A Hon, 1872. szeptember (10. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-11 / 209. szám
sem kívánjuk, hogy pártunkról feltegyék azt, hogy Grayczy tervét feltétlenül elfogadja és követi — ez ellen tiltakoznánk is, mert nem mondottuk, szóval, formailag ők helyesen jártak el. De itt nem formalitásról van szó: itt arról az önzetlen örömről, előzékenységről beszélünk, melyet oly dologban is, melynek elfogadása nem bizonyos, kellene tanúsítani azok iránt, kiktől nagy áldozatot vár valaki. Kicsi dolgok jellemzik leginkább az embereket. Mily ellentét van itt a két párt közt: a baloldal egyik vezérférfia nyíltan abdikál eddigi taktikájáról—erre a jobb párt vezérférfia azzal felel, hogy még nagyobb szigort indítványoz ama párt irányában ; a baloldal előleges küldöttség által értesíti a jobboldalt, hogy az ennek szokása szerint neki engedett jegyzőségre kit ajánl: a jobboldal épen azt utasítja vissza egészen indokolatlanul. Ez boszantó kicsinyeskedés, mely részletjei, rész bátorítás Ghyczy nagy önmegtagadására. Vegyes apróságok. Ma már azt is küzlik a lapok, hogy mit eszika három éjszaki császár Berlinben? Nagymegnyugtatásunkra szolgált elolvashatni az étlapot s azt tapasztalnunk, hogy arra a találkozó császároknak egyike sincs feljegyezve. Jele, hogy egymásból még nem esznek. Reméljük, hogy erre nem is kerül a sor, ha megismerik egymás rettenetes voltát. S hogy e találkozáskor megismerik, hogy még eddig legalább egyik sem elegendő „mürbe“ a megevezésre , arra némi garancziát látszik nyújtani az éjszaki népek mythologiájának következő episódja. Thor, a háború vaskalapácsos istene, egyszer elindult világot látni incognito. Egy rengetegen keresztül vezetvén útja, meglát egy barlangot , azt szemeli ki magának éji szállásul. Belépvén a barlangba, annak hátsó rekeszében egy furcsa kis embert lát meg, a kinek úgy világított felmeredő haja, mint a fekete macska szőre a sötétben s mellén valami érerlemez látszott, mely szertelövelte vörös sugarait, mint valami vérbe mártott napgolyó. A kis ember mohó étvágygyal falatozott egy roppant nagy hordóból, fertály tulkokat, egész szarvas pzimereket nyelvén le egyszerre. A hadisten némán bámulta a rendkívüli embert, s felette csodálkozott, hogy miért nem nő meg a hasa, mikor már csak azóta is, amióta ő nézi, legalább húszszor annyi húst belerakott, mint a mennyit ő maga nyom. Megrázta kalapácsát, a mitől az egész barlang összerendült s odalépve a barlanglakóhoz : „Ki vagy te, hogy annyit tudsz enni?“ — Én Luke vagyok, a tűz istene, válaszolt amaz — amit én lenyelek, az mintha tűzbe volna dobva, elenyész nyomtalan. Téged is megeszlek, ha itt lábatlankodol. — Csak csendesen, Luke barátom, mert én meg a had istene vagyok, s ha engem elnyelsz, úgy szétkapácsolom a gyomrodat, hogy nincs az a kovács, aki belőled új istent kovácsoljon. — Azt pedig én nem hiszem, hogy te a had isten vagy. Hanem ha megeszed azt a maradékot ebből a hordóból, ha kiiszod a vizet ebből a kürtből s fel birod emelni a földről ezt a kutyát, akkor elhiszem, hogy te vagy a hadisten. A vitéz isten tehát neki gyürközött az evésnek s megevett három tulkot és kilencz birkát; de itt aztán a gyomor felmondta a szolgálatot , a hordón meg se látszott a fogyaték.Elővette akkor a kürtöt s elkezdett belőle inni.De az mindig teli maradt. Akkor aztán megragadta a kutyát, hogy majd fölemeli. De azt, mintha gyökeret eresztett volna a lábai, nem lehetett fölemelni. Minél magasabbra emelte, annál hosszabbra nyúlt, utoljára már a barlang tetejét is kinyomta vele, s a kutya lábai még