A Hon, 1873. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1873-01-26 / 21. szám

21. szám. XL évfolyam. —:ímr0ill.r kiadás. Buda-Pest, 1873. Vasárnap, jan. 26. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. KiSfizetési rus: Postac küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.................................2 frt — kr h hónapra....................... 6 _ __ _ o nonfiprft......................................12 „ A Resti ki,idős postai kilónkérléséért felülfizetés havonként . . . . SO kr Az. előfizetés az év folytán minden hónapban fm.(Xkezdikell), c ennek bármely napján történik, mindenkor a bv első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ES KÖZGAZDÁSZAIM NAPIKttanaaBMai KVMBSseerliísísültési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető" minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, férmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza HIRDETÉSEK -mintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátok-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás XI-dik évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . Negyedévre . 12 frt 6 „ gyít" Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Hon kiadóhivatala“ czim alatt Pest, Ferencziek tere 7. sz. alá küldendők. A »HON« kiadóhivatala. Buda Pest, január 25. Megtakarítás lehetősége. A kormány és jobboldal eddig" a budgetvitában leginkább azt igyekezett bebizonyítani, hogy költségeink szaporodása egészen természetes dolog, mert az államélet fejlődésével az állam költségei is szaporodnak. Ez oly'általános védelem, hogy csak a költség természetének és növekedési mérvének bebizonyítása után lehet felette ítéletet mondani. Igaz, hogy Anglia és Francziaország állami költségei gyorsan szaporodtak, de Angiában mindig és Francziaországban a második császárságig a jövedelmek növekedése arányt tartott a kiadásokkal, sőt sok adósság törlesztését tette lehetővé, mely adósságokat nem a békés, rendes államélet, hanem a háborúk okoztak. Másfelől pedig az államban is a kiadások kultúrái és anyagi termékenységére nézve bizonyos fokozat van, melyben a közigazgatási és kezelési kiadások a termékenység legalsó fokán állanak. És e tekintetben azt tapasztaljuk, hogy úgy általános közigazgatási, mint pénzügyi kiadásait Francziaország és Anglia is tetemesen apasztó az utóbbi három évtizedben , tehát a költségnövekedés (a hadügytől eltekintve) csak a közhasznú és kultúrás kiadásokban állott be. De nálunk ellenkező jelenség mutatkozik. Először is jövedelmeink fejlődése nem tartott lépést kiadásainkéval. Mert míg 1868—71 közt rendes bevételeink 7 millióval szaporodtak, rendes kiadásaink 14 millióval növekedtek. Tehát a jövedelemben csak 4, a kiadásokban 8 százalék emelkedés van, és a költségekben is az átlagos emelkedést a legterméketlenebb kiadások múlják leginkább felül, tehát az arányt azok rontják meg. Grhyczy tegnap kimutatta, hogy az államhivatalnokok személyes és dologi kiadása a legközelebbi 6 év alatt 43 millióval , tehát 50 százalákkal növeltedett, pedig nincs ide számítva a pénzügyminiszter legtöbb hivatalnokának költsége, mert az adók,jövedékek kezelésével, beszedésével, az államjószágoknál, erdőknél és bányászatnál alkalmazott hivatalnokok összes dologi és személyes járandósága számításon kívül van hagyva. Ha tehát a pénzügyigazgatást is számításba veszszük,mely a legmeddőbb kiadás , úgy találjuk, hogy Kerkapoly kénytelen bevallani, miszerint ennek költsége az ő kezelése alatt 3 millióval, azaz tizennégy százalékkal növekedett. Láthatjuk ebből, hogy ez is jóval meghaladja a közönséges arányt. Külön a központi igazgatás költségeiben pedig 6 év alatt majdnem 7 százezer forint, azaz több, mint 24 százalék emelkedés van. Ez mutatja, hogy e nagy fejlődést az állam fejlődése nem kívánta, mert annak jövedelmei és kiadásai