A Hon, 1871. február (9. évfolyam, 26-48. szám)
1871-02-26 / 47. szám
47. szám. IX. évfolyam. Heggel! kiállás* Pest, 1871. Vasárnap, február 26. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz.földszint Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ........................X frt. 85 kr. 3 hónapra .... . 5 „ 50 „ 6 hónapra ...... H „ — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz.. Beiktatási dij: 9 hasábos ilyféle betű sora ... 9 kr. Bélyeg-díj minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beig-tatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyílt-téri 5 hasábos petit sorért . . 25 kr. fila^r Az előfizetési és hirdetményidij. a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési felhívás „A HO N“ IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Fél évre............................... 11 frt — kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint. 30 kr. BBF* Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb !? a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HON“ kiadóMutalft. PEST, FEBRUÁR 25. A posta-takarékpénztár. (A közlekedési budget tárgyalására.) Hitel és pénzviszonyaink oly zilált állapotban vannak, hogy az állam nem hagyhat mindent az egyéni kezdeményezésre, hanem mindent meg kell tennie, miáltal hitelviszonyainkat javíthatja, és a pénzforgalmat gyorsíthatja, annak gyümölcsözését előmozdítja. Hogy bank és takarékpénztári üzletünk mily gyenge lábon áll, és hogy ez utóbbinak újabban megindult felpezsdülése daczára, mily drága még nálunk a pénz, és nehéz a megtakarítás, az kitűnik abból is, hogy a legjobb biztosíték mellett is 6 — 7°0-en ritkán és kevés pénzt lehet kapni. Kamatlábat az újkorban megszabni nem szabad. De az állam lenyomhatja azt, ha concurrentiába lép a hitelintézetekkel. Most bankügyünket nem fejtegetjük, csak egy oly térre akarjuk olvasóinkat vezetni, melyen az állam könnyen a legjobberedménynyel és hatással működhet, és ez a takarékpénztári üzlet. A dolog megértésére elmondjuk egy pár szóban, mit tett e tekintetben Anglia. Angliában már 1840. óta fogad el a posta a magánosoktól pénzt megtakarításra, kamatoztatásra.*) A „Post Office Savings Bank“-et főleg Gladstone szabályozta és 1864 óta életbiztosításra, 1865 óta „évjáradék“ vásárlásra is kiterjeszték azok működését. Az eredmény a következőkben mutatkozott: Már 1866-ban 20,533,150 forint volt e takarékpénztárakban elhelyezve. Az 1865-ki törvény felhatalmazza a postahivatalt 25 millió értékéig a takarékokat évjáradékká átalakítani A kamatlábra oly hatást gyakorolt, hogy míg felállítása előtt (III. György alatt) maguk a takarékpénztárak 4,2-tet csak jövedelmeztek (tehát ennél jóval nagyobb °/p-re kölcsönöztek) most ezek is *) Legyen szabad megjegyezni, hogy Kautz tanár .A társulati intézmények“ czimü legújabb művében tévesen állítja (318 1.) azt, hogy ez intézményt, Gladstone 1881. Máj. 17. törvényével honositá meg, mint ez kitünik Becher „die Arbeiter frage“ czimü és Ludlow általa is idézett müvéből, csak 3*5% -tét hajtanak és maga a postatakarékpénztár csak 27 %-tet ad- Mi azt jelenti, hogy a pénz olcsóbbá lett. Mert, ha ily kis e mellett is a postatakarékpénztárak betétele oly nagy összegre ment fel , az az intézet jó hatását bizonyítja. És az a jelenség, hogy 1863. óta a