A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)
1870-02-16 / 37. szám
37. szám. VIII. évfolyam, kiadóhivatal: Ferencziek tér 1 7. sz. földszint Előfizetés! díj: la-'ntin küldve, vagy Budapesten hibor, hordva reggeli és esti kisdia együtt: ! hónapra.............................1 írt. 86 kr. a hónapra.............................6 , 60 „ a hónapra...........................11 , ■- „ Az esti libadís pr»I. különküldéseért felülelsetén havonkint ........................30 kr. A« előfizet,ha az év folytan minden hónapba» megkezdhetü, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. mlas. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP im Pest, 1870. Szerda, febr. 16. ■BUBMVMWnMVMaMaMMgWMMmaMIMMMMMMHaWaBMMMMMMaMMMMMaHCKlf» Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási ulj: • hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. Bélyegdij minden begtatásért . . 30 » Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. ISfSF" A* előfizetési- és hirdetmény - dij a lap ^ kiadó-hivatalába küldendő. ff a lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ■■■»■»»■«■■wnM.111111 mi—i hmm «■■nmnnw»i i»wp—— PEST, FEBRUÁR 16. Andrássy miniszterelnök bécsi útja a határőrvidéknek polgári hatóság alá vonásával van összeköttetésben. E kérdés financziális oldalára nézve a magyar és osztrák pénzügyminisztérium között tudomás szerint differencziák forognak fel, s Andrássy és Lónyay Bécsben tartózkodásának e differencziák kiegyenlítése célja. A bécsiek követelése a méltányosság legtávolibb határát is túlhaladja, s az ember kénytelen elámulni a bécsiek telhetetlenségén, s elszomorodni saját tehetetlen helyzetünkön, mely szerint Magyarországnak oly föltételeket mernek szabni, mintha nem is volna képzelhető, hogy ez az önállónak gúnyolt állam még meg is védhetné jogait. Breszel ugyanis azt követeli, hogy amely arányban Magyarország a határőrvidék bekeblezése által a lakosság és kincstári javak tekintetében növekszik, oly arányban emeltessék fel ne csak a quota, hanem még az osztrák államadósságnak Magyarország által elvállalt kamatjáruléka is. Vajjon indokolható-e az ily követelés bármi szempontból is ? Nézzük rendre. Vegyük először a józan ész szempontját, mely ez esetben a közgazdaságival és egyszerű mathematikaival összeesik. A határőrvidék adminisztratiójának költségeit a határőrvidék jövedelme nem csak nem fedezte, hanem azt még körülbelül egy millió forinttal pótolni kellett. Ez egy millió a közös pénztárt terhelte, melyhez Ausztria 70%-kal, tehát 700,000 fttal járult. Most a határőrvidék visszacsatoltatván Magyarországhoz, ez egy millió kiadás a közös helyett egyedül a magyar állampénztárt fogja terhelni s az osztrákok 700,000 ft tehertől megszabadulnak. Brestel már most igy okoskodik: „mivel a magyarok az osztrákokat 700,000 frt kiadástól megmentik, fizessenek a magyarok nagyobb quotát és osztrák államadóssági kamatot.“ Mily esztelenség! hát nem épen az ellenkezőt diktálja mind a józan ész, mind a gazdaság elvei, mind a mathezis ? Vegyük a jogi szempontot. A quotát és államadósságot szabályozó törvény nem csak bennünket de az osztrákokat is kötelezi, mert megalkotásához ők is hozzájárultak, s a két állam közt kötött szerződés természetével bír, mely egyoldalúig sem meg nem változtatható sem meg nem módositható. E törvényben ez áll: „a magyar korona országai a közöseknek ismert államügyek költségeihez 30%-kal (1867: XIV. 1. §.) az eddigi államadósság kamatainak fedezéséhez évi 29,188.000 fttal járulnak (1867 : XV. 1. §.) Továbbá: a quota-arány 1877. dec. 31-ig érvényes (XIV. 2. §.) a kamatjárulék változás alá nem esik (XV. 1. §.)