átlagosan ily mérvben nem növekedtek. Honvédségünk költségeinek gyors szaporodását nem latolgatjuk most, mert ez egy új institutio, melynek fejlődési aránya a törvényben ki van szabva, habár annak is igazgatási és kezelési költségessége arra mutat, hogy itt is sokat lehetne megtakarítani. De a közös költségek már változás alá nem jövő hadseregre és közigazgatási szervezetre vannak kiszabva, ha tehát azt tapasztaljuk, hogy a megszabott haderőre és diplomatiai létszám mellett is, közös kiadásaink reánk eső része 3.700.000 forinttal, tehát közös terhünk (ha a vámjövedelem növekedésének reánk eső és hasonlóan felemésztett részét is ide számítjuk) 14 százalékkal növekedett, akkor elmondhatjuk, hogy ez a fejlődés nem természetes, mert itt nem az intézmény fejlődik, hanem a meddő költség. Hogy igazságszolgáltatásunk nem sokkal jobb, mint a rendezés előtt és mégis annak költségei több, mint száz 'AK-al növekedtek , az is bizonyos. Mindezek nem hasznos beruházások, nem új intézmények és nem egészséges fejlődésből származó költségek, épen ezért ezek növekedése képezi az állam holt terhét, melyet apasztani lehet és kell, legalább jövedelmei rendes fejlődési arányának megfelelőleg. Mert, ha rendes jövedelmeink évenként, 1 százalékkal növekednek, míg általános igazgatási költségeink 8 és egyharmad, központi igazgatásunk 4, pénzügyi kezelésünk 2 és egyharmad, közös kiadásaink 2 és fél százalékkal szaporodnak minden évben, akkor állami fejlődésünkben a holt terhek, a gépezet költségei és nem a hasznos intézmények gazdaságot, adóképességet fejlesztő kiadásai fogják minden jövedelmi növekedésünket felemészteni, és a háztartás egyensúlyát is állandóan megrontani. Rész iránynak és téves felfogásnak tartjuk tehát azt, hogy mindenik jobboldali szónok és a kormány is azt hangsúlyozta, hogy a mostani pénzügyi zavaron nem megtakarítás, hanem csak kölcsön és adófelemelés által lehet segíteni. A fennebbi adatok bizonyítják, hogy nem csak új intézmények és nem csak a hasznos beruházások rontották meg államháztartásunk egyensúlyát, hanem a legterülzetlenebb kiadások aránytalan és fokozatos növekedése is. Márpedig ha ezekben a szervezet egyszerűsítése és költségapasztása által megtakarítást nem eszközlünk, akkor csinálhatunk újabb kölcsönöket, fokozhatjuk folytonosan adózási terhünket , de a jövedelmi szaporulatot legnagyobb mérvben, sőt lehet, hogy egészen, a régi gépezet kenése fogja felemészteni. Ez nem állami fejlődés , mert az állami fejlődésnek korunkban csakis a hasznos intézményeknek, a közlekedés, posta, távírda, művészet, tudomány, gazdaság,ipar körében való szaporodásában és így a nép szellemi, anyagi életének, tehát adózási képességének is növekedésében kell állania,nem pedig abureaukratia szaporodásában. Veszedelmes iránynak tartjuk tehát azt, hogy egy általános frázissal, t. i. „az államélet fejlődésével“ akarják lehetet lenné tenni a megtakarítást ott is, hol nem az állam élet fejlődéséről, hanem csak holt terhének növekedéséről van szó, mert ezáltal nem csak az államháztartás czélszerű rendezése lesz lehetetlen-né téve, hanem az állam valódi fejlődésének,az állampolgárok nagy terheltetése nélküli előmozdítása is. Mert minél nagyobb költséget vesz igénybe a holt teher, anál terhesebb az a polgárokra nézve és annál kevesebb marad a kultúrás igényeknek. Igen,a megtakarítás lehető és szükséges az egész közigazgatási gépezetben. Hogy az állam gazdasági és beruházási működésében is sokat lehet és kell megtakarítani, azt most csak felemlítjük, de nem fejtegetjük, mert ezt általánosabban elösmerik. Hegedűs Sándor: — T i t t a k o t z á a. A közmunka és közlekedési ministerium 1870. ápr. 8-kán egy szerződést kötött 9 évre egy conswtiummal úgy a Tisza folyamban, valamint a magyar korona területén levő más folyamokban teljesítendő ásatási munkálatokat