A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-18 / 240. szám
mányt, vájjon nem tanácsos-e, most midőn a járvány nem csak a fővárosban és hazában, de a külföldön is kisebb nagyobb mértékben pusztít, a jövő novemberi pesti vásárt iszírozni. Vannak kislelkűek, kik még gondolni sem mernek arról : vájjon eltart e a járvány novemberig ? — de vannak könnyelműek is, kik azt tartják : terjeszkedik a cholera vásár nélkül is, ha neki tetszik. Nem lévén orvosok, azon alternatívát tesszük fel, hogy e járvány november elejéig vagy megszűnik, vagy nem. Az első esetben, már azon oknál fogva sem kell a jövő országos vásárt úgy amint van, megtartani, — nehogy az idegyülekező idegenek azt ismét behozzák , mert azt ugyancsak alig lehet hinni, hogy a novemberi vásár kedvéért meg fog a cholera szűnni, mindazon távol vidékek és külföldön is, honnan e vásárra gyülekezni szoktak. Valódi bűn volna azon esetre, ha a város novemberig e járványtól megszabadul, azt a novemberi vásár megtartása által kitenni azon veszélynek, hogy a járvány újra kitörjön. De azon esetben, ha a járvány novemberig nem szűnnék meg egészen, sem kell a vásárt megtartani, mert a járvány miatt a vásár úgy sem lesz különösen keresett,"a gyülekezet által pedig alkalmasint növekedni fog az a fővárosban, és a vásár látogatói elhordják azt az ország oly részeibe is, melyek eddig a cholerától mentek voltak. A vásár kártékony befolyására nézve, mint lakosok a tapasztalást hozzák fel. 1854-ben a cholera november elején hozatott Pestre a bécsi és felsővidéki vásári vendégek által —midőn 1855-ben pár hónapi szünet után április végén újra kitört épen a júniusi vásár alatt pusztitott legerősebben, — júliusban már nem annyira. Az idei cholera augustus 25-kén tört ki járványosan, — tessék megtekinteni a naptárt, hogy mikor kezdődött az augustusi vásár ? 1831 ben kiütött a cholera Pesten jul. 20 a táján, és bár aug. 15-ig roppant módon dühöngött, sz. István ünnepekor és utána szűnni kezdett ; mert mint hallomásból tudjuk, ez időben az augustusi vásár megtartása betiltatott. Figyelmeztetjük tehát Budapest városa lakosságát, miszerint e kérdést mielőbb karolja föl ; felszólítjuk különösen a sajtót a fölötti vitatkozásra : vájjon a jövő pesti vásár felfüggesztése eléggé indokolt-e ? s ha igen, figyelmeztetjük azokat, kiknek a közegészség fölött őrködni hivataluknál fogva nem csak hatalmukban áll, hanem hivatalos szent kötelességük, a haza, a főváros — de saját érdekükben is, a czélszerű intézkedések megtételére. Mozgalmak Keleten. A londoni „Daily News“ Görögországra és a hellén népfaj mostani mozgalmaira vonatkozólag következő czikket közöl : „Moustier marquis már átvette új hivatalát, s azt mondják, hogy Konstantinápolyból Páriába utaztában a görög miniszterelnöknek Athénben valóságos „sürgönyt“ mondott volna el. Sok nyers igazságot mondott a görög monarchia magaviseletéről, s ha valaki, úgy Bulgária úr bizonyosan jogosítva volt ezen igazságokat hallani. Ez a politikai egyéniség néhány évig a forradalmi vagyis anarchiapárt élén állott Görögországban ; az ő tevékenysége siettette és valósította az 1862-ki felkelést, s most hivatalban van, nemcsak mint az akkor keletkezett új állapotok szerzője, hanem azért is, mert egy mérsékeltebb miniszter sem volt eddig képes megtámadásainak és fondorlatainak sokáig ellent állani. Ő középpontja volt ama nyugtalan izgatásnak, mely a rendszerető és iparos élettől Görögország jól nevelt ifjúságának legtörekvőbb és legerélyesebb részét elvonta. De Bulgaria úr mind a mellett is a legártalmatlanabb ember volna, ha a görög monarchia, melyet a három védhatalom Athénben megalapított, és 1832-től 1862-ig fentartott, tudott vagy csak akart volna is megfelelni ama feladatnak, melyet elvállalt. Tökéletesen igaz, amit Moustier marquis mond, hogy Görögország megcsalta