A Hon, 1871. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1871-01-28 / 23. szám

23. szám. EII. évfolyam. Esti kiadni. Pest, 18­r­. Szombat, január 28. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. sz. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési d­i­j : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .......................................1 fil. 86 kr. 3 hónapra .......................................6 „ 50 „ 6 hónapra .....................................11 „ — „ Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP.­­ Beigtatási d­íj, 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beigtatásért . . S. b­r. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl.­­ Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. gSF* Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó­ hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden köz­lemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. PEST, JANUÁR 28. Pest, jan. 28. Pária capitulatiója és a békekötés kérdése foglalkoztat most mindenkit. Hogy a 23-án Favre által megkezdett és 27-én társai­val (kiknek számára menlevelet kért) folytatott alkudozásainak végeredménye a capitulatió lesz — az nagyon valószínű, de hogy ez mikor és mily feltételek közt jö létre, arról még csak hoz­­závetések fordulnak elő. Hogy a békekötésből most egyhamar lesz-e valami ? azt ne­m mernék állítani, dehogy a versaillesi német és angol le­velezők újabb időkben ezekkel nagyon sokat fog­lalkoznak, az is bizonyos, így a „Times“ versaillesi levelezője a többek közt ezeket írja: „Bismarck Favretól nem csak a párisi kor­mány, hanem a bordeauxi kormány nevébeni alávetést is fogja kívánni, a amely egyszersmind egész Francziaországra szólana. Ha Favre azt megtagadná, írja a „Times“, akkor Bismarck az ő fegyvertárából más fegyvert fog elé venni és azt fogja mondani : Tegnap kaptam meg Eugé­niától Napóleon teljes helyeslésével a német bé­kefeltételek egész elfogadását. Favrenak és tár­sainak ekkor a között lesz választásuk, hogy vagy Bismarck feltételeit ők is elfogadják és ez által legalább a köztársaság léterét megmentik, vagy pedig e feltételeket elvetik, mire természe­tesen Poroszország a császárság restaurátióját fogja végrehajtani.“ De erre a Vilmos császár lapja (a SpenerZig) ezt írja: „A­mit a „Times“ az Eugenia császár­néval való békealkudozásokról beszél, igen ter­mészetesen azon már nem szokatlan költemények birodalmába tartozik, a­melyekben bővelkednek a semlegesek salonjai. Vagy talán Gambetta úr egyik extemporisatiója az, hogy a republiká­nusokat a kétségbeesés tettére bírja.“ A félhivatalos „Schles. Zig“ is megc­áfolja a „Times” és azután ezt írja: „A porosz politika egy régen megalapított elve az, hogy Franczia­­ország jövő kormányformája tekintetében a nem­zet akarata tiszteletben tartandó. Ezért ez ép oly kevéssé fog valamit tenni a bonapartista rendszer restauratiójára, mint a mostani kormány törvényesítésére.“ A conferentia második üléséről (24 ről) a „Times“ ezt jegyzi meg: „A franczia képviselő távolléte­ azt a’kötelezettséget rója Angliára,hogy ez alkalommal segítség nélkül is lépjen fel azon elvek mellett, melyeket az egyesült nyugati ha­talmak a krími háború alkalmával érvénybe lép­tettek.