A Hon, 1871. május (9. évfolyam, 100-124. szám)

1871-05-04 / 103. szám

éa sym­p uhiájának adott kifejezést mint választó polgár, vesztegetés nem volt, vagy ha igen, sok­­k­al valószínűbb,hogy baloldali kortesek használ­ták ; hivatali hatalommal senk­i sem élt vissza, csak a csend és rend fentartására használtatott, (folyton m­osolyog)ha pressio ellen panaszkodnak, ez azt­ mutatja, hogy éber figyelemmel kísérték a választók , ha azt panaszolja egy ellenzéki,hogy egy jobboldali fit azzal fenyegette, miszerint nem kap szarufát, ha Orbánra szavaz,­­ ez csak bárgyúságra mutat , és mondott még ilyent so­kat. De elég ebből ennyi. Denique a disputának a lett vége, hogy — mint előre látható volt — a bizottság Törököt szótöbbséggel végleg igazoltnak jelentette ki. Más baj nem történt. A költségeket a felek köl­csönösen viselendik. — A főrendiház jogügyi bizott­mánya az úrbéri maradványokról szóló törvény­ben lényeges módosítást nem tett. Nevezetesebb módosítása az, hogy azon kikötést, miszerint a földesúr,haja mar­ad­vány Va­da kárpótlásnak fel­­ajánltatik, azt elfogadni tartozik, kihagyatni véli, mint a­mely a szabad egyezkedést gátolja. A 29. §-nál, tekintetbe veszi a farráson kívül a szénégetést és előnyös fakereskedést is, és a 12 hold maximum helyett i 1 y helyeken 16 maxi­mumot ajánl. A 82. §-nál ki volt felejtve Talmács és törcs­vári uradalmak birtokviszonyainak rendezésé­nél Szelistye. E tárgyban a főrendekhez kérvény ment és igy a jogi bizottság ezt is beigtatandó­­nak véli. Még felemlítésre méltó az, hogy a 84. §-nál a birtokrendezéseknél „A bányatörvények értel­mében eddig szerzett bányajogok“ érintetlen fentartását kimondatni kivánja.Továbbá a­ 89. §- ban kimondatni kívánja, hogy ott, hol a termések lajstromok által nem igazolhatók „bírói becsű utján lenne az megállapítandó.“ — Bismarck a „Spenersche Zei­tung“ felöl. Délnémet képviselők interpellál­ták Bismarckot a „Spenersche Zeitung“ azon ■ lapunk Ausztria rovatában szintén közlött - czikkéért, melyben Hohenwart politikája védel­­meztetik s a német „alkotmányhű“ párt maga­tartása kárhoztatik. A birodalmi canczellár ezen kérdésre határozottan kijelentette, hogy neve­zett újság kérdéses czikke nélkülöz­ minden félhivatalos jelleget. — Higyje, a­ki akarja. — Bismarck azon a birodalmi gyűlésen mondott szavai, melyek lapunk reggeli kiadásá­nak táviratai közt jeleztettek, s melyek Elsass és Lotharingia kielégítésére vonatkoznak, szó szerint így hangzanak: „A mi kormányzási mód­­szerünk Elsassban sokkal jóakaróbb, bár közbe­­ké­­l­tan ügyetlenebb lesz, mint a francziáké. (Derültség.) Mi Ereassnak s Lotharingiának több községi és egyéni szabadságot fogunk adni mint a fra­ncziák. A­apjában a jelenlegi pá­risi con­munistak— értem a mozgalom értelmes­­ségét, s nem a „mindenáron nemzetközi küzdő­ket“, — azé­rt harczolnak, a mit a porosz város­­rendezés nyújt. Német türelemmel s jóakarattal fogjuk tehát ott "(Elsassban) német földjeinket nemsokára kibékíteni. A terület lakóinak lecsi­­lapitását remélhetőleg, még meg fogjuk érni.­­ Azért ne helyezkedjünk azon álláspontra, hogy távolabbi jövőre szóló törvények hozassanak. A viszonyok abnormisok, messzelátás szerint nem lehetséges. Senki sem mondhatja meg, hogy fog­nak a viszonyok ott három év múlva alakulni. Engedjék meg, hogy közösen német türelemmel és német szeretettel iparkodjunk uj földjeinkkel üdvös czélt érni el.