Európa várakozását , ámde Európa túlságosan magasra feszítette várakozását. A három hatalom mm ismerte vagy ignorálta azon despotismusnak erkölcsölő következményeit, melyet maguk segítettek felforgatni ; azt várták, hogy a törökök felszabadított rabszolgáiban Perikies korának görögjeit fogják találni. A szabadság bűvereje nem kevésbé csodás átváltozásokat eszközöl ugyan, mint a minőt a védhatalmak vártak, de nem képes azt egy nap, vagy egy nemzedék alatt eszközölni. Egy másik, nem kevésbé komoly tévedést is ki kell emelnünk. Valamint minden nagy válság gyakran oly tulajdonokat tüntet fel egyesekben, melyek őket a közönséges színvonal felett magasra emelik, úgy azon erkölcsi magasztaltság alatt, mely a hosszas függetlenségi harczot kisérte, a görögök oly erényeket fejtettek ki,melyeket rendes időkben hasztalan volna náluk vagy bármely más nemzetnél keresni. Az emberi természet nem birja meg az örökös magasztalt kedélyállapotot , s nem képes mindig ama magasságon maradni, melyet néha elér. A görög nép ócsárlói megfeledkeztek ezen és még sok más körülményről, minek az lett következése, hogy a túlzott philhellenismus az ellenkező túlságba esett. Tíz évig kisérlették meg a görögökből németeket csinálni, s egy nagyon is alkalmas személyzet által oly kormányrendszabályok vétettek foganatba, melyek talán tűrhetők voltak volna Hessen-Kasselben. Az 1843-as felkelés szabadelvű alkotmányt csikart ugyan ki Otto királytól, de gyakorlatilag ez is csakhamar félretétetett. A választások meghamisittattak, a miniszteri felelősség kijátszatott ; a szabad municipális intézményeket egy franczia mintákról másolt bureaucratiai szervezet váltotta fel ; az által, hogy egy egész légió hivatalnok támadt, s hogy az ország szükségeit nevetségesen meghaladó hadsereg és tengerhad állíttatott, az ipartól tömérdek agy és kár vonatott el, melyeket az ország nem nélkülözhetett. A törökök kiűzetése és javaik elkobzása rendkívül szaporította a korona jószágait. Ámde az ország jövedelmeit, melyeket a felesleges és gyümölcslétén polgári, katonai és tengerészeti kiadások emésztettek fel, nem fordíttathattak közmunkákra. A kormány saját földjeit, érez- és kőbányáit sem eladni, sem használni nem akarta. Az országutak hiánya nem semmisítette ugyan meg, de késleltette a földművelés haladását. Mindezen akadályok daczára a művelés alatt levő föld és a termelés még az előbbi monarchia alatt is jelentékeny szaporodást mutatott, és a népesség 30 év alatt 730,000-ről 1.140,000-re növekedett. A kereskedés és hajózás roppant mérvben terjedett. Mindezek mellett is Görögország anyagi állapota épen nem kielégítő , s e sajnos állapot nem engedte, hogy az ország mindazon előnyökben részesüljön, melyeket egy más tárgyban követett józanabb politikából merített. Az ismeretek átalános elterjedése nem csak becsületére válik az előbbi monarchiának, hanem a közoktatás előmozdítása egyetlen dicséretes vonás Ottó király kormányának történetében. De az eredmény nem volt egészen kedvező. Az értelmiség és erély, minthogy igen csekély törek van otthon, oda hagyják Görögországot. A gazdagság, a vállalkozási szellem és az ismeretek, melyeket minden áron otthon kellene tartani, külföldre kényszeríttetnek kiköltözni. Nemcsak a Levantes európai és ázsiai Törökország valamennyi városaiban találhatni görög gyarmatokat, de a déli orosz tartományokban is, hova a Fekete-tenger felől nyomulnak be. — Moustier marquis igen bölcsen és nagy eredetiséggel tanácsolta Bulgária úrnak, hogy Piemont példáját kövesse. Nem lehet nagyobb ellentét, mint mely a Görögországban és Sardiniában követett politika közt létezik. Míg Piemont arra törekedett, hogy egész Olaszország legjobb elemeit magához vonja, Görögország, amint láttuk, saját legjobb elemeit egész Keleten szétszórta. Ezen elszórtság, kivált az európai török