A Hon, 1872. december (10. évfolyam, 278-301. szám)
1872-12-03 / 279. szám
51*^79. szám. X. évfolyam. reggeli kiadás. Pest, 1872. Kedd, dec. 3. Kiadó-hivatal: Ferenczie??-tm 1. ti. 1KídKlni Előfizetési díj ? Postán küldve, vagy Budapaton stirke« hordva reggeli ét »«ti kiadás agyan: 1 hónapra 3 Yrt '!5 hr. 8 hónapra ...... a n 50 . * hónapra . • . . • .11. — . A. esti kiadás postai hilinküMísóért felülfizeté. h* ronkidt . . . . 10 ia. Az előfizetés a* év folytán minden hónapba, megkezdhető, • ennek bármily isj.!.r. történik U, mindenkor « hó »-leít n.pjitól (eg erími-UntH. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. mdémMmBKSSS89& MieiliHitéal Írod». Ferencziek tere 7. szám. a lap szellemi részét illető minte» kl» hmény « szerkesztőséghe* intésendö. Miu fentetlen levelek csak ismert kesektifl rejf»:it*te*k «I - Kéeiratok nem adatnak viss*» JSIIUBETJBSEia te m’. •. ráfizetét. h a kiadó-hlTB* «r¡ocueht«r~ 1.«4in) küldendők. w#.s' \ Előfizetési felhívás. „A H 0 Nu 31 ~dik évi folyamára. alóhitM irate: SSpam évre . . Sa H - ki. P' el évre , t 1 ft — kr. negyedí. évre r. S ft fisát kr. KtÜÖU ív ifi rí r.rre kSlábok e il.‡* A utat.нj4■ i’-iit kA-jäk hww teAl-.-i, welye^ bórjin te.-já v íw fittig mk 5 í .• tV. í: fsíhi tív krb».ks-SL .fi-, dlES (*.-t-fea;. h IM-Hnte!»* eaiin is-; t P«jt A-r-títí-shiak-tar® vs aló kUMSk, A MOS hiadas-lil v » A jor TA&CZálJL 2090 közkönyvtár egy kis államban. (y. y.) l)r. Heitz Ernő ez évben a svájczi statistikai társulat adatai nyomán érdekes munkát adott ki — franczia és német nyelven — „Svájcz nyilvános könyvtárai 1868 ban“ czimen. A számok, melyeket fölmutat, nagyobb dicsőségére válnak e kis köztársaságnak, mint ha akármily fényes csatákat nyert volna. Maga a nagy Németország is, noha oly virágzó könyvpiacra s oly nagy olvasó közönsége van, e könyvvel szemben kénytelen elismerni, hogy közkönyvtárak tekintetében jóval hátrább áll. Hát még a roppant területű Oroszország s a régi műveltségű Olaszország! És hát még mi, hol a főváros is csak ez évben gondolt rá először, hogy közkönyvtárat kellene alapítnia, s hol a vidéki nagyobb városok közül újabban csak Temesvár foglalkozik hasonló tervvel! Svájczban valódi hangyaszorgalommal hozták létre, részben már századok előtt, a nyilvános könyvtárak betűkincseit, korán érezve, hogy a népjellem, műveltség és gondolkozás erősítésére alig van ezeknél hatalmasb tényező. És lett is láttatja. Az iskolák tömvék, a fogházak meglehetősen üresek; fényűzés nem rontja a családokat; a társaskörök eszmékkel, jótékony ügyekkel és nem pletykával foglalkoznak; a téboly és öngyilkosság statistikája lehetőleg kedvező, komolyság, közszemérem és becsület uralkodnak a társadalomban. Nincs pompázó élet, de van jólét; nincs világérdekű zaj, de van folytonos idvös munkásság; nincs regényes nagyvilág, le van elégültség. Szóval, Svajcz egy jó példa arra, hogy a műveltségnek és czivilizácziónak sem okvetlen kísérői a modern romlottság és csiszolt vétkek, s a materialistikus irányok közepett is meg lehet óvni a polgári, köztársasági igényeket. S e példaadó eredmény létrejöttében bizonyára igen nagy része van a közkönyvtárak nagy számának. Már czikkünk czime is mutatja: Svájczban 1868-ban már 2090 közkönyvtár volt, míg a déli szomszédban fekvő nagy Olaszország, melynek már a középkorban volt Danteja, ugyanekkor nem mutathatott fel többet 210-nél. Zürich-kantonban magában 267 van, tehát 32 négyszög mértföldön 57-tel több, mint