A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)
1872-07-02 / 150. szám
— Nagyon készülnek a választásra. Múlt héten kaptam atyámtól levelet , és ezeket írja : Smi hátul jövök, hol bauquettünk volt. Minden héten mulatunk. Azt írják Pestről: ha pénzünk elfogy, csak írjunk : van pénz elég! Ez mindent megmond. És ezt ellenem teszi a kormány, ki a mérsékeltebb elemet képviseltem. Tény az, hogy 10 óra felé, midőn már látták, hogy a baloldal többségben van (mert reggeltől estig mindig 200—300 előnyben voltunk), 500 frtot ígértek egy voksért; tény az, hogy M . . . választópolgár Sz . . . esküdtnek bevitte a 10 irtot, mivel meg akarták vesztegetni. De mindezt és egyéb okmányokat a kérvényhez fogjuk mellékelni. Ha mind elő akarnám sorolni a visszaélést, csábítást, mit egy év óta űztek, akkor Zomborban kellene kezdenem, midőn a székhelyet Kuláról Verbászra tették át, csak a választás folyamát emelem ki. Elnök: Kire szavaz ? Jegyző : Ez Kálmánra. És írta, mielőtt a szavazó kimondta volna a nevet, így ment ez végig. íJaj annak a népnek, melyet ily tisztviselők kormányoznak! Jaj annak az országnak, hol ily után megválasztott képviselők hoznak törvényeket! Egyébiránt, ha valami fényt vet a választásra, ez az, hogy a verbásziak már reggel egy hajó fáklyát, 80 akó sört hoztak , annyira tudták a választás erőszakos eredményét. Három hatalom elhatározta bukásomat: a kormány, az egyház és a főispán ; és a hájif együtt nem győzött, csak — igy. Misi búcsú szét választóimhoz: Megbuktunk, de az igazság mellett, dicsőségesen, az alkotmányosság eltapodása által. Ez a bukás jóslat volt a népnek : mi szomorú jövendő vár szegény hazánkra! Háromszor győztünk Kulán, mert ott alkotmányos érzet honoa, Verbászon megvertek bennünket, mert ott hiányzik valami; mert a szabadságideálját egy Bach hivatalnokban látja, mert Becker a verbásziak nemzőte meghalt! " Verbász háromszor jött hajón Kulára ágyukkal, éltetve a hazát és szabadságot; ma megbuktatja mind a kettőt és élteti Kármánt! Mért? Mert régi képviselője, azt mondják, nem tett semmit a kerületért. Igaz, Horvát, Boldizsár, Eötvös, Kerkápoly ministerek szólhatnának felőle, kiket minduntalan kértem, ostromoltam, majd a verbászi államgymnázium, majd az árvapénztárak, majd a kulai törvényszék érdekében. Joga van mindenkinek annyit követelni legalább, mennyit a képviselő ígér programmjában. Én szabadságot ígértem Verbásznak mint Kuczorának, de ez nem kell nekik, hanem Kármán. Megkapták drága áron. Alig lehet megmondani kinek drágább: Kármánnak-a Verbász? vagy Verbász Kálmánnak ? Köszönet, a hit alkotmányos érzelmű Kulának, hol a nép és iparosok között, egy magyar ajkú polgár nem akadt, ki Kármánra szavazott volna. Köszönet Topolyának, a szegény sokáig vakságban tartott Topolyának, hol 250 polgár állt ellen az uradalom és tisztviselők nyomásának. Forró kézszoritás a kis Hegyesnek, mely nagy polgári jellemben, kitartó az üldözésben, példás az áldozatokban. Hála a református magyar Feketehegynek! mely mint egy ember állt a választási urna előtt és nem adott csak egy egyetlen voksot se a Back iskolájából származott reformernek. Végre hála és baráti kézszoritás azon hetven verbászi megvesztegethetlen hazafinak , római jellemű polgárnak, kik nem fértek egy zászló alá a többivel, kik s . . . helyett a temetőbe sétáltak ki, hol Becker alszik. Becker! tudjátok-e ki volt ö? — a derék lelkész, a nép atyja, a szabadság barátja, ki mindig együton járt Verbásszal, mert szerette őt, és kit ma Verbász elfeledett! Azért ne csüggedjünk ! én mindezt előre láttam, már tavai megírván a közvélemény XX-ik füzetében : „Ez a választás nemzetünkre a fölébredés vagy a hosszú visszaesés napja lesz.