A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)

1872-07-02 / 150. szám

— Nagyon készülnek a választásra. Múlt héten kaptam atyámtól levelet , és ezeket írja : Smi hátul jövök, hol bauquettünk volt. Min­d­en héten mulatunk. Azt írják Pestről: ha pén­­zü­nk elfogy, csak írjunk : van pénz elég! Ez mindent megmond. És ezt ellenem teszi a kormány, ki a mérsé­keltebb elemet képviseltem. Tény az­, hogy 10 óra felé, midőn már látták, hogy a baloldal többségben van (mert reggeltől estig mindig 200—300 előnyben voltunk), 500 fr­tot ígértek egy voksért; tény az, hogy M . . . választó­polgár Sz . . . esküdtnek bevitte a 10 irtot, mivel meg akarták vesztegetni. De mindezt és egyéb okmányokat a kérvény­hez fogjuk mellékelni. Ha mind elő akarnám sorolni a visszaélést, csábítást, mit egy év óta űztek, akkor Zom­b­­o­r­b­a­n kellene kezdenem, midőn a székhelyet Kuláról Verbászra tették át, csak a választás folyamát emelem ki. Elnök: Kire szavaz ? J­e­g­y­z­ő : Ez Kálmánra. És írta, mielőtt a szavazó kimondta volna a nevet, így ment ez végig. íJaj annak a népnek, me­lyet ily tisztviselők kormányoznak! Jaj annak az országnak, hol ily után megválasztott képvi­selők hoznak törvényeket! Egyébiránt, ha valami fényt vet a választásra, ez az, hogy a verbásziak már reggel egy hajó fáklyát, 80 akó sört hoztak , annyira tudták a választás erőszakos eredményét. Három hatalom elhatározta bukásomat: a kormány, az egyház és a főispán ; és a hájif­­ együtt nem győzött, csak — igy. Mi­si búcsú szét választóimhoz: Megbuktunk, de az igazság mellett, dicsősé­gesen, az alkotmányosság eltapodása által. Ez a bukás jóslat volt a népnek : mi szomorú jö­vendő vár szegény hazánkra! Háromszor győztünk Kulán, mert ott alkotmá­nyos érzet hono­a, Verbászon megvertek bennün­ket, mert ott hiányzik valami; mert a szabadság­­ideálját egy Bach hivatalnokban látja, mert Becker a verbásziak nemzőte meghalt! " Verbász háromszor jött hajón Kulára ágyuk­kal, éltetve a hazát és szabadságot; ma meg­buktatja mind a kettőt és élteti Kármánt! Mért? Mert régi képviselője, azt mondják, nem tett semmit a kerületért. Igaz, Horvát, Boldizsár, Eötvös, Ker­­k­áp­ol­y ministerek szólhatnának felőle, ki­ket minduntalan kértem, ostromoltam, majd a verbászi ál­lamgymnázium, majd az ár­vapénztárak, majd a kulai törvény­szék érdekében. Joga van mindenkinek annyit követelni leg­alább, mennyit a képviselő ígér programmjá­­ban. Én szabadságot ígértem Verbásznak mint Kuczorának, de ez nem kell nekik, hanem Kármán. Megkapták drága áron. Alig lehet megmondani kinek drágább: Kár­­mánnak-a Verbász? vagy Verbász Kálmánnak ? Köszönet, a hit alkotmányos érzelmű Kulának, hol a nép és iparosok között, egy magyar ajkú polgár nem akadt, ki Kármánra szavazott volna. Köszönet Topolyának, a szegény sokáig vak­ságban tartott Topolyának, hol 250 polgár állt ellen az uradalom és tisztviselők nyomásának. Forró kézszoritás a kis Hegyesnek, mely nagy polgári jellemben, kitartó az üldözésben, példás az áldozatokban. Hála a református magyar Feketehegynek! mely mint egy ember állt a választási urna előtt és nem adott csak egy egyetlen voksot se a Back iskolájából származott reformernek. Végre hála és baráti kézszoritás azon het­ven verbászi megvesztegethetlen hazafinak , római jellemű polgárnak, kik nem fértek egy zászló alá a többivel, kik s . . . helyett a teme­tőbe sétáltak ki, hol Becker alszik. Becker! tudjátok-e ki volt ö? — a derék lelkész, a nép atyja, a szabadság barátja, ki mindig együton járt Verbás­szal, mert sze­rette őt, és kit ma Verbász elfeledett! Azért ne csüggedjü­nk ! én mindezt előre láttam, már tavai megírván a közvélemény XX-ik füzeté­ben : „Ez a választás nemzetünkre a fölébredés vagy a hosszú vissza­esés napja les­z.