az 5800 négyszög mértföldnyi olasz királyságban. Zürich-kanton nyilvános könyvtáraiban négy év előtt 311,766 kötet volt, s ezekből abban az évben 130,444-et használtak. Zürich után mindjárt Aargaukanton következik 254 könyvtárral, s Waadtland (Tays de Wattel) 253-mal. Bern-kantonban 228 van, Solothurnban 177, St. Gallenben 138, Neufchatelben 96, Luzernben pedig 95. Sajátságos, hogy legkevesebb található az őskantonokban. Appenzel-Inner-Rhoden mindössze is csak hármat bír felmutatni. Valamennyi, a közönség előtt nyitva álló Svájcai könyvtárban 1868-ban nem kevesebb, mint 2,490,312 kötet volt, s ezekből 1,103,135 talált olvasóra. (Tehát nem csak van könyv, hanem használják is eléggé.) Az évi költség összesen 283,794 francra ment. A köztársaság német része nem igen szárnyalja túl a franczia Svájczot, hol a lakosság túlnyomó része református s nagyon szeret olvasni s műveli magát. A német Svájez 1566 könyvtára közül minden 1208 lakosra esik egy; a franczia Svájez 512-je közül szintén 1274-re jut egy, ami igen jelentéktelen különbség.Az olasz Svájczban már kedvezőtlenebb az arány. Ott a 22 könyvtár közül 5620 lakosra esik egy. A 15 régi kantonban 1290 könyvtár létezik, s így 1347 lakosra jut egy , mig a hét új kantonban (melyek 1815-ben emeltettek kantoni rangra,) 800 nyilvános könyvgyűjteményből 1141 lakosra egy. Baselben, hol Svájcz legrégibb főiskolája létezik, 390 kötet jut száz lakosra, Genfben 252, Obwaldenben pedig 209 kötet. Ez az Obwalden félkanton, mely Nidwaldennel együtt képezi Unterwaldent, menti meg sajátlag könyvtári tekintetben az őskantonok becsületét. Megjegyzendő, hogy a 2090 könyvgyűjtemény közt igen sok a nép és ifjúsági könyvtár. Sőt ezek az összes számnak négyötödét képezik. Továbbá, a könyvtárak nagyobb része az újabb idők vívmánya. Vannak azonban épp oly kitűnően tudományos, mint régi gyűjtemények is Kettőnek eredete Krisztus után ezredik évből való. Ezek a Mária-Einsiedeln és St. Gallen zárda könyvtárai.Ötöt 1001 és 1500 közt alapítottak, tizenhetet a 16-ik században, huszát a 17 ben, negyvenkettőt a tizennyolczadikban, negyvenötöt 1801 és 1810 közt. A könyvtárügy aztán 1821 óta kapott rendkívül gyors és szélesedő lendületet. 1840-ig 285 új könyvtár létesült; 1850-ig ismét 322; 1860-ig 427 ; 1870-ig 6 í1; mig 170-nek keletkezési ideje nincs tudva. És ama négy év óta is, midőn a könyvtár-statistika adatait utószor gyűrték össze, számos uj könyvintézet lépett életbe. Maga dr. Heitz 84 oly könyvtárt vett föl munkájába, melyekről a statistikai társulat iratai közt nem voltak adatok. Annak, hogy ötven év óta a könyvtárügy oly meglepően nagy arányokat ölte,egyik fő oka a népszerű irodalom tömeges termelése. Ebből látszik, hogy mily üdvösen, mily kihatólag működik az oly iró, ki ismereteit népszerű modorban tudja hirdetni. Az ily iró tömegeknek világit, mig a pedáns tudós, a száraz akadémikus, bírjon bár a tudomány egész halmazával, véka alá rejtett mécs marad, vagy legfölebb kis körök lumene. Egyébiránt Svájczban 1821 óta a magas, szakmailag rendezett könyvtárak kötetmennyisége is nagyon megszaporodott. Zürich városának különféle könyvtárai 1868- ban több mint kétszázezer kötetet foglaltak magukban, ezek közt az 1629-ben keletkezett városi könyvtár maga százezerből állt; a szövetségi polytechnikumé (1855-ben alapitva), 11,685-ből; a kántori tanítóképezdéé 40,000-ből; a természetvizsgáló társaságé (1740-ben alapitva) 15,000 ből; az orvosi könyvtár 