A Hon, 1869. november (7. évfolyam, 252-276. szám)
1869-11-02 / 252. szám
252. szám VII., évfolyam. Reggeli kiadás. Pest 1869. Kedd, nov. 2. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: A hasábos ilyféle both sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . 30 „ Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: X hónapra ............................................2 frt. 3 hónapra ...... ,6, 6 hónapra ......................................12 „ Az esti kiadás különküldéséért felülfizetés havonkint................................................30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. PEST, NOVEMBER 1. Jelen számunk a honvédzászlószentelés ünnepélye alkalmaitól, rendkívüli számul jelen meg. A pesti honvédzászló. Vájjon véletlen volt-e , vagy szándékosság, hogy a midőn bánkódó alakok egyenkint, könnyes szemekkel, roskatag lábakkal szállingóztak kifelé a sírkertbe, megvinni kegyeletadójukat a halottaknak, még mielőtt a temető csendét a szokásból, alkalmiságból tömegesen hullámzó közönség felzavarná, és megemlékezni saját halottaikon kívül a nemzet halottairól is, ahogy ugyanakkor jött egy honvéd csapat szép rendben, díszruhában, harsogó zenével szemközt reájok, Budán, Mátyás templomában, zászlajának felszenteltetését ünneplendő ? Én örömmel teszem föl, hogy az szándékosság volt, mert akkor azt jelenti, hogy: ti, kik a sirkert ajtaján azt a jelszót olvassátok, hogy „feltámadunk“, ne feledjétek, hogy az eszmék feltámadását jelenti az tulajdonképen ! Hogy lelkünk feltámad, az hit, hogy az eszmék feltámadnak, az tudás. Íme a honvédség meghalt száz meg száz csatában, meghalt Világosnál, meghalt Komáromnál, halott volt húsz éven keresztül, annyira halott, hogy még sírját megkoszorúzni , még nevét áldani sem volt szabad; tettét a földről, emlékét a szívekből, eszméjét a levegőből ki akarták irtani, — és mégis a honvédség feltámadt, mert a honvédséget nem lehet megölni. Íme mi első honvédzászlóalj, itt vagyunk, szervezve vagyunk, körünkben régi honvédet szép számmal és szép érdemekkel bírunk, és megyünk jesküt tenni, hogy azon zászlót, mely a 48-adiki alakra készíttetett, a 48-adiki hűséggel és vitézséggel fogjuk védeni mindenkor. Ezt jelenti ama találkozás, hégy azért üdvözölve 1869-diki első honvédzászlóalj ! — szívből kiáltja ezt feléd az 1848-adiki első honvédzászlóalj egy igénytelen tagja. Őszintén, a legkisebb utógondolat, minden tétova nélkül kiván nektek, uj honvédek, egy régi honvéd szerencsét hivatástokhoz, s oly buzgóságot a törekvésben, de több sikert az eredményben, mint nekünk osztályrészül jutott. Az 1869-diki első honvédzászlóalj vitézei cserágat viseltek csákóikon, harsogó zene kisérte őket Budavárába, és mikor a zászlót, már felszentelten, hozzájok a templomból kivitték, hangos éljen reszketteté meg a levegőt. Mit jelentenek ezek? A cserágat polgári erények jelvéül hozták szokásba a rómaiak. Emlékeztessen az titeket is honvédő vitézek,mindenkor arra, hogy nem csak katonák, hanem egyszersmind polgárok vagytok, sőt katonák csak azért vagytok, hogy polgárok lehessetek, hogy megvédjétek tűzhelyeiteket, családaitokat, országtokat mindennemű ellenségtől. A harsogó zene arra int titeket, hogy örömmel teljesítsétek kötelességteket, csüggedés nélkül viseljétek a fáradságot a laktanyán, és vidáman menjetek — ha menni kell — a csatába. Az a zászló végre — (nem csak én mondom, a felavató főpap mondta a felavatás alkalmával) — az a zászló: a nemzet. Jaj nektek, ha e zászlóhoz hűtlenek lennétek ! a történelem átka kisérne gyalázatos sírotokba; — de dicsőség nektek, ha hozzá minden esetben, az élet bármi körülményei közt hívek maradtak! a történelem áldást mond akkor reátok, és büszkén hordozza neveteket nemzedékről nemzedékre. Az 1869. October 31-dikén felszentelt honvéd-zászló szalagán e szavak himezvék : „királyért és hazáért.