A Hon, 1870. február (8. évfolyam, 25-47. szám)

1870-02-16 / 37. szám

37. szám­. VIII. évfolyam, kiadóhivatal: Ferencziek tér 1 7. sz. földszint Előfizetés! díj: la-'ntin küldve, vagy Budapesten h­ibor, hordva reggeli és esti kisdia együtt: ! hónapra.............................1 írt. 86 kr. a hónapr­a.............................6 , 60 „ a hónapra...........................11 , ■- „ Az esti libadís pr»I. különküldéseért felül­elsetén havonkint ........................30 kr. A« előfizet,ha az év folytan minden hónapba» megkezdh­etü, a ennek bármely napján tör­ténik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. mlas. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP i­m Pest, 1870. Szerda, febr. 16. ■BUBMVMWnMVMaMaMMgWMMmaMIMMMMMMHaWaBMMMMMMaMMMMMaHCKlf» Szerkesztési iroda : Ferencziek­ tere 7. sz. Beiktatási ulj: • hasábos ilyféle betű sora . . . • kr. Bélyegdij minden be­gtatásért . . 30 » Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr. ISfSF" A* előfizetési- és hirdetmény - dij a lap ^ kiadó-hivatalába küldendő. ff a lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ■■■»■»»■«■■wnM.111111 mi—i hmm «■■nmnnw»i i»wp——­ PEST, FEBRUÁR 16. András­sy miniszterelnök bécsi útj­a a határőrvidéknek polgári hatóság alá voná­sával van összeköttetésben. E kérdés finan­­cziális oldalára nézve a magyar és osztrák pénzügyminisztérium között tudomás szerint dif­­ferencziák forognak fel, s Andrássy és Lónyay Bécsben tartózkodásának e differencziák ki­egyen­lítése c­élja. A bécsiek követelése a méltányosság leg­távolibb határát is túlhaladja, s az ember kény­telen elámulni a bécsiek telhetetlenségén, s el­szomorodni saját tehetetlen helyzetünkön, mely szerint Magyarországnak oly föltételeket mer­nek szabni, mintha nem is volna képzelh­ető, hogy ez az önállónak gúnyolt állam még meg is védhetné jogait. Breszel ugyanis azt követeli, hogy a­mely arányban Magyarország a határőrvidék bekeb­­lezése által a lakosság és kincstári javak tekinte­tében növekszik, oly arányban emeltessék fel ne csak a quota, hanem még az osztrák állam­­adósságnak Magyarország által elvállalt kamat­járuléka is. Vajjon indokolható-e az ily követelés bármi szempontból is ? Nézzük rendre. Vegyük először a józan ész szempontját, mely ez esetben a közgazdaságival és egyszerű mathematikaival összeesik. A határőrvidék ad­­minisztratiójának költségeit a határőrvidék jö­vedelme nem csak nem fedezte, hanem azt még körülbelül egy millió forinttal pótolni kellett. Ez egy millió a közös pénztárt terhelte, melyhez Ausztria 70%-kal, tehát 700,000 fttal járult. Most a határőrvidék visszacsatoltatván Ma­gyarországhoz, ez egy millió kiadás a közös he­lyett egyedül a magyar állampénztárt fogja ter­helni s az osztrákok 700,000 ft tehertől megsza­badulnak. Brestel már most igy okoskodik: „mivel a magyarok az osztrákokat 700,000 frt kiadástól megmentik, fizessenek a magyarok nagyobb quotát és osztrák állam­adóssági kamatot.“ Mily esztelenség! hát nem épen az ellenkezőt diktálja mind a józan ész, mind a gazdaság elvei, mind a mathezis ? Vegyük a jogi szempontot. A­ quotát és állam­­adósságot szabályozó törvény nem csak bennün­ket de az osztrákokat is kötelezi, mert megalko­tásához ők is hozzájárultak, s a két állam közt kötött szerződés természetével bír, mely egyol­dalúig sem meg nem változtatható sem meg nem módositható. E törvényben ez áll: „a magyar korona or­szágai a közöseknek ismert államügyek költsé­geihez 30%-kal (1867: XIV. 1. §.) az ed­digi államadósság kamatainak fedezéséhez évi 29,188.000 fttal járulnak (1867 : XV. 1. §.) To­vábbá: a quota-arány 1877. dec. 31-ig érvényes (XIV. 2. §.) a kamatjárulék változás alá nem esik (XV. 1. §.)