“ A nemzet fölébredt, de a hatalom megkötötte Tovább­ a honszeretet áldozatokból áll. Mindaddig m­íg terem lesz, erőm, tehetségem a népé; higyék el önök, ez a választás sokkal szebb, sokkal fényesebb volt mint a többi három, mert mi nem vittünk a barezmezőre semmit, csak az igazságot; ők ellenünk hoztak mindent a­mivel csak a zsarnokság rendelkezik. Ne csüggedjünk ! csak én estem el, az eszme nem; szavam elnémították, de sohtam nem tör­ték el!­­Köszönöm hűségöket! A mi pártunk énekelve ment haza, őket ér­zeni kellett Sonkánál, hogy át ne jöjjenek hoz­zánk. A viszontlátásig! — éljen a haza! Jámbor Pál: földre szorítottak, nyakunkra hágtak és meg­fojtottak. És volt­ okuk reá valóban, hogy így tegyenek velünk , ki valami mást várt tőlük, ie­m ismerte őket. Nem használt az anyagi presszó minden neme, nem a hivatalos, az erkölcsit nem is említve, nem az összeíró bizottság nevetséges részrehaj­lása, nem a reclamációk agyafúrt elintézése, nem a bebörtönöztetések, nem a beamterek, pan­dúrok karhatalom korteskedése, nem a hazug suttogások , följelentések undorító előadása, nem az­után útfélen nyilvánosan rendezett lé­­lekvásárlás; nem az inquisitiok, szóval minden becstelen, de mégis kevésbé barbár eljárás nem, — mi kellett tehát ? Megtépve, összezsugorítva is legalább kétszer nagyobb volt pártunk, mint az önöké; ezt önök látták és érezték , látták, mily óriási nép vonult be és foglalta el a lábuk alatt elterülő mezőt. Háromszáz szekér Kurimá­ról, a hacusfalvi, sebesi és töltszéki vidékről, leszámítva egyes szemlélői jövőket, mégis kö­rülbelül 1000—1200 ember, és még hátra volt a radomai vidék egy beláthatlan tömege embe­reinknek, és a közellevő falvakról elkésett szava­zók. Önöknek egyszerre csoportosított és beérkező népe minden nagysága mellett is alig mérkőzhe­tett ezen vidékeink bármelyikével. Önök kétségbe voltak esve, láttam sápadt arczáikat, hallottam korteseiknek lehangolt megjegyzéseit és párt­­főnökeik megrémült összesúgó csoportját, majd pedig a titkos kupaktanács után a hiéna moso­lyát. Mit tettek önök? Mit? A rendelkezésükre álló és orosz zsidókortesük által vezetett kato­nasággal elzárták az utakat előlünk, nehogy érkező népünket táborunkhoz vezethessük, aztán elfogták őket, és zöld jelvényt tűzve kalapjaik mellé, nem eresztettek hozzánk egyet sem. Ha valamelyik jönni akart,ott volt a bagnet. Ott aztán külön terembe vonták őket egyen­­kint, megeskettették vagy legalább­is pénz és fenyegetések által megígértették velük, hogy Bánóra fognak szavazni, s ha ez nem sikerült, visszatartották őket a szavazástól. S még ez sem volt elég, önök hallották, mily lelkesedés, mily örömmámor hangzik minden­felé Zsáday Ferencz megválasztatásának remé­nyében. Tehát megtöltötték a választási udvart párt­jukkal, csináltak belőle kortestanyát, és ott mintegy szűk ösvényen úgy eresztgették egyen­ként embereinket az urnához. Az alatt rendez­ték a rablótámadást, Körtvélyessy Gábor ex­­balpárti szolgabíró, Semsey Vilmos árvaü­lnök és híres muszkavezető, Rádi Ödön tányérnyaló esküdtkortes, Körtvélyessy Gusztáv bunkósbotos, Adamovics kurimai szószéki kortes, káromkodá­sok, fenyegetőzések" és tettleges erőszakkal von­­ta-húzta a szavazókat a Bánó részére, s ha így se ment, előálltak pénzzel vagy vissza­tolták őket és nem hagyták szavazni 6—7 óráig sem, s csak saját embereiket