“ És most Brestel miniszter úr neki áll a törvénynek, s propria auctoritate a határőrvidék visszacsatolásának föltételéül szabja mind a quota, mind a kamatjárulék felemelését ! Vegyük továbbá a méltányossági szempontot. Hogy a határőrvidék, mely Szent István koronájának integráns része, osztrák adminisztrativ alatt áll, azt a sógorok maguk is elismerték abususnak, jogtiprásnak. Az igazságtalanul elvont jogok bitorlásáért tehát még ők tartoznak kárpótlással, Brestel úr pedig helyénvalónak találja, hogy a hosszas abusus kegyes megszüntetését még mi fizessük meg. Ott van végre a politikai, vagy ha jobban tetszik, az opportunitási szempot. Az az Ausztria, melyet annyi belszakadás gyöngít, sőt végveszéllyel fenyeget, fennállásának legerősebb támaszát, Magyarországot igyekszik keseríteni az által, hogy jogait minden lépten nyomon nyirbálja, s oly követelésekkel áll elébe, melyeket az nem teljesíthet a nélkül, hogy meg ne erősítse Európa azon véleményét, amely véleményt az 1897-ki gyönge pillanatban fogamzott egyezkedés eléggé indokol, hogy Magyarország Ausztriának tributáriusa, Tors Kálmán. A baloldali kör tegnap esti (febr. 15.) értekezletén a vallás és közoktatási ministerium költségvetése fejeztetett be. Indítványok léteznek a politechnikum Pestre áthelyezése a reáliskolák és képezdék szaporítása iránt. Kérdések a külföldi alapítványok,a keletázsiai expeditio,sorsjáték stb. iránt. (Fox.) Bécs, febr. 14. A viszony Franczia-és Poroszország közt mind sötétebb szint kezd magára ölteni. Benedetti, mint biztosan állíthatni, igen fenyegető állásba tette magát Berlinben. Nemcsak Délnémetországra kívánja a prágai békekötést fentartani, de még Észak-Schleswigre is ki akarja azt terjeszteni. Bismarck biztosná a franczia nagykövetet, hogy míg ő az ügyek élén áll, addig a Majna tiszteletben fog tartatni ; ami azonban Észak-Schleswiget illeti, sajnálja erre nézve a kívánalmaknak eleget nem tehetni, de a német honfiúi érzület minden terület visszaadást tilt. Bismarck e szavait erős fegyverkezéssel kiséri. A Rajna-parti várakban nagy a tevékenység. A hadi központ Coblenz és Mainz. Országgyűlési tudósítás A képviselő úr 122 ik ülése febr. 16 án dr. e. 10 órakor. Elnök: Somssich Pál ; jegyző : Mihályi Péter. A kormány részéről jelen volt : Eötvös József báró. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és a kérvények bejelentése után Madarász József interpellate intéz a közlekedési miniszterhez, ha várjon a „N. Fr Lloyd“ azon közleménye, miszerint a Tisza, Bodrogh átvágásai és a Duna, Maros s egyéb folyók tisztítási munkálatai eszközlésére a pályázat febr. 2-án tétetett közzé, s melyben zárhatárnapul febr. 16-ra tűzetett ki, való-e ? — Kiadatik a miniszternek. Napirend : a cultus és közoktatási miniszterköltségvetése. A pénzügyi bizottság részéről kijelenti Kautz előadó, hogy általánosságban nincs mit elmondania. — Papp Zsigmond indítványt ad be, miszerint Kövárvidéken, N. Som-Kuton román gymnáziumra 12 ezer főt vétessék fel. Elnök a 4-dik czimhez utasítja az indítványt. Ghyczy Kálmán az általános vitát kezdő meg hoszas beszédben különösen a miniszter azon eljárását rótta meg, melylyel egyes alapirányokkal önkényileg elbánik. Beszéde nagy hatást tett. Egész terjedelmében közlendjlik. Utána Pulszky szólt. Tisza László beszéde febr. 14-én az erdélyi királyi biztosság ügyében. Midőn ezen kérdéshez