A Hon, 1872. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1872-01-13 / 10. szám
elfogadtatott Csengery azon módosításával, hogy az a népnevelési szükségletekre imént megszavazott összeghez toldassék, s a miniszer felhatalmaztassék, miszerint ezen összegből a szükséghez képest gazdasági néptanodákat is állítson fel. E határozatnak valóban örvendünk s egyik bizonyságát látjuk annak, hogy a képviselőház a népnevelés előmozdítására Zsedényi daczára áldozni is tud. Különben a többi előirányzott pontok is teljesen megszavaztattak. A ministernek ma nem épen kellemes napja volt. A sokoldalú interpellatiotól eltekintve, Péchy egyenesen lanyhasággal vádolta őt s az egész gyűlés alatt meglátszott, hogy folytonos zavarban volt. Madarász indítványozta, hogy a jövő évre terjesszen elő részletes költségvetést, hogy az országgyűlésnek alkalma legyen az eddigieknél nagyobb összeget is megszavazni közoktatási czélokra , s ő e nyilatkozat irányzatát félreértve, csak egy tétel részletezésére magyarázta azt, amit meg is ígért, s ami különös, a pénzügyminiszternek kellett figyelmeztetni és biztatnia őt,hogy ragadja meg a kedvező alkalmat.Egy más esetben a gazdasági népiskolákról szóló rovatnál a helyett, hogy saját nézetét védelmezte volna, minden felszólítás nélkül igen elhamarkodva „helyesnek és tökéletes alapos“nak találta a pénzügyi bizottság javaslatát, mely a kért összegnek csak '/1-ét akarta megszavazni s később ezen kérdésben az ő álláspontját védelmező Csengery nézetét ismét helyesnek találta. Beszédei különben a régiek voltak. Elöl kiemeli a nagy nehézségeket, elmond egy pár phrasist s végül biztosítja a törvényhozó testületet, hogy „annak idejében“ fog ismét tenni valamit. Schwarz indítványát, hogy jövőben követeljen nemzeti kölcsönt, nem is akarta meghallgatni. Különben két igen nevezetes tudósítást adott, hogy t. i. a vakok intézetének országossá tétele s a katonákoktatása ügyében a kormány már megtette a kellő lépéseket. A „népnevelési szükségletek“ rovatánál az esti lapunkban elmondottak után szót emel Schwarcz Gyula. Szónok felhozza, hogy van a tanszabadság gúnyára egy tankönyv-bíráló bizottság, melynek tagjai kizárólag tűzik ki úgyszólván a pályadíjakat az illető munkára, maguk adják a megbízást az illető íróknak, kik maguk dolgozzák ki azokat, tehát saját maguknak adják a megbízást, maguk bírálják meg az illető munkákat s maguk magukat jutalmazzák meg.Megrója azon eljárást, hogy egyetlenegy könyvárus bizatik az összes az állam által ajánlott tankönyvek elárusításával. Még a bach-rendszer alatt is, mely pedig igyekezett mindenüvé a monopóliumot becsempészni, jogában állott minden hiteles könyvárusnál kereskedni azon tankönyvekkel, melyeket a kormány ajánlott. Ezután az 1868. 38. t. sz. egyes §-ainak revisióját sürgeti, mint melyek gátat vetnek a törvény végrehajtásának. Ily mozzanat pl. mindjárt az iskolaszék kérdése, a tanfelügyelők jogköre, különösen azon viszony , melyben a tanfelügyelők állanak a politikai administratióval. Hogy ha a tanfelügyelő a törvény értelmében semmi közeg felett nem rendelkezik, hogy ha a szolgabíró, ha akarja megteszi, ha nem akarja nem teszi meg azt, amire a tanfelügyelő őt felkérte akkor a törvényt nem lehet végrehajtani, s akkor a község,vagy az illető községi közegek részlelkűsége meg fogja akadályozni azt, hogy 50 év múlva is végrehajtassék. Ha ezen törvényt azután revideáljuk, csak ezen fontos, de hiányos §-okban, akkor kijönnénk azon dilemmából, azon circulus vitiosusból, melyben most állunk. Mert úgy áll a kezelés jelenleg: a minister nem irányoz elő nagyobb összeget, mint amennyit előirányzott, s amiért valamennyien feljajdulnak. Miért nem irányoz elő többet ? mert ezt sem bírja