mindig a földön voltak. A hadisten megszégyenülve állott a kis ember előtt. Ez pedig vigasztaló hangon így szólt hozzá: — Nem sikerült megoldanod a feladatot, de én azért most már mégis elhiszem, hogy te vagy a nagy Thor, a rienydörgető kalapácscsal.A hordó-maradékot lehetetlen volt elfogyasztanod, mert az a hordó a természet. Ami egyik felén elpusztul, másik oldalán újból terem, el nem fogy soha. Annak a kürtnek a vége a tengerbe nyúlik, egy tengert hát csak meg nem ihatok Az a kutya pedig, amit te felemelni akartál, nem kutya, hanem az a kígyó, amelyik az egész világot, hogy szét ne essék pántjaiból, mint vakmi gyűrű/ Összetartja. Láthatod ebből, hogy a feladatot megoldanod lehetetlen volt. De amit itt a szemem láttára műveltél, az eléggé bebizonyítja isteni hatalmadat , engem bámulatba ejt. Óhajtandó volna, hogy a császárok ishasonló respectust támasszanak egymásban magok iránt s ne akarjanak kifogni sem a természeten,sem a világot összetartó kapcsokon. * A „Karlsruher Zeitung“ Andrássy grófnak egy újabb verebes szavát jegyzi fel a berlini találkozás alkalmából. —Én is ott leszek a nagy concerten—igy szólt volna — de nem fogok játszani, csak tartani fogom a kólákat. Ez volna a legjobb, igy legalább senki se foghatja rá aixert.* Ma szavaztak a képviselőházban az elnökre, két alelnökre, hat jegyzőre és háznagyra. A jobboldal oly kegyes volt, s a baloldalról is választott egy jegyzőt, de kegyessége már nem ment odáig, hogy azt választotta volna, akiben az ellenzék megállapodott. Ez már veszélyes concessió lett volna. Különben pedig nincs unalmasabb ülés, mint az olyan, ahol négyszáz nevet ötször hatszor egymás után végig olvasnak. Borsódzik az ember háta, annyiszor hallani, hogy: Brezovay, Brogyányi, Bilics, brrrr! * A bucetben ma a következő párbeszédeket lehetett hallani: / — Tudod-e, kinek örül Tóth Vilmos az egész házban legjobban. — Hogyne ? hiszen azt az egész világ tudja, hogy Baldácsinak. — Három Dániel van a képviselőházban, Dániel Ernő, Dániel Márton és Dániel Pál és egyik se mert közülök átjönni a baloldalra. — Hja öcsém, az öreg Dániel próféta csak az oroszlánok barlangjában volt s ott is roszul érezte magát. A maradékai hát hogy mehetnének tigrisek közé.* Egy jobboldali lap ma azt mondja, hogy nem kívánja Deáknak, hogy túl élje művét. De bizony élje ! azt mondjuk mi. Már most melyikünk szereti jobban Deákot ? Olvasóink emlékezni fognak »a „Szabad Sajtóban“ „Lónyay inog“ czím alatt s általunk is reproducált czikkre, melyben elmondatik, hogy mikor Lónyay előterjeszté a minisztertanácsnak a trónbeszéd szövegét, Szlávy miniszter is előhúzott a zsebéből egyet. E történet folytatását ma így adja elő a „Szabad Sajtó“: „A véletlen úgy hozta magával, hogy e czikket Rózsaági Antal írta, aki kereskedelmi ministeri fogalmazó. A czikk úgy látszik, felsőbb helyen igen rosz vért csinált, mert megjelenése után czikkíró főnökétől Szlávy ministertől rendeletet kapott, melyben felszólíttatott, miszerint nyilatkoztassa ki, hogy a czikket csakugyan ő irta-e, és ha igen,miképen véli megegyeztetni ezen czikket hivatalos állásával ? Rózsaági Antal nem folyamodott a gyávaság fegyveréhez, a tagadáshoz, hanem őszinténbevallotta, miszerint a csikket ő irta, mert véleménye szerint egy oly hivatalnok, aki csupán administratív hatáskörben van alkalmazva, nem jöhet összeütközésbe hivatalos állásával ha szabad idejét másnemű munkásságra, sőt ha képessége megengedi, politikai discussiókra is fordítja, mert szerinte az ily alsóbbrendű tisztviselő, kinek állásához politikai fogadalom nincs