A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)
1863-04-03 / 76. szám
E vidéki bizottmányok feladata lesz: közvetítő lenni az intézet vezető orgánumai s a kölcsönért folyamodók között; ez utóbbiaknak a szükséges útbaigazítást megadni; részökre a kellő mintákat a meghatározott díjak mellett kiszolgáltatni s ezen közvetítés által őket az üzérek visszaélései ellen megvédeni. Az intézet irányában pedig feladatuk: az igazgatóság részéről eléjök terjesztett kérdésekre szabatos és hű felvilágositást adni; ha a telekkönyvi kivonatokra nézve aggályok forognának fen, azoknak valódiságáról s hibátlanságáról a telekkönyv megtekintése által meggyőződést szerezni ; ha az intézet becslője hozzájuk utasíttatnék, öt irányadással és tettleges közreműködéssel támogatni; a feleknek az intézet által megállapított kölcsönt azon esetben, ha erre fölkéretnek, kiszolgáltatni ; per vagy végrehajtás esetében az intézet érdekeinek képviselésére alkalmas ügyvédet, a zárlat esetében pedig alkalmas zárgondnokot hozni javaslatba , az adó sok halasztási kérelme fölött, s ha a végrehajtási eljárás következtében valamely jószág haszonbérlése lenne eszközlendő, a haszonbérlet feltételei iránt véleményt adni; végre az adandó utasításokhoz képest kielégíteni az intézet adósainak azon magánhitelezőit, kiket azok e végett az intézethez utaltak. Ezen megbízásokon kívül, a vidéki bizottmányok feladatához tartozik, hivatalból minden felszólítás nélkül is haladéktalanul jelentést tenni az intézetnél arról: 1) ha az intézet részére lekötött jószág gazdasági állapota olyannyira elhanyagoltatnék, hogy ebből az intézet érdekeire veszély hárulna; 2) ha az intézet részére lekötött jelzálogos jószágra nézve, akár halál következtében, akár pedig önök közti átruházás által birtokváltozás történt; 3) ha az adós csőd alá került, vagy ha ellene valamely magán hitelező részéről végrehajtási eljárás indíttatott. Íme a hatáskör, melyet vidéki bizottmányainak kijelölt a m. földhitelintézet. Fontos teendők kétségkívül, melyeket elég csak ily röviden érintenem, hogy igazoltassák, miért kívánt az intézet e feladatokkal, fizetett ügynökök helyett, oly tekintélyesebb hazai birtokosokat bízni meg, a kiknek ügyszeretete és hazafisága, rendezett vagyoni állása és szilárd jelleme s alapos ismerete a vidéki viszonyok felöl kellő biztosítást nyújt, hogy az intézet, s ez által a hazai földbirtokosok érdekeinek képviselete a legjobb kezekben lesz letéve. Ily bizottmány vidékköréül X. megye is ki lévén jelölve , van szerencsém tudatni, hogy e megyében a vidéki bizottmány tagjaiul az intézet igazgatósága részéről N. N. és N. N. stb urak jelöltettek ki. Meg van győződve a hitelintézet igazgatósága, hogy e tisztelt férfiak a m. földhitelintézetet, különösen működése első nehézségei közt, a fentebb kijelölt teendők elvállalása által támogatni annál inkább hazafias nemes tisztüknek (nobile officium) fogják ismerni, minél inkább szivökön kell hogy feküdjék hazánk azon legfontosabb osztályának emelkedése, melyhez mint birtokosok, magok is tartoznak, s minél inkább meg lehetnek győződve afelől, hogy intézetünk vidéki orgánumainak a fentebb érintett módon lett szervezése épen a birtokos osztály könnyebbsége miatt és érdekében történt. Van szerencsém ezek folytán fölkérni N. N. urat méltóztassék a fent tisztelt urakat egybehívni s a megyéjebeli vidéki bizottmány első megalakítását vezetni, az egybejött bizottmányi tagoknak hagyván föl a határozást a bizottmány végleges szervezése iránt. E bizottmány egyik további teendője lesz egyszersmind azon tagok helyett, kik az intézet megbízását fontos oknál fogva el nem vállalhatják, valamint az esetben is, ha a bizottmány körének minden vidéke a bizottmányban képviselve nem volna, a megye tekintélyesb földbirtokosaiból, kinevezés végett, jelölteket terjeszteni a m. földhitelintézet igazgatósága elé. Nem tartom végre fölöslegesnek megjegyezni, hogy az irodai készlet, postai és leiratási költségek fedezését az intézet fogja viselni, mely tárgyban, valamint egyéb netalán előforduló dolgokra nézve, a biottmány elnöke a magyar