A Hon, 1870. október (8. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-25 / 258. szám
Reggeli kiadás 258. szám. VIII. évfolyam. Pest, 1870. Kedd, October 25. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint Előfizetési dj : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ..........................1 frt. 85 kr. 3 hónapra ..........................5 „ 50 „ 6 hónapra .........................11 „ — , Az esti kiadás postai küclönküldéséért felülfizetés havonkint ... Síkr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Baigtatési díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Béle.:dij minden beigtatásért . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. SJBT- Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi */« évre . 5 frt 50 kr Az esti kiadás postai kölönküldéséért felülfizetés havonkint 30 „ Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala. PEST, OCTOBER 24. Pest, oct. 24. A baloldal vasárnapi értekezletén Tisza Kálmán egy határozati javaslatát mutatta be, melynek tárgya hazánknak legsürgetősebb, legégetőbb, legéletbevágóbb tagje: a hazai fegyveres védelemnek önálló kezelése saját hazai közegeink által. Tisza Kálmán indítványa egyhangúlag pártoltatott minden tagja által az értekezletnek. Nem is hozhat fel az ellen, akiben csak egy cseppje a józan észnek, s egy szikrája a hazafiságnak van, ez idő szerint egyetlen egy ellenvetést sem. A minden rozzant intézményt összemorzsoló jelen óriási hadjárat, feltárta előttünk egész mélységében az örvényt, mely felett bennünket a jelen rendszer gondtalanul ringat; de egyszersmind kezünk felé nyujtja az eszközt, mely által abból megmenekedhetünk, csak bátorságunk legyen ahoz hozzányúlni, és becsületességünk megtartani. Kiderült, hogy a világ legelső katonai állama sem volt képes a szégyenteljes tönkrezuzatást kikerülni egy másik állammal szemben, melynek erejét a „felfegyverzett nemzet“ képezi. És kiderült, hogy az osztrák hadügyi rendszer minden hibáival tündököl a megbukott franczia hadügyi rendszernek, anélkül, hogy annak előnyeiből valamit elsajátított volna. Restség, tehetetlenség, készületlenség, hosszadalmasság, minden felszerelés hiánya, ellenőrzetlen literálás, confusus elhelyezés, kettős költség, a mivel az osztrák hadügy együttes legfelső kezelése híressé tette magát. S ezeket a hibákat tetézi lefelé a fejek és kezek közötti összefüggetlenség, mely a hadsereg szellemét végkép elzsibbasztja. És ugyanakkor látjuk, hogy az a szegény, mindenki által kicsúfolt, hátrataszigált, idehaza is legjobban megkritizált magyar-horvát honvédelmi vezetés a lehető legrövidebb idő alatt százezer derék harcrost Alitt dandárokba, azokat néhány hét alatt kész katonákká kiképezi, úgy, hogy nyíltan bevallva, jelenleg ez a monarchiának a legcsataképesebb hadserege. De amely csataképes hadserege a monarchiának sem egy ágyúval nem bír, sem elég lovassággal, sem technikai csapatokkal, sem fővezérekkel, sem annak egyetlen egy magyarországi várban magát mutatnia nem szabad! És ugyanakkor a cislajbán fél egyetlen egy honvédet sem állított ki, hanem használja a saját belvédelmére a magyar sorkatonát, a magyar huszárt, s magának tartja minden tüzérségi készletünket. Ezt a felfordult helyzetet nem nézhetjük már tovább, hisz így elpusztulunk menthetlenül a legelső ellenséges taszításra. Beszéljünk már egyszer nyíltan és bátran felfelé is lefelé is. Nem ér az nekünk semmit, hogy Andrássy Kulin háta mögött a magyar királylyal conspirál s tőle apró engedményeket kap; ma egy kis Gatling-szertelőt a honvédeknek, holnap néhány honvéd tábornokot; és igy cseppenkint tovább : oda kell nyíltan lépnünk a trón elé és megmondani őszinte