illetőleg. Ezen intézkedést az érdekelt vidék örömmel üdvözölte. A szerződés a magas áraktól eltekintve, csak szép dolgokat tartalmaz. De ezek között, valamint a szerződésszerűleg kikötött feltételek teljesítése között még igen nagy a különbség. A 4-ik pont szerint a vállalat köteles a szerződés keltétől számítandó 3 hó letelte alatt két tökéletesen hasznavehető kotró hajót beszerezni és a ministérium utasítása szerint munkába állítani. De a vállalat csak 6 hónap letelte után, vagyis sept. hóban állított egybe amúgy nagyjából egy kotró hajót; a munka tehát három hónappal később vette kezdetét. A második kotrógép az első évben nem is készült el és csak 1871. év tavaszán kezdődött meg két géppel a kotrás. A szerződés 3-ik pontja szerint a vállalat köteles az első év folyamában 250,000 minden további évben 300,000 ft értékű munkát végeztetni. Ez összegeket az országgyűlés a rendkívüli költségvetésben vízi építésekre meg is szavazta. A lefolyt 3 év alatt tehát összesen 850,000 forint értékű munkát kellett volna befejezni. De miképen felelt meg a vállalat szerződésszerű kötelességeinek? 1870-ben csak 8070 frt, 1871- ben csak 82/XX ft, 1872-ben pedig csupán 104 ezer 958 ft, s így összesen csak is 194.658 frt értékű munkát teljesített; tehát három év alatt sem teljesítette azt, mit az első évben elvégezni tartozott. A 4-ik pontban világosan ki van mondva, hogy a vállalat köteles az engedélyezett összeget évenként felhasználni, ellenkező esetben a kormány fogja a munkát a vállalat terhére és költségére végeztetni. De ime a vállalat a szerződésszerű kötelességnek nem felelt meg, tehát a szerződést megszegte s a kormány részéről a legkisebb intézkedés sem történt,hogy a hátralékos munka valami után módon pótoltassák. Sőt többet mondhatunk. Az 5-ik pont kimondja, hogy azon esetben, ha a vállalat két kotrógépével nem volna képes az elvállalt munkaminimumát teljesíteni, a ministérium két más kotrógépet fog beszerezni. A minisztérium 1870 ben meg is rendelt két gépet Siegel gyárában, csakhogy az erre vonatkozó szerződésben szállítási határidő nincs kikötve, s így Siegel máig sem érzi magát lekötelezve a két kotróhajót teljesen elkészíteni. Mindezek alapján világos, hogy a vállalat képtelen az elvállalt nagy munkát végrehajtani s hogy a közlekedési ministériumban szintén hiányoznak az alkalmas szakerők, melyekkel az országgyűlés által elrendelt munkát teljesíteni lehessen. E szerint tehát fel kellene bontani a szerződést,egybe kellene hívni az országban levő vízépítő mérnököket és a munkát állami régiere kellene végrehajtani, így remélni lehet, hogy minden köböl ásatása legalább 20-dal kevesebb költségbe fog kerülni, mint amennyiért azt a konsortium teszi, s így több ezer ftát megtakaríthatna az ország. Reméljük, hogy a közlekedési ministérium költségvetésének tárgyalásakor az országgyűlés ez ügyet nem fogja szó nélkül hagyni, a ministérium pedig már előbb is igyekezzék a kellő intézkedéseket a mulasztások helyrehozására megtenni. — Mrazovics, Voncsina és Miskatovicstól hoz egy igen hosszú nyilatkozatot, az „Obzor“, melyben a Sinkovics által tett abbeli vallomást, mintha a „Horvátország a kíspadon“ czímű röpiratban úgy szellemileg, mint anyagilag közreműködtek volna, határozottan visszautasítják s az egészet rut koholmánynak állítják. Mrazovics ezenkívül Sinkovicsnak múlt évről szóló két levelét közli, melyben ez hozzá, mint jóltevőjéhez fordul pénzért bizonyos mű nyomatási költségeire. Mrazovics azonban válaszra sem méltatta a leveleleket, s pénzt nem küldött neki Zágrábba. Megjegyzi, hogy a kérdéses röpirat ép akkor készült Zágrábban, midőn é s a többiek Pesten tartózkodtak. A röpirat Sinkovics és bizonyos Reichherzer által lett szerkesztve. A nyomatási költségeket illetőleg — úgymond Mrazovics — a törvényszéki vizsgálat fogja