12,000-ből; a jogtudományi 6000-ből; a régészeti társulaté pedig 4000-ből. — A nagyobb gyűjtemények közé tartozik még az 1460-ban létesített baseli „közkönyvtár“ 94,000 kötettel, a luzerni kantonkönyvtár 75,000-el s az aargaui 60,000-el. — Dr. Heitz munkája kiterjedt a svájczi hírlapügyre is. Ez — mint mondja — 40 év óta kolosszális lendületet kapott.Bernoville adatai szerint: Svájczban 1828-bam mindössze 29 hirlap jelent meg, köztük kettő hetenkint kétszer, tizenhat hetenkint egyszer, egy kétszer bavonkint, négy egyszer bavonkint, egy évenként csak egyszer. Az ős kantonoknak (Svyz, Orijf és Unterwaldennek, Glarus, Freiburg, Solothurn, Wallis és Neienburgnak egy lapjuk sem volt. S ime, 1870-ben már csak politikai lap 227 jelent meg, köztük 44 legalább is hatszor hetenkint, továbbá 29 hivatalos közlöny, 33 hittani s vallásirodalmi, 25 nemzetgazdászati, 5 tanodai, 5 katonai, 3 jogtani, 2 orvosi és gyógyszerészi, 7 vegyes tudományi, 16 gazdasági és erdészeti folyóirat, 23 mulattató, 12 divatlap s 20 hirdetési és idegen közlöny. A Brajczi posta 1851-ben a lapokból 7,508,985 példányt szállított belföldre és Németországba, 1861-ben már 17,485,178-at, 1870-ben pedig 30,874,065 példányt. Mily óriási növekedés! Hát még mennyi külföldi franczia, német, olasz, angol, belga, amerikai, sőt spanyol lap jár e kis köztársaság területére ? A baseli főpostahivatal kimutatása szerint ezek száma is százezerekre megy. íme így és ennyit olvas e kis állam, és bizonyára haszonnal olvas. Műveltsége képezvén főbüskeségét, lakosai hozzá szoknak komoly dolgokkal, nem pedig ép oly költséges, mint üres hasztalanságokkal foglalkozni. Ennek köszönheti, hogy a férfi jellem és női erény sehol sem állanak magasabb lábon. A mily egészséges hegyei közt a jég, olyan a lélek, a kedély is. Henyélő, ingyenélő alig van lakosai közt; nagy botrányok, gyalázatos pörük hire nem kerül onnan a blaziliak mulattatására. S mindezt nem a vérmérséklenek köszönheti, mert hiszen népe — tudvalevőleg — vegyesen német, franczia és olasz, hanem annak, hogy okosan és komolyan neveli magát. A számadatok, melyeket fönebb idéztünk, eszünkbe juttatják, hogy nálunk is igen czélszerű volna egy nagy könyvtári statistikát állítani össze, hogy ismerjük meg a hazánkban levő könyvgyűjtemények kincseinek mennyiségét. Attól alig lehetne tartanunk, hogy nem kerülne ki tekintélyes összeg, mert az egyházak, központi intézetek, nagyobb iskolák jelentékeny s részben régi keletű könyvtárakkal bírnak. Hanem a nép és ifjúsági könyvtárak száma bizonyára csekély lenne, bár utóbbi időben itt-ott az önképző körök, ifjúsági segélyegyletek dicsérendő könyvtáralapítási buzgalmat tanúsítottak s tisztességes gyarapodást is mutathatnak föl. Alakultak nelylyel-közzel népkönyvtárak is. Mindez azonban az ország területéhez s a lakosság számarányához mérve igen kevés. A társas és tudományos körök a központban szintén mutathatnak föl nevezetesen gyarapodó könyvgyűjteményeket, például a természettudományi társulat s a kereskedő ifjak egylete, stb. Az úgynevezett „nemzeti kaszinó”nak is nagy és díszes könyvtára van, mely évtizedek óta gyarapszik, hanem olvasója igen kevés. Általában könyvtári statistikánknak nem a könyvmennyiség, hanem alkalmasint a használat rovata képezné szomorú oldalát. Sejthetjük ezt onnan is, hogy a múzeum, mely egyedül ad ki havi statistikát, képtárban, régiségtárban, állatgyűjteményben mindig sok látogatót, de a könyvtárban csak kevés olvasót