A Hon, 1870. augusztus (8. évfolyam, 176-206. szám)
1870-08-02 / 177. szám
Gorové István miniszer újból ajánlja a tvjavaslat elfogadását. Benedikty a tordai vonal előnyösebb volta mellett harczol. Ajánlja azt nemzetgazdasági szempontból is, nemcsak mint rövidebb vonalat, de azért is, hogy Torda a világkereskedelembe bevtmassék. Csáky Tivadar gr. határozottan meri állítani, hogy a ház tagjainak háromnegyed része nincsen tájékozva a fenforgó ügyben, melyre nézve a bizottságok véleménye kellő felvilágosítást nem nyújt. Vissza kívánja utasíttatni a tvjavaslatot a bizottságokhoz. Széll Kálmán nem fogadja el azon állítást, hogy e vonal tárgyalása el van sietve, mert ép e vasútvonal tárgyalása alkalmával hallgattattak ki legelőször szakértők, a bizottságok hetekig tárgyalták, és csak beható tárgyalás után terjesztették be az ajánló jelentést. Elnök: A vita be van ugyan fejezve t.hát, miután azonban 20 tag a szavazást holnapra kívánja áttétetni, ennélfogva az a holnapi ülésben, mely 10 órakor kezdődik, fog megtörténni. A holnapi ülés napirendjén a szavazáson kívül a gazdasági bizottság több rendbeli jelentései vannak. Ülés vége 20 órakor. Pest, aug. 1. (xv.) Bécsi dolgok. A barczi dörej daczára szét kell néznünk, hogy mi történik közvetlen szomszédságunkban, s némi megnyugvással kell registrálnunk, hogy a háború kérdése s ennek közelsége nem foglalja el annyira Ausztriában sem a politika főintézőit, hogy a belügyi kérdések megoldását felfüggeszteni kénytelenittetnének. Ellenkezőleg a cseh országgyűlésnek feloszlatása s egy újnak behívása, — és Potocky grófnak emlékirata, melylyel ezen intézkedést ő felsége előtt indokolja — a mellett bizonyít, hogy Potocky grépen e háborús, lőporszagu időszakot tekinti a legalkalmasabbnak arra, hogy siettesse megoldását oly kérdésnek, amelyen annyi kísérlet ez ideig hajótörést szenvedett, s melynél az ellentétek már-már oly élesekké váltak, hogy a megoldás lehetőségének gondolatáról egy ideig le kellett tenni. Nem lehet tagadni, hogy igen ügyes diplomatiai fogás az, amit Potocky gr. emlékiratában kifejt, midőn hivatkozván a nehéz körülményekre, - melyek szükségessé teszik, hogy Ausztriában is a korona mellett álljon a képviselet, „alkalmat nyújt“ a cseheknek is, hogy belépjenek a birodalmi képviseletbe, hogy ily módon Csehország is gyakorolja befolyását a körülmények által jelenleg netalán szükségessé válható intézkedésekben. Potocky gr. hivatkozik ily nehéz körülmények közt a csehek hazafiságára, s ettől reméli, hogy be fognak lépni a kir. képviseletbe, a hova ez ideig be nem voltak vihetők. Engedni fognak-s most, tekintettel a vészteljes körülményekre, a csehek is be fognak-e lépni a bir. tanácsba ? — Ez az a kérdés, melylyel most élénken foglalkoznak a bécsi lapok. — A concordatum eltörlésére vonatkozó intézkedés általános örömmel üdvözöltetik a bécsi sajtó részéről. „Amire Ausztria liberálisai már évtizedek óta törekedtek, — a concordatum megsemmisítésére — az valahára sikerült a római jezsuitáknak. Ők keztyűt dobtak az emberi józan észnek, hadat szenő zsinati politikájukkal a katholikus államok világi hatalmának. A kormányoknak nem volt mit tenniök, mint elfogadni az eléjök dobott keztyűt. Az osztrák kormány kénytelen volt kilépni tartózkodó állásából, melyet a kúriával szemben követett, s az önvédelemnek mulaszthatlan követelménye volt azon szerződésnek szétbontása, — melylyel tulajdonkép rég tie kellett volna kezdeni a dolgokat Ausztriában.“ — így aPresse.