A Hon, 1868. június (6. évfolyam, 127-148. szám)

1868-06-10 / 133. szám

lett a Székely­föld egy részén keresztül Bras­sóba vezetendőnek határozván , és Hadrévről M. -Vásárhelyre, Kis-Kapusról Szebenbe egy-egy szárnyvonalat rendelvén. Miután pedig a miniszteriális válasz engem arról győzött meg, hogy a közl­ekedési miniszter úr talán hajlandó, eltérve saját tervezetétől, az erdélyi vasútvonalnak más irányt adni ; — leg­alább én válaszában nem látom azt, hogy terve­zetéhez szilárdul ragaszkodnék, szükségesnek találtam ezen vonalat illetőleg némely védveket avégett előhozni, hogy az által, másoknak, jele­sen szakértők, és tekintélyeknek alkalmat szol­gáltassak helyesebb észrevételek tételére. Az erdélyi vasútvonalat illetőleg, mely foga­lomhoz, legalább az én nézetem szerint, ösztön­­szerűleg hozzá van kapcsolva a keleti kereske­delem fogalma, — az eszme első feltámadása óta, szembe a szebeni Bach, és Schmerling féle tervezetekkel, egy vélemény uralkodott, az, hogy a keletre vezető erdélyi vasút természetes, legegyenesebb vonala a Kolosvárról Tövisen által N. -Küküllő völgye hosszában Brassóba vezeten­dő vonal, az eszme születése ólta nem csak Érd, minden magyar, és székely városai, nemcsak min­­­den megyék, székely székek, s Erdély kormány­széke, nem csak Erdély és Magyarország min­den iparkamarái, és gazdasági egyesületei, nem csak minden szakértők, és katonai tekintélyek ezen vonalat állították czélszerűnek, minden ér­dekeknek megfelelőnek , a keleti kereskede­lemre nézve legegyenesebbnek, hanem ő Fel­sége a király is azt ismerte el minden igazságos igényekkel megegyezőnek , sőt maguk az erdélyi képviselők is ezen vonalat nyilvánították Erdély érdekeit kielégítőnek, és annak felállításáért 866-ban az országgyűléshez petizionáltak is. Honnan mégis ezen ingadozás a miniszteriális válaszban ? — mi rejlik alatta, hogy a miniszter úr a vasút­vonal megállítása kérdését az az után teendő kipuhatolásoktól, és mérésektől tételezi fel? A miniszter úr jól tudja, hogy ezen a vona­lon semmi áthághatatlan, de még rendkívül költ­ségbe kerülő akadály sem létezik­, mert tervezetébe azt felvette ; a miniszter úr jól tudja, hogy ezen vonal legczélszerű­bb, legegyenesebb, minden érdekeknek megfelelő, és a keleti keres­kedelem eszméjének kedvező, mert a miniszter úr több minőségben írt alá kérelmeket, melyek tárgya ezen vonal megállítása volt, —• avagy ta­lán az annyi tekintélyek által oly hosszú évek során, minden időben, minden tétovázás nélkül jónak, czélszerűnek ismert vonal most egyszerre vált ros­szá, czélszerűtlenné ? — úgy hiszem, azon okok, melyek ezen vonal mellett eddig viaskod­tak, most is épségben állanak, s meglehet ma­gam csinálok magamnak rémképeket, midőn a miniszteriális válaszban ingadozást látok, — miután azonban más erdélyi vonalak építéséről, s illetőleg a régi tervezettőli elállásról igen gyak­ran hallhatni észrevételeket, reménylem, meg fog bocsáttatni nékem, ha a miniszteriális terve­zet mellett egy pár szót koczkáztatok. (Folytatása következik.) Pest megye június 9-ki évnegyed b­izottmányi közgyűlése. A megyeház nagy termében nem gyűlt oly nagy számmal egybe a megye közönsége, mint minőt a vásár és egyes előforduló tárgy fontossá­gától várni lehetett. Reggeli 10. órakor nyitotta meg Liptay Béla báró elnöklő főispáni helytartó az ülést, megem­lékezvén [i^gr­ófi^“anmegye küldöttséget küldött királyi é­s felségéhez, mely a megye kö­zönség szerencsekivánatát kifejezte. Megnyitó beszédében a megye vagyoni állapotáról is em­lítést tett, mely szerint a vagyonosság utóbbi időben kedvező fordulatot kezd venni. Ezután I. Beöty Lajos l-ső alispán évne­gyedes jelentését olvasta föl gr. Ráday László főjegyző, melyben Vályi Szabó János halála föl­­emlitésén, beadott s elintézett beadványok elin­tézésén kívül fölhozatott, hogy a t. tisztviselők, kik félévig nem működnek, hivatalukról lemond­janak. A jelentésből értesülünk, hogy részint a megye lakosságának, részint a megye bör­tönében levő foglyoknak egészségi állapota ki­elégítő.