felderíteni, hogy a mű nem a mi költségünkön látott napvilágot, annyival kevésbbé Stroszmayer püspökén, ki 1872. november hó első napjaiban már elutazott Pestről. A horvát promemoriákra vonatkozólag is van egy levél Sinkovicstól, melyben ez (1872. május hó 15-én) értesíti Mrazovicsot, hogy a „Politik“ s a „Magyar Ujság“ban megjelent négy rendbeli iratot ő maga (Sinkovics) adta át Vakanovicsnak s hogy azokat szerzőtől Reichherzertől kapta. A „EGH“ TáNCZAIA. A jövő század regénye. Nyolcz kötetben. Irta Jókai Mór. Első rész. Az örök harcz. Második kötet. (34. Folytatás.) A zivatar egy csepp vízben. Azt mondtuk, hogyha Dávid akkor, midőn a Hermione hercegnő palotája kapuján becsengetett s azt kérdezte : nem tudhatna e valami hirt Rozákról ? ahelyett, hogy egy rövid „nem“ válaszszal elutasították, megkapta volna mindazt, amit tudni akart, hát akkor nem ment volna át Amerikába, itthon maradt volna legalább egy hétig, visszament volna a székelyföldre, ott időzött volna, ki tudja hány héten át? Azután pedig hiába ment volna Amerikába, mert el lett volna szalasztva a legkedvezőbb alkalom, amit most üstökön ragadhatott. Észak-Amerikába megérkeztekor épen olyan üzletpangás volt a pénzpiaczon, hogy mr. Severusnak a legtöbb tőkéje hevert, három héttel később pedig egy szédületes nagyságú vállalat terve hozta egy- szerre mozgásba New-York tőkepénzeseit, mely- nek alapja az volt,hogy az egész Niagara-roham a vízesésen felül egy óriási hajtógép mozderejéül használtassák fel,mely hajtó gép azután közlekedő szíjak által száz meg száz gyárnak osztaná szét erejét,ami két millió lóerőre volt kiszámítva, s ekként egy lóerejű gép naponkénti fűtését 50 centnek véve, a megtakarított fűtőszerben naponkint (!) egy millió dollárt jövedelmezne, vagy pedig ugyananynyival tenné olcsóbbá a gyáriparczikkek előállítását Amerikában, mint Európában, s ezt az ó-világ már csakugyan nem csinálhatná utána, mert hiányzik hozzá a Niagararoham. A terv lázas rohammal ragadta meg a tőkepénzeseket, kik beleöltek egy milliárdot; bizonyosan mr. Severusnak a tőkéi is odasodortattak volna ; a fekete Rotschild mohón kapott minden vállalaton, amiről azt mondták neki, hogy ezzel az Európaiaknak torkukra lehet tenni a kést. Hanem mire a „Niagara-mobile“ vállalat megszületett, már akkor ő a „Gyilkos“ dágványa közepett ásatta a fundamentumot az óriása liborgyár számára s Dávidnak is más dolga volt, mint Rozáli után járni. S ha sóhajtott önkénytelenül, ha fájt a szive szakadatlanul, mit tudott arról az a16— b C — x ? Őt fogva tartá a szellem, kit fölidézett a földből, hogy fölmenjen rajta az égbe. Rozálival pedig ez történt az alatt: Mazzur nem hagyta abba a dolgot. Ő maga bosszúálló jellem volt; nem bírta el-s feledni a rajta elkövetett meggyaláztatást; legkevésbbé azt, hogy őt, a Sámsoni erejű embert, egy suhancz testi ügyességgel úgy csúffá tette, levágta, megrugdalta, félholtan hagyta a földön. Brutális emberek, kik testi erejükre büszkék,az ilyen meggyalázást nem feledik könnyen. Másfelől részvényesei előtt is helyre kellett állítania elvesztett praestigejét. Nem volt szabad annak a hírnek lábra kapni,hogy a Sabinával lehetett egyszer valakinek paczkázni. És még büntetlenül ! A katonai hatóság eljárása Dávid irányában csak növelte a sérelem nagyságát. Hogy a király Dávidot oly minden apropós nélkül kinevezte alhadnaggyá, egy ministeri ellenjegyzéssel ellátott blackétát használva fel valószínűleg, vagy tán utólagosan ellenjegyeztetve a kinevezést a ministerrel; ezáltal a király is bele lett keverve a dologba, s midőn Mazzur ezt nem hagyta abba, még bizonyos körökben népszerűségre is számíthatott.A királyt kompromittálni fenegyerekség,s legyen bár az tunisi kalózvezér, vagy lenocinium-gazda, ki a királylyal szembe mer állni; vannak, akik nagyot köhentenek rá s azt mondják „fenegyerek! Talán