A Hon, 1870. március (8. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-23 / 67. szám

-«.■MrtHggl 67. szám. Vffl. ár­folyam. «F- — .. ,sdP? L ! Reggel! kiadas. Pest IS70. Szerda, mari 23. Kiadóhivatal: f^tremaiak tara 7. az. földszint GIMkjHeil d­ji Footin keidre, vjigj Budapesten hitbe« hord»» reggeli Se esti kiedre együtt: I hónapra.......................1 Éri 88 k*. 5 hónapra ..... S a 50 a 6 hónapra _ . . . .11.--» la esti kiadóé pr*tai különkfu­déseért felfil­­laetet hazonkint . . . . . SO kr. 1« elfifi «etés la év folytán minden hónapba« »eghez.ehető , » ennek bármely napján történik ■*. mindenkor » hó első naplátó.' ro­tt számittatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. ■SS® Szerkesztési Iroda : Farencziek­ tere 7. sz. Bilgittt­l díjt 9 hasábos ilyféle betű sor» . . . 9 kr. Bélyegdíj minden be­itatásért . . 80 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás­a mel­lett kedvesőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 86 kr. tg®T* ei előfizetési- és hirdetmény - díj a lap kiadó-hivatalába küldendő. A lap szellemi részét illető minden köz­­emény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el — Kéziratok nem adatnak vissza. Eefizetési felhívás „H & N“ ápril— júniusi évnegyedére. Közeledvén az előfizetési idő, tisztelettel figyel­meztetjük a twi t. et. előfizetőinket, kiknek elő­fizetése folyó naartiushó végével lejár, előfizeté­süknek idején megújítására. A lap tartalmát illetőleg tudatjuk t. előfizető­inkkel, hogy a­mennyiben a szedők strckje miatt hátralékban maradtunk, a jövő folyamban igye­kezni fogunk azt mellékletekkel pótolni. Az előfizetés megtételére, miután előfizetési ívet a lap mellett nem fogunk küldeni, ajánljuk a postai utalványokat, mint a legjutányo­­sabb és legpélszerübb előfizetési módot f­elületési árak: April—júniusi évnegyedre . 6 frt 50 kr. April—septemfaeri félévre . 11 „ — » April—decz. 3 negyedévre . 16 „ 60 „ Az esti kiadás postai különkül­­déseért felüezetés havonkint 30 n Pest, martius hóban 1870. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, MARTIUS 22 Mit jósolnak és mit terveznek? ÜL A politikai helyzet megítélése végett azt kell kérdenünk, ha van-e az orosz propagandának magában Oroszországban kellően mivelt talaja? A panszlavismus tana nem az orosz nép fejében támadt. A szláv fajok politikai élete a községi rendszerből fejlődött, és alig van nép, mely a centralisatio ellen nagyobb gyű­­lölséggel viseltetik , mint az orosz. A panszlavismus, mint a centralisatio, Orosz­országban idegen ültetvény. Az orosz nép zömében a pánszláv ra­jongás nem talált legkisebb viszhangra sem. Az aristocratia lapjainak sincs pán­szláv iránya A moszkvai pánszláv moz­galomnak kezdetben nem volt más értel­me és más czélja, mint belizgatás a német eredetű aristocratia és bureaucratia ellen, és ezen német-ellenes izgatás most sem szűnik. Csak e napokban történt, hogy az orosz kormány a charkowi egyetem jogtanárává Hottenberger nevű németet kinevezvén, 300 jogtanuló azonnal enge­délyt kért,hogy tanulm­ány­ait más egyetem­ben folytathassa, és más tudományokat hallgató 500 ifjú a jogászokhoz csatlakozni készült. De nem lehet azon tényt figyelembe nem vennünk, hogy mióta Katkov és Leonijev lapja a Moskovskija Vjedomosti, továbbá Birzevijja Vjedomosti és a Grotos határozott német-ellenes s egyszersmind pánszláv irányt vet­tek, az aristocratiai jellegű teoszpopolita lapok, mint a Vjest, a Nedela, Djelo, Szt.