hozzákötve, nem azért hozza fizetését, hogy politikai érzékét megtagadva magát a politikai küzdtérről száműzze, hanem azért, hogy a főnöke által számára kijelölt munkát elvégezze, és ha azt elvégezte, és oly szabad ember, mint maga a minister, aki, ha tetszik, olvas, ha tetszik, ír, vagy kártyázik, avagy a „dolce far niento“ gyönyörei felett elmélkedik. Ezen nyilatkozat után néhány nappal, Rózsaági Antal munkatársunk egy ukázt kapott principálisától, melyben tudtára adatik, miszerint hivatalától fel van mentve, és fizetése beszüntetve (hivatalos műnyelv). Ezen eljárás indokául csupán az hozatott fel, miszerint a miniszer úr meg nem tilthatja ugyan, hogy hivatalnokai politizáljanak, de nem tűrheti, hogy politikájukat a kormány ellen érvényesítsék.“ Gyönyörű illustrációja jelen állapotainknak. A kormány egész sereg hivatalnokot fizet, akiknek mellékesen fournalistikai szolgálatokat tenni egyenes kötelességük.A hivatallal tehát nem tartja összeférhetlennek a czikkezést, mert akkor nem fizetne ezért. Czikkezni tehát szabad a hivatalnoknak, de csak a kormány védelmére. Ha ellene mer szólani, az akkor hűtlenség, nóta infidelitatis. Pedig hát igaza van az idézett lapnak, hogy az administratív hivatalnok megmarad, még ha a kormány változik is és lehet olyan hivatalnok, ki 4—5 capitulatiót végig szolgál. Hát az ilyen hivatalnok, hogy legyen aztán politikai meggyőződésében híve az ellentétes irányú valamennyi kormánynak ? Úgy látszik, a mostani rendszer mellett oly olcsó lett az ember, hogy nyomorult pár száz forintért a hivatalnoknak nem csak szolgálatát, nem csak munkáját, de meggyőződését is megvehetni vélik. Hanem az is igaz, hogy csak olyan ember hisz valamit megvehetni, aki természetesnek találja, hogy az lehet eladó. Ha így gondolkoznak, akkor ugyan biztos kezekbe tettük a haza sorsát. Törs Kálmán, Országgyűlési tudósítás. A képviselőház 6. ülése. sept. 10-én. Esti lapunk tudósításában jelentettük az elnökségre beadott szavazatok eredményét. Az első alelnökre beadatott 300 szavazati jegy, ebből kapott Perczel Béla 207-et, Sunonyi Lajos báró 84-et, Bánó József 4-et, Bittó Béla 1-et, Dániel Pál 1-et, érvénytelen 3; s így szavazattöbbséggel Perczel Béla választatott meg első alelnöknek. Következik a szavazás a második alelnökre. Beadatott 282 szavazat; ezek közül Bánó József nyert 202 szavazatot; Tisza László 74 szavazatot ; érvénytelen 3 szavazat; egyes szavazatot nyertek Popescu Elek, Torma Károly és Simonyi Lajos dr. így tehát Bánó József választatott meg szavazattöbbséggel másod alelnöknek. Várady Gábor indítványozza,hogy úgy a jegyzőkre, mint a háznagyra együtt történjék a szavazás. (Élénk általános helyeslés). A jegyzőkre beadott szavazatok közül Széll Kálmánra esett 195, Mihályi Péterre 195, Tombor Ivánra 189, Wächter Frigyesre 181, Szeniczey Ödönre 173, Kiss Miklósra 162. A többi szavazatok a következőkre oszlottak el: Huszár Imre kapott 105, Simonffy Kálmán 79, Gullner Gyula 75, Horánszky Nándor 74, P. Szathmáry Károly 74, Majthényi Dezső 73, Gr. Csáky Gyula 26, Szentmiklóssy Pál 7 szavazatot. E szerint a ház jegyzőivé megválasztottak: Széll Kálmán, Mihályi Péter, Tombor Iván, Wächter Frigyes, Szeniczey Ödön és Kiss Miklós. A háznagyra beadatott 276 szavazat ; ebből esett Kovács Lászlóra 193, Jankovits Miklósra 78, 3 szavazat üres, Lónyay Menyhért grófra. (Nevetés.) Gubody Sándor korelnök : T.képviselő urak" A képviselőkét minden hivatalnoka megválasztatván, az én korelnökségem is megszűnt. A ház alakulására vonatkozó előkészületi munkálatok sokkal terhesebbek