képes kimutatni. S ha a könyvtári olvasás a központban is gyér, mennyivel inkább az a vidéken! Számos kaszinónk van, hol ennekelőtte dicséretes buzgalommal hoztak létre egy-egy könyvtárt, de csak kevés maradt közülök, hol azt fenn is tudták volna jó karban tartani. A könyvekkel úgy bántak, mint a Csáky szalmájával, széthordták, honn feledték, s amiből a nagyoknak kellett volna táplálkoztok, az a gyermekek tépnivaló játékszere lett, kivált ha szerencsétlenségre kép is volt benne. Ily körülmények közt nagyon helyén van példány gyanánt idézni föl Svájczot, mely becsüli, szereti, gyűjti és használja a könyveket, s nagy olvasáskedve mellett az anyagi jólét és szellemi fejlettség gyümölcseit élvezi. pwtwB*ääBE5^<3®^J'v- íüfti Ift ««wíáémm PEST, DECEMBER 2. Lónyay bukása. A De mortuis nil ... ! Lónyay bukása sok tekintetben tanulságos és megdöbbentő esemény. Gondoljuk meg azt, hogy az a férfi, kitől minisztertársai vonták meg bizalmukat, az uralkodó személyes vonzalmát annyira bírta egykoron,hogy állítólag azt mondta volna róla: „szeretnék két Lónyayval bírni, hogy egyik legyen a Lajtháninnen, a másik túl.“ Meglehet, hogy ez az udvari pletyika nem egészen igaz — de az a tény, hogy Lónyay gróf „benn“ volt az udvarnál, és lemondását mégis elfogadta az uralkodó anélkül,hogy csak „pro forma“ is megkínálta volna őt új kabinet alakításával, ez, ismételjük, eléggé bizonyítja uralkodónk alkotmányos érzületét. Ebből az egy esetből győződtünk meg először arról, hogy az uralkodó az ország dolgait nem mindig csak a miniszterek tudósításaiból ismeri és ez az egyszerű tény nekünk nagy megnyugvást szerez alkotmányos fejlődésünk további folyamára nézve. Ezt köszönjük az uralkodónak. De Lónyay bukása más tekintetben is tanulságos és nagy horderejű tény. Nem beszélünk tehetségeiről, jelleméről, mert amazokat soha kétségbe nem vontuk, jellemét pedig senkinek megtámadni, annál kevésbé egy lelépő miniszterét, nem szoktuk. De Lónyay sokszorosan vétett a Parlamentarismus ellen, és lettek légyen bármely szép czéljai és nagy tervei Magyarország anyagi felvirágzásáról, de az ő minisztersége alkotmányos szempontból határozottan rész befolyású volt. Először is annak köszönheti azt, hogy minisztertársai léptek fel ellene , mert ezek alkotmányos hatáskörét és befolyását kellő tekintetbe nem vette. Ez hiba volt tőle. Mert, eltekintve a személyes kérdéstől, alkotmányos veszedelemnek tartanók azt, ha az egész kormány minden nagyobb tette és terve a miniszterelnök személyében végérvényesen öszpontosulna. A parlamentarizmussal nem tudnók megegyeztetni azt, hogy a miniszterelnök társaiból bábukat csináljon. El kell ismernünk a többi miniszter azon érdemét, hogy hatáskörüket a felelősségnek meg nem felelőleg, egy darabig áttöretni engedék ugyan, de végre férfiasan léptek fel annak védelmére. Lónyay bukása az országgyűlésre és az országra nézve is nevezetes esemény. Örömmel ismerjük el,hogy Lónyaynak oly képzettsége és akaratereje van, amilyennel talán egyik előkelőnk sem dicsekedhetik. Fájdalommal tapasztaltuk, hogy erőszakos eszközeivel, tapintatlanságával, miképen „járja le“ magát ez a szakember és hogyan veszítünk benne el egy ritka tehetségű embert politikai fejlődésünkre nézve. De,(lehet, hogy tervei iránti szeretettől elragadtatva) oly türelmetlenséget tanúsított hivataltársai,pártja és leginkább az ellenzék irányában; oly erőszakos eszközökkel vitte keresztül a választásokat; oly sokféle üzletben, alkudozásban