szóval: Uram a tegnap és ma között egy örökkévalóság áll; tegnap (1967.) azt hittük, hogy a jelen hadügyi öszpontosítás Téged és minket is megvéd; ma úgy látjuk, hogy mindkettőnket csak a „nemzeti felfegy- Verkezés teljes önállósága tart meg, tehát tégy bennünket arra képessé minél elébb. Add kezünkbe Szent István kardját s mi megvédjük vele. Neked is nekünk is Szent István koronáját. Itt a fejünk, hogy úgy teszünk. És ugyanazon helyben megfordulva, a trón lépcsőjéről szólnunk kell Magyarországhoz is nyíltan: „édes hazám, ha ország akarsz maradni, állj fel, mint egy ember, ne vondd el legderekabb fiaidat a hon védelmének nemes kötelessége alól, ne várdd szabadságod biztosítását idegen nemzetektől, és ugyanakkor, a midőn Szent István kardját kezedbe kapod, azon légy, hogy Szent István koronáját össze ne törd; mert ha ez összetörik, neked bizony csak a „görbe kereszt“ marad meg belőle.“ . Ez álláspont elfoglalásához nagy bátorság kell, mert ezen a ponton állva felmondjuk a háladatos csúszást mászást, hizelkedést, mind fölfelé, mind lefelé. Tisza Kálmán határozati indítványa ezt az álláspontot határozza meg számunkra, s azért én azt lelkem minden meggyőződésével üdvözlöm. Jókai Mór: A baloldali kör kedden f. hó 25-kén d. u. 4 órakor értekezletet tart saját helyiségében. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 232-ik ülése oct. 24 én de. 10 órakor. Mentelmi ügy. A ház a napirendre tért, melyre Iványi következő indítványa van kitűzve: „Mondja ki a ház határozatilag, hogy : Miletics Szvetozár képviselő a ház engedelme nélkül a képviselői immunitás sérelmével fogatott el, és azért addig is, míg e részben a ház határozna, nevezett képviselő azonnal szabadon bocsáttassék.“ Irányi Dániel indítványa indokolására ismételve felhozza, mint tévé a tegnapelőtti ülésben, az analógiát, a szokást, külföldi példákat, és az elméletet, melyek mind a mellett szólnak, miszerint nemcsak a perbefogatásra, hanem a bezáratásra is a ház engedélye szükséges. És annál inkább ragaszkodik e nézethez, mert saját körülményeink közt arra nagyobb szükségünk van, mint másutt. (Balról helyeslés.) Ugyanis, kik azon bírák, kik elé állítják a képviselőt? Egyrészt lehetnek választott bírák az alsóbbak, midőn bizonyos bűntényről van szó, de midőn sajtóvétség forog fenn, akkor az esküdtszék, illetőleg a bűn megvizsgálására az esküdtek, a büntetés kiszabására a királyi tábla vagy pedig a kerületi tábla, most a vegyes bíróságok tagjai vannak hivatva. Midőn nagyobb bűntényekről van szó, akkor az első bíró a királyi tábla, és másodfokon pedig a legfőbb törvényszék vagy semmitőszék stél. Legkevésbé sem akarja a törvényszékek, bíróságok iránti tiszteletet megingatni, de másrészről köteles egyúttal számításba venni azt, váljon mindegyik törvényszék bír-e alkotmányos szempontból azon kellékekkel, melyek a bírói függetlenségre elkerülhetlenek. Kikből áll az esküdtszék, mely elé a jelen esetben Miletics állíttatott ? Az esküdtszék mai rendezése egy rendeleten alapszik, melyet a képviselőház felhatalmazása folytán az igazságügyi miniszter úr kiadott. — Miként alakíttatnak az esküdtszékek? Van hat esküdtszék Magyarországon a kerületi táblák helyein, ezenkívül egy Pesten az ország központján. Nem szól a többiről, csak azt kérdi: a pesti esküdtszék miként alakíttatik ? Pest és Buda városok tanácsai kiküldenek egy három tagból álló bizottságot, ezen bizottság az esküdtképes hatezer polgár közül kiszemel a maga belátása szerint 142 tagot, és ezek képezik az esztendő folyamában az esküdtszéket. Távol van tőle, hogy ezen esküdtek becsületességében, hazafiságában, tiszta lelkűségében kételkedjék; de más részről nem teheti, hogy fel ne hozza, hogy ezen budapesti esküdtek közt az ellenzéki tagok vajmi aránytalan kevés számmal szerepelnek. (Mozgás, nevetés jobb felöl. Elnök csenget. Madarász József közbeszól: „Oda csak labancz kell.