A Hon, 1873. augusztus (11. évfolyam, 176-199. szám)
1873-08-08 / 182. szám
182. szám. XL évfolyam. Esti Mate, Budapest, 1873. Péntek, an . Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli essti kiadás együtt: 3 hónapra...........................................6 frt — kr. 6 hónapra ...... 12 » — » A® esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó*is()*napjától számittatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP.I HIRDETÉSF.K szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, augusztus 8. Budapest, aug. 8. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság augusztus 4-diki ülésében, a „Pesti Napló“ értesülése szerint, két oly dolog fordult elő, mely méltán magára vonhatja a közérdekeltséget. A nevezett bizottság hatáskörét ugyanis az 1868- dik évi 46. t. czikk írja körül,mely következőleg szólt: „Az ellenőrző bizottságok feladata felügyelni hogy az 1867. XV. t. sz. 5. § ában a sóbányai utalványok és államjegyek között megállapított viszony a törvény értelme szerint akképen tartassák fenn, hogy a sóbányautalványok időnkénti kereskedése folytán az államjegyekből s váltópénzjegyekből álló és összesen 313 milliót tevő függő adósságnak növekedése állandóvá ne váljék.“ E törvényezik homályos szövegét az osztrák pénzügyi kormány a maga javára tudta fölhasználni. Az osztrák pénzügyminiszter ugyanis a salinák kamatlábát leszállította, miáltal elérte azt, hogy a sóbányautalványok nagy mértékben beváltottak, úgy hogy ezen 100 millió frtot tevő s csak az örökös tartományokra háramló adósság 40 millióértra szállíttatott le, s ennek folytán míg Magyarország a 100 millió utáni kamatnak egyik részét mindig fizette és most is fizeti, az örökös tartományok a salinák utáni kamatfizetéstől megmenekültek, minthogy a kibocsátott államjegyek semmi kamatba nem kerülnek. A „Napló” ezután megemlíti, hogy a nemzeti bank, mely a salinákat, kezeli, közelebb 9 millió forintot helyezett el a bizottságok tartalékában, s ez összeg legnagyobb részét bankjegyekben akarta kifizetni. Minthogy azonban az idézett törvény világos rendelete szerint, a sóbányai jegyek csak államjegyekkel helyettesíthetők: a bizottságok, és pedig az osztrák szintúgy, mint a magyar, a bankjegyeket nem fogadták el, s az osztrák nemz.bank nem csekély zavarban volt, hogy honnan kerítsen egyszerre ennyi államjegyet? A banknak e zavarában azonban segítségére jött az osztrák pénzügyminiszter, ki úgy látszik, sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a magyar s a bankjegyeket nemcsak most becserélte, hanem jövőre is becserélni ajánlkozott. A másik dolog, melylyel a bizottság foglalkozott, a következő: Az államjegyek és salinák, melyekért Magyarország is jól áll, s melyeknek készítéséhez a közösügyi quota szerint hozzájárul, még mindig az egységes Ausztria nevében adatnak ki s e jegyeken a monarchia dualistikus alakja és kettős államának semmi nyoma sincs. Kvassai Jenő bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő a közös pénzügyminiszterhez e tárgyban: „Hat esztendeje múlt, hogy az alkotányos élet monarchiánk területén visszaállíttatott és a monarchia ehhez képest két állammá változott. Már ezen viszony egy maga sürgősen megkívánta volna, hogy a régi egységes ausztriai birodalom jelvényét magukon hordó államjegyek a dualismushoz mérve átidomittassanak. Szükséges ez annál inkább, minthogy minden régi egységes állapotnak, a mennyiben ez az 1867. XII. tcz. által törvényesen fenntartva nem