A Hon, 1872. november (10. évfolyam, 253-276. szám)
1872-11-22 / 270. szám
270. szám. X. évfolyam. Reggeli kiadás. Kiadóhivatal: Ferensztefe-tde 7. sz. földszíni Eldfiletéel díj: PostÁn küldve, vagy Budapeston háshe* hordva reggeli és kiadií együtt: 1 hátlapra .............................í frt SS la. 5 hónapra ...... 6 „ 60 „ 6 hónapra .....................................11. —Ám esti kiadás postai különküldínéért fenilfizetés havon kint . . . . So fa Az előfizeti m as év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Pest, 1872. Péntek, nov. 22. üj«Rentési Iroda, Ferencziek-tere 7. szám. A lap szellemi rétjét illető mindsekt» Vonény a szerkesztösighez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert késektől megadtatnak .1. — Késiratok nem adatnak vi.san HIS4IÖ1STÉSEK ■sintagy mint előfizetések a Viadé-hivatalba (f.r.nerísi-tei« z. isim) küldendők. & „HOR“ TÁRCZÁSA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Első kötet. (7. Folytatás.) A mi a királynak nem szabad. A király huszonhét éves volt, és még nőtelen. Azt hirdelték felőle, hogy misogyn. Kerüli a nőket. A házassági összeköttetéseket, miket a család, a kormány oly sürgetőleg ajánl, állhatatosan visszautasítja. És a balkezével sem adakozó. Minden asszonyt csak kárbaveszi nála. A fantaisie passagiére nem tartozik királyi hajlamai közé. Egykedvűen nézi a gyémántos udvarhölgyeket s a még gyémántosabb ballerinákat. Különbözők felőle a vélemények. Némelyek azt tartják felőle, hogy szerencsétlen véralkata van, mások valami féltett titkot sejtenek nála, amit nem lehet kitudni. Egy nap ezt a titkot mégis meg kellett tudni valakinek. A minisztertanács után ő felsége legbelső szobájába vonult, és leült íróasztalához. Íróasztala egy pompás remekmű volt, melyet magyar asztalos, esztergályos és ötvös készített, teknönczhés kirakással, elefántcsont faragványokkal és sománczozott ezüst czifrázatokkal. Egy mesterségesen kombinált zárt nyitott fel ő felsége azzal a kulcséral, melyet mindig magánál hordott. Egy rejtett fiókból kivett egy elefántcsont könyvalakú tokot, mely egy rugó nyomására kétfelé nyílt. Abban volt egy arczkép. Eszményi szép hölgy képe. Hosszúkás görög idomú arcz, büszke magas homlokkal, vékony finom ajkak s nagy barna szemek, sűrü sötétszőke szemöldöktől árnyazva.Szintén sötétszőke, csaknem gesztenyeszin hajzata egyetlen fonadékban afeje körül van csavarva, mint egy korona , ami az arczot még magasabbá teszi. A hölgy öltözete fekete. A király balfelöl maga mellé teszi ezt az arczképet, s aztán felnyitja levélmappáját, kivesz belőle egy lapot és ír. Levelet ír az arczképhez. Az az egész könyv, meglehet, hogy mind ilyen levelekkel van már tele,amiket nem olvas senki. Ezt az egy levelet elolvasta valaki. „Te, akit szeretnem nem szabad !“ „Miért nem szabad? Mert király vagyok.“ „Megnyithatok minden börtönt, szabadon bocsáthatok minden rabot ; — csak magamat nem bocsáthatom szabadon; — csak tégedet szeretnem nem szabad.“ „Millióknak lehetek boldogítója, lehetek átka, lehetek gondviselője, csak saját sorsomat nem intézhetem. Csak tégedet szeretnem nem szabad.“ „Írhatok nevem mellé minden melléknevet, amit királyok viseltek: a „szent,“ a „nagy,“ a „hős,“ az „oroszlánszív,“ a „kegyetlen,“ csak azt nem írhatom, hogy „boldog.“ Csak tégedet szeretnem nem szabad.“ „Ura vagyok a háborúnak : ha egy sértő szót hallok, vagy roszat álmodom, s ha azt mondom, legyen harez! irtó tűz lepi el a fél világrészt, s addig foly a vér, amig azt nem mondom: „elégi“ Legyőzhetem ellenségeimet, csak tégedet nem hódíthatlak meg. Csak tégedet szeretnem nem szabad.“ „Ura vagyok a békének. Köthetek frigyet leggyűlöltebb, legmegvetettebb ortályosommal ; vásárolhatom a békét szégyenletes pénzen , eldarabolt tartományok árán; csak neked nem nyújthatok kezet, csak tégedet szeretnem nem szabad.