A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-16 / 213. szám
n 213-ik sz. Vásárnál), szeptember 7. piacohivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési díj : ■ listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................ 1 írt 76 kr. 1 hónapra............................. 5 írt 25 kr. 3 hónapra............................. 10 frt 50 kr. A előfizet is az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulók bérmentesítve kéretik beküldetei. Szerkesztési Iroda : ferencziek terezik szám 1-sör maléi Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1861. Beiktatási dij: 7 hasábos ilyfúlapátit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden leigtatásért ... So kr. Terjedelme: hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt-túri 5 hasábos betű-sorért . . 25 kr. ÁS előfizetési dij s lap feladó hivatal*» bits kilident 56. (Ferencziels tere 1, ffdldgzlat, K lap szellemi részét illető mindet) kőn lemeg a szorkosztesághez intézendő, Bérmentetlen levelek csak «sínért közöktől fogadtatnak el 5*ISST, SEPTEMBER I» Politikai Szemle. (II). Némely franczia lapok — azok, melyek nem az osztrák Dispositionsfonds az ordok, bizonyos jó érzelmű államférfiak inspiratioihoz illesztik meggyőződéseiket — csak megemlékeznek olykorolykor Magyarországról. Az ily lapok közé tartozik az »Avenir National“, Peyrat a nagy miveltségű, kitűnő tollú s rendíthetlen eloszpárdságú franczia publicista lapja. Az idézett lap közelebbi számában így ír Horn derék hazánkfia : „Az osztrák császárság súlypontja elmozdittatott helyéből , a s a d o wa i nap óta. A monarchiának most, miután megszabadult olasz birtokaitól, Németországból meg kiszorittatott, a tények hatalma következtében meg kell kísértenie azon szerepet, melyre őt a geographia utalja, s mely számára nevénél fogva (Keleti birodalom) kijelöltetett. Még azon esetben is, ha Bécs maradna ezen keleti birodalom hivatalos fővárosa , annak természetes és tényleges fővárosa : Budapest. Magyarország képezi mind topographiailag, mind politikailag magvát az országok és nemzetiségek emez újra alakított vegyületének, mely új Ausztriának fog neveztetni. A bécsi udvar kezdi ezt felfogni , a szláv-német tartományok népsége meghajolni látszik a tények ezen evidentiája előtt. Az egész világ megváltja : a császári biroddalom újraszervezésének első alapja az egyetértés Magyarországgal ; Ausztria nem élhet elégületlen Magyarországgal. Engednek tehát és pedig egy fő pontra nézve. Az olasz háború feltámasztotta az 1849 óta elnyomva volt magyar országgyűlést; az 1866-ks háború megadja az országnak a minisztériumot, mi az ország minden panasza daczára, 7 év óta makacsul megtagadtatok. Az elvi kérdés már meg van oldva, Magyarország megtartja vagyis visszakapja több száz éves autonómiáját, s ezen autonómia korszerű kifejezést és korszerű biztosítékot nyerene a magyar tartományokra nézve: a külön felelős miniszteri institutióban. Csak a végrehajtás útja és módjára nézve foly még a vita Bécs és Pest között. De ezen vita nem halad előre, bármily sürgető is az elintézés s bármily élénk is azon türelmetlenség, melylyel a megoldást várják Lajtán innen és Lajtán túl. Több mint egy hónap óta a jól értesülő lapok fáradhatlanul mindig a közelebbi napra jelentgetik a magyar minisztérium megalakulását, s a közelebbi nap ép úgy fáradhatlanul teljesütlenül hagyja eme jövendölést. Ha az utóbbi tudósításoknak