létezik, az alkotmányhoz leendő átidomítása a két államforma consolidatiójára, és ebből kifolyólag ő cs. és apostoli kir. felsége legmagasabb trónjának és édes hazánk állami létének szilárdítására vezet. De nemcsak államjogi, hanem nemzetgazdászati indokok is követelik az államjegyek alakjának megváltoztatását, s illetőleg a régieknek más alakúakkali felcserélését, minthogy napról napra nagyobb mennyiségű hamisított államjegyek vizetnek a forgalomba, és ezáltal sok jóhiszemű birtokos keresményétől fosztatik meg. Hallottam magán után ugyan, hogy ezen átalakítást nagyban akadályozza a két állam czimerének hiánya. De a fennebb érintett két sürgős körülmény véleményem szerint szükségessé teszi az államjegyek átalakítását habár ideiglenes czimer használata mellett addig is, míg a czimer a törvényhozás által végleg megállapittatik Ezen okoknál fogva kérdem az igen tisztelt közös pénzügyér úrtól : Hajlandó-e a két állam kormányával magát érintkezésbe tenni a czélból, hogy A „HON“ TÁRCZÁJA. Odilon Barrot. (Szül. 1791. jul. 19. Megh. 1873. aug. 7.) Ma hozta meg a sürgöny a hírt, hogy az ősz franczia államférfi, Odilon-Barrot, kinek feje fölött Francziaország legmozgalmasabb napjai, nagy horderejű eseményei viharzottak keresztül, meghalt. Odilon-Barrot Camille Hyacinthe Villefortban született (Lozère megyében) 1791.július 19-én s befejezvén tanulmányait, az 1814-iki restauratio után a semmitő törvényszéknél mint ügyvéd lett alkalmazva. Ez állásában, mint Francziaország számos más ügyvédje, nagy népszerűségre tett szert a politikai vádlottak ügyes védelmezése által. 1827-ben az „Aidetoi“ nevű népkörnek tagja, 1830-ban pedig ugyanannak elnöke lett. Odilon-Barrotnak nem kis része van a forradalom előkészítésében ; jul. 28-án a municipalis bizottságba választatott be, s midőn az Orleanság alkotmányos királynak hivatott meg, mint a három biztos egyike X. Károlyt Cherbourgba kisérte. Viszszatérte után a Szajna megyei praefekturát kapta s a Lafitte minisztérium alatt egyszersmind az államtanács tagja lett. Azonban nehány hó múlva, miután a Lafittekabinet a Perrier kormánynak adott helyet, lemondott nem csak praefekturi, hanem az államtanácsban elfoglalt állásáról is. Ezután rövid idő múlva képviselőnek választatott a kamarába, melyben erélyes oppositiót képezett ugyan az udvar, Perrier, Guizot és Malé ellen, de másfelől óvakodott a republikánus érzelmű baloldalhoz csatlakozni. Ily irányban lett ő az úgynevezett dynasticus ellenzék legkitűnőbb képviselője és harcosa, aki az Orleans uralkodó család fenntartására törekedett ugyan, de a júliusi forradalom összes vívmányait és teljes követelményeit is zászlójára írta. Az eddigi kormányzat bukása után 1840-ben első alkalommal lépett fel a kormány mellett és támogatta a keleti kérdésben Thiers kormányát, azonban e támogatása által nem érte el — ami pedig czélja volt — a septemberi törvények megszüntetését. Midőn októberben ismét úgy fordult a koczka, hogy Guizot lépett a kormány élére, Odilon Barrot minden alkalmat felhasznált arra, hogy a ministerium tetteit gyanúsítsa s az az ellen intézett heves és mérés támadásai által nem egy kellemetlen napot okozott a kormány elnökének. Kifáradva a parlamentáris harczokban, 1846- ban üdülés és egészségi szempontból utazást tett kelet felé. Innen újult erővel visszatérve, nagyfontosságú tevékenységet fejtett ki, midőn 1847-ben megindult a választási jog kiterjesztése érdekében a reform-mozgalom. A parlamenti