“ (Élénk tetszés — már t. i. a birodalmi gyűlésben.) Országgyűlési tud­ósítások. A képviselőház 338. ülése május 3. Az esti lapunkban elmondottak után Miletics kiadatása ügyében továbbá szót e­melt Hodossy Imre, ki azt tartja, hogy indifere­­tió : azt kívánni a mentelmi bizottság előadójá­tól, hogy bebizonyítsa, miszerint valóban bűnös-e az, kinek kiadatása kívántatik,vagy nem. A kér­dést egyszerűen szavazás által akarja eldönteni: hogy kiadassák e Miletics vagy ne ? Patay István tiszteli az előtte szólót, hanem az vagy nem tud diákul vagy nem érti az „in­­diferetió“ szó jelentését. Ezt előre bocsátva újra kimondja, hogy a mentelmi bizottság vádló bi­zottság , mert kit mentettek még fel? Ott van Böszörményi esete, azt sem mentették fel. Simonyi Ernő felvilágosítja Hodossyt, hogy a közvádló által inkriminált czikkek nem szok­tak*, a házban érdemlegesen tárgyaltatni. Nem a czikkek tartalma iránt történt a felszólalás, ha­nem a mentelmi bizottság ellen, mely t. i. azt állítja, hogy Miletics magára vállalta a felelős­séget, holott az az okmányok szerint nem igaz, a mely nem veszi tekintetbe, hogy a dolog már elévült. Ez nem egyéb mint zaklatás. A­mi a törvényes bíróságot illeti, szóló tagadja, hogy Magyarországon sajtópörökre törvényes bíróság léteznék, mert azon bíróság, mely most fen áll, nem törvényen, hanem országgyűlési határoza­ton al­pul, mely pedig e házon kívül nem köte­lez senkit. Ez oknál fogva semminemű kiadás­hoz nem járul. Csernátony Lajos tagadja azt, hogy a ház­nak nem volna joga a czikkek­nek érdeme fölött is ítélni. Az inkriminált czikkj neki sem tetszik, hanem azért úgy van meggyőződve, hogy az ütött sebet nem pör, csakis a sajtó által lehet meggyógyítani. Ne csináljanak ok nélkül mar­­tyrokat. Szóló akarja, hogy ez ország magyar legyen és ép az a kifogása a kormány ellen, hogy nem megfeleleg jár el saját nemzete irá­nyában, a­mennyiben a „jogos, törvényes, alkot­mányos magyarságot“ nem terjeszti úgy, mint arra felhatalmazva van, holott a németséget többféle módon terjeszti még saját példájával is, és a magyarnak az üldözéssel ellenségeket te­remt a nemzetiségekben. — Szaló végül hely­teleníti, hogy Miletics nem vállalja magára a felelősséget a czikkért. A kiadatás ellen van. Madarász József és Babos Vincze zak­latást látunk a dologban. M­á­t­­ty­u­s Aristid nem helyesli, hogy az inkriminált czikk vita tárg­gyá tétetett. A maga részéről a bizottsági vélemény ellen szavaz. Tisza Kálmán azon körülményben, hogy fi­let­­esnek kérése — miszerint vele a vádpontok közöltessenek; — megtagadtatott, látja legin­kább a zaklatást és ezért a kiadatás ellen vár P­a­c­z­o­l­a­y János az eljárást teljesen cor­rectnek látja. H­o­ff­m­a­n­n Pál előadó Simony ellen nem viv harczot, mert az azon elvet vallja hogy képviselő ellen soha sem kell vizsgálato indítani, Csernátony ellen sem, mert az meg­­­­kívánja, hogy szokjunk hozzá a törvényszegés­hez. Ez okból ajánlja a bizottság véleményét el­fogadtatni. (Jobbról: Elfogadjuk!) S­i­m­o­n­y­i Ernő és Csernátonyé­­k jelentik, hogy szavaikat az előadó elferdített. A többség erre a bizottsági véleményt elfo­gadja. (P­a­t­a­y: Ezt előre tudtuk !) A ház erre a ma megszavazott törvényjavas­latokra vonatkozó jegyzőkönyvet hitelesíti, mel a főrendiházba küldetik át. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter en­gedelmet kér, hogy Dietrich egy interpellato­jára felelhessen. (Halljuk!) Azon kérdésre, hogy a bírósági törvényekt 1872 ápr. 20-ig végre fogja-e hajtani, azt vála­szolja, hogy ez iránt csak úgy adhat biztosítás hat, viszont azon biztosítást képes adni,hogy le­kü­zdhetlen akadályokkal nem fog találkozn (Derültség a baloldalon.) Azonban alapos remé­nye van, hogy ha e folyó hó végéig a bíróság törvényjavaslatok törvény erejére emelkednek és ha előre nem látható és leküzdhetlen akadá­lyok közbe nem lépnek, már 1872 január 1-é az uj bíróságok működésüket tettleg megkezd­hetik. (Helyeslés.) Hogy rajta semmi sem fo múlni, és hogy a törvények meghozatala uta azonnal azok végrehajtásához fog, azon egyre biztosíthatja a házat (általános élénk helyeslés A második kérdés így szól: „milyen mód” szándékszik az gazságügy miniszter követni kinevezéseknél pl. fog e pályázatot nyitni, fog valakit és kiket meghallgatni.