“ — Épen mint 1848-ban. Csak azzal a különséggel, hogy akkor esztelen irigyek távol tartották a nemzetet az uralkodótól, kihez mint jogainak természetes őréhez ragaszkodott, ki a viharos tengert lecsillapíthatta volna, amig ma áldott kezek. Erzsébet királyné kezeiből került e szalag, az ő ujjai érintették először a felszentelt zászlót, és az uralkodó második énje mosolygott bizalmat azon csapatra, mely zászlaját a királynétól nyerte, és arra a királyné jelenlétében tette esküjét. De nemcsak az alkotmányos király, a nemzet is bizalommal van az uj honvédség iránt. Félreértésben vannak akik azt hiszik, hogy aki egyetmást a mostani honvédség körül megró, az a honvédséget rója meg. A honvédség eszméjének nincs köztünk magyarok közt ellensége; akit a magyar honvédség eszméje nem hevít, az nem magyar. Megrójuk az alakításban, a szervezésben, a végrehajtásban a mi előttünk nem helyesnek látszik, épen mert őszinte barátai vagyunk a honvédségnek, mert féltjük az eszmét, mert annak tisztaságában,magasztosságában helyezzük legfőbb reményünket. Mi is, kik téglaszín nadrágtokat, nedves laktanyátokat, hibáitokat, hiányaitokat emlegetjük, mi is bizalommal tekintünk reátok, uj honvédek; legyen előttetek értéke a mi véleményünknek is, mert mi is a nemzet tagjai vagyunk. Hangos éljenzés üdvözölt ma titeket Mátyás temploma előtt. Az az éljen a jövőés a jövő a tietek. — Nem irigyli azt senki tőletek, sőt szívből kívánjuk mindannyian, hogy az a jövő fényes legyen, mert az egyszersmind a hazának is jövője. Tőletek függ, hogy fényes legyen. A mai honvédségnek nem az a hivatása, hogy a háború iszonyai, a katonaélet sanyarúságai közt vértanúvá legyen, hanem az, hogy alapját képezze egy erős polgári önvédelemnek, mely feléa műveit világ törekszik, s mely megvéd a nélkül, hogy koldussá tenné. Nem a katonákat, a polgárok polgárikatonákká képzőit, a legyőzhetlen önvédelem Kárpátoktól Adriáig nyúló ágainak törzsét éljenezte meg bennetek a közönség. Egy ily önvédelmet teremteni: ez volt a 48-diki honvédség rendeltetése is. Már élt alakításában az osztályegyenlőség, szervezetében a szolgálati idő leszállítása, szellemében a gondolat szabadsága; már közel volt ahoz, hogy a katonai fegyelem és a polgári szabadság közt a határvonalat pontosan meghúzza; ahogy a nagy átalakítást be nem végezhette, abban csalódás és az idő gátolta meg. Az 1869-diki honvédségnek még nincs csalódása, és még van ideje. Használja fel azt a honvédség saját testülete, és a haza hasznára, és mindenki nyugodtan kel föl a honvéd sírokról, melyeket könnyeivel áztatott, és örömmel fogja kiáltani: „Feltámadott !“ Kunsági. TÁRCZA. HONVÉDDAL. írta Dr. BARSI JÓZSEF, zenéjét szerző THERN KÁROLY. Először előadatott a pesti honvéd z. a. zászlószentelésénél 1869. évi oct. 31-én. Honvéd hite és reménye És szerelme — a Haza . Értté élni, értté halni, Üdvözölni általa. Ez a honvéd hivatása. Ez a honvéd hitvallása. Harcz- és győzelem-dala:— Éljen, éljen a Haza ! És valaha szép hazánkért Szólt, tett, vitt, irt, remegett, S magasb, szentebb érdekünkért Balsors martaléka lett. Mind a honvéd előképe. Áltatok hir hazánk s népe Törvényt, jogot, hirt, nevet, Fogjunk hát velök kezet! Árpád vezér s nagy királyok Hossza sora néz reánk. S mind a hősök, kik javadért Onták vérök, szent hazánk ; Ezer évnek vitézsége, Fáradalma, ■ dicsősége, Drága kincsül szállat ránk. S minden hős egy-egy apánk! Királyunk az első honvéd, S mi vagyunk hü örhada; Igazság, rend- s szabadságnak Törhetetlen oszlopa. Vörösmarty szózatának Hős Petőfi lángdalának Élő magyarázata. Éljen a Király s Haza ! Térdre fiúk, könyörögjünk Istenünknek, szótalan; Adjunk hálát, kérjünk áldást, Győzelem s üdv nála van .Adjon áldást fegyverünkre „Vezéreljen győzelemre „S ha kell, legyen szivünk vére „Hazánk, Anyánk, váltság bére!