magán takarékpénztárak Angliában apadnak, azt bizonyítja, hogy a posta (majd semmibe se kerülő kezelés mellett) a pénzt magához vonja. Ahol 20 % mellett sok pénzt helyeznek el, ott a pénz olcsó. Ez az eredmény. Francziaországban 1865-ben intézkedés létetett ez intézeény tanulmányozására, de azóta nem történt semmi. Azonban épen Francziaország példája némi aggodalmat támaszthat ez intézmény ellen. Mert ott a departementi, községi és öregségi takarék összegeket az állam, mint depositarius, magához vonta és most a pénz nagyrészt elveszett. De ennek csak egy Napóleon önkényes intézkedése volt a kezdeményezője és a szerencsétlen háború a végoka. Úgy hiszem, mind a kettőtől megóvhatjuk magunkat. És ha az utóbbi bekövetkezhet is, akkor is jobb ha pénzkészletünk van (természetesen törvényes felhatalmazás és teljes kárpótlás mellett) mintha a szükségest viszik el. De a dolog e sötét oldala oly csapás, mely nem csak ezt az intézményt, hanem az ország jóllétét, polgárai életét semmisítné meg, és amint az ettől való félelemből nem szűnünk meg mivelődni, erkölcsi, vagyoni állapotainkat emelni , úgy nem szabad e miatt visszariadnunk egy ily jótékony intézet meghonosításától se. A porosz kerületi, a svájczi cantoni, és a franczia departementi pénztárak és állami intézmények is nagyban mozdítják elő a pénzforgalmat, vagyonosodást, és nálunk semmi ilyenféle nincsen, — de ezeket mégse lehet annyira ajánlani,mint az angol posta-takarékpénztárakat, mert részben patriarchális, részben testületi alapokra vannak fektetve és nem valósítják az olcsó kezelés és szabad nagybani forgalom főkövetelményeit, miután lokalizálva maradnak. Mert a megtakarítás csak úgy gyümölcsöző, ha mindig felkeresheti a szükséget és azonnal megfelelhet annak, ezt pedig csak egy nagy állami postaforgalom által lehet teljesen biztosítani. Természetes, hogy az intézmény belszervezete és életbeléptetése tüzetes tanulmányt igényel, ezért jó lenne a közlekedésügyminisztériumot, a közelebbi budgetvita alkalmával felszólítani, hogy küldjön ki egy egyént ez intézmény tanulmányozására és ennek adataiból készítsen e tárgyban törvényjavaslatot. Az intézmény új, de oly czélszerű, oly hasznos, oly egyszerű, hogy minden újsága és idegensége daczára is, igen könynyen és rövid idő alatt életbe lehetne léptetni. TARCZA: Eppar sí nuove! (És mégis mozog a föld!) Beffény hat kötetben. Irta Jókai Mór. Második kötet. Amit a patvaristák tanulnak. (Folytatás.) Ebéd után rendesen minden ember más ember, mint ebéd előtt. Ezt a száz esztendős naptár is bizonyítja. A terített asztal kiegyenlíti az emberek között a rang-, kor-, és pártkülönbségeket. Ebéd után a patvaristának szabad a principálisa anecdotáin nevetni. Ha jó nevető publicumot szolgáltat magában, még kedves embernek is fogják mondani. A gyájas alázatos excellentiás ur is kivetkőzik az eddigi feszes hernyóbáb hüvelyéből s a fekete kávé és pipa mellett átalakul a régiekre visszaszállongó lepkévé. Diákul beszélnek, Decséry gróf Tacitus válogatott nyelven; Korcza ur annál keresetlenebb konyha lansággal. Oh milyen jól esik mind a kettőnek, hogy kibeszéltseti magát az édes anyanyelvén. Azon a nyelven, a melyben nevelkedett; a melyen gondolkozik, a melyen éjjel álmában beszél, a melyen az ur Istent megszólítja és viszont megérti; a