földhitelintézet elnökségével fogja magát érintkezésbe tenni. Egyébiránt, midőn a magyar földhitelintézet igazgatósága által kiadott értesítvény s az alapszabályok, ügyrend, kezelési utasítások, folyamodványok és kötelezvények mintáinak egy-egy példányát ide mellékelve , a bizottmány számára megküldeném , egyszersmind van szerencsém tudatni, hogy mihelyt elkészülnek, azonnal kellő számú nyomatott folyamodványok is küldetnek az intézet részéről a vidéki bizottmányokhoz. Megkülönböztetett tisztelettel kelt Pesten, márt. 30-án 1863. A magyar földhitelintézet elnöke. Francziaország, Ausztria s a lengyel kérdés. (K.) A kölni újság nem régen azon hírrel lepte meg Európát, hogy a francziák császára független Lengyelországot kíván Leuchtenbergg uralkodása alatt. Mindjárt másnap czáfolatot kapott Páriából ezen tervet illetőleg; ez azt állította, hogy a franczia politikában teljes fordulat állt be a lengyel kérdésben s a császár lemondott Leuchtenberg kijelöléséről a lengyel trónra. Most újabban a terv létezését bizonyítja Billault senatusi beszédéből, nem különben bécsi és londoni tudósításaiból. „Billault miniszter beszéde — úgymond — a mart. 19 ki senatus-ülésben, ott hol Oroszországról szól, kétféleképen magyarázható. Billault azt monda: kevéssel nem elégszenek meg a lengyelek s ha sokat kapnak, ezt arra használják, hogy még többet vívjanak ki általa. Fejtegette, hogy a nyugati hatalmak tanácsa eddig eredménytelen maradt. A császári kormánynak nincsen kedve, hogy újra ily politikát kövessen. Ebből némelyek azt következtetik, hogy Billault megoldhatlannak tartja a lengyel kérdést. Ez azonban nem egyez meg Laguerronierenek mart 17 ki beszédével, ki azt konstatrozta, hogy Oroszország úgynevezett reformjai semmit sem használtak s hogy más politikának következett be ideje. Laguerroniere azonban kevésbé volt tartózkodó a következtetésben Billaultnál. Mondá ugyan, hogy a régi nagy Lengyelország álom,de a nagy lengyel izgalomban van egy pont, ez a varsói herczegség. Francziaországnak, mely nem akar háborút, joga van, hogy Oroszországtól, ha nem is független, de szabad Lengyelországot követeljen alkotmányos intézményekkel. Szónok sejtető, hogy a czárnak engednie kell, különben nagy szerencsétlenség vár rá. Berlinből írják e lapnak, hogy ott is különféleképen értelmezik Billault beszédének Oroszországra vonatkozó részét, s nehéz belőle Francziaország valódi szándékait kibetűzni; levelező figyelmeztet, hogy a mérsékelt s a kormány szándékairól jól értesült Laguerronniére ismételve állítá, miszerint Francziaország még csak most fogja diplomatiai actióját megkezdeni, mely szabad intézmények visszaállítását czélozza legalább a varsói herczegségben. Hozzá lehet tenni, hogy a diplomatiai actio Szent-Pétervárra szorítkozott. Billault Poroszországról s a konventióról békésen nyilatkozott. Azon állítása Laguerroniérenek azonban, hogy Francziaország alkotmányos intézményekkel ellátott szabad Lengyelországot kíván, fönnáll, s ha Leuchtenberget nem említé, ez azért történt, mert nem akart mindent egyszerre fölfedni. A kölni lap tudósítása tehát e pontban új és politikai körökben nagyon föltűnt. Bizonyítását nem lehetett követelni, de kettőt meg kellett engedni. Egyik, hogy Napóleon erélyesen szorgalmazza a dolgot; másik, hogy a Leuchtenberg vagy más az orosz dynastiához közel álló fejedelem alatti lengyel királyságban Oroszország talán megegyeznék. A congressus létrejöttében még kételkednek. Poroszországtól a semlegességen túl alig várható egyéb ; ha azonban megmarad ennél s Oroszország hajlandóságot mutat, a világ békéje fönntartható. Az „Ostdeutsche Zug“nak egy bécsi tudósítására is hivatkozik a kölni lap, melyet egy Schmerlinghez közel álló követ irt volna. Az osztrák udvar — úgymond ez — nem ellenezné a legerősebb kifejezéseket tartalmazó együttleges jegyzéket sem Angol-Francziaorsszágtól és Ausztriától, de további igényekhez nem járuland, valamint a tervezett Leuchtenberg dynastiát a mostani királyságban soha sem pártolandja. Ebből természetesen ismét azt következteti a kölni lap, hogy e terv létezik. Londoni