A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)
1868-06-10 / 133. szám
lett a Székelyföld egy részén keresztül Brassóba vezetendőnek határozván , és Hadrévről M. -Vásárhelyre, Kis-Kapusról Szebenbe egy-egy szárnyvonalat rendelvén. Miután pedig a miniszteriális válasz engem arról győzött meg, hogy a közlekedési miniszter úr talán hajlandó, eltérve saját tervezetétől, az erdélyi vasútvonalnak más irányt adni ; — legalább én válaszában nem látom azt, hogy tervezetéhez szilárdul ragaszkodnék, szükségesnek találtam ezen vonalat illetőleg némely védveket avégett előhozni, hogy az által, másoknak, jelesen szakértők, és tekintélyeknek alkalmat szolgáltassak helyesebb észrevételek tételére. Az erdélyi vasútvonalat illetőleg, mely fogalomhoz, legalább az én nézetem szerint, ösztönszerűleg hozzá van kapcsolva a keleti kereskedelem fogalma, — az eszme első feltámadása óta, szembe a szebeni Bach, és Schmerling féle tervezetekkel, egy vélemény uralkodott, az, hogy a keletre vezető erdélyi vasút természetes, legegyenesebb vonala a Kolosvárról Tövisen által N. -Küküllő völgye hosszában Brassóba vezetendő vonal, az eszme születése ólta nem csak Érd, minden magyar, és székely városai, nemcsak minden megyék, székely székek, s Erdély kormányszéke, nem csak Erdély és Magyarország minden iparkamarái, és gazdasági egyesületei, nem csak minden szakértők, és katonai tekintélyek ezen vonalat állították czélszerűnek, minden érdekeknek megfelelőnek , a keleti kereskedelemre nézve legegyenesebbnek, hanem ő Felsége a király is azt ismerte el minden igazságos igényekkel megegyezőnek , sőt maguk az erdélyi képviselők is ezen vonalat nyilvánították Erdély érdekeit kielégítőnek, és annak felállításáért 866-ban az országgyűléshez petizionáltak is. Honnan mégis ezen ingadozás a miniszteriális válaszban ? — mi rejlik alatta, hogy a miniszter úr a vasútvonal megállítása kérdését az az után teendő kipuhatolásoktól, és mérésektől tételezi fel? A miniszter úr jól tudja, hogy ezen a vonalon semmi áthághatatlan, de még rendkívül költségbe kerülő akadály sem létezik, mert tervezetébe azt felvette ; a miniszter úr jól tudja, hogy ezen vonal legczélszerűbb, legegyenesebb, minden érdekeknek megfelelő, és a keleti kereskedelem eszméjének kedvező, mert a miniszter úr több minőségben írt alá kérelmeket, melyek tárgya ezen vonal megállítása volt, —• avagy talán az annyi tekintélyek által oly hosszú évek során, minden időben, minden tétovázás nélkül jónak, czélszerűnek ismert vonal most egyszerre vált rosszá, czélszerűtlenné ? — úgy hiszem, azon okok, melyek ezen vonal mellett eddig viaskodtak, most is épségben állanak, s meglehet magam csinálok magamnak rémképeket, midőn a miniszteriális válaszban ingadozást látok, — miután azonban más erdélyi vonalak építéséről, s illetőleg a régi tervezettőli elállásról igen gyakran hallhatni észrevételeket, reménylem, meg fog bocsáttatni nékem, ha a miniszteriális tervezet mellett egy pár szót koczkáztatok. (Folytatása következik.) Pest megye június 9-ki évnegyed bizottmányi közgyűlése. A megyeház nagy termében nem gyűlt oly nagy számmal egybe a megye közönsége, mint minőt a vásár és egyes előforduló tárgy fontosságától várni lehetett. Reggeli 10. órakor nyitotta meg Liptay Béla báró elnöklő főispáni helytartó az ülést, megemlékezvén [i^grófi^“anmegye küldöttséget küldött királyi és felségéhez, mely a megye közönség szerencsekivánatát kifejezte. Megnyitó beszédében a megye vagyoni állapotáról is említést tett, mely szerint a vagyonosság utóbbi időben kedvező fordulatot kezd venni. Ezután I. Beöty Lajos l-ső alispán évnegyedes jelentését olvasta föl gr. Ráday László főjegyző, melyben Vályi Szabó János halála fölemlitésén, beadott s elintézett