A Hon, 1865. július (3. évfolyam, 148-173. szám)
1865-07-22 / 166. szám
Előfizetési díj Pestra küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra....................................1 frt 75 kr. 3 hónapra ....................................5 frt 25 kr. 6 hónapra.........................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdltető, s ennek bármely napján történik i.", i.n .énkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-dik szám 1-sö emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora • . . . 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. ÁF* Az előfizetési dijalap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő, t gazdasági-, ipar- kert-she.dr.hpi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Teleky ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, JUILIlS 21. Politikai Szemle. (II.) A „Constitutionnel“ frankfurti diplomata levelezője ismét hozzászól az ausztriai és magyarországi ügyekhez. A jövő minisztérium programmjára nézve azt mondja, hogy az egészen ellenkezni fog Schmerling programjával. Ami az egységes öszpontosítást illeti, az foederalismus által pótoltatik. Mert minden oldalról hallatszik a nemzetiségek kivánatainak programmja. A csehek egy kanczelláriát, a császárnak Csehország királyává koronáztatását, felelős tartományi kormányzatot stb. kívánnak. A horvátok a lelépett minisztérium iránt ellenséges indulatu követeket küldenek a zágrábi országgyűlésre, mely azért halasztatott aug. 21-ére, hogy a jövő minisztériumnak ideje legyen a királyi javaslatok formulázására. A magyarok közelebb vannak mint valaha 1848 óta, kivánataik teljesültéhez, s örömmel és bizalommal várják az országgyűlés összeülését, mely egyedül van fölhatalmazva programai formulázására. Ezen remények mellett bizalmatlanság is nyilatkozik. A ruthenek Schmerling hű pártfelei feláldoztatnak-e a lengyeleknek ? Mi lesz sorsuk az erdélyi szászoknak, kik a magyarok és székelyek daczára, követeket küldtek a Reichsrathba, egy részben odtrogált diaeta által? Mi jövendője lesz a német tartományok erkölcsi polgárosító befolyásának, a midőn a nyelvek egyenjogúsága akadályozni fogja a német nyelv kiterjesztését? Először is azt kérdezik: módosíttatik-e a februári alkotmány ? Ez elvitázhatlan dolog , csak hogy az osztrák szabadelvű párt ki akarja kerülni az actiogált módosítást , mert hasonló eljárások megfoszthatják őket más alkalomjain.1 a. ulkvl.ujiiu^ Imii leglel 11 szabadelvű ígéretektől. Ha tehát a Magyarországgal kibékülés az alkotmány módosítása után lehetséges , a magyarok közreműködését és a Reichsrathban megjelenésüket kivánják, a fenyegetett szabadságok megmentésére. Ezen paradoxonok nem nagy szerencsét csinálnak Pesten, s a szabadelvű pártnak nem nehéz azt megmutatni , hogy a magyarok mindig távol tartották magukat a februári alkotmánytól, s hogy csupán az osztrákok illetékesek annak módosítására mit ők építettek. Egyébiránt ismétlik, hogy a magyarok mindig a legőszintébb előmozdítói voltak és lesznek a szabadelvű alkotmánynak a német tartományokban. A herczegségek kérdése is érdekelve van — a „Const.“ szerint — a Bécsben kifejlődő uj politikai törekvésben. Kezdetben azt állították, főként Berlinben, hogy az uj osztrák minisztérium kedvezőbb lesz, mint Sehmerlingé, a porosz igények iránt; most már e tekintetben a magyarok érdekét érvényesítik. Ezek — a „Const.“ szerint — valóban függetlenségük biztosítékát látják az osztrák tartományok legbensőbb szövetkezéseiben Németországgal, s örömmel támogatnak minden oly lépést, mi Ausztriának, mint német nagyhatalomnak, állását erősiti. A „Const.