-Petersch, Vjedomos­ti, és a Vlastnik Europy olvasó közön­sége napról napra fogy, míg Ratkov lap­jának olvasó köre napról napra növeke­dik, mit azonban nem csupán a pánszláv tendentiának, hanem inkább a német-el­lenes, tehát leginkább belügyi irányának kell tulajdonítani. Bismark lapja a szövetségi tervezetek­ről a minapában mondá, hogy minden szövetségi jóslatnak van saját patrónusa. Az egyik ijeszt, a másik kapacitás. Azon ijesztő szövetségek egyike az orosz-porosz szövetség, melynek czélja Ausztria fel­­darabolása. A német tartományok Po­roszországhoz csatoltatnának, a szlávok pedig Oroszországhoz. E szövetségnek tervezete és jóslatai „Bécsből“ kerülnek ki és leginkább lengyel lapokban terjesz­tetnek. Czélja könnyen felismerhető: a lengyeleket az orosz annexio mumusával a Reichsrathba beijeszteni. Az osztrák-porosz alliance nem más, mint egy orosz lidérc­. Az orosz lapok ezen szövetségi hírt különös előszeretettel azon czélból kultiválják, miszerint Ausz­tria politikáját a keleten Oroszországnak és a szlávoknak denunciálják.E manoeuv­re nem új, de pánszláv körökben soha sem veszti el hatását. E szövetségi hír spe­ciese egy török-osztrák alliance, melynek czélja a szlávok emancipatióját megaka­dályozni. A kútfő ugyanaz, t. i. orosz su­­galmazás. Az oroszok figyelmét kelet felé vonja, a szlávokban pedig táplálja az orosz védelem reményét. Az osztrák-franczia-olasz alliancet a Goulois vette legújabban patrociniuma alá, még pedig épen azon perczben,mely­­ben Olaszország gyanús szemmel tekin­tett Bécsre. Annyi bizonyos, hogy ily szövetség terve olasz főben nem támadt. Olaszban Isztriára, Dalmátiára és a ma­gyar tengerpartra kacsingat, annyit pedig csak tud, hogy csupa szövetségi barátság­ból azt Ausztriától el nem kérheti, Ausz­triának pedig cserébe semmit sem ad­hatna. Hát ki tudná megmondani, ha van-e a magyar kormánynak is valami politikája? Azt látjuk, hogy a magyar képviselők többségét épen úgy beijesztették a dele­­gátióba, mint a lengyeleket a Reichsrath­ba. A folytonos bókolás vágya mindig ellensége a politikai ildomnak, és a kegy­vesztés félelme kioltja egy nap a honvéd kitagadásával a nemzet honszerelmi as­­piratióit, és másnap megszavazza ellenei­nek jutalmát. És Tisza Kálmán igen ta­lálóan bélyegezte ezen politikát,midőn be­szédét e szavakkal fejezte be : „ha egy nemzet oda kényszeríttetik, hogy hálát­lan legyen azok iránt, a kik érette küz­döttek, és jutalmazza azokat, a kik éle­tére törtek, azon nemzetből ki lesz ölve az önérzet. „Megérti-e ezt az Andrássy kor­mány ? Halljuk már most a cislaithán írók szó­zatait is. Helfert Ausztria és Oroszország­ról szóló röpiratában azt mondja : „Osz­trák viszonyaink sajátságaihoz tartozik, hogy egy általános kormány­politika mel­lett, a lakosság különböző elemei számá­ra még két, sőt még több politikának is tért engednek, melyek oly időben, midőn folyamuk duzzad , csaknem nagyobb sulyérvényre jutnak, mint az általános politika. Ez eset a híres Ausgleich óta állott be a magyar politikával, mely mellett, noha szűkebb körben, a teuton politika is érvényt követel. Mióta pedig a teutonismus szorongattatik, a polonismus is mint tényező számításba jön.