­­ Továbbá, hogy az árva vagyon még nincs összeírva , a küldöttség még min­dig működik az ügyben. A szaporodásra néz­ve a halálozás fölött kedvező a születési arány. Az is kitűnik a jelentésből, hogy a megye lakos­sága majdnem 20000,000 frttal van hátralékban az adóval, s hogy három hó óta semmi különös kereset elő nem fordult. A megye területén 5 század katonaság van elszállásolva. A megyét ez évnegyed alatt elemi csapások is látogaták. Új­kécske környéke egy részét mintegy 1200 hold földet a Tisza vize borított el , a Duna pe­dig Bogyiszló a Tasnád községénél árasztott el ugyanannyit , míg másutt a tűz­csapások sem ma­radtak el. A jelentésben a nagykőrösi eset is előfor­dulván, Nyáry Pál az iratok fölolvasását indítvá­nyozza, miután a zavargásból is némelyek poli­tikai tőkét akartak volna faragni. Az iratok fel­olvastatnak. Az eset, az egész zavargás tüzetesen le volt írva maga idején minden lapban, itt csak meg­­említjük Nyári Pál szavait, hogy : Az egészből az tűnik ki, hogy politikai czél­z­atnak híre hamva, csak a nép értelmetlensége lát­szik ki az ügyiratokból. S Földvári II. alispán­nak a megye megelégedését akarta kimondatni, hogy az elharapózó árnak a rend helyre­állitása által ügyesen véget vetett. A rend biztosítéka a szabadságnak. A ki a rendet támadja meg, az a szabadság megtámadója is egyszers­mind. Rosszallólag nyilatkozik indítványozó Körös­ város hatóságáról, mely a népet korábban felvilágosíthatta volna,hogy­ a legelőt saját maga el nem veheti, hogy meg kell várni a királyi tábla ítéletét, mely az ügy felett érdemlegesen határozni fog. Ezután következett II. A kir. belügyminisztéri­um 858 sz. értesítése királyné 0 Felsége szeren­csés szülése s úgy ő Felségének, mint az ujon­­szülött főherczegnőnek egészségi állapota tár­gyában. Felolvastatik III. a) A királyi belügyminisztérium 1096. sz. rendelete, mely mellett a f. évi ápril 7-kén szen­tesített I. és III. t. czikkelyek kihirdetés végett megküldettnek. Ez iratok felolvastatnak. b) A kir. pénzügyminisztérium f. é. 778. sz. rendelete, mely mellett a f. évi ápril 7 én szen­tesített II. tczikket kihirdetés végett megküldi. Felolvastatnak IV. A kir. belügyminisztérium i. e. 728. sz. rendelete külföldi­­ tartományok hatóságaival magyar nyelveni levelezés tár­gyában. V. A kir. belügyminisztérium 2181. sz. rende­lete más törvényhatóságok területére menekvő gonosztevők üldözése s elfogatása iránt. VI. A földmivelés, ipar és kereskedelmi mi­nisztérium f. é. 5020. Bz. rendelete, a súly és tirmértékek hitelesítésének ellenőrzése iránt. Az iratok felolvastatnak. Ez ügyben Nyáry Pál in­dítványára küldöttség küldetik ki. VII. A kir. belügyminisztérium f. é. 764 sz. rendelete a demokrata­ körök betiltása ügyében. Felolvastatik. A belügyminiszter e rendelete majdnem há­rom órai vitára adott alkalmat. Először is Nyáry Pál szólalt föl. Megelőző beszédében szépen fej­ ÀeJ>~-Le.i o2SïÆ^|;BaKra,nmert ^ésön jutottunk a szabadság ismeretére. A magyar szabadság kezdete nem a mult századokra szorítkozik mi­dőn privilegiált egyének élvezhették , hanem 1848-ra tehető, midőn az egész nemzet szabad lett. A szőnyegen forgó tárgyra nézve azt sem tudja szóló mit hozzon fel. Sem Wenckheimet nem ak­arja védeni, sem a demokrata kör eljárá­sát nem találja korrektnek. Mi szüksége volt a demokrata körnek szabályokra ? Mi szükség volt e szabályokat felterjeszteni ? Természetesen ha a miniszterre bízzák, a miniszter ki is törült, a­mi neki nem tetszik. 