tudósítását nem csak állításának valósága mellett hozza föl, de figyelmeztet, hogy ez részleteket is tartalmaz. „A kölni lap azon tudósítása — szól a londoni levél, — hogy Francziaország független lengyel királyságot akar,csaknem egyidejűleg érkezett azon diplomatiai hirrel Londonba, hogy Francziaország belátta e terv jelenlegi valósításának lehetlenségét. Hogy Párisban Lengyelország visszaállítását tervezték, rég tudta az angol kormány s mélyebben bocsátkozott volna a dologba, ha másnemű franczia kombinatióktól nem tart. Cowley lord Londonban létekor mondá, hogy Párisban már hetek előtt beszéltek független Lengyelországról orosz herczeg alatt, Leuchtenberget is emlegették odavetőleg, akkor azonban még nem tartotta eléggé fontosnak ezt, hogy kormányával hivatalosan tudassa. Az Ausztriávali alkudozásnál többféle konbinatio jött szőnyegre. A nagyobb jelentékeny volt s Nyugoteurópa átalakulását eredményezte volna, hogy Lengyelország lett volna helyreállítandó, Ausztria lemondott volna Galicziáról. Ez esetben Miksa főherczeg kapja a lengyel koronát s Németországon is uj kilátások nyilnak Ausztria számára. Ausztria már hetek előtt visszautasítá e tervet, kijelentvén a többi közt, hogy a Duna fejedelemségek nem kárpótolnák Galicziáért, honnét legjobb katonáit nyeri. Ezt követte aztán a kisebb terv: a varsói herczegség visszaállítása és bővítése Leuchtenberg hg alatt. Francziaországnak nincs mit szégyenelnie e tervben; létesülése nem tőle függött csupán s nagyon fölfogható, hogy a francziák ily czélok elérésére törekszenek. Azt a hibát követte azonban el, hogy nem emlékezett a krimi hadjárat alatti alkudozásokra Ausztriával, midőn ez a nyugati hatalmakkal megkötött szövetség daczára, be nem kerített várral szemben diversio nélkül hagyta a szövetséges hadseregeket. Akkor is megígérték neki a Duna fejedelemségeket, s az orosz hetykeség lenyomása alatt állt még a magyarországi interventió alkalmából, és mégsem határozott. Bizonyosnak hiszik Londonban, hogy ezúttal Bécsben is kétfelé ágazott az irány,csak Francziaország nem vette figyelembe, hogy már 1853 óta nem volt oly kedvező a viszony Oroszország és Ausztria között, mint a lengyel felkelés óta. Sándor czár egy sz. pétervári ünnepély alkalmával még meg is kérte Thun grófot, hogy nevében köszönetet mondjon Ferencz József császárnak a lengyel fölkelés iránti magatartásáért. Ez nyílt tény a diplomatia előtt s Francziaország befolyásos hívei minden tért elvesztettek az orosz udvarnál. Minden kombinátió közt a Leuchtenberg hg nevével összekötött legnépszerűbb lett volna Francziaországban, ez okból jelenleg, midőn hátrálnia kelle, nem fogja a tervet terjeszteni a franczia kormány. Oroszország kijelentette volna, hogy inkább elfogadja a harczot, semhogy megegyezzék. Oroszországtól nem fél ugyan Francziaország, de Ausztria s másodvonalban Poroszország magatartása elvonták a terv közvetlen valósításától, mely talán későbben kevesebb áldozattal lesz kivihető. Ugyan a Leuchtenberg névvel kpcsolatban álló tervről írják az „Augsb. Alig. Zig“ egy berlini félhivatalos czikkében: Azon hitet, mintha a franczia udvar a Leuchtenberg féle Lengyelország tervét az idegen követekkel közölte volna, az udvarok közlekedésének formái czáfolják meg, mert az ily kívánat formális nyilvánítása nevetséges elbizakodottságnak vétetnék. A többi régi dolog. Wlewski, Poniatowki, Eugenia császárné s Napoleon hg környezete eléggé terjesztették a független Lengyelország hírét Leuchtenberg hg alatt közvetett utakon, s a sz.-pétervári orosz-franczia párt szintén óhajtotta a secundogenitura fölállítását, hogy az oroz reformok keresztülvitelét könnyebbítsék általa. Ezek jelöltje azonban Konstantin nagyhg volt. Mióta azonban a fölkelés szinhelyére Párisba indult küldöttségek Konstantint lehetlennek nyilvánították, sőt osztrák vagy porosz herczegeket emlegettek, Francziaország középutképen Leuchtenbergre vetette szemét. Az odavetett eszmét tudták Bécsben, Londonban, Berlinben és Sz.