A Hon, 1866. június (4. évfolyam, 124-148. szám)
1866-06-10 / 131. szám
131-Iks?.. Vasárnap, Junius 10-A lárt letéti díj: listán küldve vagy Budapesten háaho* hordv* %y hónapra........................ 1 ^ 15 5* Bnór.apra............................. 6 frt 25 kr. 6 hónapra ....... 10 frt 50 kr As előfwete van év folytán minden hónapba* meckesdhető, b ennek bármely napján történi* 1b,mindenkor a hó első napjától fog számittatni A minden pénzjárulék bár mentesítve kéretik beküldetni Hierkenitési iroda. fatonoleke 7*ik saám 1~»8 emelet Nirkeuti lakása ; ii,v*«áffi.t 18-ik ssám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Perepcsiek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Negyedik évfolyam 188 Beiktatási díj ? hasábot ilyféle petit sora , 8«ilyegáij mintén beigtatásért g. Terjedelmes hirdetésük többsztíri fceistai «nejtett kedvezőbb föltételek alatt vettnek f Hyilt-téri 6 hasábos pitít-or.írt . aWF As sleflaetéei dij a lap kiadő hivatalához küldendő. fFerí-nesslek tért 'V 0 földssint. A lap ftaellemi rësaët iUoto luindm kfne lemény a sserkesstőséghes. Inecsend-T Bérmentetlen levelek esek: ismert kesekté fogadtatnak el. nSHT, JVNIUSO. Politikai 8eruie. (A) A poroszok Holsteinba nyomulása szerződéssértés ugyan, de azért nem casus belli Ausztriára nézve. Ezen felfogást látjuk visszatükrözve a félhivatalos és nem hivatalos bécsi lapok mai közleményeiben. A félhivatalos ,Wiener Abendpost“ így nyilatkozik : „A poroszok Holsteinba nyomulása rendkívül nagy fontosságú tény. Ez Poroszországnak a gasteini egyezménytől való egyoldalú visszalépését jelenti, edittans és példátlan szerződésszegés az. Constatáljuk, miként csupán a holsteini osztrák kormányközegek mérséklettségének köszönhető, hogy rögtön véres és következményeiben elláthatlan összeütközés nem követte Poroszországnak ezen jogtalan és nem igazolt lépését.“ A „Debatte“ diplomatiai forrásokból merítő levelezője így ír: „Nagy hitelt érdemlő helyről hallatszik, miként diplomatiai utón jelentetett be tegnap (7) a bécsi kabinetnek, úgy Poroszország feloldottnak tekinti a gasteini egyezményt, Ausztriának a herczegségi kérdésben tett legújabb lépései miatt. Ennek következtében porosz katonaság nyomul be Holstein oly helyeire, melyek nincsenek osztrák hadcsapatok által megszállva. Egyszersmind szabad tetszésére bízatott Ausztriának, hogy részéről hasonlóképen helyőrségeket küldjön Schleswigbe. Ezen porosz sakkhúzás legközelebbi czéljául a hétfőre Itzehoeba összehívott rendek gyűlésének meghiúsítását tekintik bécsi jól értesült körökben. Azonban, mint állítják, a bécsi kabinet már ezen esetre is megtette elhatározásait. Nem Ausztria, hanem a Német szövetség az, mely elsősorban, jogait illetőleg megsértettnek tűnik föl a holsteini rendek gyűlésének megakadályozása miatt. Ausztria tehát a Bundra hagyja, hogy ez tegyen kellő intézkedéseket oly tett visszatorolására, mely egyszersmind a Bund jogának megsértését képezi.