beadványok elintézésén kívül fölhozatott, hogy a t. tisztviselők, kik félévig nem működnek, hivatalukról lemondjanak. A jelentésből értesülünk, hogy részint a megye lakosságának, részint a megye börtönében levő foglyoknak egészségi állapota kielégítő. Továbbá, hogy az árva vagyon még nincs összeírva , a küldöttség még mindig működik az ügyben. A szaporodásra nézve a halálozás fölött kedvező a születési arány. Az is kitűnik a jelentésből, hogy a megye lakossága majdnem 20000,000 frttal van hátralékban az adóval, s hogy három hó óta semmi különös kereset elő nem fordult. A megye területén 5 század katonaság van elszállásolva. A megyét ez évnegyed alatt elemi csapások is látogaták. Újkécske környéke egy részét mintegy 1200 hold földet a Tisza vize borított el , a Duna pedig Bogyiszló a Tasnád községénél árasztott el ugyanannyit , míg másutt a tűzcsapások sem maradtak el. A jelentésben a nagykőrösi eset is előfordulván, Nyáry Pál az iratok fölolvasását indítványozza, miután a zavargásból is némelyek politikai tőkét akartak volna faragni. Az iratok felolvastatnak. Az eset, az egész zavargás tüzetesen le volt írva maga idején minden lapban, itt csak megemlítjük Nyári Pál szavait, hogy : Az egészből az tűnik ki, hogy politikai czélzatnak híre hamva, csak a nép értelmetlensége látszik ki az ügyiratokból. S Földvári II. alispánnak a megye megelégedését akarta kimondatni, hogy az elharapózó árnak a rend helyreállitása által ügyesen véget vetett. A rend biztosítéka a szabadságnak. A ki a rendet támadja meg, az a szabadság megtámadója is egyszersmind. Rosszallólag nyilatkozik indítványozó Körös város hatóságáról, mely a népet korábban felvilágosíthatta volna,hogy a legelőt saját maga el nem veheti, hogy meg kell várni a királyi tábla ítéletét, mely az ügy felett érdemlegesen határozni fog. Ezután következett II. A kir. belügyminisztérium 858 sz. értesítése királyné 0 Felsége szerencsés szülése s úgy ő Felségének, mint az ujonszülött főherczegnőnek egészségi állapota tárgyában. Felolvastatik III. a) A királyi belügyminisztérium 1096. sz. rendelete, mely mellett a f. évi ápril 7-kén szentesített I. és III. t. czikkelyek kihirdetés végett megküldettnek. Ez iratok felolvastatnak. b) A kir. pénzügyminisztérium f. é. 778. sz. rendelete, mely mellett a f. évi ápril 7 én szentesített II. tczikket kihirdetés végett megküldi. Felolvastatnak IV. A kir. belügyminisztérium i. e. 728. sz. rendelete külföldi tartományok hatóságaival magyar nyelveni levelezés tárgyában. V. A kir. belügyminisztérium 2181. sz. rendelete más törvényhatóságok területére menekvő gonosztevők üldözése s elfogatása iránt. VI. A földmivelés, ipar és kereskedelmi minisztérium f. é. 5020. Bz. rendelete, a súly és tirmértékek hitelesítésének ellenőrzése iránt. Az iratok felolvastatnak. Ez ügyben Nyáry Pál indítványára küldöttség küldetik ki. VII. A kir. belügyminisztérium f. é. 764 sz. rendelete a demokrata körök betiltása ügyében. Felolvastatik. A belügyminiszter e rendelete majdnem három órai vitára adott alkalmat. Először is Nyáry Pál szólalt föl. Megelőző beszédében szépen fej ÀeJ>~-Le.i o2SïÆ^|;BaKra,nmert ^ésön jutottunk a szabadság ismeretére. A magyar szabadság kezdete nem a mult századokra szorítkozik midőn privilegiált egyének élvezhették , hanem 1848-ra tehető, midőn az egész nemzet szabad lett. A szőnyegen forgó tárgyra nézve azt sem tudja szóló mit hozzon fel. Sem Wenckheimet nem akarja védeni, sem a demokrata kör eljárását nem találja korrektnek. Mi szüksége volt a demokrata körnek szabályokra ? Mi szükség volt e szabályokat felterjeszteni ? Természetesen ha a miniszterre bízzák, a miniszter ki is törült, ami neki nem tetszik. 