“ Honvéd hite és reménye És imája, a Haza. Értté élni, értté halni, Üdvözülni általa, Ez a honvéd hivatása, Ez a honvéd hitvallása, Harcz- és győzelem-dala : Éljen a király s haza! Horváth János, magy. kir. honvédezredes, az első honvédzászlóalj parancsnoka. Horváth János Pozsonymegyében Zavaron 1815-ben született. Bevégezvén tanulmányait Pozsonyban, atyja, miután látta fiának katonai hajlamát, 1832-ben az akkori Frimont, utóbbi-ik számú Miklós huszárezredbe mint hadapródot beadta. Az akkori békés idő alatt az előléptetés nehezen haladt, s Horváth, bár kitűnő és szenvedélyes lovas katona, a fokozatos előléptetés utján csak 1848-ban lett századossá. Ezrede, mely ekkor Morvaországban állomásozott, parancsot kapott a hazajövetelre s itt a horvát mozgalmak előbbére, a horvát határszélre rendeltetett. A mint a bécsi kormánynyal az ellenségeskedés megkezdődött, s a honvédelmi miniszter a magyarországi katonai csapatok felett megkezdte rendelkezését : a Miklós huszárezred Görgei táborába osztatott be. Horváth 1848. nov. havában őrnagygyá neveztetett ki, s mint ilyen, Görgei által többnyire mindig különálló kisebb portyázó csapatok vezérletével bizatott, meg. 1849. januárban alezredessé, s a Sándor huszárezred parancsnokává lett, s részt vett ezredével Görgei minden hadjárataiban. Görgei seregében egy, az ellenség mozdulatainak kikémlelésére s megzavarására rendelt száguldó dandár létezett, melynek Horváth volt a parancsnoka, s mint jeles huszártisztet, Görgei majd minden hadi csínjainak kivételére őt alkalmazta, száguldó dandárával. Az ápril 19-diki nagysarlói győzelem után, midőn a magyar hadsereg zöme Komárom felmentésére sietett, e sereg jobbszárnyának fedezésére s a nyugati megyéknek az ellenségtől megtisztítására egy u. n. száguldó dandár alakíttatott Bátorkeszin, két század Miklós-huszár, ugyanannyi Ferdinand-huszár, egy zászlóalj Wasa sorezredbeli gyalogság Birsi őrnagy alatt, 2 század 39-ik zászlóalji honvéd s négy ágyúból, melynek parancsnokává Horváth János neveztetett ki. Az ifjú parancsnok csakhamar közszeretet tárgya lön. A katonai szigort a legmegnyerőbb bajtársi bizalmassággal tudta egyesíteni. Jún. 23-án a kis, de lelkesült és bátor sereg,feladata megoldásához fogott,60 sebes,fárasztó gyors menetben Lévának vette útját, ügyes hadmozdulatok által az ott tanyázott ellenséges csapatokat . Barsnál a Garamon átszoritván, néhány napig pihent és szervezkedett. Az ellenség ezalatt Nyitrán vett állást , élőcsapatait Verebélyen helyezte el. Amint Horváth az ellenség állásáról tudomást ven, rögtön Verebély felé indította dandárát, s huszárai visszaverték az ellenség lovasságát, csaknem az egészen Nyitra alatt fekvő Tormos helységig űzvén őket. Egy éjjeli pihenés után Nyitra felé vezette seregét Horváth, de az igen előrehaladt huszárok elárulták a magyarok közeledését, s az ellenség a galgóczi után Szécsényig hátrált Kimondhatlan volt a Nyitra városiak me, s a honvédeket vetélkedve kínálták szállással. Nagyszerű, ünnepélyes, meglepő jelenet volt, midőn a parancsnok 1600 emberből álló dandárát egyetlen nagy hadhomlokba állítván fel, „imához térdelj“-t vezényelt. Nagy csend állott be, s az örömittas nép az ifjú hős sereggel együtt hálát adott a mindenhatónak. Május 1-én fényes tánczvigalom rendeztetek, de már másnap ismét az ellen üldözésére vezette győzelemittas honvédeit, a hős parancsnok. A Szécsénytől mintegy félórányira fekvő vércsárda mögül kivezettek az ellen előőrsei, s a honvédek csatarendben nyomultak a falu ellen, de az ellenség nem fogadta el a csatát, s a Galgócz előtt felhányt szánszokba vonult, az országutat