A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-28 / 173. szám

173-ik sz. Szóinkat, Julius 28. Előfizetési dij : listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­api» ........................ 1 írt 75 kr. i hónapi »............................. 5 fi t 25 kr. i hónapi»............................. tO frt 50 kr. Az előfiz­etés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-ik szám 1 -sik emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAIT NAPILAP. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij : 7 hasábos i­.yféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás m­el­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt­ téri 5 hasábos hetit sorért . . 25 kr. ) “ Az előfizetési dij a lap kiadó limitálA- hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden köz­lem­ény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Augustus—­szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra Augusztus—decemberi 5 hóra Rendkívüli előfizetés :frt 3 frt 50 kr. 5 frt 25 kr. 5 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala­ PEST, JULIUS 2?. Politikai Szemle. (II.) Tegnap még úgy állhattak a dol­gok, hogy a fegyvernyugvás — mi ma déli 12 órakor kitelt — nem fog meg­­hosszabbíttatni. Alsó-Ausztriának ostrom­­állapotba helyeztetését is úgy magyaráz­ták, miként az nincs öszhangzásban a „Moniteur“ békebiztosításaival, sőt ér­keztek Bécsből az éjjel és ma délelőtt távirati tudósítások, melyek határozott alakban jelentették, hogy a fegyvernyug­vás nem hosszabbíttatik meg, így a többi közt a „P. L.“-nak ezt távirták tegnap­ról. „A ma reggeli „Debatte“ is jelenti, hogy a párisi távirat, a fegyvernyugvás meghosszabbításáról, nem valósul. Po­roszország a fegyverszünet megkötését az általa felállított békeelőzetek rögtöni elfogadásától függesztette föl ; az osztrák kormány elhatározásáról nem hallatszik semmi. Ezt írja a félhivatalos „Debatte.“ úgy látszik azonban, hogy a dolgok ezen állásában ma délelőtt fordulat tör­tént. Egy, az esti órákban hozzánk érke­ző távirati sürgöny szerint a ma esti „Wiener Abendpost“ ugyanis jelenti , hogy a fegyvernyugvás augus­­tus 2-káig meghosszabbittatott s e naptól kezdve egy hónapi fegyvernyugvás köttetett. Ká­rolyi gróf egyszersmind magá­val hozta Nicolsburgból a közte és Bismarck gróf között meg­állapított békeelőzeteket meg­erősítés (ratificatio) végett. E szerint nemcsak egyszerű fegyver­nyugvás, hanem sept. 2-áig tartó egy hó­napi fegyverszünet köttetett a nicolsburgi porosz főhadiszálláson Poroszország és Ausztria között, s a békeelözetek is meg­­állapíttattak. Ezen békeelőzetek ratificatiója valószí­nűvé teszi a béke végleges megkötését, s ezek után már csak azt volna érdekes tudni : váljon a porosz békeelőzetek föl­tétlenül elfogadtattak-e Ausztria által vagy valami módosítást szenvedtek? Egy bécsi tudósításban azt olvassuk, miként az utóbbi napokban annyira haladtak volt a tárgyalások, hogy még csak a háboru­­költségek megtérítésének kérdése volt el­intézendő. Ausztria a háborukölt­ségek megtérítéséül egyszerűen illetőségét aján­lotta Schleswig-Holsteinból. Nagy kérdés az is, váljon Ausztriának és szövetségeseinek sikerült-e fegyver­­nyugvást nyerni a többi német szövetségi hadseregekre nézve is ? A harcz — mint látjuk — még nem szűnt meg a poroszok és német szövetségi hadcsapatok között. Münchenből tegnapról tavítják, hogy az­nap ütközet volt Würzburgnál, minek eredménye eldöntetlen maradt. Pár nap előtt az a hír érkezett Pestre — mint most tudjuk a lembergi „Gazeta Narodowa“ jelentése után — hogy a moldva-oláhországi hadcsapatok Lucsa- r­a (Bukovina) felé nyomulnának. A „Fremdbl.