“ levelezője végül megjegyzi, hogy mindezen különböző véleményeket nem valódi beesőkért,mint inkább azért közli, hogy lássák mivel foglalkozik a közvélemény Bécsben. Pest, 1865. j u 1 i u s 21. © Legnehezebb feladatuk lesz a magyar kormány férfiaknak a teendők tárgysorozatának elkészitése, vagyis annak a meghatározása, hogy a függő kérdések közül melyiknek a fonalvégéhez nyúljanak elébb, hogy arról az egész, előre nem látható eredménynyel, de a maga rendén egymás után legombolyítva legyen. Hiszen nem az ő hibájuk, ha egy tekintetben nincsenek oly szerencsés helyzetben, mint volt az 1860-diki kormány, hogy egy tökéletes tabula vasat találjanak maguk előtt, s amihez akkor csak a szándék és elhatározás kellett mindannak végrehajtásához, most még új módszerek megválogatása is szükséges. Íme így állnak a függő kérdések egymás mellett. Legelsőnek látszik mindenesetre az országgyűlés összehívása , de eléje tolakodik e föladatnak a választási ügy. A választási rend létrehozása oly testületek feladata, amiket még alkotni kell, s amely orgánumok ezeknek alkotásába befolyni rendeltetnék, azok csak provisoriusok. Tehát itt a feladat egy országgyűlést létrehozni, mely a megyéket definitive rendezze, de melynek létrehozására normális alapon álló megyék hivatják. Hol kell e kérdés kezdő fonalához nyúlni, hogy csomóra ne hurkolódjék? Azután, (vagy azelőtt) az ország territoriális kiegészitése. Hogy Magyarország képviseiltk*" , nyelet tárgyalhasson , szükség , hogy Magyarország minden része képviselve legyen abban. Az 1860-ks kormánynak csak egy meghívó levelébe került volna az, a mostaninak rontani bontani kell a vályogkerítéseket, miket egy más rendszer a járt utakon keresztül kasul vont; — visszavezetni uj tényeket régi alapokra és meddig ? hol állni meg velük ? Nem lesz-e Erdély meghívása előfeltétele a magyar országgyűlés meritoriális tárgyalásainak ? És mindezek felett a jogkontinuitás kérdése, melyet kétféle álláspontból is szoktak magyarázni. És az a kényes helyzet, hogy tenni semmit sem lehet, mindent vezetni kell; tenni nem azt, amit a kényszer, de nem is azt, amit a kényszerültség parancsol, hanem amit a bölcseség javall. A tapasztalás bebizonyította, hogy az oly államrend, mely az érdekek ellenére alakult, nem rend, hanem csak jegyrendtartás. Azért e függő kérdések irányában kétféle rendszert lehet követni, vagy egyszerre megmozdítani valamennyit, vagy eltalálni a helyes sorozatot, amiben azok egymás után bevezethetők. Mint kormánykörökből transpirál, irányadó helyeken ez utóbbi nézethez hajlanak: nem egymás által egyszerre, de egymásból csendesen bonyolítani ki a függő kérdéseket. A nagyján kezdeni s onnan menni át a részletekbe. Mi jobbnak találjuk az ellenkezőt: a nagy közjogi vita kérdéséig mindent a folyó jog értelmében úgy elintézni, hogy akkor azt semmi bevégzetlen nyomasztó helyzet ne alterálja. (Reméljük, hogy azok az idők elmúltak, amikor az állam vezérbölcsei csak azért figyeltek a független nyilatkozatokra, hogy amit azok tanácsolnak, annak az ellenkezőjét tegyék.) Ámde a sok nagy passivum mellett, amit a mostani kormány a lelépett kormányférfiaktól átvesz, egy nagy aktiv tőkének jut birtokába, amivel az 1861-iki magyar államférfiak nem rendelkeztek, s ez a tőke az, hogy a merev centralisatio rendszerét erőszakoló peremtorius visszautasítások többé nem várhatók. Perthaller ur tolla örökre pihen, ő maga egy jobb világban, mestere egy jobb bureauban nyugszik, s az elvek, miknek amaz tollát, emez szellemét kölcsönözte, hangot nem fognak adni többé, s Mailáth Györgynek nem kell azon jelszóval lépni a nemzet képviselőteste elé, amivel elődének : „flecti, vei frangi!