“ Hasonlólag van értesítve a bécsi „Presse“, melynek tagnapi esti lapja ezt írja : „Itteni értesült körökben azt állítják, hogy a poroszoknak Holsteinba nyomulása által előidézett háborúeset nem vonja maga után Ausztria rögtöni actióját, hanem azon körülménynél fogva, hogy Ausztria a holsteini ügyet a Bundra bízta, a Poroszország elleni első actiót is a Bundnak engedi át. Ezen actio legelébb is azon indítványból állna, hogy szövetségi executioval jujtassák Poroszország. E szerint Poroszország erőszakos tettei egyelőre még nem vonják maguk után az osztrák északi hadsereg támadó előnyomulását, de ha sikerülni fog a Bundot a neki átengedett jog tényleges megóvására bírni, a kirendelt hadjutalékok Gablenz hadtestéhez csatlakozandanak. Ennélfogva a politikai elhatározások súlypontja Frankfurtban, valamint a katonai actióé az Elbe mellett keresendő, önként érthetőleg minden pillanatban oly esemény következhetik be, mely az összetornyosult vihar átalános kitörését idézheti elő.“ A „Presse“ e szerint, s valószínűleg a bécsi kabinet is, Frankfurtból várja a döntő határozatot. A Bundnak tegnap rendkívüli ülést kellett volna tartania, melyben a Poroszország elleni executio indítványoztatott s tárgyaltatott volna. A „Presse“ reggeli lapja szerint csalhatlanul bizonyosnak tartották Bécsben, hogy az indítvány szinte egyhangúlag elfogadtatik , azonban a „Presse“ legcsekélyebb távirati tudósítást sem kapott a lap bezártán a frankfurti fontos határozatokról. Ez óráig — midőn mi is ezen sorokat írjuk — Pestre sem érkezett távirati jelentés a Frankfurtban történtekről vagy nem történtekről. Ma érkezett távirati magán tudósításunk különben arról értesít, hogy Drouyn de Lhuys franczia külügyminiszter köriratot intézett a német udvaroknál levő franczia követekhez s abban megbizatnak, hogy intsék a német udvarokat semlegességre az Ausztria és Poroszország közti háborúban. Ha ezen intés csakugyan megtörtént, az valószínűleg befolyást gyakorolhat némely határozatlan közép és kis német állam magatartására a Bundnál. A franczia diplomácia különben is nagy tevékenységgel működik, hogy Ausztria német szövetségeseit vagy elvonja vagy habozókká tegye ezen válságos helyzetben. A „N. Fremd. Bl.“ azon hírt hallja, hogy Kálik dandára elhagyja Altonát, s visszatér Hannoverán át Ausztriába. Béci tudósítások szerint nem lehetlen, hogy Károlyi gróf Berlinből s Werther báró Bécsből rövid idő alatt visszahivatik. A „Debatte“ írja, hogy Grammont herczegnek a bécsi kabinettel folytatott alkudozásai, a conferentiát illetőleg, eredménytelenek maradtak. Mensdorff gróf— mint a „France“ jelenti — szigorúan ragaszkodik azon érvekhez, melyeket a conferentia-javaslatot illető feleletében felhozott. A törökök átmenetele a Dunán még nem valósul. Layard az angol alsóház tegnapi ülésében kijelentette, egy interpelláló folytán, hogy a törököknek a Dunán történt átmeneteléről nem kapott semmi tudósítást. Jűségi aggodalmak és megnyugtatási kísérletek. Nagy veszélyek idején ami a kárt fokozza, az a rémület, s ami képes szabadulást nyújtani, az a higgadtság. Magam nem vagyok mezei gazda, de akikkel szüntelen érintkezem , mind azok , a hozzáértők szavai szerint okoskodom. Rendes és rendkívüli levelezőim az országos csapás hatásáról amily különböző felfogással és tapasztalattal értesítenek, és oly különféle indítványokkal lépnek elő. Mind a különféle tapasztalatok, mind a különféle indítványok arra a belátásra vezetnek, hogy a jelen közrémületbe legelőször is rendszert kell behoznunk. Osztályoznunk kell, hogy mi a sürgetős intézkedést kívánó veszély, és mi az olyan baj, aminek még be kell várnunk a kifejlődését, nehogy a siettetéssel még nagyobb kárt tegyünk ? Tehát — tudósításaink szerint: Elfagyott 1. A szőlő, a