elkölteni. Miért nem költheti el ezt? azért, mert a törvény úgy, ahogy most fennáll, mostani szerkezetében, mechanicájában, a tanfelügyelőknek a politikai közegekkel szemben levő jogviszonya mellett az iskolaszékek és iskolatanácsok csekély száma, a pótadó csekélysége akadályozzák ezen törvény végrehajtását; másrészről pedig ezen c. sanctiójának hiánya, mely megmondaná, mi történjék a hanyag, kötelességét nem teljesítő községgel, meggátolják őt abban, hogy nagyobb összeget értékesítsen, mint a mennyit előirányzott. Ennél fogva következő határozati javaslatot ad be: A vallás- és közoktatásügyi minister utasittatik, miszerint az 1868. 38. t. sz. azon §§-ainak, melyek az eddigi tapasztalatok nyomán végre nem hajthatók, vagy végrehajtatásuk esetében is a népiskolai oktatás érdekeivel tényleges viszonyaink folytán ellentétbenjönnek, revisiójáról még ez országgyűlésen a ház elé törvényjavaslatot terjeszszen. Pauler Tivadar a törvény revisiójára nézve kijelenti, mint ezt máskor is tette, hogy nem látja arra az időt eljöttnek,ezt ugyanis a tapasztalat bőven kell hogy kimutassa, ennélfogva e hat javaslatot nem teheti magáévá. A tankönyvek szerkesztésére nézve kitérőleg felelvén, Schwartz újból felteszi a kérdést erre vonatkozólag, hogy igaz-e, miszerint úgy szerkeztetnek e könyvek, de szót emel Csengery Antal, ki Schwarcz beszédére megjegyzi, hogy ő azt mondja, hogy van oly eljárás, ahol a pályaműveket ugyanazok írják és ítélik? Igen ily eljárás a világban minden Academián létezik és senkinek sem jutott eszébe az Academiát gyanúsítani azzal, hogy az odaítélésben részrehajlóan vagy helytelenül járt kl. Szónok az eredményt tekinti, ezzel meg van teljesen elégedve,mert az ily könyvek ellen nem lehet semmi kifogást tenni. — A kormány nem megrovást, hanem dicséretet érdemel azért. Ami a törvény revisióját illeti, hangsúlyozza,hogy ennek türelmetlen sordírozása többet árt, mint használ az ügynek. Hivatkozik Porosz- és Francziaország közoktatási törvényeire, melyek szintén nincsenek még végrehajtva. Előbbi a múlt században hozatott I Gneist azt mondja róla, hogy még nincs végrehajtva, hasonlóan nyilatkoznak a franczia enquetek és Duruy is a franczia közoktatási törvényről, melyet még Guizot terjesztett be 1833-ban. Ennél fogva ismétli most is, azon állítását, hogy hálát ad istennek, ha a mi törvényünk, mely az általános tankötelezettség tekintetéből előtte jár Franczia- és Angolországnak is, 50 év múlva is végre lesz hajtva. Pauler Tivadar Schwarcznak a tankönyvek szerkesztésére nézve tett kérdésére nemmel felel , az nem történt és nem is történik. Miután a bizottság számos tagból áll, és azok közt vannak jeles férfiak a közoktatás terén, megtörténhetik, hogy azok közt pályázók is vannak, de az ő munkájukat mások bírálgatják. Horn Ede megjegyzi Csengery beszédére, hogy a franczia akadémiában nem úgy történik a bírálat, mint nálunk, ott a testület tagjai ki vannak zárva a versenyzéstől. A miniszter azt jelenti ki, hogy csak a magasabb intézetekben látja helyén a tanszabadságot, de ami az alsóbb iskolákat s főkép a tankönyveket illeti, ő azt hiszi, hogy itt a tanszabadságnak nem lehet helye, itt vigyázni kell, mert itt a jövő generatio oktatásáról van szó s a kormány kötelessége ügyelni, hogy jó tankönyvek legyenek. Tegnap más véleményben volt a miniszer. Mert ami a tankönyveket illeti, el nem ismerte a kormánynak azon kötelességét, hogy arra felügyelni tartozik, hanem azt hitte, hogy elég hogy ha a miniszter azon meggyőződésben van, hogy ez vagy ama püspök becsületes ember, tehát ez elég s nem kell többé beavatkozni. Minthogy a miniszer ma kinyilatkoztatta, hogy kötelességének tartja a tankönyvek felett szigorú vizsgálatot tartani, s felügyelni, hogy ezek valóban a haladás és hazafiasság szellemében legyenek szerkesztve, s a műveltség s tudományosság nivealján álljanak, reményű szóló, hogy ez év folytán emlékezni fog ezen mai utóbbi nyilatkozatára, s e szerint intézkedni fog. A tétel megszavaztatván elfogadtatik Madarász Kat. javaslata Kerkapoly módosításával. — Schwarcz újból szót emel határozati javaslata védelmére, de a többség nem fogadja el. A népnevelési lapnak a nyelveni kiadására előír. 