A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-29 / 222. szám

a tompább elme is fogékon­nyá lesz az eléje táruló eszme iránt, s ha föl sem is fogja, leg­alább megérzi az iró czélzatát. Hogy az olvasó mindent épen annak, s épen úgy lásson, a mi­nek és a mint az iró láttatni akarja, szükséges, hogy az iró behatoljon a lelki munkálkodás titkos műhelyébe, s lesse meg a rugókat, me­lyek érzelmeinket és gondolatainkat tudtunkon kívül megindítják s egy vagy más irányba te­relik. Ez az ismeret képesíti aztán az irót, hogy kifejezéseit kellően megválogassa, minden szót csak­ a maga helyén használjon, s egyes képe­ket és ötleteket szintoly helyesen tudjon alkal­mazni, mint elhagyni és föláldozni, ha még oly találó is a kép, s még oly elmés is az ötlet; szóval, ekkor képes az iró a színeket és árnya­latokat mind úgy egymáshoz mérsékelni, hogy valami öszhangzó egész kerekedik ki, s ez az öszhangzó egész lelkünkben azt a hatást idézi elő, mely az iró czélja. Ilyen iró Kölcsey, az ilyen iró pedig, tisztelt gyülekezet, nem csak az ő idejében volt ritka­ság, de ritkaság minden időben. (Vége következik.) Hivatalos közlemények. A kassai cs. k. országos pénzügy-igazgató­ság osztálya Guth János adóhivatali tisztet gyűjtő pénztári ideiglenes tisztté nevezte ki. Temesmegye főispáni helytartója C­h­r­i­s­z­­tiaus Imre, r. a cs. k. megye törvényszéki se­gédet, árvaszéki előadóvá nevezte ki. A főméltóságu magyar királyi udvari kanczel­­lária által 1864-ik évi augustus hó 24-én 15,104. szám alatt az ország összes törvényhatóságaihoz intézett, valamint 72,546. szám alatt a helytar­tótanács által minden római és görög katholikus püspökökkel tudatott kegyes udvari rendelet. Újabb időben eltérő nézetek merülvén föl az iránt, váljon az egyházi kegyúri jogból szárma­zó kötelezettségek bir­tokváltozás esetén az uj tulajdonosra már természetüknél fogva átszálla­­nak-e, — minden lehető kétely eloszlatása néze­téből ezennel nyilvánittatik, miszerint ott, hol a kegyúri jog valamely ingatlan birtok tulajdoná­val összefüggésben áll, annak netaláni törvény­szerű megszüntetéséig a megfelelő kötelezettség magával az illető ingatlan birtokkal válhatlanul, s ez annyira kapcsolatos, hogy a­nnak hatálya a birtoklási s telekkönyvi állapotban történt vál­tozások által nem érintetvén, minden új tulajdo­nosra a jószággal együtt közvetlenül átszár­mazik. A magy. k. udv. kanczellária Podhradsz­­k­y Mihály helyettes tanárt a szakolczai kir. al­­gymnasiumnál, ugyanazon tanintézetnél valósá­gos gymnasiumi tanárrá nevezte ki. A Széchenyi- Kollonits-féle alapítvány jöve­delmében 1846. óta felmerült tetemes szaporo­dás a f. év jul. hó 21-én 12063. szám alatt kelt kir. udvari rendelvény értelmében 63 főnyi évi éseménynyel összekötött 73 uj alapítványi se­­gélydij alakítására lévén fordítandó , azon egyének nevei, kiknek ennek folytán az uj se­gélydijak és egy régebben fenálló 220 segély­­dij közül időközben megürült, összesen tehát 74 segélydij adományoztattak, a következők: Küzmös László, h. dorogi g. kath. iskolata­­nitó. Richter Ignácz, perkátai volt tanító. Lindenthal Ignácz, előszóLási tanító. Filler József, n.­venyimi pusztai tanító. Boros Alajos, fel­­emelt kántortanitó. Bellovits József, promontori tanító. Adána József, zámolyi tanító. .Klopfer József, borosjenői tanító. Farkas Gáspár, bodonyi kántortanitó és jegyző. Letovay Ferencz, monosbéü tanitó. Lőrincz István, hevesi tanitó. Luczi András, f. litkei tanitó. Mihályi István, derecskei volt tanitó, tarna­­szt.