“) Pedig ha azon bizottság részrehajlatlanul, pártra való tekintet nélkül járt volna el, az eredménynek egészen másnak kellett volna lennie mert mint a képviselő választás mutatja, Pestnek öt országgyűlési képviselője közül három ellenzéki. (Úgy van ! Helyeslés! a szélső baloldalon. Simonyi Ernő közbeszól: „Erre tessék cadentiát mondani.“) Ezek az esküdtek. És kikből áll a birói testület, mely a meghozott verdict folytán hivatva van a büntetést megszabni ? A királyi táblának három tagjából. És ezen királyi tábla kikből áll? Ha végig tekint a névsoron,nagyobb részt azon korszak maradványaiból (Ugy van, a szélső baloldalon.) melyet a nemzet méltán elitélt; (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kik azóta hazajöttek, alig változtatták meg ezen törvényszék alkatát. Megengedi, hogy mindezen birák, midőn az „engem" és „tiedről“ van szó, lelkiismeretüket követve hoznak mindig ítéletet; (Mozgás a jobboldalon.)de midőn politikai perekről van szó van e biztosíték arra, hogy az, ki nem rettent vissza a Bach és Schmerling jogfosztó törvényeit alkalmazni. (Ugy van! Igazság! a szélső baloldalon,) mindenben alkotmányosan, helyesen fog ítélni. (Tetszés a szélső baloldalon.) És midőn ily kézben van az ítélethozatal, akkor mi képviselők megfosszuk magunkat azon jogtól, hogy megítéljük, váljon ezen birák törvényesen, alkotmányosan jártak-e el, vagy sem ?(Igazság! Úgy van a szélsőbaloldalon.) és ezen birák kezeibe adjuk képviselőtársainkat, azok szabadságát, talán életét. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezek azon okok melyek arra bírták, hogy indítványát beadja. Az igazságügyminiszer beszédében a birói függetlenség nevében tiltakozott inditványa ellen; szóló a képviselői függetlenség nevében tiltakozik. (Madarász József közbeszól: „Ez felebb Való !“) Ha független a biró, kell, hogy független legyen a képviselő is. Mi nem bocsátkozunk a birói ítélet bonczolgatásába, mi nem változtatjuk meg a birói ítéletet, de azon jogot igenis fentartjuk magunknak, várjon a bíróság a törvényes formák megtartásával járt e el vagy sem ? (Mozgás a jobb oldalon.) Uraim ! Mártim vichot és Lackovichot is bíróság ítélte el, ítélte halálra. A mezőt, a melyen kimúlt ma is vérmezőnek nevezi a nép. Bíróság, törvényes biróság ítélte el és elitélte miért?Oly elvek hirdetése és terjesztéséért melyeket ma mindnyájan hirdetünk, és melyeket ma az egész világ magáénak vall. Kossuth Lajost is törvényes biróság ítélte el három évi fogságra — be nem számítva ezen időbe a vizsgálati fogságot — s elitélte azért, hogy a törvényhatóságok kebelében elmondott beszédeket írott lapokban közölte. És, hogyha azon időben képviselők lettek volna várjon azon képviselő testület nem szegte volna-e meg önmaga a törvényesség iránti kötelességérzetet, hogy ha az ily ítéletek ellen nem szóllal vala fel ? (Madarász József közbeszól: fel is szólalt!) Fel is szólalt az országgyűlés, megtette kötelességét, mert ha nem tartja is hivatásának a bíróság ítéletének megdöntését, de azon jogát mégsem tagadhatja meg az országgyűlés, ha csak nem akarja tekintélyét aláásni, miszerint minden tényt, minden cselekedetet, mely a közéletben történik, a maga ellenőrsége alá vonja. (A szélső bal felől: Igaz!) És hogy nem csak a múlt század végén s a harminczas és negyvenes években találkoztak a birák között, kik megfeledkeztek az írott törvényről, az alkotmányosság első kellékeiről, akik lábbal tiporták a Martinovich, Laczkovich és