szavaztat­ták. A szavazásban nem volt semmi rend fölál­lítva, a felszólamlás hiában volt és miért ? Mert tudták, hogy így önök zavart idézhetnek elé. — Végre éjszaka lett. — Akkor kiküldték saját korteseiket táborunkba nagy összegű pénzzel, de feldühödt népünk 5—6-ot közölök,m­ajd fél­holtra vert, 2000 forintig elszedte pénzüket, és kivetkeztette őket. Megindították tehát a kato­naságot és szuronyok élével oszlatták szét né­pünket. Ezután minden félórában ott czirkált köztünk egy sorhad, kikémlelni helyzetünket és riasztani a még meg nem riadókat. Hát a szavazási terem maga ? Bizalmi férfiak­­ nem juthattak szóhoz sem, de igen­is teli száj­ból beszélt ott minden Bánó-kortes. Ott a hely­szín­en történtek fenyegetések, mikre a lelkiis­meretlen elnök, Kolozsi Miklós szemet hunyt, sőt védelmére kelt a legaljasabb eljárásnak is. Beismerte maga több ízben, mert világosan ki­tűnt, hogy a Bánó emberei szavaztak a Zsádnyé helyett, mégis a jegyzőkönyv megmaradt, s a jogosan jelentkezők elutasíttattak. E csalásban főtényező volt Takács brakóczi lelkész, ki hami­san állította a személyek ugyanazonosságát. De ez még semmi. Önök a ravaszság és szemtelenség leghitvá­nyabb eszközét is fölhasználták. — Jogos pa­naszaink falra hányt borsóként hulltak az önök fejére, és mégis önök az erő és hatalom urai el­lenünk tehetetlenek ellen léptek föl vádjaikkal vesztegető korteseik megveretése miatt stb. és miért ? Hogy legyen ok, ha mindennek dac­ára is bukásukat látnák, a választást megszakítani, vagy megsemmisíteni. Nem volt rá szükség! A sors úgy akarta,hogy önök gyalázatos eljárása elég legyen a győze­lem megnyerésére. — Az emberek (még az önö­ké is­ általán sírtak­­— önök markukba kaczag­­tak, midőn az eredmény tudva lett. — Győzlek, de ne örüljenek neki, e győzelem törpéknek bé­lyegzi önöket, arczukra vastag gyalázatot éget, s a dicsőség a megcsalt, elnyomott igazságé marad. Darmay Viktor: Nem hiszem, hogy létezzék széles Magyarorszá­gon helység, mely aránylag ilyen választó men­­­nyiséget felmutathatna. Látva Zabornátzky, hogy Wagendrüssel meg­törése nélkül aligha fog győzni, a jelöltségtől hat nappal a választás előtt visszalépett, azt hozván fel indokul, hogy, mivel apósa pénzt adni nem akar, a Jendrassik párt vesztegetéseivel szemben nem boldogulhat. Mondják, hogy a kormánypárt úgy egyezett meg vele, hogy egy nappal a választás előtt lépjen vissza és jutal­mul a Hammersberg Jenő megválasztása által megürült törvényszéki ülnökséget, fogja meg­kapni. Az iglói ellenzék tehát hazánk nagy fiát Jókai Mórt hat nappal a választás előtt léptette fel, felléptette pedig azon reményben, hogy a Jend­­rassik párt itatását, vesztegetéseit, pénzzel ugyan nem hanem jelöltje kitűnőségével, támaszkodva választók hazafiságára , fogja el? “^súlyozhat­ni. — Minő mérvben itatott a Je­nssik párt, kitűnik abból, hogy csak Wagendrüssselben fogyott el húsznál több hordó bor. — Daczára azonban az óriási itatásnak,vesztegetésnek,győz­tünk volna, ha a Jendrassik párt nem folyamo­dott volna a legnemtelenebb eszközhöz,­­ ha nem izgatott volna a vallással. A kerületünkhez tartozó helységek legna­gyobb részben katholikus. Jelöltünk protestáns lévén, az utolsó napokban a választási mozgal­mak óriás mérvben megindultak, hiszen még a protestáns kortesek is, hogy a­ parasztokra hat­hassanak, katholikusoknak mondták magokat, a papok pedig (nekünk egy papunk sem volt) — nemcsak a szószéken, de még a korcsmákban is korteskedtek. így történt, hogy megimktunk . Tudjuk, hogy a nemtelen eszközök felhaszná­lásában