“ A hátultöltő fegyverek az európai hadseregekben. IV. Az olasz hadsereg elitltöltőinek átalakítására Petiti ezredes, a turini fegyvergyár igazgatója készített tervet. Az olasz kormány már 1857- ben foglalkozott azzal, hogy hátultöltőkkel szerelje fel a hadserget, s e tekintetben pályázatot is hirdetett; ez azonban kívánt eredményre nem vezetett. Egyelőre csak annyi történt, hogy a kormány tanulmányoztatta azon hátultöltőket, melyek Anglia, Francziaország és Belgiumban készültek. 1865-ben már támogattatott ugyan Poroszország által új fegyverek beszerzésében, de nem oly mértékben, hogy az Ausztria elleni támadásban hátultöltőkkel léphetett volna föl. Az 1866-ban összehívott bizottság a régi fegyvereknek átalakítására vonatkozólag Petit ezredes tervét találta a legczélszerűbbnek, s e szerint történt aztán az átalakítás. E rendszer különben Dreyse mintája szerint készült; nagyobb gyorstüzelés fejthető ugyan ki, de nem oly biztos, mint a porosz gyutasfegyver. A Petiti fegyver maga csak 7 font nehéz, de nagyobb súlyúak a hozzá szükséges töltények. Gyorstüzelésben 7-9 lövés tehető vele. Néhány sorban meg kell emlékeznünk az apróbb államok hátultöltőiről is. Svéd és Norvégország nemcsak teljesen különválasztott haderővel bírt, de két állam haderejének felszerelése és fegyverzete is elütő volt egymástól. Csak 1866-ban történt megállapodás egy közös katonai bizottságban, hogy mindkét haderő számára Remington fegyverek szereztessenek be. A Remington hátultöltő külsejére nézve igen csinos és könnyen használható idő hiányzik benne egy fő tényező : a „tartósság.“ Gépezete gyorsan kopik és romlik,a cső igen érzékeny a lőpor maradvány iránt, annyira hogy igen gyakori tisztogatást igényel. Előbb a bécsi katonai körök is ezen rendszert javasolták az osztrák-magyar hadsereg számára; de midőn kísérletek létettek vele s kitűntek hiányai, ismét eltértek e rendszertől. Azonban ezen hiányokat enyhíteni lehet, ha a katona gondosan be van avatva fegyverének minden csínja és binjába, — és ha pontosan s kellő gonddal készíttetnek a hozzávaló töltények is. Csak 3 fogás szükséges, hogy lekészültségbe hozassék : a zár felnyitása, a töltény bevezetése s a zár lecsapása, tehát kevesebb mint bármely más hátultöltőnél. Egy percz alatt 13—17 lövést lehet vele tenni. Belgiumban az Albini Brandlin rendszer van elfogadva. E fegyver ugyanazon hiányokkal bír, melylyel a Wanzl rendszere szerinti és hasonló gyorstttzelés érhető el vele. Bajorországnak vannak ugyan hátul- , töltői, de mivel nincsenek egységes töltényei, a gyorstttzelésben nem versenyezhetett az eddig ismertetett hátultöltőkkel. Dánia az angol Snider rendszert fogadta el csekély változtatással, s ugyanazt Hollandia is. Spanyolország ellenben a Remington rendszert fogadta el. De ezen országokban a haderők még nincsenek hátultöltőkkel felszerelve. Bajorország ezenkívül Werder fegyverekkel is bír, melyeknek igen sok dicsőítői akadtak. Lássuk mily óriási gyorstüzelés fejthető ki a hátultöltőkkel. A különféle rendszerek szerint készült hátultöltőkkel 100 ember 5 percz alatt a következő számokig fokozhatja a gyorstüzelést. Wänzl, Albini-Brandlin 4376, Werndl, Werder 6000, Snider, Peabody, Chassepot 4300, Milbank-Amsler, Berdun 3750, Remington 5000, Dreyse 2850, Winchester 5900. Meg kell jegyeznünk, hogy e szám csak akkor érhető el, ha a katona a tüzelésben teljesen magára hagyatik. A Borok szerinti gyorstüzelés, a mivel még két fogás járul hozzá, a czélzásra és tüzelésre való parancs gyengébb s a Werndl és Werder fegyvereknél is legfelebb 4000-ig fokozható. De e számok eléggé mutatják,hogy ma a hátultöltő fegyverek által oly hatás fejthető ki, a minő még eddig a szóró lövegek és kartácsok által sem érezhetett el. S hogy a hátultöltők által el van érve a czél, hogy