1848-ban is volt „ellenzéki kör“ a „konser­vativ gyülde“ ellenében, de még az akkori tulle­­yális helytartótanács sem tett kifogást, mert nem bízták rá, nem adtak alkalmat, hogy bele­szóljon. Pedig az ellenzéki körnek is volt czélja, melyet ki akart vinni és kivitt. Ki merte volna az egyéni szabadságot megsérteni ? — úgy hi­szi szóló, hogy a demokrata kör csak nem akart constituált hatalom lenni; azért az erőszakkal való feloszlatást nem helyesli, mert a kormánynak csak akkor lett volna joga ezt tenni, ha a de­mokrata kör mást akar s azt a mást másként akarja végrehajtani, mint ahogy a törvény en­gedi; szólt az országgyűléshez indítványoz kér­vényt, hogy az egyesületi törvényt, mely nálunk még nincs, létesítse. R­á­k­ó­c­z­y főjegyző Nyáry Pál szavaira tesz megjegyzést s mint a demokrata­ körnek szintén egyik tagja, védi a kör eljárását. Fejtegeti, hogy a demokrata kör alapszabályait csak tudo­más végett terjesztette föl. Erre nézve példát 1845-ből merített, midőn a védi­gylet szabályait tudomás végett a helytartó tanácsnak is fel­küldte. Ha a város hatósága máskén terjesztette föl az alapszabályokat, a hatóságot éri a hiba. Hosszas beszédében fejtegeti az incriminált pas­­sust, mely miniszter urnak nem tetszett, de me­lyet alkotmányos államban megtámadni nem le­het. Vagy van alkotmány s ekkor nincs jog, hogy a 3-ik §. miatt a democrata­ kört feloszlas­sák vagy feloszlatják, de akkor ne akarják rá­fogni, hogy alkotmányos országban élünk. Ha a demokrata kör tagjai vétettek vagy vétenek, a büntető hatalom megfenyíti. A nagyon nagy elővigyázat néha megfojtja a gyermeket. A demokrata kör három hóval a rendelet előtt hirdette alakulását s alapszabályait, melyet a miniszter láthatott ; — három hónapig működött is, és csak három hónap múlva jut eszébe szuro­nyokkal szétugrasztani. Rosszul esett, hogy a pesti demokrata kör példájára a vidéken mint­egy 50 demokrata kör alakult. Egyet tűrni lehe­tett, a sok, még többre szaporodhatása, szeget szúrt. Szóló jogtalannak tartja a miniszter eljá­rását. Halász Boldizsár Rákóczy szavait fej­tegeti s a demokrata kör illetőleg Nyári Pál sza­vaira megjegyzi, hogy egészen más tanácsot kérni s más megmondani, hogy íme ezt akartam. Almássy Sándor. Félelemmel vádolja a minisztériumot,mely ellene van,hogy a nép fölvi­lágosodjék. Fejtegeti, hogy a demokrata körök felvilágosítani akarják a népet, miután még a sajtó a népet nem képes teljesen felvilágosítani, miután a nép nagy része olvasni nem tud vagy ingyen kap újságot, mel­lyel nem szabadelvű eszméket szív magába. De a kormánynak nem tetszik a demokrátia név, ez az ok. B Liptai Béla főispáni helytartó visszauta­sítja, mintha a kormány félne vagy pedig nem szeretné a demokratiát. Demokrat alapon áll, de a demokratiát a szabadság s egyenlőségben látja. Már pedig nem tudja,hogy még mi előjoga volna egyik vagy másiknak a törvény előtt. A czimek s a született felsőházi tagságot maga sem tartja korszerűnek s szívesen eltörülné az elsőt, s meg­változtatná a másodikat. Demokratának tartja len a rU*“''Krataságho'z,hogy valaki comis voya­­geurként vidékre utazgasson s izgasson. Ivánka több pontban pártolja a főispáni helytartó szavait, miután mostanában divatba vet­ték némelyek az „aristokrata“ czímet minden­kire tukmálni,aki nem egy véleményen van velük, különben Nyári Pál indítványát pártolja az egye­sületi törvény­hozatala sürgetése iránt. Ráday László nem pártolja a miniszté­rium eljárását s szabatos beszédében Nyári Pál indítványához csatolja még, hogy a megye a mi­nisztériu­m ilynemű rendeleteinek foganatosításá­ra segédkezet nem nyújthat az egyesületi törvé­nyek hozatala előtt. Még Lovasy, Fáy Béla szólottak a tárgyhoz s aztán a többség Nyári Pál indítványát fogadta el Ráday szavai hozzáadásával, melyet a főispán ki is mondott, mely szerint : Pest megye közönsége az