-Pétervárott. Hogy a független Lengyelország nem lenne megbízható szövetségese Oroszországnak, de annál biztosabb gyámola Francziaországnak középeurópai politikai czéljaihoz, azt néhány angol és az orosz franczia államférfiun kívül mindenki tudja. Azon motívumok is, melyek Poroszországot ösztönözték, hogy siessen solidaritását kimondani Oroszországgal a lengyel forradalommal szemben, mindinkább előtűnnek. Sándor czár visszautasít minden beavatkozást, mely Párisban a lengyel küldöttségek jelentései alapján valóságos protectoratussá válnék. A franczia kongressustervet Bécsben, Berlinben, Sz. Pétervárott és Madridban határozottan kedvezőtlenül fogadták. „Bécsben — úgymond a levél — komolynak tartják a politikai helyzetet; úgy látszik, igazuk van, noha e pillanatban minden békét lehel. Az itteni diplomatia is teljesen tájékozatlan. — A Tuilleriesk felöl minduntalan más szellő lengedez. Tegnap egy német diplomata termeiben határozottan állították, hogy Ausztria és a nyugati hatalmak közt helyreállt az egyetértés a Lengyelország javára teendő interventio tárgyában; ma a Palais Royalhoz közel álló egyének azt mondják, a császár megunva a sok eredménytelen alkudozást, újból saját belátása szerint veend részt az eseményekben. Bizonyos körökben a háború lehetőségét erősen hiszik. Ha azonban kérdjük, ki akar háborút kezdeni és kivel, a felelet annyira kitérő, hogy meg kell győződnünk, miszerint nem annyira háborúról, mint a háború okáról van szó. Párisban — folytatja a levelező — minden követ megmozdítanak, hogy Ausztriát háborúba keverjék, azaz oly helyzetbe hozzák, mely a legközelebbi bonyodalomnál a két északi nagyhatalmat elkeseredett ellenségévé tegye. Az osztrák és angol követségek is ezen hiszemben vannak levelező szerint. Metternichhg nagyon jól érezheti, mily veszélyes rá nézve az itteni udvar rendkívüli előzékenysége, míg Cowley lord egy perczig sem volt tévedésben a császár valódi szándékai felöl. „Nagyon lederekednek mindenfelé — mondá egy franczia okos vidéki ember— hogy Európát, a császári politika valódi intenzióit illetőleg félrevezessék. Tartok tőle, hogy lengyel mocsárba jutunk.“ A Lengyelország javára tett alkudozásokban legelejétől nem volt őszinte a franczia politika. Angolország által nem akarták megelőztetni magukat, azonfölül tartózkodnak az 1815-öi szerződésekre hivatkozni. Múlt héten a kongressust hirdették, ezen elkopott, de mindig czélravezető eszközt, hogy a nagyhatalmakat elválasszák egymástól, miután sem Angolországnak sem Ausztriának nincsen kedve, hogy a zöld asztalnál megjelenjék , hol franczia - orosz terveket kellene támogatniok. Miután a congressus röppentyűje megtette szolgálatát , miután kiderült, hogy az udvarok együtt nem járhatnak a lengyel kérdésben, itt bizonyosan takarodót fújnak s fennen hirdetik, hogy Francziaország törekvései Lengyelország szabadsága és függetlensége mellett a hatalmak ellenszegülésén, Ausztria és Angolország külön törekvésein hajótörést szenvedtek ; még egy utosó kísérletet fognak tenni, hogy Ausztriát legalább együttleges föllépésre bírják Sz. Pétervárott. Semmit sem kívánnak Párisban inkább, mint hogy Ausztria tartózkodó állásából kilépjen ; levélíró határozottan állítja, hogy Gortschakoff hggel egyetértve történik az, miszerint innét békés és harczi eszközökkel oda törekszenek, hogy a bécsi udvar tegyen már egyszer határozott lépést Sz. Pétervárott a lengyel ügyben. Gortaciakoff hg nem igen lenne zavarban a válaszra nézve, mely nehéz rekriminatiókban nyilatkoznék s Ausztria részéről a diploma viszony megszüntetését eredményező. E ponton minden el volna határozva. Az oroszporosz konvenzió nem csak teljesen életbe lépne, de ama tényleges véd és dacz szövetséggé fejlődnék, melynek a mostani konventió bizonyosan csak előzményeit tartalmazza.Ekkor nagyobb orosz csapatok indulnának Galiczia határára a lengyel határ védelmére és Napóleon európai érdekben fekvőnek találhatná, a béke és egyensúly föntartására, hogy a Rajna-határt katonailag megszállja. Levelező azt állítja , hogy nem látja fekete színben a dolgokat s jól teszik Bécsben, ha komolyan gondolkodnak fölöttök. Egyetlen egy lépés teljesen megváltoztathatja a helyzetet s a háború küszöbén állhat holnap