A Hét, 1972. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Mottó helyett egy 1970. május 14-én kelt telefonjelentés: „A Maros felső folyásánál pusztító árvíz keddről szerdára virradó éjszaka elérte Marosvásárhelyt. A völgyet teljes szélességében, domboktól dombokig, az erős sodrású folyó zavaros vize foglalta el. Az árhullám szerdán a kora esti órákban tetőzött. A május 11-i szokatlan felmelegedés a Kelemen és a Dörgényi havasokban jelentős hótömeget , olvasztott el, majd hirtelen jött ijesztő felhőszakadás verte végig a Maros egész felső vízgyűjtő medencéjét. A csapadék mennyisége elérte a négyzetméterenkénti 101 litert. A folyó hozama Marosvásárhely magasságában órák alatt meghaladta a másodpercenkénti 2000 köbmétert. A vízgyűjtő medence kiterjedt szakaszán az összefüggő erdőség hiánya nagyban fokozta a lezúduló ár hevességét, a gátrendszer hiánya pedig megnehezítette a védekezést. A Maros 1912-es és 1932-es áradásai kisebb területett sújtottak, Marosvásárhely városát csak a múlt évszázad B6-és éveiben pusztította maihoz hasonló árvíz.“ Ki nem emlékszik arra a tavaszra, amely megtanított másként látni vizeinket. A nagy árvíz cselekvésre szólította fel az országot, előrelátásra, a megismétlődés elkerülésére. Még azokban a tragikus napokban megszületett a párt határozata egy olyan országos árvízvédelmi rendszer elkészítésére, amely távlatilag biztosítja városaink és falvaink védelmét, és ugyanakkor modern vízszabályozási rendszert honosít meg. — Olvastam, hogy kétévi munka nyomán elkészült a Maros felső folyásának szabályozására vonatkozó komplex terv. Erről szeretnék részleteket megtudni öntől, C. COZFLCIUC elvtárs, aki mint a Vízügyi Főosztály beruházási igazgatóságának vezetője — pontosan ismeri ezt a nagy invesztíciót követelő szabályozó munkát, és aki részt vett azon a bukaresti nemzetközi értekezleten is, amelyen részletesen megtárgyalták az úgynevezett Maros-tervet. Első kérdésem tehát az lenne, hogy mi a lényege ennek a tervnek? — A kérdés nem elég pontos, mert nem egy tervről, hanem egymással összefüggő és összehangolt tucatnyi tervről van szó, éspedig: vízszabályozási, gátépítési, erózió-elleni, erdősítési, vízszint-ellenőrzési, műszaki, gazdasági, pénzügyi stb. tervek összefüggő rendszeréről. Ha egy ilyen komplex terv elkészítése és megvalósítsa nem lenne olyan nehéz és költséges, akkor már világszerte rég megszüntették volna az árvízveszedelmet. De ezt még korántsem hárították el, az év háromszázhatvanöt napjából minimum száz napon keresztül valahol a földgömbön árvíz pusztít. — Ha az ember megoldotta a Holdra repülést, bizonyára megszünteti az árvizeket is a Földön. — Semmi kétségem nincs ez iránt. De ez még nem jelenti azt, hogy az árvízvédelmi tervek nem bonyolultak. Rengeteg tényezőre kell tekintettel lenni. Ne felejtsük el, hogy az árvizek létrejöttében, ha döntő szerepet is játszik a csapadék, az eső, a hó, de ugyanakkor más meteorológiai tényezők is közbeszólnak, például a szél, éppúgy, mint ahogy számít a föld felületének geológiai összetétele, az erdők jelenléte vagy hiánya és így tovább. Ugyanakkor hatalmas kiterjedésű partszakaszt, területet érint. Tehát már mennyiségileg is nagy munkát igényel... — Valóban, a nagy árvíz után kissé naiv módon a folyók végtelen partjait úgy szemléljük, mint amelyek parttalan lehetőséget nyújtanak az árvíznek. — A hasonlat nem rossz, de a realitás természetesen más. Mert ha igaz, hogy hazánkban még mindig elég sok a veszélyeztetett