egyesületi törvény mielőbbi hozatala iránt az országgyűléshez kér­vényt intéz, addig is kijelenti, hogy a miniszté­riumnak eljárását nem pártolhatja és ilyetén ren­­deletei foganatosítására segédkezet nem nyújthat. A gyűlés ma 3 órakor délután ért véget. A hátralevő tárgyak holnap és holnapután folyta­tott közgyűlésen fognak elintéztetni. Hazai belügyek. Szep-Demeter. jun. 1. Középszolnok megye bizottmánya mult negyedévi ülése alkalmával széttekintett honatyáink három évi küzdelem tel­­jes működése folyamán, s maga elibe állitá kép­letül azon nagy fájdalmakkal szült idétlen cse­csemőt, mit a jelen képviselőház versünk fátyo­los majoritása a nemzet számára oly mesterileg teremtett. Miként mondatik e csecsemőnek hi­vatása lenne gyökeret verendő nagysága s le­endő hatalma által Árpád ivadékit minden vi­szontagság ellen megóvni, s még fel nem adott jogait biztosítani, közös ü­gyes és megdelegált al­kotmánynévvel és czimmel. A bizottmány e csodaszülöttet, férfias higgad­­sággal vizsgálta meg, s úgy találta , hogy e kedves kisded teljesen nyomorék, m­int ilyen nag­gyá és hatalmassá válogatott egyeseket igen — de a nemzetet boldoggá nem teheti, va­lamint az Európaszerte mutatkozó­­ zivatarok el­lenében biztos támpontot nem szolgáltathat. Eme nem ok nélküli aggodalmakat azonban ősz vezérünk László Imre viharos tetszéssel fo­gadott indítványa sok tekintetben enyhítő, czá­­folhatlan logikai következetességgel meggyőzvén a bizottmányt , hogy hazánk összes népei jólé­tének dönthetlen alapja — egyedüli kutforrása— s teljes biztosítéka az erőteljes 48-iki alkot­mányban rejlik, indítványozza tehát : mondja ki jegyzőkönyvileg a bizottmány , hogy az 1848-ki alkotmány teljes visszaállítását óhajtja, mely az ország önállóságának egyedüli biztosító alapja, s annak mielőbbi életbeléptetéséért — a törvényes korlátokon belől — kész teljes erejé­vel működni, mely indítvány el is fogad­tatott. S mind ezek daczára mi kisértetett meg e me­gyében ? Deákkor toborzása. E férfiak alakuló gyűlése Tasnádon mult hó 24-én tartatott meg , s kik vettek részt e fontos tanácskozásban ? nagyobb részt a szolgabirók által rendeletileg behívott községi elöljárók ! Eme ünnepélyes alkalomra a Zilahról segítsé­gül kijött tag által hozott térkép forgott köz­kézen, mely valakinek magán szorgalma folytán, hihetőleg a nemzetiségek mondva készült terü­let szerinti mikénti elhelyezését ábrázolta, a tér­képnek hi­vatása volt kimutatni a magyar ele­meknek — idegen fajok által körülvétetését, — melyet most határozottan úgy mutattak b­e — a hívők előtt, „hogy ez az Asztalos ellen véghez vitt vizsgálat nyomán kiderült elágazását ábrá­z­olta a forradalomnak, minek az ellenzék ma­­chinatiója folytán Asztalos kezdeményezésére általánosan ki kellett volna törni, de mi szeren­csésen megbicsittatott. Az ily pártfegyverek megbirálásához s az ek­ként elérni vágyott czél szeplőtlenségéhez azt hiszem nem kell több bizonyítvány ! N. G. Az erdé­yi unitária vallás­közönség fő­­gondnokának felirata a vallás-és köz­oktatási miniszterhez az unitária egyház és iskolák országos segély­­zése ügyében. Káli Nag­y Elek az erdélyi unitárius valláskö­zönség főgondnoka e feliratában mindenekelőtt azon általános fájdalom és megütközés érzületé­nek ad kifejezést a felett,­­ hogy a törvényesen bevett unitária egyház részére semmi kiadást sem foglal magában a folyó évi államköltségve­tés, s hogy azon 3000 frtnyi tételt is kitörülék, melyet a közoktatási miniszter javaslatba hozott volt. Megemlítvén, hogy az erdélyi királyi főkor­­mányszék az államköltségvetésbe leendő felvé­tel végett e czélra 25,000 frtot hozott javaslat­ba a közoktatási minisztériumnál, az unitárius vallásfelekezet állását, viszonyait, valamint a ne­velésügy körüli áldozatait következő hiteles