birodalomban, kecsegtető ugyan egy konstantinápolyi görög birodalom álmára nézve, de késlelteti ama szerényebb eszme valósulását, miszerint Görögország mostani határai közt minél előbb egy szabad és gyarapodó állam létesüljön. De hiú dolog arra inteni a görögöket, hogy mondjanak le ama nagy eszméről, mely őket annyi viszontagságokon át vigasztalta, és szenteljék erejöket anyagi érdekeknek. Némely nemzet oly furcsán van alkotva, hogy teljességgel nem képes puszta kenyéren élni, és okvetlenül nagy eszméket kiván táplálékul. Ámde az út, mely a nagy eszme valósulásához vezet, nem vonul ármányokon és erőszakos berohanásokon keresztül, hanem egy szabad és gyarapodó hellen nemzetiség kifejlődésén vezet át ama terület határai közt, melyet Europa kísérletkép adott a görögöknek. Mikor ez meg fogott történni, akkor és teljességgel nem előbb, fogja majd a görög eszmék elszóródása Keleten a hellen fajt képessé tenni a görög nyelv uralma, a görög irodalom elterjedése és a görög népesség elszaporodása által politikai alakba önteni azon értelmi felsőbbséget, melyet máris elért. Moustier marquis kétségkívül ilyesmit értett, mikor kijelentette, hogy a császár, noha részben elismeri a görögök óhajtásainak jogosságát, a többi Európával együtt el van határozva, a status-quot Keleten fentartani. Ha csakugyan ez szavainak igaz értelme, úgy Moustier marquis helyesen fogta fel a megoldandó csomó feltételeit.“ Az „Examiner“ egy, a candiai felkelésre vonatkozó czikkben azt sugallja, hogy Candia kormányát egy keresztény kormányzó, vagy épen egy keresztény fejedelem kezébe kellene adni, s véget vetni ama török zsarlásoknak, melyek czélja eddig nem volt más, mint minden kereskedést, főleg a külfölddel, és minden ipart megölni. Azt is szükségesnek tartaná, hogy a porta a szerződések által megállapított vámszabályok megtartására kényszeríttessék. A „Herald“ szerint a keleti kérdés megoldása, hála a nagyhatalmak törekvésének, még a távol jövőben fog csak bekövetkezhetni, de hogy a megoldás nem állhat másban mint az ottomán birodalom feloszlásában, ő is belátja, míg a hellének örökségi igényeivel megvetőleg bánik el. Egészben véve, a bizonytalanság állapotában van a kérdés, és a közönséget óvni kell hogy a kabineti tervek és összeesküvésekről szóló görög és brüsseli eredetű híreknek ne adjon nagy hitelt. Ő nem hiszi, hogy a krétai zavarok és a Törökország szárazföldi tartományaiban rejlő forrongás Sz. Pétervárból vagy Páriából szitáznék. Az izgatás bölcsője csak Görögország. Azt mondja : Kandia szigetét a törökök rendkívül nagyra becsülik, és a görögök ép oly természetes módon sóvárognak utána. Helyzeténél fogva onnan az egész Levantet és nevezetesen a Dardanellák bejáratát őrszemmel lehet tartani. Kétségen kívül süllyedt a sziget ; megerősített pontjai, kikötői és utai nagy elhagyottság állapotában vannak, de gazdag talajjal bir, mely talán felér a jóni szigetcsoport értékével , és mégis a török birodalomra nézve mindig költséges teher volt. Hogy mégis mért innak a törökök érte, annak hadászati és politikai oka van. Ha Kandia elnyeri függetlenségét vagy a görög királyságba kebleztetik, európai birtokuk feletti hatalmukat lazítják meg és egyszersmind természetes ellenségüknek jövő támadó hadműveletekre alapot szolgáltatnak. A görögök pedig. ... oly játékot űznek, melyben csak nyerhetnek, mindegy váljon az egész betéteit vagy csak egy részét teszik zsebre. Rájuk nézve minden vereség vagy diadal fensőbb jelentőségű. Ők gyűlölik a törököket és pedig mélyebben mint az olaszok gyűlölték az osztrákokat. Az olaszokként hasonlóul nem voltak elég erősek arra, hogy ellenségüket fegyvererejével elűzhessék, és emberemlékezet óta hrtják a világot zajjal segélyükre. Megengedjük, hogy a világ nagy része rokonszenvez velük. A török kormány, legjobb pillanataiban is rész, a nyugat