agitátorok, kik a júliusi trón iránti hűségek és támogatásuk színét megakarták óvni, mint Thiers, Remusat gróf és mások Odilon-Barrotra, mint az ellenzék nagy tekintélyű vezérére támaszkodtak s mig önmaguk nem vettek részt az úgynevezett, „reform-banketteken“ Odillon-Barrot-t küldötték oda, ki 1848-ban alá is írta a meghívást a reform-bankettre, de utóbb, midőn a mozgalom fenyegető irányzatot kezdett ölteni, annak keresztülvitelét iparkodott meggátolni. Bekövetkeztek aztán a mozgalmas napok. O. Barret február 22 én aláírta a Guizot elleni vádiratot. Guizot megbukott s a király daczára nagy ellenszenvének, melylyel Barrot iránt viseltetett, mégis — főleg Thiers többszörös sürgetésére és ajánlataira — meghívta őt a miniszterelnöki állásra február 24-én. O. Barrot tehát kormányt alkotott és annak élére állt, de a király előérzete és ellenszenve igazolva lett az által, hogy Barrotnak első lépése is szerencsétlen volt. Ő ugyanis Thiers társaságában és támogatása mellett azt tanácsta a királynak, amire ez rá is állott, hogy csapatjait vonja vissza. E lépéssel aztán meg volt adva a kegyelemdöfés a júliusi trónnak, melyet pedig O. Barrot támogatni és fentartani kívánt. A király menekülése után azt indítványozá O. Barrot a képviselőház utolsó ülésében, hogy állítassák fel egy régensség a párisi gróf javára. Az indítvány heves és elkeseredett vitákat szült, melyek főleg Lamartine befolyása alatt azzal végződtek, hogy a régensség iránti javaslat elvettetett. Midőn a népizgalom árjai már magasra csapkodtak, szónoki tehetségének erejével remélte azt lecsillapítani, de beszédei nem értek ezért, sőt annyira felingerelték a népet, hogy élete is veszélyben forgott. Miután tehát látta, hogy az árnak nem állhat ellent s nem úszhat azzal szemben, mint sokan mások hasonló körülmények között, csatlakozott a köztársasághoz, s Aisne megyében meg is választatott az alkotmányozó nemzetgyűlésbe képviselőnek, mely alkalommal az alkotmányjavaslat kidolgozására kiküldött bizottság tagja lett, hol tevékeny működést fejtett ki. Nemsokára a törvényhozó testületbe is beválasztatott s Bonaparte Lajos első kormányának elnöke és igazságügyminisztere lett, hanem ez állásában rövid idő múlva, 1850-ben Baroche által lett helyettesítve. Ugyan ez év junius havában az elnök dotatíoja ellen szavazott s júliusban a huszonötbe bizottságba, 1851-ben pedig az alkotmány revisiojára czólzó javaslatok tárgyalására kiküldött bizottságba választatott meg. Mindenikben tevékeny részt vett. A körülmények és viszonyok ismét oly fordulatot vettek, hogy Napóleon Lajos újra megkínálta őt a miniszterelnöki tárczával illetőleg új komány alkotásával (1851. mártiusban), de O. Barrot ez ajánlatot nem fogadta el. Bekövetkezett aztán nem sokára Napóleonnak deczember 2-ai államcsínye. Ekkor mintegy ötven tagja a többségnek gyűlt össze. O. Barrot házánál oly czélból, hogy a köztársasági elnök erőszakossága ellen tiltakozzanak, de czéljukat nem érhetők el, mert mindnyájan elfogattak. Odilon Barrot azonban nem sokára szabadlábra helyeztetett. 1852 januárban az Orleans-családi tanács tagja lett s májusban vonakodott letenni az esküt az alkotmányra. A császárság felállítása óta visszavonult a nyilvános élettől. A trónkövetelő család másik ágával épen most transigáló orleansok egy tekintélyes párthivet vesztettek Odilon-Barrotban, az egységes Ausztriát előtüntető államjegyek a dualismushoz mérten átalakíttassanak, és ha máskép nem, a jegyek egyik oldalán az osztrák, a másikon a magyar czimet ideiglenesen alkalmaztassák. Kelt Bécsben, aug. hó 4-én 1873.