“ E második kérdésre nézve válaszolja, hogy a elnöki állomások kivételével a többi bírói állo­másokat nyilvános pályázat útján szándékozó betölteni, (általános helyeslés) továbbá hogy tá­jékozásul meg fogja kérni véleményeik közlés végett mindazokat,kikről alaposan feltételezhet hogy vidékek juridikai erejét legjobban és leg­biztosabban ismerik ; azonban, hogy kiket fog megkérdezni, az iránt nem nyilatkozhatik azér­t mert a források megbízhatósága néha épen azon körülménytől függ, leginkább pedig a sze­mélyes kérdéseknél, ha azon forrás nyilvános­ságra nem hozatik. (Helyeslés.) Egyébiránt kijelenti azt is, hogy bárki les szives felhivatlanul is hozzá jöni tájékozásnyuj­tás, figyelmeztetés végett mind a körülmények, mind az egyénekre nézve, minden tájékozást , figyelmeztetést szokása szerint hálás köszönetté fog fogadni. (Általános élénk helyeslés.) Dietrich nem lévén jelen, a ház a tudomásu vételt függőben tartja. Napirend második tárgya: a telepítvé­nyes községek iránt teendő ideiglenes intézkedésekrő szóló törvényjavaslat, melyet Tisza Kálmán nyújtott volt be. A“ház általánosságban egyhangúlag elfogadj« a részletes vita alapjául. A részletes tárgyalásnál Lázár Ádámf mindez §-hoz adott be módosításokat, melyek azont»« egytől egyig elejtettek, miután mint Tisza K. és Huszár Imre kimutatták, Lázár A. a telepítvé­nyi kérdéseket módosítványaiban összetéveszt az úrbéri kérdésekkel. A közp. bizottság csak irályi változtatásokat hozott javaslatba és a 4 §-nál azon módosítást ajánló, hogy a törvény végrehajtásával csak az igazság- és belügyi mi­niszerek bízassanak meg, miután az a pénzügy­miniszer hatásköréhez nem tartozik.­­ A ház e javaslatokkal elfogadta az olvasóinknál még emlékezetben álló tvjavaslatot. Következik az első folyamodású bí­róságok rendezéséről szóló törvény­javaslat tárgyalása. Hodossy Imre (a központi bizottság előadó­ja) kéri a házat, hogy járuljon a közp. biz. véle­ményéhez. Tisza Kálmán nem fogadja el a törvényja­vaslatot, mert kifolyása az azon elveknek, me­lyek ellen majdnem két éve kitelhető erővel lé­pett föl,. Miután nincs reménye ahoz, hogy a többség véleményét ezen tekintetben megvál­toztassa, ha már meg kell lennie bíróságunk ilyetén rendezésének, csak egyet kíván, és ez az , hogy a rendezés minél előbb történjék. Kívánja pedig ezt két oknál fogva; első ok az, mert azt tartja, hogy hazánk összes első folya­modású bíróságait még tovább is azon helyzet­ben hagyni, melyben két éve lesz mindjárt hogy vannak, valóban rém volna az igazságszolgálta­tás czéljával megegyeztethető. Kívánja másodszor a szervezésnek mielőbbi keresztülvitelét azért, mert erősen meg vagyok róla győződve, hogy ezen szerintem nem helyes rendszernek megváltoztatására a legbiztosabb eszköz, ha a szervezés mielőbb életbe léptettetik; mert igaz ugyan, hogy ha egyszer életbe lépett, sok irányban meg lesz nehezítve a változtatás, de ha életbe léptettetik, az meg fogja teremni azt, a­mi szükséges arra, hogy az átváltoztatás megteremtse az országban az általános elégület­ 1­­ncéget, mert ha életbe léptettetett, elsőbben is azok, kik látva és nagyító szemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz, meg fogják látni, hogy nem több, de legalább­is annyi hiba fog történni, mint a­mennyi valaha a választásoknál elkövettetett és el fog követ­­tetni, mert nem tartozik az emberileg lehető dolgok közé, hogy a bírói hivatalra szükséges közel 6 ezer tisztviselő egyszerre jól neveztethes­­sék ki; másodszor meg fognak győződni arról, hogy mennyire