1848-ban is volt „ellenzéki kör“ a „konservativ gyülde“ ellenében, de még az akkori tulleyális helytartótanács sem tett kifogást, mert nem bízták rá, nem adtak alkalmat, hogy beleszóljon. Pedig az ellenzéki körnek is volt czélja, melyet ki akart vinni és kivitt. Ki merte volna az egyéni szabadságot megsérteni ? — úgy hiszi szóló, hogy a demokrata kör csak nem akart constituált hatalom lenni; azért az erőszakkal való feloszlatást nem helyesli, mert a kormánynak csak akkor lett volna joga ezt tenni, ha a demokrata kör mást akar s azt a mást másként akarja végrehajtani, mint ahogy a törvény engedi; szólt az országgyűléshez indítványoz kérvényt, hogy az egyesületi törvényt, mely nálunk még nincs, létesítse. Rákóczy főjegyző Nyáry Pál szavaira tesz megjegyzést s mint a demokrata körnek szintén egyik tagja, védi a kör eljárását. Fejtegeti, hogy a demokrata kör alapszabályait csak tudomás végett terjesztette föl. Erre nézve példát 1845-ből merített, midőn a védigylet szabályait tudomás végett a helytartó tanácsnak is felküldte. Ha a város hatósága máskén terjesztette föl az alapszabályokat, a hatóságot éri a hiba. Hosszas beszédében fejtegeti az incriminált passust, mely miniszter urnak nem tetszett, de melyet alkotmányos államban megtámadni nem lehet. Vagy van alkotmány s ekkor nincs jog, hogy a 3-ik §. miatt a democrata kört feloszlassák vagy feloszlatják, de akkor ne akarják ráfogni, hogy alkotmányos országban élünk. Ha a demokrata kör tagjai vétettek vagy vétenek, a büntető hatalom megfenyíti. A nagyon nagy elővigyázat néha megfojtja a gyermeket. A demokrata kör három hóval a rendelet előtt hirdette alakulását s alapszabályait, melyet a miniszter láthatott ; — három hónapig működött is, és csak három hónap múlva jut eszébe szuronyokkal szétugrasztani. Rosszul esett, hogy a pesti demokrata kör példájára a vidéken mintegy 50 demokrata kör alakult. Egyet tűrni lehetett, a sok, még többre szaporodhatása, szeget szúrt. Szóló jogtalannak tartja a miniszter eljárását. Halász Boldizsár Rákóczy szavait fejtegeti s a demokrata kör illetőleg Nyári Pál szavaira megjegyzi, hogy egészen más tanácsot kérni s más megmondani, hogy íme ezt akartam. Almássy Sándor. Félelemmel vádolja a minisztériumot,mely ellene van,hogy a nép fölvilágosodjék. Fejtegeti, hogy a demokrata körök felvilágosítani akarják a népet, miután még a sajtó a népet nem képes teljesen felvilágosítani, miután a nép nagy része olvasni nem tud vagy ingyen kap újságot, mellyel nem szabadelvű eszméket szív magába. De a kormánynak nem tetszik a demokrátia név, ez az ok. B Liptai Béla főispáni helytartó visszautasítja, mintha a kormány félne vagy pedig nem szeretné a demokratiát. Demokrat alapon áll, de a demokratiát a szabadság s egyenlőségben látja. Már pedig nem tudja,hogy még mi előjoga volna egyik vagy másiknak a törvény előtt. A czimek s a született felsőházi tagságot maga sem tartja korszerűnek s szívesen eltörülné az elsőt, s megváltoztatná a másodikat. Demokratának tartja len a rU*“''Krataságho'z,hogy valaki comis voyageurként vidékre utazgasson s izgasson. Ivánka több pontban pártolja a főispáni helytartó szavait, miután mostanában divatba vették némelyek az „aristokrata“ czímet mindenkire tukmálni,aki nem egy véleményen van velük, különben Nyári Pál indítványát pártolja az egyesületi törvényhozatala sürgetése iránt. Ráday László nem pártolja a minisztérium eljárását s szabatos beszédében Nyári Pál indítványához csatolja még, hogy a megye a minisztérium ilynemű rendeleteinek foganatosítására segédkezet nem nyújthat az egyesületi törvények hozatala előtt. Még Lovasy, Fáy Béla szólottak a tárgyhoz s aztán a többség Nyári Pál indítványát fogadta el Ráday szavai hozzáadásával, melyet a főispán ki is mondott, mely szerint : Pest