mely a királynak és a nemes embernek anyelve; a mely megkülönbözteti az urat a paraszttól, a férfit az asszonytól; a mely a corpus juris és a privilégiumok nyelve ; a holtak és az örökké élők nyelve: a világnyelv, 'amely előtt minden nemzet meghajol, s a „senki“ nyelve, mely senkit meg nem aláz. Korcza úr csak akkor volt beszédes, akkor volt közlékeny, ha diákul beszélhetett, s Deeséry gróf tündökölt, ékesen szóló lett, ar volt, ha latinra fordult a beszéd, magyarul csak alázatosan tudott megszólalni. Ha latinul szól hozzá Kálmán első találkozásukkor, bizonyosan nem kerül a két garasra a sor. No de miután ez a tréfa olyan jó hangulatba hozta az urakat, Kálmán is engedelmet kért, hogy szinte latin idiómában előadja azt az előztményt, mely a fatális két garast az asztalára hozta. Kiderült, hogy ebéd után ő neki is sokkal jobb előadása van mint ebéd előtt. Ő excellentiája nem győzte tarka zsebkendőjével törülgetni a szemeit, oly folytonos derültségben tartá az a tréfás quiproquo, a mibe Tóth Máté uram Kálmán félreértése folytán került. — Ad vocem ! monda a gróf, kiverve pipáját. Azzal a Tóth Mátéval még én nekem valami végezni valóm volna. — Parancsoljon velem excellentiád, monda Korcza ur, ismét nyújtva a dohány dobözt az illatos véki dohánynyal. — A neki eladott jószágomon van valami tárgy, a mit szeretnék tőle visszanyerni. Korcza ur futott fidibusért. Kálmán látta,hogy trónnal a vékony papirszeletre valamit firkant a principalis a gróf háta mögött: — Kálmán fráter! gyújtsa meg ő excellentiája pipáját. Kálmán a neki nyújtott fidibuson e szót olvasó „tacent!“ (hallgasson!) — Mi legyen az a tárgy? Kérdezé Korcza úr. — Egy kőfeszület. — Egy kőfeszület ? Korcza úr úgy tett, mintha soha hasonló tárgynak hírét sem hallotta volna. — Igen egy fogadási emlékkereszt, melyet nagyatyám állitatott oda, midőn a pusztát donatióba kapta. Én bizony egészen megfeledkeztem róla, mert már húsz éve nem voltam azon a pusztán , hanem nem, a herczegnő, annál jobban emlékezik rá, s most egészen fel van háborodva miatta, hogy a családi szent ereklye a jószággal együtt egy schismaticus paraszt birtokába került, s semmiképen meg nem akarja engedni, hogy az a kereszt kálvinista kézen maradjon. Korcza ur nagy füstfellegeket fújt a pipájából s nézett a maga alkotta ködbe. — Hja! Ez pedig nehéz dolog! Monda farizeus képpel. A szerződésben minden ingatlan át van adva, a keresztet pedig sem lábas, sem ingó bingó jószágnak nem lehet nevezni, az oda van építve. Kálmán kezdte érteni Korcza urat: az meg akarja menteni Tóth Máté számára annak az ezer forintját. —• Dehogy értette ! A poéta! — De talán ide adná azt Tóth Máté uram szép szerével ? Hisz ő semmi hasznát sem veszi. — De igen is veszi hasznát. Azon szent ereklye egyúttal bucsujáró hely; a pusztán levő csapszéknek főfő consumensei épen a bucsujárók. A kereszt eltávolítása által Tóth Máté a regáléjában fog nagy csorbulást szenvedni. — Hát tudja mit ? fiskális úr: —egyezzék ki azzal a becsületes emberrel. Én nem merek a herczegasszony szeme elékerülni a nélkül a kereszt nélkül. Tudja, hogy e tekintetben milyen szigorú nézetei vannak, s megszoktam már, hogy minden kedvét teljesítsem. Átadok önnek e czélra egy ezer forintot. Talán enynyivel megelégszik ? — Már nem tudom. Meg fogom kísérteni, monda