Jendrassiknak része nem volt; tudjuk, hogy azokat belsejében roszalta, de végtelenül sajnáljuk, hogy azok neve alatti felhasználását megengedte, mert ez által nagyon nagyon sokat vesztett, ha győzött is. A választás megtörtént. Szabadjon tehát ne­künk, mint meggyőzőiteknek azon kérelmet in­­tézni a volt Jendrassik-pártiakhoz, hogy a vá­lasztási mozgalmakat felejtsék el és igyekezze­nek most megjavítani azt, a­mit a felhasznált eszközök által elrontottak. Ne menjen át a vá­lasztási izgatottság a társadalmi életbe. Ezt Jendrassik is, a­mennyire őt ismerjük, kivánja és előmozdítani fogja. M. Vidéki leveleséi. (A jobboldal aljas eljárása.) Girált, jun. 26. Soha még az egyéni szabadság oly rut szem­­beköpése, soha még az alkotmányos választói jog oly nyílt és aljas lábbal tiprása, mint junius 25-én G­irálton! Bakó sereg, mely a vakmerőség leplezetlen arczával lép a politikai független meggyőződés elé, és annak mellére tört szeget ; haramiák, kik fényes nappal rohanják meg a polgári vélemény­­nyilatkozás templomát, — ez a sárosmegyei bocskoros aristokrata párt, ez a meg­csontosodott pocsovicstábor, ez azon veszett verebcsoport, mely a főispáni omnipotentia szöges szíján eresztve és előrekorbácsolva megtámadta az el­lenzéki szavazókat és szétriasztotta őket a vá­lasztási urnától. Győzelmünk biztos volt, isten és ember látta. •A rélszáz—hatszáz szavazó ajkán kész volt iadal-kiáltás,nem hiányzott hozzá semmi, csak rend, csak egy mákszemnyi igazság: Mérzet a törvényes működők része­volt. Hogy moczczanni sem bír­­csak hangot sem adhassunk, (Korteskedés vallással és borral Igló jun. 18. „A baloldaltól hódított kerület" 1—e szavakat fogják a „P. Napló" és „Reform" az iglói válasz­tás eredményének közlése alkalmával kürtöl­­ni. — Nézzük tehát közelebbről a hódítás esz­közeit, — melyek nyilvánosságra hozatala annál is inkább szükséges, mivel a „Reform" névtelen iglói levelezője elég vakmerő ez igaz­ság teljes elferdítése mellett állítani azt, hogy az ellenzék a vallással izgat, — hogy pálinkával, borral korteskedik stb. — Érdemes levelező ur ! Nem pirult-e el, midőn ezen szavakat leírta ? — Az iglói választókerület jelöltjei a jobboldal tulajdonképen reformpárt részéről a magának városunk érdekei emelése körül kétségtelen érde­meket szerzett, igen munkás Jendrassik Miksa volt, mig az ellenzék nagyobb része makacsul ragaszkodott a kerület volt képviselőjéhez Zabornátzky Bálinthoz, — a­nélkül azonban, hogy érte lelkesedett volna. — Hiányozván a lelkesedés, könnyű volt a jobboldalnak, mely kerületünkben a reformpárttal egyesült,az össze­írásoknál előnyöket szerezni és azokat a felszó­lamlások alkalmával meg is tartani. Így történt, hogy egy 3000 lakossal bíró bányaváros (Wa­gendrüssel), — mely Jendrassik javára már akkor is biztosítva volt, 490 szavazót kapott, vagyis beleszámítva valamennyi asszonyt és gyermeket Wagendrüsselben minden hato­dik ember választónak íratott be. — (Válasz a „Haladás(!)“ czímü lapnak.) Ad­ony, jun. 29. A „Haladás“ 80. számában Adonyból egy névtelen levél jelent meg,a rácz­ almási választó­kerületben a jobboldal bukásának okát a köz­­tiszteletben álló főispánban keresi. Első­sorban azt zongorázza, hogy a főispán Tassy Bélát a megyére reá­erőszakolta; úgy látszik, a levél. Írónak igen csekély fogalma le­het az alkotmányosságról, mert azt hiszi, hogy a törvényeket úgy lehet variálni, mint zongorán „a századik nótát“, pedig oly parányi ész kell ahoz, hogy a tisztujítás alkalmával nem a főispán választja a tisztviselőket, hanem a bizottság,hogy a főispán a kijelölő­­ bizottsággal csak candidál és nem rerrugálhat, hogy itt minálunk mint min­den egyszerű­ választópolgár érti és tudja, hogy sz.