“ Mi legyen mindezen politika? a cislaj­­bhán író állításaiból meg nem tudjuk, de jó alkalom az neki az olasz pártot Dalmá­­tiában vádolni, hogy muszka érdekben dolgozik, a lengyeleknek szemére vetni, hogy ők az elnyomók, hogy nem csak 1848, hanem már 1340. óta a rutheneket elnyomván, a muszka uralom javára dol­goznak és végre kárörvendő huhogással a magyarismus halálát jósolja. A magya­­rismus, úgymond, egy századdal elkésett, jelen pillanatnyi győzelme jövőre csak ve­reségét készíti elő. Ha az még egy évtize­dig úgy megyen, az orosz betörésre a ta­laj Lajthától a Barczaságig és a Kárpátok déli lejtőjétől a Száva balpartjáig úgy lesz előkészítve, hogy Fachereff és tábor­­kara jobban nem is kívánhatná. „A legelső orosz katona, ki Magyaror­szág határát át fogja lépni, mint felszaba­dító fog fogadtatni, és a mesterséges (ma­gyar) uralom büszke alkotványa mint kártyaház fog azon népek örömrajongó tapsai közt összeomlani, kiket külső kény­szer-eszközökkel alávetni tudott, de velök a jogosult rokonszenv kötelékei által test­vérisülni nem.“ Ily szeretetteljesen nyilatkoznak azok, kiknek elnyomásunkra csinált adósságait és a quotát fizetjük.Csak szoktassák uraim a nemzetet a koldus tarisznyához, és míg van miből, csak jutalmzzák meg a musz­­kabehivókat, miszerint Helfert jóslata ne maradjon szégyenben, és legyen ismét az ki megtapsolja a legelső kozákot, ki az ország határát át fogja lépni. így szépen fogunk haladni a jog, kultúra és reform vívmányainak igéretföldje felé ! L u d v i g h. TÁRCZA. Fekete gyémántok. Regény öt kötetben. Irta J­ókai Mór. MÁSODIK KÖTET. Soirées a margamantes. (Folytatás.) Oigátszerü s a ! S­o­n volt biz­ar! Egyszerre föltette magában minden magyar ember, hogy ő ezentúl magyar lesz. Bizarr gondolat! Tessék ezt lefordítani valami más nyelvre. A hírlapok dythgrambokat írtak a pompás magyar viseletről, mely minden rendű néposz­tály rögtöni divatruhája lett, az attiláról, a dol­mányról, a bogláros övről, hát még az arany csipkés főkötőről! hát még az eszményi pár­táról ! „Százszorta szebb minden asszony!“ N’en parlons plus! S' is scho’ vorbes! Az utczán pergett a sarkantyú, nagy, na­gyobb, legnagyobb taréjjal; az ékszerész kira­katok antik gombokkal, csattokkal voltak tele, sastoll, darutoll repkedett a kalapok mellett s nem volt a Somogyban kurta szűr, a székely föl­dön teke, Debreczenben fürtös guba, Gyöngyö­sön gombos mente, Kecskeméten tornyos fő­kötő, Túron­­süveg, Kőrösön viktoriadolmány, mely biztosítva lett volna, hogy himet nem varr­nak felöle, s Pesten, bálokban, reum­okban, ma­gas körökben be nem mutatják: ős apáknak, Attilának, Budának helyt kellett állni, hogy köntöseiket leszabják, rég megholt poétáknak, Csokonainak, Kazinczynak meg kellett engedni, hogy zsinór hieroglyphokban örökítessenek, — s e hieroglyphoknak értelme volt !­ Azok a zsinór kacskaringók egy látható pro­testatio voltak, melyet ha írni, nyomtatni nem lehetett, — kivarrtak zsinórból. A legelőkelőbb körökben ki volt adva a ren­delet, hogy csak nemzeti öltözetben fogadtat­nak el látogatók, — s ha valaki megkisérle egy úri estélyen fekete frakkban megjelenni, azt koczkáztatta, hogy a legelső úri ember, a­kivel találkozik, azt fogja neki mondani, hogy „ugyan lieber Johann, bringen Sie mir ein Glas wasser.