szólok, bocsássák meg, ha előre kijelentem azt, hogy legkevésbé sem személyes érdek, legkevésbé sem azon szándék vezérel engem, hogy az egyes személyek eljárását gáncsolni akarnám. Engedjék meg, hogy kijelentsem azt is, miszerint mellőzve a kérdésnek sokunk által oly igen melegen érzett részét, az érzelem teréről egyenesen a gyakorlati térre akarok átlépni, és azon szempontból vizsgálni az erdélyi kir. biztosság kérdését. Tagadhatatlan, a mit t. barátom Nyáry Pál is elmondott, hogy az 1868. XLIII. t. sz. utolsó szakasza egy bizonyos felhatalmazást ad a kormánynak. Nem bírálhatom tehát a kormánynak Erdélyre vonatkozó eljárását s czéljait más alapon, mint azon felhatalmazás alapján, melyet e tekintetben a törvényben, a törvényhozástól nyert. Ez-t tekintve, ha nem csalódom, a 18-ik, két dolog tűnik fel benne; egyik az, hogy a képv.ház kiviteli módozatok megtételére hatalmazza fel a kormányt; másik az, hogy oly kiviteli módozatok alkalmazására hatalmazza fel, melyek a helyi viszonyokhoz képest szükségesek. Mellőzve most azt, hogy az 1868-iki 43. törvénycikk majdnem minden pontja — mert ezt épen mindenikről állítani nem akarom — már életbe van léptetve és kivive, s így a kiviteli módozatokra,legalább rendkívüliekre, az országban már nincs szükség, most csak azon oldalát tekintem a kérdésnek, igazolttá, szükségessé teszik-e a helyi viszonyok ezen külön, bár törvényes, de kivételes állapotnak Erdélyben volt behozatalát s fentartását? Én te hát szükségesnek egyáltalában el nem ismerhetem; nem először azért, mert megvan már magában a törvényben is határozva az erdélyi megyéknek direct egybeköttetése a kormánynyal, és így az Erdélyben lévő királyi biztos vagy nem avatkozhatik az erdélyi ügyek adminisztratiójába, vagy ha netalán — amit nem gondolok — beleavatkoznék, okvetlenül egy oly kétoldalú kormányzat állana be, melynek zavarok kellemetlenségek és visszaéléseken kívül egyéb eredménye nem lehetne. Nem tartom szükségesnek azért is,mert habár a királyi biztos,mint a t.miniszter úr kinyilatkoztatta, a földtehermentesítési osztálynak elnöke is, az nem oly ügy, mely az ő személyes jelenlétét okvetlenül igényli, miután, hivatkozom igen t. erdélyi képv.társaimra, ezen ügy hála Istennek most már különben is oly tiszta kezekben van, kik fölött még egy felsőbb ellenőrzést talán csaknem sértésnek lehetne nevezni Nem ismerhetem el tehát azt sem, mit pár nappal ezelőtt képv.társam, Zeyk Károly úr mondott, hogy t. i. e földtehermentesítési osztályban előfordult visszaélések szükséglik ezen rendkívüli intézkedéseket,szükséglék a királyi biztost, mert tudjuk, hogy a visszaélések egy nagy, egy tekintélyes része épen akkor történt, mikor a királyi biztos — igaz a még akkor fenállott, azóta Istennek hála, jobb létre szenderült excelsum gubernium élén, de már Kolozsváron jelen volt. Ami a rendőrség kezelését illeti, mire J. képviselőtársam Zeyk Károly amazokban nagy súlyt méltóztatott fektetni, arra nézve sem lehetek vele tökéletesen egy nézetben. Igenis átlátom azt, hogy szükséges a rendőri kezelésnek bizonyos tekintetben, de csakis némileg való központosítása, de én tehát a telegráf jelen korszakában ezen kezelés központját nem Kolozsváron,hanem Pesten szeretném látni, miután Pestről épen oly gyorsan létethetik intézkedés, mint Kolozsvárról, ha olyasmire szükség van. Gondoskodjék a t. kormány, hogy hazánk ezen messzibb eső részének megyéi is oly főtiszeket nyerjenek, kikért felelősségi kötelezettségét valósággal teljesíteni is kész és