lapályokban egészen, a hegyes vidékeken kevésbbé, a kitűnő bort termő helyeken alig észrevehetőig. Elfagyott 2. a rozs vidéken kint teljesen; a hol jó, ott fél termést fog adni. Elfagyott 3. a tengeri, legtöbb helyütt újra kihajtott, másutt újra vetették. E felől kérdés marad, melyre October felel meg : hogy mennyit fog adni, és megérik-e ? Elfagyott 4. a burgonya. Erről remélik, hogy azért még közép termést adhat. Elfagyott 5. a repere legtöbb helyen , az egész a várt eredménynek egy g%-át adhatja. Kétséges a dohány; egészen újra ültethető a bab, de nincs elkésve; a lencsét, borsót nem érte baj ; a cukorrépa is megmenekült legtöbb helyen; zabban, árpában eddigelé semmi kár nincs a fagy miatt, ahol az aszály miatt nincs. Ezen tényekkel kapcsolatban a közrémület azt eredményezte, hogy 1-ször is Felment 1. a bor ára 3—4 forinttal akónként. Azután 2. a földmivés közönség sietséggel jelenvén meg a gabnapiaczon, felárverezte magára a rozs méretét oly árakra, minőken a tiszta buza kelt. Egy Pesthez közel eső nagy városban, melyet vasút kapcsol össze vele, 1 ft 60 krral drágábbra verték fel a rozs árát, mint ahogy az Pesten százezer mérőnként kapható. És igy a károsult közönség saját maga segíti a szakadást tépni ruháján. Felment 3. gyorsan a tengeri és köles ára 25 perczenttel , és ennek még volt valami értelme , mert sok helyütt a letarolt földeket tengerivel és kölessel kellett gyorsan bevetni. De amint a vetés idő sürgőssége engedett, a keresett czikkek is visszaestek, így a tengeri Pesten tegnapelőtt 40 krajczárral szállt alább árában. 4. A repete árra nézve a pesti vásáron valóságos szédítő hintázás volt, hol fel, hol alá, ez érkező hírek szerint. 5. A búzának az ára vidéki városainkban már 6 forint, sőt néhol 8 forintot is adnak érte! A közrémület eredményének H. része pedig az, hogy a hibásnak talált rozsokat, búzákat és repedéket kaszálni kezdik. A közrémület okozatának III-dik része végre, hogy a pénzüzérség a földbirtokosoknál levő tőkéit felmondogatja, s kényszeríti azokat, hogy vagy aranyban fizetésre kötelezzék magukat, vagy roppant uzsora mellett tartsák meg a felvett tőkéket, s a földbirtokos kénytelen vagy ráállani a terhes ajánlatra, vagy pörre ereszteni a dolgot, amikor azután birtokát dobra ütik, s a fölperes, hitelező, néha az ügyvéd, sőt esetleg maga a bíró is a hivatalos árverésen a becsérték V10 részén tartja meg birtokát. Mindezeknek orvoslására indítványoztatnak 1. Gabnakiviteli tilalom. 2. Inségügyi bizottmányok, kormányi és képviselőházi felügyelet mellett. 3. Gabona-készletek hivatalos összeírása és rendelkezésig lefoglalása. 4. Gabonaár limitatio. 5. Közmunkákról gondoskodás a munkásosztály számára. És a moratórium. (Ezt a „P. N.“ egy vidéki levelében már hírlapi közléskép olvastuk is.) Kísértsük meg már most mindezekbe némi rendszert hozni be, és osztályozni, mi a sürgős, és mi a halasztható, sőt okvetlenül elhaladandó ? Sürgős \ It I. az újra vetendő tavasziaknak beszerzése ; a tengeri, köles 25 percentnyi momentán áremelkedése indokolva van, mert a vetőmag nem lehetett elég drága. De egészen indokolatlan volt a közönség árverezése az ősziekre, búzára, rozsra nézve. Élelmi fogyasztásra máskor sem szokott a közönség aratásnál hamarább tömeges bevásárlásokat term, a gazda közönségnek pedig mikor kell aaég az őszi vetőműg ? Ha egész nyugalommal