voltak rám nézve, mint előre gondoltam volna s ennélfogva örömmel lépek le e helyről, hanem mégis bizonyos megelégedéssel, mert azon jutalmat viszem el keblemben, hogy képviselőtársaim a rövid elnökségi időm alatt tett gyengéim iránt szives elnézéssel voltak (Éljenzés) s az nekem nagyon jól esett, ezt meg fogom tartani emlékemben. Magamat a tehát kegyes jó indulatába ajánlom . (Éljenzés). Deák Ferenc* : Adja Isten hogy jövőben megint korelnöke legyen e háznak ! Ghyczy Kálmán : Indítványozom hogy a ház a t. korelnök urnák fáradozásáért jegyzőkönyvileg fejezze ki köszönetét (Általános helyeslés) Deák Ferencz : És a körjegyzőknek is (Élénk helyeslés) (Gabody Sándor korelnök és a körjegyzők éljenzések közt elhagyják az elnöki és a jegyzői székeket, melyeket a rendes elnök és a rendes jegyzők foglalnak el.) Bittó István (Éljenzések közt elfoglalja az elnöki széket) Mélyen liszteit képviselő társak ! Nem egyéni hajlamomat, hanem kötelesség érzetem sugallatát követem, midőn imént nyilvánított akaratuk előtt meghajolva habozás nélkül lépek e helyre, melyet nagyérdemű elődömnek Somssich Pál képviselőtársamnak — egészségi tekintetekből történt sajnos visszavonulása folytán — megtisztelő bizalmuk, számomra kimutatott. Mint a képviselőháznak két éven át volt alelnöke sokkal közelebbről ismerem én ezen állás nehéz feladatait, sokkal mélyebben érzem saját tehetségeim parányiságát, hogy sem aggodalom nélkül gondolhatnék a teher nagyságára mely annak elvállalásával gyenge vállaimra nehezedik; de önök igy akarták és én mint mindig úgy ezúttal is készséggel engedelmeskedem parancsuknak, mert míg egy részről azt hiszem, hogy minél terhesebbek a szolgálatok, melyek a közélet terén követeltetnek tőlem, annál kevésbé szabad kitérnem azok előtt, másrészről nem csekély bátorítást merítek magamra nézve azon meggyőződésből, hogy most, miután a szavazatok többségével e díszes helyre emeltettem, a tisztelt képviselőház tagjai úgy öszszesen, mint egyenként, hazafias jóindulattal fogják támogatni az ez állással járó nehéz kötelességekétt teljesítésére irányzandó törekvéseimet. Annyival biztosabban reményem és várom én önöknek pártkülönbség nélküli hazafias támogatását e törekvéseimben, minthogy a tanácskozások folyamának részrehajlatlan vezetése és az azokban a rendnek törvényeink és házszabályaink szigorú követése melletti fentartása képezvén elnöki tisztem legfőbb feladatát, az én czéljaim mindenben azonosak a képviselőház összeségének czéljaival és azon mindnyájunkra nézve közös érdekben összpontosulnak, hogy a tanácskozások szabadságának sértetlen fentartása mellett bizosítva legyen egyszersmind azoknak sikere is és megóva a parlamentnek —alkotmányos intézményeinek e legbecsesbjének tekintélye és méltósága. És habár e czélok teljes biztosítása szempontjából magam részéről sem vélem egészen hallgatással mellőzhetni azt, hogy a tapasztaláshoz- , szabályainkat sok tekintetben határozatlanoknak és hiányosaknak, és így azoknak átvizsgálását , felette kívánatosnak tüntette ki, az önök alkotmányos érzületébe vetett bizalmamnál fogva; mégis erősen hiszem, hogy addig is, míg módunkban lesz törvényes uton czélszerűen módo-síthatni e szabályokat, — a ház egyik oldalán sem fog hiányozni a parlamentaris discretio azon ■ érzete, mely valamint a múltban a legélesebb elvi ellentétek mellett is lehetővé tette e szabályokkal számos nagy horderejű és üdvös törvé- nyek alkotását, úgy teljes hitem szerint most is képessé teend bennünket fontos feladatiaknak megfelelni. (Tetszés.) E meggyőződésben és ily reménynyel