ada­tokkal iparkodik felvilágosítani : Erdélyben az unitárius vallásfelekezet népes­sége 52 ezer lelket felülhalad, mely mind magyar nemzetiségű, még pedig többnyire szegény sor­sú székely. Van az unitáriusoknak 106 községben ugyan­annyi ekklesiájuk, melyekhez 160 filiák tartoz­nak. Minden ekklesiában népiskola van papi minősültséggel bíró tanítókkal. Ezenfelül van az unitáriusoknak Toroczkón al-, Tordán és Szé­­kely-Kereszturon közép-, s Kolozsvárott theolo­giai tanintézetük, összesen 5055 tanulóval. Mindez valamint az egyházi kormányzat és törvénykezés is, az unitáriusok alapítványaiból és évi adakozásaiból tartatnak fenn. Az egyházi adminisztratio, úgy a falusi isko­lákon felüli tanodák költségei a mostani szegé­nyes ellátás mellett, és csak úgy fedezhetők, hogy azokhoz az egyes ekklesiák saját iskoláik és papjaik külön gondoskodása mellett évenkint 3920 ft 90 krral járulnak, tehát a terveze­t, de kitörölt 3000 ftnyi államsegélyzés még csak erre sem volna elég. Kimutatja ezek után, hogy e súlyos terhelte­­t s mellett is csak igen csekély fizetések s ellá­tások telnek ki : p. o. a püspök évi fizetése csak 840 ft, az egyházi főjegyzőé, mint püspöki he­lyettesé csak 115 ft 50 kt, a valláspénztárnoké pedig 420 ft s így tovább. Felemlítvén még azon rendkívüli terheket, me­­lyek min­t a templomok, tanodák s egyéb egy­házi épülete­k építése és fenntartása, az unitáriu­sok vállaira nehezednek, — megemlékezik ar­ról is, hogy a lefolyt kedvezőtlen időszakban könnyű lett volna az unitáriusoknak is tetemes államsegélyben részesülni, ha az autonómiát koczkára tenni meggyőződésükkel és hazafias érzületekkel összeegyeztethetőnek találták volna.Minden vallásfelekezet részesül államsegélye­ken, egyedül csak az unitárius van abból kire­kesztve, holott épen ez az , mely sem országos sem fejedelmi adományozást nem bir s népessé­géhez aránylag a legtöbb iskolát és tanintézetet tart fenn. Azon ezimekre térvén át, melyek alatt az or­szágos segély az unitáriusok részére kiszabandó volna, miután az erdélyi evangelika lutheránus hitfelekezet segély­zését ajánlja, melynek csak 1861-ben engedélyezett legújabb dotatiója is 16 ezer ftra rúg, és következő czimekből áll : 2) a püspöknek évenkint 6000 ft, 2) a püspöki helyettesnek működési pótlék gyanánt 900 ft, 3) az egyházi titoknoknak 1400 ft, 4) a püspök lakása s a hivatali iroda és irat­tári helyiség czime alatt 1500 ft, 5) a kilenp.v. esperesi működési pótlékául 300 ftonkint 2700 ft, 6) a szegény egyházak és népiskolák felsegó­­lésére 3500 ft, együtt 16,000 ft. Felhozván továbbá még, hogy az előterjesztett államköltségvetésben csak egy magára a német nyelvű és idegen szellemű nagy­szebeni állami gymnasiumra 18,000 ft kiadás van előirányozva s az erdélyi evangelika-reformata egyház részé­­re is 22,000 ft indítványba hozva, méltányos­nak­­­­­ TARCZA A szerelem bolondja­. Regény Jókai Mórtól. (Folytatás.) Ilonka helyet­ foglalt Melanie mellett a pausen­­sen s várta, hogy mi lesz ebből. — Én tegnap összejöttem önnek az édes­any­jával a nemzetgazdasszonyok gyűlésén. (Az Ínség óta Világosiné is tagja lett ez em­berbaráti társulatnak. Szegény, legalább egy pár órára kiverte a fejéből családi bajait, míg a más bajait elintézni segített.) — Édes­anyám említette azt. — De azt nem mondta, hogy önről beszél­t. — Nem. — Panaszkodott önre az édes­anyja, hogy milyen rész leány. Igen igen. Ne is nézzen rám azokkal a nagy kék szemeivel, ön rósz leány. Nem akar férhez menni. — Én nem mondtam, hogy nem akarok. — Igen , de ahoz nem akar menni, a­ki kéri. — De mikor nem kér senki. —Ah ! Hisz Bélteky mindennap odajár önhöz. — De tőlem soha sem kérdezett olyasmit, a­mire azt mondhatnám : itt a kezem. — Értem én azt, kedvesem. Mert ön olyan szemeket tud vetni az emberre, a­kit