“ E nagy capitalis birtokában sokat merhet a szabadelvű concessiók terén a magyar kormány vezetője, amit előtte nem merhetett, aki előre meg volt felőle győződve, hogy akármennyit engedjen is a részletekben, a nemzet a végtárgyaláskor, midőn állam életéről való lemondását kellene aláírnia, inkább minden engedélyezett positióból ellene fordul, inkább mindent visszabocsát, minthogy arra önként ráálljon. A febr. charta alkotójának visszavonulása^^eJ.1 évtől felszabadná a magyar körök könnyebben vitorlázhatnak oly szélben, a mi elődeikre nézve már viharnak látszott. A bécsi lapok legújabb hírei a miniszter-válságról. (f) A „Debatte“ szerint a találgatások, hogy ki lesz miniszter, ki nem? oda fajultak, hogy a combiírálók egymást akarják az újdonságok érdekességével legyőzni. Vannak akik álltják, hogy elintéztetvén az 1865-ki budget Ugye, az uj minisztérium azonnal föllép, és első teendője lesz szorgalmazni az 1866-ki budget megszavazását. Okul adják, hogy ha létre is jöne a kiegyezkedés Magyarországgal , az alkotmánykérdéssel összefüggő budget-kérdést úgy is csak 1867-re lehetne (a jövő évben) elintézni, azért a minisztérium ba csak 1866 ban nem akar megszavazott budget nélkül kormányozni, sürgetnie kell az 1866-ki költségvetés elrendezését. A sok nevetséges újdonság közöl legszebb amit a (hivatalos) „Laibacher Zig“ nak táviratoznak Bécsből: „Az uj minisztérium jul. 18-ban programúját Ő Felsége elé terjeszté.“ — Oh ómodorú hivatalosság! kiált fel a „Debatte“. Addig kellett Ő Felségének várakozni, hogy megismerkedhessék az uj programmal, mig e dolgot a laibachi hivatalos lapnak nem táviratozzák !“ — Az „Ost. D. Post“ hosszú, de sok ismétlésekkel teli czikket hoz Pálffy Móricz gróf fölmentetéséről. Azt mondja, hogy ez Schmerling ur alatt is megtörtént volna, azon különbséggel, hogy nem Sennyei bárót, hanem más valakit, nevezett volna ki tárnokmesternek. Ezután dicsérni kezdi a volt helytartót, a kinek ősapja a pragmatica sanctiót elfogadtatta a rendekkel. Említi, hogy Pálffy gróf védte a magyarok nemzetiségi jogait, sőt e nemzet suprematiáját is más nemzetiségek fölött. A direct reichsrath választásokat hevesen ellenzette volna. A románok panaszkodtak a nyelv-tekintetbeni kényszer miatt (1) A „szlovák“-ok Bécsbe kényszerültek futni, hogy papjukat Hodzsa tiszteletes mat az ellene emelt panalavismus vádja alól kimentsék. Állítja az „Ost. D. Post“ hogy egyszer heves jelenet folyt le azon okból, mert Pálffy gróf nem hirdetett ki egy oly felsőbb rendeletet, mely meghagyta, hogy a törvényszékek a folyamodók által használt nyelven adják ki ítéleteiket. Szóval, könnyedén odaveti az „Ost. D. Post“, hogy az 1862 ki legfelsőbb kézirat a nemzetiségek egyenjogúságáról, még Pálffy és Zichy grófok alatt is holt betű (sic) maradt. Még többet is tud. Pálffy gr. alatt Buda fővárosa mind 3 szinházát egy „magyar társaság“ nak adta ki, pedig Buda egészen német, s ezeken kivül még szerbek laknak benne. (Mindezt az „0. D. P.“ azért hozza fel, hogy megmutassa, si haec inarido quid in viridi? azaz: ha igy folyt a magyarisatio Pálffy és Zichy grófok alatt, mi lesz a világból, ha Mailáth és Sennyei urak veszik kezökbe a kormány gyeplőjét? Részünkről válaszoljuk, hogy a magyarok, minden pártból szívesen fogadnak el leczkét csak azoktól nem, akik nem rég valósággal megkísérték az összes 36 milliót tetőtől talpig germanizálni, s e munkát még ma is folytatják a hova csak kezük eljuthat.) — A „Wanderer“-t némely lap helyre igazította, a miért azt mondta, hogy a tárnokmester lesz a mágnások táblájának elnöke. A „Wanderer“ áll ma is szava mellett, jól tudja, hogy 1848-ig a felsőházi elnökségben az országbíró megelőzi a tárnokmestert, de hozzáteszi, hogy az 1848 -i törvények a felsőház elnöksége kérdésében egészen szabad kezet engednek a kormánynak, s így fog megtörténni az, hogy Sennyei báró lesz a mágnások táblájának elnöke.