Zsigrai, valamint a Kossuth Lajos esetében a törvényt és humanitást, hanem, hogy lehetnek és vannak jelenleg is oly tagjai a legfelsőbb törvényszékeknek, kik ezen elveket szemek előtt nem tartják, arra talán legközelebb lesz alkalmam példát idézni. Addig is, miután az illető ítélet még kihirdetve nincs és így tökéletes biztonsággal nem szólhat, — annyit mégis kénytelen előterjeszteni, hogy legközelebb a kir. táblának büntető osztálya egy beszéd miatt, hűtlenségi vagy felségsértési czimen elitélt egy polgárt két esztendei fogságra, elitélte oly beszédéért, amelyet az illető — Ferenczi Sándor szentesi ügyvéd — még tavaly mikor szóló a „Magyar Ujság“-ot szerkesztette, hozzá beküldött közlés végett, oly annyira törvényesnek és alkotmányosnak tartott, hogy azt közzé tétetni kívánta. Nem tette közzé (Jobb felöl zaj.) Nem azért mintha a törvénybe ütközőnek tartotta volna, (Halljuk) hanem azért, mert az részint igen hosszú volt, részint mert nem volt ujj, mert olyanokat tartalmazott, melyeket mások talán alaposabban és szabatosabban elmondottak már. Ezen beszéd alapján, két esztendei fogságra ítéltetett el, éspedig, mint hallja, hűtlenségi czímen, daczára annak, hogy nemcsak törvényeink, hanem az összes jogtudósok is, kik alkotmányos érzéssel bírnak, és azok, kik a múlt országgyűléseken részt vettek, egyértelműleg kimondották, hogy szóért, puszta szóért hűtlenséget incurrálni nem lehet. Ha ily példák vannak a múltban és ily esetek a jelenben is, váljon lehetséges-e, hogy a képviselő immunitását, szólási szabadságát mindazon biztosítékokkal körülövezni ne siessünk, melyeket e tekintetben ezen immunitásnak és szólási szabadságnak biztosítására czélszerbeknek és szükségeseknek tartunk. Azt mondják, hogy mi nem avatkozhatunk a birói hatáskörbe. De kérdi: megváltoztatja-e a birói ítéletet, megzavarja-e a törvénykezési rendet a kegyelmi jog gyakorlata? A koronának joga van, hogy a felsőbb ítélő székek által megerősített, sőt minden fórum által egyhangúlag hozott ítéleteket is megmásítsa : miért? mert foroghatnak fenn oly okok, melyek az ítéletek enyhítését, sőt talán tökéletes megváltoztatását is igénylik! (Mozgás.) És mi a souverainitásnak, a souverain hatalomnak másik része, mi ne bírjunk azon joggal? Ha azt tapasztaljuk, hogy forognak fenn oly okok, melyek az ítélet végrehajtását vagy nem mutatják elég tanácsosnak, vagy melyek épen kívánatossá teszik, hogy az végre ne hajtassák, mi ezt ki ne mondhassuk? (Helyeslés.) Ezt saját jogaink feladásának, saját érdekeinkről, a nemzet érdekeiről való megfelejtkezésnek tartaná, és azért ajánlja indítványát. (Éljenzés és helyeslés a szélső balon és balon.) Hoffmann Pál nézete szerint az indítvány mai jogunk állása szerint nemcsak nem alapos, hanem egyenesen jogunk jelen állásába ütközik, olyast követel, mi jelen jogunk állása szerint meg nem adható, tehát jogellenességet involvál. Amit Irányi indítványoz, az csak aspiratió ; elismeri, hogy jogosult aspiratió, de egyelőre törvény gyanánt azt tekinteni nem lehet. Az aspiratió nevében a jogelvet megdönteni, hogy a törvényes bíróság ítéletét végre is kell hajtani , oly valami volna, mi a törvénynyel ellenkezik. Tagadja, hogy a ház Miletics esetében csak a perbe fogatásra adott engedélyt, mert az engedély így szól: Engedély adatik a perbefogatásra és a további eljárásra. — Ha tehát ez magába foglalja az elitéltetést, magában foglalja az annak végrehajtását is. (Helyeslés jobbról.)] A mit Irányi jelen biráink felett mondott, az ellen tiltakozik. Tiltakozik az ellen, hogy bíróságaink a helyett, hogy bizalom által könnyíttetnek állásuk, a törvényhozás terméből kiindult alaptalan gyanúsítások által elveszítsék azon