érzelmei és szokásaihoz sohasem tudott alkalmazkodni ; ő gazdag keresztyén tartományokat, úgyszintén egiptomi tartományokat is fölemésztett súlyos adóival — de mi történjék a törökök elvűzetése után ?.... S váljon jobb-e a görög kormány a töröknél ?... A törökök elűzetése után Krétából valószínűleg Epirus, Thessalia, Thracia és Macedonia fölkelése, más szóval az anarchia következnék be. . . A dolgok mostani állása megérdemli a fentartást, már azért is, mert egy politikai űr keletkezését megakadályozza vagy legalább kitölti. Ezen nézet ellen minden alkalommal azon nyilatkozattal állnak elő a „Star“ a „Spectator“ és legújabban az „Economist“ is , hogy a görög töbet ér a töröknél , sőt a sokat ócsárolt görög kormányzás is jobb a töröknél. A mért a huszas években a helléneket Perikies geniális és romlatlan utódainak tekintették, nem kell most az ellentétes véglethez átugorni és őket bíbbaroknak kikiáltani. Függetlenségi harczuk alatt valóban oly szellemet fejtettek ki , mely aegnagyobb várakozásra jogosított fel. A béke idejében hanyatlottak, mert egy nép sem maradhat mindig azon paleton, melyre magát a lelkesedés pillanataiban felküzdötte. Végre elfelejtik, mit mindent tett a keresztyén diplomatia, hogy e kis államnak életét megnehezítse és minden fejlését majdnem lehetetlenítse. Mindennek daczára Görögország 38 év óta jelentékeny fejlésnek indult ; lakossága és kereskedelme gyarapodott, iskolaügye szépen halad és minden osztály, ifjúságának tudványa oly képzőtehetségre mutatnak, melyet nemcsak a töröknél, hanem némely polgárisait és hatalmas éjszaki népnél is hiába keresnénk. Görögország bizonyára most jobb jövőnek néz elébe. A Kisfaludy-Társaság legújabb alapzabályai. (Folytatás.) Negyedik czikkely. Jutalmak. 29. §. A jutalmak tárgyai : 1. A művészetek, kiválóan a szóló művészetek elméletét, történetét, s ezzel kapcsolatos kérdéseket illető érdekes feladatok. 2. A szóló művészetek bármely ágához tartozó művek. 3. Ugyanazon körbeli jeles munkák műfordításai. 30. §. A pályamunkák megbirálás végett három tagnak adatnak ki, kik róluk úgy a feladat felvilágosítására, mint a munkák jellemzésére szolgáló fejtegetést terjesztenek elő, melynek alapján a társaság a pályázati ügyben határoz. 31. §. A jutalom akárcsak viszonylag legjobb munkának is kijár, ha csak a pályadíj hirdetésében világosan más nem volt kikötve. 32. §. A pénztár kedvező állapotában, bármely feladathoz másodjutalom is csatolható. 33. §. A jutalommal kitüntetett pályamunkák a szerző tulajdona maradnak , a társaság azonban fenntartja magának, hogy azokat Évlapjaiba díjtalanul felvehesse. 34. §. A pályamunkák kéziratai a társaság levéltárában maradnak. 35. §. Minden jutalomért a társaság tagjai is vitatnak, ha csak a pályázati hirdetés őket egyenesen ki nem zárja. Ötödik czikkely. Nyomtatások. 36. §. A társaság közzétételei sorába tartoznak : 1. Hivatalos évi jelentései munkálkodásáról, a jutalmak ügyéről, s pénztári állapotáról ; 2. Évlapjai, melyek egy részben a társaság alapszabályait és személyzetét, folyó eseményeit és működését, könyvkiadványait, elhunyt tagjai és alapítói jegyzékét, más részben a tagok székfoglaló előadásait, s egyéb ide szánt munkálatait, valamint jutalmazott pályamunkákat foglalnak magukban. 3. Magyar szépirodalmi folyóirat, a körülményekhez képest kisebb nagyobb füzetekben ; 4. Kisfaludy Károly munkái, valamint egyéb jeles széptani és szépirodalmi munkák, különösen ó és újkori remekművek jó fordításai is. 5. Szépirodalmi naptár, mely a naptári részeken kívül szépirodalmi műveket és könyvészetet, a társaság alapszabályait és személyzetét, munkálkodása rövid áttekintését, s alapítói jegyzékét foglalja magában. Hatodik czikkely. A társaság bevételei és kiadásai. 37. §. A társaság pénzforrásai : 1. Az alaptőke kamatjai; 2. Alapítványok és kamatjaik; 3. A pártolók évi adalékai ; 4. Mindenféle adományok. 