Korcza úr, ott hagyva heverni az asztalon az előkerült ezerest. Hanem egytől óvom excellentiádat, nehogy személyesen érintkezzék ezzel a paraszttal, mert a paraszt nagyon furfangos ! Ha észreveszi, hogy excellentiád micsoda pretium affectionist helyez abban az ereklyében, hogy a kegyelmes asszony azt minden áron vissza akarja szerezni, majd tízszer anynyival sem elégszik meg. Oe azt csak én tudom milyen furfangos a paraszt ? A gróf tehát ráhagyta Korcza ura, hogy kerülje körül azt a furfangos parasztot, s ígérte, hogy kedvező siker esetén ő sem lesz háladatlan e nagy szivességéért. Kálmán most már többet kezdett érteni. A discursust és negociatiót félbeszakitó azon jelenet, hogy az ajtón benyitott Tóth Máté uram. Most már minden bejelentés és alázatos koczogtatás nélkül. Hja, ő is ebéd után volt már, s olyankor Tóth Máté uram is más ember. Szemei ragyogtak s fél bajusza ki volt pödörve, a másik fél csurgóra állt. — Jelentem a lássan, megjöttem. Ő excellentiája fel is kerekedett mindjárt s igyekezett mentül távolabbra retirálni Tóth Máté uram elől, nehogy abba a kellemetlen helyzetbe jusson, hogy valami szót kelljen váltani személyesen azzal az emberrel, a kinek a jószágát eladta. Háttal ment kifelé a pipázó szobáitól az irodába , ahová Kálmán kikisérte. Korcza urat nem engedte maga után jönni ,csak marad jól, végezzen azzal a furfangos paraszttal! A excellentiáját az irodában szépen felöltöztető Kálmán az ötgallérú köpönyegbe : az ócska redőnyös hintó nevén szürke négyessel már ott várt a kapu előtt; ő excellenciája hetvennégy éve daczára könynyedén szökött fel a magas hintóba s még egyszer biztositá Kálmánt a felöl, hogy alázatos szegény szolgája marad. Mire Kálmán visszatért az irodába, már akkorra Korcza ur készen is volt az egyezményi irattal, melynek értelmében a kérdéses kőkeresztet Tóth Máté uram Decséry grófnak vissza adja; az pedig saját költségén elhorhatja vonnan. — Nehéz dolog volt ezt kicsinálni! monda Korcza ur, vállára veregetve az örömtől tüzlő Tóth Máté uramnak. — De meg is szolgálom az urnak. Mond... •A boldoggá tett férfiú, mihelyt hazamegyek, küldök az urnák egy süldő malaczot. S azzal ő is sietett a fakó szekerére felkap melyet három szilaj mén vitt hegyen völgy odább. Mikor aztán Korcza ur és patvaristája egy dal maradtak, az ügyvéd igy szólt patvarjához: — No domine fráter. Vegye elő naplóját s írja be sub rubro „sportulák, accidentiák—„a szent kereszt ügyéért Decséry gróftól 1 forint, Tóth Mátétól 1000 forint.“ Kálmán összeharapta az ajkait; Korcza észrevette nemtetszését. — Hát maga mit tenne ez esetben ? — Én? Visszaadnám az egyiknek is az ezer forintját, a másiknak is az ezer forintját s kívánnám tőlük a honoráriumomat. — S akkor aztán kapna a paraszttól egy süldő malaczot; a gróftól pedig azt a két gars sóst, a mit a patvaristája adott neki. Oh maga poéta! Biz úgy volt az, Tóth Máté uram megkül a malaczot; de biz az is csak olyan nyársra való malacz volt. A gróf pedig oly módon fejezi ki Korcza ur fáradozásáért való háladatosságát, hogy a herczegné sajátkezű köszönő let küdldé el neki sajátkezüleg czimezett borokban, — hanem a két garas nem volt hozzá mellékelve. A levelet pedig el sem olvasta Ko Csm úr, mert németül volt írva s valahányszor m net I levelet kellett neki