foglalom el a számomra kimutatott elnöki széket ezen országgyűlés tartamára, mely ő felségének urunk , királyunknak legkegyelmesebb trónbeszéde szerint arra van hivatva, hogy a már lerakott alapokon folytassa a belső átalakulás megkezdett nagy munkáját, s a kor igényeinek és a nemzet érdekeinek megfelelőleg eszközölje fokozatosan államszervezetünk rendezését. Nagy tehát a feladat, mely reánk vár, mert kétséget nem szenved, hogy csakis annak czélszerű megoldása fogja a jogi és kulturállamok sorába emelhetni hazánkat, és biztosítani annak hatalmi állását, sőt magát fenmaradását is. De istennek hála, bírjuk a siker minden feltételeit, mert míg önök díszes sorai nagy számát tüntetik fel a férfiaknak, kik a törvényhozási téren politikai bölcseségüknek és államférfiúi tapintatuknak sok fényes bizonyítványait adták, a kedvező viszonyok pedig biztos kilátást nyújtanak az ezen nagy munkához annyira szükséges béke állandóságára , másrészről a hazaszeretetnek mindnyájunkkal közös érzelme biztos zálogul szolgál arra nézve, hogy bármi különbözők legyenek is közöttünk a felfogások az alapról és eltérők a vélemények egyes kérdések felett, — e különbségek bizonyára nem a helyzetünk által sürgősen követelt, és a nemzet által jogosan várt siker meghiúsítását, hanem csak az egyes kérdéseknek minden oldalról való megvilágosítását és alaposabb megvitatását fogják eredményezni mindenkoron. Midőn ezek után mélyen érzett hálámat fejezném ki a tisztelt képviselőháznak az érdemem feletti nagy kitüntetésért, és a ház nevében köszönetet mondanék érdemes korelnökünknek és a korjegyző uraknak az alakulásunk körül oly készséggel és buzgósággal tett fáradozásaikért — házszabályaink értelmében ezennel megalakultnak nyilvánítom a képviselőházat, és azon mindnyájuk keblében élénk visz hangra találó óhajtással zárom be szavaimat: éljen a király, éljen a haza! (Hosszasan tartó élénk éljenzés). Perczel Béla alelnök: Fogadja a t. hár magam és tisztviselőtársaim nevében is legforróbb hálánkat azon kitüntető bizalomért, melyben minket részesíteni méltóztatott. A kötelesség teljes érzetével és azon bátorító reménynyel kezdjük meg működésünket, hogy a t. ház a hivatalukat lelkiismeretesen betölteni törekvő választottaitól nem fogja megtagadni szíves istápolását és jóakaratát, melyre oly nagy mértékben van szükségük, és amelybe tiszteletteljesen magunkat ajánljuk. (Élénk éljenzés). Elnök. Hogy rendszeresen működhessünk, szükséges azon bizottságok megalakítása, melyek a házszabályokban előírvák. Ilyen elsősorban a kilencz bíráló bizottság, továbbá a kérvényi, a gazdasági, a naplóbíráló és a számvizsgáló bizottság megválasztása. Ha a t. ház osztoznék nézetemben, ezen át rendbeli bizottságra talán holnap a különböző ládában egyszerre történhetnék meg a szavazás. (Helyeslés) Másodkorban, szükséges lesz a pénzügyi és vasúti bizottságokat megválasztani és ha még holnap marad idő megalakíthatjuk sorshúzás útján a kilencz osztályt. Ha méltóztatnak ebben megnyugodni, akkor a holnapi ülés napirendjére ezen általam fölsorolt tárgyakat fognánk kitűzni. (Helyeslés). Ghyczy Kálmán: Csak azt vagyok bátor kérdezni a t. elnök úrtól, váljon a kérvényt, gazdasági, napló bíráló és számvizsgáló bizottság tagjainak száma az marad-e, mely a múlt országgyűlésen volt, vagy pedig eziránt változás történik. (Maradjon!) Én is azt hiszem, hogy ugyanazon szám mellett kellene maradnunk. (Általános helyeslés.) Deák Ferencz: Annál inkább el lehet ezt fogadni, mert ha netalán valamelyik bizottság tagjainak száma nem mutatkoznék elegendőnek, pótlólag