“ A nemzet fölébredt, de a hatalom megkötötte Tovább a honszeretet áldozatokból áll. Mindaddig míg terem lesz, erőm, tehetségem a népé; higyék el önök, ez a választás sokkal szebb, sokkal fényesebb volt mint a többi három, mert mi nem vittünk a barezmezőre semmit, csak az igazságot; ők ellenünk hoztak mindent amivel csak a zsarnokság rendelkezik. Ne csüggedjünk ! csak én estem el, az eszme nem; szavam elnémították, de sohtam nem törték el!Köszönöm hűségöket! A mi pártunk énekelve ment haza, őket érzeni kellett Sonkánál, hogy át ne jöjjenek hozzánk. A viszontlátásig! — éljen a haza! Jámbor Pál: földre szorítottak, nyakunkra hágtak és megfojtottak. És volt okuk reá valóban, hogy így tegyenek velünk , ki valami mást várt tőlük, iem ismerte őket. Nem használt az anyagi presszó minden neme, nem a hivatalos, az erkölcsit nem is említve, nem az összeíró bizottság nevetséges részrehajlása, nem a reclamációk agyafúrt elintézése, nem a bebörtönöztetések, nem a beamterek, pandúrok karhatalom korteskedése, nem a hazug suttogások , följelentések undorító előadása, nem azután útfélen nyilvánosan rendezett lélekvásárlás; nem az inquisitiok, szóval minden becstelen, de mégis kevésbé barbár eljárás nem, — mi kellett tehát ? Megtépve, összezsugorítva is legalább kétszer nagyobb volt pártunk, mint az önöké; ezt önök látták és érezték , látták, mily óriási nép vonult be és foglalta el a lábuk alatt elterülő mezőt. Háromszáz szekér Kurimáról, a hacusfalvi, sebesi és töltszéki vidékről, leszámítva egyes szemlélői jövőket, mégis körülbelül 1000—1200 ember, és még hátra volt a radomai vidék egy beláthatlan tömege embereinknek, és a közellevő falvakról elkésett szavazók. Önöknek egyszerre csoportosított és beérkező népe minden nagysága mellett is alig mérkőzhetett ezen vidékeink bármelyikével. Önök kétségbe voltak esve, láttam sápadt arczáikat, hallottam korteseiknek lehangolt megjegyzéseit és pártfőnökeik megrémült összesúgó csoportját, majd pedig a titkos kupaktanács után a hiéna mosolyát. Mit tettek önök? Mit? A rendelkezésükre álló és orosz zsidókortesük által vezetett katonasággal elzárták az utakat előlünk, nehogy érkező népünket táborunkhoz vezethessük, aztán elfogták őket, és zöld jelvényt tűzve kalapjaik mellé, nem eresztettek hozzánk egyet sem. Ha valamelyik jönni akart,ott volt a bagnet. Ott aztán külön terembe vonták őket egyenkint, megeskettették vagy legalábbis pénz és fenyegetések által megígértették velük, hogy Bánóra fognak szavazni, s ha ez nem sikerült, visszatartották őket a szavazástól. S még ez sem volt elég, önök hallották, mily lelkesedés, mily örömmámor hangzik mindenfelé Zsáday Ferencz megválasztatásának reményében. Tehát megtöltötték a választási udvart pártjukkal, csináltak belőle kortestanyát, és ott mintegy szűk ösvényen úgy eresztgették egyenként embereinket az urnához. Az alatt rendezték a rablótámadást, Körtvélyessy Gábor exbalpárti szolgabíró, Semsey Vilmos árvaülnök és híres muszkavezető, Rádi Ödön tányérnyaló esküdtkortes, Körtvélyessy Gusztáv bunkósbotos, Adamovics kurimai szószéki kortes, káromkodások, fenyegetőzések" és tettleges erőszakkal vonta-húzta a szavazókat a Bánó részére, s ha így se ment, előálltak pénzzel vagy visszatolták őket és nem hagyták szavazni 6—7 óráig sem, s csak saját embereiket