árkok s kőtorlaszok által járhatlanná tevén. A honvédek harczvágyát azzal csillapítá le Horváth, hogy,úgymond, Galgócz alatt megverekedhetnek. Minthogy azonban főereje lovasságból állott, s csupán két ágyúja levén, az országuton szintett támadást intézett, mialatt gyalogságát kocsikon szállítva, a várost megkerülni szándékozott, az ellenséget meglepni akarván. E tervet azonban az osztrákok észrevették, s meghátrultak, vagyis jobban mondva a Vágón nyakra főre átszaladván, Lipótvárba menekültek. Több fogoly, tábori szekerek, a dandár iroda a pénztárral együtt kézre került. A két ágyú folyvást tüzelt a hátrálókra, kik a hidat csakhamar felgyújtván magok után, egy részök talpakon s fenyőgerendákon menekült át. Galgóczon felette súlyos helyzete volt Horváth dandárának. Az előőrsök Lipótvár ágyú fő távlatába estek, s éjjel nappal folytonos tüzelésnek voltak kitéve. Galgóczon a lakosság között görcsmirigy ütött ki, 50—60 ember halt egy nap, a nép honvédek ellen zúgolódott, hogy a ragályos kórt ők hozták be. Ezt megtudván az ellenség, hogy a bajt még inkább növelje, Galgóczot röppentyűkkel akarta felgyújtani, mi részben sikerült is neki, mert az átellenben fekvő Beregszeg falut lángba bobtá, de Horváth erélyes intézkedése folytán csakhamar eloltást « ♦««, s a bokrok közé hasoncsuszó honvédek, a Vág melletti berekbe felállított röppentyű telep, tüzéreit lelődözvén, az a tüzelést abban hagyta. Ezek után Horváth dandárának feladatául tűzetett ki, hogy a Vág-vonalat Pöstyéntől egész Selyéig, több mint hat mérföld hosszában fedezze, azonfelül az ellenség átkelését mind Galgócznál, mind pedig Sempténél megakadályozza. Mindennek emberül megfelelt Horváth, sőt csapatai nem egyszer Vágón átkelve, csaknem Nagyszombatig riasztották vissza az ellenség portyázó csapatait. Egy táborozás alkalmával Szereddel szemközt fagalyakból csinos táncttermet rögtönöztek, s Nyitravárosából kijött hölgyekkel vígan lejtették a csárdást. Ezt azonban az ellenség észrevette, s a Vág töltése mögé 18 fontosokat vonszoltatván, ágyúzni kezdett. Lön nagy zavar és rémület, a semmi részt nem gyanító hölgyseregben. Midőn Nagy Sándor végre hadtestével Mocsonakra érkezett, Horváth dandára Nyitrára vezényeltetett, onnan Komárom felé indult, s folyton fedezte a magyar sereg jobb szárnyát. Július 10-én csatlakozott a 7-ik hadtesthez, s másnap részt vett a nagy véres harczban. Horváth itt már mint ezredes vezényelt, s mindvégig oű maradt a magyar ügyhöz. A világosi fegyverletétel után Aradon halálra ítéltetett. Ítélete azonban kegyelem utján 18 évi nehéz várfogságra enyhitetvén, Olmützbe vitetett, honnan 6 évi szenvedés után, s miután még egy évre Pozsonyba belebeztetett, szabadon bocsáttatott. Azóta több magántársulatnál, részint mint igazgató, részint mint pénztárnok működött. A honvédegyletek alakulásakor, a központi honvédegylet bizottmánya alelnökké választotta, s később Beniczky Lajos halála után elnökké. A honvédegylet gyűléseit mindig a legnagyobb rendben és a kellő higadtsággal vezette. Horváth igen jeles, magas képzettségű, vidor kedélyű férfiú, kit egyformán tisztelnek baráti és alárendeltjei. (H.d.) A baloldali kör kedden novemb. 2 án d. u. 5 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Vasárnap okt. 31-én délelőtt 9 órakor teljes díszben és teljes számban kivonult a Pesten alakított és itt állomásozó első honvéd zászlóalj az Üllői uton fekvő laktanyából, és a József főherczeg gyalogezred bandájának zenéje után, kísérve a teljes díszben kinidult honvédlovasságtól, keresztülhaladt Pest utrin, fel Budavárba, Mátyás temploma elé, hol fél 11 óra tájon állást foglalt. Az után mindenütt özönlött utána a nép, a várba járó omnibuszok már kora reggeltől kezdve nem győzték a vendégeket szállítani, a