« Ezen interpellate a miniszterrel közöltetni rendeltetett, s ez arra a szeptember hó első napjaiban tartandó bizottsági ülésen fog válaszolni. Lapunk reggeli számában visszatérünk még e tárgyra, elmondva nézeteinket ezen ügyről. A porosz kormány, hogy legalább szinteg bebizonyítsa, hogy a nemzetközi non interventió elvét nem kívánta megsérteni az által hogy a „Friedrich Karl“ fregatta kapitánya. Werner elfogta Vigilantét, a spanyol felkelő hajót, nevezett kapitányt elmozdította és helyére Przewinskit nevezte ki. A spanyol kormány dicséretes erélyt fejt ki a rend helyreállítása érdekében. Naponta új jeleit adja életre valóságának. A déli felkelők mozgalma mind szűkebb határok közé szoríttatik. Eddig meghódolt Sevilla, Cadiz és Malaga, melyekben heteken át a rémuralom ütött tanyát s várjuk minden távirattól, hogy a kormány csapatok újabb és újabb sikereiről hozzon hírt. Németország hadereje. Berlin, aug. 2. Poroszország életét most inkább mint valaha Nagy Frigyes szelleme vezeti. Az egyházi politikát, e szellem munkája folytatásának tekintik. Ha valahol, bizonyára e hadsereg körüli körében látszik, hogy nem feledték el mondását: Poroszországnak mindig előőrsön kell lenni, vagyis hadkészen. E főelven nyugszik a mai hadszervezet. És semmit el nem mulasztanak,hogy a hadkészséget, a gyors mozgósítást minél nagyobb tökélyre vigyék, hogy a legközelebbi hadjárat dús tanúságait javításokban értékesítsék. A győzelem nem szédíti büszke veszteglésre, hisz emlékeznek, hogy Frigyes diadalmas sergei halála után oly rövid időre mint por repültek szét Jénánál, oly gyorsan emészt a tétlenség s annyira testvérgyermek a tétlenség és tehetetlenség. A folyó év májusában benyújtatott a birodalmi tanácsnak a kir. hadsereg szervezetéről szólójavaslat, mely a békelétszámot 401,659 emberre emeli, nem számítván bele az egyévi önkényteseket A gyalogság 469 zászlóaljat, a lovasság 465 századot, a tüzérség 329 üteget, a műszaki és szekerész csapatok tizennyolez, tizennyolez zászlóaljat fogna képezni. A békeállomány tetemesen szaporíttatott, minden gyalogzászlóalj 36 — 40 emberrel s a többi fegyvernemeknél hasonló arányban. Ha számítjuk a honvédséggel együtt a12 éves szolgálati időt, és veszszük, hogy a békelétszám összege minden három évben kiképeztetik, a hadi létszám összegét egy millió hatszázezernek találjuk. Még e roppant szám sem elég a nagy német nemzet ragyogó dicsőségének biztosítására, hanem a népfölkelés is szervezetin czéloztatik, mégpedig oly formán, hogy békében már teljes szervezete meg lévén állapítva, háború idején csakis a mozgósítási parancsra legyen szükség, s így nagyon rövid idő lejárta után helyőrségi szolgálatba léphessenek. Okul szolgál erre, hogy a franczia háború alkalmával sok oly nehézséggel járt a kiszolgált katonákból, s a népfelkelés czímén alkotott 100 egynéhány ezerből helyőrségi szolgálatot végző ember felállítása, minek egy csak kevésbé szerencsés hadjárat idején is felsülése bizonyos lett volna. A honvédség a múlt hó közepén új beosztást nyert. Minden hadtest kat sor hadosztálya mellé egy honvéd gyalog hadosztály s egy honvéd lovasezred, négy üteg és 5, illetőleg 6 honvéd pótzászlóalj rendeltetett. Teljes létszám csupán a gárda s 1 —8-ik hadtestnél van meg jelenben. A 9—12. hadtest részére 1879 ben, a 13—15. hadtestnél 1883 lesz meg az ugyan évről-évre növekedő teljes létszám. A