“ Minthogy most Francziaország nem nyi­latkozhat, írja az említett lap, jogunk van fel­tenni azt, hogy azon politika, melyet diploma­tái azelőtt oly világosan kifejtettek és katonái oly vitézül védelmeztek (Krimben), most is ural­kodik nála. Tehát,Grau­villenak,nemcsak­ mint An­glia, hanem némileg mint Francziaország képviselőjének köte­lessége, hogy azon czélok, melyekért a szövetke­zett hatalmak a háborút megkezdők és melyet Sebastopoli bevételével és szétrombolásával értek el, utólagosan fel ne adassék. De azért a párisi béke enyhítését is nem ellenzik, ha az a fő czélt nem koc­káztatja. De az bizonyos , hogy Angliának és Ausztriának joga van oly feltéte­leket követelni, melyek egy új Sebastopol felé­pítését és egy olyforma­ meglepetést, milyen Si­­nopenál történt,hs lehetetlenné tegyenek. A Ti­mes erre nézi abban :talál garantiát, ha hadi­ha­jókat a fekete tengeren csak a parthatalmassá­­gok bírnak, de legyen Törökországnak joga mert a tengerszoros övé), alkalomszerűleg más hatalmak hajóit is bebocsátani oda. a ház az ülés megnyitására kiszabott időben nem lesz határozatképes, a képviselők névsorát ol­vastassa fel. Miután számos képviselő jelent meg, elnök a házat határozatképesnek jelenti ki. Kemény Gábor maga és az erdélyi jobbol­dali követek nevében következő indítványt tesz: Az igazságügyi miniszter költségvetésében az erdélyi első folyamodású bíróságokat illetőleg van számítva: 2 tszéki elnök á­llóofttal összesen 2.200 frt; 16 t.­széki em­. a 1000 fttal 16.000 ft; 65 t. első­rangú elnök á 800 írttal 52000 frt; 81 t. másod­­rangú elnök 700 írttal 56.700 frt 1 bányabiró á 1200 frt 1200 frt; 18 főügyész á 800 frt 14.400 frt; 20 alügyész á 500 frt 10.000 frt; 22 aljegyző á 500 frt; 11000 frt; 30 árvaügyi előadó á 500 frt 15000 frt; 22 levéltárnok á 500 frt 11000 frt; 21 iktató á 500 frt 10.500 frt. Ezen összegeket fogadta el a pénzügybizott­­ság is mint az igazságügyminiszteri költségve­tésre vonatkozó jelentése 12­45 lapján olvas­ható. Tekintve azt, hogy úgy a ruházat és élel­mi czikkek ára, mint a lakbérengedélyben is szembetűnően magasabbak, mint voltak 4 év előtt — és hogy a fennebbi összegek elégtelenek arra, hogy abból kellőleg képzett, független ál­lású egyének megélhessenek , indítványozzuk, hogy a királyi első folyamo­dású bíróságok szervezése idejéig az erdélyi első folyamodású bíróságok részére a következő fizetések fogadtassanak el: 18 törvényszéki elnök a, 1,200 frt, 21,600 frt, 65 első rangú ül­nök á 960 frt, 62,400 frt, 81 másodrangú á 840 frt, 68,040 frt, 1 bányabíró á 1200 frt, 1200 frt, 18 főügyész á 960 ft, 17,280 ft,20­­alü­gyész a 600 frt, 12,000 frt, 22 aljegyző á 600 frt, 13,000 frt, 30 árvaügyi előadó á 600 frt, 18,000 frt, 22 le­véltárnok á 600 frt, 13,200 frt, 21 iktató á 600 frt. ,12,000 frt. Áttétetik a pénzügyi bizottsághoz. Gorove István felelve a hozzá Papp Lajos által intézett azon interpellátióra, hogy „Van-e tudomása arról, hogy a köz. hadügyminiszter a-Orsován az egész dunapartot, mely kikötőre alkalmas fh 12 kizárólag a dunai gözh. társa­ságnak szerződésileg átadta. Ha igen, mit szándékozik tenni a Dunának szabad hajóztatása és más hajó­társulatok jogos igényeinek megóvása tekintetéből?