“ A népviselet szü­kségképen összekeverte az osztályokat. A gróf olyan divatot hordott, mint a kocsisa. Sokan úgy érezték, hogy jó volna egymással megismerkedni. E nemes óhajtásnak eleget tettek a főúri esté­lyek, a­mik között Theudelinda grófnő soirées amalgamantesei egyik nevezetesebb korrajzi vonást szolgáltattak. Ott találkozott egymással főúr és költő, akadémiai tag és praelanus, mű­vész, hegedűs, zongorász, festész, szobrász, szí­nész, kritikus és maecenas, tanár, orvos, publi­cista, újságíró, sportsman, és minden színezetű politikus. Ragyogó társaságok voltak azok, — úgy — in thess. A­mi csak szépség és bűbáj van a főrangú körökben, a legdélibb hölgytársaság, oly pom­pában, mintha királyi tánczestélyre jött volna, s a­mi még a pompánál is fényesebb, a fiatal­ság, a kellem, a műveltség nimbusza, mely őket oly megkülönböztetettekké teszi, a mi csak históriai név *van a főnemesi aranykönyvben s népemlegette név a szellem világában, együtt, egymáshoz közel hozva! Hanem az amalgama bizony nehezen fogott. Pedig Isten látja, hogy megvolt a jó szándék mindenkiben. Emmanuel gróf, a kedves öreg, ha megfoghat­j tott egy újságíró celebritást, oly nemes igyeke­zettel törte a kedvéért azt a nyelvet, a­mit csak most tanul, a magyart, hogy lehetetlen volt el nem ismerni felőle, miszerint azon szilárd elha­tározásánál, miszerint ezentúl csak magyarul fog beszélni, ha nehezen megy is, csak az a másik fogadása versenyez, hogy ezentúl csak magyar csizmát fog viselni, melynek felhúzása lehúzása egy álló órát szokott igénybe venni. Cserében viszont egy fiatal publicista izzad hatalmasan abban a fáradságban, hogy egy ide­gen születésű, de Magyarországért rajongó gróf­nőnek franczia nyelven adjon feleleteket olyan kérdéseire, a­miket nem értett. Persze tökélete­sen ért francziául, de csak ha izomzat­va látja. Azonban a nyelvészeti akadályok még nem olyan nagy baj. De a théma! Emberek, a­kiket először mutatnak be egy­másnak, s kik egészen különböző életkörben forognak, s aztán keresik, hogy mi módon tud­janak a másik világába valahogy áthatolni. Leo gróf dicséri Káldori drámaírónak tíz év előtt látott drámáját, a­mit a kritika kegyetle­nül lerántott. Első műve volt. Maga is rosznak találja. Az utóbbiak persze jobbak. Már most aztán ez azt hiszi, hogy vagy nem látta a többi műveit a gróf, vagy ironizál vele. Viszont Kinizsi a tudós meg akarja mutatni Oscar bárónak, hogy ismeri nevezetes érdemeit a sport terén, s beszél neki a legközelebbi lóver­senyről, s firtatja, hogy mely dijakra fog fut­tatni ? A körülállók elfordulnak. Mindenki tud­ja, hogy Oscar eladta a verseny paripáit a tavalyi veszteségei miatt s visszavonult a turfról. Kákori fiatal újdondász azonban egészen ott­honosan akarja magát érezni az idegen társa­ságban, fecseg saus géné mindenkivel, a­ki szem­közt jön rá. Azon themája elég : napi pletykák. Egy szép fasorriurral,a­ki igazi mágnási típuszt visel minden vonásán, beleereszkedik abba a pletykába, hogy most már a budai várban is fognak estélyeket adni s oda is hivatalosak lesznek a magyar főurak. „Váljon elmegy-e va­laki ?“ — Kérdi a főur. „Legfeljebb Guidó gróf!“.— „De én ugyan nem megyek!" —Az újdondász akkor veszi észre, hogy annak mon­dott egy nagy sottiset a szemébe, a kivel isme­retlenül beszélt. Ki tudja hány emberrel gorom­­báskodhatott már igy incogni­oban, a mióta itt van ! István gróf, Theudelinda grófnő unokabátyja tökéletes olvasott és mivelt ember, ki a világ minden költőjét összeolvasta. Annálfogva igen jól véli mulattatni azt a fiatal poétát, a ki haza­fias verseivel hirtelen népszerű nevet szerzett magának, ha odaszoritja egy szegletbe s ott el­kezd vele értekezni a világ­irodalomról. Idéz neki Burnsből, Shelleyből. Ismeri a Spencer „Fairy queen“-jét ? Bevégzett műnek tartja-e Milton el­vesztett „paradicsomát?" Mi véleménye van Dryden iskolájáról ? Wordsworthot szereti-e job­ban, vagy Byront ? Talál-e szellemrokonságot a Frithiofs saga s Ossian regéi között ? Mit szól a „legende des siecles“-hez ?