“ És most Brestel miniszter úr neki áll a törvénynek, s propria auctoritate a határőrvidék visszacsatolásának föltételéül szab­ja mind a quota, mind a kamatjárulék felemelé­sét ! Vegyük továbbá a méltányossági szempontot. Hogy a határőrvidék, mely Szent István koroná­jának integráns része, osztrák adminisztrativ alatt áll, azt a sógorok maguk is elismerték ab­­ususnak, jogtiprásnak. Az igazságtalanul elvont jogok bitorlásáért tehát még ők tartoznak kár­pótlással,­­ Brestel úr pedig helyén­valónak találja, hogy a hosszas abusus kegyes megszün­tetését még mi fizessük meg. Ott van végre a politikai, vagy ha jobban tetszik, az opportunitási szempo­t. Az az Ausz­tria, melyet annyi belszakadás gyöngít, sőt vég­veszéllyel fenyeget, fennállásának legerősebb támaszát, Magyarországot igyekszik keseríteni az által, hogy jogait minden lépten nyomon nyirbálja, s oly követelésekkel áll elébe, melye­ket az nem teljesíthet a nélkül, hogy meg ne erősítse Európa azon véleményét, a­mely véle­ményt az 1897-ki gyönge pillanatban fogamzott egyezkedés eléggé indokol, hogy Magyarország Ausztriának tributáriusa, Tors Kálmán. A baloldali kör tegnap esti (febr. 15.) ér­tekezletén a vallás és közoktatási ministerium költségvetése fejeztetett be. Indítványok létez­nek a politechnikum Pestre áthelyezése a reális­kolák és képezdék szaporítása iránt. Kérdések a külföldi alapítványok,a keletázsiai­ expeditio,sors­játék stb. iránt. (Fox.) Bécs, febr. 14. A viszony Franczia-és Poroszország közt mind sötétebb szint kezd ma­gára ölteni. Benedetti, mint biztosan állíthatni, igen fenyegető állásba tette magát Berlinben. Nemcsak Délnémetországra kívánja a prágai békekötést fentartani, de még Észak-Schleswig­­re is ki akarja azt terjeszteni. Bismarck biztosn­­á a franczia nagykövetet, hogy míg ő az ügyek élén áll, addig a Majna tiszteletben fog tartat­ni ; a­mi azonban Észak-Schleswiget illeti, saj­nálja erre nézve a kívánalmaknak eleget nem tehetni, de a német honfiúi érzület minden terü­let visszaadást tilt. Bismarck e szavait erős fegy­verkezéssel kiséri. A Rajna-parti várakban nagy a tevékenység. A hadi központ Coblenz és Mainz. Országgyű­lési tudósítás A képviselő úr 122 ik ülése febr. 16 án dr. e. 10 órak­or. Elnök: Somssich Pál ; jegyző : Mihályi Péter. A kormány részéről jelen volt : Eötvös József báró. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése és a kérvények bejelentése után Madarász Jó­zsef interpellate intéz a közlekedési miniszter­hez, ha várjon a „N. Fr Lloyd“ azon közleménye, miszerint a Tisza, Bodrogh átvágásai és a Du­na, Maros s egyéb folyók tisztítási munká­latai eszközlésére a pályázat febr. 2-án tétetett közzé, s melyben zárhatárnapul febr. 16-ra tű­zetett ki, való-e ? — Kiadatik a miniszternek. Napirend : a cultus és közoktatási miniszter­­költségvetése. A pénzügyi bizottság részéről kijelenti Kautz előadó, hogy általánosságban nincs mit elmon­dania. — P­a­p­p Zsigmond indítványt ad be, miszerint Kövárvidéken, N. Som-Kuton román gymnáziumra 12 ezer főt vétessék fel.