már épen úgy, mint még hónapok múlhatnak el, hogy a lengyel mozgalom a háborút előtérbe tolja. Egyet biztosan szem előtt tarthat Ausztria, s ez az, hogy az Oroszországgal komoly harczot el nem kerülheti, akár fogja pártját akár nem a független Lengyelországnak, s ez elvitázhatlan igazsággal szemben azon kérdést lehet fölállítani: nem tanácsos-e Lengyelországgal szövetkezve kezdeni a tusát, még mielőtt az orosz legyőzi? Párisi politikai körök, melyek rokonszenveznek Ausztriával, sokat foglalkoznak e kérdéssel. Francziaország tervei. (K.) Azon hírhullámzás közepette, mely hol az egyik, hol a másik oldalra veti a tájékozás sajkáját a franczia politikát illetőleg, nem hagyhatjuk figyelem nélkül azon magánlevelet, mely Párisban keltezve a N. N. hasábjaira jutott. A levél 29-ről van keltezve s bár magántermészetű, a politikai helyzetben tájékozott tollra mutat. Az egészből Orosz- és Francziaországnak olyatén solidaritása tűnik ki, melyet sokan tagadnak, de melyet még eddig, legalább a háttérről, a franczia diplomatia hivatalos nyilatkozatai le nem töröltek. ______________________ Lengyel mozgalmak. (K.) A fölkelés a szenvedett csapás után újra éled, a veszteség már pótolva, a lehangoltságot lelkesedés váltja föl. Podoliában, a bari kerületben újra szervezkednek a csapatok, velük tart ezúttal a föld népe is. Volhyniában két uj csapat alakult. Swienty Krzyznél s Kielce körül a hegyekben újra megerősödtek. Az oroszok részéről Uszakow tbnok oda megy Radomból. Kielczében 8000 orosz áll; Radom el van hagyva általuk. Kielczéből 1500 ember megy Zwirow alatt Stolnicába. Uszakow Miechowban üti föl főhadiszállását. Krakóból írják, hogy Langiewitz seregének maradványai nem sokára ismét jól fegyelmezve és sorakozva állandó síkon, de guerillaharczot nem szándékoznak ezúttal az osztrák határon folytatni. Ugyaninnét jelentik, hogy a Mieroslawski alatt Ojcow és Skala közt alakuló felkelőcsapatról szóló hírek a mesék közé tartoznak. Vannak ugyan még elfogultak, kik kalandorfőnökük dictaturájáról álmodoznak, de ezek száma nagyon megfogyatkozott. A központi bizottmány mindenre inkább gondol, mint hogy Mieroslawski kezébe adja a hatalmat . Mieroslawski legfelebb valamelyik apróbb csapat vezetője lehet. A lengyelek nagy reményeket kötnek Padlewskihez, ki Mlavanál újból megverte az oroszokat. Származására nézve podoliai. Csapata erős és jól fegyverzett. Legközelebb 1000 millió fegyvert kapott. Csapatának az oroszok általi szétveretése a Dziennik kacsái közé tartozik. Langiewitzet Nalepa krakói államügyész ki akarta hallgatni, hogy az ellene indítandó vádakhoz alapot nyerjen; a parancsnok eltiltotta tőle. A túlbuzgó államügyész Bécsbe táviratozott; onnét ismételték a tilalmat. Krakóban 31-én 210, a fölkelőktől elvett lovat árvereltek, a lengyelek maguk kapták meg állatjaikat igen jutányosan, mert senki más nem árverelt rájuk. Ugyane nap éjjelén 20—30 egyént fogtak el. A Sobieski vendéglőbeni tartóztattak le 4 menekültet; egyik kiugrott a bérkocsiból, melyen tovább akarták szállítani s elmenekült. 31-én ismét 70 menekültet szállítottak a lembergi vasúton Olmützbe. Ostrowoból írják 30-ról, hogy 28-án Roduszicze mellett Wieluntól 2 mértföldnyire jelentékeny ütközet volt Ziszewski fölkelőcsapata s az oroszok között. A délutáni órákig eldöntetlen maradt a csata, láttak azonban vágtató kozákokat, kik Wielunba segítségért mentek. Az oroszok minden fegyveres kézzel talált fölkelőt azonnal halálra ítélnek és az ítéletet végre is hajtják. A wieluni orosz vezérek kárhoztatják a polgáregyének elleni kegyetlenkedéseket .Legközelebb egy_tiaaífiLlájaái hány száz rubelt tulajdonított el egy földbirtokostól, megfosztottak legénységétől s azontúl is büntetés vár rá. Azon fölkelőcsapat, mely Przystom és Parsembek körül lovakat szedett s a közel erdőben tanyázott, biztos hírek szerint meg van semmisítve. A szóban forgó csapat Wielun felé ügyese kikerülte az oroszokat, de Radomek mellett egy még nagyobb csapat sorai közé jutottak. Alig 19—20 szabadult meg közülök. Az oroszok Radoszewitzben álmukban rohanták meg s öldösték le e csapat