mindig választhatunk még tagokat. (Helyeslés.) Elnök: A múlt országgyűlésen csupán a naplóbíráló bizottság tagjainak száma iránt merült fel ezen kérdés, és akkor szavazás útján 22-ben állapíttatott meg ezen bizottság tagjainak száma. Ha méltóztatnak most is e mellett maradni, akkor ugyanezen számban fog a választás eszközöltetni. (Helyeslés.) Felkérem a t. ház tagjait, méltóztassanak holnapra mindezekre a szavazati jegyeket elkészíteni. Még egy kérésem van azon képviselő urakhoz, akik két kerületben választottak meg. Méltóztassanak nyilatkozni az iránt, hogy melyik választást fogadják el. Én magam részéről bátor vagyok bejelenteni a t. háznak, hogy miután az alsó csalóközi kerületen kivüit az abrudbányai kerületben is megválasztattam, az abrudbányai központi bizottságnak megküldöttem lemondásomat és a választás határnapja már ott ki is van tűzve. Úgy hiszem tehát, hogy méltóztatnak megnyugodni abban, hogy azon képviselők, akik két helyen választottak meg, három nap alatt nyilatkozzanak az iránt, hogy melyik választást fogadják el. (Helyeslés.) Deák Ferencz: Azt vagyok bátor kérdezni, várjon az abrudbányai kerületben már most akarnak választani ? Elnök : Úgy tudom, hogy folyó hó 17 éve van a választás elrendelve. Deák Ferencz. A dolog rendje azt kívánja, hogy aki két kerületben van megválasztva, a háznál tegyen jelentést az iránt, melyik kerület választását fogadja el, és azután az elnök szólítja föl a másik kerületet az új választás eszközlésére, így eljárni most sem késő. Minthogy az elnök úr az abrudbányai választást nem fogadja el, szólítsa fel mint elnök hivatalosan az abrudbányai kerületet az uj választás megejtésére. (Helyeslés.) Ülés vége 2 óra 45 perc. Törvényszéki csarnok. (A kecskeméti bünper folytatása.) Szegeden, sept 5. Laczkó Antal kecskeméti lakos ellen elkövetett rablás és súlyos testi sértés. Az 1867-ik évi november 29-én este Tükör Gubicaa József és Bajdor János előre kicsinált rablási tervvel a kecskeméti vásárpiacz melletti térségre, az úgynevezett „nyomásra“ menvén, ott Laczkó Antal 72 éves szénaárusnak kunyhója előtt megállották, s tőle azon ürügy alatt, mintha lovaik lennének, s azoknak szénát szándékoznának venni, bebocsáttatást kértek. Midőn az öreg a rablók felhívására jóhiszemüleg az ajtót felnyitó, Bajdor János és utána Tükör Gubicza József hirtelen a kunyhóba ugrottak, s míg azelső nyakszirten ragadta, ez utóbbi furkósbotjával fejbe vágta az öreg széraárust. Laczkó ezen súlyos ütés által vértől elborítva földre rogyott, mely eszméletlen állapotát az áldozatnak a nevezett rablók arra használták fel, hogy annak subáját, mandliját és néhány forintnyi készpénzét magukhoz véve, zsákmányukkal gyorsan eltávoztak. Vádlottak ezen előadott tényt mindketten, és pedig úgy egymás között, mint a panaszos előadásával megegyezőleg beismerik, miért is ezen vallomások által a rablás, az orvosi látlelet által pedig az eszközben okozott súlyos testi sértés teljesen igazolva lévén, azzal nevezettek jogszerűen vádolhatók és e szerint abban mint közvetlen tettesek mondattak ki bűnösökül, súlyosító körülményül vétetett azon körülmény, mely szerint rablók egy ily tehetetlen hajlott korú öregen követték el véres bűntényüket. Gyenes Márton kecskeméti lakos ellen elkövetett rablás. Az 186 -ki tél folyama alatt Gyóni Imre egy alkalommal megfordulván Gyurkó Lajos kecskeméti csizmadiánál, ettől beszéd közben hallotta, hogy Gyenes Márton kecskeméti csizmadia a megelőző nyáron szerencsés üzletek által szép nyereségre tett szert. Nem sokára ezután Gyóni Imre