5. Széptani és szépirodalmi tárgyú nyilvános felolvasások jövedelmei. 6. A társaság által kiadott munkák jövedelme. 38. §. Kiadásaiban a társaság csak jövedelmeire szoritkozik, s alaptőkéjéhez hozzá nem nyúl. 39. §. Minden alapítvány az alaptőkéhez csatolandó. Hetedik czikkely. A társaság alapítói és pártolói. 40. §. A társaság alapitója lesz, aki legalább száz forintot tesz le pénztárába, akár készpénzben, akár biztos árkeletű kamatozó papírokban, akár végre alapító levélben, úgy, hogy az összeg ötös kamatjai fizettetnek be évenként, mindaddig, míg maga a tőke le nem tétetik, vagy az alapító hagyományából a társaságnak ki nem adatik. Az alapított tőkét részben is le lehet tenni, s ez esetben a le nem tett tőkerész ötös kamatai fizetendők. 41. §. A társaság alapítóinak időnként az Évlapokkal kedveskedik, hol nevüket megörökíti. Ezenkívül az alapítók részesülnek mindazon könyvilletményekben, melyek a pártolóknak járnak. 42. §. A társaság pártolói három három évre kötelezik magukat egy öt forintot meg nem haladó évi adalék befizetésére, amiért a társaság számukra évenként legalább ötven évnyi szépirodalmi tartalmú könyveket ad ki, melyeknek mintegy harmada komolyabb eredeti műveket és műfordításokat, két harmada pedig regényféle könnyebb olvasmányt foglal magában. 43. §. A társaság, ha jónak látja, valamely három éves pártolói folyam lejártával, új folyam megindítását elhalaszthatja. (Vége következik ) Külföld. Holland. Ha aga, oct. 12. (Uj választásokra vonatkozó királyi proclamatio.) A mai „Staats Courant“ a következő királyi proclamatiót teszi közzé : „Mi Vilmos stb. Szeretett honfiak s alattvalók ! Szükségesnek tartottam alkotmányos jogommal élni, s feloszlatni a rendek második kamaráját. Ha azt akarjuk, hogy drága hazánkban a rend és egyetértés folyton folyvást megőriztessék s ennek folytán nyugalmat és jólétet kívánunk élvezni, akkor a kormánynak azon középpontnak kell lennie, amely felé bizalommal fordíthatja tekintetét a nép. E nélkül egy kormány se teljesítheti kötelességét, ha nincs meg közte és a népképviselet között azon egyetértés, mely nélkül lehetetlen az alkotmányos erők összetartó közreműködése — ami a nemzeti közügy fentartásához oly elkerülhetlenül szükséges. Az utóbbi idők tapasztalatai eléggé meggyőzőleg bebizonyíttoták, hogy a rendek második kamarájával, úgy amint az most van összeszerkesztve, lehetetlen volt egyetértést s közreműködést elérni ; felelős tanácsadóimnak folytonos változtatása, huzamosabb időre folytatva lehetetlen hogy károssá ne váljék a nemzetnek úgy erkölcsi mint anyagi érdekeire nézve ; megzsibbad annak következtében a kormány ereje, mig a megállapított iránynak tartóssága csak erősiti azt czéljaiban s ezek kivitelében. Ennek elérhetése tekintetéből szeretett népeimet hivom fel, hogy nyilatkoztassa ki nekem óhajtásait. Németalföldiek a közelgő oct. 30-át úgy tekintsétek, mint a mely nap nagyfontosságu a ti népéletetekben. Királytok a választó urnákhoz szólít mindnyájatokat, a kiket az alkotmány választási joggal felruházott, mutassátok meg hit megjelenéstekkel, hogy tudjátok királytok hívásának becsét méltányolni. Kelt Loon, oct. 10-én 1866. Vilmos.“ Ezután következik az ezen proclamatio közzétételére vonatkozó királyi rendelet, ellenjegyezve Heemskerk belügy- és Borret igazságügyminiszterek által. Olaszország. (Persano pere.) Olaszországban most leginkább Persano pere veszi igénybe a közfigyelmet. Az olasz királyság senatusa f. hó 11-dikén gyülekezett össze, mint törvényszék, hogy ítéljen Persano tengernagy felett. Casani gróf elnökölt. Az ülés fél 3 kor nyittatott meg. A miniszterek padján Borgatti igazságügyminiszter, mellette a vizsgáló bíró Trombetta főauditor és Nelli lovag a luccai fellebbezési törvényszék kir. ügyésze. A karzatok