­­ Elnök a 4-dik czimhez utasítja az indítványt. G­h­y­c­z­y Kálmán az általános vitát kezdő meg hoszas beszédben különösen a miniszter azon eljárását rótta meg, melylyel egyes alapi­­rányokkal önkényileg elbánik. Beszéde nagy hatást tett. Egész terjedelmében közlendjlik. Utána Pulszky szólt. Tisza László beszéde febr. 14-én az er­délyi királyi biztosság ügyében. Midőn ezen kérdéshez szólok, bocsássák meg, ha előre kijelentem azt, hogy legkevésbé sem személyes érdek, legkevésbé sem azon szándék vezérel engem, hogy az egyes személyek eljárá­sát gáncsolni akarnám. Engedjék meg, hogy ki­jelentsem azt is, miszerint mellőzve a kérdésnek sokunk által oly igen melegen érzett részét, az érzelem teréről egyenesen a gyakorlati térre akarok átlépni, és azon szempontból vizsgálni az erdélyi kir. biztosság kérdését. Tagadhatat­lan, a mit t. barátom Nyáry Pál is elmondott, hogy az 1868. XLIII. t. sz. utolsó szakasza egy bizonyos felhatalmazást ad a kormánynak. Nem bírálhatom tehát a kormánynak Erdélyre vonat­kozó eljárását s czéljait más alapon, mint azon felhatalmazás alapján, melyet e tekintetben a törvényben, a törvényhozástól nyert. E­z-t­ te­kintve, ha nem csalódom, a 18-ik, két dolog tű­nik fel benne; egyik az, hogy a képv.­ház kiviteli módozatok megtételére hatalmazza fel a kor­mányt; másik az, h­ogy oly kiviteli módozatok alkalmazására hatalmazza fel, melyek a helyi viszonyokhoz képest szükségesek. Mellőzve most azt, hogy az 1868-iki 43. tör­vénycikk majdnem minden pontja — mert ezt épen mindenikről állítani nem akarom — már életbe van léptetve és kivive, s így a kiviteli módozatokra,legalább rendkívüliekre, az ország­ban már nincs szükség, most csak azon oldalát tekintem a kérdésnek, igazolttá, szükségessé teszik-e a helyi viszonyok ezen külön, bár törvé­nyes, de kivételes állapotnak Erdélyben volt behozatalát s fentartását? Én te hát szüksé­gesnek egyáltalában el nem ismerhetem; nem először azért, mert megvan már magában a tör­vényben is határozva az erdélyi megyéknek direct egybeköttetése a kormánynyal, és így az Erdélyben lévő királyi biztos vagy nem avat­­kozhatik az erdélyi ügyek adminisztratiójába, vagy ha netalán — a­mit nem gondolok — bele­avatkoznék, okvetlenül egy oly két­oldalú kormányzat állana be, melynek zavarok kelle­metlenségek és vissza­éléseken kívül egyéb ered­ménye nem lehetne. Nem tartom szükségesnek azért is,mert habár a királyi biztos,mint a t.minisz­­ter úr kinyilatkoztatta, a földtehermentesítési osz­tálynak elnöke is, az nem oly ügy, mely az ő személyes jelenlétét okvetlenül igényli, miután, hivatkozom igen t. erdélyi képv.­társaimra, ezen ügy hála Istennek most már különben is oly tiszta kezekben van, kik fölött még egy felsőbb ellenőrzést talán csaknem sértésnek lehetne nevezni Nem ismerhetem el te­hát azt sem, mit pár nappal ezelőtt képv.­társam, Zeyk Károly úr mondott, hogy t. i. e földtehermentesítési osztály­ban előfordult visszaélések szükséglik ezen rend­kívüli intézkedéseket,szü­kséglék a királyi biztost, mert tudjuk, hogy a visszaélések egy nagy, egy tekintélyes része épen akkor történt, mikor a királyi biztos — igaz a még akkor fenállott, azóta Istennek hála, jobb létre szenderült ex­­celsum gubernium élén, de már Kolozsváron jelen volt. A­mi a rendőrség kezelését illeti, mire J. kép­viselőtársam Zeyk Károly amazokban nagy súlyt méltóztatott fektetni, arra nézve sem lehetek vele tökéletesen egy nézetben. Igenis átlátom azt, hogy szükséges a rendőri kezelésnek bizonyos tekintetben, de csak­is némileg való központosí­tása, de én te­hát a telegráf jelen korszakában ezen kezelés központját nem Kolozsváron,hanem Pesten szeretném látni, miután Pestről épen oly gyorsan létethetik intézkedés, mint Kolozsvár­ról, ha olyasmire szükség van. Gondoskodjék a t. kormány, hogy hazánk ezen messzibb eső ré­szének megyéi is oly főtisz­eket nyerjenek, kik­ért felelősségi kötelezettségét valósággal