“— Kijelenti, hogy a ministérium elismerte ezen ügy fontossá­gát és a­mint a hírek ismételve jeleztettek azon kérdéssel fordult a hadügyministerhez, miben áll a tény, és hogy a dunai hajózás érdekeivel összeegyezhetőnek nem tartja, hogy ő az egész orsovai partot egy társulatnak közhasználatára bocsássa. A hadügyminiszter azt v­álaszola, hogy igen­is folynak tárgyalások az iránt, hogy az orsovai part egy részét az osztr. gőzk. társaságnak át­­engedje ; az egészre nézve nincs azonban szán­­dékában egyoldalúlag eljárni, sőt ő is az ügyet úgy tekinti, mint a­melyben a legnagyobb rész­­rehajlatlansággal kell eljárni és a közös érde­ket fentartani. ígéri, hogy a tárgyalás eredmé­nyéről jelentést teend a magy. közlekedési mi­nisztériumnak. Mit a minisztérium viszont a ház tudomására fog hozni, úgy hiszi, hogy ezen válasz által mind a ház, úgy a képv­­ár megnyu­­godhatik. Papp Lajos tudomásul veszi, de a ténynyel magával nem lehet megelégedve; — ezért arra kéri a házat, hogy e tárgyban napot tűzzön ki a tárgyalásra. — A ház Madarász József felszóla­lására a költségvetés tárgyalása utáni napirend­re tűzi. Gorové István azt kívánja, hogy Papp Lajos formulázza azt, mit napirendre kíván tűzetni. Tisza Kálmán miután a ház elhatározta a na­pi­rendre tűzést, a formulázást akkor látja he­lyén, midőn a kérdés tárgyalásra kerül. Madarász József megjegyzi, hogy Gorové kívánsága a házszabályokba ütközik. A ház a­ kimondott határozatoknál megmarad. Irányi Dániel azon körülményből, hogy a lapok azon hírt hozzák, miszerint a békealku­­dozásokba bocsátkozott és porosz részről a bé­­kefeltételéül Elszász és Lothringen kivontatott, a ministerelnökhöz következő interpellátiót intézett: Szándékozik-e a kormány a többi semleges hatalmakkal egyetértőleg, békés diplomatikai úton a német császári kormánynál odahatni, hogy ezen követeléstől elállva, jogos s méltá­nyos föltételek alapján kössön békét a franczia nemzeti védelmi kormánynyal. Közöltetni fog a miniszterelnökkel. Ezután a ház napirendre tért át. Tárgya: a belügyminisztérium 1871. költségvetése tárgyalá­sának folytatása és pedig a s­z­í­­­h­á­z­i kiadá­sok czimü rovat. Szót emeltek Kállay Ödön, Gonda László, Zeyk Károly. — Az ülés folytat­­tatik, melyek igen előnyösek voltak. De ekkor min­dég fris ellenséges csapatok érkezése és a mieink teljes kimerülése szükségessé tették, hogy parancsot adjak a Cambraiba való vissza­vonulásra. Le Com­te tábornok hadteste a cateau-i Paulze d'Ivoy tbk pedig a catelet-i útra irányzó működését; én pedig a lovassággal egyenes utat választottam, t. i. a­mely Montbrechain­­nek tart. Ekkor a porosz hadoszlop két irányban nyo­mult Saint-Quentinbe, az egyik rész a laférei, a másik a párisi után. Az ellenség kezdte összeszedni. 1. sebesült­jeit, 2. azon egyéneket kik különböző ürügyek alatt a városban maradtak, a­helyett hogy a csatatéren maradtak volna meg állásaikon, mind­azon szerencsétleneket, kik a fáradság miatt ki­merülve és az éhség miatt szenvedve négy napi erőltetett menet és két napi csata után nem vol­tak képesek 11 mértföldet tevő visszavonulást végre­hajtani sárban, hideg és sötét éjszaka; 3. végre néhányat azon derék katonák közül, kik feláldozzák magukat az utócsapatokban, hogy a visszavonulást fedezzék. Ide szállítandók alá minden diadalaik. Ők nem ejtettek közülünk foglyokat a csatatéren és érintetlenül hoztuk vissza 12. hadosztályi üte­günket és a három tartaléküteget. Négy hadosztályunk a 6 heti műveletek és csaták folytán 6 vagy 7 ezer emberre apadt le egyenként, és így a saint-quentini csatában csak 25000 emberünk harczolt. Az első német sereg több hadtestből nyervén erősbítéseket, leg­alább két annyi haderőt számlált. E vereségek daczára, remélem, hogy az északi sereg néhány nap alatt be fogja bizonyítani, hogy még nincs tehetetlenségre kárhoztatva. Fogadja miniszter úr, mély tiszteletem kifejezését. Faidherbe, az északi sereg főparancsnoka. A baloldali kör szombaton folyó hó­­28-án d. u. 5 órakor értekezletet tart. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 274. ülése jan. 28. Elnöki helyettes Perczel Béla 10 órakor nyit­ja meg az ülést. Jegyző Majláth István. A kor­mány részéről jelen van. Tóth V. és Zeyk K. belügyminiszteri államtitkárok, Gorove, Feste­­tich, Horváth B., Szlávy miniszerek. A tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök bemutatja Sopron megye kérvényét országos laktanyák tárgyában. Áttétetik a kérvé­­nyi bizottsághoz. A ministerelnök jelenti, hogy ő felsége f. hó 16-án kelt legfe­leiratával­­. Rauch Levint bá­ni méltóságától fölmentette és helyébe Bedeko­­vics Kálmán grófot nevezte ki. A ház tudomásul veszi. Győrffy Gyula felhívja az elnököt, hogy a házszabályok értelmében az ülést függesz­­sze fel, mivel a jelenlevő képviselők száma nem tesz 100-at s igy nem határozatképes. Elnök mielőtt felfüggesztené az ülést, jónak látja megszámláltatni a képviselőket, de miután csak 70-en voltak, az ülést felfüggeszti.­­ Szü­net után Madarász József a házszabályok 169. § a értelmében felhívja az elnököt, hogy jövőre, ha Faidherbe jelentése. Faidherbe a következő hivatalos jelentést tett a St.-Quentin mellett lefolyt csatáról: Lille, jan. 23. Miniszter úr! Van szerencsém önhöz a saint-quentini csata felől sommás jelentést tenni. Belátván annak szükségét, hogy előre nyo­muljak a párisi sereg kitörésének előserélésére. 16-tól kezdve délkeletre mentem, hogy megke­rüljem a velem szembe állított serget és La Fére, Chauny, Noyon, Compiégne-vonalt fenyegessem. Bizonyos voltam, hogy magam ellen roppant haderőt vonok, de vannak körülmények, mikor tudni kell magunkat feláldozni. Saint-Quentin előtt bukkantam a porosz csapatok tömegére, melyek Reims, Laon, La Fére, Hain, Peronne, Paris, Amiens és Normandia felől jöttek. Mint már jan. 20. táviratomban jelentem ön­nek, az északi sereg, mely a legnagyobb vitézsé­get tanúsított, estig teljesen megtartó állásait, Paris. Párisból a következő katonai jelen­tések feküsznek előttünk: P­á­r­i­s, jan. 18. este. Az ellenséges ütegek tüze a déli oldalon foly­ton tartott, de még­sem volt olyan heves, mint a múlt napokban. Az erődök, Vaugirard és Point­­du-Jour ütegei, de főleg Vanves-erőd szünetlen ágyaztak és pedig sikerrel a porosz állásokra. A G sector teljesen elhallgattatta a Chalets üte­gének tüzét. Nogent ellen reggel igen élénk tüzelés folyt, de ez csakhamar lassult anélkül, hogy anyagi károkat okozott volna. Az egész éj folytán bom­bázták a várost és égés kezdete mutatkozott a la Halle aux vins-nél. De csakhamar el lehetett fojtani a népesség gyors közreműködésével. A „Corr. Havas“ jan. 19-én írja: A tegnap általunk jelzett jövendölések beteljesedtek. Pá­­ris lázban a csata kimenetele utáni várakozás miatt ma reggeltől fogva megtudta, hogy Tro­­chAtrik megkezdte a csatát. A sötét éj és sűrű köd daczára, melyek hogy így szóljunk, a homályt folytonossá teszik,a