-miklósi lakos. Párizsa József, nyíregyházi tanitó. Csobály Antal, h. böszörményi tanitó. Gájer György, f. bányai bányász. Lénárd Mátyás, tápió-szecsöi kántortanitó. Kh­orn Márton, kiérdemelt tanitó, aszári lakos. Kettner Vincze, budai egyházfi. Morász András, bajom­i nyugdíjas tanitó. Rasztovich Mihály, tamási tanitó. Sipos János, pápai főelemi tanodai tanitó. Kutnyánszky József,hegyezdi tanitó. Csizmadia (Koczkás) József, kővágó­őrsi ta­nitó. Réffy Ferencz, csényei tanitó. Schmal Ferencz, rohonczi tanitó. Gosztonyi János, aradi tanitó. Pintér József, mezőkomáromi tanitó. Tamasovich Gábor, szőnyi tanitó. Akkermann József, kiérdemelt tanitó, gyar­mati lakos. Horváth Imre gosztonyi tanitó. Krajnik Ferencz, k. szebeni nyugalmazott ta­nitó. Ronkay János bolyi néptanító. Bendicsák József, regete-ruszkai tanitó. Dravetzki János, tepliczi tanitó. Kupetzky József, hobgardi tanitó. Gelhof Imre, müílenbachi tanitó. Béler Pál, menhar­di tanitó. Bányik János, bruhóczi tanitó­ Hovanctz József, kaczvini tanitó és jegyző. Podhorszky Rudolf, sztankovári tanitó. Podhorszky József, lubodinai tanitó. Kmethy András, nagyfalvai tanitó és jegyző. Welser Ferdinand, nagyoroszi jegyző. Thuróczi Károly, poláczy kántortanitó. Hedervári János, littavai tanitó s jegyző. Rapp Lajos, kisgyarmati kántortanitó. Harnyai Antal, viszokai kántortanitó. Kutsera Ignácz, nyitrai főelemi tanodai tanitó. Zöldági Ferencz, szendehelyi kántortanitó. Hareznik Ferencz, mihalkovai tanitó. Dibusz József, mócsi tanitó. Machovits János, tapolcsányi tanitó. Thuray István, lévai tanitó. Kanka János pircsdi tanitó. Kobza György, diószegi iskolamester. Maszarovics József, nagysárói tanitó. Sztyelik József, alsópéli kántortanitó és jegyző. Barényi Antal, hugyaki tanitó. Kara József, ipolykeszi kántortanitó. Rák Baláz­s b.­gyarmati kántortanitó. Dubovszky János, garam­damásdi tanitó. Szabó Ignácz, kőrösmezei tanitó. Tüzes János, árdánházi g. k. tanitó. Jeszenák György, parlyáni tanitó. Kraftsik József, illésfalvi tanitó. Ferkó János, velbachi tanitó. Schwarz Károly, felső-lapsi tanitó. Glosz János, tamásfalvi tanitó. Nagy János, sóóvári főelemi tanodai tanitó. Kosztrapszky András, széplaki kántortanitó. Schneider Márton, kiérdemelt poprádi tanitó. Tahy Imre, megyei utibiztos, harczar­lucskai lakos. Kelt Budán, sept. 6-án 1864. A m. k. helytartótanácstól­ volt, midőn Észak büszke császára Nyugat ke­cses császárnője előtt mélyen meghajtá magát s az üdvözlésére nyújtott kezet tiszteletteljesen megcsókolta. A kölcsönös üdvözlés komoly volt és ünnepélyes, még a császárnő múltkori talál­kozása régi jó barátok viszontlátásához hason­lított. Miután az udvari személyzet be volt mu­tatva, a czár karját nyujtá a császárnőnek s el­fogadó termébe vezette. Három negyednyi tar­tózkodás után elhagyta a czár a franczia csá­szárnőt, ki vendégét az emeleti lépcsőzet aljáig kisérte s az erkélyről nézte távozását. Alig ment el a czár kocsija, István főherczeg fogata robo­gott elő, ki Audery altábornagy kíséretében tett félórai látogatást a császárnőnél, ezután a Nas­­saui hghez czimzett vendéglőben reggelizvén, azonnal visszament Schaumburgba. Külföld, Németország, Frankfurt, sept. 16. (F­ej­ed­el­m­i l­á­t­o­gatá­s­o­k.) Az orosz császárnő holnap vagy holnapután fogadja a Schwalbachból Baden-Badenbe utazó franczia császárnét Darmstadtban. Nagyon valószínű, hogy Napoleon császár is Baden-Badenbe jön, s onnét rövid időre Arenenbergbe megy nejé­vel ; bizonyos, hogy a császárné baden-badeni tartózkodása alatt több idegen fejedelem, köz­tök a porosz király is, kinek neje még ott van, oda érkezik, s hogy az orosz császárnő a jelen látogatást nizzai útjában Baden-Badenben vagy Arenenbergben viszonozni fogja. Mindezeket a legbensőbb körökben bizonyosoknak állítják. Olaszország Turin, sept. 24. (S­z­él­­csend; miniszteri programm; költö­zési készületek.) Az osztrák félhiv. „Gén. Corr.