bevárjuk, hogy mint itt ki az aratás? meglehet, hogy Magyarország egyes vidéki, mikben a fagy alig tett kárt, maguk kiadják a szükséges készletet illő árakért, de ha egész Európában roszul ütne is ki az aratás, megtaníthatott bennünket az elmúlt négy év, hogy az amerikai gabnapiaczok mennyire le tudják nyomni az európai árakat, azok verték le évekig, míg a polgárháború tartott, a mi gabonánkat a mostani árkeletnek felére, s ha hasznot látnak belőle, megint le fogják verni, mert az amerikai termelőnek a tengeri út nem kerül nagy költségébe, s otthon földadót nem fizet, következőleg olcsóbban produkál mint mi. Az tehát a legindokolatlanabb önkártétel, ha az őszi gabonát tavaszszal vásároljuk be , nem várva be a kedvezőre fordulható általános eredményt. II-szer sürgős volt a lefagyott tengeri helyét újra bevetni, a fagyott repezét lekaszáltatni s kölest vetni helyébe, mert a fagyott repczéből már csakugyan nem lehet semmi. De egészen czélszerűtlen a fagyrongálta rozsot és épen a búzát levágatni zölden, mert azokból még lehet valami ; lehet a szalma ; s a jó szalma az idén kincs lesz, midőn a széna mázsáját itt Pesten 3 p. é. fttal fizetik. Mig a zsengén levágott rozsot, búzát első nap eszi ugyan a lábas jószág, de egy hónap múlva csak aljazónak fogják használhatni,az tehát teljesen kárba vesz , míg a sietséggel helyébe vetendő kölesnek tökéletesen mindegy, hogy a beállandó esős napokig a zsákban álljon-e, vagy a barázdában heverjen. Itt tehát a rémült sietés még tetézi a nagy kárt. A Illikra nézve mindenesetre országos intézkedés kívántatik. Ez országos intézkedés már meg van kezdve; az országgyűlés kiküldte bizottmányát, az pár nap múlva beadja tervét, ő felsége megbízta kormányát, s komoly és hozzáértő jóakarattal teendő legszükségesebb intézkedés létrejöttét van okunk hinni és várni. És e tárgyban ismét vannak dolgok a miknél gyors segítség kell, vannak mások a miknek orvoslását higgadtan meg kell vitatni. Gyors segítség kell a munkás osztálynak, mely kenyerét veszti ott, ahol mint szőlőmunkás nem kaphat az idén napszámot, vagy mint arató, nem kaphat részt. Ezekre nézve létesíthetők a tervezett vasútvonalak és csatornázások által nyújtandó országos munkálatok. Azonkívül képessé teendő a földbirtokos osztály, hogy csapás látogatta földét tovább mivdltesse, hogy szőllejét a jövő évi termés végett munkáltassa és egészen pusztulóra ne hagyja, hogy földeit újra bevesse. Nyújtandó tavaszi vetőmag minél előbb országos kiosztás mellett, kölcsön, vagy tisztességes ár mellett. A sújtott vidékeken megszüntetendő a kényszerített adóbehatás. Ezeket mind gyorsan el lehet intézni, a többi indítványok azonban nagyon megfontolandók, s azoknak lehet és kell időt engedni. Ilyen a gabnakiviteli tilalom, a kényszer tarifták és a moratórium. Mint fentebb mondom, a gabnakivitel ügyét nem a tüdőm szabályozza, hanem a jövő aratás eredménye. Ha nálunk a gabona ily árakon marad meg, mint most, úgy sem kell rá tilalom ; a külföldi üzér nem jön érte , máris úgy eltisztultak a külföldi vevők piaczainkról pár nap alatt, hogy hitüket sem hallani. Mai világban minden ember olvas hírlapot, s aki abból azt látja, hogy a búzájának nagyobb ára van Mosonyban, mint Galaczban, inkább fölfelé indul a hajójával, mint lefelé. Az üzletnek nincs sem nagylelkűsége, sem gyűlölete, sem nemzetisége, hanem