megye közönsége az egyesületi törvény mielőbbi hozatala iránt az országgyűléshez kérvényt intéz, addig is kijelenti, hogy a minisztériumnak eljárását nem pártolhatja és ilyetén rendeletei foganatosítására segédkezet nem nyújthat. A gyűlés ma 3 órakor délután ért véget. A hátralevő tárgyak holnap és holnapután folytatott közgyűlésen fognak elintéztetni. Hazai belügyek. Szep-Demeter. jun. 1. Középszolnok megye bizottmánya mult negyedévi ülése alkalmával széttekintett honatyáink három évi küzdelem teljes működése folyamán, s maga elibe állitá képletül azon nagy fájdalmakkal szült idétlen csecsemőt, mit a jelen képviselőház versünk fátyolos majoritása a nemzet számára oly mesterileg teremtett. Miként mondatik e csecsemőnek hivatása lenne gyökeret verendő nagysága s leendő hatalma által Árpád ivadékit minden viszontagság ellen megóvni, s még fel nem adott jogait biztosítani, közös ügyes és megdelegált alkotmánynévvel és czimmel. A bizottmány e csodaszülöttet, férfias higgadsággal vizsgálta meg, s úgy találta , hogy e kedves kisded teljesen nyomorék, mint ilyen naggyá és hatalmassá válogatott egyeseket igen — de a nemzetet boldoggá nem teheti, valamint az Európaszerte mutatkozó zivatarok ellenében biztos támpontot nem szolgáltathat. Eme nem ok nélküli aggodalmakat azonban ősz vezérünk László Imre viharos tetszéssel fogadott indítványa sok tekintetben enyhítő, czáfolhatlan logikai következetességgel meggyőzvén a bizottmányt , hogy hazánk összes népei jólétének dönthetlen alapja — egyedüli kutforrása— s teljes biztosítéka az erőteljes 48-iki alkotmányban rejlik, indítványozza tehát : mondja ki jegyzőkönyvileg a bizottmány , hogy az 1848-ki alkotmány teljes visszaállítását óhajtja, mely az ország önállóságának egyedüli biztosító alapja, s annak mielőbbi életbeléptetéséért — a törvényes korlátokon belől — kész teljes erejével működni, mely indítvány el is fogadtatott. S mind ezek daczára mi kisértetett meg e megyében ? Deákkor toborzása. E férfiak alakuló gyűlése Tasnádon mult hó 24-én tartatott meg , s kik vettek részt e fontos tanácskozásban ? nagyobb részt a szolgabirók által rendeletileg behívott községi elöljárók ! Eme ünnepélyes alkalomra a Zilahról segítségül kijött tag által hozott térkép forgott közkézen, mely valakinek magán szorgalma folytán, hihetőleg a nemzetiségek mondva készült terület szerinti mikénti elhelyezését ábrázolta, a térképnek hivatása volt kimutatni a magyar elemeknek — idegen fajok által körülvétetését, — melyet most határozottan úgy mutattak be — a hívők előtt, „hogy ez az Asztalos ellen véghez vitt vizsgálat nyomán kiderült elágazását ábrázolta a forradalomnak, minek az ellenzék machinatiója folytán Asztalos kezdeményezésére általánosan ki kellett volna törni, de mi szerencsésen megbicsittatott. Az ily pártfegyverek megbirálásához s az ekként elérni vágyott czél szeplőtlenségéhez azt hiszem nem kell több bizonyítvány ! N. G. Az erdéyi unitária vallásközönség főgondnokának felirata a vallás-és közoktatási miniszterhez az unitária egyház és iskolák országos segélyzése ügyében. Káli Nagy Elek az erdélyi unitárius vallásközönség főgondnoka e feliratában mindenekelőtt azon általános fájdalom és megütközés érzületének ad kifejezést a felett, hogy a törvényesen bevett unitária egyház részére semmi kiadást sem foglal magában a folyó évi államköltségvetés, s hogy azon 3000 frtnyi tételt is kitörülék, melyet a közoktatási miniszter javaslatba hozott volt. Megemlítvén, hogy az erdélyi királyi főkormányszék az államköltségvetésbe leendő felvétel végett e czélra 25,000 frtot hozott javaslatba a közoktatási minisztériumnál, az unitárius vallásfelekezet állását, viszonyait, valamint a nevelésügy körüli áldozatait következő hiteles