30.000 ft. Táncsics Mihály hivatkozva Miletics, Babes és Paulovics nemzetiségi képviselők e házban elmondott magyar nemzetellenes beszédeire, kik többi közt azt mondták, hogy a magyar elnyomja a többi nemzetiségeket, hogy a magyar kormány úgy bánik velük, mint akár Bismarck vagy Gortsakoff,s hogy a magyarok a többi benlakókkal szemben idegenek, szóló kijelenti, hogy a magyar nem nyom el senkit, sőt épen az a baja, hogy még a honárulók iránt is túlságosan nagylelkű. Még Attila és Árpád is érintetten hagyták a különböző nyelvet és vallást. Ezen szónokok azért beszélnek így, vagy hogy róluk is beszéljenek, vagy mert a camarilla által fel vannak bujtatva, vagy mert külön territóriumot akarnak. Szóló kárhoztatja a 7 nyelvű lapot, mert ez bátorítja fel őket külön nemzetiségi kívánalmakra. Papp Zsigmond elismeri, hogy szükséges egy diplomatikus nyelv minden országban és ez nálunk a magyar, itt a házban, és a kormányban felülről lefelé, de a külön nemzetiségek nyelvét ezen körön kívül csorbítni nem lehet. Kívánja, hogy legyen különféle nyelvű lap, de ez ne legyen a magyar szolgai fordítása, mert a mitől hízik a magyar, a német attól csömört kap. Adassák szabad kéz a szerkesztőknek, mert mit érdekli a más ajkú olvasót, hogy mi történt Kecskeméten. Szónok kijelenti, hogy oly román nyelven iratik e lap, melyet ő meg nem értett. Irányi Dániel a nemzetiségek egyenjogúsítását pártolja és azt kívánja, hogy a kormány is e szellemben járjon el. Péchi Tamás hangsúlyozza, hogy e lapnak csak úgy van értéke, hogy az olvasók által megértessék, különben csak hiában adjuk ki a pénzt, a miniszternek tehát ez iránt intézkedni kell. Pauler kijelente, hogy ez irányban intézkedni fog ; ha a különböző nyelvekben netán érthetetlenség fordult elő, ez megszokott esni a fejlődés stádiumán álló nyelvekkel. Joannovits György tiltakozik Papp Zsiga azon állítása ellen, mintha pl. valamely bánáti román vagy szerb tanítót nem érdekelne oly paedagogiai mozzanat, mely hazájának más részén történik. (Élénk helyeslés.) Az sem áll, hogy érthetlen román nyelven szerkesztetik, mert ha ez állna, akkor nem járatná 1300 román tanító. Szóló legalább soha egy értelmetlen sort sem olvasott benne. (Helyeslés.) Román Sándor azt jegyzi meg, hogy fiatal emberek írják a lapot, kiknek nincs fogalmuk román syntaxisról, s így gyakoriak a panaszok a nyelvezetre nézve. A tétel megszavaztatván, elfogadtatik a felnőttek oktatására 70.000 ft. Irányi kérdésére Pauler kijelenti, hogy azokra nézve kik olvasni és írni tudnak, azon rendeletet bocsátotta ki, hogy a számvetés, történelem és a tértan elemi oktatásában is részesítessenek. (Helyeslés.) Schwarcz Gyula azon kérdést intézi Paulerhez, hogy vájjon nem lehetne-e a lehető leghatályosabb segédeszközt kilátásba helyezni a felnőttek oktatására, azáltal, hogy az kiterjesztessék a hadsereg legénységére is , hogy vájjon a honvédelmi ministériummal, illetőleg a delegátióval, nem tenné-e magát érintkezésbe a végett, hogy azon 100.000 egyén, akik évenként besoroztatnak és pedig úgy, hogy legnagyobb része írni és olvasni nem tud, ahelyett, hogy egésségöket a korcsmákban rontanák, a tanulás rájuk nézve nemcsak facultative, mint az történik, hanem kötelezővé tétetnék. Pauler erre azt feleli, hogy ez ügyben