magától tá­vol akar tartani, hogy megfagy benne a lélek. Szegény Bélteky számtalanszor panaszkodott ön édes­anyjának, hogy oly fagyos tekintetekkel találkozik önnel, mikor komolyan akar önnel szólani, hogy nem tud hogyan bele­kezdeni, más­­szor meg, ha jó kedve van önnek, oly gunyoros és mindent tréfára vevő, hogy nem tud hogyan végezni. — Illik-e egy embert kínozni, a­ki szeret ? — Nem. Ezért igen helyesen cselekszem én, midőn nem akarok egy becsületes embert halála órájáig kínozni. — Ah, kedvesem, az nem úgy van, a­hogy ön azt leányés­szel elképzeli. Nem megyek féjhez, inkább meghalok, azt mondja a leány , aztán mikor a főkötő a fején van, akkor tudja meg, hogy mi van egy új világban? — Vagy mennyország, vagy pokol. — Azt mindig az asszony alkotja magának. Higgje el nekem kedvesem. Mert én megpróbál­tam mind a kettőt. Hibáztam első félhezmenete­­lemkor. Nem tudtam magamat oda­törni, hogy azt mutassam férjemnek, hogy szeretem. Elhide­­gültem iránta s megfagyasztottam őt­­ magát­; végre elváltunk egymástól mint két halott. Mos­tani eszemmel kárhoztatom akkori kedélyemet. Én oktalanul csináltam a kárhozatot férjemnek­­ és magamnak. Most egészen boldog vagyok. De­rült kedélyem magamat is boldoggá tesz és mást is. A férjnek soha sem szabad azt megtud­ni, hogy a nő szive hideg , még ha igaz is. — De hát mi czél van ezzel elérve ? kérdé a leány elbámulva, mint a ki e czélzatokat fel sem foghatá. — Az, hogy az ember : asszony ! Lemmingné szemei szikráztak e szónál. — Az ember m­a magának és mindennek maga körül. Nem az a titka a férhez menetelnek : na­gyon szeretni , hanem az, hogy : nagyon szeret­tenni. Ha nekem azt mondanák, hogy van egy férfi, a­kit ön imád , lebeszélném róla , az sze­rencsétlenség; de mikor azt mondják, hogy van egy férfi, a­ki önt imádja, ahoz menjen hozzá, mert az nagy szerencse. — Köszönöm a jó tanácsot, asszonyom , de én várni fogok addig, míg a szerencse és a sze­rencsétlenség összetalálkozik. — A­míg találkozni fog egy férfi, a ki önt imá­dja, s a kit ön is imád, kedvesem ! Sok ilyen szép sima arczu gyermek lett ránczos képű agg szűz e várakozásban. — S az aggszüzeket kinevetik , de nem sirat­ják meg. — Azt ön nem tudhatja kedvesem, hogy minő sivatagot viselnek azok keblükön belül ? Ilonka büszkén kelt föl Melanie mellől. — Asszonyom ! Én azt tudom. Mert ezt a si­vatagot most is viselem már szivemben. Viselek szivemben egy ember nem lakta sivatagot; a­hol nem találok egy leszakítani való virágot, egy megpihenni való árnyékot ; a minek köze­pén elülök magamban és nem látom a láthatárát sehol ; —­agg szűz vagyok én már ; a ránczokat érzem arezomon, mikor még tükrömből nem lá­tom ; s ha nem keserít el az, a­mi belül vagyok ; attó* 1, a mi kivül leszek, már nem borzadozom. Lemmingné úgy olvasott ennek a leánynak a szivében, mint a nyitott könyvben. Engedte őt hazamenni. Ilonka pedig azután is jó kedvű volt otthon , s ha jött a kelletlen udvarné, nem volt hozzá ke­gyetlenebb, mint máskor. Mi tudjuk jól, hogy Béltekynek nem törte el semmi csontját ez a kegyetlenség. Ne lett volna csak Harter Aladár végrendelete a kezében, nem fájt volna az ő szive Ilonka szép szemei miatt. Seperjük ki az „ilyen“ szívfájdalmas emberek után a szobát ! Éjenkint aztán, mikor álmatlan fekhelyén he­verve, egyedül találta magát az ifjú leány ab­ban a végtelen nagy emberlaktalan sivatagban, elővették az elfojtott keservek. Minthogy szeret­ni nem lehetett, kénytelen volt gyűlölni. Gyűlö­­­lete tárgyát maga elé hozni. Azt, a­kit annyi­szor látott álmában, annyiszor került ébren , a ki elöl futott , a kit mindenüvé magával vitt, a kinek meg nem tudott bocsátani soha, s a kit el nem tudott felejteni soha. Az ám nem hizelgett, az megbántotta durván, vakmerőségével. Megbántotta őt akkor, a­mikor ha