“ szerint bécsi hivatalos kö­rökben alaptalannak tekintik a lengyel lap hírét. Eder báró, bukaresti csász. kir. főconsul, még utóbbi tudósításaiban meg­nyugtató biztosításokat tett ez ügyben. A dolgok azonban nemsokára ismét más fordulatot vehetnek a dunai fejedelemsé­gekben, miután az alkudozások, h­ohen­­zollerni Károly herczegnek Moldva-oláh­­ország fejedelméül elismerését illetőleg, mint halljuk, ismét meghiúsultak, illető helyekről lehetnek sugalmazva. De már a­mi a magyar minisztérium kineve­zésének kérdését illeti, úgy látszik, hogy a „Debatte“ legfölebb csak a kormányta­nács kisebbségben levő részének közlö­nye lehet. Nevezett lap legközelebbi czikkében a többi közt olvassuk : „Mindig küzdöttünk a pártok merev nézetei ellen. A compromissum volt jel­szavunk reggeltől estig. Vádoltak minket, hogy egyik pártnak sem szolgáltatunk igazságot, s különösen a „N. Fr. Presse“ bánt velünk leggonoszabbul. Azonban ma már ezen lap is megtér és sürgeti a pár­tok coalitiojából alakítandó minisztériu­mot. És mondja : a német-osztrákok és magyar liberálisok között nem léteznek áthághatlan falak, s Auersperg Carlos hy és Hasner mellé egy pár előkelő deákista is beléphetne a minisztériumba. „Nem kérdjük e pillanatban, kik igye­keztek a németek és magyarok közé át­hághatlan akadályokat gördíteni, mert nem akarjuk háborgatni a „N. fr. Presse“ embereit a megtérés órájában. „De mit ért a „N. fr. Presse“ ezalatt, hogy Auersperg­hg és Hasner mellé egy pár előkelő deákista is beléphetne a mi­nisztériumba ? Minő minisztériumba? A közös ügyek birodalmi minisztériumába? Ily minisztériumot e pillanatban a magyar törvények nem ismernek. Csak indítvá­nyozva van még az ily minisztérium. Deák Ferencz elaboratuma hozza ezt in­dítványba; azon elaboratum, melyet a „N. fr. Presse“, mint haszontalan lemoz félrevetett , természetesen a háború előtt. „Addig, míg a közös ügyek lényege törvényes uton szabályozva nincs, míg a birodalmi minisztérium viszonya a ma­gyar országos minisztériumhoz nem ren­deztetek, addig sem a conservativ, sem a liberális magyar nem vállalhat tárczát a birodalmi minisztériumban, ha csak alkot­mányos állását el nem hagyja. „Ha arra utalnak, hogy ime most is két magyar, Esterházy gróf és Majláth úr a miniszteri tanácsban ülnek : meg kell gondolni, hogy Eszterházy gróf csak tár­­cza nélküli miniszter, míg Majláth úr csak opportunitásból ül a minisztériumban, mi­után ezt a törvényesen még nem rendezett viszonyok kívánják így. „E tekintetben tehát a coalitio-minisz­­tériumot illető indítvány valósíthatlan. Oly minisztériumban, melynek tevékeny­ségi köre a nyugati tartományokra szo­rítkozik, a magyaroknak semmi kerese­tük. Az eszme azonban gyakorlativá vál­hatnék, oly minisztériumra nézve, mely csak a közös ügyeket kezelné. „Nem szokásunk új minisztereket can­­didálni. A „N. Fr. Presse“ azonban, ha coalitio-indítványát komolyan értette, csak Belcredi grófra czélozhatott, a kit a cse­hek bizalmi férfiának kellett tartania. A két „Presse“ egyszersmind azon hajme­resztő hírt is hozza, hogy Palacky és Rieger is Bécsbe hivattak, s ezek segé­lyével fogna a foederativ rendszer való­­síttatni. Azt hisszük azonban, hogy jól ismerjük az irányadó körök nézetét, a­midőn erősíthetni véljük, miszerint azon körökben