már megindultak a tárgyalások. Megszavaztatik a tanítóképezdei tanárjelöltek és iskola tanítók kiképzésére 10,000 ft. A váczi siketnémák intézetére előirányoztatott 29,754 ft. Szathmáry Károly : Tisztelt ház ! Midőn ezen tételnél felszólalni szerencsés vagyok, teljességgel nem gondolok arra, hogy ezen tétel levonását ajánljam,hanem felszólalok azon szerencsétlen polgártársaink érdekében, kik ezen intézet által, valamint itt Pesten a vakok intézete által, érdekelve vannak. Azt hiszem, hogy ezen legszerencsétlenebb polgártársaink mind az államnak, mind a társadalomnak figyelmét méltán veszik igénybe. Többször lévén szerencsém mindkét intézetet megszemlélni, különösen két nagy fogyatkozást találtam mindkettőben. Az egyik nagyon tetemes hiány épen magában a hiányban fekszik, t. i. ezen intézetek oly kevés alapítványnyal, hogy pl az évi jelentkezőknek 5 % -jét sem lehet bevenni, így pl. a váczi siketnémák intézeténél évenkint közönségesen 80—100 szerencsétlen gyermek jelentkezik fölvételre, s ezek számából alig 5—6 vehető föl az alapítványok csekélysége miatt. Ugyanez az eset a pesti vakok intézeténél. A másik igen lényeges hiányt abban találom, hogy amidőn ezen szerencsétlen gyermekek, kiktől a sorsérzékeik valamelyikét, vagy, mint a siketnémáknál, kettejét elvette, belépnek az intézetbe és lassanként eloszlik előttük a köd, mely értékeiket lefoglalva tartotta, és egy új világa nyílik meg a siketnémák előtt az értelemnek, ugyanazon perezben, melyben ugyan ők elvégezve a tanfolyamot, ott hagyják az intézetet, újra bezárul előttük a szép világ, mely reájuk nézve oly becses volt, és épen oly nyomorultul vétetnek fel a társadalom kebelébe, mely őket nem érti. A külföldi intézeteknél, különösen azok legkitűnőbbjeinél, ezen nyomorultak nem válnak terhére vagy az államnak, vagy a társadalomnak, mert ott gondoskodva van, hogy maga az intézet úgy legyen szervezve, hogy az illetőknek, midőn a tanfolyamot elvégezték, bizonyos mesterségek és pedig oly mesterek által vezetve, kik ezen szerencsétlenek nyelvét értik és velők érintkezni tudnak, szolgálatára álljanak, hogy azon szerencsétlenek ne érezzék azon kettős kint,hogy midőn a világot megnyerték, azt ismét elveszítsék. Ezen két körülményre kívántam a t. háznak, a miniszter úrnak figyelmét felhívni. (Helyeslés.) Ezen intézet részint országos, részint magánalapítványokból áll fel. Én megvallom, hogy a társadalomtól nem kívánnám elvenni ezen érdekeltséget, mely által annyi szép, nagy és jó jött létre, sőt épen azt szeretem, és azt emelem ki a közoktatási törvényből, hogy az mind a felekezetek, mind a községek érdekeltségét föl kívánja ébreszteni. Én sem szeretem, hogy ha az állam annyira előtérbe lép a nőintézeteknél, hogy épen a miatt vonul vissza a közérdekeltség. Hanem mégis azt hiszem, hogy akkor, midőn láthatni és pedig könnyen tapasztalhatni, hogy egyes társulatok, bizonyos közintézetek azon polctra nem emeltetnek, amely megfelelhetne azon közös humánus oktatás czéljainak, amire szükség van, akkor hivatva hiszem az államot arra, hogy felkérjen és gyámolítson. Felkérem a t. miniszer urat, méltóztassék ezen intézeteket szorosan figyelemre méltatni, arról gondoskodni, hogy oly terjedelmet nyerjenek s oly intézeteké váljanak, melyek által e szükségen segítve legyen, annyival inkább, mert tudom, hogy ezen intézetek egyike, a pesti vakok intézete, ezen államsegélyt nagyon is igényli. Másodszor azonban azt is kívánom, és abban azt hiszem mindenki fog támogatni, hogy ha mindjárt ily nagyszerű és bizonyos humánus czélokat kitűző intézeteknél nem is adatnék államsegély, nem hiszem, hogy a kormány ne lenne feljogosítva társadalmi vagy bármely más után ezen intézetek felvirágzására