nem tisztelte benne a szűz hajadont, tisztel­nie kellett volna benne a szegénységet ! kinek nem arczát kellett volna , nem csókjával, nem megalázni ; de kezét, de kényeivel, de megszen­telni ! De mikor e nyomorult ficzkónak még a go­nosztettében is több erény van, mint annak a másiknak a jótéteményében. Szeretett­­ őrült volt. Aztán meg is bűnhődött érte. Megbűnhődött úgy, a­hogy férfi még soha. Megverte egy leány. Megverte egy asszony előtt. Jól mondta, hogy meghalt , mert ezzel meg is kellett halni, úgy kellett neki. Bár hoznák már halál hírét. Bár mondanák már, hogy el van temetve , — hogy aztán megsi­rathatná kedve szerint ; — hogy bebocsáthatná szobájába ismét, hogy helyet adhatna szűzi fek­helyén — a halottnak, —­ a léleknek ; a­kit úgy gyűlöl, úgy gyűlöl most, hogy majd a szive sza­kad m­eg érette. Ha egyszer halott fog lenni , akkor jó enge­delmes fiú lesz : nem csapong tétova, nem lesz csapodár : nappal nem kell őt félteni ; este ott­hon marad , ügyel egyetlene szavára : „jó légy : olyan légy, a­milyennek én akarlak, ártatlan, szelíd, és nemes ; aztán csak engem szeress ; aztán majd lassankint egymáshoz vénülünk mind a ketten ; s aztán majd egyszerre megha­lünk mind a ketten, akkor majd te is meghal­hatsz igazán , addig még sokáig idefenn kell ma­radnod, mak­ettem, körülöttem, szivemben , hült porod odakinn a hideg földben..........“ (Folytatjuk.) Magyar tud. akadémia. (Junius 8-diki ülés.) (d.) Hétfőn a bölcsészeti, törvény- és történet­tudományi osztály ülése volt, melyet — a rendes elnökök rendes hiányában — ismét Horváth Cyrill vezetett. Ez osztály ülései egy idő óta érdekesebbek szoktak lenni a többiekénél, mit főkép azon buzgalomnak tulajdoníthatunk, melyet néhány tudósunk a hazai történelem buvárlati terén fejt ki. Most is két hazai tárgyú ily felolvasás volt bejelentve.Azonban még elébb egy már két ülésről el­maradt neveléstani értekezés került, szőnyegre. — Greguss Ágost olvasott föl egy részt Bras­sai Sámuel „Módszerének“ 2-dik és 3 dik ré­széből. Az ősz tudós ebben igen gyakorlati néze­teket mond el ama fontos tárgy fölött, hogy „mi­kép tanítsunk.“ Főképen a növendék értelmi képességét veszi e tekintetbe. Vagyis individuá­lissá teszi a tanítást. (Ez aztán — nézetünk sze­rint — a magán­nevelésnek több értéket tulaj­donít, mint a köztanod­a oktatásnak, a­melyben sokkal kevésbé vihető az ki, hogy mindig és mindenben szorosan a növendék értelmi képessé­géhez alkalmazkodjunk.) Tanácsai közül kiemel­jük főkép azt, hogy a tanításban egyik eszme mindig a másik folytatása legyen, és soha a nö­vendékeknek ne —• előlegezzenek. Brassai pél­dákkal fejti ki nézeteit, s munkájához k­é­t t­an­te­r­v­e­t is csatolt, mely bizonyára kellő figyel­mében részesülend mind azoknak kik a nevelés­sel ex professo foglalkoznak. Ezután Pesty Frigyes tartott adatokban és következtetésben egyaránt érdekes munkát a fölött, hogy a „temesi bánság“ elneve­zése jogtalan. Sem régibb törvényeink gyűj­teményében , sem okmányainkban nem fordul elő — úgymond — e közös név, mely alá Temes, Krassó és Torontál megyéket szokták foglalni. A bánság fogalma egy bánt föltételez, már pedig a területen egykor két bán is lakott : a lugosi és karánsebesi. 1368 ban Nagy Lajos királyunk Koroghi Fülpös Lászlót fölmenté a bolgár bán­ságtól és temesi főispánságtól, s e tiszt­ségeket Heem Benedeknek adományozta. Erre szoktak hivatkozni azok, kik a temesi bánság történeti jogosultságát vitatják. Azonban ez helytelen következtetés, miután ez okmányban a „banus“ és „comes“ szék épen meg vannak különböztetve. Történetiróink és geographiaink nem is említik többé a temesi bánságot, miután a három vármegye területe nem tartozott együvé E kerület a török­ világban a temesvári basa alá volt ren­delve. Midőn Leopold császár 