“-nek írják: Turin csöndes ugyan, de a figyelmes szemlélő a vihart megelőző szélcsen­det látja itt A tettpárt lázas tevékenységben van, mely kétségbeesett harczhoz hasonlít. Maga az udvar jobban aggódik,mint a helyzet után ítél­ve,szükséges.Már a király esetleges elutazása is szóban forgott.A nép ezt nem tudja,különben bi­zonyosan kitörne a vihar. A többi olasz na­gyobb városokban is nyomasztó volt a szerző­dés hírének hatása. Lamarmora minisztériumá­nak jelszava: „tízorás ragaszkodás a sept. 15-ki franczia-olasz szerződéshez.“ Az erre vonatko­zó utasításokat a megyefőnökök már megkap­ták. — Párisi hírek szerint, Turinban már ké­szülnek a bank- és vasútigazgatások áttételére Firenzébe; a kir. műkincseket a vasút szintén gyorsan átszállítja. Firenze megerősítésére a kormány 40 milliót fog kérni a parlamenttől. Francziaország, Pár­is, sept. 24. (Az Olaszország és Francziaország kö­zötti egyezmény a legitimista és ultramontán körökben; Napoleon herczeg nézete ugyanarra vo­natkozólag; a madridi hatás; — a minisztérium.)—A legitimista és ultra­­montán lapok nagy megdöbbenést színlelnek, hanem a párisi érsekről bizonyossággal állít­ják, hogy az egyezményről nem kedvezőtlenül nyilatkozott, aminek kétségkívül megvan a fontossága. Minden egyéb tekintetet mellőzve az tisztán áll, hogy a pápa mindaddig megtartja Rómát s a még birtokában levő tartományokat, amíg alattvalóival szemben képes lesz azokat tartani. Kid megtámadás ellen akár csak Olasz­ország, akár ezenkívüli hatalmak legy­enek alat­ta értve, nem lehet tartani, hanem segítséget is várhatni, mivel az önkénytesek toborzásának színe alatt elegendő számmal lehet spanyol és osztrák katonákat Rómába juttatni, mely szám azonban Olaszországra nézve nem lehet fenye­gető mennyiségű. Hogy saját alattvalóinak szeretetét s ragaszkodását is benyerje a pápa, hihetőleg még más eszközökre is lesz szüksé­ge. Olaszország, mely minden kültámadástól távol érzendi magát, jóval alább szállíthatja csapatai számát, a­mi tetemes költség­kímélés­sel járna. Napoleon hg Pranginből azt irta ba­rátainak, hogy a sept. 15 -i egyezmény elfoga­dása mellett legyenek. De la Ronciere le Noury tengernag­gyal a császár huzamosan értekezett mielőtt Pranginbe elutazott volna. A „Köln. Zig“-nak távirják,hogy a szent atya egybehitta a bibornokok collegiumát, Drouin de Lhuys sürgönyét közlendő velük. Madridban leverő­­leg hatott az egyezmény híre; a királynő az esemény első hírét vévén táviratta a pápának, hogy külön küldöttet inditana hozzá sajátkezű levelével.­­ Az olasz minisztérium visszalépé­sét itt helyesleni látszanak, itt a minisztereket mind hivatásuknak megfelelni képtelen embe­reknek tartották. Pár­is, sept. 25. (A franczia-olasz egyezmény; a császár­nő Schwai­ba­c­h­b­a­n.) A „Monde,a „Union“ és a „Ga­zette de France“ a legitimitás és egyház lapjai folytatják poleiitájukat a franczia-olasz politika ellen s egyik a másikat törekszik meghaladni annak bizonyításával, mily nagy veszély és szé­gyen háramlik ezen, szövege szerint még nem ismert szerződésből Francziaországra. A „Mon­de“ megütközéssel kérdi, szabad-e ugyanazon Piemontot, mely a villafrancai kötést megszegte, az egyházi javak őréül fölállítani. Hogy valaki jogtalan birtokosa legyen egy fejedelem biro­dalma nagy részének és hivatalos védője egy­­időben annak, mit meghagyni kegyeskedtek, ez a „Monde“ szerint oly ellenmondás, melynek megoldására a „Constit.