hitelt adhatunk , a kérdés hat hét óta, midőn felállíttatott és elvileg eldöntetett, egy komoly lépést sem haladott előre : a ministérium engedélyeztetett de a miniszterek hiányoznak. Minő természetűek és horderejűek az akadályok, melyek feltartóztatják azon megoldást , melynek sürgető szüksége, életbevágó szüksége Ausztriára nézve elismertetik ? Megkíséreljük e kérdésre felelni ... A parlamenti hagyomány azt kívánná, hogy a minisztérium a szabadelvű pártból alakuljon; ennek volt többsége, a csak elnapolt, de fel nem oszlatott 1866-os országgyűlésben, s ezen gyűlés kérései azok, melyeknek a külön minisztérium megadása által kiválólag eleget szándékoznak tenni. Ennélfogva sem a logica, sem az alkotmányos gyakorlat nem igazolná, ha az új tárczák a conservatív párt főnökei kezébe jutnának. Ezen párt nem csupán rendkívül csekély kisebbséget alkot, de ma is, mint azelőtt, még mindig ellensége azon elvnek, melynek érvényesítéséről van szó jelenleg. S mégis ez az, mit a bécsi udvarnál eg hatalmas töredék akar, s mint látszik, ezen töredék az, mely e pillanatban győzelmet aratott.“------A franczia „Moniteur“ nagy örömét fejezi ki az Olaszország és Ausztria közti útban levő közeledés fölött. Közelebbi számában igy nyilatkozik: „Az alkudozások buzgóan folytattalak Ausztria és Olaszország között. Azon fogadtatás, melyben Ferencz József császár az olasz felhatalmazottat részesítette, első zálogául tekintendő az oly rég idő óta és oly anynyira különvált két hatalom közti közeledésnek. Az olasz kormány ez oldalon minden aggodalomtól ment lévén, képes lesz erejét a belügyekre fordítni. Jelentékeny leszállításokról tudósítanak a hadsereg létszámából, s ezen intézkedéstől oly mérvű megtakarításokat várnak, melyek meg fogják engedni a közterhek komoly megkönnyítését.“ Párisból írják, hogy azon közírat, melyet Lavalette Francziaország külképviselőihez intézend, nem talált, szövegelését illetőleg, a császár jóváhagyására. A császár Roucher államminisztert Thouvenelhez küldte, tanácsának meghallgatása végett. Hogy mit igazított rajta Francziaország, sőt Európa ezen egyik leglángelműbb és mesteri tollú államférfia, nem tudjuk; a „France“ különben jelenti, hogy Lavalette körirata közelebbről megjelenik a „Moniteur“-ben. A körirat czélja: előterjeszteni, miként nézi Francziaország az Olasz- és Németországban történt bevégzett tényeket. A mai bécsi börzén nagy pani ijedelem, Ausztriának a keleti bonyodalmakba leendő kénytelen bekeveredése mia 11. Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásával foglalkozó Országgyűlési kiválasztmány nins .Vanmi. XI. A kereskedelemre, vagyis inkább a nemzet közgazdaságára vonatkozó azon ügyek, melyek a vámszövetségi szerződéstől elkülönözve kötendő külön egyességek tárgyaivá tétethetnek, nézetem szerint csupán: a pénzlábnak meghatározása — azon igényeknek szabályozása, melyek a közlekedési eszközöknek, u. m. postáknak, vaspályáknak, távírdáknak, más országoknak hasonló közlekedési eszközeivel való összeköttetéséből erednek ; és végre azon intézkedések lehetnek, melyeket a jegybank ügy, mind alkotmányos, mind nemzetgazdasági tekintetben káros központosításának végleges megszüntetése után, a Magyarországban, és Ő Felsége többi országaiban is az illető törvényhozások által kellően szabályozandó banküzlet, s jegyforgalom kölcsönössége netalán megkívánnak. Mert mi az októberi diplomában, és februári pátensben e