tömve vannak. Számos képviselő a részükre fentartott helyeken (Crispi Tamaso, Piancani, De Luca és mások), a diplomaták páholyában a török követ és a különféle követségek négy titkára. Az elnökség a titkárokkal együtt feketébe van öltözve. A jelenlevő senatorok száma : 120 (közöttük sok tábornok : Durando, Della Rocca, Giannotti stb.). Továbbá a hírneves senator Gino Capponi Des Ambrois senator társaságában. Az elnök szót enged az igazságügyminiszternek. Borgatti (igazságügyminiszter) felkel a legmélyebb csendben és olvassa a kir. rendeletet, melynek erejénél fogva a senatus ítélethozatalra jogosíttatik Persano senator és tengernagy fölött, ki felségárulással és gyávassággal van vádolva. A kir. rendelet letétetik a ház asztalára. Elnök. Én bizonyítom a kir. rendelet elfogadását, melynek folytán a senatus mint felsőtörvényszék egybehivatott, hogy társunk Persano- Pellion Károly gr. felett törvényt üljön. Felhívom a titkár urat, hogy a névleges fölszólítást eszközölje. A fölhívás rangfokozati rendben történik. Elnök: Senator urak ! Immár egybe vagyunk gyűlve, hogy azon kötelességünk egyikét gyakoroljuk, melyet méltóságunk tett azzá. Mindegyikünk a jelen cselekmény fontosságától át van hatva, és én meg vagyok győződve, hogy önök kötelességüket a lehető buzgalommal és lelkiismeretességgel fogják teljesíteni ; ne akadályozza önöket semmi tisztjök gyakorlásában, mely tiszt, ha kínos természetű is, de annál inkább nagy lelkiismeretességet kíván- Emelkedett igazságérzet legyen tetteink ösztönzője, mely ne nélkülözze a súlyos felelősséget. Minden nemzet szeme elügg rajtunk és én meg vagyok győződve, hogy a senatus igazságszolgáltatásában az általános várakozásnak teljesen meg fog felelni. Kérem a senator urakat vonuljanak tanácskozási termeikbe. Evvel a nyilvános ülés délután 3-kor felfüggesztetett és a senatus titkos bizottsági ülésre a tanácskozási termekbe vonult. A titkos ülés három órán át tartott. A senatus pénteken oct. 12 én ismét nyilvános ülésre fog egybegyülni, hogy tanácskozási kamarává alakuljon. (A római ügyekről) a „Kreuzzeitung“ ama párisi levelezője némi felvilágosításokat közöl, melyek figyelmet érdemelnek azért, mivel a tényeknek megfelelni látszanak. így ir : A félhivatalos olasz lapok egy idő óta nagy buzgalommal igyekesznek megnyugtatni a római udvart a császári kormány azon erős határozatát illetőleg, hogy a szeptemberi szerződést lelkiismeretesen keresztül viszi. Föl lehet tenni, hogy őszinték. Fiorenczi levelekből kitűnik , hogy az olasz kabinet a legtávolabbról sem kételkedik , mikép ki fog egyezni a római udvarral, mihelyt a Francziák elhagyták Rómát. A kabinetben és a képviselők között két vélemény merült föl. A kisebbség azt akarja, hogy már most alkudozzanak a pápával, a többség ellenben azon nézetben van, hogy be kell várni Róma kiürítését. Ha a pápa magára lesz hagyva, azon meggyőződésre kell jutnia, hogy kénytelen Olaszországhoz közeledni. Souverainitását biztosítják, ha községi szabadságokat enged és elismeri a király védnökségét. Bizonyosnak tekintik ily módon a kiegyezést, mivel a pápa és az olasz bíbornokok legnagyobb része csak rémülettel gondolnak a kivándorlásra. Alaptalan a német lapok híre Mortier marquis állítólagos körleveléről egy izlandi légió alakítását illetőleg. A „Times“ élénk aggodalmakra talál okot az antibesi légió alakításában. A September szerződés rejtett megsértésének tekinti. Levelezései nyomán a „Times“ következőleg ír e légió katonáiról : „A franczia veteránok, kikből e légió áll, egyáltalán úgy akarnak föllépni, mint Francziaország, és nem mint a pápa katonái ; nem elégedvén azzal, hogy egyenruhájuk csak egy sötétkék nadrág esik és arany helyett ezüst vállbojtok által különbözik a francziákétól, frivol életeket csinálnak a pápai zászlóra, s bosszankodnak zászlónyélre tűzött Mihály