“ elmeéléhez kell for­dulnia.A „Gazette de France“ arra szorítkozik, hogy Olaszország őszinteségét gúnyolja, s a többi lapból a hason nézeteket egybegyűjti. A „Jou­r­ des Debats“ a „Constitutionnel“ második czik­­kével még nem látja elenyészettnek a sept. 15-i szerződésből származó nehézségeket. Igaz, hogy az egyezmény egy részének valósítása csupán Olasz- és Francziaországtól függő, mások ellen­ben a római szék jóváhagyását is igénylik. A római államadósság fölosztása fölött például okvetlenül szükséges az alkudozás Róma és Turin között, s nagy kérdés, azon hangulatban lesz-e a római curia, hogy Turinnal ily alkudo­zásokba bocsátkozzék. A „J. d. Deb.“ azt is hiszi, hogy a franczia-olasz szerződés legköze­lebbi következménye a bécsi conferentia me­netének gyorsítása leend. — A „Memorial Diplomatique“ a császár schwalbachi útját em­legeti anélkül, hogy megczáfolná; csak abban kételkedik, hogy a császár ily későn meg­látogassa Arenenberget. A császárné, hogy in­­cognitoban maradhasson, nem megy Wiesba­­denbe, különben az illem szabályai megkíván­nák, hogy az uralkodó herczeg nejét megláto­gassa. Ugyanez okból nem megy Baden felé sem, hol a porosz királynőt kellene meglátogat­nia. Oct­ elejéig Schwalbachban marad s akkor Compiegnebe megy. — Schwalbachban a fran­czia császárnő csak szerdán reggel értesült a czár látoga­tásáról s 10ra órakor már megérke­zett. A császár — mint az „A. B.“ levelezője ír­ja — igen jó kedvben az „Alleesalnál“ szállott meg, hol a fürdői zenekar az orosz hymnussal fogadta. Rövid óranegyed után átöltözködött a czár s Adlerberg gróffal kocsira ült, h­ogy a csá­­szárnő látogatására menjen. Polgári öltözetben a becsületrend nagykeresztjének szalagjával ment oda. A császárné udv. személyzetével laká­sa előcsarnokában fogadta.Jelentékeny pillanat Esti posta, Bécs, sept. 27. (Clarendon lord kül­detése.) Clarendon lord, bár kétszer beszélt Reehberg gróffal, mégis kétlik, hogy hivatalos küldetésben volna itt. Ezért azonban küldetése semmit sem veszt l­ntosságából, a­mit az általa szőnyegre hozott tárg­a is bizonyít. Közeledé­si kísérlet forog szóban Anglia és Ausztria kö­zött. Clarendon ugyan nem tagadja, hogy Róma és Velencze semmit sem várhat Angliától, e ha­talom azonban nem közönyöl azon lehetőség irányában, hogy az olasz királyi ház ősi bir­tokai Francziaország terjeszkedési vágyának áldozatul essenek. Clarendon ma oly szerepet visel, mint Cowley lord 1859-ben. Úgy látszik, rá akarja bírni Ausztriát, hogy az olasz-fran­­czia egyezmény tárgyában alkudozásokba bo­csátkozzék. Eddig Párisból ezen okmány nem közöltetett,mely mulasztás itt keserű érzelem­mel fogadtatik. Kedvezőtlen jelnek tekintik ezt, s a helyzet is folyvást komoly. A kölni lap köz­leményét, hogy Ausztria a mellékági örökség­ről Olaszországban mondjon le s Olaszor­­­szágot ismerje el, úgy tekintik mint egy kön­­­nyű­ áradat keletkezését. A tiltakozás Fiorencz­­nek fővárossá emeltetése ellen elmarad, de Olaszország elismerésének terve tagadtatik.“ (P. Lloyd.) Berlin, sept. 26. (Ausztria és a fran­­czia-olasz egyezmény.) A miniszteri „Nordd. Alig. Zig“ tudomásul veszi a „France“ fenyegető czikkét Ausztria ellen, s kiemeli azon helyet, melyben az olasz főváros megváltozta­tása Ausztria katonai rendszabályai által indo­­koltatik. Ezután megjegyzi a porosz félhivata­los lap : „A Duna melletti lapokra hagyjuk a választ az osztrák politika ezen megtámadása tárgyában, habár elismerjük, hogy Ausztria ily gyanúra okot nem szolgáltatott. Nem Bécsben, hanem Turinban változtatók meg önkényesen azon alapot, melyen a zürichi béke nyugodott. Turinban folytatják máig is az izgatásokat, melyek Ausztria katonai rendszabályainak al­kalmazását a határszéleken előidézők. Tehát a „France“ ne Bécsbe, hanem Turinba intézze szemrehányásait. Berlin, September 26. (Poroszor­szág szabadkozik az austriai szö­vetség következményeitől.) A kor­mánykörökben nyomatékosan ismétlik, hogy a három északi hatalom között semmi egyez­mény sem köttetett.