tekintetben a legtágasabb körs általánossággal foglaltakat illeti : A pénzláb egyenlősége kívánatos, s kölcsönös egyesség által állandóan megállapítható, anélkül, hogy magának a pénzverési ügynek is központosítva tenni kellene. Hogy a posta, vaspálya, s távirdaügy alapelveiről Magyarország annyiban, amennyiben rendelkezése saját területére vonatkozik, ne intézkedhessél bizonyára senki sem fogja állítani ; ami pedig azon igényeket illeti, melyek ezen közlekedési eszközöknek más országok hasonló közlekedési eszközeivel való öszszeköttetéséből erednek; ezek a viszonyosság alapján Magyarország, és őfelsége többi országai között, általános alapelvek előleges meghatározása nélkül is, esetenként kölcsönös megegyesülés tárgyai tehetnek , és épen úgy, s oly biztos sikerrel tehetnek, mint nemzetközi szerződések által, kölcsönös érdektalálkozás folytán, az ily igények a körülményekhez képest szabályozva vannak Európa csaknem minden országai között , de ez után azután nem is fog megtörténhetni, hogy egy Magyarországgal nem rokonszenves központi hatalom meggátolhassa, s mintegy 20 év óta már, habár csak közönyösségével is, a fiún éi vaspálya létesülését , vagy épen szebeni vasutat dekretálhasson, politikai okokból, a kolozsvári helyett. A kereskedelmi törvényeknek egyenlősége kétségen kívül hasznos sok tekintetben, de miként az egymással dúsan virágzó kereskedést folytató Angol, Franczia, Porosz és más országok példája tanúsítja, a kereskedés felvirágoztatására nem okvetlenül szükséges. Bizonyos azonban , hogy a kereskedelmi törvények lényeges összefüggésben vannak a magán polgári s büntető törvényekkel és törvénykezési eljárásokkal, p.. a házassági szerződésekre s általában a szerződési jogra, a csődtörvényre, bizonyíték-képességre, bírói illetékességre, bírói eljárásra, a bíróságok szervezésére, a bűntény válladékénak meghatározására nézve stb. A kereskedelmi törvényhozást tehát, habár csak legfőbb elveire nézve is, kölcsönös egyesség tárgyává tenni Magyarország és őfelsége többi országai között, annyit tenne, mint ezeknek kezébe adni a kulcsot a beavatkozásra Magyarország magán és büntető törvényhozásába, bírói, közigazgatási szervezetébe ; ezt pedig a magyar nemzet, ha ősei példájához híven önálló akar maradni, s a saját érdekei feletti intézkedést és azoknak egymás irányábani mérlegelését magának akarja fentartani, nem engedheti. Igen helyén tesz azért, ha Magyarország önként öszhangzásba igyekszik hozni mindazokban, amikben ezt egyéb érdekeinek sérelme nélkül teheti, kereskedelmi törvényeit más országok hasonló törvényeivel; s hogy ezt tegye, arra több indoka van, de arra egy sincs, hogy erre előre egyességileg kötelezze magát s ezáltal lemondjon törvényhozásának függetlenségéről. A jegybank-ügy szabályozása alatt, melyet az octoberi diploma és februári pátens kizárólag a központi törvényhozás alá tartozónak jelentenek ki, részemről a bécsi — úgynevezett — nemzeti bank kizárólagos jegykiadási szabadalmának megörökítését, vagyis helyesebben, azon szándékot értem, hogy a jegybank-ügy továbbra is a központi kormány kezében Bécsben öszpontosítva maradjon. Míg ez történik, addig ő Felsége országaiban érezpénzforgalom, — a forgalom eszközeinek azok területén aránylagos megoszlása — olcsó hitel nem reménylhető. Egyetlen, és méghozzá állami jegybank ugyanis, miként ezt az úgynevezett fekete bankók korától kezdve a történetem, és a bécsi Reichsrath minden