sem a centralisation, sem a tiszta dualismusra, vagy a foederalismus­­ra nem gondolnak. Azon körök vezér­eszméje a kiegyezkedést a birodalom ér­deke s az egyes részek indokolt igénye között. Ilynemű kiegyezkedést a három fölnevezett közöl egyik sem hozhat létre. „Az lehet, hogy Palacky és Rieger urak útban vannak Bécs felé, de mint levelezőnk biztosan állítja, ő­felségétől vagy a kormánytól meghívást nem kap­tak. A háború megkezdése óta nem oko­zott semmi hír nagyobb leverettséget Csehországban, mint midőn az új Presse írta, hogy centralista minisztérium fogna alakulni. A cseh nép sokat szenved most, többet, mint mi mindnyájan. És mégis épen Csehországból kérik a kormányt, hogy ne vegye tekintetbe az ország szen­vedéseit, hanem folytassa a háborút, míg Ausztria érdekei kielégítve nem lesznek. „A­mi a lengyeleket illeti , kívánjuk, hogy Ő Felsége kegyelmesen tekintettel legyen ezen nemzet előkelő kapacitásai iránt is. Galicziában a jó érzelmű osztrák­ig igen gyarapodik, s ezelőtt egy évvel mondtuk, hogy a kormány több támoga­tásra talál ott a nép, mint néha saját beamterei részéről. Akkor kígyót, békát kiáltottak fejünkre, a következés azon­ban nekünk szolgáltatott igazságot. A lembergi Landtag a viták ideje alatt, a galicziai nép a bábom folyamában osz­trák érzelmet tanúsít, s mégis csak egy lengyel létezik, a ki dolgát a miniszterial­­sekretár­ségig felvihette. Belcredi grófot nem lehet fölmenteni a vádtól, hogy e tekintetben a lengyelek bizalmát kellőleg nem jutalmazta. (úgy látszik, a Debatte előtt a nemze­tiségeknek adott concessiok közé tarto­zik, ha valamelyik hazabelije nagy hiva­talt nyerhet Bécsben. Ha ez concessio, akkor nekünk magyaroknak semmi több kívánságunk ez életben. Mert van vérünk­ből való ember, a ki valóban fölebb vitte a „ministerialsekretár “-ségnél. Nádasdy gróf justizminiszter volt, Zichy Hermann gróf Hofkanzler, és poharat is emelt a magyar reichsrab­ok megérkezésére. Sőt még a cs. kir. hadseregben is nagy kitün­tetés érte nemzetünket. íme Gyulay gróf commandirozott Magentánál, Benedek tá­borszernagy pedig Königgratznél. És mégis panaszkodunk ! Nézzünk Galicziá­­ra, melynek népe a kormányt jobban tá­mogatja, mint akár az ottani beamter-vi­­lág. És mégis egyetlen egy lengyelben jutalmazták meg Galicziát azzal, hogy kineveztek egyet közülök miniszterial­­sekretär-nek !) „És mégis végzi a „Debatte“ — a len­gyelek ma sem vonakodnának Belcredi grófnak bizalmat szavazni. Hátha még azon szerencséje lehetne ezen nemzetnek, hogy egy közülök felvihetné a miniszter­ségig ! (Bizony pedig egyszer már megtörtént, Goluchowski gróf idejében, hogy egy va­lóságos „ski”-vel végződő gróf lett osz­trák­ miniszter. Nem vettük észre, hogy a lengyel nemzet ezen nagy megtiszteltetés hírére azonnal örökre elfeledte volna, mi volt egykor, s mi most.)­­ A bécsi izraelita hitközség tagadólag válaszolt a helytartóság azon felhívására, hogy a község két zászlóalj önkénytest állítson ki. A „Presse“ szerint a bécsi iz­raelita hitközség ezen felhívás által igen kellemetlenül lepetett meg. Rothschild báró kimondá, hogy ily ügyben, mely minden osztrák patriótát egyaránt illet, az izraelita hitközség elkülönített téren nem működhetik. Szerdán a község ülést tart­ván, a felszólítást visszautassá, azon ok­ból, hogy az izraeliták nem képeznek kü­lön polgári, hanem csak egyházi testüle­tet, s így a külön adakozás, mintegy a vallásfelekezetre vetett indirect adó színét viselné. Rothschild