t. i. tarthatlanná tétessék az a tér, mely egy hátultöltőkkel felszerelt gyalogság előtt áll. A gyalogság 5 perzji gyorstüzelése megsemmisít bármily tömeget, mely fegyverének lőtávolán belül áll vele szemben. Sem gyalogsági zárt tömeg, sem lovas roham nem állhatja ki e golyózáport, a gyalogság legfontosabb pillanatai, — midőn gyorstüzelést kell kifejtenie — 5 percznél hosszabb időre alig fgnnk terjedni a mai háborúkban, ezen idő alatt eredményre kell jutnia, mert midőn ily óriási golyómennyiséggel önti el az előtte fekvő tért, megingatja még a legbátrabb lelkű tömeget is, mely e golyózápor hatása alatt áll. A gyalogság rohama nagyban meg van nehezítve a hátultöltők borzasztó hatása által. Egy gyalogsági tömeg rohamlépésekben, egy perczben legfölebb 250 lépésnyi utat tehet. De a vele szemben álló gyalogsági sor — mely ellen a rohamot intézi — már 500 lépésre biztosan megnyithatja gyorstüzét; — amíg 250 lépésnyire közeledett hozzá a rohanó tömeg — a védő 6—20- szor lőhette ki fegyverét; oly eredmény, mely teljesen elég, hogy megritkítsa a támadó sorait, annyira, miszerint elmúljék kedve a további rohamtól. S még akkor is, ha a támadó és védő közt csak 250 lépésnyi távolság van,egy fegyvere becsének öntudatával bíró védő gyalogság nem fog megingani, mert tudja, hogy 6—20 szor küldheti el gyilkoló golyóját a rohanó testre, így vagyunk a lovassági rohammal, daczára a nagyobb sebességnek, melyet ez kifejt. Hogy a lovasságnak rohama lehetetlenség, sőt képtelenség ma, a gyalogság fegyverével szemben — ezt nem állítom: lehetnek s lesznek is oly pillanatok a csatákban ezután is, melyeket igen jól kizsákmányolhat a lovasság. Sőt lehet, hogy gyalogsággal szemben is képes lesz nagy sikert felmutatni, mert hiszen a hátultöltő csak emberek kezében van, kikre szokás szerint igen hat az, ami megdöbbentő ; a lovassági roham pedig olyas valami, hogy még a legridegebb katonát is képes megdöbbenteni. Egy gyáva vagy félénk gyalogsággal szemben tehát a lovasság nagy sikert fog felmutatni ma is. De átalában véve megdönthetlenül áll, hogy a gyalogság értékének fokozódásával fokoztatnia kell a lovasság számának is, ha támadásra megy. Sikerre ma a lovasság csak úgy számíthat, ha sokkal nagyobb erővel viszi a támadást a gyalogság ellen, s ekkor is a siker alig fog arányban állani azon veszteségekkel, melyeket a lovasságnak szenvednie kell. Van azonban egy körülmény, mely gyakorlatilag nagyon leszállítja azt, migy elméletileg kétségbevonhatlanul áll. Ez az, hogy nagyon sok lőpor és ón pusztíttatik el hiában. A széllövészetnél egészen másként lő az ember, mint háborúban; ott nyugalom s hideg számítás, itt izgatottság s a körülmények által fokozott rendkívüli állapot a főtényezők, és ha annyi találó volna, mint békében a szértábla előtt, akkor igen hamar nem volna egyik oldalon sem többé lelőni való. 1859-ben Magentánál egy helyen 4200 osztrák állt szemben ugyanannyi francziával. A tusa, váltakozott tüzelés és szuronyroham között, 4 órán át tartott. Az osztrákok ezen idő alatt 250,000 töltényt lőttek ki, s a francziák ebben bizonyosan nem maradtak hátra. S mégis osztrák részről elesettek, sebesültek- s foglyokban összesen 1100-nál alig veszett el több. 250,000 halált küldtek tehát 4200 embernek, ily arány mellett 250 lövésre egy találó esik. Ma, — midőn a katona képes még gyorsabban tüzelni, — a töltény-pazarlás még nagyobb lesz ; s igy még nagyobb az elpusztított töltények s az azoknak eredménye közti aránytalanság. Ez okból nem foglalkozunk bővebben a fentebb ismertetett hátultöltők hord- és találóképességével. Az utóbbi tényező leginkább a katonák czéllövészeti