“ „Jöhet rám egy fejedelmi őrültség, hogy öszszetépjek mindent, ami szent esküt, alkotmányt, szabadságot, mindent, ami pergamentre, vagy oltárlapra, vagy örök népérzületbe van írva; uralkodhatom jog és törvény helyett vérrel és vassal, de téged vaskézzel sem érlek el. Téged szeretnem még akkor sem szabad.“ „Koczkára tehetem koronámat, elveszthetem, eldobhatom, villám leütheti, kard letörheti azt fejemről; de veled meg nem oszthatom azt,csak tégedet szeretnem nem szabad.“ A lap tele volt irva, a király behinté azt azzal az arany hímporral, mely a betűknek olyan szint ad, mintha lepkeszárnyakkal csókolóztak volna; azután ahoz készült, hogy más lapot vegyen; de mielőtt iratáról az aranyporzót visszatölthette volna a porczellántartóba, egy rémlátás feszté fel, mely egyszerre elűzte a nem királyi érzelmeket szivéből. Nyitott ablakán át egy roppant vésztűz világa lobogott be hozzá. A tűz Pesten volt, s a versenyben az országház árkádjai ragyogtak. Úgy látszott, hogy az országház maga ég. A király felugrott íróasztala mellől, s ott hagyott mindent zárva........................................ A harmadik előszobában hárman vártak a király lefekvésére: a főkomornyik, a testőrfutár, s az udvari czukrász. A király éjjel, mikor sokáig fenn van, lefekvés előtt valami ananászból, narancs és gránátalmaléből készült hűsítőt szokott inni, azzal várakozik a czukrász, a futár pedig eshetőleges éjszakai sürgönyökre. A főkomornyik bécsi német, a testőrfutár pesti magyar, a czukrász párisi franczia. Az udvari czukrász addig is, mig ő felsége legkegyelmesebben jelt ad éjitala elkészítésére, hogy ne vesztegesse a drága időt, theát készít úri hivatalnok társai számára, melybe a rumon kívül az ő felsége számára készítendő ananász, narancs és gránátalma léből bőségesen töltöget; a mint illik is hü szolgákhoz, hogy mindent megkóstoljanak elébb, a mi az ő urak asztalára feladatok, hogy nincs-e abban méreg. — Nézzék, uraim, szól a cukrász, egy hírlapot vonva ki zsebéből. Ma megveszek egy hírlapot az utczán, amit a gamin teletorokkal árul: „Le Menteur!“ — Mondok: „le menteur?“ a hazug ? Ez már őszinte ficzkó.Kérdem, mi az ára? Tíz krajezár. Előveszek egy negyvenkrajczáros államjegyet a zsebemtől, oda adom neki, a ficzkó felváltja, fog egy ollót, elvárja négyfelé, három negyedrészét visszaadja, meg a hírlapot hozzá s nézzék uraim, a fripon már a czimében is hazudik. Azt állítja, hogy a franczia lap s azután nincsen benne egy szó sem francziául, az egész oláh, vagy török, vagy micsoda ! A másik két úr mosolygott. A királyi lakban nem szoktak nevetni, csak mosolyogni. — Ah „a Le Menteur! a Le Menteur !“ — Hja, ez furcsa lap. Mondá a testőrfutár. Magyarul van írva. — De én soha sem láttam még ezt. — Az udvarmester nem engedi a várba bejutni. — De hát miért nem ? — Először is azért, mert az egész csupa merő hazugság. Az az, hogy nem egészen úgy van, mert akkor még jó volna. Hanem elmond sok igazat is, de azokat hazugság alakjában adja elő; azután meg úgy hazudik, hogy az ember azt hiszi, hogy igazat mond. Telegrammokat közöl a világ minden részéből mindennap, amikről tudja minden ember, hogy itt készültek, de azért mégis mindenki elhiszi. Vezérczikkeket ír olyan dolgokról, amik soha sem történtek meg; idéz nevezetes könyvekből nagy mondatokat, amik nincsenek odaírva; országgyűlési tudósításaiban a legkomolyabb hangon mondat el olyan bolondokat a képviselőkkel, amit azok soha se mondtak ; utaztat előre hátra nevezetes embereket, mikor épen betegen feküsznek ; összeházasít nyolcvan esztendős dámákat tizenhét esztendős hadapródokkal; örököltet milliomokat ismeretlenül elhalt nábobok után hátramaradt családokkal, s mikor azok az ország minden részéből összefutnak, akkor sül ki, hogy