adatokkal iparkodik felvilágosítani : Erdélyben az unitárius vallásfelekezet népessége 52 ezer lelket felülhalad, mely mind magyar nemzetiségű, még pedig többnyire szegény sorsú székely. Van az unitáriusoknak 106 községben ugyanannyi ekklesiájuk, melyekhez 160 filiák tartoznak. Minden ekklesiában népiskola van papi minősültséggel bíró tanítókkal. Ezenfelül van az unitáriusoknak Toroczkón al-, Tordán és Székely-Kereszturon közép-, s Kolozsvárott theologiai tanintézetük, összesen 5055 tanulóval. Mindez valamint az egyházi kormányzat és törvénykezés is, az unitáriusok alapítványaiból és évi adakozásaiból tartatnak fenn. Az egyházi adminisztratio, úgy a falusi iskolákon felüli tanodák költségei a mostani szegényes ellátás mellett, és csak úgy fedezhetők, hogy azokhoz az egyes ekklesiák saját iskoláik és papjaik külön gondoskodása mellett évenkint 3920 ft 90 krral járulnak, tehát a tervezet, de kitörölt 3000 ftnyi államsegélyzés még csak erre sem volna elég. Kimutatja ezek után, hogy e súlyos terheltet s mellett is csak igen csekély fizetések s ellátások telnek ki : p. o. a püspök évi fizetése csak 840 ft, az egyházi főjegyzőé, mint püspöki helyettesé csak 115 ft 50 kt, a valláspénztárnoké pedig 420 ft s így tovább. Felemlítvén még azon rendkívüli terheket, melyek mint a templomok, tanodák s egyéb egyházi épületek építése és fenntartása, az unitáriusok vállaira nehezednek, — megemlékezik arról is, hogy a lefolyt kedvezőtlen időszakban könnyű lett volna az unitáriusoknak is tetemes államsegélyben részesülni, ha az autonómiát koczkára tenni meggyőződésükkel és hazafias érzületekkel összeegyeztethetőnek találták volna.Minden vallásfelekezet részesül államsegélyeken, egyedül csak az unitárius van abból kirekesztve, holott épen ez az , mely sem országos sem fejedelmi adományozást nem bir s népességéhez aránylag a legtöbb iskolát és tanintézetet tart fenn. Azon ezimekre térvén át, melyek alatt az országos segély az unitáriusok részére kiszabandó volna, miután az erdélyi evangelika lutheránus hitfelekezet segélyzését ajánlja, melynek csak 1861-ben engedélyezett legújabb dotatiója is 16 ezer ftra rúg, és következő czimekből áll : 2) a püspöknek évenkint 6000 ft, 2) a püspöki helyettesnek működési pótlék gyanánt 900 ft, 3) az egyházi titoknoknak 1400 ft, 4) a püspök lakása s a hivatali iroda és irattári helyiség czime alatt 1500 ft, 5) a kilenp.v. esperesi működési pótlékául 300 ftonkint 2700 ft, 6) a szegény egyházak és népiskolák felsególésére 3500 ft, együtt 16,000 ft. Felhozván továbbá még, hogy az előterjesztett államköltségvetésben csak egy magára a német nyelvű és idegen szellemű nagyszebeni állami gymnasiumra 18,000 ft kiadás van előirányozva s az erdélyi evangelika-reformata egyház részére is 22,000 ft indítványba hozva, méltányosnak TARCZA A szerelem bolondja. Regény Jókai Mórtól. (Folytatás.) Ilonka helyet foglalt Melanie mellett a pausensen s várta, hogy mi lesz ebből. — Én tegnap összejöttem önnek az édesanyjával a nemzetgazdasszonyok gyűlésén. (Az Ínség óta Világosiné is tagja lett ez emberbaráti társulatnak. Szegény, legalább egy pár órára kiverte a fejéből családi bajait, míg a más bajait elintézni segített.) — Édesanyám említette azt. — De azt nem mondta, hogy önről beszélt. — Nem. — Panaszkodott önre az édesanyja, hogy milyen rész leány. Igen igen. Ne is nézzen rám azokkal a nagy kék szemeivel, ön rósz leány. Nem akar férhez menni. — Én nem mondtam, hogy nem akarok. — Igen , de ahoz nem akar menni, aki kéri. — De mikor nem kér senki. —Ah ! Hisz Bélteky mindennap odajár önhöz. — De tőlem soha sem kérdezett olyasmit, amire azt mondhatnám : itt a kezem. — Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket tud vetni az emberre, akit