gyakorlottságától függ. S az eredményt tekintve, — nagyobb lehet az egy oly fegyvernél, mely kisebb gyorstüzelési qualificatióval bir, — de jó kézben van, — mint oly gyorsan tüzelő fegyvernél, mely bizonytalan kézben van. E tekintetben nem lehet tagadni, hogy Poroszországban a czéllövészetre, s így a védkötelezettnek fegyveres gyakorlottságára igen nagy gond fordíttatik, talán nagyobb mint Francziaországban. Ellenben Ausztriában és Magyarországon e téren igen kevés történik úgy a katonai, mint polgári téren. S mi részünkről inkább óhajtanék hogy a czéllövészetben való gyakorlásra helyeztessék nagyobb súly és figyelem, mint azon haszontalan katonai parádékra, melyeknek még ma is bőviben vagyunk. E tekintetben ép oly hiányos a közös hadseregnek, mint a honvédségnek kiképeztetése, s tartunk attól, hogy a lőfegyver kezelésében való gyámoltalanság és bizonytalanság paralizálni fogja azon előnyöket, melyekkel a Wänzl és Werndl más hátultöltők fölött bir. „ , Lukács Béla: Porosz krónika a háborúról. A „Staats Anzeiger“ az 1870. német-franczia háború következő , (jul. 4—21. terjedő) krónikáját közli. Ju 1ius 4. Francziaország berlini ügyvivője megjelen a külügyi hivatalban, hogy kifejezést adjon azon kínos érzelemnek, melyet a trónjelöltség elfogadása Lipót bg által Párisban okozott. Az államtitkár azt feleli, hogy ezen ügy a porosz kormány számára nem létezik, mely utóbbi nincs is azon helyzetben, hogy az alkudozásokról fölvilágosítást adhasson. Értekezés ugyanazon tárgy fölött Werther dr., a szövetség követe és Grammont herceg között, a 11mer minister részvétele mellett Párisban. A követet megkérik, hogy Emsben jelenléte alkalmával a Párisban uralkodó benyomásokat a királynak előadja. Julius 5. Werther báró elutazása Emsbe. Cochery követ a párisi törvényhozó testületben interpellációt intéz a spanyol kérdés iránt. Jul. 6. Grammont by az interpellálóra Poroszországot sértő modorban felel. Jul. 9. Francziaország szövetségi követe, Benedetti gr. Wildbachból Emsbe érkezve, a király által fogadtatik, kit arra kér, hogy Lipót hgnek tiltsa meg a spanyol korona elfogadását. A király ezt megtagadja. Jul. 11. Benedetti gr. ismételten, sürgetve kéri a királyt, hogy eszközölje ki a hg lemondását a trónjelöltségről. A király ezen követelődzést visszautasítja. Jul. 12. A Hohenzollern hg önszántából lemond a jelöltségről. Grammond hg egy értekezésben, melyet a szövetségnek ugyanazon nap Párisba visszaérkezett követével tartott, azt kivánja, hogy a király írásban mentse magát a császárnál és csatlakozzék a herczeg lemondásához. Jul. 13. Benedetti gr. az emei sétatéren azon követelődzéssel jár a király elé, hogy a hg lemondását jóváhagyja és biztossággal ígérje, hogy ezen jelöltség ezután sem fog soha fölveteni. A király ezt határozottan visszautasítja és Benedetti grófnak minden további audiencziát megtagad. Jul. 15. Ollivier minister a törvényhozó testületben a diplomatiai folyamatokról egy hamis tényeket tartalmazó exposét olvas föl és tudatja, hogy Francziaország bábomra határozta magát. A király Berlinbe visszautazik. Lelkesültséggel fogadják, egész útjában és Berlinben. Ezen s a következő napokban Németország minden részéből helyeslési feliratok érkeznek a királyhoz. Rendelet, mely az északnémet szövetség birodalmi gyűlését jul. 19. behívja. Jul. 16. Az észak-német szövetségi tanács egyhangúlag helyesli a szövetségi elnökség minden eddigi lépéseit és kijelenti, hogy a Francziaország üzente háborút elfogadja. Rendelet, mely fegyverek ki - és hadi szerek átvitelét betiltja , — s a hatóságoknak hirdetményei, melyek az észak-német szövetségi sereg