csalódásban ringatták és ringat­ják magukat ma is, ha azt hiszik, hogy az igazságszolgáltatás ez után olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb lesz. Nem lesz az olcsóbb az államra, nem a felekre nézve, mert a felek különösen apróbb, a járás­bíróságra bízott ügyeikre nézve sokkal távolabb fogják föltalálni a birot, mint a­hogy eddig fel­találták , mert a magában helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazgatás és törvény­kezés egymástól külön választandó, tálságig és a legalsóbb fokig következetesen lévén keresz­tül vive, igen természetes, hogy oly területeken, tol eddig 4—5, olykor 6 szolgabiró volt, ki ezen apró birói teendőket végezhette, most egy járásbiró van, s igy négyszer, néhol hatszor na­gyobb területéről az országnak kell az emberek­nek a járásbirót felkeresni. Hogy ez nagy elégü­letlenséget fog kelteni előre látható. Azzal végzi beszédét, hogy a tör­vényjavaslatot a részletes vita alapjául el nem fogadja, azonban nem mond le azon reményről hogy annak egyes részeit, melyek amaz elvek­nek okvetlenül nem kifolyása, a többség hozzá­járulásával orvosolni lehessen, mire nézete sze­rint nagy szükség van, mert csakugyan vannak benne egyes pontok, melyeket az általa alapjá­ban nem helyeselt elvek még roszabbakká tesz­nek: e reményben a részletes tárgyalás alkalmi­val, ha a törvényjavaslat annak alapjául elfo­gadtatnék, föntartja magának az észrevételei megtételét. (Helyeslés.) Horváth Boldizsár igazat ad Tisza Kálmán­nak, hogy t. i. a jelen törvényjavaslat kifolyás azon elveknek, melyek a birói hatalom gyakor­lásáról szóló törvényben vannak lerakva, hanem elütőleg Tisza véleményétől — azon meggyőző­désben van, hogy a gyakorlati élet ezen rend­szer helyességét fogja kimutatni. Azon észrevételére Tisza Kálmánnak, hogy i. az igazságszolgáltatás ezen uj rendszerrel sok­kal drágább lesz, mert a felek a birót messze ti­volban fogják feltalálni — azt feleli, hogy lehe­tne legalább bizonyosan föltalálják a birót, az a birót, kit most napokig hiába keresnek. Kér a házat a törvényjavaslat elfogadására. (He­lyeslés;) Hodossy Imre felvilágositáskép csak az említi meg, hogy a tárgyalás alatt levő törvény­javaslatnak nem tárgya a bíróságok székhelyéi­nek elhelyezése és így azon kérdés,hogy messze avagy közel fognak-e egymáshoz feküdni, a jele vitatkozás tárgyát nem képezheti, így tehát ez a aggodalom nem akadályozhat senkit abba, hogy a részletes tárgyalás alapjául a­­ javaslati elfogadja. A ház többsége ezek után a törvényjavaslat­: a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Követ­kezik a részletes tárgyalás. A czim észrevétlenül fogadtatik el. 1. §. Első folyamodású bíróságok : a kir. járásbíróságok, a kir. törvényszékek; a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvény­szék. Jusich József ezen §-ra módosítást ad be mely abból áll, hogy az a) alatt megnevezet „békebirák“ szó ezen törvényből maradjon el úgy a 2-ik § szintén ki volna hagyandó. Egy­szerű érve erre az, hogy egy törvény, a­mely most alkottatik, nem hivatkozhatik egy még csal alkotandó törvényre. (Balfelől helyeslés.) A módositvány el­fogadtatik. 2. §. A békebirák szervezetéről, hatásköréről s az előttük követendő eljárásról, külön törvény rendel­kezik. Az elfogadott módosítás értelmében ezen­­ kimarad. 3. §. A kir. járásbíróság áll­ a járásbiróból, ki­hez szükség esetében egy vagy több aljárásbiró ne­veztetik. A járásbíróság mint egyesbiróság jár el. Több tagból álló járásbíróságoknál az ügyvite vezetése a járásbirót illeti, a­kit akadályoztatása ese­tében az aljárásbiró helyettesit. Az aljárásbiró azon ügyekben is, a­melyeket a já­rásbiró hozzá utal, mint önálló biró jár el. E szakasz mely most második lett, észrevétel nélkül elfogadtatik. 