összejővén Bajdor János czimborájával, ezen hírt közölte vele, s egyszersmind megmutatta neki azon házat, melyben a kiszemelt Gyenes Márton lakott; ugyanekkor elmondván neki azt is, hogy ő az ablakon át kiteste, mikor a nevezett csizmadia pénzét megolvasta. Bajdor a vett tudósítás folytán elhatározta magában, hogy Gyenes Mártont kirabolja, s evégből czimborák szerzéséhez látott és erre nézve B. Bognár Józsefet, Vikor Andrást, Spányik Istvánt és Borbély Istvánt mégis nyerte, kik közül Spányik István, hogy a helyszínét közelebbről is megismerje, koldusruhába öltözött, s igy ment el Gyenes házához s ott tervük biztos kivitelére szükséges körülményeket kikereste. Ily előzmények és előkészületek után az 1868- dik évi január 17-én a fentebb nevezett bűnszövetség tagjai, Bajdor János házánál jöttek össze, onnan körülbelül esti 7—8 óra tájban botokkal, baltákkal és lőfegyverekkel ellátva magukat, bekötött arczczal Gyenes Márton háza felé tartottak. A helyszínére érkezvén, ott az udvar felöli ajtón kopogtattak és bebocsátást kértek. Gyenes és felesége ez időben még femn voltak és semmi roszat sem gyanitva, sőt azt gondolva, hogy ismerőseik közöl valaki jó hozzájuk, Szabó János nevű inasokat a konyhaajtó kinyitása végett küldték. Ez megtörténvén, a rablók a konyhába nyomultak, s az inasz ki rémültében előlük menekülni akart megfogták és az utcza felöli szoba ajtóhoz vágták; minek következtében az ajtó felnyitott, Szabó János azon át a szobába esett s ott egy szekrény mögé rejtőzött. Az alatt mig ezek a konyhában történtek,odaben Gyenes Márton a szokatlan zaj és hangok hallattára, azonnal roszat,gyanított, s belülről a szobaajtajához támaszkodott, hogy a kintlevőt a bejövetelben megakadályozza. Azonban ezen erőfeszítése mindhiában történt, mert a kívülről jövő nyomás nagyobb lévén, az ajtó sarkaiból kiemeltetett és betaszíttatott. Erre vádlottak közül Bajdor János, Borbély István és Spányik István a szobába nyomultak, ahol azután míg egyikük Gyenes Mártont ragadta meg, a másik kettő ennek nejét és anyját özv. Gyenes Mátyásnál, ki már ekkor le volt feküdve és ágyából ugrott ki, — ágynemüekkel betakarták és megkötözték. — Gyenes Márton egy ideig küzdött ellenfelével, de ezen dulakodások közben a rablók egyike bita mögé kerülvén baltájával fejbe ütötte mely Ütésre vérétől elborittatva eszméletlenül a földre rogyott s ezen tehetetlen állapotában a rablókat megkötözték. Ekkor aztán pénze átadására szólittatott fel, midőn Gyenes a faggatásokra megnevezte a szekrényt, melyben pénzét tartani szokta, a rablók a szekrény ajtaját baltával kihasitván, abból 1700 frt 50 kr. vettek ki. Ezután felkutatták a másik utcza felöli szobát is, s miután abból is egy utazó téli subát magukhoz vettek, zsákmányukkal eltávoztak, s maguk után a konyhaajtót becsapván, egyenesen kiindulási helyeikre Bajdor János házához tértek vissza, ahol azután a rablott pénzen megosztozkodtak. Ezen osztály alkotásával Bajdor János a felbujtó Gyóni Imre részére is visszatartott egy 100 frintos bankjegyet , azzal nevezettet később megkínálta, de miután Gyóni Imre azt azon okból, mert azon Gyenes Márton neve rá volt írva, elfogadni nem akarta, azért Bajdor neki 46 forintot fizetett osztályrészül. Bajdor 100 forintos bankjegygyel később Kránicz Pál majsai lakost is megkínálta, de miután Kránicz Pál a kölcsön fejében Kecskeméten neki felajánlott bankjegyet a már érintett indokból el nem fogadta, Bajdor elvitte hozzá egy alkalommal felváltás végett Majsára, ahol azután Kránicz Pál házánál az ennek neje által beszerzett választóvízzel