­­ Még a herczegség­­nek végérvényes kormányzása tekintetében sincs egyetértés, hanem csak esetről esetre ve­szik az ügyet tanácskozás alá. Oly conventio, mely katonai actiók bekövetkezését foglalná magában, a mesék országába tartozik. Egy ilyen magas egyéniség a berlini udvarnál, utalva a krimi és olaszországi háború példájára, nyilvá­nító, hogy az ily háborúkba avatkozás nem tar­tozik a porosz királyi ház politikájához. Hozzá­teszik, hogy ha Austria Francziaországgal had­ba keverednék, Poroszország nem szándékozik abban részt venni. Turin, sept. 23. (A király h­a­n­g­u­l­a­­t­a: e­gy an­gol d­iplo­m­ata a zavargó tömeg között.) A király visszautasitólag fogadta a syndicus kérelmét s kijelenti, hogy a zavargások után most már annál könnyebben válik meg Turintól. Lamarmora nagy sietség­gel ment vissza. Azt hallani, hogy a parlament Milanóba fog összehivatni. A „Diritto“ írja, hogy Granville 1. Angolor­szág egyik legkitűnőbb diplomatája szerdán este a lődözéskor a néptömeg között volt a pa­lota téren. Turin, sept. 24. (A zavargás elnyom­va; a parlament; az uj ministe­­rium; a pápai kormány hangulata; a Coenfiu; az elesettek eltakarí­tása.) A „Botsch.“-nek írják: A zavargások már elnyomattak, melyik, tekintve a néphan­gulat izgatottságát, máig is tartanának, ha Tu­rin nem volna annyira elárasztva katonaság­gal, hogy egy nagy laktanyához hasonlítható. Ezen zavargások siettető befolyással lehetnek az eseményekre . Már­is hallani, hogy a kor­mányszék átköltözése nagy sietséggel fog vég­rehajtatni,­­ hogy a parlament már nem Turin­ban tartja legközelebbi ülésszakát. Lamarmora Savoyában volt, midőn a király hivata­­li Rivo­­li palotájába ment, hogy minél előbb találkoz­­hassék a tábornokkal. Az új minisztériumba R­a­t­a­z­z­i is be fog lépni, többi tagjai­ról még nem tudni bizonyosat.­­ Az egyez­mény tartalmáról azt hallani, hogy a pápa hadseregét csak római állampolgárokból és katholikusokból van megengedve toborzani. Rómában teljes megnyugvás tapasztalható; minden aggodalom nélkül folynak a napi dol­gok : például a Kuza leggel kötendő concorda­­tum feletti alkudozás, meg a Coen fiú ügyében váltott sürgönyözés. Ezen fiú a megkereszte­­lendők intézetében neveltetik ; a papok tagad­ják hogy szülei reklamálták volna. De hát miért utasittattak ki Rómából? Valószinüleg holnap fognak az elesettek eltemettetni. A 27. ez­­redből alezredes is meghalt sept.21-én kapott se­beiben. Szerencse, hogy a nemzetőrség egészen távol tartózkodott az összeütközés színhelyétől, mert különben még sokkal több vér folyt volna, várják. A király mintegy két hétig fog ott időzni. Bismark később fog a király után Baden-Badenbe menni. Mégis úgy látszik, hogy el lenne határozva Vilmos ki­rálynak Napóleon császárrali találkozása. Sándor c­ár ma éjjel Darmstadtba uta­zik, és nejét téli szállására Nizzába kisé­ri ; három hét múlva Pétervárra vissza­­utaztában ismét meglátogatja Berlint a czár. A trónörökös alig Kopenhágába utazott. Stieglitz báró ma Pétervárra ér­kezett s holnap a czárhoz megy. A nassaui meghatalmazottat holnapra várják ide. A „Kreutzig“ folytonosan re­­actionarius belügyi intézkedéseket sür­get. Ma ismét elbocsátottak egy lengyel­ügyi vádlottat. Berlin, sept. 27. A vámkonferenczia ma ülést tartott. Bajorország