partvidék, évről évre növekszik a védett zónák nagysága. — Azt szeretném tudni, hogyan határozzák meg a védekezés sürgősségi fokát? Pontosabban, miért került előtérbe a Maros felső folyásának szabályozása? Miért kezdjük ezzel? — Erre a kérdésre ön, mint az ország jó ismerője, éppolyan pontosan meg tudna felelni, mint jómagam, a szakértő. Mert hosszú évtizedek óta a Maros felső folyásánál keletkeznek, itt pusztítanak, ha nem is mindig katasztrofális méretekben, de szívós rendszerességgel az árvizek. Vagy ahogy mi szoktuk mondani, ez az ország egyik „legnyugtalanabb" árterülete. Ha nyugtalan, akkor nyugtalanító is nyilván, tehát kétszer is meggondolja az ember, hogy a csöndes folyású Maros párján házat, gyárat, városrészt vagy új várost építsen? —No, nem éppen ilyen súlyos a helyzet, de tény az, hogy ez a csöndesnek titulált folyó nagyon sok kellemetlen meglepetésben részesítette már a két partján élő embereket — lásd a megismétlődő és az 1970 tavaszán tetőzött árvízpusztításokat. , — Hát ha ilyen régen közismert a „nyugtalan zóna" ténye, miért nem tettek semmit ellene? — Elsősorban tettek: gátakat építettek, terveket készítettek és sokat vitatkoztak egy összefüggő, komplex védelmi és hidrológiai rendszer megvalósításáról. — Tudtommal azonban, ezek soha nem váltak valósággá. — Nem, mert a legkisebb méretű árvízvédelmi berendezés elkészítése nagy szakértelmet, sok munkát és még több pénzt követel. — Mitől drága az árvízvédelmi munka? — Elsősorban attól, hogy nemcsak közvetlenül az árvízvédelmet szolgálja, hanem ugyanakkor vízzel látja el a szegényebb vidékeket, gátak, csatornák, ellenőrző és szabályozó berendezések egész sorát feltételezi, tehát nem egy passzív védekező terv csupán, hanem egy építő jellegű, hogy úgy fejezzem ki magam: cselekvő terv. — Ha jól értettem, a szóban forgó Maros-akció is ezt a jellegzetességet viseli magán. — Természetesen. És épp ezért értékeljük az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának a segítségét is; belekapcsolódik a Maros-terv véglegesítésébe, és kivitelezésébe az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a Meteorológiai Világszervezet, az Egészségügyi Világszervezet, az UNESCO, valamint az Egyesült Nemzetek Műszaki Hivatala is. — Gyakorlatilag mit jelent egy ilyen „belekapcsolódás“? — Elsősorban is azt, hogy közösen tárgyaljuk meg a terveket. A nemrég tartott bukaresti munkaértekezlet is ezt a célt szolgálta. Továbbá a szakértők egész csoportja vesz részt az általunk, pontosabban a Florin Lazarescu mérnök által vezetett kollektíva elgondolásának véglegesítésében és a műszaki megoldások kidolgozásában — Honnan, milyen országokból érkeztek a külföldi vízügyi szakértők? — Egy egész sor kiváló tudós, mérnök képviselte az ENSZ különböző szerveit Munkánkban holland, olasz, amerikai, francia és afrikai árvízvédelmi szakértők vettek részt. — Konkréten miben nyújtottak segítséget? — Tevékenységük természetesen, elsősorban konzultatív, tanácsadó jellegű. — Ahhoz, hogy jó tanácsot tudjon adni valakki. Ismernie kell a helyszínt, a sajátságos jellegű kérdéseket. — Természetesen Épp ezért a szakértők csoportja bebarangolta a Maros felső vidékét, valamennyien megismerkedtek a tereppel és csak azután mondtak véleményt És ha már a véleménymondásnál tartunk: a külföldi szakértők a legnagyobb elismeréssel szóltak mérnökeink tervezőmunkájáról. Ezek a szakemberek, akik éveken keresztül tanulmányozták a világ árvízsújtotta területeit Európában, Afrikában