„Valjon lehet-e, hogy ezáltal Hugo Victor Dante fölé emelkedik? Nem kár-e, hogy az „amadissa“-ok genje letűnt? Tassonak ad-e elsőséget az olaszok közt, vagy Ariostonak ? Tart e valamit Metastasio impro­­visatioi felől? Mi a véleménye az olasz „Com­media erudita" hatása felől ? Ismeri-e már fran­czia fordításban Hariri arabs költeményét „An­­­tár élete". Hát az indus „Lakentalát" ismeri-e angol fordításban? — Plane egyszer azzal tá­madja meg, hogy az Odüszszea mennyivel szebb görög eredetiben, mint latin fordításban. A szegény versíró pedig azalatt porhanyóvá lő a pirító tűzben, mert ő soha sem szokott egye­bet olvasni, mint a saját verseit. Geniális ember, de saját kadencziáin kívül semmit sem ismer ; annálfogva, a­mint e veszedelmes rencontreból megszabadulhat, úgy fogja jövőre messziről ki­kerülni ezt a tudományban telhetetlen grófot, mint a csörgő kigyót. De a­kik a „japani expeditioból" legjobban megjárták, azok lehettek, kiket azon kitüntetés ért, hogy Bondaváry Angela grófnőnek bemu­­tattassanak. Angela grófnő elassiens szépség. Angela grófnő nagyatyja politikai celebri­­tás. Nagy név. Különféle nimbusz környezi. Jó is, rósz is. Annálfogva semmi sem természetesebb, mint hogy a szép gróf kisasszonynak bemutatott ha­landó lakója a lateiner világnak, a harmadik szóváltásnál már elkezd Bondaváry Tibáld gróf­ról, nagyatyjáról beszélni, és obligate tudako­zódni. Arra aztán Angela grófnő egy szót sem szól többet az előtte állóhoz, hanem hagyja azt ott állni, és beszélni, a­mig ki nem fogy, s odább nem megy. Több szavát nem hallja az a gróf­nőnek. (Folytatjuk.) Adakozások. A honvédmenházra: Kohn Sámuel Zentáról küldött 2 ftot. Kovács Mór színigaz­gató Egerből egy előadás jövedelméből a Főv. Lapok utján küldött 49 ftot. Egy kőszegi magán körben farsang alatt gyűlt és Szabó István ügy­véd által felkü­ldetett 65 ft és 2 db arany. Vani­ka Ferencz Dubniczon gyűjtött 50 ftot. Holnapy Mihály P. Gyaluról küldött 5 ftot. A gyulai pol­gári körben mart 15-en adakoztak 13 ftot.Nagy­­várad város adott 200 ftot. Csontos Mihály köz­hírt. Alsó-Biiken ajándékozott részére törvényesen megítélt 20 ftot. A kapolcsi izr. ifjúság mart. 18-adiki báljából bejött 18 ft. A Batthyány szoborra: Károlyi Lajos szipigazgató egy pécsi előadás jövedelmé­ből küldött 26 ftot. Nagyvárad város adott 100 ftot. Az aradi vértanuk szobrára, a dobsinai kaszinó febr. 26-ki báljából bejött 36 ft 40 kr.­tot terjesztett a képviselő ház elé s azokat indo­kolásaikkal együtt a hirlapszerkesztőségekhez is megküldé. Az egyik törvényjav. a felebbviteli bíró­ságoknál alkalmazott ítélő bírák számá­nak meghatározásáról szól s így hangzik: 1. §. Addig is, míg a törvényhozás a fifelebbvi­­teli bíróságok szervezetét, a szóbeliség és köz­vetlenség alapján behozandó törvénykezési rend­szernek megfelelőleg véglegesen megállapíthat­ná, — az ítélő bírák létszámára nézve, a jelen­leg fennálló felebbviteli bíróságoknál, követke­zők határoztatak: 1) a maros­vásárhelyi kir. Ítélő táblánál 1 el­nök, 3 tanácselnök, 20 rendes- és 4 pótbiró ; 2) a pesti kir. Ítélő táblánál 1 elnök, 1 alel­­nök, továbbá 10 tanácselnök, 90 rendes- és 31 pótbiró; 3) a m. k. Curia legfőbb ítélőszéki osztályá­nál 1 elnök és 6 tanácselnök, továbbá 42 ren­des bíró. 4) A m. k. Curia semmitő-osztályánál (semmi­­tőszék) 1 elnök és 1 alelnök, továbbá 16 rendes biró alkalmaztatik. 