báró azt is monda, hogy inkább liquidálni fog, s kiköltözik Ausztriából, mintsem megérte, hogy spe­cifice a zsidók által kiállított szabad csa­pat szervezését lássa. A börzén beszélték, hogy Belcredi gróf nyilvánítá, miszerint a kormány nem gondolt arra, hogy két zászlóalj felállításáról szóló felhívást az izraelitákra petrogálja, s nincs ellenére, ha a különben jó szándékból történt in­dítvány elejtetik is,“ csa­k fegyver által, de ipar és kereskede­lem által is lehet csatázni és csatáznak is egymással Európa nemzetei. Legnagyobb csatatér a tenger, a világpiaczok ; leg­kisebb, igen csendes, barátságos, de igen érzékeny csatatér a világipartárlat. Ke­gyetlenül megverte itt már az osztráko­kat sok más nemzet és azok közt a po­roszok. Nem jól számítják a háborúskodás ide­jét azok, kik a mostani hadüzenetnél kez­dik a számítást. Ausztria és Poroszország 1815 óta vetélkedik egymással.Erős csatá­kat vívtak, ipar, kereskedelem, hasznos in­tézmények, a szövetség vámja, politikája terén stb. stb. Poroszország, az a kis sze­gény Poroszország, mely a tilsiti békekö­téskor (1807) fele vagyonát (3215 □ mfld 5,176,000 lélek) adta oda Francziaor­­szágnak s még 91 millió tallért fizetett reá, mihelyt veszteségeiből kiépült, igen jó taktikát kezdett követni : eltörölte a széheket, a népszolgaságot (Leibeigen­schaft), új szerkezetet adott a városoknak, iparszabadságot alapított, egyenlő jogok­kal ruházta fel a különböző vallásfeleke­zeteket, sőt végre egyesítette a két refor­mált felekezetet (Luther és Kálvin kö­vetőit). Poroszország ezen ügyes taktika nyo­mán gyors fejlődésnek indult: népesedett, terjedt, erősbödött benn és kividve. De Ausztria (ily „óriási birodalom,“) még a római német császárság felbomlása után sem gondolta, hogy az a nemrég kis sze­gény Poroszország vele vetélkedni merne — bár Frankfurtban ő is bele­szólt már a közügyekbe. És ugyancsak megverte Ausztriát, némely kikötőben, némely ipar­vállalatban, okszerű csatornázásban, vas­­utakban stb. Poroszország követte taktikáját. Kor­szerű alapokra fektette a népnevelést; óriási mérvet adott ennek, miszerint ipar és gazdászat terén sokkal erő­sebb lett az ő népe, mint az osztrák monarchia legerősebb népe. — Pedig még akkor mi erősek voltunk ; mi is gyors fejlődésnek indultunk ; mi is el akartuk törölni az urbériséget és sok szép jó in­tézményt akartunk létre­hozni ... De ő győzött­­— ő létre hozta — bár nekik is voltak közös ügyei Frankfurtban. Igaz , ez mind igen kevés a mi közös ügyeink­hez képest. Nekünk annyi közös ügyünk volt és van, hogy ezek közt saját ügyein­ket nem bírjuk rendezni. Poroszország óriási lépéseket tett a közművelődés terén : népe mindinkább ügyes, szorgalmas, gazdag ; ipara és ke­reskedelme valódi „nagy hatalommá“ nevelkedett -- de fegyvere kevés, töké­letlen volt, s Ausztriában némelyek csak gúnyból hívták őt nagyhatalomnak . . . mert hiszen Ausztriának kétszer annyi fegyvere és fegyveres népe volt. Azonban 1848-ban, midőn a philoso­­ph­ák hazájában egy pillanatra a demo­crat elem győzött, azon elem a porosz királyt kiáltotta ki a nagy új német biro­dalom császárjának. És a porosz király saját önérzetében azt mondta: „nem cse­rél koronát!