4. §. A járásbíróság ügykezelése fölötti felügyelet azon törvényszék elnökét illeti, a­melynek kerületé­ben a járás fekszik. E czélból köteles a törvényszéki elnök a járásbíró­ság ügykezelését évenkint legalább egyszer szemé­lyesen vagy megbízottja által megvizsgálni. (A 3. § intézkedésein túl netalán szükséges helyettest a tör­vényszéknek vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvényszék elnöke rendeli ki.) Győrffy Gyula ezen szakaszhoz következő módosítványt adja be : a 4-ik § három utolsó so­ra maradjon ki, és helyette önálló pont gyanánt tétessék ; ha a járásbiró, vagy aljárásbiró aka­dályoztatása folytán helyettes szükségeltetnék, azt a törvényszéknek, vagy más járásbiróságnak tagjai közül a törvényszék szemeli ki. Halmossy Imre szintén ezen szakaszhoz nyújt be módositványt mely igy hangzik : „A törvényszék helyén alkalmazott járásbirót a tör­vényszék szükség esetén mint szavazót a tör­vényszék ülésébe meghívhatja. Ez által segítve lesz az ily törvényszékeknél, hogy ne kellessék felesleges személyzettel ellátni az ily törvényszé­keket. Tisza László nem pártolja ezen módosítást, mert ez felfogása szerint nem lenne egyéb, mint az elvetett 5. §-nak, mely a városi kiküldött bí­­rákról szólott — visszahelyezése, a­mennyiben egyszersmind a helybeli járásbírót a törvényszék tagjává tenné, a­mivel egyet nem érthet; kéri tehát Győrffy Gyula módosítványát megtartani. Hodossy Imre úgy látja, hogy azon indít­vány közt, melyet most Halmosy Imre előter­jesztett és a központi bizottság által is elvetett 5. §. közt alig van hasonlatosság, annál kevésbé­­ azonosság. Az 5. § azért vettetett el, mert abban­­ a törvényszék elnökének hatalom adatott a tör­­­­vényszék bármely tagját kiküldeni, a járásbíró­­­­ság teendőinek elintézésére, úgy­hogy a törvény­­­­szék elnökétől függött, hogy ma a peres fél­­ ügyében ez a biró, holnap pedig ama biró fog határozni; ez pedig valóságos biró-küldésij joga lett volna, és mint olyat nem pártolta és nem­­ javasolhatta. Halmosi Endre képviselő azt indít­ványozza, hogy mint egyik szavazó biró, a szol­­gabiró is alkalmaztathassák. Ezt oeconomicus és meritárius szempontból csak czélszerünek ta­lálja. Máttyus Arisztid nem fogadja el Halmossy módosítványát. Győrffy Gyula igazat ad Tisza Kálmánnak, hogy ezen megszorítás vissza akarja csempészni azon elvet, mely az 5-ik §-ban volt és melyet a közp. bizottság el nem fogadott. A régi 5-dik szakaszban azon elv foglaltatott, hogy oly he­lyeken, hol törvényszék és járásbíróság létezik, a járásbíró a törvényszék tagja is lehessen. Ugyanezen elv kívántatik most ezen módosít­vány által életbe léptettetni, sőt sokkal roszabb és veszélyesebb módon, mint a­hogy az eredeti tvjavaslatban foglaltatott; az eredeti törvényja­vaslat szerint a törvényszék küldte volna ki a járásbirókat és jelölte volna ki. Itt pedig a törvényszék elnöke fogna a járásbirókkal ren­delkezni és azokat az egyes esetekben mint tör­vényszéki tagokat szavazó bírákut behint, daczá­ra annak, hogy a törvényszék elnöke nem lehet oly helyzetben, hogy a járásbíróság teendőiről magának tudomást szerezzen, mert ő nem tudja azt, hogy a járás­bíróságnál mily terminusok, mily teendők vannak, szóval a munkafelosztás­ról nem rendelkezhetik és es által csak zavart idéz elő. Ez okból a módositványt el nem fogad­hatja ; továbbá azért sem, mert a polgári per­rendtartás szerint a feleknek jogukban áll szer­ződésileg alávetni magokat valamely bíróságnak; a praxisból tudjuk, hogy„rendesen egyedül oly biróság alá’vetik magukat,a­melyhez legközelebb férnek hozzá. Ilyen lesz az egyes bíróság azok­nak, kik a törvényszék székhelyén laknak, kik tehát ahoz könnyen férnek. Ilyenek leginkább nagyobb városokban vannak. Ily bíróságok lesz­nek leginkább kikötve , s ezen bíróságnak lesz legtöbb teendője. Azt hiszi ez eljárást ,Halmos­­sy módosítványa csak nehezítené és azért el nem fogadhatja. Horváth Boldizsár miniszer szerint legczél­­szerübb eljárás az, hogy a rendkívüli szükség esetén kisegítő eszközről gondoskodunk. Erre pedig nincs czélszerübb mód mint az, melyet Halmosi módositványa magában foglal. Ennél­fogva kéri ezt elfogadni, miután az semmi elvet meg nem sért. (Helyeslés.) A ház a módositványokat elfogadja. 