2. §. A kir. váltófeltörvényszék feloszlattat­­ván, annak hatásköre a pesti k­r. Ítélő táblára ruháztatik át. A kir. váltófeltörvényszéknél alkalmazott íté­­lőbirák, továbbá a segéd- és kezelő személyzet, jelen rangjuk és fizetésük megtartásával, a pesti kir. táblához tétetnek át, a­kik közül a birák az 1. §. 2. pontjában érintett létszámban bennfog­laltatnak. 3. §. Az igazságügyi miniszter felhatalmazta­­tik, hogy addig, mig a m. kir. Curia legf. itélő­széki osztálynál felhalmozódott hátralékok elin­­téztetnek, a legf. itélőszéknél a pesti kir. tábla itélő bírái közül tizenhatot kisegítő birákat al­kalmazhasson. E törvényjavaslathoz terjedelmes indokolás és költségvetés van csatolva. Amarra később még visszatérünk, ebből közöljük a főbb tétele­ket, melyek szerint a bírói létszám szaporítása egészben véve 260,989 ftba kerül, miből a sem­­mitőszékre 3200, a legfőbb ítélőszékre 61,949, a pesti kir. Ítélő táblára 195,840 ft esik. A második törvényjavaslat az 1868. 54. t. ez. némely szakaszainak módosításáról szól s következőleg hangzik: 1. §. A polg. törvénykezési rendtartás tárgyá­ban alkotott 1868. 54. t. ez. 5. szakaszának a semmitőszékre vonatkozó intézkedése eltöröltet­vén, a helyett rendeltetik . A semmitőszék, az elnökön kívül 4 s illetőleg 6 vagy 8 tagú tanácsban határoz a szerint, a­mint a semmiségi panasz valamely első-, vagy pedig a másod- vagy harmadbiróság eljárásából merült fel. .2 §. Ugyanazon törvény 293. szakasza akkér módosíttatik, hogy a konok perlekedők 100 fttól 1000 forintig terjedhető birsággal bünteten­dők s ezen büntetést köteles mulhatlanul kiszab­ni a harmadbiróság s illetőleg a másodbiróság mindazon esetekben, a melyekről az érintett sza­kasz rendelkezik. 3. §. A 303. szakasznak határozata azon ese­tekre is kiterjesztetik, melyekben a fél egyedül semmiségi panaszt emelt ugyan, de azt a semmi­tőszék merőben alaptalannak találta. Az ehhez csatolt indokolásból arról értesü­lünk, hogy a m. évi jun. 1-től dec. végéig be­folyt semmiségi panaszok száma 5265 darabra ment s a­z. év két első havában annyira szapo­rodott, hogy az idén valószínűleg meg fogja ha­ladni a 12 ezeret. Jelenleg a semmitőszék egy elnökön s alel­­nökön kívül 16 szavazó bíróból áll, s két ta­nácsban működik. Mindenik tanács hetenkint rendesen , s igy egy éven át 208 ülést tarthat. Egy-egy ülésben átlag 20 darab ügy lévén elin­tézhető : ekképen egy-egy tanács évenkint 4160, a két tanács pedig összesen 8320 ügydarabot képes elvégezni,­­ vagyis csak két­harmadát annak, a­mi valószínűleg befolyni fog. Minthogy egy-egy tanács hetenként 4 ülésnél többet nem tarthat, mert különben a­­bíráknak nem maradna idejük az ügyek tanulmányozá­sára, a hátralékok felszaporodásának meggátlá­­sára csak két mód van: vagy a létszám szapo­rítása, vagy pedig olyatén intézkedés, hogy a létező létszámból az eddigi két tanács helyett három tanács legyen alakítható. A törvényjavaslat 1 § a ezen utóbbi módot választá, a­mi csak úgy lehetséges, ha