a nábob egy napszámos volt, a kit az utczán megütött a guta a sok pálinkától. Csinál háborúkat a világ minden nemzetei között; fenyegetőzéseket ad a ministerek szájába,a csapatmozgalmakat, hajóhadrajok kiindulását jelezi, mikor azok legjobban pihennek; ajánlja sikeres tőkebefektetésül az olyan vállalatokat, amik holnap már bukni fognak ; majd meg kollektát nyit meggazdagodott bankárok és földesurak számára, és maga megkezdi a jótékony adakozást-tíz forinttal. Megbírálja a könyveket, az államgazdászatot, mint jó szakácskönyvet, a komoly históriát, mint humoristikus regényt; fölléptet sánta embereket, mint ballettánczosokat, komoly öreg urakat a jokey clubból szerződtet a nagy operához másodtenoroknak, bukott daraboknak a szerzőit kikeresi a felsőház tagjai közül. Megérkeztet a fővárosba külföldi potentátokat, leírja egész kíséretüket, hová szálltak, hogy vannak öltözve s ráuszítja a félvárost arra a vendéglőre a chinai császárt keresni. Közöl egész törvényjavaslatokat, amikről egy minister sem tud semmit. Meghalat és eltemet a legszebb parádéval életben levő embereket, még a búcsúztatókat is közli, amiket fölöttük elmondtak, s a születettek lajstromára oda tesz minden új főispánt, meg éneklő prépostot. — De hisz az igen ártatlan tréfa attól a Le Menteurtől. — Hiszen ártatlan, amíg hazudik. A publikum a bolond, a mért elhiszi.Ő előre megmondja, hogy az egész lapja csupa hazugság, ott van a czimén. Hanem azután keveri a sok hazugságot igaz dolgokkal. Elővesz minden ministert, papot, bankárt, tábornokot, primadonnát, udvarhölgyet, s ami hírt elkaphat felőlük, azt rendre kitálalja, hanem aztán hozzá teszi: lássa az ember, miként rágalmazzák a legtiszteletreméltóbb magas személyeket, ilyen hazugságokat keltenek felőlük! A közönség aztán annál inkább elhiszi hogy igaz az mind. — Még ő felségét sem kíméli a gonosz. — Ah! A fripon ! S nem csukják be ? — Dehogynem. Minden héten elitélik. De hasztalan,mert amint az egyik ajtón becsukják, ő felsége a másik ajtón mindjárt keresztezi, megkegyelmez neki. — Ah Coquin ! — Monda nemes méltatlankodással a cukrász s földhöz csapva az infamis lapot, kegyetlenül megtaposta azt a papucsával és ráköpködött. (Folytatása következik.) Mai számunkhoz egy féliv fnöMklet van csatolva. : ^?£ita#AiLJvSSBttSBaV'íVVf ö«rA?» nw n«*au' *•* - VCnTV -rtC iK-rVt. Előfizetési felhívás. „A H 0 BI“ ~M dik évi folyamára. Arra . . . íáS ft — bt 5'öl évre . . . 11 ft — ki Negyei évr* . . 8 ft 8© bt. $s§ija X813« tJ'ISs.jtesi iveket aeai küldünk néi. Elöfigel* »re a jostel «talvisyoket kérjük kasa Sálai, peiyeV héraer.reaitéee tia írtig csak 6, 10 firtoo Mül y'.tig ti* krfea kerül. Az elSA «■stéte?. a „Hoe kiadó hivatala“ csim alatt Pasi, tetősiek-tasw 7. ts. alá küldendők. A BON blad©-hivatala. PEST, NOVEMBER 21 Az állami és törvényhatósági adók. A főváros rendezésénél nem kis nehézséget képez az egyesítendő városrészek különböző vagyoni és adóviszonyai. Ha Pest már jövő évi szükségeit csak úgy fedezheti, hogy vagy a községi adópótlékot emeli 33 W* - re, vagy ezt csak részben (a fővárosi számszék által javasolt 5%-al) emelvén, a hiányt házbér krajczárokkal és fogyasztási adókra vetendő pótlékokkal fedezi: ez nem kis aggodalmakat kelthet az oskolaadóval együtt 23 százalékot fizető budaiakban és a 25 százalékot fizető óbudaiakban. Azonban ez aggodalmakat legyőzhetik magukban az illetők azon reménynyel, hogy részesülni fognak a főváros jótéteményeiben, emelkedésében, de maga a községi és államadó viszonya van itt elsősorban érdekelve és ez egy nálunk még megoldatlan, nevezetes kérdés. Úgy látszik, a kormány is gondolkozott erről, mert örömmel olvastuk a trónbeszédben ezt a passust: „képesekké kell tenni a törvényhatóságokat, hogy saját közigazgatási költségeikről ön a 11 órag