elolvasni, mindig úgy érezte I magát, mintha uj szűk csizmát kellene kijárass. ! (Folytatjuk.) Hatása pénzforgalmunkra és főleg szegényebb osztályaink anyagi emelésére jótékony lenne. Kisértsük meg! Hegedűs Sándor. — E perczben vett távirati értesítés szerint Téténynél a Duna jege mai nap délután 2 óra 45 perczkor megindult, a ráczkevi és a nagy Dunán pedig délután 2 órától fogva a jég folytonosan megyen s igy Pest városára nézve a vizáradás veszélye megszűnt. Pesten 1871. febr. 25. d. u. 1 25 órakor. Thaisz Elek, főkapitány, mint az árvizv. biz. elnöke. — Több kath. congressusi képviselő a következő felhívást teszi közzé : Az országos kath. gyűlés márczius 9-re ismét összehivatott, az általa az önkormányzati szervezet kidolgozására megbízott 27 -es bizottsági munkálatának tárgyalása végett. Ezen tárgyalások eredménye fog e fontos ügy felett dönteni, melynek megoldására nézve a bizottság kisebbsége külön véleményt terjesztett elő. A magy. kath. egyház képviselőin fekszik a nagy feladat — megvitatni s elfogadni azt, mely a magyar kath. egyház valódi önkormányzatát lehetővé s biztosan fenmaradóvá teendi. De e czélra mellőzhetlenül szükségesnek találandja, hisszük, az egész magyar kath. egyház-közönség, hogy elválasztott képviselői nem felében, mint a m. é. October 26-án, a congressus megnyitásakor, de teljes számban jelenjenek meg, mert az elfogadott megbízásnak voltakép megfelelni, — elengedhetlen polgári kötelesség, s ily életbevágó fontos ügy feletti elhatározásnál csak egy választókerületet is képviselet nélkül hagyni azon kerület jogainak megsértésével lenne azonos — mire nézve nem hihetjük, hogy a felelősséget bármelyik képviselő is magára venni akarja. A főváros és az árviz. A mi már néhány nap óta állandó rovatot képezett a lapokban, bekövetkezett. A jég megindult s most midőn e sorokat írjuk, minden perezben lehet félni attól, hogy a Duna ellepi a fővárost. Kitör-e valóban ? — Öten tudja. Komoly aggályokra elég okot ad, hogy a jég közvetlenül a főváros alatt megrekedt s hogy csak a soroksári kis mellék ágon zajlik tovább ; ennek folytán magasabbra s magasabbra nő folytonosan a Duna a főváros között. Hogy félnünk lehet is, kell is, mutatják azon előkészületek, melyeket a rendőrség tesz, a tereken felhalmozott csolnakok nagy száma, mentő eszközök felhalmozása, s más hasonló intézkedések, s melyek megrémítették a főváros lakosságát. Bízunk a sors kegyességében, hogy ez alkalommal el fog vonulni az ár, anélkül, hogy pusztítana körünkben. De reánk nézve megdöbbentő maga azon egyszerű tény, hogy Magyarország fővárosát féltenünk kell a Duna kiáradásától. Túl a Lajthán azt éneklik : „Es gibt nur a Kaiserstadt, — es gibt nur a Wien.“ Nekünk még drágább Pest, minden piszokja és szemetje, és minden élvezetlensége daczára, mert hát mégis van benne valami, ha nem sok is, ami fővárosi jelleget kölcsönöz neki; s ez a kevés azért drága nekünk, mert nem egyes mecaenások, nem művészetpártoló fejedelmek, nem is az udvar körül öszpontosuló magasabb körök adták nekünk, — hanem fővárosunk díszei, a nemzet közrészvéte és lelkesedése által emeltettek, nehéz keserves időkben; s ha összeszámítjuk hogy mennyivel járult ezekhez a gazdag és mennyivel a szegény, — bizony kisül, hogy többet áldozott a szegény, akinek van oka megszámolni