képes legyen. Ne engedjék meg hónapokig, félévekig oly kivételes állapotokban lehessen ezen szerencsétlen országrész egy-egy törvényhatósága, mint volt közelebb felső Fehérmegye, melynek még mai napig sincs főispánja. Érintkezetben léve a központi kormány a törvényhatóságok czélnak megfelelő főtiszteivel, vezetőivel, ezen bár mindig elismerem, nem törvénytelen, kivételes eljárás, és az erre kiadott tetemes összegek tökéletesen felesleges költséggé válnak. Elmondatott itt t. ház, az, hogy századok különböző viszonyokat, különbözőn fejlett törvényeket állítottak elő, s a rögtöni átváltoztatást lehetetlenné tették. Magány értesülést a képv. ház elé hozni, felfogásom szerint soha nem lehet; nem is akarok,de meg vagyok róla győződve,hogy sokan vannak e házban, ha csak egy pár évre visszafordulunk is, kiknek meg kell vallaniok, hogy bizony az erdélyi dolgok nem azon fejlődésnek mentek, melyről hajdanában mindnyájan álmodoztunk. Mi a víz sima tükre alatt rejlő vihart illeti, bocsásson meg nekem a t. kormány, midőn kijelentem, hogy nem akarok ugyan egyes személyek eljárására vonatkozni, ugyanakkor azon meggyőződésemet vagyok kénytelen kijelenteni, hogy ha a felszín alatt netalán még van lappangó vihar, ezért legnagyobb felelősség terhe épen őket, épen a kormányt, az ő kétkedő, tapogatódzó eljárásukat éri. Régen el lente ezen vihar csillapulva, bár megengedem, hogy imitt amott talán egy-egy perezre túlcsapott volna az ár sekély partjain, régen el volna felejtve még az is, hogy vihar létezett, ha a honegységet a kormányzat átvételekor rögtön tényleg életbe léptette volna a magy. kir. minisztérium ; e tekintetben egyszerűen utalok csak arra, mi köztudomású dolog tehát, hogy az úgynevezett partium a Szilágyság minden törvényeire, minden viszonyaira nézve sokkal közelebb állott Erdélyhez, mint Magyarországhoz. A Szilágyságot rögtön átvette a magyar kormány, a kormányzattal együtt, e terület azonnal Magyarországgá vált, és kérdem a t. házat, jelenlévő onnani képviselőket, kik velem együtt értesülve vannak, hol csapott át az ár, hol támadt az a rettenetes nagy veszedelem a Szilágyságban, amelytől való félelem miatt hazánknak egy nagy részét, még mindig a csecsemő járszalagán vezetik. Tökéletesen meg vagyok győződve róla, hogy a kormány óhajtja e szegény országrész nagykorúságát, de annyi mindent óhajtottunk már t. ház, és oly régen óhajtjuk ezen ily dolgokat, csiga léptekkel hogy ha ez így fog menni, félő, hogy eltemetik a csecsemőt túlgondos dajkái, mielőtt az még nagykorúvá lehetett volna. Mert hiszen tudok t. ház eseteket, de privát eseteket nem akarok felhozni, mikor a kormányban tekintélyes szerepet viselő egyének nyilatkoztak némely dolgok ellen, és pedig nem óhajtást de pozitív kívánalmakat fejeztek ki teljes öszhangzásban az országos közvéleménynyel ; és mégis ezen kívánalmak ellenére történtek oly dolgok, amelyek valóban a legegyszerűbb politikai morálba ütköznek. Alkalmaztattak oly egyének a kiknek alkalmazásánál nem juthat egyéb eszébe a vérző szivü hazafinak, minthogy Erdélyben egy sötét bázist akar fentartani magának, — a magyar kormány hatáskörén kívül álló valamely titkos nagyhatalom azért, hogy a reactió esetében lábát legelőször e hasison, legelőször Erdélyben vethesse meg. Meg vagyok t. hát győződve arról, amint mondom, hogy a kormány őszinte óhajtása Erdélyt végre szorosan zárni az anyaország epedő kebeléhez, de összetett kezekkel kérem a t. belügyminiszer urat, meg ne álljon már tovább ezen, a meddő téren, lássuk