gondoskodhassanak. “ Ennek őszintén örülünk és kívánjuk, hogy minél előbb megvalósuljon. De miképp? Miben áll e kérdés lényege? Nemcsak arról van itt szó, hogy a törvényhatóságoknak nyújtott 4,510684 frtnyi közigazgatási segély az állambudgetből kitöröltessék, hanem arról, hogy nemcsak a törvényhatóságok (tehát megyék és nagy városok) hanem minden község adózási viszonyai rendeztessenek úgy, hogy az államadó alapja soha kockáztatva ne legyen és mégis a községi élet a törvényhatóságokkal együtt felvirágozzék. E kérdésnek első fele az, hogy az ötödfél milliót tevő államsegély elmaradása ezért a trónbeszéd is önállóságot tételez fel) esetén a törvényhatóságok államadója ez összegnek megfelelőleg lejebb szállíttassák. De "mily alapon történj élehez? És mely adók szállíttassanak le? Mily arányban történjék a leszállítás ? Mindez sok gyakorlati nehézséggel járó kérdés. Igénytelen nézetünk szerint a törvényhatóságokat egyenes adós öszszegének megfelelőleg kellene a felebbi összegek elengedésében részesíteni, azaz ugyanennyi állami adót törvényhatósági adóvá kellene tenni. De itt megint az a nehezebb kérdés merül fel, hogy az egyes adózók adókönyvében milyen leírásokat, illetőleg államiról törvényhatósági adóvá való változtatásokat kell tenni ennek következtében ? És általában a törvényhatósági és községi adó mely alapokra legyen fektetve? Az államadó bizonyos százalékát megyeivé vagy községivé változtatni könnyű, de nehéz a megyei és községi adórendszer megállapítása. Tudjuk azt, hogy a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény 11-ik szakaszában a törvényhatóságiköltségek fedezésére „a föld, ház, jövedelem, személyes kereseti“ tehát az egyenes államadók utáni százalékok kivetésére vannak a megyék és városok felhatalmazva. Körülbelül ez a rendszer uralkodik az egész continensen ezerféle változatban. Francziaország, Belgium, Hollandia és Olaszország abban térnek el tőlünk, hogy az egyenes adókon kívül a fogyasztási adókhoz is engednek „centimes additionels“ kivetését és „petroik“ fölállítását, — de másfelől törvényben szabták meg l) ez adók százaléki maximumát, 2) a községi, departementi, illetőleg tartományi teendők sorát, megkülönböztetvén a kötelező kiadásokat a nélkülözhetőktől. És mégis minden óvatosság daczára: újabban a községi és megyei fogyasztási adók ellen nagy reactio keletkezett ez országokban. Francziaországban az agitatiónak az „oetroik“ ellen még nincs eredménye, de már parlamenti „enquete“-et idézett elő és mindig nagyobb mérvet ölt az. Belgiumban az 1860. júl. 18-iki törvényben eltöröltettek az oetroik és a kávé és szesz vámból kárpótolta az állam a községeket. Olaszország pedig legalább azzal segített magán, hogy az 1864. jul. 3-iki törvényben a városokat népességük szerint 5 osztályra osztván, kijelölte a megadóztatható fogyasztási adótárgyakat és azok adóhányadát. Hollandia az 1865. jul. 7. törvény által 1866. máj. elsejétől törte el az oetroikat: az illető községeket a személyes adó 4 ötöde és a házadóhoz csatolandó 21V* „Centime additionelle“ által kárpótolta. A belgiumi és hollandi megoldási mód ez országokban sok ellenszenvet, de a nagy többségben nagy tetszést vívott ki. Azonban nálunk alkalmazására szükség sincs. Az egyenes adókra nézve pedig Francziaországban a departementek 37, a községek 18, Belgiumban a megyék 13, a községek 20, Hollandan a községek épületadó után 40, a földadónál 10%-kon túl nem mehetnek. Az a kérdés tehát, hogy megmaradjunk-e mi is a mostani pótadórendszer melett, és kövessük-e a többi államokat adási viszonyaik fenebb rajzolt fázisai át? Mi nem tanácsolnék. Mert, ha az állami egyenes adók „pótlékát“ tartjuk meg, akkor sem a trónbeszéd „önállás“i Ígéretének eleget nem teszünk, sem a különböző vidékek gazdasági viszonyaira tekintettel nem