sor­­csapatok, mozgóörök és mozgosított nemzetőrök nem hagytak fel egy támadó lépés végrehajtá­sával, mely kedden este óta, de különösen 18-án terveztetett, melynek czélját nem jelentet­tük ki igen érthető okokból. Reggel egy órától kezdve a katonák hosszú sorai vonultak végig Párison keletről nyugatra, ma fel vannak állít­va Boulogne és Suresnestől fogva egész Rueil, Nanterre és Colombesig, készen arra, hogy tá­madási oszlopokat képezzenek. Ez utóbbi műve­let — az igaz — lassan hajtatott végre, az álta­lunk jelzett homály miatt; de nemsokára és mie­lőtt a meglepetett poroszok velünk szembe ál­líthatták volna gyalog hadoszlopaikat, harcz­­vágygyal eltelt csapatainknak kiadatott a pa­rancs az elindulásra. A párisi lakosság, mely tudta a művelet megkezdését és nem hallotta töb­bé déli erődeink ágyumoraját, feszült figyelem­mel és reszketve várta a kimenetelt. Végre két óra felé közzé­tétetett az első jelentés mely lelkes tapsait idézte elő. E jelentés jelenti, hogy csa­pataink elfoglalták a bouzenvali és montre­­touti és más Garches melletti fontos állásokat. E jelentés így hangzik: Mont-Valérien, jan. 19. reggel 10 ó. 10 p. A kormányzó a hadügyérnek és Schmitz tábornoknak a Louv­­r­e - a. Igen nehéz és terhes összpontosítás a sötét éj folytán. A jobbszárny két órai késedelme előcsa­­pata épen most érkezik meg. Bearn, Armengau­ és Pozzo di Borgo házak azonnal elfoglaltattak. Hosszú és heves küzdelem a montretouti várfok körül, mi a tér urai vagyunk. A Belle­marre had­oszlop elfoglalta a plébános házát és a résen át betört a bouzenváli parkba. Elfoglalva tartja a 112. sz. pontot, a 155. sz. fensikot és a bouzenvali magaslatokat. Most támadja meg a Craon házat. A jobbszárny (Ducrot tbk.) ronchéres magaslatai felé kemény puskatusát tart fen. Eddig még min­den jól megy. T r o c h u tbik. Néhány perc­c­el azután egy más jelentés érkezett, mely az elsőt a következőkép erősíti meg : Mont-Valérien, jan. 19. reggel 10 óra 39 perc­. A szolgálattévő tiszt a hadü­gyér­­nek. Montretout-t elfoglaltuk 10 órakor. A tüzérség parancsot kapott a közel fekvő fensik elfoglalá­sára és arra, hogy Garches ellen tüzeljen. Belle­­marre Bouzenvalba hatolt be, most la Bergeriet támadja meg, igen élénk puskatüzelés. Sűrű köd, a vizsgálódás felette nehéz. Még egy porosz ágyúlövést sem hallottam. A fentebbi jelentéseket a jan. 19. nevezetes kitörés bővebb megismertetésére tartok szüksé­gesnek közölni. E kitörés lefolyása­­lapunkban terjedelmesen leíratott, a fentebbi jelentések ada­lékokat képeznek. Szegedi bűnper. (A Schönfeld-féle rablógyilkosság.) A Szegeden működő pestmegyei törvényszék előtt jelenleg tárgyalás alatt levő Schönfeld-féle hármas rablógyilkossági ügyben a tárgyalás fo­lyamáról lapunk tegnapelőtti számában foglalt közlemény folytatásául az iratoknak már három nap óta folyó felolvasása után s azokból merítve mielőtt a perbeszédek ismertetésére áttérnénk, szükségesnek véljük a vádlottakat s a védelem megérthetése végett önvallomásaikat és a történt szembesítéseket röviden megismertetni. 1. ) r. vádlott Mészáros,igazabban Gyurcsák Ka­talin szabadkai születés, 39 éves, romai kath. vallásu hajadon, cseléd; a bűnös cselekvény nála lett tervezését beismeri, de a gyilkosságban való tettleges részvétét tagadja, ámbár Vesze­­lovszki és Judik szemébe mondták, hogy ő volt épen a gyilkosság indítványozója s ő ment be késsel felfegyverkezve legelőbb Schönfeldék hálószobájába, hol ezenfelül az ő és Kloppán harisnyáinak véres lábnyomai is a vizsgálat folytán felismertettek, sőt maguk a véres haris­nyák is megtaláltattak. 