szavaztatták. A szavazásban nem volt semmi rend fölállítva, a felszólamlás hiában volt és miért ? Mert tudták, hogy így önök zavart idézhetnek elé. — Végre éjszaka lett. — Akkor kiküldték saját korteseiket táborunkba nagy összegű pénzzel, de feldühödt népünk 5—6-ot közölök,majd félholtra vert, 2000 forintig elszedte pénzüket, és kivetkeztette őket. Megindították tehát a katonaságot és szuronyok élével oszlatták szét népünket. Ezután minden félórában ott czirkált köztünk egy sorhad, kikémlelni helyzetünket és riasztani a még meg nem riadókat. Hát a szavazási terem maga ? Bizalmi férfiak nem juthattak szóhoz sem, de igenis teli szájból beszélt ott minden Bánó-kortes. Ott a helyszínen történtek fenyegetések, mikre a lelkiismeretlen elnök, Kolozsi Miklós szemet hunyt, sőt védelmére kelt a legaljasabb eljárásnak is. Beismerte maga több ízben, mert világosan kitűnt, hogy a Bánó emberei szavaztak a Zsádnyé helyett, mégis a jegyzőkönyv megmaradt, s a jogosan jelentkezők elutasíttattak. E csalásban főtényező volt Takács brakóczi lelkész, ki hamisan állította a személyek ugyanazonosságát. De ez még semmi. Önök a ravaszság és szemtelenség leghitványabb eszközét is fölhasználták. — Jogos panaszaink falra hányt borsóként hulltak az önök fejére, és mégis önök az erő és hatalom urai ellenünk tehetetlenek ellen léptek föl vádjaikkal vesztegető korteseik megveretése miatt stb. és miért ? Hogy legyen ok, ha mindennek dacára is bukásukat látnák, a választást megszakítani, vagy megsemmisíteni. Nem volt rá szükség! A sors úgy akarta,hogy önök gyalázatos eljárása elég legyen a győzelem megnyerésére. — Az emberek (még az önöké is általán sírtak— önök markukba kaczagtak, midőn az eredmény tudva lett. — Győzlek, de ne örüljenek neki, e győzelem törpéknek bélyegzi önöket, arczukra vastag gyalázatot éget, s a dicsőség a megcsalt, elnyomott igazságé marad. Darmay Viktor: Nem hiszem, hogy létezzék széles Magyarországon helység, mely aránylag ilyen választó mennyiséget felmutathatna. Látva Zabornátzky, hogy Wagendrüssel megtörése nélkül aligha fog győzni, a jelöltségtől hat nappal a választás előtt visszalépett, azt hozván fel indokul, hogy, mivel apósa pénzt adni nem akar, a Jendrassik párt vesztegetéseivel szemben nem boldogulhat. Mondják, hogy a kormánypárt úgy egyezett meg vele, hogy egy nappal a választás előtt lépjen vissza és jutalmul a Hammersberg Jenő megválasztása által megürült törvényszéki ülnökséget, fogja megkapni. Az iglói ellenzék tehát hazánk nagy fiát Jókai Mórt hat nappal a választás előtt léptette fel, felléptette pedig azon reményben, hogy a Jendrassik párt itatását, vesztegetéseit, pénzzel ugyan nem hanem jelöltje kitűnőségével, támaszkodva választók hazafiságára , fogja el? “^súlyozhatni. — Minő mérvben itatott a Jenssik párt, kitűnik abból, hogy csak Wagendrüssselben fogyott el húsznál több hordó bor. — Daczára azonban az óriási itatásnak,vesztegetésnek,győztünk volna, ha a Jendrassik párt nem folyamodott volna a legnemtelenebb eszközhöz, ha nem izgatott volna a vallással. A kerületünkhez tartozó helységek legnagyobb részben katholikus. Jelöltünk protestáns lévén, az utolsó napokban a választási mozgalmak óriás mérvben megindultak, hiszen még a protestáns kortesek is, hogy a parasztokra hathassanak, katholikusoknak mondták magokat, a papok pedig (nekünk egy papunk sem volt) — nemcsak a szószéken, de még a korcsmákban is korteskedtek. így történt, hogy megimktunk . Tudjuk, hogy a nemtelen eszközök felhasználásában