eltö­röltetik az 1868 : 54. t. cz.5. §-ának azon merev intézkedése, mely szerint a semmitőszék az elnö­kön kívül 6 tagú tanácsban ítél. E helyett az 1. §. azon javaslatot tartalmazza, hogy a semmitőszék az elnökön kiinl 4 s ille­tőleg 6 vagy 8 tagból álljon a szerint, a­mint a semmiségi panasz tárgyát valamely első vagy a másod vagy harmadbiróság eljárása képezi. Ez által eleget vél tenni a javaslat a takaré­kosság igényeinek a nélkül, hogy megsértené azon elvet, melyet az 1868 : 54. tcz. a fölebbvi­­tel rendezésénél vezérfonalul követett, hogy t. i. a fölebbviteli bíróságnál a tanács két taggal erősebb legyen azon bíróságénál, a melynek el­járása fölött szél. A 2. és 3. §-hoz: A polg. törvénykezési rendtartás életbelépte óta felmerült ta­pasztalatok mutatják, hogy a merőben alaptalan s csupán boszantásra vagy a per húzására számított perorvoslatok száma igen nagy. A polg. törvk. rendtartás tartalmaz ugyan intézkedéseket a visszaélések meggátlására, de azok nem elég szigorúak s igy a czélnak meg nem felelnek. A 293. §. szerint a konok perlekedés esetei­ben, 10-től 390 ftigy terjedhető büntetést ha­tároz. E rendelkezés két tekintetben ki nem elégítő. Egyrészt, mert nem mondja ki határozottan, hogy a büntetést hivatalból kell kiszabni. Más­részt, mert a büntetés csekély, nem áll semmi arányban azon haszonnal vagy kedvteléssel, melyet a per elhúzódásából vagy a boszantásá­ból a felek reménylenek.­ A m. k. kúria semmitő-osztálya ismételt fel­­terjesztésben oda nyilatkozott, hogy a visszaélé­sek igen nagy száma oly esetekben jelentkezett, melyek a 303. §. szerkezete alá sorolhatók nem voltak. A jelen javaslat 3. §-a — úgymond az indo­kolás, a 303. §. határozatát kiterjeszti, a­nélkül, hogy eltérne azon indoktól, mely általában a törvényhozást arra bízta, hogy az alaptalan sem­miségi panaszra pénzbüntetést szabjon. A harmadik­­javaslat a törvények kihir­detéséről szóló 1868: III. t. sz. 4. §-ának módosításáról szól, mely is következőleg módosíttatik : 1. §. A­mennyiben az időpont, a­melyben va­lamely törvény hatálya kezdődik, magában a törvényben megállapítva, vagy ezen időpont megállapítása a minisztériumra bízva nincs , minden törvény kötelező ereje, annak az or­szággyűlésen tett kihirdetését követő 15-ik na­pon kezdődik. Ez indokolás előre bocsátja, hogy a Magyar­­ország és Horvát-szlavón Dalmát országok kö­zött létrejött egyezség folytán, a közös törvé­nyek a közös országgyűlésen hirdettetnek ki. Az 1868. III. törvényczikkely 4-ik szakaszá­ban fennálló szabályt, mely szerint a törvények kötelező ereje az országos törvénytár­­ban tett megjelenésüket követő 15-ik napon ve­szi kezdetét, a közös törvényczikkelyekre nézve tovább fentartani nem lehetett. Mert ez szükségessé tette volna, hogy míg a törvénytár horvát kiadása elkészül , a magyar kiadás se tétessék közzé,­­ nehogy ugyanazon törvény, a magyar észt korona különböző orszá­gaiban külön-külön időpontban lépjen életbe. Ha a közös törvényekre nézve szükségessé vált e szabály: nincs ok, a­miért a nem közös törvényekre nézve a korábbi eltérő szabály fentartassék, sőt könnyen zavart idézhetne elő, ha a közös és nem közös törvények közt, a ha­tálybalépés időpontjának kiszámítása tekinte­tében különbség állíttatnék fel. ------Az igazságügyminiszter —­ mint or­szággyűlési tudósításunkból is értesülhetnek olvasóink — mai nap több törvényjavasla­

Next