megkísértették Gyenes Mártonnak csirizzel ráirt nevét kivenni, a mi megtörténvén, a bankjegy felváltás végett Kránicz Pálnál maradt. Ezen rablási és súlyos testi sértési bűnügyben a szegedi kir. biztosságnak sikerült a valódi tetteseket a fent nevezettek személyében felderíteni s ez által e bűntény tárgyi és alanyi tényálladéka vádlottak önbeismerő vallomásaik által igazolva lévén azzal ők jogosan vádolhattak és eszerint Bajdor János mint főczinkos és közvetlen tettes, Borbély István, Spányik István és id. Vikor András mint közremunkáló tettestársak, a rablás alatt okozott testi sértésnek sulyositásul vétele mellett; továbbá Gyóni Imre mint értelmi bűnszerző, végre Kránicz Pál, mint rablási orgazda mondattak ki bűnösöknek. EIILÖHFÉLÉK. — A budai tornaegylet zászlajának ünnepélyes felavatását jövő vasárnap a budai polgári lövöldében tartja meg. A zászlóanyi tisztét az egyleti elnök neje gr. Karátsonyi Máris vállalta el. Fölavatás után d. u. két órakor dísz ebéd lesz a Margitszigeten. Esti 8 órakor pedig tánczvigalom ugyanott a vendéglő termében Kedvezőtlen időjárás esetében ez ünnepély egy héttel későbbre t. i. szeptember 22-re fog elhal úsztatni. A pesti nemz. dalkör tagja tegnap este, a váradi halárünnepélyről való megérkezése után, a „Téli sörcsarnok“-ban avattál föl a nagyváradi dalversenyen nyert disze ezüst serleget, amelyen a következő fölirat olvasható: „Nagy-Várad hölgyei az 1872 dik dalárünnepélyre.“ A fölavatáson a dalkör tagjain kivül jelen volt az esztergomi, pécsi és érsek-ujvári dalárda néhány tagja, valamint Fáy Frigyes zongoraművész is. —A Kertészet kedvelőinek országos vándorgyűlése. Lukács, Sándor a gyakorlati kertipar egyesület igazgatója felkéri a kertészet kedvelőit Nagy-Körösön 1 évi sept. 29 és 30-ik napján rendezendő kiállításon leendő megjelenésre, hogy ott a hazai kertipar érdekeltjei, a kertészet kedvelői országa vándorgyűlésének alapját letegyék. Tárgya ez első alakitó vándorgyűlésnek: Borsod megye gazdasági egyesületnek emlékirata, a földmivelt nép árváinak kertmunkásokká leendő képeztetése tárgyában; a futóhomok és partos vidék vízmosásainak befásítás útján orvoslása; a földbirtok eldarabolásával és a vasúti hálóza terjedésével a gyümölcskert ipar kifejtése és értékesítése; a magtermelési ipar kifejtése és értékesítése; a szakbeli üzleti viszonyok rendezése a nép szakbeli oktatása; a kertipar fejlődésénél útjában álló akadályainak legyőzése; egyéb indítványok, végül a jövő 1873-ik évi vándorgyűlés elhatározása. — Pályázat. A pest-budai nőipar egyre legközelebb felállítandó nő ipartanodájánál egy igazgató női állomásra pályára hirdettetik.A pályázónak a magyar és anémet nyelvet teljesen kell értenie s e mellett tanítónői oklevéllel birnia. Az elválasztott kötelezendi maga hogy legalább 8 hóig Bamburgban s azután 1 hóig Európa más városaiban fogja tanulmányozni a nőipartanodákat s legalább 5 évig az egylet intézetében marad. Úti költségül 400 tallért s azontúl, mint igazgatónő, évenként 800 forintot s szabad lakástkésőbb teljes ellátást is nyerene. A felszerelt pályázatok 1. év oktober 1-jéig aláíírt elnöknőhöz (Pest Sándor utcza 1( sz) küldendők be. Kühner Ignáczné, elnöknő.1 — A távirdai hivatalok botrányos hanyagsága sok fölszólalásra adott már alkalmat. Az ily hanyagságról győződtünk meg mi is, tudósításaink elvesztésének árán, a napokban. A nagyváradi határünnepélyre küldőt tudósítónk e hó 6-kán esti 7 órakor adott fe Nagy-Váradon sürgönyt, amely azonban csak másnap, 7-ikén déli 12 órakor érkezett tde. Folytatás a mellékleten.