A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-22 / 168. szám

li 1 8-ik sz. Vasárnap, Július 22. Előfizetési dij: listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................ 1 frt 75 kr. 1 hónapi a............................. 5 frt 25 kr. f1 hónapi a...................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdh­ető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-só emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 18( Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-téri 5 hasábos hetit sorért . . 25 kr. g®“ Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalá­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7­­ sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden köz­rem­ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, JULIUS 21 Politikai Szemle. (..) Itt-ott érkezik egy-egy telegramus Pécsből, s a lapok ha késedelmesen is végre elszállinkóznak Pestre, de ami­­ fődolog : béke vagy a háború folytatása ? erről a lapok és a táviratok épen semmit sem tudnak. A „Moniteur“ még július 20-án is csak annyit mondott, amit eddig is mindnyájan tudtunk : Francziaország helyesli a po­rosz tőkefeltételeket, s ha Ausztria azokat elfogatja, Olaszországnak pedig, melynek szintén nagy beleszólója van a dologba nem elenzi, akkor a békeelőzmények alá lesznek írva. Tehát a béke létrejötte, még mindig két főtételtől függ, s ha Ausztria a rá nézve valószínűleg súlyos feltételeket el­­fogadja is, még mindig kétséges, mit mondanak az olasz főhadiszálláson? miu­tán a­zerződések értelmében a két szö­vetség® hatalom közös megegyezés nél­kül külön békét nem köthet. Napóleon császár tehát biztosítva van kedvencz szerepben, hogy tudniillik nagy buzgó­­sággal játsza a békéltetőt, azalatt pedig Viktor Emmanuel király által mindent halomba döntet, amit Bécsben, Párisban és Lunenburgban netán építettek. Külöben pedig Napóleon császár béke­szeretet legalább is igen gyanús szokott lenni. Lázadok óta nem volt a francziák­nak kedezőbb alkalmuk Belgiumot és a Rajna blpartját elragadni. És ezen mond­va csinos gyönyörű alkalmat elszalaszt­­hatná-e nagy császár unokaöcscse, aki Európa eghatalmasabb császári trón­jáért ma ma is csak a csekély Nizzával és Savalvíd fizette le háláját a franczia népnek?Ez okból bajos föltenni, hogy III. Napleon beérné ma valami toldott­­foldott Vicetervvel, mely a dolgok mai állásába, azaz egy második nagy ütkö­zet és plusz győzelem nélkül valószínű­leg úgy n­e ki, hogy a zsákmány Fran­cziaorszá részére minél jelentékteleneb­bé törpü­lt. Más részol Ausztriának is jól meg kell fontolni a elébe terjesztett béke okmány szövegein minden betűjét. Ott fekszik előtte elmite praecedens casus gyanánt ditafrancai egyezmény, mely a papírról folvasva oly szelíden és ártat­lanul kantott. Milyen szépen és világo­san volt bíve, hogy Toscana és Modena fejedelmei visszanyerik trónjukat, és a midőn a jog végrehajtásra került vol­na, azt adták : igen, visszanyerik, de csak úgy,­­ lehet, ha az ottani nép is visszakiváa őket, különben az erőszak­nak helye im lehet. És a midőn Ausz­tria gondoldába esett, vájj­on ne vigye-e fegyveres falammal vissza az uralkodó ház rokon, Florenczbe és Modenába, Francziaorág hivatalosan nyilvánitá, hogy egyen egy osztrák katonának át­lépését a­­ folyamon hadüzenetnek te­kintendő Ehhez h­onló ma is történhetik, a