már egyszer ez óhajtás tényleges eredményét , és méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ha talán némi megtagadás, talán némi hazafias féltékenység igen nemes elfojtása volna is részéről szükséges, nincs e szép hazában oly rész, mely a hazafi áldozatot jobban megérdemlené , mint a mi bérezés kis Erdélyünk, mely az ország államnyelvét, mely az országnak magyar jellegét az egész állam számára föntartotta (Élénk helyeslés.) Én tehát csak pár ügyet akarok még említeni, mit elhallgatnom lehetetlen. (Halljuk.) Az mondatott itt t. hát, hogy igen sok Erdélyben a kivételes viszony és hogy ha ezek felett egy valami felsőbb hatóság nem őrködik, ha ez a kormányt nem értesíti mindenről, szóval, ha a kormánynak ott közvetítő közege nincs, talán oly lépések történhetnének, amelyek később az egész országra részt hoznának. Hogy a kormánynak értesíttetni kell magát az ottani viszonyokról, ezt tagadni nem lehet. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy én ezen felvilágosításszerzés helyes útjának azt tartom, amit a belügyminiszer úr is méltóztatott érinteni, hogy minden speciális kérdésben ad hoc azon egyetlen egy kérdés közvetlen megvizsgálására küldessék ki küldöttség, melynek költsége is tetemesen kevesebb lenne mint a királyi biztosságé. Ha úgy veszik fel a dolgot, hogy a kormány biztosság, felvilágosítás, indítványok, tervek adása végett van oda állítva, bátor vagyok jelezni azon nézetemet, miszerint lehetlen az anyaország kebeléből oda kiküldött királyi biztos segédszemélyzete szemeivel nézve az általános, a fontosabb kérdésekben több felvilágosítást tudna adni a kormánynak, mint tudnak azon országrésznek itt jelenlevő képviselői, kik e fölvilágosítást bizonyára a leglelkiismeretesebben — kiki a maga meggyőződése szerint, megadnák azonnal, valahányszor arra a kormány őket fölszólítani méltóztatnék. Föltéve azonban, bár meg nem engedve azt, hogy a királyi biztos jobb fölvilágosítást tudna e tekintetben adni, bátor vagyok ezen eljárás czélszerűtlenségeinek kimutatására. erdélyi képviselőtársaim előtt is ismeretes tényekre hivatkozni, és engedje meg a t. miniszter úr, hogy e tekintetben egy concret esetet is felemlítsek. (Halljuk)! Igen jól tudjuk azt, hogy a telekkönyvi hivatalok kinevezése előtt a központi kormány, lírt a királyi biztoshoz, a felszólítást közölte az alatta való közegekkel és tervezetet adott, nem csak az ügy elrendezésére, hanem a kinevezendő egyénekre nézve is. Nem hiszem, hogy a kormány jelen levő tagjai e tekintetben szemembe mondhatnák, hogy igaztalan dolgot állítok, midőn azt mondom, hogy a kormány által a legjobban értesültnek hitt királyi biztos felterjesztéséből alig jutott 2—3 ember azon hivatalokba és kevés kivétellel a kijelölteknél többnyire képtelenebb olyan egyének neveztettek ki oda, kiket a királyi biztos nem ajánlott. Ha a központi kormány ily prakticus hasznát veszi a királyi biztos felterjesztéseinek, nem látom az tehát, hogy miként nevezheti ez intézményt szükségesnek. (Helyeslés.) Azt mondják, vész lappang a tó sima tükre alatt. Meglehet, nem vitatom, de vitatom azt, hogy a vész hazánk Erdély részében önkényt magától önerején kitörni nem fog. Ha valaha kitörne az, egybefüggésben történnék egy sokkal nagyobb kérdéssel, egybefüggene az a keleti viszonyok kérdésével, amelyeket pedig hogy a magas kormány csak Kolozsvárott és királyi biztosság által akarjon tanulmányoztatni és ellenőriztetni, elhinni, de feltenni sem lehet. (Igaz.) Ha valahol, uraim, itt áll