emereit, halottaik száma 150, ugyanannyi esett foglyul. Az utóbbiakat, köztük egy hölgyet, Welunba kisérték; 22 ló és 8 (?) löveg szintén az oroszok kezére jutott. Varsóból írják, hogy az oroszok erélyesen dolgoznak a város erősítésén; Vola felé sánczokat ásnak ; egy 36 ágyúval ellátott redout már kész ; a királyság többi városait is, különösen Galiczia felé erősítik. Ki ellen történik ez, nehéz meghatározni; a fölkelők ellen aligha. Varsóból folyvást küldenek csapatokat a galicziai határra; a gyalogságot szekereken viszik. Oroszországból 3000 kozák érkezett és egy 12000 főnyi gránátos hadosztály bevonulását várják. A nemzeti bizottmány kiáltványt adott ki, melyben kijelenti, hogy senkinek a hatalomhoz joga nincsen a mióta a dictatort elfogták s hogy minden egyes által netáni bitorlást honárulásnak tekintend. A lengyel mozgalmakra vonatkozólag következő sürgönyök érkeztek : Lemberg, apr. 1. Le 1ewel fölkelőcsapata szétveretett, közülök mintegy 100 elmenekült. Lemberg, apr. 1. Lelewel fölkelőcsapata szétveretett. Maradványai az orosz csapatok által szorítva, a zolkiewi kerület határain Lubliniec és Ruda mellett, számra százan átmenekültek. A határ körül még egyes apró csapatok kalandoznak. Tegnap 300 orosz szállta meg Maczkit. Krakó, ápr. 1. A mai „Czas“ jelenti : Kozienice környékén a fölkelők mart. 25-kén s 26-kán Radomba és a Visztula közt két orosz seregosztály által megtámadtattak. Az egyik Demblinből vagy Ivangorodból, a másik Radomból küldetett volt ki. Az első a felkelők által visszaszorittatott, mielőtt a második a csatatérre érkezhetett volna, s aztán ezt is hasonló sors érte. Mart. 27-kén a kalisi kerületben Wielun környékén csata vivatott, melyről részletek még nem tudatnak. Lublinból jelentik : A déli kerületekben 3 jól fegyverzett felkelő csapat mozog, lőszerekkel kellőleg ellátva. A Lelewel parancsnoksága alatti felkelő csapat Krzeszow és Janow közt egy orosz csapatot szétugrasztott. — Megvalósul, hogy Lelewel Krasnobrod mellett győztes maradt, s habár 30 fölkelő ausztriai területre szoríttatott, az oroszok mégis kénytelenek voltak visszavonulni, miután jelentékeny veszteségeket szenvedtek. Délen, a krakkói vajdaságban, az orosz csapatok összpontosulnak. Uszakow hadosztályának maradványa Kielceból Miechowba vonul, hol a táborkar állomást vett, s honnét erősítések fognának küldetni Strzemieszycebe, Olkuszba és Michalowicebe. Krakó, april 1. Azon orosz csapatok, melyek márt. 25-én Dembant, 26-n Radomot elhagyták, Kazieniczánál találkoztak a felkelőkkel, és kemény csatát vívtak; 27-én Wielunnál ütköztek meg. Az oroszok ezúttal is maguknak tulajdonítják a győzelmet, tényleg azonban visszavonultak. Ha az orosz hivatalos jelentések szerint elesett felkelők összeszámíttatnak, az egész 60,000-re megy. Boroszló, april 2. A „Bresl. Ztg“ varsói keddi levele szerint a forradalmi bizottmány elhatározta az általános fegyverletételt. Két csapatvezér embereit eloszlatta. A „Dán. Ztg“-nak Varsóból írják, hogy 1500 felkelő Mniszewo-nál vezéreik parancsára eloszlottak, mert a harcz most sikertelen. A varsói forradalmi bizottmány a toborzókat oda utasítá, hogy a toborzásokkal hagyjanak fel. Hírlik, hogy Oroszország a lengyeleknek autonómiát akar adni, nemzeti hadsereg kivételével. Ausztria, Bécs. (Közeledés a nyugati hatalmak és Ausztria között; Bismark jegyzéke.) A „G. C.“ kapcsolatban tegnapi tudósításával a nyugati hatalmak közt a lengyel kérdésben történt közeledésről, ma azt jegyzi meg, hogy e közeledés annyiban történt, hogy mindkét nyugati hatalom csupán az erkölcsi beavatkozás czélszerűségét ismerte el. A nevezett lap reméli, hogy a lengyel ügyre vonatkozólag Ausztria és a nyugati hatalmak közt is egyetértés jövend létre, minthogy feltehető, hogy ez irányban Ausztria és Anglia közt lényegileg már létezett nézetegység. Bismark úr jegyzéket intézett volna ugyan Bécsbe, melyben Ausztriának szövetséghű magatartása miatt Francziaország csábítgatásaival szemközt elismerését és köszönetét nyilvánítja; mindazonáltal ragaszkodik Oroszországnak felfogásához a lengyel kérdésben. Bismark Poroszország külföldi