mozgósításaira vonatkoznak. A bajor sereg s a badeni hadosztály mozgóvá tétetnek. Jul. 17. Nagy-Britannia a meghasonlás kiegyenlítésére közvetítését ajánlja. A würtembergi sereg mozgósítása. Jul. 18. A szövetségi kanczellár Nagy-Britannia közvetítését a király megbízásából visszautasítja Jul. 19. Az észak-német szövetség birodalmi gyűlésének ünnepélyes megnyitása Berlinben, a királyi palota fehér termében. Franczia „chasseurs d'Ariqueek a határt Saargélyével e háború, habár fájdalmas tapasztalatok nyomán is Németország üdvére és jóllétére fog válni.“ — Kölnben egy népgyűlés m. hó 26-án a következő két kiáltvány szövegét állapitá meg: Délnémet testvérek ! A ti nemeslelkűségtek büszkévé tesz bennünket a német névre. Habár ti vagytok az ellenség első megtámadásának kitéve, habár ti nem tudtátok, hogy az Éjszak seregei elég korán jönnek e segítségetekre. A ti a közös hazáért melegen érző fejedelmetek vezetése mellett egy pillanatig sem haboztatok férfias bátorsággal az elsők közé állani a vérmezőre, melyen a szeretett haza sorsa fog eldülni. Ti tehát mindnyájan azok közé tartoztok, akik hősies elszántsággal hordoztátok elöl a fölkelő zászlót; biztosítékot nyújtottatok az iránt, hogy ezentúl nincs dél, nincs éjszak, hanem csak egy nagy, egy hatalmas Németország, mely a kezébe kényszerített kardot, most már le nem is teszi előbb, mig a világ számára állandó békét ki nem küzdött. Isten áldása rátok és Németországra. Mi egy testvérekből álló egységes nemzet akarunk lenni, mely külön nem válik semmi szükségben, semmi veszélyben. A másik igy hangzik: Az amerikai németekhez, kivált pedig a st. louisbeli német testvérekhez! Meleg részvétetek és tettleges segítségtek azon bűnös háborúban,melylyel bennünket egy dölyfös ellenség megtámad, valóban jól esett szivünknek. Midőn ti elhagytátok az ősi tűzhelyet, átvittétek magatokkal a hazaszeretet penateseit uj hazátokba. Ott a szabadság hazájában, mely nagy lett Washington tettei által, mely megszenteltetett a nemes, soha meg nem hajló Lincoln martyr vére által, ti az összetartozandóság érzetét velünk a világtengeren inneni testvéreitekkel el nem veszítettétek. Az anyaföld iránti lángoló lelkesedéssel ugyanazon császárság ellen támadtak fel, mely kinyujtá kezét Mexico felé, mely a rebellio hydráját köztetek, a mig tudta, ápolta, s a mely most a szép Rajna békés partjait vérrel akarja kövériteni. Köszönet a szeretetért, a lelkesedésért, faj testvéreink! Az Óceánon keresztül német hűséggel nyújtunk testvéri kezet felétek. Éljen a közös anya! Éljen Germánia! Éljen a szabadság sugárzó leány! éljen Amerika! A Victoriáról nevezett porosz nemzeti rokkantsegélyző alapítvány üzleti bizottsága a következő kiáltványt bocsáta ki : Ő királyi fensége a koronaherczegné asszony a következő kéziratot intézte hozzánk Még egyszer hívja a haza az ő fiait a zászlók alá, hogy legszentebb javaiért, becsületéért és függetlenségéért harczoljanak. Egy ellenség, akit mi nem sértettünk meg, irigyli tőlünk győzelmeink gyümölcsét, a nagy nemzeti műnek békés munkával és fejlődéssel leendő befejezését Megyalázva és megsértve abban, mi neki a legdrágább, tolul az egész nép — nekünk más hadseregünk nincs — a régi jó fegyverekhez, hogy tűzhelyét és kedveseit megoltalmazza. Asszonyok és gyermekek ezrei vannak megfosztva táplálóiktól. A szív gondjaitól, melyeket hátrahagytak, nem szabadíthatjuk meg őket. De megszabadíthatjuk a legvégső szükségtől. A németek fényesen bebizonyiták bazszeretetüket világ minden részében, midőn felhivattak ama küzdelem szenvedéseit enyhíteni, melynek nem rég oly szerencsés befejezése volt. Rajta tehát! Hadd