filléreit. Hogy Párist megrongálták néhol a porosz bombák, — hogy Bécs egy csekély része szintén ki van téve a Dunacsatorna áradásainak, — az még nem lehet elég ok arra, hogy a sajtó hallgatag megnyugvással fogadja a főváros veszélyeztetését, bízva a jó istenben, hogy talán mégsem fog fejünk fölött összecsapni az áradat. De hátha a jó isten megfeledkezik arról, hogy milyen nagy erőfeszítéssel és milyen keserves verítékkel emeltük mi fel ezt a Pestet, és reánk engedi jönni a Dunát? A főváros sorsama a véletlen kezében van; mindenkit, aki élő tanúja volt fejlődésének, keserűséggel tölthet el az a tudat, hogy a főváros, a felelős kormány fenállásának ötödik évében veszélyeztetve van a Duna netaláni kiáradásaáltal s ha nem frgalmaz meg a lakosságnak a véletlen, a magunk erejéből még csak ott állunk, hogy ismét megélhetünk egy 1838 at. És ilyen körülmények között csinálunk sugárutat! Ilyen körülmények között költjük a pénzt, melyet felvettünk a Dunának a főváros melletti szabályozására, hogy a főváros biztosíttassák az elemi csapások ellen — boulevardra. Az első, az életföltételt reá bízzuk a sorsra, a véletlenre, a jó isten irgalmára és kegyelmére, hanem a helyett csinálunk szép utat, hogy kisétálhassunk a városligeti homokbuczkák közé. Hagyjuk, hogy a Duna rakonczátlankodjék, s hogy veszélyeztessen mindennap millió vagyont, évtizedek erőfeszítése folytán teremtett közértéket, emberéletet,— aztán vásárolunk és eladunk házakat, — amely közmunkatanácsi működésnek legelső üdvös hatása az, hogy a házbér a jelenlegi évnegyedben általában csak 300 - kat hágott. Katalin czárnővel történt, hogy Potemkin mindenese festett városokon vitte át, hogy lássa, mennyire haladt az ország fejlődése az ő kormányzása alatt; a festett színfalak mellett pedig nyomor, szegénység, szóval valódi muszka élet volt; de hát azt nem látta a czárnő. Adja isten, hogy ne járjunk mi is úgy a mi boulevardunkkal! — A József nádor korából szóló esetet pedig mindenki tudja, hogy mikor beutazta az országot, minden bokorból nyulat ugrattak ki, hogy meggyőződjék a nádor arról, milygazdag ez ország vadakban. Félek, hogy ismétlődni fog ez az eset s a közmunkatanács minden tettéből — egy-egy vad fog kiugrani. Ilyen körülmények közt nem tehetünk mást, mint hogy ajánljuk a főváros lakosságának, járjon szorgalmasan a templomokba s imádkozzék sokat buzgón és áhitatosan az ur istenhez és minden szentéihez, hogy bárittassék el fejünk felöl a csapás, melylyel fenyegettetik a főváros.xy. Mai szállitunkhoz egy félív melléklet van csatolva. Az országháziból. Pest, febr. 25. 1871. (Sz.) Az igazoló-bizottság mai előterjesztése az udvarhelyszéki választásra nézve igen nagy résén sust költött fel, — csaknem minden oldalon. Nem annyira az eljárást illetőleg, mely a szokott volt, hanem ez eset újdonságánál fogva, hol a házszabályok eddigi, szokott értelmezése, összeütközésbe jött egy új törvénynyel, mely megtiltja a bíráknak a politikai pártküzdelmekbe elegyedést. A választott — Török — benyújtotta ugyan utólagosan lemondását bírói állomásáról, de ekként értelmezni a birói függetlenségről szóló törvényt — képtelenség. Ennek csak azon egyetlen kizáró magyarázata lehet, ha a biró, mielőtt jelöltségébe beleegyeznék, benyújtja lemondását, különben az egész függetlenségi intenzio