arkangyalra ; nemkell nekik arkangyal, hanem franczia sas. Azt beszélték, hogy a légió a franczia helyőrség 200—300 kiszolgált embere által fogna erősbíttetni. Montebello Ibk biztosította a pápát, hogy a császár szándéka a légiót 5000 emberre emelni lovassággal és tüzérséggel, s a légió élére egy a pápa által választandó franczia tábornokot állítani. A „Times“ e több oldalról jelentett híreknek kénytelen hitelt adni. A légiót a franczia őrködés közvetett folytatásának lehet tekinteni. Az olaszok előtt már az antibesi légió 1205 embere is megsértése az 1864 ki septemberi szerződésnek. Az esti „Moniteur“ meghazudtolja azon több ap által közlött hírt, hogy az Antibesben alakított római légió a franczia háromszinű kokárdát horolja, miután az, mint a pápai sereg többi csapatai, a pápa kokárdáit és zászlóit viseli Francziaország. Pária, oct. 13. (A mexikói császárné elmeháborodásának régibb jelei.) A mexikói császárné beteg állapota Biarritzban nem hatott meglepően, miután Sarolta császárné már Francziaországban léte alatt adá jeleit annak, hogy ezen szomorú eset bekövetkezése várható. Miután ugyanis Roucher és Fould miniszterek világos nyilatkozatai folytán Sarolta császárné vérmes reményeiből kiábrándult, a császárral két óra hosszig tartott értekezése alatt oly korlátlan hevességgel tört ki, hogy Napóleon császár elejénte egészen elálmélkodott a jelenet felett, de csakhamar kezdi átlátni, hogy itt az értelemben történt megháborodás , mindazáltal a jelenetnek utófájdalmait a császár is megérezte, mert egészségi állapota nyomban roszabbra fordult. Az is kedvezőtlenül hatott Sarolta császárnéra, hogy testvéreitől öröksége kiadatását sürgetvén, ezek azt megtagadták tőle, atyjok végakaratára hivatkozván, ki úgy rendelkezett, hogy a mexikói császárné a reá eső örökségrésznek csak jövedelmét húzza. Ide járultak a concordatumra vonatkozó értekezések a pápával Rómában, ahol hasonló indulatossággal lépett fel a szerencsétlen császárné, mint Napoleon császárnál. Páris, oct. 13. (A „France“ czikke; Szászország Ügye ; Metternich hg.; Beust bjacsászári család kirándulása; Doupanloup püspök körlevele.) A „France“ egyik legközelebbi czikkében azokat támadván meg, kik a népben aggodalmakat iparkol—u „ jöve iránt ébreszteni, többek közt ezeket mondja : Csak Francziaországot kell megkérdeni, akarja e a maga és Európa jövőjét koczkáztatni azért, hogy Belgiumot és a Rajnát elfoglalja, hogy az olasz egységet megrontsa, vagy hogy a német egység fejlődését akadályozza. Francziaország erre bizonyára azt fogja felelni, hogy sok tennivalója van neki belgazdagságának haladása, lakossága jólétének kifejlesztése,és intézményeinek állandósítása érdekében ; hogy nyugalomra s biztonságra van szüksége, és hogy sokkal többre becsüli a béke áldásait a háború fájdalomdús kockáztatásainál. Úgy hallani, hogy a szász király intő figyelmeztetést kapott volna innén, hogy ne húzza halaszsza tovább az alkudozásokat. Szászország bekebleztetése kellemetlenül fogna ugyanitt hatni, azonban minden arra mutat, hogy még ezen eset se venné ki a császárt visszatartózkodó állásából. Egyébiránt legújabb szászországi hírek alapján föltehető, hogy a béke Szász- és Poroszország között már meg lesz kötve, mielőtt a francia követ berlini állomására viszszaérkeznék. A „Mémorial diplom.“ alaptalannak nyilvánítja a Metternichig visszalépéséről elterjedt hírt. Ugyan e lap annál marad, hogy Beust báróval folynak az osztrák császár részéről az alkudozások, s csak a császárnak Bécsbe érkezéséig napoltattak el.