képviselőihez is intézett köriratot, melyben nyíltan kimondja, hogy Poroszország a lengyel kérdésben nem ismerheti el a benem avatkozás elvének érvényességét, minthogy az éjszaki hatalmak a lengyel felkeléssel szemközt a beavatkozás jogát a régi lengyel királyság minden részeiben való mozgalom solidaritására épitik. Külföld: Duna fejedelemségek. (Fejedelmi üzenet.) Bukarestben a kamrák ülése mártius 13 -án következő fejedelmi üzenettel záratott be : „Követ uraim! Négy hónapja, mióta önöket egybehívtam, hogy az egyesült fejedelemségek első költségvetését megszavazzák, és pénzügyeink visszás állapotának véget vessenek. Ezen jelentékeny munkálatokhoz az anyag elég jókor önök elé terjesztett, és jogosítva valók elvárni, mint november havi üzenetemben ki is nyilatkoztattam, hogy az ország bevételeinek s kiadásainak költségvetése még az 1862-es év vége előtt fogna megszavaztatni. Továbbá, kormányom önök elé egész sorozatát terjeszté az organicus s egységesítési törvényeknek, melyek a népesség által négy év óta jogos türelmetlenséggel váratnak. Sajnálattal kell azonban constatiroznom, hogy a törvényhozó kamra a gyakorlati munkálatok terét elhagyta. Tevékenysége s ereje politikai vitatkozásokban, párt- és személy harczokban elveszett, s önök köréből többeknek dicséretreméltó törekvéseik daczára, kiknek szándékait és hűségét bizonyára becsülni tudom, a drága idő, minden nevezetes eredmény nélkül elpazaroltatott. A november havi rendkívüli, valamint a deczemberi, január-, február-havi rendes ülésszak iifigiái Munfitti irata tatott, s azon különféle törvényjavaslatok közül, melyek részint az előbbi ülésszakokból szavazatlanul hátramaradtak, részint pedig önök elé ezen ülésszak alatt terjesztettek, alig három vagy négy nyerte meg önök megszavazásának szentesítését. Anélkül, hogy a kamrát a végrehajtó hatalom ellenében részakarattal vagy kötelességei ismeretének hiányával vádolnám, azt találom, hogy a mi tapasztalatlanságunk, türelmetlenségünk, s haladási törekvéseink eszélytelen elhamarkodása, bennünket a valódi küldetéstől eltávolított, mely újonnan a románokra ruháztatott. Csak ekkép vagyok képes azon sajnálatra méltó harczokat megfejteni, melyek színhelye egy idő óta a kamra volt, mert máskép nem igazolható a kamra egy részének ama szavazata, melyben a közhivatalnokok a kormány rendeletei ellen engedetlenségre hivatnak fel, s mely eléggé képes lenne tökéletes zavart idézni elő, ha a gondviselés a román népet józan észszel s ama valódi hazafisággal meg nem áldotta volna, melylyel mindenkor a veszélyeket, melyek által fenyegettetett, eltávolitani sikerült. Ezen helyzet, hogy tovább még kellemetlenebb események kikerültessenek, lehetlenné téve rám nézve, hogy az ülésszakot törvényes határ idején túl meghosszabbítsam, melynek utolsó napjai, ha jól felhasználtatnak, képesek lettek volna a külföld birodalmát megszilárditani, s az országnak oly intézményeket szerezni, melyek arra rendelvék, hogy annak gazdagságait kifejlesszék. Követ uraim! A küzdelmek, melyeket ép most kiállottunk, szolgáljanak mindnyájunknak leczke gyanánt. A köz-, valamint magánéletben minden napnak megvan saját feladata; a haladás az idő műve; az izgatások annak csak gátul szolgálhatnak, s egy nemzet képviselőinek a rájuk bízott nagy érdekek taglalásánál soha sem szabad a mérsékletet és türelmet szem elől téveszteni, mivel önöknek a végrehajtó hatalom oly különféle bizonyítékokat nyújtott. Legyenek önök, követ uraim, azon eszmétől áthatva, hogy erőnk s intézményeink kifejlesztése, a végrehajtó hatalom és az ország törvényes képviselői közt létező teljes öszhangzás nélkül lehetetlen. — Mindenekelőtt kell, — s ez legelső feltétel, — hogy minden államhatalom egész terjedelmében tiszteletben tartassék. S csak akkor fogjuk Romániát boldogabb jövő elé vezethetni, mely számára fentartva van, s akkor leszünk képesek méltólag megfelelni azon rokonszenveknek, melyeket, valamint a felséges souterain porta, úgy a magas biztosító hatalmasságok hazánk irányában tanúsítanak. Az 1862- és 1863-diki ülésszak bezáratott. Bukurest, mart. 2. (14.) 