óvatosságának ellenére a legközelebbi események is igazolták, az ellen, hogy a kormány a banküzletet, szükség esetében saját előnyére közvetlenül vagy közvetve felhasználja, átalában is alig, s nálunk még kevésbbé biztosítható , addig pedig, míg a kormány ezt teheti, s mig a létező egyetlen jegybanknak akár érczalapjából, akár jegyeiben bármely alakban kölcsönöket vehet fel, — sőt addig is, mig a közvélemény ezt megtörténhetőnek tartja ; a közönség az iránt, hogy jegyeit a bank ércz-ezüst pénzzel mindig beválthatja, magát biztosítottnak soha nem érzendő , mert ez a törvény utján tartozásainak kielégítésére nem kényszeríthető államkormánynak az idők körülményei szerint változékony fizetési képességétől függend; közbizalom tehát az ily bankjegyei értékének változhatatlansága iránt — nálunk legalább többé nem létezhetik, s e miatt azoknak agrója s ezzel kényszerforgalmuk, az állami viszonyok bármely bonyolódásánál, mindig elkerülhetetlen, s a bank arra, hogy az érczpénzforgalmat az országból kiszorítsa, képes lesz ; de arra nem tesz képes, hogy az érezpénzforgalmat az országba ismét visszahozhassa ; másrészről pedig a könnyűség, melylyel a kormány egy ily bank tőkéjének igénybe vételével pénzszükségeit fedezheti, nagyban függetlenné teszi azt pénzügyére nézve az alkotmányos ellenőrségtől; és e tekintetben az ily bank a valódi alkotmányosság életbe lépésének akadályai közé is tartozik. Egyetlen bank tovább, bármely erős alappal bírjon, nem elégséges a forgalom szükségeinek teljes értékű forgalmi eszközzel kielégítésére, ha ez eszköz egyedül csak saját jegyeiből áll , — még kevésbé elégséges arra, hogy a forgalom eszközeit a valóságos szükséghez képest kellőképen szétoszlassa egy nagy ország minden vidékein, a honpolgárok minden osztályai között , s azért a tőkét, és hitelt olcsóvá, kellő gyorsasággal, és könnyűséggel megszerezhetővé, a honpolgárok legnagyobb részére nézve legalább, nem teheti , nagy vízmederhez fog hasonlítani mindig, mely dúsan termékenyít, de csupán a hozzá közelebb eső vidékeket termékenyítheti. Az említetteket csak a törvény által kellőleg szabályozott, decentralizált, az államkormány általi kizsákmányolhatás ellen biztosított, kötelezettségeinek teljesítésére a törvény szigora által kényszeríthető magánérték szilárd hitelének alapján nyugvó, az ország minden részeire jótékonyan kiterjeszkedhető szabad jegy- s bank üzlet teheti, s ennek hiányát más- s nemű hitelintézetek sem pótolhatják ; mert egy bank például, mely 20 millió forint meglevő érezpénz készlete után negyven millió forintnyi jegyeket van jogosítva kiadni; ha kölcsön adott jegyeinek minden száz forintját 5a/o kamatoztatja, húsz millió forint érczkészletének — és valóságos befektetett tőkéje csak ebből áll — minden száz forintját 10w/o jövedelmezteti: az ily bank tehát adhat károsodása nélkül olcsó kölcsönt, adhat 5u/u-re ; de más hitelintézet, mely csak azon pénzt kölcsönözheti ki, melyet részvényesei tárczájába tettek, vagy a melyet másoktól maga is kamatra kölcsön vett, ezt már nem teheti, olcsó kölcsönt nem adhat. A jegybank-ügyet tehát, úgy mint az oktoberi diploma, éa februári patens kívánják, habár csak kölcsönös egyezkedés útján is, központosítani, nézetem szerint annyit tenne, mint megörökíteni mindazon veszélyeket, melyeket ez ügynek központosítása már eddig is ő Felsége minden országainak, okozott; s ha ez állításaim ellenére felhozatik azon