“ Ez már valóságos nagyhatalom. De ha nem lett volna is teljesen az, évről évre szorgalmasan fejtette a nép értelmét, a nagyhatalom valódi forrását és nem kor­látolta annak szabad mozgását, sőt ked­vezett ennek sok jó hitelintézete, takaré­kos kormányzata, óriási vas és vizi út hálózata által. Nem is kötelezte ő hosszas szolgálatra katonáit,de mindenkit begya­korolt a fegyverforgatásba — jó fegyve­reket csináltatott — gyakorlatokat tar­tottak a honvédek éjjel nappal, esőben és szélben, különféle területen, fekve (mert a gyúrűs puskát így is meg lehet tölteni) térdelve, csúszva, szaladva stb. stb., mi­szerint a különben vézna nép igen ügyes és edzett lett , jó nevelést kapván (a mi­enkhez képest) jól tudott ügyelni egéssé­­ge fentartására , nélkülözés és munka közben is — míg némely más nép annyira hozzászokott a j­árszalagon vezetéshez, hogy már alig tudott ön lábain állni. Ekkor következtek a valódi csatázá­sok. De nem itt kell kezdenünk a veszte­ségek és vereségek számítását. Régibb dolgok ezek. Legnagyobb vereséget szen­vedett Ausztria 1849-ben, mert ekkor lett a­ legerősebb népből a leggyengébb. — Óriási vereségeket szenvedtünk 1854-ben, ekkor kezdődtek az államjavadalmak, vasutak, bányák stb. eladása és a köl­­­­csönvételek (National Anlerien). Még na­gyobb vereséget szenvedtünk 1853-ban, mert ekkor szakíttatott öt részre Magyar­­ország, bár e szakítás csak a későbbi években vált a legérzékenyebb veresé­gekké. Szintén nagy vereségeket szenvedtünk a népnevelés­i hitelintézetek (hiánya), a ke­reskedelem, a vasutak hibás iránya, a csa­tornázás stb. hiánya miatt évről évre; mert mindezen hiányokat, mint az 1855-ki concordatumot, sőt minden új kölcsönt, minden új nagyszerű czéltalan kiadást nagy nyereménynek tarthatott a porosz, saját erős­ségére, előnyeire nézve. Ezek azon fel nem jegyzett zajtalan csaták, melyekben kiszámithatlan károkat s veszteségeket szenvedtünk. De ilyen károkat szendvedtünk a valódi zajteljes csatákban is — melyeket közelebbről kell elősorolnunk. K. L. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. Az „O. D. P.“ írja július 25 -ről: Még tegnap késő éji órában közölte a kormány a lapokkal, hogy a poroszok ellentétben a megkötött fegy­­vernyugvással Leopoldsdorf fontos helyét meg­szállották. A közlemény a megmagyarázható iz­gatottság jellegét viseli magán, s ez alkalommal értesülünk, hogy (a­mi eddig tudva nem volt) a poroszok a már megkötött fegyverszünet daczá­ra Pozsonyt el akarták foglalni. Vártuk, hogy a kormány ma további felvilágosításokat fog nyúj­tani ezen a porosz főparancsnokság által a nép­jog és becsületesség ellen elkövetett lépéseiről. Ez azonban nem történt. A lakosság között ezen események azon gya­nút ébresztették, hogy Ausztriának a poroszok által ajánlott öt napi fegyvernyugvással ismét cselt vetettek. F. hó 21-ki porosz lapok nyíltan kimondották, hogy a porosz hadseregnek sürge­­tőleg szüksége van néhány napi nyugalomra, hogy magát kiegészíthesse és új positióiban be­­rendezkedhessék. Rusz néven vették a porosz részről korábban ajánlott három napi fegyver­nyugvás visszautasítását is, melyről a porosz „Staatsanzeiger“ már az iratokat is közzé tette. Miután most Ausztria csatlakozott a franczia ja­vaslathoz, Poroszország tudja paralizálni az Ausz­triára nézve teljes érvényű fegyverni­ugrást két­szeresen erélyes fellépés által Bajorország ellen és végül a demarcationális vonal egyenes megsér­tése által, mint azt tegnap hivatalos közegeink is kénytelenek voltak constatálni. Még nem tud­juk, mily semmis érvvel fogják az utóbbi esetet szépíteni — talán még nem érkeztek meg a tér­képek, melyekkel a porosz hadsereg legénysége el fog láttatni és melyen a demarcationális vo­nal is láthatóvá