2.­­ r. vádlott Veszelovsky Ferdinand algyői születés, 35 éves, rom. kath. vallásu, nőtlen, sza­bólegény ; egész töredelmesen bevallja, hogy ő a szeszes italok által, mikkel az este öt Kloppán és Mészáros Kati elkábitották, a gyilkosság­ban olykér részt vett, hogy az öreg házi őr nya­kát ő vágta el, a rablott ezüstöt ő adta Vörös Imrének, a ruhanemüeket pedig a Tiszára dobta. 3. ) r. vádlott Józsafi igazabban Judik Sándor, szegedi születés, 36 éves,róm. kath., nős, 2 gyer­mek atyja, szabólegény; beismeri, hogy Klop­pen és szeretője által reábeszélve, sőt rémitve a gyilkosság elhatározásához hozzájárult, de a tettleges részvételt társait szembemondása daczá­ra tagadja. 4.­­ r. vádlott Vörös Imre szabadkai születés, 56 éves, rom. kath. nős, de nejétől elválva él, vízvezetéki kútász ; elismeri, hogy ő két ízben szövetkezett Schönfeldék meglopására s egyszer e czélból a ház előtt meg is jelent, azonban má­sod ízben meg sem jelent; de másnap a hal­­piaczon hallotta a gyilkosság megtörténtét s mindjárt tudta, hogy azt az ő társai követték el; továbbá elismeri azt is, hogy ő hitta meg Csonka Ferenczet az alsóvárosi temető-kereszt­hez a rablott holmi átvételére, melyekkel a rab­lógyilkosok által megkináltatott,ezekből osztályt kapott, de állítólag a Tiszába dobta. 5­ r. vádlott Özv. Abranovics Károlyné szül. Bagi Viktoria m.-kanizsai születés, 53 éves, rom. kath. gyermektelen, mosónő; mindennemű tudomását és részvétét makacsul tagadja, holott mind a négy felnevezett vádlott szemébe mond­ja, hogy tudta a dolog megtörténtét, mi abból is kitűnik, hogy még az ismeretséget is az előbb nevezettekkel tagadván, tökéletesen gyanússá tette magát. G.­­ r. vádlott Csonka Ferencz szegedi születés, 48 éves, rom. kath. nős, 5 gyermek atyja, ház­birtokos, igen rovott előéletű; elismeri, hogy a holmik átvétele után megtudta, hogy azok hon­nan raboltattak s azokat eladta. 7.­­ r. vádlott Schváb Hermann József, szegedi születés, 50 éves, izraelita, nős, gyermektelen, rovott előéletű; a neki Csonka által kínált gyű­rű véres foltjai láttára gyanította, hogy az kié volt s mégis az ezüst nemüeket megvette, sőt a gyűrűre nézve állítólag még Kohn Lipótot is figyelmeztette. 8­­ r. vádlott Kohn Leopold,bonyhádi születés, 48 éves, nős, 4 gyermek atyja, mészáros. Schváb szembemondása daczára tagadja, hogy ő figyel­meztetve lett volna a gyűrű eredetére, de azért azt megvette, habár Csonka azt, hogy honnan vette, megmondani nem akarta. Ily körülmények közt kezdődött meg a védel­mek felolvasása, melyek nagy terjedelmüknél fogva a mai ülés egész tartamát igénybe vették. A közönség folyvást nagy érdekkel kíséri az ügy tárgyalását s a közönség közt a meggyil­kolt szerencsétlen áldozatok több rokona is he­lyet foglalt. A­mi már most a védelmeket illeti: Mészáros Katalin védője Benke Ferencz ügyvéd, “nem a magyar törvények, hanem a tett elkövetésekor hatályban volt osztr. büntető törvény szerint vé­li megítélendőnek jelen bűnügyet, mert e szerint a felmentő ítélet jogerejűvé váltától kezdve a­ki 10 évig újabb vizsgálat alá nem került, arra nézve az elévülés