1863. (Aláírva) I. Sándor János. (Következnek a miniszterek aláírása.) Francziaország. Páris, mart. 29. (A franczia lapok a lengyel ügyről.) A „Patrie“ megemlíti a „Köln. Zig" azon közleményét, hogy a franczia kormány Bécsben ajánlatot tett volna az iránt, miszerint Lengyelországból független királyságot kellene csinálni, s trónjára egy Leuchtenberget ültetni. A „Patrie“ hasábjai egyik részén valószínűtlennek mondja azon hírt, míg másutt elismeri, hogy ilyetén conbinatio volt ugyan szóban, de azt nem tudhatni, van-e még most is róla szó, avagy lett-e valaha diplomatiai formába öntve. De nem is foroghatott csupán ez kérdésben. Mert annak lehetőségét, hogy Sándor czár Lengyelországot függetlenebbé teszi, s vagy Konstantin, vagy Leuchtenberg lget nevezi ki alkirályául,már egy évnél régebben emlegetik, s a sok mindenféle megoldási mód közt helyt lehet adni ezen Leuchtenberg combinatiónak is.Csak az lenne csodálatos, hahogy ezen combinatio elfogadását épen most akarnák Bécsben eszközölni. Ilynemű önámitásokkal nem szokott a franczia kabinet bíbelődni, mert mindaddig, mig beavatkozásra gondol, óvakodni fog oly programmal föllépni, magát azon tértől megfosztani, amelynek megvethetné lábát. Egyébiránt az alkirályság egészen összefér a personalunióval, hanem mégis egészen más az, mint egy új trón. S hogy az újabb conbinatiók semmit se engedjenek merészség dolgában az előbbieknek, a szárnyaló hírek azt is rebesgetik, miszerint a császár felajánlhatta volna Metternich hg által Miksa főhgnek Lengyelország koronáját, amiért Ausztriának át kellene engednie Galicziát. A „Siecle“-ben Martin Henrik egy czikkben azt mutogatja, hogy a lengyelek ügye Langiewitz veresége s elmenekülése miatt még nincs veszve; hogy a háború folytathatni fog, ha újra győzedelmeskednék is az orosz Oroszország nem európai hatalom, s minden befolyása az európai ügyekbe csak bajt hozó. A súlyegyént csak Lengyel- és Olaszország visszaállítása ütheti helyre. A szláv fajnak nem Oroszország a feje és szíve, hanem Lengyelország, de anyagilag és szellemileg megújult, megerősödött Lengyelország, egy oly latin, görög, vagy akár zsidó Lengyelország, mely a Dnieper és Visztula mellett szabadságban és győzelemben úgy egyesülne, mint eddig a vértanuságban. Ez a valódi pánszlávizmus. (A „Moniteur“ a görög királyválasztásról) írja, hogy kopenhágai magántudósítások szerint Russell 1. felhasználva az alkalmat, midőn Vilmos dán hg Londonban volt testvére egybekelésén, a görög trón betöltésére nézve a liget megnyerte, s midőn atyja Christian hg maga részéről nem tett semmi ellenvetést, csak a király beleegyezését kötötte ki, erre távirati után az angol követ által értesittetvén VII. Frigyes dán király a Londonban folyamatban levő dolgokról, kijelentette, hogy megelégedéssel fogadná, ha a trónjelölés komolyan megállapitatnék, s Vilmos liget megválasztaná a görög nép. És a görög nemzetgyűlés megválasztotta királlyá. (A franczia kabinet magatartása: congressus; vegyes.) Páriából írják, hogy az ottani kabinet hangja mindig határozottabb, és kezdeményezése mindig erélyesebb lesz. Orosz részen fokozódik a diplomatiai pessimismus és bizalmatlanság. — A „Patrie“ szerint az európai congressus hire folyvást tartja magát; Párisban fogna összeülni; részt vennének benne a bécsi szerződés aláíróin kívül Olasz- és Törökország is. A „Nord“ azt írja: A lengyel kérdés oly diplomatiai phasisba lépett, hogy szó sincs többé arról, miszerint a hatalmak valami nyomást akarnának gyakorolni Oroszországra. Ezen kérdést, mely oly nagy mozgásba hozta Európát, szükségszerűleg meg kell oldani; megvárjuk a nagyhatalmak bölcseségétől és önzéstelenségétől, hogy e megoldás békés, kielégítő és méltányos szellemben fog történni. A „Nord“ megczáfolja azon hírt, mely szerint Sándor czártól levél érkezett volna III. Napóleonhoz. — A „France“ szerint Ruza fejedelem emlékiratot intézett a portához a kamrának heves oppositiója miatt, azon kérés kíséretében, hogy azt közölje a hatalmakkal. Mieroslawskinak egy hadsegéde és Rochebrune, a lengyel zuarok parancsnoka Párisba érkezett. Mieroslawski minden