-biránk Tassy Béla nem erőszakoskodot, ha­nem közakarattal választott tisztviselő és pedig az egész járás és megye bizalmánál fogva; nem irtózhatik senki, valamint nem is irtózik senki, csak a zongorahangoló és a járásban idegen sőt nem is választó állítólagos A­d­o­n­y­i levélíró. A­mi a főispán ur elleni fenyegetést illeti, az magában véve elenyészik, ha a levélíró parányi észbeli tehetségét veszik tekintetbe, ki egy főis­pántól nem a haza és megye iránti buzgalmát és nemes törekvését keresi, hanem azt, hogy mint Kreigbauptmaűi] korteskedni is köteles legyen, különösen oly egyéniség mellett, kinek politikai múltjával a járás csak homályban van, ki mint baloldali, reformpárti és végre mint jobbpárti szineskedik. A levélírónak azon állitása, hogy Tassy Béla sz.-biró a baloldal mellett korteskedett volna, merő koholmány, alaptalan rágalom, és ennélfogva felhivjuk a névtelen írót, hogy nyíl­tan lépjen föl és nevezze meg magát, és tények­kel bizonyítsa be állításait, mert mindaddig az egé­sz megye előtt nemtelen boszuállónak s aljas rágalmazónak tartandjuk. A­mi névtelen levélírónak a Szőgyéni család hitbizományaira vonatkozó észrevételeit illeti, arra felelni nem tartjuk érdemesnek, mert ilyen állításokkal csak oly korlátolt elméjű és szűk homlokú egyén léphet fel, mint a levél írója, ki mint idegen e megyére lépve Lipót mezei ba­darságával és sötét agyrémeivel akarja elhihet­ni, hogy ő most nagyon is okosat tudott írni a „Haladás“ olvasó közönsége számára. A megválasztott képviselőt igen is üdvözölte szoiránk, mi különben minden alkotmányos pol­gár jogához tartozván, — reméljük s akarjuk tudni, miszerint e részben sem a burokban rej­tett levél írójának, sem pedig másoknak felelős­séggel épen nem tartozik. Végre kijelentjük, hogy e részben részünkről minden további polemizálás van befejezve. A Ráczalmási közép balpárti választó közön­ség részéről. — Kollárovits Pál m. k., Rézmán Pál m. k. Szverteczky András m. k. (Az ugodi választás.) Ugo­d, június 27. Veszprém megyében, a „titkos utasítá­sok hazá­jában“ f. hó 26-kán volt a válasz­tás, így az ugodi kerület is e napon szavazott Ugodban. Jelöltek voltak a balpárt részéről: K­ö­r­ö­s­y Sándor, a jobbpárt illetőleg ultramontán párt részéről: Szabadhegyi Antal. A szavazás 26-dik reggelétől másnap reggel 8 óráig tartott. És még ekkor sem ért volna vé­get, ha a baloldal még addig nem szavazott ré­sze látván az ármányt, nyilt ravaszságot, mely minden erővel a baloldal ellen fordíttatott, sza­vazás nélkül oda nem hagyja a választás helyét. És nehogy a baloldal gyávasággal vádoltas­­sék e tettéért, mert igen­is kitartóan viselte magát annyi csalfaság, annyi bántalommal szem­ben is, egyet-mást el kell mondanom. Már maga az összeírás hallatlan igaztalan­sággal volt egybekötve, boszantására a balpárt­nak. Mert míg egy-egy jobbpárti községben be­írták az éjjeli őrt, csőszt és kanászt, az apát alatta álló fijával, szóval ki­szólni és menni tu­dott, nem tekintve se birtokra, se adóra, se semmire, addig egy balpárti községben nem írták be a legjobb gazdákat, tekintélyes polgá­rainkat. Hát a központ mit csinált ? A­helyett, hogy gyógyította volna e kiáltó se­beket, még nagyobbakat ütött. És a balpárt ezt mind eltűrte, abban a reményben, hogy az igaz­ságnak mégis kell győzni. Győz is idővel, ha most nem győzött is. Nem győzhetett! Mert Szabadhegyi kortesei úgy működtek, miként működni nem kellett volna. Leitatták a válasz­tókat, úgy hogy majd alig tudták : „fiak-e avagy leányok.