épen azt is akarta Mazzur. Vagy talán még többet is akart. Az is valószínű, hogy Rozálival messzebb néző tervei voltak, egészen emberi indulatokra építve s azokat keresztül akarta vinni. Erről majd bizonyosak leszünk később. A főindokot azonban legközelebb fel fogjuk deríteni, ami a Sabina igazgatóját arra indította, hogy pert kezdjen Hermione Peleta herczegaszszony ellen. Micsoda alapon ? Mint a Sabina statútumai értelmében lekötelezett Szentivánfai Rozálinak jogtalan visszatartóztatója ellen. Egy reggelen két úr szállt ki a Parabolana menhely főkapuja előtt; egyik egy alacsony, pökhendi uracs, párducz formán felfelé fésült bajuszszal; a másik egy veres orrú, veres kezű, veres képű, görbe hátú férfi, kurta kabátban, melynek hosszabb zsebei voltak, mint szárnyai, s azokból felül kilátszott egy csomó irás. A kisebbik ur csengetett s azt kérdezé a kapusnőtől. — Lehet e a ház úrnőjével beszélni ? — Férfinak nem. Volt rá a válasz. — De mi hivatalos küldetésben jövünk. — Mi közöm hozzá ? — Ha nem lehet vele beszélni, akkor ön, mint hivatalos kapuőr, fogja átvenni ezen iratot és kézbesíti azt úrnőjének, — a király nevében! — Hát az ördögök nevében! Kiálta az izmos hölgy s becsapta az ablaktáblát, majd oda szórította az ifjú úr körmét, ki a táblát vissza akarta húzni. S aztán nem dugta ki a fejét többé. Akkor a fiatal úr, ki nem volt más, mint a Sa-bina első ügyvédje, inte a végrehajtó törvény- ■ széki orgánumnak, hogy teljesítse kötelességét, mire az készen tartott ostya és spanyolviasz segélyével mind a négy szegleténél fogva odapecsételé a nem kézbesíthetett iratot az Alhambra bejáratának aranyos rácsozatára. Azzal tovább mentek szépen. A kapusnő, mikor látta, hogy eltávoztak, óvatosan kijött, s elszörnyedve látá a kapura pecsételt iratot. Világért hozzá nem mert volna nyúlni. Befuttatá a kis leányt a palotába, hogy irja elő a doctornőt. Az kijött, meghallgatá, mi történt ? megnézte, mi van a kapun, és azt felelé, hogy ő ehhez nem mer nyúlni, hanem hivassák a másik doctornőt (doctrix juris) aki a herczegnő jogi tanácsadója, arra kell bízni a további teendőket. Az ügyvédnő, mintha csak ki lett volna csinálva , épen jött. — Hát mi ez ? kérdezé tőle a doktornő, a kiterjesztett iratra mutatva. Az ügyvédnő finom arczélű, ifjú hölgy volt, összefogott ajkakkal, és erősen kidomborult homlokkal. Megnézte az iratot, s aztán leszakita azt pecsétéből, azt mondva a kapusnőnek: ezt el kellett volna önnek fogadni. — De hát kinek szól az ? szólt mérgében elvörösödve az orvosnő. ■— A herczegnőnek. — De hisz a czim igy szól. „T. ez. Sacherij Hermione Peleia kisasszonynak. — Igen is. A Romanov családnak, mielőtt Oroszország trónjára jutott volna, ez volt a családi neve, Sacheris s miután trónját elvesztette, aki a tényről tudomást akar venni, teheti, hogy utódait ismét az eredeti családi nevén czimezze. — De hisz az alávaló, gyalázatos pimaszság ! — Azt én sem tagadom. (Folytatása következik.) Mai számunkhoz egy fólia melléklet van csatolva. — Oroszország összes rendes és rendkívüli bevételei 1873-ik évre 517.349,834 rubelre, a kiadások pedig 517.322,162 rubelre vannak előirányozva; következőleg marad a kincstárnak 27,672 rubelből álló fölösleg. A folyó évi bevételek a múlt évieket 20.152,032 rubellel haladják meg. Átalában megjegyzést érdemel, hogy az orosz államköltségvetés mind a bevételekben, mind a kiadásokban évről évre fokozatosan növekedik, így például a bevételek az 1868-ik évtől bezárólag az 1871-ik évig a következő arányban : 421.000,000, 457 millió, 480.000. 000 és 500.000.000-ra szaporodtak. Az 1873-ik évi kiadási összegből esik: 1. Az államadósságra (minden tétel csak kerek számban érintve)911.000 frt. 2. Felsőbb állami intézetekre 1.833.000 frt. 4. A szent zsinat hatáskörére 9.559.000. 