lesz téve , hanem a tények, ta­núsítják, hogy milyen lojalitással járnak el el­lenfeleink, és végül ideje lenne, a szükséges politikai eszélyességgel és előrelátással eljárni ellenükben. A poroszok által megszállott Leopoldsdorf egy patak jobb partján fekszik, s mintegy egy mértföldnyi távolságra van Grosz Enzersdorftól. A demarcationalis vonalat úgy látszik e patak bal partja képezi. Az ellenséges megszállás czél­­ja nyilván­való : biztosítani maguknak a jobb partot eshetőleges későbbi actio szempontjából. 1809-ben e patak vonala volt a balpartján emel­kedő magaslatokkal Károly félig fő positiója a wagrami ütközet alatt. Följebb a Lundenburg felé vezető úton a po­roszok Wolkersdorfban helyezkedtek el. A „I. Fremdenblatt“-nak írják erről : Több nap óta várták már az alig egy órányi távolra álló poro­szokat, midőn pénteken reggel egy porosz előőrsi őrjárat belovagolt a faluba, szállást készítendő 200 porosz számára, kik déli 12 órakor csak­ugyan meg is érkeztek. A parancsnok­ló tiszt rögtön magához hivatta dr. Iliévi polgármestert és kijelentette neki, hogy esti 8 óráig te­re­m­tsen elő szénát és zabot 200 ló szá­mára, úgy szintén élelmi­szereket nyolcz napra-200 ember számára és 600 akó bort. To­vábbá megparancsolt a polgármesternek, hogy a lakosoknak hirdesse ki, miszerint a falunak két nap alatt tökéletesen ki kell firitvé lennie, miután Wolkersdorf, mint fontos katonai pont, a porosz csapatok által megszállatván, netáni csa­ta esetére az osztrákok által lövethetnék is. Erre mind részben Bécsbe, részben az erdőségekbe menekültek, hol sátrakat emeltek, melyekben 8 —10 család fér el a házi állatokkal együtt, s várják a bekövetkezendő eseményeket. Markt-Orth-ból (harmadfél órányira Gr.­En­­zersdorf alatt, s egy negyedórányira a Duna bal partjától) írják a „Vtland“-nak júl. 22-ről . Már több nap óta a legkülönbözőbb hírek szár­nyaltak itt a poroszok portyázásairól , míg végül váratlanul ma fél 12 kor délelőtt bevonultak, miután már 9 óra óta e környéken czirkáltak, s az embereket kérdezgették, hogy nincsen-e csá­szári katonaság a közelben. A faluban két élel­mi­szerekkel megrakott szekeret fogtak el, azt mondván, hogy „mindegy, akár melyik hadse­reg eszi meg azt az ételt !“ . Erre a községtől 100 mérő árpát vagy zabot, s mintegy 200 drb kenyeret reguiráltak, s mindezt egy óra alatt 6 szekérre rakták, s mint halljuk, Lasser felé vit­ték. Búcsúzóra sajtot és bort kértek, s ennek egy részét porosz tallérokkal vagy osztrák pa­pírpénzzel fizették. Vidáman, a legudvariasabb üdvözletek közt távoztak. Egészben véve talán 200 ember volt. Ugyanez idő tájt a félórányi tá­ (t) A „Debatte“ az indítványba tett coalitio minisztériumról. A „Debatte“ közhiedelem szerint félhi­vatalos lapnak tartatik. Annyi áll, hogy úgynevezett „bécsi correspondensei“ több ízben oly közleményeket adnak, mik csak Fel nem jegyzett csaták és kiszám­íthatlan veszteségek. 1. Nemcsak fegyverrel lehet csatázni, mert nemcsak fegyver által lehet népeket és nemzeteket hóditni. Vannak csaták , csatavesztések , melyekkel oly formán vagyunk: „halljuk a nagy puffogást, hátra nézünk, hát látjuk, hogy minket vernek !“ Nemcsak fegyver által, de belső zavarok és elszegényedés által is el lehet vesznie a nemzetnek, ha t. i. részei egymástól szétszaggattatnak, ipar, gazdászat és kereskedelem pang, s végre minden egyes rész vagy tag vagy nemzetiség az egészszel egyenlő jogokat, egyenlő önállást stb. követel . . . Nem

Next