nagy szolgálat, melyet a bécsi bank a porosz hadisarcának rögtönös előlegezésével legközelebb tett , e szolgálat nagyságát elismerem, s csak azt jegyzem meg, hogy az érezpénznek Ő Felsége országaiból jegyeivel lett kiszorításával épen maga a bécsi bank okozta azt, hogy pinczéjén kívül az összes nagy monarchiában érezpénz nem található , és így a bank említett szolgálatával, mégpedig úgy részvényeseinek, mint a közben járó bankároknak javára háramló nem csekély nyereménynyel, csak oly bajon segített, melyet maga okozott, s a mely kizárólagos szabadalmának káros hatása nélkül alig állott volna be. Bizonyítja ezt a kis Bajorországnak példája is, mely a reá rótt hasonló nagyságú porosz hadisarcának kifizethetése végett bankja készleteinek igénybe vételére nem szorult, valamint nem szorult hasonló segélyre a még kisebb Würtemberg sem. Gthyczy Kálmán: (1) Megint egy félhivatalos czikk az alkotmánykérdésről. A „Debatte“ idézve egy prágai lapot felkiált, hogy Belcredi gróf soha sem volt foederalista! Aztán hozzáteszi, hogy centralista sem volt, s végre hogy a merev dualismus emberének sem tehet őt nevezni, mindenki elismeri, aki az elidegeníthetlen birodalmi eszmékkel már foglalkozott. „Az ily férfiú — írja a „Debatte“ — lehet őszinte barátja az autonómiának, de nem engedheti meglazulni azon kötelékeket, melyek századok óta az egyes részeket összekapcsolják. Akik ismerik Belcredi gróf intenzióit, mondják róla, hogy elveti ugyan a februári szírkebb Reichsrath mostani szervezetét, mert ezen forma nem fér egybe sem a tartományok autonómiájával, sem a közjogi kérdések megoldási módjával , mindazáltal egy pillanatra sem kétkedett abban, hogy oly ügyek, melyek eddig közös módon kezeltettek , az alkotmányos korszakban is közösen tesznek elintézendők. „Múltkori czikkünkre, hivatalos körökben és félhivatalos salonokban azon megjegyzést tették, vájjon igaz-e azon közlemény, melyet a „Debatte“ hozott, a kormány szándékainak leleplezésére? Feleljük , hogy közlött levelezésünkben semmi új sem volt, s a kormány soha se gondolt arra, hogy másként járjon el, másként cselekedjék. „Nem törődünk azzal, várjon az előadott programmal vagy régi dátummal bír, elég ha azt a valódi programosnak tartjuk. És ha kérdik, hogy ha e programm régi , mért keltett a világosságot oly sokáig véka alatt rejtve tartani? A kormány, mely a birodalom alkotmányos szervezésére vállalkozott, nem vetheti meg a közvélemény követelményeit. Erre nézve azon felvilágosítással szolgálhatunk, hogy napjainkban a kormányok a diplomatiai hallgatást egész mániává tették. (Igen, mikor azok oly válságosak, hogy maguk sem tudják, mit kellene holnap mondaniok? Különben tudnak a miniszterek, ha kell, rögtön is határozni, s gyors tettel és nyilatkozattal akár meglepetést is szerezni.) „Ha megfontoljuk, mennyi keserűséget idézett elő ezen indokolatlan hallgatás, s mennyi vádat el lehetett volna hárítani a minisztérium fejéről , nem tudjuk elhatározni, mit csodáljunk jobban : ezen politikát, mely conservativ akarná tenni vagy az egyes miniszterek mártyrságát, amidőn ennyi gyanú alatt kellett élniök. (Nem is maradt számukra más vigasztalás, mint azon csekélység, hogy ezen martirkodás ideje alatt miniszterek voltak és maradtak.) „De hagyjuk a múltat : szokásban van mindenütt fátyolt vetni a múltra, ha aggodalom nélkül akarunk foglalkozni a jövővel. Elégedjünk meg ma azzal, hogy tudjuk, minő utat választott