ki van játszva. Mert tegyük föl azon esetet, hogy a biró föllépvén képviselőjelöltül, megbukik. Ez mi történik ? Az ellenkező értelmezés szerint, visszatér hivatalába, úgy de akkor azonkívül,, hogy megszegte biró létére —a törvényt, bele is elegyedő pártviszályokba és nem nyújthat garantiát a • leknek arra nézve, hogy a bekövetkező időkbe'« pártatlanul és elfogulatlanul fog ítélni. Ne szaporítsuk az inconvenientiakat ét *. összeférhetlenség elvének megsértését, — csipán pártszempontokból. íme az ellenzék soraiból kinevezett két bíró (Bónis és Jankovics) első kötelességüknek tartották azonnal kilépni a képviselők sorából, míg oda túl az incompatibilitás elvét sehogy rá akarják a gyakorlatban is valósítani. Ha ily világos törvénynyel szemben is a főszabályok és a leszavazás védbástyáira bújnak el, akkor komolyan lehet félteni a vényhozás tekintését. Nézetünk szerint a kormánynak magáak kellene ez iránt az első lépéseket tenni, ezáltal mutatná meg, hogy az annyiszor fennen hangoztatott „törvény tekintélyének fentartása“ több valamivel, mint puszta hang. Országgyűlési tudósítások. A mai ülésben Török Albert megválasztatása felett támadt heves és zajos vita, valamint, napirendre tűzött kérvények feletti határozás után a ház,folytatá a honvéd lovagszázadok szaporítására vonatkozó tvjavaslat feletti vitát, melyet ma Német Albert nyitott meg, rés magához a tárgyhoz szólván, részint és főleg fiatal Pulszky beszédére tévén életes megfrzéseket, melyekkel a ház nagy részének derültségét idézte elő. Az ellenzék részéről még Jókai Mór szólt a szőnyegen levő tárgyhoz;beszédét az ellenzék lelkes éljenekkel fogadé. A kormány részéről Ernuszt K. és Kerkapoly K. szálltak síkra ; előbbi tisztán, tárgyilagosan a kérdést* * szólt, Kerkapoly nagyobbára az ellenzéki szkok beszédeinek czáfolgatásába bocsátkoz-Beszédét a jobboldal szintén zajosan mejenezte. A képviselőház 297. ülése febr. 21 . Az indemnityre vonatkozó jegyzőkönyv hitelesítése után a kérvények tárgyalása következett. Szögyényi László előadja az előleges krvényeket: Mármaros megyei verhovinai lakosok kérvénye telekkvi osztály felállítása, irattárba tétetik. Velete és Kirva kérvénye a huszti túszékhez való csatoltatásuk tárgyában a bel- ésigazságügyi minisztériumnak avtatik ki. Az izraelita congressus ellen intézett kérvények tudomásul vétetnek ; a tűzkár mentésíte irántiak a kereskedelmi minisztériumhoz útitatnak. Sárosmegye — Kassa, Szatmárnémeti, Koraárom város és megye, — Nyitra megye— -rom és Miklós vár szék — Gömör megye kérvényei a honalapitás ezredéves ünnepének tárgyán, használat és intézkedés végett a belügyimniszteriumhoz áttétetni véleményeztetik. Azok kérvénye, kik mint volt honvédek segélyért folyamodtak, a belügyminisztériumhoz tétetnek át. Krisztinkovich Ede, Fischl Mózes, — Kauner András,— gr. Haller Ferencz,— czik Ferencz, — Kovács Sándor az 1848/49 évben szenvedett károk megtérítése iránti kénnyé elintézés végett a pénzügyminisztériumon áttétetni véleményeztetik. Gonda László melegen szólal fel Kovács Sándor érdekében, ki 48-ban 6000 frtig károsodott. Kérvényét oly utasítással kivánja a p. v. minisztériumhoz áttétetni, hogy kártérítési alapot szerezzen és mutasson ki. Csihi Sándor pártolja Gondát s reflectálva még más, hozzá e tárgyban intézett kérvényre