mi­dőn Bismar gróf oly szépen eltanult minden jogt a néhai Cavour gróftól. Beirhatnák most is a békeokmányba, hogy a szakirály vissza nyeri trónját, azalatt peda poroszoktól elfoglalt or­szágban, a mét nemzeti egység pártja napirendre írná a népszavazás kérdé­sét, s az­er­ény inkább a porosz óhaj­tásoknak, az a megkötött béke betűinek felelne meg Annyit azenesetre látunk, hogy ez­úttal Ruszt nem hamarkodja el a dol­got. Bizonyi ezt Benedetti úr idestova utazása Pasól Brünnbe, onnan Bécsbe, s azután Idenburgba, s legújabban megint Béte, a hova mai napra volt várva. Azt­­ kell figyelmen kívül hagy­nunk: minövéniség ezen Benedetti ur? úgy ismeret ő, mint a napoleoni nem­zetiségi polla hű előmozdítója, s igy Olaszország Poroszország benső ba­rátja. Pártan embernek semmi esetre sem tarthatjiőt, a kinek más meggyő­ződései és e­zen ellenkező politikai el­vei vannak, az a melyek a bécsi cabi­net hagyonyos politikáját vezérleni szokták. — A poszt esti órákban megérke­zett ugyan, csak néhány elmaradt lapot hozott. Ujabbat ez után nem jött tudo­másunkra. Bonyig még a vasúti közle­kedés nyilván, de már a távírdát ma­gánysü­­gényök számára nem engedik használni. A berlini félhivatalos „Prov. Corr.“ a béke­föltételekről írja: „Az elbe-herczeg­­ségek bekeblezésén kívül követeli Po­roszország, hogy Németország, különösen az északi rész egyesíttessék, Ausztria pe­dig minden befolyástól Németországra megfosztassék. A­mi az újabb­ területi be­­keblezéseket illeti, Poroszország múlhat­­­lanul követeli, hogy keleti és nyugati tar­tományai közvetlen egybefüggésbe hozas­sanak. Napóleon elismerte a porosz köve­telések mérséklett és méltányos voltát ; el­fogadta azokat mint a béke alapját, s ha Ausztria az ajánlatokat félrevetné, Fran­cziaország semleges marad. Csak ellensé­geink hibája lesz, ha újabb harczok miatt, követeléseinket magasabbra emeljük. A régi bágyadt Németország nincs többé , új időszak veszi kezdetét, Poroszország vezetése alatt.“ Bécs, július 19. II Itt rendkívüli napokat élünk. A bé­ke­tárgyalások még mindig folyamatban vannak, az ellenség pedig folyvást köze­ledőben : ma már körülbelül két óra já­rásnyi távolságban állanak előőrsei. Deák Ferencz ma reggel — mint hallom — felérkezett. Ő Felsége azonnal fogadta; később a magyar udv. kanczel­­lárral majd pedig az államminiszterrel con­­ferált, és ezek után, s miután néze­teit kereken kimondá, még dél­előtt elutazott. Jelenleg nagy miniszteri tanács van, talán végleg (?) akarnak határozni a ma­gyar minisztérium iránt.Ha nem lesz magyar minisztérium, akkor nem épen valószínűt­len, hogy a kormány elfogadja a porosz békefeltételeket : reááll a Bundból leendő kilépésre s tán még Szilézia átengedé­sére is. Az itteni néphangulat — gyengédebb kifejezéssel élve — kissé kedvezőtlen a kormány irányában. (1) Deák Ferencz Bécsben. A „Wande­rer Írja : Deák Ferencz (19-én) Bécsben volt, de már útban van ismét haza­felé. Hogy e magyar hazafi nem mulatságból rándult fel Bécsbe, épen úgy magától ér­tetik, mint igaz az is, hogy látogatásait a miniszteri palotákban nagy kívánsággal várták. Bizonyos hogy Deák Ferencz teg­napi ittléte által eleget tett polgári köte­lességének, s most megadhatja magának az absolutiót, hogy: dixi et salvavi ani­mam. A „Wanderer“ reméli, hogy Deák Ferencz értekezlete Belcredi gróffal és az udv. canczellárral nem volt „ismét