Jendrassiknak része nem volt; tudjuk, hogy azokat belsejében roszalta, de végtelenül sajnáljuk, hogy azok neve alatti felhasználását megengedte, mert ez által nagyon nagyon sokat vesztett, ha győzött is. A választás megtörtént. Szabadjon tehát nekünk, mint meggyőzőiteknek azon kérelmet intézni a volt Jendrassik-pártiakhoz, hogy a választási mozgalmakat felejtsék el és igyekezzenek most megjavítani azt, amit a felhasznált eszközök által elrontottak. Ne menjen át a választási izgatottság a társadalmi életbe. Ezt Jendrassik is, amennyire őt ismerjük, kivánja és előmozdítani fogja. M. Vidéki leveleséi. (A jobboldal aljas eljárása.) Girált, jun. 26. Soha még az egyéni szabadság oly rut szembeköpése, soha még az alkotmányos választói jog oly nyílt és aljas lábbal tiprása, mint junius 25-én Girálton! Bakó sereg, mely a vakmerőség leplezetlen arczával lép a politikai független meggyőződés elé, és annak mellére tört szeget ; haramiák, kik fényes nappal rohanják meg a polgári véleménynyilatkozás templomát, — ez a sárosmegyei bocskoros aristokrata párt, ez a megcsontosodott pocsovicstábor, ez azon veszett verebcsoport, mely a főispáni omnipotentia szöges szíján eresztve és előrekorbácsolva megtámadta az ellenzéki szavazókat és szétriasztotta őket a választási urnától. Győzelmünk biztos volt, isten és ember látta. •A rélszáz—hatszáz szavazó ajkán kész volt iadal-kiáltás,nem hiányzott hozzá semmi, csak rend, csak egy mákszemnyi igazság: Mérzet a törvényes működők részevolt. Hogy moczczanni sem bírcsak hangot sem adhassunk, (Korteskedés vallással és borral Igló jun. 18. „A baloldaltól hódított kerület" 1—e szavakat fogják a „P. Napló" és „Reform" az iglói választás eredményének közlése alkalmával kürtölni. — Nézzük tehát közelebbről a hódítás eszközeit, — melyek nyilvánosságra hozatala annál is inkább szükséges, mivel a „Reform" névtelen iglói levelezője elég vakmerő ez igazság teljes elferdítése mellett állítani azt, hogy az ellenzék a vallással izgat, — hogy pálinkával, borral korteskedik stb. — Érdemes levelező ur ! Nem pirult-e el, midőn ezen szavakat leírta ? — Az iglói választókerület jelöltjei a jobboldal tulajdonképen reformpárt részéről a magának városunk érdekei emelése körül kétségtelen érdemeket szerzett, igen munkás Jendrassik Miksa volt, mig az ellenzék nagyobb része makacsul ragaszkodott a kerület volt képviselőjéhez Zabornátzky Bálinthoz, — anélkül azonban, hogy érte lelkesedett volna. — Hiányozván a lelkesedés, könnyű volt a jobboldalnak, mely kerületünkben a reformpárttal egyesült,az összeírásoknál előnyöket szerezni és azokat a felszólamlások alkalmával meg is tartani. Így történt, hogy egy 3000 lakossal bíró bányaváros (Wagendrüssel), — mely Jendrassik javára már akkor is biztosítva volt, 490 szavazót kapott, vagyis beleszámítva valamennyi asszonyt és gyermeket Wagendrüsselben minden hatodik ember választónak íratott be. — (Válasz a „Haladás(!)“ czímü lapnak.) Adony, jun. 29. A „Haladás“ 80. számában Adonyból egy névtelen levél jelent meg,a rácz almási választókerületben a jobboldal bukásának okát a köztiszteletben álló főispánban keresi. Elsősorban azt zongorázza, hogy a főispán Tassy Bélát a megyére reáerőszakolta; úgy látszik, a levél. Írónak igen csekély fogalma lehet az alkotmányosságról, mert azt hiszi, hogy a törvényeket úgy lehet variálni, mint zongorán „a századik nótát“, pedig oly parányi ész kell ahoz, hogy a tisztujítás alkalmával nem a főispán választja a tisztviselőket, hanem a bizottság,hogy a főispán a kijelölő bizottsággal csak candidál és nem rerrugálhat, hogy itt minálunk mint minden egyszerű választópolgár érti és tudja, hogy sz.