várba vezető gyalog utakon egymást érték a gyalogok, s magán és bérkocsik egymást érő sorozata vitt díszöltözetű vendégeket a szekérutakon. A Mátyás temploma előtti térképen már egy órával az ünnepély előtt tömve volt. Maga a templom ajtajánál polgári tisztviselők és honvédtisztek mint rendezők, s ezek rendelkezése alatt drabantok, közös katonák és honvédek, sorfalat képezve álltak, mely sorfalon keresztül csak ügygyes bajjal lehetett a templomba bejutni. Néhány reservált helyen kívül az egész templom a közönség rendelkezésére állt, s a tisztelgő és kiváncsi közönséget csak gyéren ugyan, de személyválogatás nélkül bocsátották be. Mátyás temploma fel volt díszítve. Ez ős ereklye különben csak alakja által szokott feltűnni, egyszerű szürke színe, gyér festményei és kevés ékítménye nem igen vonja el a néző figyelmét a nagyszerű építmény goth tisztaságától. Ma a főoltártól kezdve, az emeltebb középrészt két oldalon vörös posztóval rekesztették el, és a középhajó oszlopain Magyaroszág és a társországok zászlai lobogtak. A főoltár előtt, a rácsozatos díszhelyen a két lóczasor a miniszterek, a főrendek, a képviselők, a polgári és katonai főméltóságok és tisztviselők, és magas rangú vendégek számára voltak fenntartva. Baloldalon közvetlenül az oltár jobboldala mellett egy trónszerű imaszék volt, kék vánkossal a királyné számára. Mindezen helyeket teljes díszben megjelent urak foglalták el. A kormány részéről jelen voltak : b. Eötvös, gr. Festetich, Rajner, Lónyay és Gorove miniszterek. Az országgyűlés tagjai Majláth és Somsich elnöklete alatt nagy számmal, továbbá miniszteri hivatalnokok és országos méltóságok. Ezek háta megett néhány főrangú hölgy, többi közt Andrássyné és Zichyné és Ferenczy Ida k. a. A főhajó alsó osztályában Pest megye és Buda és Pest városok küldöttei és egyéb tisztelgők ültek, míg a templom székközeit és tévéit igen nagy számú honvédtisztek foglalták el. A főoltár rekesztékén alul, balra, egy kápláralja honvéd közepett tartotta a vörös tokba burkolt zászlót a csapat zászlótartója. 11 óra táján nagyszámú papság, egyházi díszöltözetben a templomajtóhoz vonult, s a prímást a kar üdvözlése mellett bevezette. A prímás rövid ima után az oltár lépcsőin, a sekrestyében egyházi díszruháját magára vevén,ugyanazon papi kísérettel a templomajtóhoz vonult a királynét elfogadandó. Tizenegy óra tájon érkezett meg ő felsége, udvari kocsin, kísérettel, egész útjában és a templom előtti téren harsány éljenekkel Üdvözöltetvén. Ő felsége a kocsiból kiszállván, következőleg vonult be a templomba. Elöl a papság a prímással. Aztán két apród (ifj. Jálics és ifj. Festetich). Aztán ő felsége a királyné, fekete sötét magyar ruhában vadgalambszin díszítéssel, fátyolos magyar fekete kalpagban. Utána b. Eötvösné és hg Schwarzenbergné udvarhölgyek. Aztán József főherczeg honvéd tábornoki ruhában, miniszterek, főhivatalnokok és méltóságok,s honvéd törzs és főtisztek egész tömegsora. A királyné jobbján, állva József főherczeg, a padokban miniszterek továbbá a már említetteken kívül az oltár balján a cs. k. katonaság tábornokai, köztök Rosenzweig gr. Szapári huszár tábornok stb. s a régi honvédség központi bizottmánya Ivánka vezérlete alatt foglaltak helyet. A karon elhelyezett hangszerek Haydn miséjét elkezdvén, a 48-adiki honvédzászlók alakjára készült, nemzeti szin széllel beszegett fehér selyem zászlót, tokjából kiszabadítva, az oltár elé vitték, s a mise végeztével a prímás az oltár lépcsőn állva, nagy tetszéssel fogadott alkalmi beszédet tartott, melyben az ünnepélyt a honvédség intézménye megkoronázási ünnepélyének nevezvén, óhajtását fejezte ki, hogy ama zászló a király büszkesége, a nemzet disze s a haza boldogsága legyen. A prímás a honvédség zászlóját mint a