“ (1861-ben egy publicista azon tréfás kívánattal lépett fel, bár nyomatnának az illetők az 1848-ki törvényekből egy oly módosított és javított kiadást,melyből a be nem avatott olvasó tisztán látná, minő czikkek. §- ok, alienák és hetük 37AJU3 ^Ir.^lí lléil* _ joI.5 ot finTn Ao noínftl?' nínAnA*.Ak eclecticus modor, melynél fogva kényelem tekintetéből, majd 1847-re majd 1848-ra hivatkoznak. A bécsi lapok a rendszerváltozásról. (f.) A „Wanderer“ írja : „Ha Mailáth úr, aki legügyesebb és legszellemdúsabb vezére az ó-conservativeknek, nem lehet a mi pártunk embere, akkor Sennyei báró a tősgyökeres óconservatio még kevésbbé az. Azonban egészen másodrendű kérdés ma, hogy mint vezetendi Sennyei báró uj hivatalát. Előttünk a tárnok kinevezése főleg azt jelenti, hogy a provisorium korhadt törzsökének egy ágát megint lemetszettek, s a kiegyenlítés reménye uj alapot nyert. A provisorium teljes apparátusának jüáhagyásával lehetlenség volt az országgyűlést megnyitni. A kinevezés újabb biztosíték, mely az országgyűlés közeledtét hirdeti. A „Wunderer“ most már Senyei báróban a mágnások táblájának elnökét is üdvözli. (A 47-es szokások szerint a főrendek elnöke a nádor, ennek akadályozása esetében az országbíró. A tárnok csak ezután következik.) Ellenben sajnálattal tapasztalta a „Wanderer“, hogy Pálffy Móricz grófnak fölmentetését az azon napról szóló „Wiener Zig “-ban nem olvasta, bár úgy tudta, hogy ezen változásnak is be kell következni, mert a tárnák teendői épen azok lesznek, melyeket eddig a helytartó végzett, s így a „definitivum“ mellett a provisoriumnak helye nem lehet. — A „Presse“-ben olvassuk: Ha az uj minisztérium azt hiszi, hogy a régi minisztérium képes volna a Reichsraihtól felhatalmazást nyerhetni az uj kölcsönre, vagy annak legalább egy részére , akkor nagyon csalatkozik. Természetes és igen motivált jog az, megkívánni, hogy akinek kezére új összegek hovafordítását bízzuk, azokat legalább ismerjük. Óhajtának tehát hallani az uj programmot. A Reichsratb ugyan már búcsúzóban van, de azért érdekében fekszik, hogy szétoszlása előtt még elvileg is nagy vitába bocsátkozzék. És ha az uj minisztérium el is ismeri a német-szláv tartományok jogfolytonosságát, s ha mint erősítik, tartózkodni fog minden petrogálástól : könnyen érthető, hogy megtörténvén a kiegyezkedés Magyarországgal, a februári pátenst nem csak egy kicsit revideálni, hanem igenis gyökeresen reformálni kellene. „De ki tudná megmondani, minő nézetben van a mostani Reichsratb, a magyar kérdés kiegyenlítése, s az alkotmány módosítása ügyében? Senki sem tudhat e tárgyban határozottan felelni. Ha sikerül a kormánynak kiegyezkedést hozni létre Magyarországgal, a mostani Reichsrath azonban ezen javaslatokat félrevetné, nem marad egyéb alkotmányos út nyitva, mint feloszlatni a Reichs*rathot, s minden tartományi gyűlést, s elrendelni az uj választásokat, sogy igy a „közvélemény“ akarata nyilvánulhasson. A magyar kérdést. pilHton rathban nem igytelt házának tűlnyomó többsége három esztendeig, folyvást zajos lelkesedéssel helyeselte Schmerling urnak azon kijelentését, hogy a magyarok, ősi alkotmányukhoz való jogaikat verbirkolták. Ilyen peremtorius nyilatkozat után minden vita fölöslegessé vált. A legutóbbi évben lágyultak a burok, s csak maga a mester Schmerling úr maradt meg borzalmat szülő doctrinája mellett.) „E pillanatban nem lehet szó egy uj szerződés szövegének készítéséről. Csak az alappontokat kell kijelölni, s minden lehetőt concedahi , föltéve hogy Reich sein beit eszméje fenumrad. a Deák, a húsvéti békeczikkekben kimondó, hogy a monarchia föntartása a főczél. A „Presse“ e nyilatkozatot eltette legszebb emlékei közé, s előálland