-biránk Tassy Béla nem erőszakoskodot, hanem közakarattal választott tisztviselő és pedig az egész járás és megye bizalmánál fogva; nem irtózhatik senki, valamint nem is irtózik senki, csak a zongorahangoló és a járásban idegen sőt nem is választó állítólagos Adonyi levélíró. Ami a főispán ur elleni fenyegetést illeti, az magában véve elenyészik, ha a levélíró parányi észbeli tehetségét veszik tekintetbe, ki egy főispántól nem a haza és megye iránti buzgalmát és nemes törekvését keresi, hanem azt, hogy mint Kreigbauptmaűi] korteskedni is köteles legyen, különösen oly egyéniség mellett, kinek politikai múltjával a járás csak homályban van, ki mint baloldali, reformpárti és végre mint jobbpárti szineskedik. A levélírónak azon állitása, hogy Tassy Béla sz.-biró a baloldal mellett korteskedett volna, merő koholmány, alaptalan rágalom, és ennélfogva felhivjuk a névtelen írót, hogy nyíltan lépjen föl és nevezze meg magát, és tényekkel bizonyítsa be állításait, mert mindaddig az egész megye előtt nemtelen boszuállónak s aljas rágalmazónak tartandjuk. Ami névtelen levélírónak a Szőgyéni család hitbizományaira vonatkozó észrevételeit illeti, arra felelni nem tartjuk érdemesnek, mert ilyen állításokkal csak oly korlátolt elméjű és szűk homlokú egyén léphet fel, mint a levél írója, ki mint idegen e megyére lépve Lipót mezei badarságával és sötét agyrémeivel akarja elhihetni, hogy ő most nagyon is okosat tudott írni a „Haladás“ olvasó közönsége számára. A megválasztott képviselőt igen is üdvözölte szoiránk, mi különben minden alkotmányos polgár jogához tartozván, — reméljük s akarjuk tudni, miszerint e részben sem a burokban rejtett levél írójának, sem pedig másoknak felelősséggel épen nem tartozik. Végre kijelentjük, hogy e részben részünkről minden további polemizálás van befejezve. A Ráczalmási közép balpárti választó közönség részéről. — Kollárovits Pál m. k., Rézmán Pál m. k. Szverteczky András m. k. (Az ugodi választás.) Ugod, június 27. Veszprém megyében, a „titkos utasítások hazájában“ f. hó 26-kán volt a választás, így az ugodi kerület is e napon szavazott Ugodban. Jelöltek voltak a balpárt részéről: Körösy Sándor, a jobbpárt illetőleg ultramontán párt részéről: Szabadhegyi Antal. A szavazás 26-dik reggelétől másnap reggel 8 óráig tartott. És még ekkor sem ért volna véget, ha a baloldal még addig nem szavazott része látván az ármányt, nyilt ravaszságot, mely minden erővel a baloldal ellen fordíttatott, szavazás nélkül oda nem hagyja a választás helyét. És nehogy a baloldal gyávasággal vádoltassék e tettéért, mert igenis kitartóan viselte magát annyi csalfaság, annyi bántalommal szemben is, egyet-mást el kell mondanom. Már maga az összeírás hallatlan igaztalansággal volt egybekötve, boszantására a balpártnak. Mert míg egy-egy jobbpárti községben beírták az éjjeli őrt, csőszt és kanászt, az apát alatta álló fijával, szóval kiszólni és menni tudott, nem tekintve se birtokra, se adóra, se semmire, addig egy balpárti községben nem írták be a legjobb gazdákat, tekintélyes polgárainkat. Hát a központ mit csinált ? Ahelyett, hogy gyógyította volna e kiáltó sebeket, még nagyobbakat ütött. És a balpárt ezt mind eltűrte, abban a reményben, hogy az igazságnak mégis kell győzni. Győz is idővel, ha most nem győzött is. Nem győzhetett! Mert Szabadhegyi kortesei úgy működtek, miként működni nem kellett volna. Leitatták a választókat, úgy hogy majd alig tudták : „fiak-e avagy leányok.