és Würtem­­berg hihetőleg követendik Nassau csat­lakozását. Eulenberg miniszter megérke­zett Siléziából. Itt tagadják, hogy Porosz­­ország és Ausztria a szövetségnél indítvá­nyozni akarják, miszerint Oldenburg jog­­igényei indokolását mielőbb előterjes­sze. München, sept. 26. (Éjjel.) A Bajor­ország és Würtemberg közt tartott leg­újabb tárgyalások azt eredményezték volna, hogy mindkét állam még oct. 1-je előtt az újonnan alakult vámegylethez fog csatlakozni. Hamburg, sept. 26. Falkenstein tábornok megbüntette a jütlandi foghá­zakból a dán hatóságokhoz tett szolgálati jelentésekért az illetőket. Hamburg, sept. 27. G­ablencz altá­bornagy ma a főhadiszállásra utazott. Az „Alton, Mercur“ hiteles tudósítások után jelenti, hogy a Jütlandban megszüntetett posta- és távirda-állomások legközelebb ismét helyreállíttatnak. A már hazájába Kölnbe elutazott jütlandi távirda-főnök táviratilag visszahivatott. A „Schleswig-Holstein­ Zig“ közli: Porosz részről gyors erődítési munkála­tok rendeltettek el Assenben, melyek ve­zetése Lehrmann táborkari geographra bízatott. Kopenhága, sept. 26. Azt hiszik, hogy a közelebbi reichsrathi ülésszak a demokrata „parasztok baráti“ skandináv izgatásában fog kitűnni. Pár­is, sept. 26. Az orosz czárnét Niz­zába várják, azt hiszik, hogy Napoleon császár a czárnét ott meglátogatja. Budberg orosz követ és Groltz porosz követ ide érkeztek. Krisztina spanyol ki­rályné Spanyolországba utazott. P­áris, sept. 27. Az orosz czárnő, ki a telet Firenzében akarta tölteni, az olasz­­franczia szerződés által változott viszo­nyok folytán Nizzába megy. Mária nagy­­hívő, az orosz c­ár nővére, tegnap ide érkezett. Milano, sept. 27. A „Perseveranza­­nak“ írják Turinból: Azt mondják, Sella, tekintettel a lombardiai hangulatra, vis­­­szautasította a belügyi tárczát. Lanza is visszavonult volna. A nápolyi, firenzei és genuai főnökök beadták lemondásukat. Ricasoli Turinba érkezett s Lamarmora tetszése szerinti tárczával kinálta meg. L­o­n­d­o­n, sept. 26. Az Egyesült-álla­mok Bécsben levő meghatalmazottja je­lentése szerint az amerikai lapok közük, hogy Bismark a Main-vonal politikájának kivitelére vonatkozó tervét előterjesztette, mely szerint Németország két részre osz­tatnék : protestáns és katholikusra. A po­rosz király Éjszak-Németország és az osz­trák császár Dél-Németország császárja lenne. Hogy e terv részére Európa bele­egyezése megnyeressék, Francziaország a Rajna balpartját, Olaszország Velenczét és Oroszország egy darab Lengyelorszá­got nyernének. Táviratok, Prága, sept. 27. Winkler Ferenczet, a fölfüggesztett „Boleslawon“ volt szer­kesztőjét ma zárt végtárgyalás utján a közbüntetőtörvény 63 és 64-ik .§. ellen vétkesnek találták és öt hónapi, böjttel sulyositott börtönre, valamint 600 ft biz­tosíték­vesztésre ítélték. Berlin, sept. 26. A király a királyné születésünnepére szerdán este Baden-Ba­denbe utazik. Hohenzollern herczeget oda Újdonságok. Pest, sept. 28. — (Józsefes. kir. főherczeg ö fen­sége) hir szerint, hadcsapatparancsnoknak Linzbe neveztetik ki, hol 30 szobából álló lakás béreltetett ki számára. — (Jótékony előadások jövedel­­m­e.) Az abonyi műkedvelő-társulat hat előadá­sa Antos János nyilvános számadása szerint a szegények javára 341 ft 96 krt jövedelmezett. Ez összeg betegek ápolására és a kórház tőké­jének gyarapítására lesz fölhasználva. ” (Jótékony czélú hangverseny az egri érsek tisz­teletér­e.) Nyíregyhá­zán, mint a „P. Naplódnak onnét írják, a vá­rosba érkezett közszeretetű egri érsek tiszteleté­re jótékony czélu hangversenyt rendeztek, melyre az érsek nemcsak megjelent de mind vé­gigjelen