magától távol akar tartani, hogy megfagy benne a lélek. Szegény Bélteky számtalanszor panaszkodott ön édesanyjának, hogy oly fagyos tekintetekkel találkozik önnel, mikor komolyan akar önnel szólani, hogy nem tud hogyan belekezdeni, másszor meg, ha jó kedve van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára vevő, hogy nem tud hogyan végezni. — Illik-e egy embert kínozni, aki szeret ? — Nem. Ezért igen helyesen cselekszem én, midőn nem akarok egy becsületes embert halála órájáig kínozni. — Ah, kedvesem, az nem úgy van, ahogy ön azt leányésszel elképzeli. Nem megyek féjhez, inkább meghalok, azt mondja a leány , aztán mikor a főkötő a fején van, akkor tudja meg, hogy mi van egy új világban? — Vagy mennyország, vagy pokol. — Azt mindig az asszony alkotja magának. Higgje el nekem kedvesem. Mert én megpróbáltam mind a kettőt. Hibáztam első félhezmenetelemkor. Nem tudtam magamat odatörni, hogy azt mutassam férjemnek, hogy szeretem. Elhidegültem iránta s megfagyasztottam őt magát; végre elváltunk egymástól mint két halott. Mostani eszemmel kárhoztatom akkori kedélyemet. Én oktalanul csináltam a kárhozatot férjemnek és magamnak. Most egészen boldog vagyok. Derült kedélyem magamat is boldoggá tesz és mást is. A férjnek soha sem szabad azt megtudni, hogy a nő szive hideg , még ha igaz is. — De hát mi czél van ezzel elérve ? kérdé a leány elbámulva, mint a ki e czélzatokat fel sem foghatá. — Az, hogy az ember : asszony ! Lemmingné szemei szikráztak e szónál. — Az ember ma magának és mindennek maga körül. Nem az a titka a férhez menetelnek : nagyon szeretni , hanem az, hogy : nagyon szerettenni. Ha nekem azt mondanák, hogy van egy férfi, akit ön imád , lebeszélném róla , az szerencsétlenség; de mikor azt mondják, hogy van egy férfi, aki önt imádja, ahoz menjen hozzá, mert az nagy szerencse. — Köszönöm a jó tanácsot, asszonyom , de én várni fogok addig, míg a szerencse és a szerencsétlenség összetalálkozik. — Amíg találkozni fog egy férfi, a ki önt imádja, s a kit ön is imád, kedvesem ! Sok ilyen szép sima arczu gyermek lett ránczos képű agg szűz e várakozásban. — S az aggszüzeket kinevetik , de nem siratják meg. — Azt ön nem tudhatja kedvesem, hogy minő sivatagot viselnek azok keblükön belül ? Ilonka büszkén kelt föl Melanie mellől. — Asszonyom ! Én azt tudom. Mert ezt a sivatagot most is viselem már szivemben. Viselek szivemben egy ember nem lakta sivatagot; ahol nem találok egy leszakítani való virágot, egy megpihenni való árnyékot ; a minek közepén elülök magamban és nem látom a láthatárát sehol ; —agg szűz vagyok én már ; a ránczokat érzem arezomon, mikor még tükrömből nem látom ; s ha nem keserít el az, ami belül vagyok ; attó* 1, a mi kivül leszek, már nem borzadozom. Lemmingné úgy olvasott ennek a leánynak a szivében, mint a nyitott könyvben. Engedte őt hazamenni. Ilonka pedig azután is jó kedvű volt otthon , s ha jött a kelletlen udvarné, nem volt hozzá kegyetlenebb, mint máskor. Mi tudjuk jól, hogy Béltekynek nem törte el semmi csontját ez a kegyetlenség. Ne lett volna csak Harter Aladár végrendelete a kezében, nem fájt volna az ő szive Ilonka szép szemei miatt. Seperjük ki az „ilyen“ szívfájdalmas emberek után a szobát ! Éjenkint aztán, mikor álmatlan fekhelyén heverve, egyedül találta magát az ifjú leány abban a végtelen nagy emberlaktalan sivatagban, elővették az elfojtott keservek. Minthogy szeretni nem lehetett, kénytelen volt gyűlölni. Gyűlölete tárgyát maga elé hozni. Azt, akit annyiszor látott álmában, annyiszor került ébren , a ki elöl futott , a kit mindenüvé magával vitt, a kinek meg nem tudott bocsátani soha, s a kit el nem tudott felejteni soha. Az ám nem hizelgett, az megbántotta durván, vakmerőségével. Megbántotta