egyesítsen bennünket újra a szeretet tevékenysége, védjük meg a nélkülözésektől családjait azoknak, akik készek érettünk életet, egészséget áldozni. Áldozzunk gyorsan és bőven, hogy a hazánk szent Ügyéért harczolók azon vigasztaló gondolattal menjenek a csatába, hogy szeretteik sorsa hű kezekre van bízva. A „Victoria“ nemzeti rokkantsegélyző alapítvány üzleti bizottságát felhívom, hogy tevékenységét e műnek brückennél átlépik és porosz drsidások által szenteltes szeretetadományokat gyűjtsön, azokat visszavettetnek, kezelje és alkalmazza. Francziaország hadüzenete Poroszországhoz, Victoria, koronaherczegnő, a külügyek miniszterének, Bismarck grófnak déli 1 és fél órakor átadatik. Legmagasabb meghagyás az államminiszteriumhoz, mely a Vaskereszt-Rend ezen háború alkalmából újra föléledését elrendeli. Jul. 20. Az északnémet szövetség birodalmi gyűlése föliratot határoz el a királyhoz, mely ennek délben átnyujtatik. Bismarck gróf a meghasonlásra vonatkozó okmányokat a birodalmi gyűlés asztalára leteszi. A délutáni ülésben a ház egyhangúlag (1. és 2., jul. 21. 3. olvasásban) elfogadja a mozgósítás és hadviselésre kívánt 120 millió tallérra menő hitelt. A bajor kormány tudatja a kancellárral, hogy Francziaországnak hadüzenete folytán Poroszországhoz és német területnek franczia részről történt megtámadása folytán, a bajor kormány a szövetkezési szerződés alapján mint Poroszország szövetségese a Francziaország elleni háborban valamennyi többi német állam példájára belépett. A király hírül adja a bajor királynak, hogy serege fölött a parancsnokságot azonnal átvette és azt a porosz koronaherczeg alatt álló III. seregbe beosztotta. A király egyúttal köszönetet mond a bajor királynak a fennálló szerződések hű megtartásáért, melyeken Némethen üdve alapul. A bajor király felelő távirata. . Jul. 21. Az északnémet szövetség birodalmi gyűlése többek között a kölcsönpénztárak fölállításáról, továbbá a birodalmi gyűlés tartamának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot elfogadja és legközelebb a király parancsára a szövetségi kanczellár által bezáratik. Legmagasb rendelet, egy rendkívüli, általános imanap megtartására ez év julius 27-dikén. Német enthusiasmus. — Augustenburg Frigyes hg egy Kielben levő ezredes Du Plat-hoz irt levelében jelenti, hogy Münchenben a sereghez állott be, ebben a többek közt ezt mondja: Mi besingholsteiniak nem kell, hogy feladjuk jogunkat és nem is fogjuk tenni azt. A mostani bábomban azonban csak az az egy kötelességünk van, hogy egész erőnkből lépjünk fel Németország ügye mellett és minden rendelkezésünk alatt álló eszközzel arra törekedjünk, hogy a német jognak győzelme legyen. Minél fájdalmasabban érinthette a seliigbolsteiniakat az, hogy 1864 ben nem vehetett tettleges részt a herczegségeknek a dán uralom alól való felszabadításában, annál örömestebb fognak fellépni most a német földnek A háború. — Saarbrückenből m. hó 26-káról Írják: Az előcsapat parancsnoka tegnap estre egy előőrstől azon jelentést vette, hogy mintegy 70 franczia S. Arnualig közeledett a város közvetlen közelébe, s hogy lövéseket váltottak. — Pestel őrnagy azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, hogy visszaverje az alkalmatlankodókat; reggel 6 órakor tért vissza, miután az ellenséges előcsapat visszavonult, — szürkületkor ma a francziáknak Fo rba ch melletti táborában erős dobolás és trombitálás volt hallható. S ezenkívül harangszó is volt hallható ; ezekből egy eshetőleges támadásra következtettünk. Ennélfogva az őrjáratok megerősítettek, s földmivelők állítása szerint a franczia áborban nagyobb mozgalomélénkség