leszünk. Pedig ez baj lenne. Mert most van több városunk, pl. Debreczen, Kas stb. melyeknek annyi községi vagyona van, hogy községi pótlékot nem is vetnek ki. De másfelől a négy egyenes adót most több helyen azért terhelik nagy pótlékkal, mert más adótárgyat nem választhatnak. Ez még nagyobb baj lesz, ha a megyék és városok közigazgatási költségüket egészen viselik, mert az idővel mindig növekedni fog. Ezért szükséges, hogy az önkormányzatnak megfelelőleg , az adózási önállást is egészen biztosítsuk a törvényhatóságoknak. Tehát ne utánozzuk a szárazföldi nagy államokat e tekintetben, mert az folytonos állami beavatkozásra és folytonos rendszerváltozásra vezet. Hanem e helyett legjobb lenne a törvényhatóságoknak (megyéknek és nagy városoknak) szabad kezet engedni az adótárgy és hányad megválasztásában, csak a forgalom szabadságát kellene kikötni és nemcsak a törvényhatósági, de az állami adó kivetését és behajtását is (szoros felelősség mellett) reájuk bízni. A községeket, az országgyűléshez való felfolyamodás mellett, adókérdésben egészen a megyékre kellene bízni, így aztán minden törvényhatóság saját viszonyainak leginkább megfelelőleg rendezné be adórendszerét és ez bizonyára jobban biztosítná az anyagi fejlődést, mint az állami beavatkozás. Bizonyítja ezt Anglia és Schweicz példája, melyekben az önkormányzat elve adóügyben is valósulva van. Legfeljebb az adóhányad maximumát kellene megszabni, melyen túl csak az országgyűlés beleegyezésével legyen szabad menni. Hegedűs Sándor: — A baloldali kör nov. 21-iki esti ülésében szó volt arról, hogy a párt mily eljárást fog követni a jobboldal azon indítványa iránt, mely szerint a házszabályok revisioja tárgyában bizottság lenne kiküldendő. A bizottság kiküldése iránt, az indítvány szokott módon tárgyalásának fenntartása mellett, kifogás nem létezett, hanem az előterjeszteni szándékolt indokolást, a párt határozottan ellenzi, úgyszintén azt is, hogy a házszabályok módosításai az 1848. IV. t. sz. rendelete ellenére már az alatt életbeléptethetők legyenek. E tárgyalást megelőzőleg Csernatot Lajos kijelentette, hogy ha netalán a párt azon nézetben lenne, hogy az ő egyénisége vagy működése a pártra nézve bármi tekintetben káros: ő — miután szívén mindenek felett a közérdeket viseli — úgy a képviselőségtől, mint a lapszerkesztéstől visszalép. E nyilatkozata után a tanácskozási teremből távozott. Az értekezlet, a Gsernatonyra vonatkozólag terjesztett hírekkel szemben, a valódi tényállásnak alapos ismeretével bírván, egyhangú megállapodással kijelentette, hogy Csernátony Lajost, mint eddig, úgy ezentúl is a párt tiszteletre méltó, hasznos tagjának tekinti. Midőn az értekezlet bevégezte előtt Csernátony — meghívás folytán — éljenzések között újra a terembe lépett, e megállapodás az értekezlet elnöke által tudtára adatott. — A baloldali kör pénteken nov. 2- án d. u. 5 órakor értekezletet tart. — Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság ma d. e. 10 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a telepítvényekről szóló törvényjavaslatot. A bizottság az 5. § ig haladt. A 4. §-t akként módosította, hogy a javaslatban foglalt belsőségen kívül 4 hold külsőség adassék a telepítvényeseknek. Ezenkívül kimondatni kívánja ezen törvényben azt is, hogy az eddig szerződésileg fennállott szolgálmányok szintén megszűnjenek. A bizottság a tvjavaslat többi részét a pénteken tartandó nyilvános ülés után fogja tárgyalni. A pénzügyi bizottság ma délelőtt tartott ülésében a pénzügyminiszter megadta azon felvilágosításokat, melyeket a pénzügyi bizottság némely pontra nézve kért. Egyszersmind a fedezet kérdése felett tette meg előterjesztését a miniszter. Erre nézve a tárgyalás még nem fejeztetett be, ennélfogva részleteket még nem közölhetünk. — A Deákpárt