azon mondás: Caveant consules etc., amit én magyarra, mégpedig szabadon, úgy fordítok : Legyen a kormánynak fő gondja arra, hogy azon consulatusok, melyek feladata, e kérdésben a kormánynak a kellő felvilágosításokat megadni és a helyszínen az események titkos rugóit is ellenőrizni ezen consulatokhoz mondom nemcsak — mint eddig némely körökben nagyliberalitás jeléül ajánltatik — magyarul írni, olvasni tudó írnokok neveztessenek ki, hanem alkalmaztassanak azon dualisticus alapon szervezendő consulatusokhoz oly magyar államférfiak, kik a kormány ezen czélzatainak mint tehetségre úgy hazafias érzületre nézve is megfelelhessenek és megfeleljenek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez még a tó alatt lappangó vihar szempontjából is szükségesnek mondott királyi biztosság teljesen fölösleges intézménynyé fog törpülni, habár mint már többször volt szerencsém említeni, a királyi biztos egyénisége és egyéni működése ellen észrevételt tenni egyáltalában okot nem látok. (Helyeslés.) Ezek azok tehát amelyeket elmondandó voltam és anélkül, hogy a kormány állását, most, egy magam részéről teendő külön indítványnyal nehezíteni óhajtanám, megújítom ama kérésemet, hogy a kománynak még eddig legtöbb esetben eredmény nélkül maradt óhajtását méltóztassanak tetté emelni és ez által hazafiúi aggodalmakat mielőbb teljesen eloszlatni. Csatlakozom Nyáry Pált. barátom kérdéseihez, és ha arra, — mint látszik, — most kielégítő választ nem kapunk, sőt talán egyenesen tagadó feleletet kapnánk azokra, csatlakozni fogok azon lépésekhez, amelyeket később megtenni elvrokonaimmal együtt szükségesnek látandunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Külföldi hírek. — Párisban a lázongások megszűtek ugyan, hanem azért a befogatások folyton tartanak. Hivatalos körökben a császár élete elleni összeesküvést emlegetnek, s mint mondják némely befogatnál Orsini bombákat is fedeztek fel, miáltal az említett gyanú csak erősbödik. Az elfogottak két osztályba tartoznak: a sajtó vétség és összeesküvés miatt elfogottak. Azt mondják, hogy Pietri rendőrfőnök a császárt megkérte, hogy néhány napig nyilvános helyen ne mutatkozzék, vagy legalább csak akkor menjen ki, miután a rendőrséget értesíti, és ennek ideje volt intézkedéseket tenni. Ugyanez áll a császárnéról és a császári herczegről is. A miniszterek, főleg Ollivier, két nap óta fenyegető leveleket kapnak, melyek a rendőrfőnöknek adattak át. Általános nyugtalanság és feszültség uralkodik, így a baloldal kebelében is véleménykülönbség vagy jobban mondva szakadás van kilátásba helyezve. Jules Favreot és Picardot elvtársaik defavouálják, mert a kormánynak engedve a belpolitikára vonatkozó interpellátiójukat elhalasztók. Leboeuf hadügyér és Buffet pénzügyér közt is feszültség van, mert ez megtakarításokat akar tenni a hadügyi budgetben, de Leboeuf nem enged, mert a német ügyek rosz fordulatot vettek s ebben Daru gróf is támogatja, ki határozottan fen akarja tartani a prágai békét s mint mondják, ezt mondta: „Mi sem azt nem akarjuk, hogy Poroszország a Majnán átmenjen, sem, hogy túl megmaradjon; ugyanez áll Délnémetország önállásáról, valamint a herczegségek kérdésének megoldásáról is.