“ És épen ez oknál fogva ordítozva jöttek a választási asztal elé, hasonlót cselekedve a kortes, ki vezette a szánalomra méltó népet. S mikor szavazni kellett A-nak, de nem volt jelen, tán otthon maradt, vagy valahol részegen feküdt, — akkor a „főkortes jegyző“ B-t lökte oda. A bizottság meg csak szépen elfogadta volna B t A helyett, a fiút az apa képében, 28 évet 58 év gyanánt, ha a baloldal bizalmi férfiai éber őrt nem állanak. S ezt a csúf eljárást minden községben megpróbálták, nem tekintvén se isten, se emberre; nem tekintvén, hogy minden egyes ily ravaszságnál szemükbe mondták a gaz tettet, jött legyen bárki részéről. Mindez nem volt elég. A balpárti népet tipratták, katonasággal nyomatták; míg a jobbpárt szabadon járhatott, addig a baloldaliak még vizet sem meríthettek sem lovaik, sem a magok számára. Biró Vincze urat a kortes uraimék, hogy közölök ki, nem tudom, az elnök sem iparkodott kitudni, vagy ha tudta is, elhallgatta, s mint Pilátus, kezét mosta , mondom, azt a derék, józan férfiút lovaikról leszállított három katona által tépették, myitvették, pláne az elnöki asztal előtt, mit ők egész hideg vérrel néztek, sőt fejeik biczentésével helyeselték ezt az alávaló komiszságot. Ennyire tud aljasodni a kapatos ember, a magyar magyar ellenében ! És miért mindezt ? ! Mert Biró Vincze, mint balpárti , többször kiment, hogy rendezze a népet és kérje a jóra, a rendre. Különös-e tehát, ha az ugodi választókerületben Szabadhegyi, a derék Kőrössy ellenében 1552 szóval 442 ellen győzött? Bognár Endre. (Horánszky győzelme.) Szolnok, jun. 25. E város lakosságának legnagyobb része f. hó 23-át ünnepei sorába sorozhatja, mert aligha érte még oly szerencse mint ezen napon. Ugyanis a képviselő választás 22-ére lévén kitűzve, a pártok 8 órakor reggel a városház előtti piacz téren egymástól katonaság által elválasztva, rendben, számos zászlókkal és választókkal megjelentek; a lelkesedés mindkét részről nagy volt, első látszatra a szélbal Mokainak biztos győzelme hirdettetett, mert ő azzal akarta ellenfelét középbal Horánszky Nándor választóit elrémíteni, hogy a tapasztalatlan hadvezérként teljes erejét tűzbe vitte; igaz az is, hogy az ő választói mind külső vidékbeliek lévén, tartalékot nem hagyhatott. A szavazás folyt rendben községenként változó többséggel, mikorra Szolnokra került a sor, Makai előnyben volt 450 szavazattal és csak esti 10 órakor érte utól Horánszky — egészen csüggedettség mutatkozott, s már Makai bizonyosnak tartotta megválasztatását, sőt fő kortesei életeskedtek is, hogy hány szavazatra van szükségünk, kölcsön adhatnak. — A Horánszky részén a csüggedés mellett a lelkesedés is fokozódot, szép volt tapasztalni mint hozta egy nő férjét a koszuságtól és nagy megerőltetéstől izzadtan a szavazó helyre, támogatva a magáról megfeledkezettet és a betegek nejei lélekszakadva jöttek kocsiért, melyen férjeiket a szavazásra behozhassák. Végül szavazó nem jelentkezvén,a végsőre kitüzetett 15 perez, az ideig sem jelentkezvén szavazó a szavazás befejezettnek kijelentetvén, a szavazó pálcták összeszámláltatván kitűnt, hogy Horánszky Nándor 123 szótöbbséget nyert; amint ezt a lelkesedett jelen volt pártbeliek megtudták, teljes erejükből öröm kiáltások közt megválasztottunk lakására siettünk, aki már előre tudósítva volt az ágyusza által, mely ez alkalomra elkészítve, s a tudomás után elsütve lett, az ablaknál