vele, ha a magyar országgyűlés, minden várakozás ellenére, oly követelésekkel lépne fel mely a „Reichseinheit“ot fenyegetné“ (Tehát szerinte e két szó Reichseinheit és monarchia a „Presse“ előtt ugyan azonos fogalom, pedig régi közmondás: „qui bene distinguit, be ne docet.) ” Az „Ost D. Post“ a többi közt írja: „A követek házában jutt-ott ugyanazon indítvány merült föl, hiogyjígy, > minisz TARCZA. A magyar királyi egyetem jogi karának jelen állapota. A napokban a prágai egyetem ezévi tanrende és névjegyzéke jőve kezeimbe; minthogy pedig a német centralisatio korában saját egyetemünket épen a prágaival szokták hivatalosan párhuzamosítani és tettleg is ezével egyenlő színvonalon tartani; tehát összehasonlítást tevék e két egyetem jelen állapotai közt, melynek eredményeit azon meggyőződésben íme közzéteszem, hogy igen komoly méltatást érdemelnek és közügyeink valahára ismét szabályosb és erélyesb vitelének hajnalán találni is fognak. A hittani, orvos-sebészi és bölcsészeti karok iránt azon egyelőre megnyugtató tapasztalást szereztem, hogy azokra nézve egyetemünk a prágai egyetemmel jelenleg is még meglehetősen egyensúlyoz, valamint hogy amaz 1860 óta, midőn nemzetiségének s autonómiájának visszaadaték, a nevezett karok tanerőiben nem csökkent, tanulókban pedig épen gyarapodott is, mi azon karok tanártestületeinek annál nagyobb érdeme, mennél nehezebb vola az 1860-ban eltávozott idegen tanárokat épen az orvos sebészi és bölcsészeti karokban gyorsan s mégis kielégien kipótolni. De valóban szomoritólag megható eredményhez vezetett az egyetemünk leglátogatottabb, t. i. jogi kara iránt tett összehasonlítás. Ugyanis a prágai egyetemet a lefolyt tanévben 508 jogtanuló látogatá, oktatott pedig ott ugyanakkor 16 nyilvános (fizetéses) és két magán jogtanár, összesen 18 docens, kikhez 19 ül egy legújabban kinevezett rendes jogtanár járult. Tehát 508 jogtanuló mellett 19 jogtanár, vagy a négy évi tanfolyamra osztott jogtanulmányt tekintve, egy egy évi tanfolyamban csaknem 5 jogtanár. A mi egyetemünket ugyanekkor 1000 (olvasd ezer) jogtanuló látogatá, tehát két annyi, mint a prágai egyemet, tanított pedig — 7 (olvasd = hét) jogtanár, kikhez nyolczadikul egy legközelebb kinevezendőt számíthatni. Tehát: 1000 jogtanuló mellett 8 jogtanár, vagy a négy évi tanfolyam mindegyikében csak két-két jogtanár ; más szavakkal: még egyszer annyi jogtanuló mellett még csak félannyi jogtanár sem, mint amennyi félannyi jogtanuló mellett Prágában tartotik. E számok csakugyan leverők. De csaknem szintoly nagy sülyedés mutatkozik, ha egyetemünk jogi karának jelen állapotát az arra nézve bizonyára mostohának nevezhető német centralisatio alatt létezett állapotával hasonlítjuk össze.Ugyanis 1860 előtt csak 500 (hatodik évtizedünk első éveiben 250) jogtanuló látogatá egyetemünket, és mégis ugyanakkor tanított ott 12 nyilvános és 2 magánjogtanár; minélfogva egyetemünk isméti megmagyarosodása óta jogtanulóinak száma ugyan kétszer nagyobb mint előbb volt, de az e még egyszer annyi jogi tanulónak oktató jogtanárok száma még csaknem felével kevésb, mint az előbb félannyi jogtanulóknak tanítóié. Mi okozhatta egyetemünk jogtanárainak ezen sajnos megkevesbültét? Nem más, mint az, hogy nyugalmazott magyar és eltávozott idegen jogtanárok tanszékeit részint ismét be nem töltötték, részint más tanszékekkel egyesítették, így a jogbölcseletet, büntető jogot és eljárást 1860 előtt két külön tanár tanította egyetemünkön, 1861-ben pedig az egyik nyugalomba lépett s tanszéke még ma sincs betöltve; igy 1860 előtt a római jogot, nagy fontosságának és terjedelmének megfelelőleg két külön tanár (mellesleg még egy harmadik is) tanitó egyetemünkön s jelenleg e szakmánál is egyetlen tanárral vélik beérhetőnek; igy, miként e szakok fontossága és terjedelme valamint egyetemünk méltósága igényli. 