hatni. (Helyeslés.) Bobory Károly ezúttal fölemlíté a pesti vakok intézetének ügyét, hol a tanító és felügyelő személy közt szakadás áll fen, a növendékek a fejedelem trónjáig folyamodtak, s az igazgató tanács tagjai — az elnököt kivéve — a becsület érdekében visszaléptek, azt hiszi, hogy a miniszer ezen ügyek iránt vizsgálatot indított, mi tekintetben szóló most felvilágosítást kér. Pauler Tivadar a váczi siketnémák intézetére nézve kijelenti, hogy alapítványok létezvén, módjában állandó hiányokon segítni. A pesti vakok intézetére nézve pedig megjegyzi, hogy ennek országosítása iránt megindultak a tárgyalások, melyek nemsokára végeredményre fognak jutni. Főnehézség abban áll, hogy az alapítók még nem nyilatkoztak mindnyájan. Ami az ott történteket illeti, Pest megye alispánja bizatott meg a vizsgálattal, s erről való jelentéstétellel. Beöthy Lajos is kijelenti, hogy úgy van értesülve, miszerint a tárgyalások megindultak, de ha nagyon messze húzódnak, ezért nem érheti vád az igazgatótanácsot, annál kevésbé, mert a ministérium részéről előterjesztett irományok nyomán oly észrevételek és nehézségek léteznek, melyek maguk a felterjesztett iratokban is megtalálják cáfolatukat. Egyébiránt ez intézet is elmondhatja magáról Stuart Máriával, hogy „jobb vagyok híremnél.“ A tétel megszavaztatik. A felsőbb népiskoláknak egy gazdasági vagy iparosztálylyal való kiegészítésére előirányzat 100,000 frt. A p. v. bizottság 25,000 frtot ajánl, a különvélemény pedig törölni javasolja. Szontagh Pál (csanádi). A különvélemény nem akart, mert nem is akarhatott, kisebb mérvű törlési javaslatai által az országnak jelentékeny mérvű megtakarításokat tenni, csak ki akarta mutatni, mennyire könnyen hoz előirányzatba a kormány tételeket, melyek nélkülözhetők. Az itt szóban forgó tétel eredetileg 1870-ben kéretett először a kormány által, 100000 ftban, meg is szavaztatott, de a kormány föl nem használta. 1871-ben elállt a kormány e tételtől, míg az idén újra fölvette. A pénzügyi bizottság többsége is fölöslegesnek találta e tételt, mert csak 25000 ftot hoz javaslatba. De szóló 25000 ftot sem akar fölöslegesen kiadni, s azért a megszavazásra ajánlott összeg törlését indítványozza. Kautz Gyula előadó: A pénzügyi bizottság többségének álláspontja az, hogy e 25000 forint azon községek irányában, kik felsőbb népiskolai kötelezettségeknek eleget tesznek, buzdításul és e pályán nagyobb buzgalommal való előhaladás támogatására fog szolgálni, s ez indokból a pénzügyi bizottság véleményét elfogadásul ajánlja. (Helyeslés jobb felől.) Schwarcz Gyula: Egyetért csanádi Szontagh Pállal annyiban, hogy csakugyan nem érvényesíthető azon czélból ez összeg, amelyből a megszavazásra ajánltatik. De minthogy azt hiszi, hogy a többbség ragaszkodik ez összeg megszavazásához, s tekintetbe véve továbbá a házban a polgári iskolák iránt nyilatkozó előszeretetet, indítványba hozza, hogy ez összeg polgári tanodák fentartására és felállítására fordíttassék. Podmaniczky Frigyes báró a kisebbség véleményét pártolja, mert nem szereti, ha olyasmire szavaztatik meg pénz, aminek hovafordítására nézve tisztában nem vagyunk. És azért kívánja, hogy előre tudva a ház, mennyi szakiskola létezik, mennyi költségbe kerültek azok s akkor azután könnyű lesz a háznak azt megszavazni. (Helyeslés.) A jövő évre pl. azt mondja a minister: annyi a községek száma, melyek feladatuknak eleget tettek, ily szakosztályok felállításával. Ezek felállítása ennyibe került, ennyi lévén az iskola, ennyi pénz kell s ezt a képviselőház kétségkívül meg fogja szavazni. (Helyeslés balfelöl.) Pauler Tivadar ezen tételre azt jegyzi meg, hogy az 1870-ki költségvetésben 100.000 frt volt felvéve. Ebből 25.000 frt azon tanító jelölteknek