5. §.A járásbíróság köteles az illetőségéhez tartozó bűnügyek és vizsgálatok állásáról a kir. Ügyészséghez havi kimutatást terjeszteni. 6. §. A törvényszék a hatásköréhez tartozó bűn­ügyekben teljesítendő vizsgálatok tekintetében a já­rásbíróságnak utasítást adhat. Változatlanul elfogadtatnak. 7. §. A kir. törvényszék élén az elnök áll, kit ott, hol alelnök rendszeresítve nincs, a törvényszék tag­jaiból a kinevezés sorrendje szerint a legidősb ülnök helyettesit. A bírói tagok számát a szerzendő tapasztalati ada­tok alapján, később a törvényhozás fogja meghatá­rozni ; egyelőre megállapítása az igazságügyminisz­terre bizatik. Vizsgáló­bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez. A pertárnok teendőit a törvényszék elnöke által kijelölt jegyző végzi. Péchy Tamás e § 3. pontját elhagyatni kí­vánja és helyébe ezt tenni: „A vizsgáló bírósági teendők rendszerint a járásbíróságok köréhez tartoznak (17. §.), rendkívüli fontosságú és bo­nyolódott bűnvizsgálati esetekben azonban a vizsgáló bírákat a tvszéki bírák sorából a tvszék is nevezheti ki.“ Hodossy Imre azt hiszi,hogy ha e­z nagyobb világosságot igényel, ezt lehetne a 3. kikezdés­ben mondani: „a tvszék helyén teljesítendő vizs­gálatok teljesítésére nézve.“ Péchy módositványát mellőzendőnek tartja. Ghyczy Kálmán itt elvkülönbséget lát közte és az előadó közt. Szóló a bűnügyi vizsgálatot a bírói teendők egyik legfontosabb részének tart­ja, s azon véleményben van, hogy a birói teen­dők ezen fontos részét nem lehet bizni oly egyé­nekre, kik a bírói esküt nem tették le, kik el­­mozdithatók, mint a jegyzők, bizni egyáltalában nem lehet. Ennélfogva Péchy T. javaslatát elfo­gadtatni kéri. (Helyeslés.) Halmossy Endre a módosítást el nem fogad­hatja, azonban szükség esetében, — hogy azon nézet, miszerint a tvszék székhelyén levő járás­bíróság nem fogja a bűn­vizsgálatot teljesíteni, a tvszék hatásköréhez tartozó bűnügyekben kife­jezést nyerjen — a 17. §-ban lehetne azt kimon­dani, hogy a tvszék székhelyén kivül fekvő járásbíróság kivételesen teljesiti a bünvizsgá­latot. Várady Gábor czélszerüség tekintetéből he­lyesli Péchy módosítványát. Hodossy Imre újra vitatja a §. helyességét, Móricz Pál pedig kéri kikerülni azt, hogy bírói vélemény nem bíróra ruháztassék. Horváth Boldizsár miniszter azt hiszi, hogy nem sértik meg az elvet, ha jegyzők bírói func­­tiókra alkalmaztatnak , mert azzal nem bír meg a bíró összes atributumaival, s végre ellen­­őrzi a vizsgálatot a törvényszék, az államügyész és maga a vádló. Egyébiránt nem tagadja, hogy takarékossági szempontból folyamodott e reme­­diumhoz. Kéri a szerkezet elfogadását. Zsedényi Ede szükségesnek tartja, hogy a törvényszékek személyzetének száma meghatá­­roztassák és csak szükség esetében tartja meg­engedhetőnek, hogy a miniszer a szaporítással megbizassék. Ennélfogva a következő módosit­ványt nyújtja be : „A kir. törvényszék rende­sen egy elnökből, két ülnökből és egy jegyzőből áll. Csak rendkívüli szükség esetén nevezhető ki több ülnök. Hodossy Imre, a módositvány elvetése mel­lett van, azért is, mert annak practicus becse nincs. A módosítvány maga is azt mondja, hogy „csak rendkívüli szükség esetében.