1860 előtt egyetemünkön külön külön tanára volt a peres és perenkivüli eljárásnak és az ausztriai polgári törvénykönyvnek; de azóta e két egészen heterogén tárgyú tanszékek egyetlen tanárra bizták. Ezen bizonyára magának egyetemünk jogtanári testületének kezdeményezése folytán követett, valóban megfoghatatlan tanügyi politika, mely magát ezen tanártestületet egyetemhez nem illő parányiságra devalválta, annyival kevesbbé nevezhető ildomosnak, mivelhogy egyetemünkön tanszabadság és evvel szükségkép kapcsolatos tandíjfizetés van gyakorlatban, amaz héttanáros facuitás mellett merő illusie, emez pedig a tandijfizetők oly roppant megszaporodása mellett inkább az abban osztozkodó jogtanárok megszaporitását, nem, mikép történt, még felére való leszállítását igénylő vala. Ha pedig meggondoljuk, hogy az egyetemünket látogató jogtanulók száma leginkább azért szaporodott oly nagyra, mivel annak megmagyarosodása és hazai jogunk visszaállítása óta jogtanuló hazánkfiai a bécsi egyetemet, melynél az előtt számra mintegy négyszázan tartózkodtak, tömegesen odabaggták, úgy egyetemünk jogtanári testületének ezen tetemes aszálya kétszere sajnos. Mert a kétannyi jogtanuló hazafi által nemcsak egyszerűn, hanem egy nagyszámú és kitűnő jogtanárokkal ellátott idegen egyetem örvendetes odahagyásával felkeresett magyar egyetemnek szent kötelessége, ezen nagybecsű nemzedék használatára legalább is csak annyi jogtanárt tartani, mint mennyit egy, a bécsi egyetem vonzerejét fokozni kívánó idegen kormány egyetemünkön fel annyi jogtanulónak tartott volt, — nem pedig azt eredményezni, mi már ténynyé jön, hogy t. i. az ausztriai birodalom leggazdagabban dotált s legtöbb joghallgatóval biró egyetemének, azaz a magyar egyetemnek jogi kara épen abban, mi tanintézetek virágzásának első és legfőbb föltételezvénye: tanerők dolgában még az utosórangu, legszegényebb és leggyérebben látogatott osztrák-német egyetemek színvonalánál is sokkal mélyebbre alásülyedjen. A legkétségtelenebb adatok s a bajnak halaszthatatlan orvoslást igénylő volta egyedül készthetnek ezen csaknem hihetetlen állításra. Köztudomás szerint a grátzi és insprucki egyetemek a legjelentéktelenebb osztrák-német egyetemek, az utóbbi épen csak u. n. háromfertályos egyetem. Az inspruki egyetemet ez idén 153 jogtanuló látogatá, s ezek számára tartanak ott 11 nyilvános é 1 3 magánjogtanárt, tehát 153 turol jogtanuló használatára csaknem kétannyi jogtanárt, mint mennyit dúsgazdag egyetemünkön 1000 magyar jogtanuló használhat. A grátzi egyetemnél a jogtanulók száma 200 körül szokott lenni, tartanak pedig ott 14 nyilvános és 2 magán jogtanait. A bécsi, azaz az elsőrangú osztrák német egyetemmeli összehasonlítást nemi merészlem, habár nincs kétség, hogy egyetemünk sokkal nagyobb vagyona és már most szinte nagyobb joghallgatósága mellett alkotmányos kormányunk buzgó és ügyértő intézkedések által egyetemünknek épen jogi karát rövid idő alatt oly magas szinvonalra emelhetné, mely a bécsi jogi karét is megütné. Az egész haladás tehát, melyet egyetemünk jogi kara 1860 óta tőn, a joghallgatóság, azaz az oktatást igénylők számának megkétszerezésére szorítkozik, mely szép eredmény azonban a jogtanárok, azaz az oktatási igényt kielégitők számának felényire való leszállítása által 200 perczentes deficitté devalválódott. Mert habár nincs kétség, hogy 8 jó jogtanár többet ér 16 rosznál, s habár nem kételkedünk, hogy jelenleg is 7 és leendő 8 egyetemi jogtanárunk egy szálig kitűnő tudós és tanár , úgy mindazáltal az is bizonyos, hogy 16 jó jogtanár többet eredményezne, mint 8 eredményezhet, hogy 16 jog-