teljesí­teni is kész és képes legyen. Ne engedjék meg hónapokig, félévekig oly kivételes állapotokban lehessen ezen szerencsétlen országrész egy-egy törvényhatósága, mint volt közelebb felső Fehér­megye, melynek még mai napig sincs főispánja. Érintkezetben léve a központi kormány a tör­vényhatóságok czélnak megfelelő főtiszteivel, vezetőivel, ezen bár mindig elismerem, nem tör­vénytelen, kivételes eljárás, és az erre kiadott tetemes összegek tökéletesen felesleges költ­séggé válnak. Elmondatott itt t. ház, az, hogy századok kü­lönböző viszonyokat, különbözőn fejlett törvé­nyeket állítottak elő, s a rögtöni átváltoztatást lehetetlenné tették. Magány értesülést a képv. ház elé hozni, felfogásom szerint soha nem lehet; nem is akarok,de meg vagyok róla győződve,hogy sokan vannak e házban, ha csak egy pár évre visszafordulunk is, kiknek meg kell vallaniok, hogy bizony az erdélyi dolgok nem azon fejlődés­nek mentek, melyről hajdanában mindnyájan álmodoztunk. Mi a víz sima tükre alatt rejlő vihart illeti, bocsásson meg nekem a t. kormány, midőn ki­jelentem, hogy nem akarok ugyan egyes szemé­lyek eljárására vonatkozni, ugyanakkor azon meggyőződésemet vagyok kénytelen kijelenteni, hogy ha a felszín alatt netalán még van lap­pangó vihar, ezért legnagyobb felelősség terhe épen őket, épen a kormányt, az ő kétkedő, tapo­­gatódzó eljárásukat éri. Régen el lente ezen vihar csillapulva, bár megengedem, hogy imitt amott talán egy-egy perezre túlcsapott volna az ár sekély partjain, régen el volna felejtve még az is, hogy vihar létezett, ha a honegységet a kormányzat átvételekor rögtön tényleg életbe léptette volna a magy. kir. minisztérium ; e te­kintetben egyszerűen utalok csak arra, mi köz­tudomású dolog te­hát, hogy az úgynevezett par­tium a Szilágyság minden törvényeire, minden viszonyaira nézve sokkal közelebb állott Erdély­hez, mint Magyarországhoz. A Szilágyságot rög­tön átvette a magyar kormány, a kormányzattal együtt, e terület azonnal Magyarország­gá vált, és kérdem a t. házat, jelenlévő onnani képvise­lőket, kik velem együtt értesülve vannak, hol csapott át az ár, hol támadt az a rettenetes nagy veszedelem a Szilágyságban, a­melytől való félelem miatt hazánknak egy nagy részét, még mindig a csecsemő járszalagán vezetik. Tökéletesen meg vagyok győződve róla, hogy a kormány óhajtja e szegény országrész nagy­korúságát, de annyi mindent óhajtottunk már t. ház, és oly régen óhajtjuk ezen ily dolgokat, csiga léptekkel hogy ha ez így fog menni, félő, hogy eltemetik a csecsemőt túlgondos dajkái, mielőtt az még nagykorúvá lehetett volna. Mert hiszen tudok t. ház eseteket, de privát eseteket nem akarok felhozni, mikor a kormányban te­kintélyes szerepet viselő egyének nyilatkoztak némely dolgok ellen, és pedig nem óhajtást de pozitív kívánalmakat fejeztek ki teljes öszhang­­zásban az országos közvéleménynyel ; és mégis ezen kívánalmak ellenére történtek oly dolgok, a­melyek valóban a legegyszerűbb politikai mo­rálba ütköznek. Alkalmaztattak oly egyének a kiknek alkalmazásánál nem juthat egyéb eszébe a vérző szivü hazafinak, minthogy Erdélyben egy sötét bázist akar fentartani magának, — a ma­gyar kormány hatáskörén kívül álló valamely titkos nagyhatalom azért, hogy a reactió eseté­ben lábát legelőször e hasison, legelőször Er­délyben vethesse meg. Meg vagyok t. hát­­ győ­ződve arról, a­mint mondom, hogy a kormány őszinte óhajtása Erdélyt végre szorosan zárni az anyaország epedő kebeléhez, de összetett ke­zekkel kérem a t. belügyminiszer urat, meg ne álljon már tovább ezen, a