adatott, kik gazdászati intézetek tanáraivá képeztettek külföldön, a többi el nem keltezhetett, mert azon nehézségek merültek fel, melyek a gazdasági intézetek tárgyában a közoktatási és közgazdászati minisztérium közt jelenleg is folyamatban levő tárgyalásokat okozták. Azon reményben, hogy ezen tárgyalások eredményre fognak vezetni, vette föl ez összeget a költségvetésbe. Kéri a házat, hogy a pénzügyi bizottság által megállapított összeget szavazza meg, hogy ahol polgári iskolák állíttatnak fel, ott a segély is megadathassák. Szilády Áron a különvélemény elfogadását ajánlja, mert a többség véleményében nem lát összhangzást a közt, amik mondattak, a 100000 frtot illetőleg és mondattak a közoktatási törvényre vonatkozólag, és mondatnak ismét a 25.000 frt indokolására , arra nézve, hogy ami megszavaztatott, azok számára szavaztatott meg, kiknek már saját maguk által felállított felsőbb népiskoláik vannak , tehát még gazdasági iskolát is kapjanak. Schwarcz Gyula indítványát nem helyesli s azt mondja,hogy oktatási intézetek, főkép polgári iskolák oly mérvben, hogy azok 100.000 frtot vennének igénybe, csak akkor állíthatók fel, ha a törvényben megszabott elemi és más oktatási intézetek fel lesznek állítva. Most 100.000 frt szavaztatott meg polgári iskolákra. Mi fog térzítani ? — ez oly forma építés lesz, mintha a fundamentumot leraknák, és azután földszint építésének mellőzésével az első emelet építéséhez fogunk. Szóló ennélfogva 25.000 frtot sem látván elfogadhatónak, a különvélemény mellett szavaz. Azzal, hogy a 25.000 ft most nem szavaztatik meg, a miniszternek nem lesz megkötve keze, mert a törvény különben sem zárja ki azt, hogy a rendelkezése alá adandó összegből fordítson e czélra annyit, mennyit szükségesnek fog látni. Schwarcz Gyula Szilády ellenében félremagyarázott szavait igazítja helyre. Csengery Antal indítványozza, hogy a miniszter által már felvett 100,660 frt hozzácsatoltassék a népnevelésre már megszavazott 700,322 főhoz, oly utasítással, hogy ezen összegből azon községek, melyek felsőbb népiskoláikat gazdasági tanfolyammal kívánják megtoldani, vagy melyek polgári iskolát állítanak, amelyek az ily szakiskolákat is pótolják, segélyeztessenek (Helyeslés.) Tisza Kálmán nem fogadhatja el Schwartz indítványát, úgy, amint van, mert ez nem azt mondja ki, hogy segélyeztessenek a községek, hanem azt, hogy ha az illető községek nem állítnak polgári iskolát, az állam állítson, ez pedig oda vezetne, hogy végül a csecsemők szoptatását is az államtól várnák. Ezen indítvány elfogadása nem volna egyéb, mint törvényes kötelességeiket nem teljesítő községek megjutalmazása. Pártolja a különvéleményt. Madarász József a külön véleménynyel szemben Csengery indítványát pártolja. Schwartz Gyula szavainak helyreigazítása után visszavonja indítványát s Csengery indítványához csatlakozik. Csengery indítványa elfogadtatik. Paczolay János előadván Hontmegyének 1848/49-ben szerzett érdemeit, kimutatván, hogy a nép önerején nem képes iskolát fölállítni, határozati javaslatot ad be az iránt, hogy mondja ki a ház, miszerint Ipolyságbon az év folyama alatt a vallás és közoktatási miniszter egy polgári iskolát állítson fel, és ezen iskola felállításához szükséges épület felemelésére 45000, az iskola évi költségei fedezésére pedig 12000 frtot szavazzon meg és ez összegek a folyó évi költségvetésbe vetessenek föl. Pauler Tivadar ezen javaslattal szemben kijelenti, hogy meleg barátja a közoktatásügynek s már állásánál fogva is törekszik annak mindenütt előmozdítására, de helytelennek találja bizonyos összeget megszavazni, mielőtt alapos tudomása volna arról, hogy az illető községek nem képesek önerejükön iskolát állitni s hogy e konkrét esetben meg vannak-e