őt akkor, amikor ha nem tisztelte benne a szűz hajadont, tisztelnie kellett volna benne a szegénységet ! kinek nem arczát kellett volna , nem csókjával, nem megalázni ; de kezét, de kényeivel, de megszentelni ! De mikor e nyomorult ficzkónak még a gonosztettében is több erény van, mint annak a másiknak a jótéteményében. Szeretett őrült volt. Aztán meg is bűnhődött érte. Megbűnhődött úgy, ahogy férfi még soha. Megverte egy leány. Megverte egy asszony előtt. Jól mondta, hogy meghalt , mert ezzel meg is kellett halni, úgy kellett neki. Bár hoznák már halál hírét. Bár mondanák már, hogy el van temetve , — hogy aztán megsirathatná kedve szerint ; — hogy bebocsáthatná szobájába ismét, hogy helyet adhatna szűzi fekhelyén — a halottnak, — a léleknek ; akit úgy gyűlöl, úgy gyűlöl most, hogy majd a szive szakad meg érette. Ha egyszer halott fog lenni , akkor jó engedelmes fiú lesz : nem csapong tétova, nem lesz csapodár : nappal nem kell őt félteni ; este otthon marad , ügyel egyetlene szavára : „jó légy : olyan légy, amilyennek én akarlak, ártatlan, szelíd, és nemes ; aztán csak engem szeress ; aztán majd lassankint egymáshoz vénülünk mind a ketten ; s aztán majd egyszerre meghalünk mind a ketten, akkor majd te is meghalhatsz igazán , addig még sokáig idefenn kell maradnod, makettem, körülöttem, szivemben , hült porod odakinn a hideg földben..........“ (Folytatjuk.) Magyar tud. akadémia. (Junius 8-diki ülés.) (d.) Hétfőn a bölcsészeti, törvény- és történettudományi osztály ülése volt, melyet — a rendes elnökök rendes hiányában — ismét Horváth Cyrill vezetett. Ez osztály ülései egy idő óta érdekesebbek szoktak lenni a többiekénél, mit főkép azon buzgalomnak tulajdoníthatunk, melyet néhány tudósunk a hazai történelem buvárlati terén fejt ki. Most is két hazai tárgyú ily felolvasás volt bejelentve.Azonban még elébb egy már két ülésről elmaradt neveléstani értekezés került, szőnyegre. — Greguss Ágost olvasott föl egy részt Brassai Sámuel „Módszerének“ 2-dik és 3 dik részéből. Az ősz tudós ebben igen gyakorlati nézeteket mond el ama fontos tárgy fölött, hogy „mikép tanítsunk.“ Főképen a növendék értelmi képességét veszi e tekintetbe. Vagyis individuálissá teszi a tanítást. (Ez aztán — nézetünk szerint — a magánnevelésnek több értéket tulajdonít, mint a köztanoda oktatásnak, amelyben sokkal kevésbé vihető az ki, hogy mindig és mindenben szorosan a növendék értelmi képességéhez alkalmazkodjunk.) Tanácsai közül kiemeljük főkép azt, hogy a tanításban egyik eszme mindig a másik folytatása legyen, és soha a növendékeknek ne —• előlegezzenek. Brassai példákkal fejti ki nézeteit, s munkájához két tantervet is csatolt, mely bizonyára kellő figyelmében részesülend mind azoknak kik a neveléssel ex professo foglalkoznak. Ezután Pesty Frigyes tartott adatokban és következtetésben egyaránt érdekes munkát a fölött, hogy a „temesi bánság“ elnevezése jogtalan. Sem régibb törvényeink gyűjteményében , sem okmányainkban nem fordul elő — úgymond — e közös név, mely alá Temes, Krassó és Torontál megyéket szokták foglalni. A bánság fogalma egy bánt föltételez, már pedig a területen egykor két bán is lakott : a lugosi és karánsebesi. 