kerülte a nyilvánosságot , hogy a bizalmatlanság (mi ellenszenvén nőtte ki magát sokakban) folytonosan nőtt iránta. Nem akarunk túlozni és azért kijelentjük, hogy csak magát Lónyayt nem lehet felelőssé tenni azon corruptióért,amely vasút és más egyleti ügyeinkben kezd lábra kapni; azon erőszakos és demoralizáló választási eljárásért, melynek szemtanúi valánk ; azon reaktionárius irányért, azon parlamentáris botrányokért, melyek minisztersége alatt előfordultak. Mindebben hivataltársainak, az országgyűlésnek, az egész országnak van része. De ő sokat megakadályozhatott, sokat jóvátehetett volna, azonban oly rohamosan akart cselekedni, hogy érzéketlenül taposta lábbal a parlamentarizmust, és az alkotmányosság alapbiztosítékait. Mi Lónyay mulasztásait és hibáit képesek vagyunk a legnemesebb indokoknak tulajdonítani, de a politikai életben nem a szándék, hanem az eszközök és eredmény után ítélnek és az erkölcsi felelősség leginkább a miniszterelnököt sújtja mindazon hibákért és mulasztásokért melyek kormánya alatt történtek. Mosi ő létéve tárczáját, kívánjuk, hogy ami jó és nemes van agyában és szívében, az Magyarországra nézve ne vesszen el. A részit felejtse el. Most az új kormány alakulóban van; azt mondják, hogy csak két új taggal fog felfrissíttetni. Még hivatalosan mit sem tudunk, és ezért az új kormányról nem beszélhetünk. De azt megjegyezhetjük, hogy minden magyar kormány első kötelességének tartja azt, mit Lónyay elmulasztott: a Parlamentarismus szigorú tiszteletét úgy a kabinetben, mint az országgyűlésen ; az alkotmányosság, a közvélemény meghamisítlan uralmát tartsa tiszteletben és juttassa érvényre úgy fenn, mint alant egyaránt. A szigorú takarékosság vezesse a háztartásban , szakértelem a tárcakezelésben, lelkiismeretes és részrehajlatlan alkotmányosság az országházban és azon kívül mindenütt. Ez egy alkotmányos nép bizalmának alapja, e nélkül nem szabad kormánynak fennállani Magyarországon. — A VIII-ik bíráló bizottság az udvarhelyszéki választás tárgyában f. hó 5 én délutáni 4 órakor ülést tart. •— Az új kormány kinevezése, mire e sorok megjelennek, alkalmasint már a hivatalos lapban is közzé lesz téve. A Szlávy-kabinetlakítására vonatkozó s mai (hétfői) esti lapunkban közlött értesüléseink alaposaknak bizonyultak be. A kormány volt tagjai — Tisza Lajos kivételével — mind megtartják tárczájukat s Szlávy helyébe ifj. Zichy József gr. fiumei kormányzó lép, kinek helyére fiumei kormányzónak b. Vécsey József fog kineveztetni. A honvédelmi tárczára ma estig legkedvezőbb chanceai voltak Hollán Ernőnek. Az események lefolyását a „P. N.“ így adja elő : „Gr. Lónyay a koronánálelvetette a bizalmi kérdést a nélkül, hogy a párt befolyásos férfiai véleményét kikérte volna.Ő felsége biztosította a ministerelnököt, hogy részéről semmi ok sem forog fenn, amiért bizalmát a kormány iránt megváltoztatta volna, minthogy azonban a ministerelnök a pártra hivatkozik,állítván,hogy ez a jelen kormányt nem oly önfeláldozással támogatja minőt a mi pártviszonyaink között, parliamentáris kormány nem nélkülözhet, a király tudata a miniszerelnökkel, hogy a helyzet felöl informáltatni fogja magát. Ez volt gr. Lónyay bécsi útjának eredménye. Pestre visszaérkezve, egy nyilvános conferentiában akarta megkérdezni a pártot és egyszersmind nyilatkozattételre hivta fel miniszertársait. Ezzel meg volt adva a helyzet acut jellege, melynek ily modorban való felidézését gr. Lónyaynak nem