volt s elmenetelekor szívélyes éljenekkel üdvözöltetett. — (Kitüntetés.) Reményi Edét porosz király ő felsége a művészetek és tudományok számára alapított nagy arany éremmel díszítet­te föl. — (A „Kisfaludy-t­ár­sas­ág" gyű­lése.) A Kisfaludy-társaság f. hó 28-án tartott gyűlésén Arany János igazgató azon levelet mutatta be, mely a társulatot a szatmári Köl­csey-Ünnepre meghivá; a társaság sajnálkozva értesült, hogy a meghívó levél részint hiányos, részint nem közvetlen czimezés folytán, némileg későn jutott a társaság kezei közé, midőn — különben is szünidőt tartván — az ünnepélyen való képviseltetése iránt nem intézkedhetett úgy, a mint óhajtotta volna. A Kisfaludy-társa­ság kijelenti, hogy hasonló hazai ünnepek meg­ülésében mindenkor tevékeny részt óhajt venni, egyedül azt kérvén, hogy az illető ünnepek ► rvéröl mindig ideje­korán tudósittassék. Torma Károly ur Csicsó-Kereszturról Kisfaludy Sándornak egy 1796-ban sajátkezüleg irt leve­lét küldé­se. A társaság meleg köszönettel fo­gadta a becses kéziratot, melyet levéltárában fog megőrzeni. A Shakespeare kiadásban „Ti­tus Andronicus“ fordítása Lévai Józseftől, úgy „VlaI­dik Henrik“ és „Macbeth“ fordítása Szász Károlytól véglegesen elfogadtattak. Csalomja ar Shakespeare „János király“a első felvonásá­nak forditását azon óhajtással küldé be, hogy a társaság nyilatkozzék: váljon kivánatos-e, hogy az egész drámát is lefordítsa. A lefordí­tott első felvonás véleményadás végett Arany János igazgató urnak adatott át. Az „Er­dészeti Lapok­ IX. füzete a könyvtár szá­mára köszönettel fogadtatott. — A Kisfalu­dy-társaság újabban választott tagjai felszólittat­­nak, hogy székfoglalójukat mielőbb tartsék meg. A társaság a jövő nagygyűlés előterjesztésével foglalkozván, örvendve értesült Lévay József és Tóth Lőrincz tagok készségéről, kik közül az első Kazinczy Gábor, az utóbbi Fáy András fö­lött fog emlékbeszédet tartani. Pest, sept. 28. 1864. Tóth Kálmán, segédtitoknok. — (Érdekes emlékiratok.) Mint a „Főv. Lap.“ Írja, Jósika Miklós báró je­lnleg „Emlékiratain“ dolgozik, melyek első kötete nemsokára Heckenastnál fog megjelenni. A munka elejét, mely előrajza az egésznek, a „Főv. Lap“ hozandja. *#(„Házi kincstár.“) Megjelent a „Házi kincstár“, protestáns családi lapnak előfizetési felszólítása ; f. év octóberén túl a „Házi kincs­tár“ vezetését Gyárfás Ferencz veszi át s uj évtől kezdve hetenkint fog megjelenni s ára lesz 3 ft egy egész évre; kik pedig most octo­­bertől járatják, azok decemberben fizetnek 2 fo­rintot, melyért is aztán kapni fogják a lapot uj évtől még egy fél évig. Hisszük, hogy a magyarországi és erdélyi protestánsok kellőleg értelmezendik az előfize­tési felhívás következő sorait: „Mi protestánsok — mind a felhívás — vallásos hitünk és egy­házi alkotmányunknál fogva magunk vagyunk erkölcsi életünk teremtői és nevelői. — S mégis az összes protestáns népnek a magyar korona birtokán alig van egy vallásos népközlönye ..• A mi nézetünk szerint is annál nagyobb szük­ség, mivel a protestáns egyház szervezetében a világi rend épen oly tényező, mint a papi. Közelebbről is tanúi valánk a marosi egyház­ban történt zavaroknak, melyek inkább helyte­len izgatások következései valának. — Egy val­lásos közlöny ilyenkor nagy szolgálatot tehetne. A haza több helyén épen most van szőnyegen a papi választás ujabb rendezése ; ez teljesen a nép egyházi jogának kérdése. Egy higgadtan szerkesztett vallásos népközlöny sok önérdekü és idegen izgatásnak elejét veheti. Ezen felül, iskolák, közérzoványosok állítása s több száz meg száz mozzanatai a hazai, egy­házi és vallásos életnek sokkal sikeresben gya­­rapulandnak az átérzés és meggyőződés nemes indulata által. A vallásos népközlönyök elterjedését a vallá­sosság mellett még a hazai közmiveltség is ja­vasolja.