“ Négy gépész esetéről Gambetta interpellálni akarta Olliviert, de a baloldal határozata folytán felhagyott szándékával. Anynyi áll, hogy még a franczia törvények értelmében is ez esetben a rendőrség lakás szentségének megsértése fordult elő, amennyiben a törvény azt határozza, hogy „in flangranti“ esetén kívül, a rendőrség csak nappal tehet házban elfogatást. Márpedig Mégyhez 50 órakor reggel mentek. A baloldal interpellációja, tehát csak arra fog vonatkozni, hogy bármiként álljon Mégy Ugye , a törvényeket a minisztérium tartsa meg. Egyébiránt Mégy mentségéül csak azt hozta fel, hogy miért fogták el lakásán, mikor az utczán is elfoghatták volna és hogy pisztolyát 5 év előtt a Sueznél (hol dolgozott) vette és már az 1 éve meg volt töltve. A politikai foglyok közül Ulric de Fonvielle és Henri Delonquitre szabadon bocsáttattak. Első egy a „Marseillaise“-hez intézett levélben erélyesen tiltakozik ez eljárás ellen és a kormányt felelősségre vonja az iránt, hogy őt ideiglenesen szabadon bocsátja, míg társait a Mázasban tartja. A „Rappel“ szerint Dupontnál egy estély volt, a midőn 11 órakor 4 rendőrbiztos 27 ügynök kíséretében belépett és többeket elfogtak, a „Miért ?“-re azzal felelvén, hogy: „Nekünk van jogunk elfogni, ha akarunk.“ Az elfogottak közt van : Dupont, Girardin, Sopia, Peliot, Fontaine, Barney. Batignollezban elfogottak még : Villeneuve és fivére, Menilmontantban : Meunieu, Faubourg Saint Antoineban : Berton. A journalisták közt: Banc ellen is megindult a rendőrség, ki külföldre csak úgy menekülhetett, hogy papnak öltözött. Crepy és Clement rendőrbiztosok a Bacon utczában (Batignalles külvárosban), egy házban jelentek meg, melyről az a hír keringett, hogy egy titkos társulat jár oda. Találtak 8 egyénre, el is fogták őket. Azután, kik oda jöttek, mind elfogták és igy valami 40 egyént fogdostak öszsze, és hir szerint az elfogottak lakásán sok fegyver és lőszer készletet találtak. Azon trónbeszédben, melylyel a porosz király az észak-német szövetség gyűlését megnyitó, a következő reformok inditványoztatók : A büntető codex ki van dolgozva és az államtanács is helyeslé, szabadköltözés, az ipartörvényben kifejtett indigenatus tovább fejtetik egy törv. javaslatban, és ami ennek útjában van a közvetett adórendszerben — általános törvény által fog az is szabályoztatni. Az erődítmények körébe vont földek megszorításán is segítve lesz. A múlt ülésszak gondoskodott a volt slesvig-holsteini hadsereg tisztjeirőlmost az alsóbbakról is gondoskodni kell. A szövetségi consulok házasságkötésre és személyállapot bizonyítására fognak felhatalmaztatni. A forgalom-javulás és a czukor-adó reformja miatt nevelkedett jövedelem fedezni fogja az 1870. év több kiadásait. „A prágai béke 4-ik pontjában jelzett egyetértés előkészítése az észak német szövetségnek a dél német államokkal való nemzeti egyesülése iránt folytonos figyelmem tárgya.“ Badennel igazságszolgáltatási egyesség jött létre, a mérték és súlyrendszer egységesítése is elő fogja mozdítani az egységet. A pesti ÁrVíZ kezdi, azaz folytatja romboló munkáját. Az éjjel a Nap utczán a 16. számú ház összeomlott. Szerencsére a fal kifelé dűlt, s annálfogva bennlevőkkel nem történt egyéb tréfa mint hogy camera obscura alakjaivá lettek. Tiszteljük a pesti kupaktanácsot s azt üzenjük neki,hogy a Nap utcán sem söprés, sem csatorna, sem kövezet,sem világítás. Az igaz hogy ott nem is laknak elöljárók, csak szegény szerencsétlen polgáremberek. Ez a Józsefvárosban történt. Most következik a Ferencz és a Terézváros. Különfélék. — A szentendrei kerületben Harkányi Károlyt a Duna képviselővé választotta. Luppa pártja ugyanis a jég miatt nem volt képes a választásnál megjelenni, s így a jobboldal győzött. — A Pesti népkör tegnapi estélye az által különbözött a többitől, hogy a jelen voltak nagy száma más körök tagjaiból állott, kik ha politikai nézet tekintetében nem értenek egyet a Népkörrel, annak társadalmi vendégszeretőt teljes mértékben élvezték. Örömmel jegyezzük meg az összesimulás ejelenségét.