lett volna szabad koczkáztatnia a nélkül, hogy a reá nézve kedvező eredményről biztosítva ne legyen. Nem volt. Az első miniszertanácsokban a ministereknek csak többsége nyilatkozott határozottan a demissio mellett, midőn azonban e rész tudata, hogy minden körülmény között megmarad a lemondás mellett, a kisebbség is hozzácsatlakozott. A párt-conferentia megtartása nem látszott opportunusnak. Lónyay grá új kabinetet tervezett, de csakhamar meggyőződött ennek kivihetetlenségéről. Ő is benyújta lemondását. Ekkor kereste fel Deák Ferenczet és pedig szombaton délután. Tudata vele egyszersmind a Felség óhaját, hogy másnap 11 órakor a budai kir. palotában fogadja a czélból, hogy a király meghallja Deák Ferencz véleményét a helyzetről. A Deák és Lónyay között folyt társalgás jellemzésére talán elég lesz annyi, hogy ezután Deák a Szlávyt fogadta. Tegnap (vasárnap) reggel gr. Lónyay átnyújtá ő Felségének a cabinet lemondási kérvényét, s délben Deák Ferencz fogadtatott a király ö felsége által. Deák fogadtatása mintegy háromnegyed órát vett igénybe, s amint Deák eltávozott, a király ö felsége Szlávyt hivatás megbízta a kormány alakításával.* A „Pesti Napló“ ezek után megjegyzi, hogy „a válság ilyetén lebonyolítása a Deákpárt egy részénél természetesen bizonyos keserű érzelmeket kelt föl.“ Szlávy József holnap teszi le ő felsége kezébe az esküt Lónyay úr. tegnap délben tudatta az elnöklete alatt szolgált miniszterekkel lemondásuk elfogadtatását, s e végből a miniszterek a minsterelnöki palotában voltak együtt. Megemlítjük itt még azon értesülésünket, hogy a kormány tagjai tegnap délben Tóth Vilmos lakásán összegyűltek s teljes solidaritásba léptek — azaz: kötelezték magukat együttes lemondásra oly esetben, ha a kabinetből csak egy tag is szükségesnek tartaná a kiválást. Arról is értesítenek minket, hogy a sajtóbureaui főnöke, Halász Imre beadta lemondását. A főrendiház távollevő tagjait az elnök felkéri, hogy deczember 5-én tartandó ülésre megjelenjenek. A közlekedési ministérium államtitkárául, értesülésünk szerint. M iha l iko t, e kitűnő szakférfiút emlegetik, kinek kiválását az államszolgálatból annak idején elégedetlenséggel mgadták határozott jobboldali körök is. Mihalik, ki főleg a vízműépítészet terén kiváló tekintély, nem rég fölötte előnyös meghívást kapott Olaszországba, hol tehetségének a kormány az Arno szabályzása körül tervezett munkálatok kivitelénél hasznát akarja venni. Örülnénk, ha Mibank megmaradna hazánkban, s ismereteit a közlekedési ministérium államtitkári székén érvényesíthetné. ■wrfw^iiwnkMin üli -|V ir~í~r-i~r - r .... *XS3555i9Bfi9SB3H53fiSfi5£* '-~56S8HK Két nap története. Ott hagytuk el a dolgot, hogy Lónyay ministerelnököt elhívták udvari ebédre. Hiszen ha itt végződött volna, nem volna ez akkor siralmas história. Csakhogy volt már rá példa a magyar történetben hogy Török Bálint ugyancsak megkeserülte a sultán ebédjét. Lónyaynak is csak ebéd után következett be a fekete leves. Egy kósza hir beszéli, — mert most a legtöbb hir kósza, — hogy Lónyay, ugyanakkor, mikor az egyik zsebéből előhúzta a maga és miniszertársai lemondását, a másik zsebében egy névsort zsugorgatott, arra a nem várt esetre, ha ő felsége őt kényszeríteni fogná új kabinetet alakítani. Persze, a kényszernek gorombaság lett volna ellenszegülnie, azért hát ildomos diplomatához illőn, nehéz szívvel bár, de elkészült a súlyos áldozat meghozatalára. Ő felsége azonban alkotmányos szellemű