várt, s a lelkesedett választók nem várva a rendes kijövetelt, felfogták, az ablakon át ölükbe kivették s így kísértük fel a választás helyére, ahol a választási elnök a választás eredményét kihirdette . Horánszky Nándort megválasztott képviselőnek kijelentette, mintegy ezer ember előtt, kik első örömben részesültek, s legtöbbnyire örömkönyeket hullattak. A lelkesedés nagysokára lecsillapittatván, éppen oly lelkes megható beszéddel köszönte meg méltó választottunk a küzdelmet választóinak; ő nem ígért földet, hanem ígérte azt, mit egy gondolkozó egyén ernyedetlen küzdelme után kivihetőnek talál. Éljen soká, küzdjön szegény elhagyatott hazánkért, városunk jólétéért, mi ígérjük, hogy ha élünk, jövőben is küzdeni fogunk érte. Zagyvái. Hogy folyt a választás a kövi kerületben ? Gömör megye. A kövi választást más kerületekben megelőzött erőszakoskodások után, el kellett készülve lenni, hogy általában ellenzéki képviselő megválasztása nálunk is csak a legnagyobb erőmegfeszítéssel eszközölhető. Az idegen helyről összeszedett, szolgálati viszonyba álló összeíró bizottságról, mely állott Zapf erdész — Gabo postamester, Lovcsányi volt csendbiztos urakból, föl sem kellene tán említeni, hogy: Nemesek ha baloldaliak voltak, s folytonos használatában nem voltak joguknak — be nem írattak, mig 19 éves fiukat is beírtak, hol garanczia volt, hogy jobboldali atyjokkal szavaznak. Az összeírási időt nem tudatták, s igy csak bizonytalanra — találomra — kellett menni. Az összeírást nem az együtesen teljesité a bizothként. Zapf nem is] e kerületben „ lyett Kalas volt — de kimarad, bízta meg. Számtalan baloldalit elutasítottak, mig ti tokkal se biró jobboldalit beírtak, egy ház kettőt, hármat is. Mindezek olyan dolgok, lyet már a magát jobboldalnak nevezni mesélő rémuralmi párt másutt is elkövetett. De mit használt volna mindez ? még így sem kaptak volna még 20 független szavazót sem, — elő kellett venni a jegyzőkönyveket, — s azt átírni, — respektive minden faluból 3—7 baloldalit, kik magokat beíratták s akkor kifogástalanoknak találtattak, — kitörülni — s helyettük olyanokat beírni, kik a beírásnál jelen se voltak, s ha helyben voltak is, a bizottság előtt nem, — mint szolgálatban levő kocsis, — mindenes, — kik nem is álmodhatták, hogy ők is szavazók lehessenek. — Hogy mint jártak el a kitérüléseknél, jellemzi az, hogy több oly egyént zártak ki, kik az összes bizottságot kifizethetnék, — kik jogaikba sértve, tüstént b? ezer forintot letenni ajánlkoztak az országgyűléshez menendő petitió törvény szabta mellékletéül. — A kerület többjeit kitörölték — fogadott semmi háziakat helyükre írtak, így aztán gondolható lenne, hogy könnyű volt a győzelem. — Dehogy ? ! — világért se — elő kellett venni a presszó minden nemét, — ígéretet kellett tenni, hogy a ministerium kivisz egy helyi érdek által kívánt törvénykezési változást ; idegen kerületbe tartozó szolgabiró, — úti biztosok — korteseknek neveztettek ki, — pandúrok hajtották a népet. — Ez mind mit se használt. Kivitték hogy herczeg Koburg tisztjei mindenféle presziókkal fellépjenek — ijeszszék a népet — s ezek annyira mentek, hogy a herczeg nevében egy leiratra hivatkozva,'s mutatva kinyilatkoztatták, hogy baloldali ezentúl pénzért se fog kapni se épület- se tűzifát, se semminemű bérlet legelőt vagy rétet. Hogy ez nagyobb hitelű legyen, jónak látták még a szolgabiró ur hivatalos jelenlétét kiemelni, hogy ez ki-és felmondatott. A káptalan kiküldötte szinte hasonlólag rendelkezett, s