1368 ban Nagy Lajos királyunk Koroghi Fülpös Lászlót fölmenté a bolgár bánságtól és temesi főispánságtól, s e tisztségeket Heem Benedeknek adományozta. Erre szoktak hivatkozni azok, kik a temesi bánság történeti jogosultságát vitatják. Azonban ez helytelen következtetés, miután ez okmányban a „banus“ és „comes“ szék épen meg vannak különböztetve. Történetiróink és geographiaink nem is említik többé a temesi bánságot, miután a három vármegye területe nem tartozott együvé E kerület a török világban a temesvári basa alá volt rendelve. Midőn Leopold császár 1699-ben a magyar rendek megkérdezése nélkül köté meg a karloviczi békét, e békeokmányban fordul elő a „temesi bánság nevezet, mint a melyet a töröknek engedtek át. E béke azonban nem ismerhető el törvényesnek, mert magyar királyról szó sincs benne. Midőn Savoyai Eugén 1716. okt. 13-dikán Temesvárt visszafoglalá, s a passarovici békét 1718. júl. 21 -én megkötök, akkor szakíták el határozottabban az úgynevezett „temesi bánságot“ az anyaországtól. A bécsi kormány önkényes műve volt az, mely akkoriban semmibe sem vette hazánk közjogait és integritását. Miután a visszahódítás birodalmi segéllyel történt, a bécsi kormány messzeható terveire nézve alkalmasnak látszott e területet külön szakasztani. A temesi bánságot sajátlag Hi dik Károly alapitá, de sem ő, sem Mária Therézia nem viselték czimjét. 1722-ben, midőn a pragmatica sanctio elfogadtatása jön a bécsiek főérdeke, s midőn e miatt’sokféle kedvezménnyel álltak elő , magyar rendek a sérelmek sorában emliték, hogy a „bánsági“ három megye nincs képviselve. De a felszólalásoknak csak 1779 ben jön sikerök, midőn a három megyét végre viszszakeblezék. Emlité az értekező a temesi bánság amaz uj árnyékát is, mely „szerb vajdaság“ czimen 1848 ban erőszakoltatott életre, s 1860-ban múlt ki. Az egész értekezésből történelmi adatokkal van kimutatva, hogy a temesi bánság elnevezés magyar közjogilag sohasem létezett, s az egész nem is volt egyéb, mint a bécsi cabinet törvénytelen s épen ezért múlandó creaturája. Az értekezőt zajosan megéljenzéke közfigyelemre méltó munkájáért. Utána Thaly Kálmánnak kellett volna felolvasást tartani : „gróf Teleki Mihály és Pápay János követségéről — Rákóczi részéről a lendor-fehérvári serdárhoz 1709-ben? Ezt azonban — az idő előre haladván — jövőre halasztá, s helyette most P. Szathmáry Károly ismert írónknak egy érdekes ajándékát mutatta be : Almády István kurucz vitéz naplóját, mely külsejére nézve is sajátszerű könyv. Hosszában négyrét hajtott fóliánt, pergamentbe hajtva. Ez alakot kétségkívül azért nyeré, hogy írója mindig magánál — a tarsolyban — hordhassa a táborozásban. Az ajándékozó egy kis ismertetést is csatolt e naplóhoz. E szerint : az Almády család már a 15 dik században is szerepelt Erdélyben ; Doboka megyéből való, hol a család utódjai máig is bírnak. A napló írója I. Apafifi Mihály bizalmas embere volt, s midőn 1867-ben Lothringen Károlyig Erdély megszállására indult a császári hadakkal , ő adta át a herczegnek Apafii ajándékát, a két paripát. Naplója ép ez eset leírásán (1867. okt. 7.) kezdődik s 1694. dec. közepén ér véget. A császári hadak beszálltakor adószedő s élelmi biztos vola, majd később két évig Tököli embere, kivel Oláhországban járt, s kinek alsóvidéki csatáinál szemtanú volt. Sok nevezetes dolgot látott és sok kitűnő embert ismert. Az eseményeket nyomban bejegyezte naplójába, híven, de szárazán, kevéssé részletezve. Hanem bár magyar izmodora sem igen jó, mégis érdekes e napló, melyben többi közt a kuruczok életmódra, hadviselése és táborozására nézve sok új adatot nyerünk. Thaly Kálmán megjegyzi, hogy Almády István jóval tovább élt naplója befejezési événél. Egy a budai kamarai levéltárban előforduló névsor 170- ból említi őt az erdélyi exulansok közt. Akkor Rákóczi mellett küzdött. Ez előadás után Thaly K. indítványt tett,hogy miután néhai Nagy István hétszemélynök becses kézirat, gyűjteményt hagyott hátra, melyhez igen kedvező feltételek mellett juthatna az akadémia, küldjön ki több tagot e gyűjtemény megtekintésére. — Ez indítványt egyhangúlag fogadták el. Végül megemlítjük, hogy a jövő hétfői ülésre egy értekezés van bejelentve: a Kruspér Istváné, e caimml: „A Schwerd féle comparátor egy módosított alkalmazásáról.“