tekintélyt, melyre szükségük van, hogy a törvény kiszolgáltatását az országra nézve üdvösen gyakorolják (Élénk helyeslés jobbról.) Visszatérve a tárgyra, kijelenti, hogy Miletics elitélését és ennek foganatosításául történt befogatását egyszerűen tudomásul veszi. (Élénk helyeslés jobbról.) Rlményi E. lehetlennek tartja, hogy az igazságügyminiszernek beszédére észrevételt ne tegyen. (Felkiáltások jobbról a dologra!). Amennyiben a jelen ügygyel összefüggésben áll, fogok csak megjegyzéseket tenni. A miniszer 64javaslatot jelentett be és azt mondá, hogy a ház körülbelül csak 6 hóig fog ezentúl ülésezni egy évben, amely szerint tehát az ünnepeket és más szünnapokat leszámítva alig jut két két nap egy törvényjavaslatra. Ez phisikai lehetlenség. Itt tehát a kormány részéről ünnepélyesen tett azon kijelentés, hogy elvégezhetjük, ha gazdálkodunk az idővel, annyit tesz, mint a képviselőket a nép előtt már előre azzal vádolni hogy ők lesznek okai, ha a 64 tj. 6 hó alatt keresztül nem hajtatik. (Helyeslés balról.) Az idővel való gazdálkodásnak ő is barátja, de megkívánja, hogy a kormány ne járjon el úgy, hogy provokálja a vitát. A jelen eset kétséges volt és a kormány nem tudta bevárni a két napot, mely még a ház összejövetelétől elválasztá. Váljon nem egyenes kihívása-e ez a képviselőháznak! (Élénk helyeslés balról.) Most is mint más alkalommal, ellenzi a kiadatást, mert nem törvényes bíró mondta ki az ítéletet, mert Magyarországban törvényes sajtóbíróság nincs. Tudja, hogy van miniszeri határozat, mely országgyűlési határozaton alapul, de ez nem törvény. Horváth Boldizsár minister: Akkor minonitás sincs, mert nincs rá törvény. Simonyi Ernő : van a régi időből (Horváth miniszter: Hol ?) Ott van a salvus conductus. De ha nincs törvény, van törvényes gyakorlat, ez pedig nálunk törvényt pótol. Négy év alatt lett volna elég idő, egy háromsoros törvény hozatalára, és mert ilyen be nem terjesztetett, a sajtóbíróság által hozott bármely ítéletet törvévényesnek el nem ismer soha. Pártolja Irányi indítványát és megvárja a háztól, hogy oly határozatot hozzon most, mely e kérdést már egyszer végleg eldöntse. (Helyeslés balról.) Tisza Kálmán egyetért az igazságügyézzel, hogy más államok intézményeit úgy , mint ott vannak, átültetni nem lehet. Hanem aztán egy esetet hoz fel, hogy Angliában egy képviselőt vettek börtönbe. Amaz igen helyes szabály magában véve is meggyengíti eme példa hatását, de azonfelül azt kell megfontolni, hogy amaz eset, mikor, mikér történt, s mi lett az annak folytán megállapított elv. Nálunk hiányoznak az egyéni szabadságnak azon alapfeltételei, melyeknél fogva Angliában nem követelnek minden esetben előleges engedélyt. Angliában 1831- ben azt mondta ki a képviselőház privilegiumi bizottsága és nem törvény, hogy ha oly bűnért elitéltetik valaki, melyben a vádló jurynek kell eljárni, ott az elitéltetésben nem látja a ház privilégiumának sérelmét. Hol van az egyéni szabadság biztosítéka nálunk, mely Angliában a vádló juryban van ? És hogy csak azon szempont, és a vádló jury által nyújtott biztosíték tette Angliában ezt elfogadhatóvá, bizonyítja az ott dönthetlenül fenálló és a gyakorlatban mindig alkalmazott elv, hogy valahányszor a Habeas corpus adta felfüggesztettt, egyszersmind kimondatott az is, hogy míg a felfüggesztés tart, a képviselőt a követi ház előleges engedélye nélkül elfogatni nem szabad. Mindaddig, míg nálunk hiányzik a szabadság azon biztosítéka, melyet Angliában a vádlósáry és más intézmények nyújtanak, szóló a képviselői függetlenség érdekében és a ház tekintélyének érdekében követeli, hogy egy tagját is a háznak a ház engedélye nélkül bezárni, attól, hogy képviselői