“ És épen ez oknál fogva ordí­tozva jöttek a választási asztal elé, hasonlót cse­lekedve a kortes, ki vezette a szánalomra méltó népet. S mikor szavazni kellett A-nak, de nem volt jelen, tán otthon maradt, vagy valahol részegen feküdt, — akkor a „főkortes jegyző“ B-t lökte oda. A bizottság meg csak szépen elfogadta vol­na B t A helyett, a fiút az apa képében, 28 évet 58 év gyanánt, ha a baloldal bizalmi férfiai éber őrt nem állanak. S ezt a csúf eljárást minden községben meg­próbálták, nem tekintvén se isten, se emberre; nem tekintvén, hogy minden egyes ily ravasz­ságnál szemükbe mondták a gaz tettet, jött le­gyen bárki részéről. Mind­ez nem volt elég. A balpárti népet tip­­ratták, katonasággal nyomatták; míg a jobbpárt szabadon járhatott, addig a baloldaliak még vizet sem merít­hettek sem lovaik, sem a magok számára. Biró Vincze urat a kortes uraimék, hogy kö­zölök ki, nem tudom, az elnök sem iparkodott kitudni, vagy ha tudta is, elhallgatta, s mint Pi­látus, kezét mosta , mondom, azt a derék, józan férfiút lovaikról leszállított három katona által tépették, myitvették, pláne az elnöki asztal előtt, mit ők egész hideg vérrel néztek, sőt fejeik bi­­czentésével helyeselték ezt az alávaló komiszsá­­got. Ennyire tud aljasodni a kapatos ember, a magyar magyar ellenében ! És miért mind­ezt ? ! Mert Biró Vincze, mint balpárti , többször ki­ment, hogy rendezze a népet és kérje a jóra, a rendre. Különös-e tehát, ha az ugodi választó­kerü­letben Szabadhegyi, a derék K­ő­r­ö­s­s­y ellenében 1552 szóval 442 ellen győzött? Bognár Endre. (Horánszky győzelme.) Szolnok, jun. 25. E város lakosságának legnagyobb része f. hó 23-át ünnepei sorába sorozhatja, mert aligha érte még oly szerencse mint ezen napon. Ugyan­is a képviselő választás 22-ére lévén kitűzve, a pár­tok 8 órakor reggel a városház előtti piacz téren egymástól katonaság által elválasztva, rendben, számos zászlókkal és választókkal megjelentek; a lelkesedés mind­két részről nagy volt, első látszatra a szélbal Mokainak biztos győzelme hirdettetett, mert ő azzal akarta ellenfelét kö­zépbal Horánszky Nándor választóit elrémíteni, hogy a tapasztalatlan hadvezérként teljes erejét tűzbe vitte; igaz az is, hogy az ő választói mind külső vidékbeliek lévén, tartalékot nem hagy­hatott. A szavazás folyt rendben községenként változó többséggel, mikorra Szolnokra került a sor, Ma­kai előnyben volt 450 szavazattal és csak esti 10 órakor érte utól Horánszky — e­gészen csüggedettség mutatkozott, s már Makai bizo­nyosnak tartotta megválasztatását, sőt fő kortesei életeskedtek is, hogy hány szavazatra van szük­ségünk, kölcsön adhatnak. — A Horánszky ré­szén a csüggedés mellett a lelkesedés is fokozó­dot, szép volt tapasztalni mint hozta egy nő fér­jét a koszuságtól és nagy megerőltetéstől izzad­­tan a szavazó helyre, támogatva a magáról meg­­feledkezettet és a betegek nejei lélekszakad­va jöttek kocsiért, melyen férjeiket a szavazásra behozhassák. Végül szavazó nem jelentkezvén,a végsőre kitü­­­zetett 15 perez, az ideig sem jelentkezvén szavazó a szavazás befejezettnek kijelentetvén, a szavazó pálcták össze­számláltatván kitűnt, hogy Ho­ránszky Nándor 123 szótöbbséget nyert; amint ezt a lelkesedett jelen volt pártbeliek megtudták, teljes erejükből öröm kiáltások közt megválasz­tottunk lakására siettünk, aki már előre tudósít­va volt az ágyusza által, mely ez alkalomra elkészítve, s a tudomás után elsütve lett, az