kétszer kettője van, s abban az egyben lehet bízni. Tehát a gabnakivitel tilalma aratás előtt, csak a fogyasztó közönséget rontaná meg. A kényszertarifáknál is fognak az illetők, kik azzal megbizatva lesznek, valami czélszerűbbet kitalálni ; például, ha az állam maga, mint vevő és eladó lép föl, kevés ötszeggel leverheti a gabonauzsorát. Ami végre a moratóriumot illeti, ez épen a legegyenesebb út volna arra, hogy a legnagyobb szorultságban egy fillért se kapjunk senkitől kölcsön. Az igaz, hogy akkor beati possidentes , hanem ugyan infelicissimi non prossidentes. A földhitel egyszerre semmivé volna téve, s mindenki a váltóuzsorának esnék martalékul, amit nem korlátol a moratórium. E tárgyban is lesz más mód a földbirtokoson segíthetni, s amint kétségtelen, hogy ily módszerek indítványoztatni fognak az országgyűlésen, annyira bizonyos, hogy azok legczélszerűbbnek találandó alakjában az országgyűlés és a kormány meg fognak egyezni, és azok lehetnek olyan módszerek, amik majd megnyugtatják a hitelezőket, hogy szívesen ott hagyják tőkéiket, ahol azok biztosan kamatoznak nekik. Ilyen módszer lenne például, csak vázlatilag említve, egy az állam részéről nyújtandó földbirtoki kölcsön, mely megszüntetné a birtokos osztály szorultságára való speculatiót, anélkül, hogy a tőkepénzes osztályon igaztalan erőszakot követne el, s mindennemű vállalkozást megbénítana. Ez tehát higgadt megvitatásra halasztandó kérdés, ami még akkor is eloltható, ha netalán lánggal égne. Mindezeket összefoglalva, igen kérjük tisztelt hazánkfiait, hogy az országos baj elhárításában szíveskedjenek közreműködő tehetségeikkel az országosan intézkedni hivatandott testület körül csoportosulni , s bocsássanak meg nekünk, ha annyi különféle, bizonyosan igen jó akaratból származott indítványaiknak hírlapi utón egymásra halmozásával, a közönség hangulatában — s igy komoly és általános pénzkérdésekben — még nagyobb izgatottságot szítani, nem találjuk e napokban czélszerűnek. Jókai Már toztatása: többé kevésbbé roszóló ítéletet mondott ki. „Mert, eltekintve az illetékességi, kérdéstől, a kimondott rászóló ítélet atények által igazolva sincs. „Ami a 90 millióról szóló 1865-diki ezüst kölcsönt illeti , csak az a kérdés : volt-e szükség ezen pénzösszegre ? és igenlő esetben lehetett volna azt kedvezőbb feltételek közt is beszerezni ? „A szükséget bizonyítja e körülmény. A midőn én 1865. jul. 29-én a pénügyi tárczát átvettem, az állam pénztárai anynyira üresek voltak, hogy rögtön, rövid időre szóló előlegezést kellett felvennem, a Bécs városi glacis-telkek pénzalapjából, s csak igy lehetett aug. 1-én a hivatalnokokat fizetni. „A deficitet 1865-re (a Reichsrath) az azon évi pénzügyi törvényben 8 millióra számította ki Azonban a legfensőbb államszámvevőség újra megvizsgálván a számadást, kiderült, hogy a deficit voltaképen tízszer annyi, vagyis 80 millió volt! Továbbá a folyó bevételek némely ágát elődöm (Plener úr) annyira eltálogosította, hogy ezáltal az államjövedelmek igen érezhetőleg megkevereettek, s ily a teljesítendő fizetésekre, minek az államadósság kamatai, a banknál teljesítendő részletfizetések, a sokféle depot-kölcsüsök visszatérítései voltak , gondoskodva nem volt. A jelzálogos utalványok is igen aggasztó mérvben kerültek vissza az állam pénztárba. A hitel két adóköcsönnel, s két sorsjegy kölcsönnel