a kormány az alkotmánykérdés megoldására? úgy véljük, hogy ezen it mindenkinek rokonszenvét meg fogja nyerni. „Tehát a „delegatusok ”üldése is nem tesz az, ami a szűkebb vagy tágabb Reichsrath volt. Ezen gyűlés egyedül csak azon czélból alakul, hogy a „birodalmat“, a szabad egyezkedés útján constituálja. Ez a leglegitimebb kimenekvési mód az elviselhetlenné vált alkotmányzavarból. A teljes Reichsrath többé nem létezik, a szűkebb pedig ily kérdésben nem bir illetőséggel. Tehát egy harmadik fajta gyülekezetet kellett feltalálni, mely törvényes alapokon nyugodva, képességgel bírjon a nyugati tartományokat képviselni az egyezkedésben. Alkotmányos viszonyaink ugyanis annyira kiestek a kerékvágásból, hogy a tiszta legalitással tovább egy lépést sem tehetünk. Tehát haladjunk legitimitással a legalitás helyett. Magyarországban is hozzá nyúltak a legitimitáshoz, a szigorú legalitás helyett. Hogy pedig a „delegátusok gyűldése“ a legitimitás kellékeivel bírni fog, kétségtelen Ezen gyülekezet egyezkedni fog a közi ügyek fölött, melyekről a magyar országgyűlésnek is kétségtelen joga van hatrozni. A februári actóból veszszük azon aráyt is, mely meghatározza: hát delegátus essék egyik vagy másik tartományra ? „Azon kérdést, hogy a delegátusok és a landtagbeli csoportozatok, vagy maga teljes Landtag válaszsza: vitatás alatti ürnek tekintjük. Az uj „Presse“ rokonszenet fogadta közleményünket,de azt mond hogy egy uj választási mód behozatal Landtagoknál, petroyalást foglalna magban. A „Debatce“ czikkíróját e szó „ -troyalás“ hideg borzalommal tölti el, mert senki sem ismeri e szó rettenet voltát jobban mint ő. Azonban épen a centralistáknak nem kellene oly komlyan lármázni az odtrogalás ellen, mint kormányzásuk nem volt egyéb mint : oetrogalások szakadatlan sora. „Itt más momentumokat kell tekintet venni. Először: épen a legitimitás követi hogy különböztetést tegyünk a birodal constituálására hivatott testület, s az ügyek elintézésére illetőséggel nem hi szükebb Reichsrath között. Másodszor. Váljon nem gyakorlatiad és egyszersmind liberálisabb mód-e, ha . Ladtagokat a delegátusok választáséin; nem kötjük a csoportozatok (curiák vag bizottmányok) megtartásához ? s igy se nullitástól elzárjuk a biztos utat a gyülekezetbe, mint pedig ha megtartanád a felir.acákban kifejezett ismert módzatokat. Harmadszor. Az nem is petrovátás, a nép törvényes képviselői egyetértene a korona intézkedéseivel. A követek kidése a birodalmi képviseletbe a tartom nyok joga és kötelessége. Ha a kormán ajánlja, hogy a választásban ezen vág azon mód alkalmaztassék, s a tarto mány . gyűlés az ajánlatot helyesléssel fogad, akkor a constitutionals elméletek szeri a legitimitás fő elve meg van tartva, de a képviselőtest egyetértése a koronár, eredményezi a törvény létrejöttét. A tó viszonyaink között, melyekről bízvást elmondhatjuk, hogy a betű megöl, s csak a szellem adhat életet, egyedüli menekülsünk, ha eleget tettünk a törvény szellmének. Az alkotmányos szellem soha se fog látni petrovátást oly intézkedésbe, mely a korona és a képviselőtest egyetértéséből veszi származását.“ A magyar municipiumok pénzügyi szervezése, különös tekintettel Pest városára A hazai törvényhatóságoknak remélhetőleg nem messze rendezésekor, napirenden fog lenni azon kérdés is, mily állást foglaljanak el azok a pénzügyminisztérium irányában, és mi módon elégítsék ki saját, az idők változtával tetemesen