meddő téren, lás­suk már egyszer ez óhajtás tényleges ered­ményét , és méltóztassanak meggyőződve len­ni arról, hogy ha talán némi megtagadás, ta­lán némi hazafias féltékenység igen nemes elfoj­tása volna is részéről szükséges, nincs e szép hazában oly rész, mely a hazafi áldozatot jobban megérdemlené , mint a mi bérezés kis Erdé­lyünk, mely az ország államnyelvét, mely az or­szágnak magyar jellegét az egész állam számára föntartotta (Élénk helyeslés.) Én te­hát csak pár ügyet akarok még emlí­teni, mit elhallgatnom lehetetlen. (Halljuk.) Az mondatott itt t. hát, hogy igen sok Erdélyben a kivételes viszony és hogy ha ezek felett egy valami felsőbb hatóság nem őrködik, ha ez a kormányt nem értesíti mindenről, szóval, ha a kormánynak ott közvetítő közege nincs, talán oly lépések történhetnének, a­melyek később az egész országra részt hoznának. Hogy a kor­mánynak értesíttetni kell magát az ottani vi­szonyokról, ezt tagadni nem lehet. Meg kívánom azonban jegyezni, hogy én ezen felvilágosítás­szerzés helyes útjának azt tartom, a­mit a bel­ügyminiszer úr is méltóztatott érinteni, hogy minden speciális kérdésben ad hoc azon egyetlen egy kérdés közvetlen megvizsgálására küldessék ki küldöttség, melynek költsége is tetemesen kevesebb lenne mint a királyi biztosságé. Ha úgy veszik fel a dolgot, hogy a kormány biztosság, felvilágosítás, indítványok, tervek adása végett van oda állítva, bátor vagyok je­lezni azon nézetemet, miszerint lehetlen az anya­ország kebeléből oda kiküldött királyi biztos se­gédszemélyzete szemeivel nézve az általános, a fontosabb kérdésekben több felvilágosítást tud­na adni a kormánynak, mint tudnak azon or­szágrésznek itt jelenlevő képviselői, kik e föl­­világosítást bizonyára a leglelkiismereteseb­ben — kiki a maga meggyőződése szerint, meg­adnák azonnal, valahányszor arra a kormány őket fölszólítani méltóztatnék. Föltéve azonban, bár meg nem engedve azt, hogy a királyi biz­tos jobb fölvilágosítást tudna e tekintetben adni, bátor vagyok ezen eljárás czélszerűtlenségeinek kimutatására­­. erdélyi képviselő­társaim előtt is ismeretes tényekre hivatkozni, és engedje meg a t. miniszter úr, hogy e tekintetben egy concret esetet is felemlítsek. (Halljuk)! Igen jól tudjuk azt, hogy a telekkönyvi hi­vatalok kinevezése előtt a központi kormány, l­írt a királyi biztoshoz, a felszólítást közölte az alatta való közegekkel és tervezetet adott, nem csak az ügy elrendezésére, hanem a kine­vezendő egyénekre nézve is. Nem hiszem, hogy a kormány jelen levő tagjai e tekintetben sze­membe mondhatnák, hogy igaztalan dolgot állí­tok, midőn azt mondom, hogy a kormány által a legjobban értesültnek hitt királyi biztos fel­terjesztéséből alig jutott 2—3 ember azon hiva­talokba és kevés kivétellel a kijelölteknél több­nyire képtelenebb olyan egyének neveztettek ki oda, kiket a királyi biztos nem ajánlott. Ha a központi kormány ily prakticus hasznát veszi a királyi biztos felterjesztéseinek, nem látom az te­hát, hogy miként nevezheti ez intézményt szükségesnek. (Helyeslés.) Azt mondják, vész lappang a tó sima tükre alatt. Meglehet, nem vitatom, de vitatom azt, hogy a vész hazánk Erdély részében önkényt magától önerején kitörni nem fog. Ha valaha kitörne az, egybefü­ggésben történnék egy sok­kal nagyobb kérdéssel, egybefü­ggene az a keleti viszonyok kérdésével, a­melyeket pedig hogy a magas kormány csak Kolozsvárott és királyi biztosság által akarjon tanulmányoz­­tatni és ellenőriztetni, elhinni, de feltenni sem lehet. (Igaz.) Ha valahol, uraim, itt áll azon­­ mondás: Caveant consules etc., a­mit én ma­gyarra, még­pedig szabadon, úgy fordítok : Le­gyen a kormánynak fő gondja arra, hogy azon consulatusok, melyek feladata, e kérdésben a kormánynak a kellő felvilágosításokat megadni és a helyszínen az események titkos rugóit is ellenőrizni ezen consulatokhoz mondom nem­csak — mint eddig némely körökben nagylibe­­ralitás jeléül ajánltatik — magyarul írni, ol­vasni tudó írnokok neveztessenek ki, hanem alkalmaztassanak azon dualisticus alapon szer­vezendő consulatusokhoz oly magyar államfér­fiak, kik a kormány ezen czélzatainak mint te­hetségre úgy hazafias érzületre nézve is meg­felelhessenek és megfeleljenek. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez még a tó alatt lappangó vihar szempontjából is szükségesnek mondott királyi biztosság teljesen fölösleges in­­tézménynyé fog törpülni, habár mint már több­ször volt szerencsém említeni, a királyi biztos egyénisége és egyéni működése ellen észrevételt tenni egyáltalában okot nem látok. (Helyeslés.) Ezek azok te­hát a­melyeket elmondandó vol­tam és anélkül, hogy a kormány állását, most, egy magam részéről teendő külön indítvány­nyal nehezíteni óhajtanám, megújítom ama ké­résemet, hogy a kom­ánynak még eddig legtöbb esetben eredmény nélkül maradt óhajtását mél­tóztassanak tetté emelni és ez által hazafiúi ag­godalmakat mielőbb teljesen eloszlatni. Csatlakozom Nyáry Pál­t. barátom kérdései­hez, és ha arra, — mint látszik, — most kielé­gítő választ nem kapunk, sőt talán egyenesen tagadó feleletet kapnánk azokra, csatlakozni fogok azon lépésekhez, a­melyeket később meg­tenni elvrokonaimmal együtt szükségesnek lá­­tandunk. (Élénk helyeslés bal felől.) Külföldi hírek. — Párisban a lázongások megszű­­­tek ugyan, hanem azért a befogatások folyton tarta­nak. Hivatalos körökben a császár élete elleni összeesküvést emlegetnek, s mint mondják né­mely befogat­nál Orsini bombákat is fedeztek fel, mi­által az említett gyanú csak erősbödik. Az elfogottak két osztályba tartoznak: a sajtó vétség és összeesküvés miatt elfogottak. Azt mondják, hogy Pietri rendőrfőnök a császárt megkérte, hogy néhány napig nyilvános helyen ne mutatkozzék, vagy legalább csak akkor men­jen ki, miután a rendőrséget értesíti, és ennek ideje volt intézkedéseket tenni. Ugyanez áll a császárnéról és a császári herczegről is. A mi­niszterek, főleg Ollivier, két nap óta fenyegető leveleket kapnak, melyek a rendőrfőnöknek adattak át. Általános nyugtalanság és feszültség uralko­dik, így­ a baloldal kebelében is véleménykü­lönbség vagy jobban mondva szakadás van ki­látásba helyezve. Jules Favreot és Picardot elv­társaik defavouálják, mert a kormánynak en­gedve a belpolitikára vonatkozó interpellátióju­­kat elhalasztók. Leboeuf hadügyér és Buffet pénzügyér közt is feszültség van, mert ez meg­takarításokat akar tenni a hadügyi budgetben, de Leboeuf nem enged, mert a német ügyek rosz fordulatot vettek s ebben Daru gróf is tá­mogatja, ki határozottan fen akarja tartani a prágai békét s mint mondják, ezt mondta: „Mi sem azt nem akarjuk, hogy Poroszország a Majnán átmenjen, sem, hogy túl megmaradjon; ugyanez áll Délnémetország önállásáról, vala­mint a herczegségek kérdésének megoldásá­ról is.