követelmeinek eleget tehessen, megfosztani nem lehet. Megjegyzi továbbá szóló, hogy Angliában mi legyen az immunitásnak hatálya, azt nem törvényiem miniszter határozta meg, hanem meghatározta maga az illető ház, melynek tagjáról volt szó, és meghatározta az egyes esetekben hozott határozataiból levont precedensek által. Csodálkozik szóló, hogy mondhatja valaki, és épen szakjogász, hogy miután nincs törvény róla, hogy be kelljen jelenteni, hogy egy képviselőt el akarnak zárni, a képviselőháznak nincs joga azt tagjaira nézve követelni, de ámbár arról sincs törvény, hogy a perbefogatást be kelljen jelenteni, miután az kegyelmesen a ministernek is tetszett, azt köszönettel kell fogadni. Azon alkotmányos és jogi tant, hogy a képviselőház jogairól, ha nincs törvény, a miniszer határozhat, de a ház nem, azt részemről soha elfogadni nem fogom. (Élénk helyeslés balfelől.) Hogy Román esetében a hozzászólhatásra a miniszter alkalmat nyújtott, erre nézve szóló eddig azt hitte, hogy a miniszternek alkotmányos érzete parancsolta,hogy tiszteletben tartsa a képviselőház jogait, (derültség bal felől,) szomorúan kellett meggyőződnie, hogy ebben csalatkozott. A bírói függetlenséget és tekintélyt szóló is fenntartani kívánja, de midőn az egyéni szabadságról, különösen a képviselőház tagjainak függetlenségéről van szó, ne csodálkozzanak, ha némelyekben kétség támad akkor, midőn a haza legfőbb törvényszékeihez kinevezettek igen nagy száma az absolut rendszert szolgálta. Fenn kell tartani a birói tekintélyt, igenis, de arra legelőször gondoskodni annak is kötelessége,ki a bírákat kinevezi (Helyeslés balfelől) , mert nincs oly birói tekintély, és nincs ez iránt oly tisztelet, hogy a bizalmat már előbb eljátszott egyének meg ne ingassák. (Helyeslés balfelől.) A háznak saját tekintélye,tagjainak függetlensége tekintetéből ragaszkodni kell ahhoz, hogy tagjai megkérdeztetés nélkül be ne zárassanak. Angliában nincs törvény ez iránt, de ott soha törvényszék a ház privilégiuma fölött nem ítélhet, és Angliában, hol a birói függetlenség és birói tekintély a legnagyobb fokon áll, nem egy példa van, midőn a parlamentnek egyik vagy másik háza azt a bírót, ki a ház tagját bezáratta, saját börtönébe hurczoltatta. Míg nálunk az igazságügyér szerint a háznak nincs joga ahoz szólani, a mi fölött a semmitőszék ítélt, addig Angliában ily módon védték a képviselőház jogait, nem bízták sem a miniszter kegyelmére, sem a törvényre, hanem a parlament házai voltak elég erősek azt maguknak kivívni. Ha azt akarjuk, hogy Magyarországban a képviselőház bírjon tekintéllyel, pedig bizonyára nemcsak a bírói, hanem a törvényhozási tekintélyre is szükség van,akkor a mai viszonyok között attól, amit most követelünk, elállani nem lehet. Végül szóló fentartván magának egyes jövő esetekben a vélemény-szabadságot, Irányi indítványát pártolja. Madarássy József felmutatja Hoffmann szakjogásznak (derültség) az 1567. 39. törvényczikket, melyből megtudhatja, hogy az országgyűlés tagjainak megsértői hűtlenségi pert vonnak magukra. Az igazságügyi miniszter szombaton azt mondá, hogy Böszörményi esetében csakis a humanitás parancsolta, hogy a kiadott végrehajtási végzés ne hajtassék végre a háznak e tekintetben hozandó határozata előtt. Szóló tanúja volt ama humanitásnak, melylyel B. L. legelőbb egészséges ember életét is megölő börtönbe záratott, később pedig sokkal roszabb börtönbe hurczoltatott (Úgy van ! a szélső balon) melynek áldozatává is lett. Azon humanitást, melyre a minister hivatkozott csakis, a caesarismus humanitásának lehet tekinteni, (Úgy van! helyeslés balról), mely humanitás oda törekedik, hogy a nemzet szabadságáért, függetlenségéért