ab­laknál várt, s a lelkesedett választók nem várva a rendes kijövetelt, felfogták, az ablakon át ölük­be kivették s így kísértük fel a választás helyé­re, ahol a választási elnök a választás eredmé­nyét kihirdette . Horánszky Nándort megválasz­tott képviselőnek kijelentette, mintegy ezer em­ber előtt, kik első örömben részesültek, s leg­­többnyire örömkönyeket hullattak. A­ lelkesedés nagysokára lecsillapittatván, éppen oly lelkes megható beszéddel köszönte meg méltó választottunk a küzdelmet választóinak; ő nem ígért földet, hanem ígérte azt, mit egy gondolkozó egyén ernyedetlen küzdelme után ki­vihetőnek talál. Éljen soká, küzdjön szegény elhagyatott ha­zánkért, városunk jó­létéért, mi ígérjük, hogy ha élünk, jövőben is küzdeni fogunk érte. Zagyvái. Hogy folyt a választás a kövi kerületben ?­ Gömör megye. A kövi választást más kerületekben megelőzött erőszakoskodások után, el kellett készülve lenni, hogy által­ában ellenzéki képviselő megválasz­tása nálunk is csak a legnagyobb erőmegfeszí­­téssel eszközölhető. Az idegen helyről összeszedett, szolgálati vi­szonyba álló összeíró bizottságról, mely állott Zapf erdész — Gabo postamester, Lovcsányi volt csendbiztos urakból, föl sem kellene tán emlí­teni, hogy: Nemesek ha baloldaliak voltak, s folytonos használatában nem voltak joguknak — be nem írattak, mig 19 éves fiukat is beírtak, hol garan­­czia volt, hogy jobboldali atyjokkal szavaznak. Az összeírási időt nem tudatták, s igy csak bizonytalanra — találomra — kellett menni. Az összeírást nem a­z együtesen teljesité a bizoth­ként. Zapf nem is] e kerületben „ lyett Kalas volt — de kimarad, bízta meg. Számtalan baloldalit elutasítottak, mig ti tokkal se biró jobboldalit beírtak, egy ház kettőt, hármat is. Mindezek olyan dolgok, lyet már a magát jobboldalnak nevezni mesé­lő rémuralmi párt másutt is elkövetett. De mit használt volna mind­ez ? még így sem kaptak volna még 20 független szavazót sem, — elő kellett venni a jegyzőkönyveket, — s azt átírni, — respektive minden faluból 3—7 balol­dalit, kik magokat beíratták s akkor kifogásta­lanoknak találtattak, — kitörülni — s helyettük olyanokat beírni, kik a beírásnál jelen se voltak, s ha helyben voltak is, a bizottság előtt nem, — mint szolgálatban levő kocsis, — mindenes, — kik nem is álmodhatták, hogy ők is szavazók le­hessenek. — Hogy mint jártak el a kitérü­léseknél, jellemzi az, hogy több oly egyént zártak ki, kik az összes bizottságot kifizet­hetnék, — kik jogaikba sértve, tüstént b? ezer forintot letenni ajánlkoztak az országgyűléshez menendő petitió törvény szabta mellékletéül. — A kerület többjeit kitörölték — fogadott semmi háziakat helyükre írtak, így aztán gondolható lenne, hogy könnyű volt a győzelem. — Dehogy ? ! — világért se — elő kellett venni a presszó minden nemét, — ígé­retet kellett tenni, hogy a ministerium kivisz egy helyi érdek által kívánt törvénykezési vál­tozást ; idegen kerületbe tartozó szolgabiró, — úti biztosok — korteseknek neveztettek ki, — pandúrok hajtották a népet. — Ez mind mit se használt. Kivitték hogy herczeg Koburg tisztjei minden­féle presziókkal fellépjenek — ijeszszék a né­pet — s ezek annyira mentek, hogy a herczeg nevében egy leiratra hivatkozva,'s mutatva kinyi­latkoztatták, hogy baloldali ezentúl pénzért se fog kapni se épület- se tűzi­fát, se semminemű bérlet legelőt vagy rétet. Hogy ez nagyobb hitelű legyen, jónak látták még a szolgabiró ur hivatalos jelenlétét kiemelni, hogy ez ki-és felmondatott.