ered­ménytelen. “ — A belügyi politikáról. A „Wanderer“ írja: „A mostani minisztérium egyik első tette volt a febr. alkotmány siszí­ozása, állítólag azért, hogy a magyar alkotmány helyreállítása lehetővé tétessék, s igy az osztrák alkotmány alkalmaztassák a ma­gyar közjoghoz, mely régibb jogalapot képez. Azonban nem csak hogy ezen ígé­ret be nem váltatott, hanem e pillanatig a magyar alkotmány sincs helyreállítva. Most a midőn az ellenség Bécs kapui előtt áll, ezen város bizonyosan nem is lehetne székhelye egy centrálparlamentnek, és el kell ismernünk, hogy e pillanatban a bi­rodalom két felének képviselőit össze sem lehetne hívni az egyezkedések esz­közlésére ; már csak azért sem, mert a nyugati tartományok oly jelentékeny ré­sze az ellenség kezében van. „Azonban, ha ily körülmények között a monarchia új szervezését befejezni nem is lehet, bizonyos, hogy a munka már ma megkezdhető. A kezdetet pedig egyedü­­l magyar alkotmány helyreállítása képez­heti. Ez által nemcsak Magy­arországban idéznénk elő lelkesedést, hanem felélled­­ne a bizalom a nyugati tartományokban is. Ha látjuk azt, hogy a keleti rés­z par­lamentet nyert, akkor legalább a németek kiszabadulnak azon való desperati­ojok­­ból, hogy náluk ily intézmény lehetetlen­ség. Ezzel egyszersmind megszabadulnánk azon aggodalomtól, mely kísér bennünket a jövőre nézve, bármily kimenetele legyen a jelen háborúnak. „Ha Magyarország teljes mértékben bírja alkotmányát, és oly kormánya van, mely a pesti parlament többségének so­raiból került , akkor az alkotmány hely­reállítása a többi tartományokban sem jár komoly nehézséggel. És csak akkor, ha a monarchia belső szervezése készen lesz, kerül a sor azon kérdésre, váljon le­mondjon-e Ausztria minden viszonyáról Németországhoz, vagy ellenkezőleg az eddigi viszonyok föntartása végett, az utolsó csepp vérig tartó háborút kell foly­tatni. „Tehát nem Ausztriának Németország­hoz való viszonya legyen azon kérdés, melytől a béke elfogadása vagy vissza­utasítása függjön. Az osztrák-német vi­szonyok ügye maradjon egyelőre nyílt kérdésnek. „Most a nép a kormány komoly jóaka­ratának bebizonyítását várja ; még pedig az által, hogy Magyarország alkotmá­nyos kivonatai teljesen kielégittessenek.“ Madrid, julius 12. 1866. (Ered. levél.) E hó 10-én az O’Donnell-féle minisztérium leköszönt, mely minden embert nagyon megle­pett az „Union liberal“ hangos szava után, mely így hangzik : „O’Donnell csatát kínált a forra­dalomnak, és azt legyőzte.“ Ha egy miniszté­rium a forradalmat csak 20 nappal éli túl, az azt nem győzte le. A leköszönés valódi okát nem tudni,de anynyit mindenki egyformán ad elő,hogy eho 10.O’Don­­nel ő Felségének a királynőnek egy listát adott át aláírás végett, melybe 30 senatorrá candidált egyénnek neve volt feljegyezve. A királynő arra azt mondá, „hagyjuk ezt más alkalomra,“ mire O’ Donnell azt felelé : „Felséges asszonyom úgy én nekem le kell köszönnöm,“ „én pedig elfoga­dom" volt a válasz, — úgy látszik itt a pillanat határozott. Az uj minisztériumot Narvaez alakí­totta, melynek elnöke ő, kit a spanyolok igy hívnak: el hombre de la marama. Sorban igy következnek: Ministerelnök és hadügy a valenciai herczeg azaz Narvaez, igazságügy és f­elügy Arrazóla, status gazdá­­szati Barzanallája, kormányzó González Bravo, tengerészeti Calonge tbk, közlekedési Orovio, gyarmati Castro. Meddig fog majd működni ezen minisztérium, azt kiszámítni nem lehet, mert Narva ezt gyűlö­lik átalánosan. O’Donnell, a forradalom vagy jobban a lásza­­dás óta azt lehet mondani, hogy mindennap em­ber vért reggelizett, ritka nap, hogy kivégzések ne szomorították volna a népet ; ha a reggeli órákban katonai menetet láttunk vagy hallottunk, aggodalmas arc­c­al kérdezte mindenki : „vál­jon hány szerencsétlent végeznek ki m­a ismét.