGY IGEN JELENTŐS SZEREPE A PROGNÓZIS ÉS A MEGOLDÁSI MÓDOZATOK KIDOLGOZÁSA A HÉT, 1970. OKTÓBER 23. A HÉT INTERJÚJA

Next