és Amerikában — s akik nem egy árvízvédelmi akcióban vettek részt — igen ötletesnek, gazdaságosnak és perspektivikusnak ítélték meg az általunk készített tervek sorát. — Úgy tudom, hogy a Maros-terv, tulajdonképpen egy hosszabb lejáratú távlati előirányzatból és egy azonnali, mondjuk úgy, operatív dokumentumtervből tevődik össze. Igen, ez nagyjából így van, de mindkét elgondolás, természetesen, harmonikusan egymásba fonódik. A hosszabb lejáratú elgondolások megvalósítása 2000-ig terjed; az operatív tervből már ezekben az években valóság lesz. — Mit jelent ez a valóság? — A terv pontosan 18 970 négyzetkilométernyi területet ölel fel, tehát egy nagyon jelentős kiterjedésű zónát. Ugyanakkor erősen beépített terület ez, tele faluval, várossal, ipari településsel. Földrajzilag sem egységes, a magas hegyvidéktől a lapályig megtalálunk itt mindenféle geográfiai formációt. Nos, ez az a vidék, ahol lépésről lépésre megvalósítjuk a gátak rendszerét, a csatornákat, gyűjtőmedencéket, önműködő elektronikus jelzőberendezéseket állítunk fel, riasztó felszereléseket. A beérkezett jelentéseket számítógépek dolgozzák majd fel. — Hány megye érdekelt ebben a komputerizált Maros-ellenőrzésben? — Nyolc. Éspedig: Maros, Fehér, Hargita, Szeben, Kolozs, Beszterce-Naszód, Hunyad és Brassó. Jelentős városok, helységek szerepelnek benne: Marosvásárhely, Gyulafeg.érvár, Medgyes, Torda, Régen, Déda, Toplica, Gyergyószentmiklós, Udvarhely, Enyed, Abrud és így tovább. Természetesen, a Maros felső szakaszának szabályozása és árvízvédelmi tervének végrehajtása a Maros egész kiterjedésére jótékony hatással lesz és lényegében megszünteti az árvízkatasztrófák veszélyét. — Az imént szó esett egy azonnali és egy távlati tervről. Az azonnaliban mi szerepel? — Olyan hidrotechnikai munkálatok (főleg gátak, töltések), amelyek védelmet nyújtanak egy esetleges árvíz ellen, Marosvásárhelynek és ipari zónájának, Gyulafehérvárnak, Tirnaveninek és így tovább. — Ezek a hidrotechnikai munkálatok kiterjednek a Nagy- és Kis-Küküllő, az Aranyos és az Ompoly völgyére is? — Igen, egy külön építővállalat létesült, amely ezeket a nagy zónát felölelő árvízvédelmi munkákat technikailag kivitelezi. — Ez a vállalat az önök költségvetésében szerepel? Pontosabban, a minisztérium számlájára dolgozik? — Igen, hiszen mi felelünk érte az ország előtt De ugyanakkor az ENSZ fent említett szervezetei is, főleg műszakilag, hozzájárulnak a tervek valóra váltásához A munkálatok első szakaszát 1972—1980-as időszakbanvégzik el, így például már dolgoznak Marosvásárhely, Medgyes, Segesvár, Tirnaveni és Székelyudvarhely árvízvédelmi akcióterveinek kivitelezésén*. — Sajnos, az ilyen jellegű munkák, tudtommal, elég lassú ütemben válnak valóra. Viszont reméljük, hogy az 1970-es árvíz még nagyon sokáig nem fog megismétlődni... — Mi is — de még jobban bízunk saját erőnkben, s abban a nemzetközi összefogásban, amely 1970 tavaszán is oly nagy mértékben megnyilvánult hazánk iránt — Még egy utolsó kérdés: ha egyetlen mondatban kellene jellemeznie ennek a tervnek a távlatait, hogyan fogalmazná meg? — Valahogy úgy, hogy a Maros-terv egy 20— 30 évre előre néző-látó, modern elgondolásokon alapuló nagystílű alkotás, amely szervesen beilleszkedik a sokoldalúan fejlett szocializmust építő pártpolitikába, a jelentős gazdasági és társadalmi változásokat hozó teremtő munkába. Ezért életképes — ezért népszerű — ezért jövős. DÁNOS MIKLÓS ■BHH A HÉT, 1972. JÚNIUS 23. V 3 © A HÉT INTERJÚJA