mai értekezletén a miniszerelnök kijelenté a ministérium nevében, hogy kielégítőnek tartja azon határozati javaslatot, melyet a pártértekezlet egyik tagjának indítványára elfogadott. Reménye, hogyha ezen határozati javaslat elfogadtatik, jövőre meg lesz kímérve a képviselőház a f. hó 18-án előfordult botrány ismétlődésétől. Minden más parlament gondoskodott arról, hogy a tanácskozási rend biztosíttassák, s botrányoknak eleje vétessék, csak a mi házszabályaink hiányosak e tekintetben. Erre nézve szükséges intézkedni s a határozati javaslatnak ez a czélja. Ha e kérdés elintézve leend, az országgyűlés teendőire és elintézendőire nézve programmját a miniszterelnök előterjesztendi. Ezután a pénzügyminister szólalt fel, s elmondd, hogy bár a pénzügyi bizottság nagy erőfeszítéssel működött, mindamellett alig van kilátás arra, hogy a folyó év végéig bevégezhesse az országgyűlés a költségvetés tárgyalását, és valószínűleg indemnyitt, kell a kormánynak kérnie. A kormány azonban jövőre azon lesz, hogy az 1874-iki költségvetést már a jövő tavaszon előterjeszsze. A bank kérdésben történt felszólalásra a minszter kijelenti, hogy a pillanati bajokon seszítve legyen — ami meg is történt már — és holoy a végleges megoldás kérdése is rendeztes séf, ez iránt a tárgyalások folynak.egjegyzi azonban, hogyha pillanatnyi könynyibbítés a végmegoldás kockáztatásával lenne eléhető, akkor ő inkább a pillanatnyi áldozatot véli elfogadandónak, mintsem a végétél eltévés tessék. Tegyünk már valamit h azánk királyhágóntúli kerületének speciális kérdéseit e lap hasábjain, tehetségem mnt részletesen kifejtettem a közelebbről efolyt hetek alatt, s a megoldási módot is igyekeztem mindenikre nézve formulázni. Most még csak a gyakorlatl IV.XLI.fil kérdése van megfeltétlenül."Elmondom erre nézve is igénytelen nézeteimet. Ez legelsősorban ama hazarész országos képviselőiek elengedhetlen kötelessége, kiket a kormány és törvényhozás kétségkívül támogatni fog, mihelyt látja és tudja, hogy: miben? A szemrehányások hálátlan munkájának kikerülése végett nem akarom ismételni, hogy e speciális kérdéseknek máig is függőben levő káros állapota miatt kiket sújt a mulasztás vádja. Nem történt semmi e részben 1867. óta, a mikor pedig e kérdések megoldásához hozzá fogni, s már régen befejezni kellett volna. Ha tekintetbe vesszük azon memorandumokat, melyeket a királyhágón túli speciális bajokról, egyfelől a volt erdélyi jobboldali képviselők, másfelől annak egyes tagjai, együtt és külön, a mai országgyűlés vége felé a kormányhoz beadtak, úgy találjuk, hogy azok csak panaszok, melyekhez hasonlókkal a sajtó is koronkint tele volt s tele van, de egyben sem találunk módot a bajok orvoslására. Elődeinknek ez eljárását nem követhetjük a nélkül, hogy ugyanazon bűnbe ne essünk, melyből ők kivezekteni soha semmi körülmények közt nem tudnak. Nekünk tehát más eljárást kell követnünk. S mi legyen az? Mikor a törvényhozás összeült, a királyhágón túli kerület jobboldali képviselői mindjárt értekezletet tartottak. Itt a kérdésben forgó speciális viszonyokra nézve legelőbb is elhatározták azt, hogy értekezleteikből ama hazarész baloldali képviselőit kizárják. Ezután tartottak még egy második értekezletet, melyben elhatározták, hogy a baloldali képviselőket is koránként meghívják. Azóta tudtommal ennél több nem történt ez ügyben. Azt hiszem, pártunknak egyik tagja sem oly kényes ambitiójára, hogy őszinte örömmel ne üdvözölje az ellenpárt igent,férfiait,ha — amaz ügyek megoldásának dicsőségéből bennünket kizárva is — valahára már helyesen elintézve látnak ama bajokat, melyek miatt egy országrész hat év óta hasztalan kiáll képviselőihez, kormányához és törvényhozásához. Azonban lehetetlen mély sajnálatomat ki nem fejezni a felett, hogy e kérdést épen most szán-