“ Négy gépész esetéről Gambetta interpel­lálni akarta Olliviert, de a baloldal határozata folytán felhagyott szándékával. Anynyi áll, hogy még a franczia törvények értelmében is ez eset­ben a rendőrség lakás szentségének megsértése fordult elő, a­mennyiben a törvény azt hatá­rozza, hogy „in flangranti“ esetén kívül, a rend­őrség csak nappal tehet házban elfogatást. Már­pedig Mégyhez 5­­0 órakor reggel mentek. A baloldal interpellációja, tehát csak arra fog vo­natkozni, hogy bármiként álljon Mégy Ugye , a törvényeket a minisztérium tartsa meg. Egyébiránt Mégy mentségéül csak azt hozta fel, hogy miért fogták el lakásán, mikor az ut­­czán is elfoghatták volna és hogy pisztolyát 5 év előtt a Sueznél (hol dolgozott) vette és már az 1 éve meg volt töltve. A politikai foglyok közül Ulric de Fonvielle és Henri Delonquitre szabadon bocsáttattak. El­ső egy a „Marseillaise“-hez intézett levélben eré­lyesen tiltakozik ez eljárás ellen és a kormányt felelősségre vonja az iránt, hogy őt i­d­e­i­g­le­­n­e­s­e­n szabadon bocsátja, míg társait a Má­zasban tartja. A „Rappel“ szerint Dupontnál egy estély volt, a midőn 11 órakor 4 rendőrbiztos 27 ügynök kíséretében belépett és többeket elfog­tak, a „Miért ?“-re azzal felelvén, hogy: „Nekünk van jogunk elfogni, ha akarunk.“ Az elfogottak közt van : Dupont, Girardin, Sopia, Peliot, Fon­taine, Barney. Batignollezban elfogottak még : Villeneuve és fivére, Menilmontantban : Meu­­nieu, Faubourg Saint Antoineban : Berton. A journalisták közt: Banc ellen is megindult a rendőrség, ki külföldre csak úgy menekülhetett, hogy papnak öltözött. Crepy és Clement rendőrbiztosok a Bac­on utczában (Batignalles külvárosban), egy házban jelentek meg, melyről az a hír keringett, hogy egy titkos társulat jár oda. Találtak 8 egyénre, el is fogták őket. Azután, kik oda jöttek, mind elfogták és igy valami 40 egyént fogdostak ösz­­sze, és hir szerint az elfogottak lakásán sok fegy­ver és lőszer készletet találtak.­­ Azon trónbeszédben, mely­lyel a porosz király az észak-német szövetség gyűlését megnyitó, a következő reformok indit­­ványoztat­ók : A büntető codex ki van dolgozva és az államtanács is helyeslé, szabadköltözés, az ipar­törvényben kifejtett indigenatus tovább fejtetik egy törv. javaslatban, és a­mi ennek út­jában van a közvetett adórendszerben — álta­lános törvény által fog az is szabályoztatni. Az erődítmények körébe vont földek megszorí­tásán is segítve lesz. A múlt ülésszak gondosko­dott a volt slesvig-holsteini hadsereg tisztjeiről­­most az alsóbbakról is gondoskodni kell. A szö­vetségi consulok házasságkötésre és személy­­állapot bizonyítására fognak felhatalmaztatni. A forgalom-javulás és a czukor-adó reformja miatt nevelkedett jövedelem fedezni fogja az 1870. év több kiadásait. „A prágai béke 4-ik pontjában jelzett egyetér­tés előkészítése az észak né­met szövetségnek a dél német államokkal való nemzeti egye­sülése iránt folytonos figyel­mem tárgya.“ Badennel igazságszolgálta­tási egyes­ség jött létre, a mérték és súlyrend­­szer egységesítése is elő fogja mozdítani az egy­séget. A pesti ÁrVíZ kezdi, az­az folytatja rombo­ló munkáját. Az éjjel a Nap utczán a­ 16. számú ház összeomlott. Szerencsére a fal kifelé dűlt, s annálfogva bennlevőkkel nem történt egyéb tréfa mint hogy camera obscura alakjaivá lettek. Tiszteljük a pesti kupaktanácsot s azt üzenjük neki,hogy a Nap utcán sem söprés, sem csatorna, sem kövezet,sem világítás. Az igaz hogy ott nem is laknak elöljárók, csak szegény szerencsétlen polgáremberek. Ez a Józsefvárosban történt. Most következik a Ferencz és a Terézváros. Különfélék. — A szentendrei kerületben Har­kányi Károlyt a Duna képviselővé választotta. Luppa pártja ugyanis a jég miatt nem volt ké­pes a választásnál megjelenni, s így a jobboldal győzött. — A Pesti népkör tegnapi estélye az által különbözött a többitől, hogy a jelen vol­tak nagy száma más körök tagjaiból állott, kik ha politikai nézet tekintetében nem értenek egyet a Népkörrel, annak társadalmi vendégsze­retőt teljes mértékben élvezték. Örömmel jegyez­zük meg az összesimulás ejelenségét.