uralkodott. Csapataink a nagy melegség folytán sokat szenvednek, csak tegnap jött egy kis eső, mely kitisztítá a levegőt. A 8-ik hadtest csak tegnap állíttatott hadilábra. A parancsnok elé roppant sok embert visznek, kiket kémkedéssel vádolnak, de a legtöbbet bizonyítékok hiányában ismét föl kell menteni. A német lapok Kölnből oly tudósításokat hoznak, melyek a franczia hadsereg harczképességét igen gyarló színekben tüntetik föl. Noha e tudósításokban sok lehet a ferdítés, közlünk belőlük egyet is, mást is. „Francziaországból hozott biztos hírek szerint — írják — a franczia haderő 14 nap előtt alig letz ütközőképes. Különösen élelemben van nagy hiány, annyira hogy csapatok és tisztek egyaránt zugolódnak. Egy véletlen esemény nagy félelmet okozna, ezért a csapatok minden nap alarmíroztatnak. Tüzérségben és tüzérségi fogatokban is nagy a hiány, úgy hogy e hiány lovassági lovak által pótoltatik. Késedelmeskedésüket azzal indokolják a francziák, hogy a porosz honvédségre akarnak hatni, mely tudvalevőleg napi munkájuktól elvont emberekből áll, kik hamar honvágyat kapnak. A Napóleonnap van a Rajna átkelésre időpontul kitűzve. Munkás erőben is nagy a hiány, valamint a rosz termés miatt gabonában. A Párig megerősítéséről szóló hír nagy aggodalmat okozott, mert a franczia csak a támadó háborúban bízik. Kitűnik, hogy hiányzik a tiszta czél öntudata, s a saját erejében való bizalom. — Manteuffel tbn, az első hadtest parancsnoka jul. 24 kén adta ki Königsbergben napiparancsát az elindulásra. — „Kell hogy megmutassátok — mondja a tbn. — hogy e század műveltségeinek megfeleltek, Francziaország ellen való védelmére. Isten se magatartástok által, melyet vasutakon, menetekben és szállásokon tanúsitni fogtok. Ehhez szükséges vak engedelmesség, mérséklet, a más tulajdonának tisztelése ellenségnél, jó barátnál, és tisztességes magaviselet szállásadóitoknál.“ — Páris erődítéséről írják. Egy hadmérnöki bizottmány vezetése alatt, melynek élén Ghabaud-Latour ezredes áll,a sánczok mellvédjeit rőzsével kirakják és magukat a sánczokat ágyukkal ellátják. Értelmes emberek már most azt kérdik, hogy mi jelentősége legyen annak, hogy Thiers urnak elavult teremtménye, hirtelenében ismét ily nagy becsülésre jutott. Hogy az elkülönített erődítményeket, melyek Páriát 1l órányi átlagos távolságban korszerűen körülveszik, védelmi állapotba helyzik, egészen természetes, hiszen úgy vannak építve, hogy nehéz tüzértámadás ellenében is pár napon át tarthatják magukat, és nevezetesen a keleti oldalon, a Marne partján lévő erődöket (Redoute de la Faisanderse, Redoute de Gravelle, Fort de Nogent és Fort de Charenton) jó és erős fekvésűéinek mondják, de Páris bekerítő falát lövegekkel fölszerelni, már majdnem játékhoz hasonlít. Az előtte fekvő térség 100—120 lépésnél sehol sem szélesebb, melyre mindjárt sűrűen lakott elővárosok (Sory, Vanons, Berceg, Ménilmontaut, Clichy sat.) következnek, melyeket lerombolni épen nem lehet szándékuk. Ez által több száz millióra menő értéket tennének semmivé, és pedig czél nélkül, mert Páris még nem tarthatná magát még fél napig sem. Ugyancsak Páriából írják továbbájul. 27-ről. Cavaignac tábornok fia mint önkéntes jelentkezett, de visszautasították, nem fiatalsága miatt, hanem mivel a császárnak esküdni va a’xodise. Azt beszélik, hogy Montobau tábornok, a franczia sereg egyik legjelentékenyebb főtisztje kapja a főparancsnokságot az Észak-Németország ellen indulandó hadtest fölött. Baraguay d'Hilliers marsall Toursból tegnap estre jött Párisba. — Ennek volna szánva a főparancsnokság Páris városa s a fővezérség a nemzetőrség fölött, mely utóbbi a sorkatonaság távollétében az őrszolgálatot majdnem egyedül látja el. — „Az egységes fővezetés érdekében — úgymond a „Patrie“ — a polgári katonaság a háború tartama alatt elveszíti önállóságát.