3. A császári ház ministeriumára 8.953.000 frt. 5. A külügyi ministeriumra 2.485.000 frt. 6 A hadügyre 165.646.000 frt. 7. Tengerészügyre 24.662.000 frt. 8. A pénzügyi ministeriumra 78.375.000 frt. 9. Az államvagyonokat kezelő ministeriumra 9.471.000 frt. 10. A blügyre 42.910.000 forint. 11. Közoktatásra 12.302.000 frt. 12. Közlekedési ügyre 26.625.000 frt. 13. Az igazságügyre 10.603.000 frt. 14. Az állami ellenőrzési hivatalokra 2.041.000 frt. 15. Az állami lótenyésztés főigazgatására 677.000 . A reformpárt bomladozni kezd. Egyik vezére tudvalevőleg a képviselőház csütörtöki ülésében a képviselői napidíjak eltörlését indítványozta. Ennek ellenében az egész reformpárt — t. i. a párt más két vezére és tagja — a „Pesti Napló“ mai esti lapjában kinyilatkoztatja, hogy Podmaniczky úr javaslatával, mely a pártconferentia elkerülésével nyúttatott be a házba — nem ért egyet s azt magáévá nem teheti. Hire jár, hogy e nyilatkozatot Podmaniczky ur barátjai részéről zokon vette s a pártból kilépni szándékozik. Mi részünkről nem örvendünk, hogy a ház egy fractióval ismét többet fog számlálni. Ami Podmaniczky urat illeti, ő indítványával nem marad egy maga. A „Magyar Állam“ mai czikke, mely Podmaniczky úr indítványa mellett íratott — legalább e föltevésre jogosít. Szélmalomharc 7. Cervantes világhírű regényét mindnyájan ismerjük talán. Abban le van írva egy jeles hős, aki megindul az üldözött erény védelmére. Nem tudom, mennyiben voltak üldözői az erénynek a szélmalmok, elég az ahoz, hogy az elkésett pánczélos lovag nekik szegezte vitéz dárdáját ennek és saját magának nem csekély veszedelmére. E történet a mai országos ülésen ismétlésre talált. De kezdjük a dolgot a legelejétől. A szenvedélyes utazónak, ha amellé még tájképfestő is, kevés hatásosabb táj kínálkozhatott, ecsetje elé, mint azok a két rónaság között víz közepén lebegő malmok, amik egyhangú zakatolással a soroksári Dunaág vizében ringottak. Sajátságos, hogy a kormánynak egy csepp érzéke se látszik lenni a szép tájképek iránt s egy szép reggel megérkezett a parancsolat, hogy a molnárok költözzenek el innen hajómalmaikkal szebb hazába, mert a dunaszabályozási munkálatok úgy hozzák magukkal, hogy a Duna soroksári ágát el fogják rekeszteni. Nagy jön a rémület a viz két lábú tollatlan madarai között s szaladtak fűhöz fához, hogy hát már ők ezután hogy isznak bort, ha nem lesz vizök? — Szerencsére akadtak könyörülő samaritanusok, a kik felbiztatták őket, hogy ne BW frt. 16. A lengyelországi igazságügyre 810,000 frt. 17. Kaukázusra 6.166.000 frt. — Az új kölcsönjegyzéséről a ma esti postával érkezett lapok sem hozna még megbízható hírt. Bécsi lapok csak Pestről vett táviratokban szólnak a jegyzés eredményéről. Ezek között legfigyelemreméltóbb a N. Fi Pressének e következő sürgönye: Pest, jan. 24. A magyar kölcsön consortiumának itteni tagjai sürgönyt kaptak, hogy a jegyzés első napján a „Times“ riasztó czikke miatt semmit sem jegyeztek, ellenben a következő két napon 3 millió font sterling íratott alá. Tegnap egy nagy tétel a londoni stock exchangen 80,2 százalékkal, tehát M2 ragiával kelt el; állítólag ugyanily árfolyamon helyeztetett el a tőzsdén a fennmaradt összeg is. A főrendiház állandó hármas bizottsága ma folytatta a hadsereg és honvédség lószükségletének mozgósítás esetében való fedezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A törvényjavaslat 6. és 7. §§. lényegtelen módosítással fogadtattak el. A 8. §. — mely a leállítási kötelezettséget foglalja magában — némileg módosítást szenvedett, amennyiben a 2 bekezdés végpontja, mely így szól :• „Ezen kedvezmény alól azonban kivételnek oly fedezett kanczák, melyek az utóbbi két évben meddőn maradtak,“ kihagyatni határoztatott. A többi része, valamint a 9—14. §- ok több, de csekély módosítással elfogadtattak A kormány részéről jelen voltak Wenkheim és Szende miniszterek.