“ Kérdi, ki határozza meg tehát, hogy a rendkívüli szükség hol forog fen ? Tisza Kálmán, Péchy Tamás módosítványát fogadja el, annyival inkább, mert a miniszter azon érvel­­ se, hogy helyes legyen a jegyzőkre bízni a vizsgálatot, szólót meg nem győzi, mert szóló azon meggyőződésben van és azt hiszi, hogy azok, a­kik bűnügyekkel foglalkoztak, nem fogják tagadni, hogy a bűnügyeknél az íté­let alapja a vizsgálat. Oly teendő tehát a vizs­gálat, mely mind az egyes vádlottak érdekében, mind az államnak és a közerkölcsiség tekinte­tében csak bírói tagra bízható, a jegyzőkre azonban soha nem ruházható. — Szóló tehát azt, hogy a vizsgálat teljesítéséből a jegyzők kizá­rassanak, az igazságszolgáltatás nélkülözhetlen kellékének tekinti. A­mi a második módosít­ványt illeti, hogy t. i. minden egyes t. székre határoztassék meg, hogy az hány tagból fog ál­lam, azt már a törvényben óhajtotta volna felso­roltatni s ez azon két év alatt nem is hiszi, hogy ne lett volna összeállítható; de azt a mit Zsedé­nyi javasol, el nem fogadhatja. És pedig először azért, mert midőn a tvszé­­kek területei oly különböző nagyságúak lesznek nálunk mint czéloztatók, egyforma számot meg­állapítani egyátalában lehetetlen,ez annyi volna, mint megállapítani a számot, de száz eset közül alig volna tíz, melyre ez alkalmazható lenne, de másodszor, nincs is oly kis törvényszék szerinte, melyhez három tag kirendelése elég volna. A senatus áll t. i. egy elnök és két ülnökből. Már most ha az ülnököknek csak egyike beteg, vagy használja szabadság idejét, vagy vizsgálatot kell teljesítenie, vagy úrbéri ügyben eltávozik, akkor nincs törvényszék. E módosítványt tehát nem pártolja. (Helyeslés.) Csanádi Sándor nagyobb súlyt fektet a vizs­gálatra,mint magára az ítélethozatalra s azért azt kívánja, hogy a vizsgálat ne jegyzők által haj­tassák végre. Pártolja tehát Péchy módosít­ványát. Szavazásra kerülvén a dolog, miután a több­ség nem volt kivehető, meg kellett számlálni a szavazókat. Az eredmény az volt, hogy 69 kép­viselő szavazott a szerkezet mellett és 63 ellene, e szerint a szerkezet elfogadtatott. A tárgyalás holnap folytattatik. Horváth Boldizsár jelenti, hogy holnap a főrendiházban az úrbéri törvényjavaslat fog tár­gyaltatni, a­hol személyes jelenléte okvetlen szükségesnek látszik, a házban tehát Horváth Döme miniszteri tanácsos fogja képviselni. Ülés vége 2 órakor. Legközelebbi ülés holnap. Pest városi közgyűlés. Máj. 3-dikán. A mai közgyűlést megelőzte a Széher Mihály leköszönése folytán megüresedett közmunkata­­nácsi tagságra történt választás. A megüresedett helyre Haris Györgyöt választották meg 46 sza­vazattal. A gazdasági bizottmányi és tanácsi előter­jesztést, a felső város­részi gyűjtő csatorna épí­tése tárgyában, a közgyűlés egész terjedelmé­ben elfogadta. A váczi és Szondi uton fekvő városi telkeket egyesek meg akarván vásárolni, 15 forintot ajánlottak e telkek f­öréért. A közgyűlés nem fogadta el a venni kívánók ajánlatát, sőt még 20 forintért sem hajlandó­ alkuba bocsátkozni. A városi árvaleány­ ház kerítésének költségei 4000 forintban állapíttattak meg. A Pesten felállítandó állami főreáltanoda ügyében kiküldött bizottmány előadta eddigi működését. A közoktatásügyi miniszter felhívta a közgyűlést, nevezzen ki felhatalmazottakat, kikkel a nevezett ügyben alkudozásokba bocsát­kozzék a várostól igényelt költségek iránt. A közgyűlés e teendőkkel az eddig ez ügyben mű­ködött bizottmányt nevezte ki. A közgyűlés Marchan János árvái segélyezésé­re 150 frtot szavazott meg. Temesvár városának felirata az állami úti és hídvámok megszüntetése iránt tudomásul vé­tetett. Buda és Pest városok küldöttei a kövezet érdekében elkerülhetően szükségesnek találták, hogy a teherhordó járművek szélestalpú kere­kekkel