küzdő hazafiak, ha bitóra nem is, legalább a börtönbe hurczoltassanak és a humanitás áldozatai lehessenek. (Balfelöl: ügy van ! Helyeslés !) Pártolja Irányi indítványát. Pavlovics István ragaszkodik azon nézethez, miszerint a megelőző engedély nélkül a törvényhozás egy tagját sem perbefogatni, sem az elítélés után bezáratni nem lehet, mert szerinte a perbefogatásra történt bejelentés után válttozhatnak időközben a körülmények és viszonyok oly annyira, hogy a közjóra, közérdekre sokszor veszedelmes volna, a törvényhozó tes■tületnek magát megfosztatni valamely tagjától, mely sokszor eldöntő befolyással bír, ezen testület működésére és az által az egész államra is. Ilyen esetben ildomos volna, sőt kötelességmulasztás, ha a testület megengedi ily tagot maga kebeléből kiragadni. Horn Ede nem fogadja el a kormány nézetét, hogy elég volna csak tudomásul venni az értesítvényt, nem fogadja el pedig a bűn természete miatt, mert mint a sajtó korlátlan szabadságának barátja, sajtó útján elkövetendő bűnt nem ismer, hanem csak közönséges bűnről pl. rágalomról van szó, s még kevésbbé ismerheti el, hogy sajtóvétséget lehetne felróni képviselőnek, mert a képviselő jogosítva van, sőt köteles is véleményét minden módon terjeszteni, védeni; ez általános érdek. De baloldali elvtársaival sem szavaz, mert esküdt ellensége minden immunitásnak, azaz privilégiumnak. Németh Albert bebizonyítandó, hogy csakugyan van immunitási törvény és gyakorlat, hivatkozik a salvus conductusra és az 1840-ki országgyűlésre, midőn gr. Ráday Gedeon Pest vármegye megválasztott követe a kormányáltal felségsértés és hűtlenség kereset alá vonatván, eltiltatott a pozsonyi országgyűlésen való megjelenéstől, a karok és rendek négy hóig mindig azon elvet tartották fen, hogy mig Ráday el van tiltva és phisbre gázolva van, addig még csak a királyi propositions tárgyalásába sem bocsátkozik az országgyűlés. (Tetszés balról.) Szívből pártolja az indítványt. Horváth Boldizsár miniszter érzi, hogy már egyszer szükség tisztába hozni az immunitás kérdését, miután concrét törvényünk nincs. Előadásában elvontan minden személye ellen intézett támadástól, csak a kérdés illustrátiójára szorítkozik. A kérdést illustrálni hazai gyakorlatunk hiánya miatt részint más alkotmányos országok példáiból, részint az immunitás czéljából és horderejéből lehet. Hivatkozás történt Angliára . Legelőbb is tehát Anglia gyakorlatát akarja vizsgálat alá venni és azon eredményre jut, hogy ha az ott dívó gyakorlatot összevetem azon gyakorlattal, melyet a kormány initiált, és melyet jövőre is fentartani óhajt, az így értelmezett immunitás nálunk sokkal nagyobb, sokkal tágabb határok közt mozog, mint az,amely Angliában jelenleg létezik. Angliában nem volt eset, hogy valamely ítélet végrehajthatása végett a bíróság a parlamenthez folyamodott volna, és nem volt eset soha arra sem, hogy ily jogot, — t. i. a végrehajtásra engedélyt adni, a parlament a bíróság ellenében igénybe akart volna venni. A képviselőknek úgynevezett immunitása csupán polgári perekre szorítkozik. A büntető eljárás terén a parlamenti tagnak egyáltalában semmi de semmi kiváltsága nincs (úgy van) és nincs eset arra, hogy előlegesen kéretnék engedély a háztól, hanem ha elfogatik a parlamentnek valamely tagja, akkor az illető bíróság a parlamenti elnöknek arról jelentést tesz és tudatja vele azon indokokat, amelyeknél fogva a parlament ezen tagja parlamenti működésétől elvonattatott. Ezen gyakorlat teljes szabályivá vált, mely annyira érvényes, hogy azt Angliában ma már senki kétségbe nem vonja. 1763 ban történt, hogy a parlamentnek egyik tagja Wilkes, elfogatott a bíróság által a parlamentnek előleget