— A Népkör ma esti közgyűlésén az Egyenlőségi kör küldöttség által képviselteti magát. — A gyorsan jött erős hideg feltűnőn elszaporította a farkasokat. Nyíregyházii febr. 8-án egy asszonyt, ugyanakkor tájon egy vásáros embert megettek. Vadászatot is tartottak farkasra, de csak egyet tudtak elejteni. Tokajban szerencsésebbek voltak , ott 9 esett el. — Szabadka város közgyűlése a honvédmenházra 2000 frtot szavazott meg. — A középtanodai tanáregylet tegnapi gyűlésén Tömör Ferencz arról értekezett, hogy az iskolákban mily kevés gond fordittatik a magyar nyelv helyes használatára, s e miatt mennyi hiba csúszik be még az irodalomba is. Utána Berecz Antal értekezett a „vegytanról a gymnásiumokban.“ — Makrai László lakását a reáliskola utcán tegnap este felé kirabolták. Az elvitt holmik értéke 500 ft. körül jár. — Ha jobboldali, akkor egyszeres, — ha baloldali, akkor százszoros megrovást érdemel az a békésmegyei szolgabiró, ki egy 13 éves gyermeket vallatásnál közelebb kinoztatott. A Békés szerint pinczébe záratta, farkasguzsba köttette és bikacsökkel agyba főbe verette. A vallomások szerint 107 ütést kapott a gyerek. Békés megye törvényszéke előtt van az ügy ; ha a tény megállapítható, az emberjog nevében szigorú büntetést kérünk a tettesre. — Nyilatkozat. A „Hazánk s a Külföld“ legutóbi száma a nyomdai zavarok miatt nem jelenhetett meg és csak borítékra küldetett szét. A jövő héten azonban két teljes szám fog megjelenni. A szerkesztőség szükségesnek tartja ezt előfizetőivel tudatni, miután ennek megemlítése a boríték újdonságai közös tévedésből kimaradt. A „Hazánk szüll.“ szerkesztősége. A nemzetközi kereskedelmi és közraktár társulat feb. 13-án tartott közgyűlésén 3467 szavazattal liquidatiot határozott. A liquidaló bizottságba 10 tag választatott. Az őrsz. m. gazdasági egyesület elnökeül Lónyay Gábor, alelnökeiül Korizmics László és Hajós József lett megválasztva. A JÖNT magántávsürgönyei. BÉCS, febr. 15. A galicziai tartomány a gyűlés határozatai tárgyában kiküldött bizottság tegnapi ülésében élénk vita keletkezett a felett : váljon a galicziai határozat szakaszonként tárgyaltassék-e, vagy hogy a bizottság előtt annak egyes elvei felett nyilatkozzék-e. Giskra felhívása folytán, hogy miként képzelik maguknak a lengyelek a felelős országos kormányzatot, Grockolski imigy szólalt fel: Az orsz. kormányzat a tartománygyűlésnek épen úgy felelős az ez utóbbi által hozott törvényekért, mint a minisztérium felelős a bir. tanácsnak ama törvényekért, melyeket a bir. tanács létesített. Erre Giskra kinyilatkoztatja, hogy az lehetetlen, mivel egy, a központi kormánytól független felős orsz. kormány az egységes kormánynyal össze nem egyeztethető állapotokat fogna előidézni. BÉCS, febr. 16. A mai reggeli lapok megerőtítik, hogy gróf Beust, a közelebbről közzétett 21 zsinati kánon alkalmából — saját kezdeményezéséből — erélyes előterjesztéseket intézett a pápai udvarhoz. Ugyancsak Giskra kinyilatkoztatja továbbá : A kormány a Galicziának adandó engedmények tekintetében egészen a lehetőség kérdéséig szándékozik menni, a birodalomnak azonban a tartománygyűlésektől függetlennek kell lennie. Giskra felhívja a galicziai képviselőket, nyilatkozzanak az egyenes választások létesítése kérdésében. Mire Grocholski és Cerkowski annak