­­ A lelki atyák és közoktatók egyik nagy érdeme, ha a népet, munkától üres óráik­ban, lassan lassan olvasásra édesgetik : gutta cavat lapidem non vi­­sed saepe cadendo; mert mint az előfizetési felszólítás is érinti „a vallás és nevelés,egyedüli véve egy boldogabb jövőnek“. Említi továbbá az előfizetési felszólít­s, mi­ként „az idők szerint, a kaik. ku­felekezet nagy erőfeszítéssel számos társulatot állított, lapokat, füzeteket ad ki, bement az iparos műhelyébe, leereszkedett a legszegényebb magyar ember gunybójáig ... mi protestánsok is sok nehéz ál­dozatot hoztunk egyházi életünk és a közművelt­ségnek, de egy vallásos népközlöny alapítását az eléhaladt világműveltség, saját életünk fej­lesztése mulhatlan kövességünkké teszik.“ A vallásos népközlönynek terjesztése annál nagyobb szüksége­sség, mivel csakugyan általá­nos igazság az, hogy „különösen az úgynevezett leányegyházakban a szegény, magára hagyatott népnek alig van alkalma máskor, mint a szent ünnepeken hallani egy pár épüle­tes szót a polgári társaság, és az emberi élet ne­mesebb kötelességeiről.“ — (A román népművelő egylet köz­­gy­űlése.) A román népművelő egylet a jövő hó 25-én tartja közgyűlését Aradon. — (A zenészet tanításával foglal­kozó egyének képességének meg­­vizsgálása.) Mint a „P. Napló“ írja, terv­ben van, hogy a zenészet tanításával foglalkozó egyének képességük igazolhatása végett szak­értő bizottmányok által megvizsgáltatnának és az eredményhez képest képességi bizonyítvá­nyokkal elláttatnának, mint ez más koronatar­tományokban már szokásban van. Ennek foly­tán a főméltóságu magyar kir udv. kanczellária utján, az oktatásügyi tanácsnak fentebb érintett véleménye Pest város tanácsával oly felhivás mellett közöltetett,hogy az abban kifejtett elvek figyelembe vétele mellett a városban létező ze­­nészeti tekintélyek, különösen pedig a buda­pesti zene­egylet meghallgatása mellett vélemé­­nyesen nyilatkozzék az iránt, vajjon a tervezett vizsgáló bizottmányok felállítása czélszerű len­ne-e Magyarországra nézve is.­­ (A magyar gazdasszonyok egy­lete által rendezett ez évi kiállí­tás.) A magyar gazdasszonyok egylete által rendezett ez évi kiállítás a jövő hó 3-án d. e. 9 órakor nyittatik meg s tart oct. 10-ig bezáró­lag. Helyiség a „Köztelek.“ — (A Kaposvárott tartandó gym­nasiumi ünnepély programmja.) A f. évi oct. hó 5-én Kaposvárott tartandó gymnasiumi ünnepélyre, következő programra állapíttatott meg: d. e. 9 órakor rövid ideig tartó igazgató választmányi, gyűlés 10 óra előtt kevéssel találkozás, ismerkedés a gymnasium épületében, honnét 10 órakor mozsárlövések közt bevonulás isteni tiszteletre. A templomból a gymnasium épületéhez vonul vissza ünnepé­lyes rendben a gyülekezet, hol Somssich Pál beszédet tart, előadván a gymnasium tör­ténetét 1812-től fogva mai napig. — Délután 1 órakor Tóth J. fogadójában 300 terítékre ebéd, mely mellett a felköszöntések hihetőleg nem fognak hiányzani. Estve ugyan e fogadóban vigalom. Ugyan­ e napra megjelenik a gymna­sium története egy füzetben, R­o­b­o­z­t­ó­l; e fü­zet magában foglalván az adakozók névso­rát is. —­(Ujfürdő# a sétatér nagyobbí­­t­á­sa Für­ed­e­n.) Füredről írják a „P.­Nap­­ló“-nak, hogy a sétatér nagyobbításának mun­kálatához már hozzá fogtak, valamint az uj hi­deg fürdők készítéséhez is. A terveket már meg­hozatták. A velenczei, trieszti és egy hazai terv egyesítéséből alakítják az uj fürdőt. — (Nagy zivatar.) Robicson e hó 22-kén *

Next