állt be , a jelen esetben pedig ezen kellék meg van. A régibb vizsgálati irato­kat itt figyelembe vehetőknek sem tartja, mert ezek alapján vádlottnő már felmentetett és sza­badon bocsáttatott. Az újabb viszgálati iratok­ban pedig kimutatni igyekszik, hogy azok meny­nyire ellenmondók s egymást hazudtolják meg. Hogy M. K. a rablógyilkosságot fel nem fedezte, azt indokoltnak találja Kloppán iránt táplált heves szerelme által, minélfogva kedvesét elá­rulni képes nem volt; s a mennyire némi ruhív nemüeket el is idegenitett volna,­­azt ifjúsága, hiányos neveltetése s Kloppán csábítása és pa­rancsának tulajdonítja, mely bűnéért eddigi vizsgálati fogságával eléggé büntetve hiszi, s most azonnal szabadon bocsáttatni kéri. Weszelovszky védője Zombory Antal ügyvéd bűntársak vallomásából azt következteti, hogy védenczénél az előre feltett szándék és elhatáro­zás hiányzott, mert ő az előbbi kísérletben sem vett részt, a gyilkosság elkövetésekor pedig mindenféle szeszes italokkal szándékosan elká­­bitva s a gazdag zsákmány által kecsegtetve vették rá a bűnre s részéről akaratlanul sodor­ták a szerencsétlenségbe. Enyhítő körülménye­kül kéri felvétetni: részegségét, ifjú korát, jó előéletét s hogy a rablott holmikból mit se­m tar­tott meg, végül legtöredelmesb vallomását, mely nélkül talán soha sem derült volna igy ki ezen bűntény.­­ Mindezeknél fogva vádlottat leg­feljebb néhány évi szabadságbüntetéssel fenyít­­tetni kéri. Judik Sándor védője Vidra Sándor ügyvéd a rosz társaságot okolja, mely a tapasztalatlan fiatal embert a bűnbe rántotta, s hogy fel nem jelentette, annak okát elvetemült társaitól s a büntetéstől való félelemben találja, mely ment­ségekhez járul, hogy azóta lefolyt 14 év alatt jól viselte magát; ezeknél fogva csak méltányos fogságbüntetéssel illettetni kéri. Vörös Imre védője Szűcs Andor ügyvéd, két­ségbe vonja a kir. biztosság jogát, hogy egy jog­­érvényesen befejezett ügyet felújított, annál in­kább, mivel a kir. biztos szerinte csak a vasúti és postamenetek megzavarásának helyreállításá­ra lett kiküldve, ennélfogva illetéktelennek tart­ja a delegált törvényszéket is, mert ez ügyben illetékes bíró a szegedi törvényszék lenne. Ő is a tett elkövetésekor hatályban volt osztr. bünte­tő törvény szerint kívánja ez ügyet megbíráltat­­ni. Igazolva sehol sem látja, hogy védenc­e a hármas gyilkosság bármi módon történt elköve­tésének, s a meggyilkoltak halálának okozója lenne, vagy csak arról előre értesittetett volna is. Hogy a rablott tárgyakat átvette és eladta, erre nézve is az oszt. bűnt. terv. szerint már az elévülési időt beálltnak véli, s igy őt felmentetni kéri. AbranovicsiT^ Baga Viktoria védője Cserme­­lényi Iván ügyvéd * védenezére kért halálbün­tetés ellenében ennek,­ jogosulatlanságát, a kor szellemével s a közraive­­tségsel ^ló ,.ellen‘ kezését fejtegeti s tiltakozik a , ^ ‘ mének, mint képtelennek kimondása . I^han védencze részesült volna a rablott tárgy­­^7 3~t bizonyítva nem látja, a vádlottak vallon. ' sait pedig bizonyítékként figyelembe vete.'