­­ A káptalan kiküldötte szinte hasonlólag rendelkezett, s különösen a fa dolgá­ba megszorult nép, magán segíteni nem tudván oda dobta magát a csak­is önérdekét szeme előtt tartó papi testületnek. Elég-e már ? — Még nem, a választást meg­előzőleg igen sok baloldali után oda tették azon észrevételt „igazolandó“s kinek ez oda volt jegyezve, az szavazatot nem kapott, habár máig se tudja, mit kellett igazolnia, ez mondva nem lévén. Még ekkor se voltak biztosak, váljon bejön-e a nép szavazni ? habár pandúrok kisérték is, — az aljas vesztegetést s vásárlást meginditák és 10—30 forintig fizettek egy szavazatért, elöljá­róknak, kikhez csatlakozást gondoltak, 50—100 forintot is addogáltak. Hangosan hirdették, — tudjuk, hogy a bal­oldal van többségben — ha 200 szavazattal­­ is — ugyanannyival lesz nekünk többségünk — kivitték. De minő győzelem volt ez, az alkotmányos jegyzőkönyvet a bizottság nem merte a­ nép által megválasztott s a faluban váró követnek meg­vinni, hanem csak a katonaság fedezete alatt­i adathazott által az alkotmányos credentionalis. Ez a kövi választás története. Többet annak idejében az országgyűléshez beadandó felszerelt kérvény fog közhírré tenni, hogy ítéljen az or­szág is e basákkal teli megye fölött. Ádám­ Pál: A közönség köréből. Felhívás Stoll Károly n.­bányai deákpárti képviselő­jel­ölt ur­hoz. Folyó évi január havában forró lázban feküdvén kegyes volt a tekintetes ur engem meglátogatni saját házamnál, én némi gyön­géd szemrehányást tettem a felsőbányaiak érdekében, mert a te­kintetes ur még az első megválasztatásakor bizonyos ígéreteket tett a felsőbányaiaknak, a­hol csekély személyem is érdekelve van, de ad­dig az ideig még csak nem is tetszett úgyszólván megpendíteni az ügyet, a tekintetes úr felállván kezet nyújtott nekem, és becsületszavára ígérte azt, hogy ha folyó évi április hó 19-ig valami kedvezményt nem tud kieszközölni a felsőbányai­ak érdekében, úgy fel sem fog lépni, és ezt előt­tem becsületszavával pecsételte. Bátor vagyok ezennel felhívni, legyen kegyes és tegye közzé valamelyik lapban, hogy az ígéretből mi telje­sült? mert tudomásommal most is fellépett mint képviselőjelölt, tehát következetes kívánság tő­lem a becsületszó bebizonyítását kérnem. Kelt Szinérváralján 1872. évi jun. 25-én. fogarassi Pap Károly, szinérváraljai polgár. T. Szerkesztő Ur! Tan de bruit pour um — Korunk. Azok az „iskolamesterek“ ugyancsak dere­kasan beszorították a Korunkat ferditéseinek zsákutczájába. Ő nagyon restelli, hogy uianoeu­­verje nem sikerült ezúttal s elszánja magát egy uj kísérletre. Múlt vasárnapi számában me­gint így szól: „Szépen kértek a tanító urak egy pár helyreigazító sort, mert ők most fizetés javí­tásért folyamodnak.“ Ismét nem hű­ a valóhoz, természete szerint ismét csak idealizál. Ugyanis ezt mondtuk neki azon­o­­sítására nézve, melyben írja, hogy 72 tanító havazott a baloldalra: „Ez a 72-es szám, nagyon ismeretes arról is, hogy ennyien vannak a rosszul díjazott helyettes tanítók s lehet, hogy az illető czikkiró­­nak e szám úgy önkénytelenül jött a tollába. Különben is most, midőn a helyettesek fizetés fölemelésért folyamodtak, a vak pártszenvedély könnyen szemökre lobbanthatná balol­daliságos bűnüket (?) melyben pedig részük sincs és kérel­mük meghiúsulhatna.“ Ezt pedig egy olyan mondta, aki fizetés fölemelésért nem folyamo­dott, mert nem helyettes. De kedves rész halJ- szerszámu Korunk, mi, kiket balcsillagzatunk az önök ferdítő és rágalmazó műhelyébe vezetett, a dolognak ily értelmet nem tulajdoníthattunk, nem pedig már azon okból sem, mivel volt folytatás a mellékleten.

Next