a polgári iskolára nézve a törvény által követelt föltételek ? Péchy Tamás a ház tavali határozatához képest ezen javaslatot a pénzügyi bizottsághoz kívánja utasítani, hogy ez ítéletet mondhasson a felett, hogy a 48—49-ben elesett számos derék hontmegyei polgárral együtt nem veszett-e ki teljesen az áldozatkészség ? (Derültség.) Csengery Antal a közoktatási ministériumhoz kívánja utasíttatni a hat javaslatot. Tisza Kálmán, miután Paczolay előleg kimutatta beszédében, hogy azon megyében bizony nagy szükség van közművelődési intézetre (Derültség) ezt nem akarja kétségbe vonni, hanem a javaslatot a p. ti. bizottsághoz kívánja utasíttatni. A h. javaslat a p. ti. bizottsághoz utasíttatott. Lónyay Menyhért következő öt törvényjavaslatot terjeszti be, kérvén a házat, hogy azokat vasárnapra az osztályokhoz utasítsa, — és pedig : A határőrvidék után viselendő közös költségek hozzájárulási arányáról — a köztörvényhatóságok közigazgatási kiadásairól , — az 1872. hadjutalék megajánlásáról ; a honvéd zászlóaljak szaporításáról, a magyar korona haojutalékának az 1869 ki népszámlálásra leendő fektetéséről. — Oda utasittatnak. Tisza Kálmán fölszólalására elhatároztatik, hogy holnap csak d. u. 2 óráig fog ülés tartatni. Ezután kihirdettetik a délelőtt beadott szavazatok eredménye. Hajdú Ignácz kapott 59, Vay Ádám gr. 58 szavazatot az 5-ik bíráló bizottsági tagságra. Hajdú létéve az esküt, az ülés c. u. 3 órakor eloszlott. Vidéki levelezés: Léva, jan. 8. A „Reform“ hasábjain a helybeli állami tanítóképezdére vonatkozó két közlemény jelent meg. Miután mind a két közlemény világos czélja a nagyközönségnek tévútra vezetése, s a közvéleménynek elmérgesítése, engedje meg. szerkesztő úr, hogy legalább az első törekvésnek meghiúsítására, s a netán érdeklődő közönség tájékozásául a tényállást elmondhassam. Az állami tanítóképezde tanári karának múlt évi October első napjaiban tartott ülésén, mely az óra és leczkerend végleges megállapítása czéljából tartatott, a tanárok egyike figyelmeztető az igazgatói teendőkkel ideiglenesen megbízott, s az óra és leczkerendtervét beterjesztő tanártársát, hogy azon képezdészekről, kiknek anyanyelvük tót, a beadott tervben nincsen említés, s számukra, az anyanyelv tanítására nincsen tanóra felvéve. Midőn pedig az irt igazgató a felvett tanórák nagy számára hivatkozván, a tót nyelv tanítására külön órák kijelölését feleslegesnek állítaná: a tanári kar többsége, szem előtt tartván a vallás és közoktatásügyi ministériumnak ez ügyre vonatkozó rendeletét, a képezdei tanítás természetes czélját, a nem magyar ajkú nemzetiségek irányában gyakorolni szükséges észszerű méltányosságot, szavazattöbbséggel elhatározó, hogy a tót nyelv tanítására is kijelölendők a törvényes számú órák. A tanári kar többségéhez tartozott az alulírt is a tanári kar más, a hazának s a magyar nemzetiségnek szeretete tekintetében legalább is olyanynyira gyanútlan életű tagjaival, mint a „Reform“ tudósítója. Az ügy itt befejezhető lett volna, ha azt az id. igazgató úr a tanítóképezde igazgató tanácsa, a kisebbségben maradt tanári kar egyik tagja pedig a „Reform“ útján a nyilvánosság elé nem sarczolják, oly színben tüntetvén elő az ügyet, mint a panslavismus mérgével fenyegető mozgalmat; s ha a városban nem követtetik el minden lehető a polgároknak felizgatására. Az igazgató tanács szükségesnek vélte a ministériumhoz felterjeszteni az ügyet; a városi tanács pedig, felizgattatva a váratlanul nagy mérvben veszélyeztetett magyar nemzetiség őrangyalát képviselő Szepesi Imre kegyes rendi tag által, a tanítóképezde bezáratásával fenyegetődzött, s a ministeriumhoz kérvényt intézett a tót nyelv tanítását indítványozó tanár elmozdítását sürgetvén. Ily körülmények