1699-ben a magyar rendek megkérdezése nélkül köté meg a karloviczi békét­, e békeokmányban fordul elő a „temesi bánság nevezet, mint a melyet a tö­röknek engedtek át. E béke azonban nem ismer­hető el törvényesnek, mert magyar királyról szó sincs benne. Midőn Savoyai Eugén 1716. okt. 13-dikán Temesvárt visszafoglalá, s a passaro­­vici békét 1718. júl. 21 -én megkötök, akkor szakíták el határozottabban az úgynevezett „te­mesi bánságot“ az anyaországtól. A bécsi kor­mány önkényes műve volt az, mely akkoriban semmibe sem vette hazánk közjogait és integri­tását. Miután a visszahódítás birodalmi segél­­­lyel történt, a bécsi kormány messzeható tervei­re nézve alkalmasnak látszott e területet külön szakasztani. A temesi bánságot sajátlag Hi dik Károly alapitá, de sem ő, sem Mária Therézia nem viselték czimjét. 1722-ben, midőn a prag­matica sanctio elfogadtatása jön a bécsiek főér­deke, s midőn e miatt’sokféle kedvezménnyel áll­tak elő , magyar rendek a sérelmek sorában em­­liték, hogy a „bánsági“ három megye nincs kép­viselve. De a felszólalásoknak csak 1779 ben jön sikerök, midőn a három megyét végre visz­szakeblezék. Emlité az értekező a temesi bánság amaz uj árnyékát is, mely „szerb vajdaság“ czi­­men 1848 ban erőszakoltatott életre, s 1860-ban múlt k­­i. Az egész értekezésből történelmi ada­­tokk­al van kimutatva, hogy a temesi bánság el­nevezés magyar közjogilag sohasem létezett, s az egész nem is volt egyéb, mint a bécsi cabi­net törvénytelen s épen ezért múlandó crea­­turája. Az értekezőt zajosan megéljenzék­e közfigye­lemre méltó munkájáért. Utána Thaly Kálmánnak kellett volna felolvasást tartani : „gróf Teleki Mihály és Pá­­pay János követségéről — Rákóczi részéről a lendor-fehérvári s­erdárhoz 1709-ben? Ezt azon­ban — az idő előre haladván — jövőre halasztá, s helyette most P. Szathmáry Károly is­mert írónknak egy érdekes ajándékát mutatta be : Al­m­á­d­y István kurucz vitéz nap­lóját, mely külsejére nézve is sajátszerű könyv. Hosszában négyrét hajtott fóliánt, pergamentbe hajtva. Ez alakot kétségkívül azért nyeré, hogy írója mindig magánál — a tarsolyban — hordhassa a táborozásban. Az ajándékozó egy kis ismertetést is csatolt e naplóhoz. E szerint : az Almády család már a 15 dik században is szerepelt Erdélyben ; Doboka­ megyéből való, hol a család utódjai máig is bírnak. A napló írója I. Apafifi Mihály bizal­mas embere volt, s midőn 1867-ben Lothringen Károly­ig Erdély meg­szállására indult a császári hadakkal , ő adta át a herczegnek Apafii aján­dékát, a két paripát. Naplója ép ez eset leírásán (1867. okt. 7.) kez­dődik s 1694. dec. közepén ér véget. A császári hadak beszálltakor adószedő s élelmi biztos vo­­la, majd később két évig Tököli embere, kivel Oláhországban járt, s kinek alsóvidéki csatái­nál szemtanú volt. Sok nevezetes dolgot látott és sok kitűnő embert ismert. A­z eseményeket nyom­­­ban bejegyezte naplójába, híven, de szárazán, kevéssé részletezve. Hanem bár magyar izmodo­­ra sem igen jó, mégis érdeke­s e napló, melyben többi közt a kuruczok életmódra, hadviselése és táborozására nézve sok új adatot nyerünk. Thaly Kálmán megjegyz­i, hogy Almády Ist­ván jóval tovább élt naplója befejezési événél. Egy a budai kamarai levéltárban előforduló név­sor 170- ból említi őt az erdélyi exulansok közt. Akkor Rákóczi mellett küzdött. Ez előadás után Thaly K. indítványt tett,hogy miután néhai Nagy István hétszemélynök be­cses kézirat, gyűjteményt hagyott hátra, mely­hez igen kedvező feltételek mellett juthatna az akadémia, küldjön ki több tagot e gyűjtemény megtekintésére. — Ez indítványt egyhangúlag fogadták el. Végül megemlítjük, hogy a jövő hétfői ülésre egy értekezés van bejelentve: a Kruspér Istváné, e caimml: „A Schwerd féle com­­parátor egy módosított alkalmazásáról.“

Next