ök­­nek nem tartja s igy védenczét egyszerűen fel­mentetni vagy csekély fogságbüntetéssel siet­tetni kéri. Csonka Ferencz védője Okruczky Aurél ügy­véd védenemét bűnrészesnek nem tarthatja, mert a bűntett elkövetéséhez tettleg hozzá nem járult; azon körülményből pedig, hogy a Schönfeldék­­­nél még előbb dec. hóban tervezett merénylet­ről tudomása volt, a­miről még csak azt­ sem tudhatni, hogy lopás vagy rablás akart-e lenni s igy csak szándék maradt, a később elkövetett bűntettre következtetést vonni nem lehet. Az or­gazdasági vádra nézve ellenveti, hogy miután ő a portékát Vörös Imrétől vette át, ki szintén nem vett tettleg részt a rablógyilkosságban, hanem csak orgazda volt, ezen portékáról ő csak any­­nyit tudhatott, hogy V. J.nem szabados utón jutott ahhoz, s így ő is csak orgazda, de ez is az osz­trák bűnt, jog szerint elévülvén,felmentetni kéri. Schwáb Hermann József védője Rakovszky István azt bizonyítgatja, hogy védenc­e az ezüst­­neműt nem tudta honnan való, mert Csonka nem mondta neki, csak később ; s ha tudta volna, úgy meg nem vette volna, mint a gyűrűt, mely­ről a tapasztalt vérfoltok után gyanította, hogy honnan való,­­s igy meg nem vette. Hogy erről feljelentést nem tett, annak vádlott szerint Kohn volt oka, ki őt a tettesek boszuja lehetőségének előadásával ettől eltántorította. Beismeri védő, hogy védenc­e az ő háztartásának meg nem fe­lelő ezüstneműek vásárlása által mint gyanús tárgyak vevője elmarasztalható, de a bűnrészes­­ség és orgazdaság vádja alól felmentetni kéri. Kohn Leopold védője Toronyi­­József ügyvéd lehetetlennek tartja, hogy védencze orgazdaság­gal vádoltathassék,­­mert ő a rablógyilkosság tetteseit nem tudta s azért, hogy egy gyűrűt, mely véletlenül Schönfeldtől raboltatott de ő ennek titkát nem ismerte, vett meg, b orgazdá­nak nem nevezhető, azt pedig, hogy Schwáb vallja, mintha ő figyelmeztette volna a gyűrű eredetére, bizonyítékul el nem fogadhatnak véli, mivel ez mint vádlott a maga sorsát akarja csak könnyíteni. Felmentést kér. Ezek a védbeszédek főbb vonásaikban, me­lyekre vádló tiszti ügyész Tóth Mór válaszában különösen az elvi kérdésekre nézve kiterjeszked­­vén az ideiglenes törvénykezési szabályok alap­ján jelen ügy elbírálásánál a hazai törvények alkalmazását kívánja, melyek szerint az allegált elévülésnek helye egyáltalán nincs. A kétségbe­vont illetékességre nézve bemutatja a miniszeri rendeletet, melylyel a törvényszék delegáltatok s melynélfogva kétségtelen, hogy a törvényszék a kir. biztos által kinyomozott és hozzá áttett bünü­gy elitélésére illetékes. Bővebben indokolja válaszában tiszti ügyész a védők által megtáma­dott vádbeli állításokat, s végül ragaszkodva vádlevelében kifejtett kérelméhez, ez értelemben a bűnösöket elítéltetni, másrészt pedig a szük­ségelt intézkedéseket elrendeltetni kéri. Az erre következett viszonválasz leginkább ismétlése vagy bővebb kifejtése lévén védők ál­láspontjának, ennek ismertetésébe a hely szűke miatt nem bocsátkozunk. A per e szerint befejezve lévén, következik az ítélethozás, mely jelen bűnügyben felmerült több rendbeli elvi kérdések és már maga a bűn­ügy bonyolultsága miatt bővebb megfontolást kívánván, ez, t. i. az ítélet kihirdetése holnapra tűzetett ki, mit közölni sietni fogunk. 1. 1. Bányatörvényjavaslat, ív. A bányatulajdont s az abból folyó jogokat és kötelességeket a hatodik fejezet szabályozza. A bányahatósági engedély­yel­­nyert jogosítványok ingatlan tulajdont képeznek s azoknak a bánya­telekkönyvbe való bekeblezését, valamint az eb­ben történt változásokat a bhatóság hivatalból eszközli. A segédhajtások irányában a b­irtokosok által

Next