“ A derék „Patrie“-nak természetesen mindenki puszta szavára is hitelt ad. Az erődítmények fölszerelése holnap kezdődik. Fauve erődben tegnap a mozgó örsereg föllázadt mert 24 órán át ágy és eledel nélkül hagyták. A lengyelek hangulata által . A szabadelvű publicista Kraszewszky (Drezdában) szerkesztett „Tydhen“ így ír váratlan események által, melyek egész Európát megrázkódtatták, a legnagyobb előrelátás és józanságra intetünk. Szerencsétlen viszonyaink úgy hozzák magukkal, hogy a legkisebb megrázkódtatás jogos reményeket kelt bennünk, melyek hiába való áldozatokra vezetnek. Annyi sorscsapás és annyi fájdalom által próbára téve, a viszonyok mégis könnyen hívőkké tesznek. Lelkiismeretes férfiaknak tehát legelső kötelessége az legyen, hogy hiú remények által ne ragadtassák el magukat. Mi nagyon óhajtanók, ha egész Európában szétszórt hazánkfiai meggondolnák azt,hogy a jelen körülmények közt a kezdődő háborúból semmi előnyös nemszármazhatik. Tőlünk idegen ügy és mi is attól idegenek maradhatunk, anélkül, hogy lelkiismeretünket terhelnék. Mert mindkét táborban sok testvérünk van, kik kötelesek harczolni, — nem elég ez ? A szabadságért minden csatában sok vért ontottunk, — mindenütt, mint jó eszközök lettünk felhasználva. A szomorú tapasztalatok 1770 től 1870-ig megtaníthattak minket arra, — hogy senkire sem építhetünk reményt, csak magunkra, az igazságra és az örök törvényre, mely az igaznak diadalt szerez. Ily értelemben nyilatkoztak : „Dziennik Poznanski“, „Gazeta Torunska“ sat. sat. Legújabbak. — Rheinfelden, jul. 31. (Presse.) A francziák a Rajnán átmentek és Freiburg felé mentek; azt mondják, hogy egy würtembergi ezredet összevágtak. A „M. Á.“-nak távírják. Innsbruck, júl. 30. Schweiczból érkezett megbízható tudósítás szerint a francziák ma reggel Hüningennél, Basel mellett, a Rajnát átlépték. Bécs, aug. 1. A „Presse“ közlése szerint Rheinfeldenben azon hir terjedt el, hogy a francziák az ottani vidéken mentek át a Rajnán és miután két würtembergi ezredet lesújtottak, Freiburg felé mennek Breisgauba. Bécs, aug. 1. Artom gr. bécsi tartózkodása meghosszabbittatott. Witzthum gr. Párisba ment, hogy ott Ausztria semlegességét jelentse ki. Párisból Flórenczbe fog utazni. Német egyesületek plakátjai, melyekben német harcrosok számára gyűjtéseket kérnek, a rendőrség által eltávolíttattak. Bécs, aug. 1. Itteni hivatalos körökben, mint bizonyost állítják, hogy két - három nap előtt nem lehet várni a franczia hadsereg nagyobb működését. Berlin, aug. 1. A „ Staats-Anz.“ megelégedéssel szól Ausztria magatartásáról. Róma, aug. 1. Francziaország notifikálta a franczia csapatok végleges kivonulását aug. 10 re. A bíbornokok sürgetik a pápát, hogy Máltába költözzék. Bukarest, jul. 30. Az orosz invasióról elterjedt hírrel szemben a „Presse“ méltó és egyszersmind fegyveres tiltakozás mellett szólalt fel. Brüssel, jul. 31. Arlouból egy magán sürgöny jelenti, hogy Luxenburgban félnek egy franczia hadtest bevonulásától. Rodemak és Lougwyban (a franczia határon) nagy sátortábor van. Luxenburgban tegnap hollandi táborkari tisztek érkeztek meg. Schengennél állítólag ágyunaszádokat helyeztek el a Moselen Páris, jul. 31. A „Liberté“ ecseteli Antwerpen az angolok általi — hir szerint leendő — megszállásának súlyos következményeit. Gladstone erre nézve Francziaország beleegyezését kívánta. A „Gaz de France“ állítja, hogy Anglia Málta szigetén 25,000 főnyi figyelő hadtestet é krt.