volt kimerítve ; az adók terhesek voltak, a gazdászati viszonyokban folyvást pangás mutatkozott. A napról napra élősködő pénzügyi kezelés minden nemei szintén kimentve lettek. Két nagy kölcsön 1859 és 1864 ben jóformán meghiúsult. Ezért kellett 1865-ben egy nagy kölcsönhöz folyamodni, ha mindjárt annak sikere kétséges is volt, mert a végleges calamitástól kellett az államot megmenteni. Ez volt a pénzügyi állapot a Reichsrathnak négy évig tartott controlleriája alatt! Az 1865-ki kölcsönt, mely már a sept. 20-ki patens alapján bocsáttatott ki, bármely képviselőtest is megszavazta volna. „A kölcsön drága volt. Ennek nem a pénzügyi igazgatás oka, hanem mert az osztrák papírokat a pénzvásáron nem keresték, és sok ily áru volt forgalomba bocsátva. Az árfolyamra legelébb is az angol bank magas discontója hatott kedvezőtlenül és másként is ezen kölcsönt a legkedvezőtlenebb pénzvásári viszonyok mellett kellett létrehozni. De a pénzügyminisztérium kénytelen volt e kölcsönt kibocsátani, miután a 8 millióra számtott deficit helyett a volossal is 80 milliónyit kellett födöznie. Az államadósságot elenőrző bizottmány az 1865-ki kölcsönt a legkedvezőtlenebbnek és legterhesebbnek nevezi , de adós marad a felelettel: várjon lehetett-e volna jutányosabb feltételekkel is pénzhez jutni. Roszalla a bizottmány, hogy ezen kölcsön kötelezvényei Párisban kerülnek kisorsolás alá, de tudnia kell, hogy ezúttal nyitották meg először a párisi piacot az osztrák állampapírok számára, s így valami ingerlő eszközzel kellett e papírt felruházni. Különben a kisorsolás a párisi osztrák követség kezelése alatt történik. „Ha e papír a többinek árát lenyomta, ez oly tünemény , mely minden új kölcsön alkalmával megesik a régieken. Tegyük hozzá, hogy ugyanekkor még sok régibb, addig el nem adhatott államkötelezvényt is vásárra kellett vinni. A pénzügyminisztérium az 1865-ki kölcsönt maga sem tartotta jutányosnak , de a kényszerűség vitte rá, különben az állam gépezete megakadt volna. Az aláírások e kölcsönre 16 millióval haladták meg a kivánt összeget, ami az osztrák pénzügyi történelemben epochát előidéző esemény lehet. Ezen sikert nem az alacsonyra szabott árfolyam idézte elő, mert e papír ma 12 percenttel alul áll a kibocsátási áron, hanem mert a párisi aláírók consortiuma ügyesen tudta scenára tenni az operatiót s gyorsan használta fel a pillanatnyi kedvező hangulatot. Csak néhány nap múlva sem sikerült volna többé e műtétét. Ezen osztrák kölcsön volt az utolsó Európában, mely létre jött, azóta más államok hiába bocsátkoztak alkudozásokba. „Továbbá az államnak sikerült sg» aláirt összegeket, » részletfizetéset (f) Hivatalos válasz az államadósságokat ellenőrző bizottmány jelentésében foglalt észrevételekre. Larisch gróf, egy legfelsőbb helyre benyújtott előterjesztés alakjában, hivatalosan válaszol az említett bizottmány több rendbeli szemrehányásaira. Miután ezen előterjesztés sok érdekes adatot foglal magában, szolgálunk olvasóinknak egy kis kivonattal. A pénzügyminiszteri jelentés elmondja, hogy az államadósságokat ellenőrző bizottmány túlcsapott illetőségén, a midőn némely finanezoperatiókra nézve, minő az 1865-ki ezüst kölcsön, mely Párisban vétetett fel, valamint az államjavaknak elzálogitása folytán kibocsátott 10,000 ftos kincstári jegyek, s az 1 és 5 forintos bankjegyeknek irampapirpészzé vál