“ Eddig már többre ment 6- nél az áldozatok száma. A­mint egyik napon reggelihez ültünk, azt kérdi egy spanyol­­ ki­lm­ciából rándult be, fejét csóválva : „Mit mond ön a napi események­hez?“ Szomorúak lesz azok felelém.“„No de meg lesz ez boszulva, folytató, ezt megtorlatlanul nem hagyjuk.“ O’Donnel, mint mondják, nagyon ingerült volt, és külföldre szándékozik menni. A senatorok ki­nevezése valóságos csapás, ezek képezik a fekve házat, de már a senatorok száma meghaladja a képviselőkét, minthogy a kormányférfiak ha va­lamit ki akarnak vinni, és a senatorok száma nem elegendő a majoritást biztosítani, akkor csak a hiányzó számot pótolják ki új senatorok nevezésével. Narvaez egyszer 70-et nevezett ki , ilyenek történnek itt. A felkelés vezetői mind menekültek, és azt csak az idegen consulatusoknak vagy követsé­geknek köszönhetik, kiknek lakásaikba rejtőz­tek az első criticus pillanatban. Különben a felkelés nagyon más kimenetelű lett volna, ha a felkelők annyira bizonyos­nak nem tartották volna a sükert,­­ de a leg­fontosabb személyek nem tartották szavukat, pedig felvették az árát. Jelenleg csend van ugyan, de ha az ismét je­lentkező cholera el nem visz, még én innen új felkelésről fogom a lapot tudósítani alkalmasint, de az véres fog lenni. A St. Gil kaszárnyában nem gyilkolta volna le a legénység tisztjeit, ha egy eset nem törté­nik . Az őrmester t. i. benyitott a tisztek­­szobá­jába, és mondá : Uraim ! mi föllázadtunk, ma­radjanak nyugodtan az urak, ha velünk nem akarnak jönni. Erre egyik tiszt, ki a kereve­ten hevert, szép lassan kihúzza revolverét­ és pontos lövéssel fejbelövi az őrmestert, úgy, hogy az rögtön meghalt, mire pajtásai berohantak és legyilkolták őket, de a jövő felhasználta a za­vart és menekült.­­ A szerencsétlen Balán­­z a­l ezredest, ki fátumszerüleg az utczán egy csapat fölkelő katonával találkozott, s azokat kötelességükre emlékezteté, az utczán lőtték agyon. A caile ancha de St. Bernar­dóban oly özönnel folyt a vér, hogy homokkal kelle a járdát behinteni. A halottak számát még eddig nem írták meg, a kormány csapatjai közül több­re teszik 600-nál, a népét eo ipso­két annyira kell tenni. — Több lap felfüggesztetett. .. M. Hivatalos iíitel­mények. Ő cs. k. Apostoli Felsége I. évi jul. 7-én kelt legfelsőbb határozatával dr. K­ü­r­t­h­y Jánost, a nagyváradi jogakadémia segédét s könyvtárno­kát, ugyanezen tanintézetnél a történelem és jellemrajz tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Hirdetőlén­y: N­a­g­y-S­zőllősön és Huszton cs. k. táv­­irdaállomás nyittatott nyilvános közlekedésre, korlátolt nappali szolgálattal. Pest, jul. 17. 1866. A magyarországi állam-távirdák cs. k. felügyelősége. Bécs az invasio előtt.