láttassanak el. A közgyűlés helyeselte a bizottmány ajánlatát és ez irányban meg fogja tétetni a kellő intézkedéseket Mihalovics Móricz reáltanodai mennyiségtani tanár további kiképeztetés végett a ministerium által külföldre küldetvén, állomása egyelőre se­gédtanár által fog pótoltatni. A közoktatási ministeriumot fel fogja szólítani a közgyűlés, hogy az alkalmazott tanárokat ne küldje ki külföldre az iskolaév folyama alatt, mi­által a tanítás csorbát szenved. Dr. Kondor Gusztáv főreáltanodai vegytani tanár az egyetemhez neveztetvén ki tanárnak, ez állomását május elején elfoglalta. A városi tanács indítványozza, szólítsák fel a közoktatás­ügyi ministeriumot, hogy kötelezze a tanárokat, miszerint hat hónapi idő előtt nyilatkoztassák ki szándékukat ha­tározni és más intézethez men­ni akarnak. A közgyűlés e felmondási időt soknak találta, és e helyett három hónapi időt elegendőnek ta­lált a felmondásra az illető félév befejezése előtt. A tanács Slova Károly, Hölle Márton és Ott János kérelmét a járdafoglalás iránt elvetette. A nevezett korcsma tulajdonosok a közgyűléshez felfolyamodtak, hogy a tanács e határozatát meg­változtassa. Thaisz Elek és Máttyus Arisztid ajánl­ja, hogy a nevezett folyamodóknak adjanak en­gedélyt nyári vendéglők felállítására. Máttyus indítványozza, mondja ki a közgyűlés, hogy a jár­dafoglalást elvben pártolja, a konkrét esetekre pedig határozzon a tanács. Simon Florent ragaszkodni kiván a tanács határozatához és indítványozza utasítsák vissza a kérelmezőket folyamodásukkal; ne szoktassák a közönséget arra, hogy a tanács határozata el­len a közgyűléshez felfolyamodjék. Vecsei S. indítványozza,adjanak nekik ez évre­­is engedélyt, tekintve, hogy tavaly nem merült fel ellenük panasz. Tavaszi is megengedte­ni kívánja a „nyaral­­dák“ (szép szó) felállítását oly helyeken, hol akadály nem forog fen. A­mi Simon Florent or­rának a korcsmái nyaraldák előtt bűz, az más­nak talán kellemes pecsenye illat. (Derültség.) Nem osztja tehát Simon nézetét. Havas olyforma méltányosságot kér, hogy vagy vonják meg a kávésoktól is a nyaralda-felállítási engedélyt, vagy adjanak a vendéglősöknek is. A közgyűlés egyhangúlag elvetette az eddigi határozatot és a vendéglősöknek engedélyt fog adni nyaraldák felállítására. A főrendiház ülése május 3 án. Elnök : Majláth Gy. — A kormány részéről jelen van Szlávy József. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Majláth István képv.házi jegyző átadja tárgyalás végett a Spanyolországgal és a guatemalai köz­társasággal kötött kereskedelmi és hajózási szer­ződést, valamint a tengeri kereskedelmi hajók köbözéséről szóló tjavaslatot. Ezen­­ javaslatok fölolvasottaknak vétetvén véleményadás végett a 3 as állandó bizottsághoz utasittatnak. C­z­i­r­á­k­y János gr. bemutatja a jogügyi bizottság jelentéseit az úrbéri viszonyokról, az irtványokról s az Erdélyben behozandó arányo­sítás és tagosításról szóló törvényjavaslatok fe­lett. Ezeknek tárgyalása a holnapután 10 órakor kezdődő ülésre tűzetik ki. Ezek után az ülés V/2 órakor eloszlott. Különfélék. — Nyáry Pál megürült képviselői széké­­nek betöltése is szóba jött már a jobb oldalon. A ráczkevei kerületben hallomás szerint gr. Széchenyi Ödön készül föllépni. Az ellenzék ve­­zérférfiai, azt hisszük, nem fogják megengedni, hogy az apositio, melyet eddig a párt oly hatal­mas bajnoka tartott megszállva, mint Nyáry Pál, • az ellenpárt kezére jusson. — Ideje volna a választási mozgalmat vezető választmányt meg­alakítani, nehogy körmünkre égjen a dolog, mint a múlt választásnál s az előrelátóbb ellen­párt leszorítson még némely biztosnak hitt terü­letről is bennünket! — Országos közoktatás-ügyi ta­nács. Egy ilyen testületnek fölállítását tervezi

Next