között a tót nyelv tanítása a miniszteri intézkedésig elmaradt, s a kedélyek lecsillapodtak. Midőn azonban e napokban a közoktatásügyi minisztérium a hozzá felterjesztett ügyben azon határozatot hoz, hogy a tót születésű, s anyanyelvük nyelvtanát tanulni óhajtó képezdészek számára hetenként két órában a tót nyelvtan előadandó, a Reform helybeli levelezője ismét meghúzta a vészharangot, személyes gyanúsítással, sőt váddal fordulván a képezde egyik tanára ellen, interpellátióra híván fel a képviselőket, s mellékesen érdemelt és nem érdemelt dicsőítésekkel halmozván azon nemzeket, kik nélkül Léván már rég valami orosz helytartó székelne! A tényállás ezen száraz előadása után az értelmes közönségre bízom annak megítélését, van-e ez ügyben ok arra, hogy a panslavismusról, s ennek terjesztéséről beszéljünk, hogy a kedélyeket egymás ellen ingereljük. A „Reform“ levelezőjét pedig kérdem : kinek akar az eszélytelen izgatás által használni? A kormánynak-e,melynek egyik törvényes, eszélyes intézkedésére kígyót békát kiált ? —A tanítóképezdének-e, melynek jó hírnevét a keletkezés napjaiban aláásni igyekezik? A hazának-e, melynek polgárai közé, az úgy is folyton élő viszály újabb sárkányfogait hintegeti ? Eljárását csak akkor tudom magamnak megmagyarázni, ha valószínűnek hiszem, hogy máshová néz és máshová üt, s hogy a közügy köpönyege alatt mellékes, személyes érdek rejtőzik. Ekkor azonban a nyilvánosság, melynek itélőszéke elé léptünk, igen alkalmas fórum arra, hogy minden kiméletet félretéve, a köpönyeg alá tekintsünk. Ismervén s osztván azon álláspontot, melyet a „Hon“ magyar hazánk különböző ajkú nemzetiségeivel szemben elfoglal, s hivén, hogy e sorokban szellőztetett ügy nem egészen magán jellemü, — midőn e sorok szives közlésére alázatosan kérem, mély és őszinte tisztelettel vagyok stb. Massányi Mihály ev.lelkész s a lévai áll. tanitóképezdén az ág. növ. hittanára. Komárom, jan. 9. Megyei bizottmányunknak, folyó hó 8-án tartott tisztválasztási eljárásából ítélve, — teljes reményünk van, hogy elődének méltó örököse lesz. Elvi vitáit nem engedi kurucz és labancz harczczá fajulni, — s a tanácskozmány végeztével, — még a zöld asztalnál baráti kezet szoritanak a politikai ellenfelek. Kétszáz hatvan tagból álló bizottmányunknak jelentékeny töredékét képezik a jobboldal párthívei. Ezen töredéknek egy része által Jaross Károly először mint alispáni, később mint árvaszéki elnöki jelölt lett felléptetve, de látván,hogy ellenjelöltjei közül nem csak a bizottmány fele részét sokkal felül haladó baloldal, de a jobboldaliak egy része is tömörül; még a kijeleltetés előtt visszalépett. Visszalépése által az elvi harcz teljesen megszűnt, s tisztviselői kellékül nem politikai elv, hanem képesség s becsületesség tűzetvén ki, s közfelkiáltással lettek megválasztva, többen a baloldal, s többen a jobboldal hívei közül. Egyik járási szolgabiróságra két jobboldali pályázott, s miután mindkettő kedvelt s képesnek ítélt egyéniség, az egyik azon járás szolgabirájává, a másik pedig árvaszéki ülnökké választatott. Hasonlókép oldatott meg két baloldali között támadt harct. Véleményünk szerint a közigazgatás közérdekű tárgy, s ellenzéki szempontból sem helyeselhetjük a politikai elvből kiinduló választásokat, mint a közigazgatás hátrányára eshetőket. E nézetből indulva ki, új bizottságunk eljárását helyesnek, és szerencsésnek tartjuk, — de nagy részben köztiszteletben álló főispánunknak köszönhetjük, ki kedvelt egyénisége által, a bizottmány magatartására kellő befolyással bir, s kinek a viszonyok helyes felfogása és tapintatos eljárása által, több már a gyengébb párt, de egyszersmind az egész megye hátrányára tornyosuló felhőket sikerült eloszlatnia. 1. 1.