különösen a fa dolgába megszorult nép, magán segíteni nem tudván oda dobta magát a csakis önérdekét szeme előtt tartó papi testületnek. Elég-e már ? — Még nem, a választást megelőzőleg igen sok baloldali után oda tették azon észrevételt „igazolandó“s kinek ez oda volt jegyezve, az szavazatot nem kapott, habár máig se tudja, mit kellett igazolnia, ez mondva nem lévén. Még ekkor se voltak biztosak, váljon bejön-e a nép szavazni ? habár pandúrok kisérték is, — az aljas vesztegetést s vásárlást meginditák és 10—30 forintig fizettek egy szavazatért, elöljáróknak, kikhez csatlakozást gondoltak, 50—100 forintot is addogáltak. Hangosan hirdették, — tudjuk, hogy a baloldal van többségben — ha 200 szavazattal is — ugyanannyival lesz nekünk többségünk — kivitték. De minő győzelem volt ez, az alkotmányos jegyzőkönyvet a bizottság nem merte a nép által megválasztott s a faluban váró követnek megvinni, hanem csak a katonaság fedezete alatti adathazott által az alkotmányos credentionalis. Ez a kövi választás története. Többet annak idejében az országgyűléshez beadandó felszerelt kérvény fog közhírré tenni, hogy ítéljen az ország is e basákkal teli megye fölött. Ádám Pál: A közönség köréből. Felhívás Stoll Károly n.bányai deákpárti képviselőjelölt urhoz. Folyó évi január havában forró lázban feküdvén kegyes volt a tekintetes ur engem meglátogatni saját házamnál, én némi gyöngéd szemrehányást tettem a felsőbányaiak érdekében, mert a tekintetes ur még az első megválasztatásakor bizonyos ígéreteket tett a felsőbányaiaknak, ahol csekély személyem is érdekelve van, de addig az ideig még csak nem is tetszett úgyszólván megpendíteni az ügyet, a tekintetes úr felállván kezet nyújtott nekem, és becsületszavára ígérte azt, hogy ha folyó évi április hó 19-ig valami kedvezményt nem tud kieszközölni a felsőbányaiak érdekében, úgy fel sem fog lépni, és ezt előttem becsületszavával pecsételte. Bátor vagyok ezennel felhívni, legyen kegyes és tegye közzé valamelyik lapban, hogy az ígéretből mi teljesült? mert tudomásommal most is fellépett mint képviselőjelölt, tehát következetes kívánság tőlem a becsületszó bebizonyítását kérnem. Kelt Szinérváralján 1872. évi jun. 25-én. fogarassi Pap Károly, szinérváraljai polgár. T. Szerkesztő Ur! Tan de bruit pour um — Korunk. Azok az „iskolamesterek“ ugyancsak derekasan beszorították a Korunkat ferditéseinek zsákutczájába. Ő nagyon restelli, hogy uianoeuverje nem sikerült ezúttal s elszánja magát egy uj kísérletre. Múlt vasárnapi számában megint így szól: „Szépen kértek a tanító urak egy pár helyreigazító sort, mert ők most fizetés javításért folyamodnak.“ Ismét nem hű a valóhoz, természete szerint ismét csak idealizál. Ugyanis ezt mondtuk neki azonosítására nézve, melyben írja, hogy 72 tanító havazott a baloldalra: „Ez a 72-es szám, nagyon ismeretes arról is, hogy ennyien vannak a rosszul díjazott helyettes tanítók s lehet, hogy az illető czikkirónak e szám úgy önkénytelenül jött a tollába. Különben is most, midőn a helyettesek fizetés fölemelésért folyamodtak, a vak pártszenvedély könnyen szemökre lobbanthatná baloldaliságos bűnüket (?) melyben pedig részük sincs és kérelmük meghiúsulhatna.“ Ezt pedig egy olyan mondta, aki fizetés fölemelésért nem folyamodott, mert nem helyettes. De kedves rész halJ- szerszámu Korunk, mi, kiket balcsillagzatunk az önök ferdítő és rágalmazó műhelyébe vezetett, a dolognak ily értelmet nem tulajdoníthattunk, nem pedig már azon okból sem, mivel volt folytatás a mellékleten.