szeplőtlen hazafiság, a szabadság, honszeretet és trón iránti hűség jelvényét állította fel, s annak elhagyását egyértelműnek mondá a hazaszeretnek és becsületnek megtagadásával. Buzgó óhajtását fejezé ki végül, hogy a honvédek e zászló alatt soha meg ne aláztassanak, hanem minden győzelmet arassanak. Ezután a latin formulával bevezetett valódi beszentelés következett, miközben a prímás a lobogót szentelt vízzel hinte meg. A megáldott zászló ezután egy állványra fektettették s itt az előírt sorrendben következtek a hivatalos szögbeverések. A primás a sz. háromság nevében három szöget vert be, továbbá a király nevében gr. Festetich, a miniszterek, az országgyűlési elnökök és igy tovább. A hivatalos sorrend után az első szöget Ivánka verte be a régi honvédség központi bizottmánya nevében. Azután következtek a katonai és világi kitűnőségek, köztök gr. Andrássy Gyuláné és Ferenczy Ida k. a., kiket Ghyczy alezredes és Klobusiczki honvédtisztek vezettek középre. Ez Ünnepélyrészlet alatt a karban énekhangokon és hangszereken Barsi József tározónkban olvasható alkalmi költeményét adták elő. Nagy hatást tön ennek 3-dik versszaka, melynek első négy sora után az ének egyszerre félbeszakadt, a dob imára pergett, s minden következő sorra a szokásos egyes dobütés, végül pedig az „Abschlag“ következett. Az egész szertartás alatt a honvédek négyszer diszlövést tettek. A szögbeverésekbe végeztetvén, két szép nyoszolyalány,dr. Kovács Seb. Endre leányai,, drága fehér selyem magyar ruhában a zászlóhoz léptek s felkötötték reá, a királyné ajándékozta drága himzetü kettős szalagot. Ezután a lobogót kivitték, József fhy és Horváth ezredes kimentek vele, hogy a zászlóaljnak bemutassák, mely zenével s a néző közönséggel versenyezve harsogó éljenzéssel fogadta. Ez megtörténvén, a kinnlevő tömeg: katonák és polgárok egyaránt levették kalapjukat, s a honvédség hangos szóval letette az eléje mondott honvédesküt. Az eskü után Horváth János ezredes következő beszédét mondotta : „Honvédek! íme átadom nektek az első magyar hadzászlót, melyet Felséges Királynénk saját kezeivel díszített fel. — Büszkék lehetünk magyarok, büszkék honvédek, hogy e szerencse éppen bennünket ért. E perczzel sorsunk e zászlóhoz van csatolva, vezércsillagként fog az előttünk tündökleni a csaták magasztos óráiban, körülé gyülekezünk majd a harcz döntő perczeiben, soha sem feledve, hogy zászlónk keresztanyja hazánk dicső királynéja. Hűn fogjuk követni e szent jelvényt, és fenséges főparancsnokunkat, kinek vezénylete alatt győzünk, vagy királyunkért és hazánkért halni fogunk. Éljen a király! Éljen dicső királynénk ! Éljen a Haza!“ A templomban, ez alatt a hosszú szünetet instrumental és orgona choral töltötte ki. Aztán berekesztő mise mondatott, s annak végeztével, a sok ezerre menő közönség éljezései közben a királyné, s ez után az egész közönség, közte a honvédség zeneszóval, — miután zászlaját szabály szerint a parancsnok szállásán letette, — haza távoztak. A délután három órakor kezdődött banqueten, mely 160 személyre volt számítva, sokkal többen vettek részt. Jelen voltak ott József főherczeg, több miniszter és főúr, Ghyczy Kálmán, az új és a régi honvédség számos tagja stb. Számos pohár ütittetett a haza, a király, a félig mint a honvéd hadsereg főparancsnoka egészségéért. A banquetnek késő este szakadt vége. A suezi csatorna megnyitása. Egyiptom, Alexandria, okt. 22. A franczia császárné tegnap reggel ide ért. Az itteni mintegy 12—15 ezernyi franczia gyarmat, természetesen föl akará használni ez alkalmat, úrnőjét úgy fogadni, hogy erkölcsi s anyagi túlsúlyának méltó képét adja. Egy sereg nagyszerű vállalatot e gyarmat tart kezében; a piacz legjobb nevű bankárjai s nagy kereskedői annak tagjai, s mindenek felett