­ ­ A legújabb tudósítások szerint a két had­­­sereg állása körülbelül a következő : Bittenfeld tbik a jobb szárnynyal Krems el­őtt áll ; az Elbe-hadsereg, mely eddig a brünni ú­ton mozgott, úgy látszik balra fordult, s Stocker­aut jobbra elhagyva, a bécspozsonyi vasútvonal el­len indulnak. A király főhadiszállása a legutób­bi tudósítás szerint Lundenburgban volt. A ko­­ronaherczeg hadserege, az 5-dik és 6-dik had­test kivételével, melyeket a várak körül hagy­tak, képezi a porosz hadoszlopok balszárnyát, s Malaczka és Stomfán át valószínűleg Pozsony és Hainburg felé indul. Bazint és Szent-Györ­gy­öt bizonyára csak az előőrsök fogják megszállani az oldal biztosítására a Kárpátok felől. Wolkersdorf és Gänserndorf-ban porosz elő­csapatok állanak, melyek mögött a porosz had­sereg zöme készül felállani. Az erők, melyekkel a poroszok ez operációkra rendelkeznek, a kö­vetkezők : 102 hadtest (mintegy 40,000 ember) Bittenfeld alatt, 21/2 hadtest és a testőrség (100,000 ember) az Elbehadseregnél és 1 had­test (30,000) a koronaherczeg alatt, összesen te­hát mintegy 170,000 ember, mely számítás­nál azonban a „Presse“ az egyes hadtesteket nem veszi többé teljeseknek, a­mi téves föltevés is lehet, miután a két hadsereg után már kül­döttek újabb csapatokat. Az osztrák hadsereg központi állásban lehet felállítva a Duna mellett. Erre vonatkozólag kö­zöljü­k a külföldi lapok nézeteit. A „Constitutionnel“ írja: „A Dunán való át­kelés rendkívül nehéz művelet. Egy számban majdnem egyenlő hadsereg ellenében, melynek rendelkezésére Bécsből Linzig vezető párhuza­mos pálya áll, az átkelés meglépés ál­tal alig tehető , de nem kevésbbé nehéz a flo­­ridsdorfi állást megtámadni. A visszavonulás vesztett főcsata után azonban az adott körülmé­nyek közt a poroszra valóságos csapás lenne.“ A „Nordd. Alig. Zig“-ban az osztrák hadse­reg mozdulatairól ezt olvassuk: „A második hadsereg felől azon hírt vesszük, hogy az osztrák hadsereg Olmütztől elvonul és menetének iránya a March folyó mögött Pozsony felé vezet. Az Elbehadsereg Herwarth­ Bittenfeld tábornok alatt Iglauból már Znaimig nyomult előre. A hetedik hadosztály a hatodikat épen most követi Lun­­denburgba.“ Mi a déli hadsereget illeti, azt hisszük, hogy áttétele ide Bécsbe már végre van hajtva. A po­roszok átkelés iránti rendelkezése — ha valóban a fentebb nevezett menetirányban mozognak, és ha meg van engedve eddigi hadászati mozdula­taikból, melyek mindig kettős megkerülést czé­­loztak, következtetni a következőkben állhat : Az átkelés, ha a poroszok e czélra elég anyagot lesznek képesek előteremteni, talán egyidejűleg Krems, Grosz Enzersdorf és Hamburgnál fog megkísértetni és sikerülés esetében a két vég­ponton eshetőleg e sietségben készült erődítése­ket rögtönzött hídfőkké fogják átalakítani. Az átkelési kísérletet meg fogja előzni hihetőleg azon kísérlet, Lobauban állást foglalni és magu­kat körülsánczolni. Herzogenburgból Krems mel­lett,írják egy bécsi lapnak : „Tegnap este a kremsi híd még álló részét egészen leégették. (7 iv.) Annak mindkét végén állt a katonai oltószakasz, és a tűzveszély kitöré­sét akadályoztatta. E híd újabb története nem érdektelen. Mintegy nyolcz nap előtt öt órányi távolságra hallható durranás reszkettette meg a levegőt. A kremsi hid volt az, mely ezen ijed­séget okozta. A hidat fölvetésre készítették elő, a hid egy része azonban ismeretlen okok­ból meggyuladt, és ezáltal a hid egy éve és három ember vettetett a levegőbe, és végül a vízbe. Legrövidebb idő alatt helyreállíttatott a kár és a híd ismét átadatott a közlekedésnek, hogy­­ két nap múlva rá rögtön leégettessék. Ez által Mauternben több tárgy meggyulladt, azonban rögtön el lettek oltva. Az égő hidat el­oltották, és kihirdették , „hogy a szegény nép siessen, a hid annyi fáját mennyit csak le­het rögtön elhordani, hogy a tökéletes elége­tés megtörténhessék.