— Doupanloup püspök az idők szerencsétlenségei s baljóslatú jeleivel foglalkozó körlevelet bocsátott ki megyéje papságához , melyben minden az idén előfordult szerencsétlenségnek, a francziaországi árvizeknek stb. stb. okozóiként bélyegeztetnek nagy hevességgel az úgynevezett solidairek, a szabadkőmivesek, a szabadon gondolkozók, a lüttichi diákok congressusának és genfi munkások congressusának tagjai, az olasz forradalmárok, a positivisták, az atheisták, materialisták stb. Gyógyírként a körlevél írója az igaz hivők szakadatlan buzgó imádkozását ajánlja, s külön utasításokat ad megyéje papságának az általuk tartandó ájtatosságokhoz. A „Montteu“ Biarritzból i. h. 13 jól jelenti, hogy a császár, császárné és a cs. hg d. u. 3 órakor a Bayonne alatt horgonyzott „Chamois“ gőzösön tengeri kirándulásra indultak Lavalette és Duruy kíséretében, a hajó Fontarabláig ment, esti 7 órakor tértek vissza. A császár okt. 20-án jön vissza Párisba. (Vegyes hirek.) A „Französische Corr.“nek írják Biarritzból, hogy a császár Nelaton rendelményeivel nem lévén megelégedve, egy Párisban nagyrabecsült orvosra, Guillon tudorra bizta magát, ki egy hét előtt igen könnyű műtétet vitt végbe, mely annyira sikerült volt, hogy ennek tulajdoníttatik a császár egészségi állapotában tapasztalt határozott jobbulás. Most természetesen dr. Guillon a nap hőse, aki határozottan állíta, hogy a császárt egészen meg fogja menteni bajától, s a császár orvosául kineveztetése nemsokára bekövetkezendőnek tartatik. Az új minisztériumról szállongó hírek nem szűnnek meg, melyek szerint így állana a combinatio : Vuitry pénzügy, Vehic tengerészeti, Hausmann középítkezési (a párisi építések főfelügyelőségének megtartása mellett), végre Forcade de la Roquette államtanácselnök fogna lenni. — A „Monde“ már nyíltan bevallja az aggodalmat, melyet dec. 15-ének közeledése miatt a katholikus (jobban mondva clericalis) világ kezd érezni. „Jól tudják azt a katholikusok — mond az idézett lap — hogy az anyaszentegyház elenyészhettek mindazáltal lehetetlen borzalom nélkül gondolniok arra, hogy a vértannuság és catacombák uj korszaka közeleg, s ha mondják is nekik, hogy ilyféle szörnyűségeket a mai polgárisült világ el nem tűrne, mindenkinek a lengyelországi kath. egyház szomorú sorsa jut azonnal eszébe. A „Monde“ maga sem hisz egy új keresztyének üldöztetésében á la Nero vagy á la Diocletian, hanem még hatályosabb eszközök alkalmazásától retteg, melyek ügyes kormányzat, erős centralizálás és furfangos rendőrség által hozathatnak mozgásba. Róma úgymond — a kath. világ fővárosa, azért fogott annak ostromlásához a forradalom, s nem a rómaiak érdekében, akikkel legkevesebbet sem törődik, hogy ha egyszer ez a trón fel van forgatva, akkor az igazságnak nincs többé hol megállnia, a jognak nincsen oltalmazója, a lelkiismeret szabadságnak nincs menhelye. — Tehát élet halálharcz forog kérdésben. — A „Patrie“ vaót,annak mondja azon hirt, minha a török kormány már ott állott volna, hogy Görögország követének kiadja útleveleit ; mert Delgani úr inkább mindenkor nagy mérsékletet tanúsított, mindenkor Francziaország bölcs tanácsait követte s Athenebe küldött sürgönyei és jelentései rendesen nagy hatást gyakoroltak a jellen kabinetre. Esti posta- Bécs, oct. 16. (Olasz ügyek; a hannoveri király, Orosz-Lengyelország uj helytartója.) A „N. fr. Presse“ írja : Az olasz kormány addig, mig véglegesen nevezne ki követet, Oppizoni grófot volt frankfurti követét nevezte ki a bécsi olasz követség ügyeinek vezetőjéül. Még egyre úgy hallani, hogy Florenczbe Kübek b. fog osztrák követül küldetni, Bécsben pedig Menabreatbk képviseendi Olaszországot. Az osztrák alattvalók érdekeit Olaszországban eddigelé még folyvást Heidevier, a németalföldi követ képviseli. Egy grätzi lap azon állítása, hogy Menabreathk Riasoli miniszter meghagyásából Bécsben kinyiatkoztatta volna, miszerint az olasz kormány különös beeset tulajdonít annak, hogy magát Bécsben követség által képviseltethesse, alaptalannak bizonyul. Holnap és oct. 18 án vonulnak ki az osztrák csapatok Veletzéből. — A „Corr. Schweizer“ írja : A hannoveri király.