— A Népkör ma esti közgyűlésén az Egyenlőségi kör kül­döttség által képviselteti magát. — A gyorsan jött erős hideg feltűnőn elszaporította a farkasokat. Nyíregy­házi­­i febr. 8-án egy asszonyt, ugyanakkor tájon egy vásáros embert megettek. Vadászatot is tar­tottak farkasra, de csak egyet tudtak elejteni. Tokajban szerencsésebbek voltak , ott 9 esett el. — Szabadka város közgyűlése a honvédmenházra 2000 frtot szavazott meg. — A középtanodai tanár­egy­let tegnapi gyűlésén Tömör Ferencz arról érte­kezett, hogy az iskolákban mily kevés gond fordittatik a magyar nyelv helyes használatára, s e miatt mennyi hiba csúszik be még az iroda­lomba is. Utána Berecz Antal értekezett a „vegy­tanról a gymnásiumokban.“ — Makrai László lakását a reálisko­la utc­án tegnap este felé kirabolták. Az elvitt holmik értéke 500 ft. körül jár. — Ha jobboldali, akkor egyszeres, — ha baloldali, akkor százszoros megrovást ér­demel az a békésmegyei szolgabiró, ki egy 13 éves gyermeket vallatásnál közelebb kinoztatott. A Békés szerint pinczébe záratta, farkasguzsba köttette és bikacsökkel agyba főbe verette. A vallomások szerint 107 ütést kapott a gyerek. Békés megye törvényszéke előtt van az ügy ; ha a tény megállapítható, az emberjog nevében szi­gorú büntetést kérünk a tettesre. — Nyilatkozat. A „Hazánk s a Kül­föld“ legutóbi száma a nyomdai zavarok miatt nem jelenhetett meg és csak borítékra külde­tett szét. A jövő héten azonban két teljes szám fog megjelenni. A szerkesztőség szükségesnek tartja ezt előfizetőivel tudatni, miután ennek megemlítése a boríték újdonságai közös téve­désből kimaradt. A „Hazánk szüll.“ szerkesztősége­. A nemzetközi kereskedelmi és közraktár társulat feb. 13-án tartott közgyűlésén 3467 szavazattal liquidatiot határozott. A liquidaló bizottságba 10 tag vá­lasztatott. Az őrs­z. m. gazdasági egyesü­let elnökeül Lónyay Gábor, alelnökeiül Ko­­rizmics László és Hajós József lett megválasztva. A JÖNT magántávsürgönyei. BÉCS, febr. 15. A galicziai tartomány a gyű­lés határozatai tárgyában kiküldött bizottság tegnapi ülésében élénk vita keletkezett a felett : váljon a galicziai határozat szakaszonként tár­­gyaltassék-e, vagy hogy a bizottság előtt annak egyes elvei felett nyilatkozzék-e. Giskra felhí­vása folytán, hogy miként képzelik maguknak a lengyelek a felelős országos kormányzatot,­­ Grockolski imigy szólalt fel: Az orsz. kormány­zat a tartománygyűlésnek épen úgy felelős az ez utóbbi által hozott törvényekért, mint a mi­nisztérium felelős a bir. tanácsnak ama tör­vényekért, melyeket a bir. tanács létesített. Erre Giskra kinyilatkoztatja, hogy az lehe­tetlen, mivel egy, a központi kormánytól füg­getlen f­elős orsz. kormány az egységes kor­mánynyal össze nem egyeztethető állapotokat fogna előidézni. BÉCS, febr. 16. A mai reggeli lapok megerő­­títik, hogy gróf Beust, a közelebbről közzétett 21 zsinati kánon alkalmából — saját kezdeménye­zéséből — erélyes előterjesztéseket intézett a pápai udvarhoz. Ugyancsak Giskra kinyilatkoztatja továbbá : A kormány a Galicziának adandó engedmények tekintetében egészen a lehetőség kérdéséig szán­dékozik menni, a birodalomnak azonban a tar­­tomány­gyűlésektől függetlennek kell lennie. Giskra felhívja a galicziai képviselőket, nyilat­kozzanak az egyenes választások létesítése kér­désében. Mire Grocholski és Cerkowski annak

Next