“ — Mindannyi hidmes­­ternek, ácsnak stb. kiadták a parancsot mű- és hidfa készletüket kis darabokra hasogatni, hogy az ellenség kezébe ne kerüljön semminemű anyag új híd építésére. Amstettenben (Bécstől nyolcz órányira) dörgött elémbe az első „Meg­állj, ki vagy !“ Pompás tábori kép tárult fel ! — Ingre vetkőzött katonák ültek a földön az út szélében és javították nadrágaikat. — Má­sok a vízben mossák a szennyest, ismét má­sok csoportban állnak haragos arc­c­al, mind­­egyiköknek kezében egy forintos van, és anya­­nyelvökön szitkozódnak. A szegények éhesek, szomjasak, van pénzök, de nem tud senki forin­tost váltani, kényszerülve vannak éhezni.­­ Legutóbbi hétfőn Mauternben egy kémet lőttek agyon és tegnap három kémet szállítottak Bécsbe.“ — A „Wanderer“ jul. 19-ről a Duna átkelés­ről következőket írja : „Mig két ellenséges hadoszlop, Znaim és Brünnön át előnyomulva, most már azon törté­nelmi térség határain áll, mely a napoleoni há­borúk által nevezetességet nyert, arról tudósí­tanak, hogy a harmadik, a porosz bal szárnyat képező főhadoszlop a March balpartján Stomfa és Malaczka felé vett irányban, e szerint tehát magyar területen, a Duna felé mozog. Mi reményüjük, hogy azon előkészületek, me­lyek részünkről a florisdorfi sánczolások által történtek, legalább is annyi akadályt gördítenek az ellenség elé, hogy ez szükségesnek találja,— azon esetben, ha valóban a Bisamberg és Lobau közti vonalon, tehát egyenesen a főműveletre akarna törni, — még egy ideig várni, míg nagy előkészületeit megteendette,melyeknek meg kell előzniök a fárasztó és véres támadást. Nekünk azonban egyelőre két pontra kell venni figyelmünket : az egyik pont a menetirány meghosszabbításában áll Malaczka felé, melyre az ellenség azért vállalkozott, hogy Pozsonyra vesse magát, ott hidat verjen, hogy a jobb par­ton felfelé vonuljon. A közben a Bécs felé álló porosz hadsereg valószínüleg a Floridsdorf előtt elsánczolt táborban felállított csapatokat foglal­­koztatná és ez irányból elég ágyúzást fogunk hallani, míg az előbb említett ellenséges had­oszlop a jobb partot fog iparkodni elérni, mely a túlpartot egész a pozsonyi szorosig dominálja. Akarjuk reményleni, hogy ezen melléktámadás meghiúsítását ezérte kielégítő ellenintézkedések megtétették, hogy a Bécs előtti védelmezők ne kénytelenítessenek derékhaduk rovására a jobb oldal felé csapat-elkülönítést eszközleni. A második pont baloldalunkon rejlik, ez két feltétel alatt kiváló jelentőségűvé válhatik ránk nézve. Nem elképzelhetlen ugyanis most azon eset, hogy tekintve az igen gyanús viszonyokat Bajorországban és a bajor hadosztályok terv nélkül látszó műveleteit, hogy a győzelmesen előhaladó porosz hadtesttel (mely mint halljuk 60—80,000 főnyi) végtére külön béke köttetik. Ha ez bekövetkezik, és ha sikerül fegyvereink­nek a Dunán, Bécs területén az ellenség táma­dásait visszaverni, úgy az utóbbi makacs védel­mi helyzetben addig tarthatja magát, míg az em­lített hadtest a vasutak segélyével Passauig sietett.