fejedelem, erőszakhoz tehát nem volt hajlandó nyúlni a a rettegett kényszerítés helyett biztosító Lónyayt a maga bizalmáról, mégpedig, mint a lapok írják, érzékenyen, s azt válaszolá, hogy a kezébe tett lemondást elfogadja s a kormányt további intézkedéseiről értesiteni fogja, úgy déli 12 óra tájban. így történt, hogy a Lónyay kabinet új kiadása a ministerelnök zsebében szerencsésen megfagyott. Déli 12 órakor megjelent a fejedelemnél Deák Ferencz. Fiákeren érkezett,nem a rendes confortablin, mint a „Pester Lloyd“ megjegyzi. A királyi várban mindent eltakarítottak láb alól, a tűz az öreg úr hangulatára levetőleg hathatott volna. Deák háromnegyed órát töltött a fejedelemnél. De hogy mit beszéltek ott négyszemközt? arról csak annyit lehetett megtudni, hogy az öreg úr a miniszerelnökségre legalkalmasabb személyeket jellemezte s kijelenté, hogy a jelen körülmények között Szlávyt tartja annak. 123/ órakor hagyá oda Deák a várpalotát, mint a P. Ll. mondja, mélyen megindulva. A király maga is magas megelégedéssel s a szokottnál több melegséggel beszélt a Deákpárt ősz vezéréről. Hogy mi lehetett a beszélgetés tárgya? azt minden ember tudhatja, aki tudja, hogy mi tárgyban hivatott fel Deák Ferencz. Hogy pedig az eredménye mi lett e beszélgetésnek ? az is csakhamar kiderülhetett, mikor tudomásra jutott, hogy Szlávy 2 órára a király elé hivatik. Az összegyűlt miniszterek ez alatt a miniszterelnöki palotában várták a legmagasabb elhatározást, gondterhelt arczokkal, dobogó szivekkel. A várt üzenet meg is érkezett s tartalma rövid vala és végzetteljes. Ő felsége elfogadja a lemondást, de kéri a minisztereket, hogy utódaik kineveztéig tartsák meg tárczáikat. Lónyay erre rögtön leüzent az alsóház elnökéhez, hogy a hétfőre hirdetett országos ülést halaszsza el. Tudja isten, mégis megtartották biz azt. Szlávyt 2 órakor fogadta a király, mégpedig a legkedvezőbben s rábeszélte, hogy az új kabinet megalakítását vállalja magára. Szlávy ezt megígérte, azzal a kikötéssel, hogy ha nem sikerülne egyöntetű és életképes minisztériumot alkotnia, a megbízást letehesse. Lónyaynak tehát már akadt utódja. A Lónyay-kabinet lefejeztetett. De nem halt bele. Most jön az érdekes fordulat. Az összes miniszterek, Lónyay kivételével, ez alatt a belügyminiszternél gyűltek össze. Itt tudatá velök Szlávy a kihallgatás eredményét s felkérte volt minisztertársait, hogy támogassák az uj kabinet megalkotásában s tartsák meg tárczáikat. A miniszterek hallomás szerint, Tisza Lajos kivételével, ki végkép belecsömörlött a miniszterkedésbe, ezt meg is ígérték oly föltétellel, hogy valamennyien solidaritásban álljanak, egy mindnyájáért, mindnyájaegyért. — Az összes ministérium megmarad tehát, csak a feje változik. Ebből látható, mennyire igazuk volt azoknak akik azt beszélték, hogy ő felsége nagyszerű rókavadászatokat rendez. Elfogott egy egész falkát és a legnagyobbat szerencsésen kiugratta. A sport eleme egészen itj minálunk s igy kétszeresen érdekes. Lónyayról annyiszor hallottuk , hogy ő az emberek azon fajához tartozik, akik csak felfelé bukhatnak. Márpedig a legmagasabb polczról hogy bukhassék valaki fölfelé ? Aki még itt is magasabbra kapaszkodik, az aztán elérhet rendkívülit, csakhogy nem a magasságban, ahova tört, hanem a mélységben, ahol nem kereste. Mindenki megegyez abban, hogy Lónyay mélyen bukott, olyan mélyen, hogy ellenségei sem kívánták neki. Más bukott nagyság legalább rokonszenvünket vívja ki még esésében