­­ A bécsi lapok írják, hogy Kappel osztály­főnök Budára utazott, hogy Bécs megszállása esetére megtegye a kellő intézkedéseket a pénz­ügyi kezelés zavartalan folytatására az ellenség által még meg nem szállott országrészekben. Egy magasabb rangú hivatalnok kiséri. A pénz­ügyminisztérium többi kevés hivatalnoka, kik a pénzügyminisztert az udvarral együtt fogják kisérni, a veszély utolsó pillanatában fogják Bécset elhagyni. — Kr e m s b ő 1 jul. 17-től írják egy bécsi lapnak . A poroszok ugyan még nem vonultak be hoz­zánk, de minden órán várhatjuk megérkezésüket. Vasárnap Stein mellett meggyújtatott a Duna­­híd. A szörnyű szép látvány még azokat is fel­riasztotta, a­kik eddig csak itthon maradtak, s a lakosság apraja nagyra igyekezett, mind Kremsből, mind Steinból a dunántúli oldalra me­nekülni, magával vivén minden ember amit birt és helyből elmozdithatott. Kiváltképen a fiatal­ság iparkodott nyakrafőré a túlsó partra jutni, a poroszok besoroz­ása elöl menekülvén. A ne­vezett két városkát már most igazán pusztá­nak lehet mondani, még a hajósok is eltávoztak a túlparthoz. Az emberek többnyire St. Pölten, és Langeck felé vonultak, sokan pedig szabad ég alatt tanyáznak a dunai berkekben. Annyi bi­zonyos, hogy a poroszok ha bevonulnak, nem igen fognak requirálni valót lelni. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. P i 1 s e n b ö l,jul. 19-ről Írják a bécsi lapoknak: Tegnapelőtt porosz részről azon engedély ada­tott, szászországi kereskedők málháit, melyek Franzensbadban, Egerben stb. az indóházban le vannak rakva, mozdony segélyével tovaszállíta­­­ni. Azonban a Franzensbadban e végből megje­lent mozdony még küldetésének bevégzése előtt táviratilag azon utasítást nyerte, hogy térjen vissza Reichenbachba. Miután Lipcsénél jelenleg 30.000 porosz áll és a Werdau-Reichenbach vonalon 2 és mértföld­­nyi hosszban porosz részről nagy erőkifejtéssel dolgoznak, ezen fenebbi menet csak próbának látszik, várjon mennyire lehet a mozdonynyal haladni ; az ellenség forczírozott előnyomulása e vonalon nem tartozik a valószínűtlenségek közé. Utazók beszélik, hogy tegnap délután jelen­tékeny haderő vonult ágyukkal Prágából a vas­úton Pardubitz felé. Polna, Prisbislau és Aus­sig szabadok az ellenségtől. Hasonlót táviratoznak Aschból jul. 19-ről, a mozdony kiküldésről és vasút helyreállításáról. A poroszok minden erélylyel dolgoznak a vasút és távirda helyreállításán a Lipcse-Werdau- Plauen közötti vonalon. A poroszok a málhaszállítás eszközlését ad­ják okül. Miután azonban 30,000 porosz áll Lipcsénél, és nagyszámú vagyonokat gyűjtöt­tek össze a fentebbi vonalon, ezen pálya kizá­rólag csapatszállításokra fog valószínűleg szol­gálni. Karlsbadból, jul. 19-ről távirják . Ma vagy holnap egy nagy mecklenburgi hadtest fog Schwarzenbergbe érkezni. Az indóház a csapatok tanyájául fog szolgálni, miért is kiü­ri­­tetett. Igy tgeti csatatér. Jul. 1- ről táviratilag jelentik a „Köln. Zig“­­nak Frankfurtból : „Tegnap este 9 órakor a Goeben 7000 főnyi hadosztály zeneszó kíséretében és a katonák ének­lése közt vonult be Frankfurtba. Vogel-Falken­­stein parancsnokoló tánok a Wrangel dandár (15- és 16­ k gyalogezred) élén lovagolt; a 4. sz. vér­tesezred és a 8.SZ. huszárezred Treskow lovassági dandárjából, valamint a lovas és gyalog tüzér­ség követték. Az utak tömve voltak emberekkel több házból kendők lengtek, a néptömeg ismé­telten hurrál kiáltásokat hangoztatott.Aschaffen-

Next