bajor két hadtestnek még 1875-re ki kell állítani a teljes honvéd létszámát. Egy hadtestről, nem tudom, hogy a würtembergi vagy a szász, nem találtam semmi említést. A honvédség (nem számítva a megszálló vagy pótzászlóaljakat) tesz 219 zászlóaljat és 90 lovas századot, vagyis 260 ezer embert 432 ágyúval A hadszer-vezet költségeit most is nagy megterheltetéssel viselik az egyesített apró államok, melyek régebben aránytalanul kevés katonát voltak kénytelenek tartani, s épen e folytán volt pénzük oly számos és kitűnő tanintézetet állítani fel, s a növekedő terhet örömest kerülik amíg lehet, tehát nincs miért csodálnunk, hogy a mindenható Bismarckkal szemben sikerült a fondorkodóknak keresztül vinni, miszerint a kir.gyűlés a törvényjavaslatot tanácskozás alá az ülésszak bezárta előtt nem vette. A birodalom kormányát Oroszország ez év februári és Francziaország új törvényjavaslata jó formán kényszerítették, hogy a létszámfelemelésben bizonyos egyensúlyra törekedjék. Persze a hatás európai máris, el lehetünk készülve hasonló meglepetésre mi is. „Das Genie ist der Fleiss“, a szorgalom a lángász, úgy látszik a császár-király jelszava. — A katonai dolgokban fáradhatlan. Mindennap dolgozik a cabinetfőnökkel egy pár órát (írják a lapok), maga évenkint szemlét tart legalább is a sereg kétharmada, fölötte eljár a tisztek társaságainak felolvasásaira, ott van a kísérleteknél, szóval a legszorgalmasabb katona, ki a sereg tudományos szellemére nézve a legjótékonyabb példát adja. — Nemcsak a nemzet munkás természete, hanem ez is befolyással van azon lázas igyekezet és tevékenységre, mivel a porosz sereg tiszti karánál minden lépten nyomon találkozunk. A nagy táborkar, a hadtest-táborkarok a »Kriegs-Academie« taroczainak egy része, illetőleg évi turnusa nagy nyári utain van. Kirándulásaik az ország legkülönbözőbb részeire kimondhatlan iskola a földszín felvételben, a geographiában, a gyakorlati szolgálatban pl. táborhely választása hadtest vagy több részére stb. A hadgyakorlatok később fognak és szoktak megkezdetni. Most egy más és bizonyosan tapasztalás folytán szükségesnek ítélt hadgyakorlatról értesítenek a lapok, az ostromvívás és védés gyakorlatáról Graudenznél. Ily nemű hadgyakorlatot még eddig egyik állam se tartott, miért is idegen tisztek nagy számban vannak jelen. Pontosan értesítenek a lapok, hogy az első, második, már a harmadik víév (Paralelle) megnyittatott avagy bevégeztetett; a futó árkok, fedett utak, telepek, félévek mennyire készültek el, a gyalogság támadásai hogy sikerültek. A vivás és védésnél hat műszaki zászlóalj, két vár tüzérezred, s a helybeli gyalogezred vannak szolgálatban. E héten egynéhány régi erőd művön s a viműveken a tüzérség fogja magát gyakorolni. Kétségtelen, hogy az ilyen gyakorlatok nem kevéssé emelik a mérnök és tüzér tisztek ügyességét, valamint a legénység használhatóságát. A költség egy ily hadgyakorlatnál nem csekély, mert a lerontott erődöket fel kell építeni Az altisztek anyagi helyzetében egyik héten, azok erkölcsi helyzetén a másik héten javítanak; ágyú, fegyver mintákkal kísérletet tesznek. Mainzban conserv gyárt építenek; a várak egyes erődeit távírdával kötik össze (Berlin minden laktanyája direkt távirdai összeköttetésben áll a császári kabinettel) ; tavaly Kidben a tengerész akadémia szerveztetek, most észleldét állítanak sót. Az elősoroltakból is eléggé kitűnik a lázas tevékenység, mely soha sem tud eleget tenni az ország biztonsága s fegyveres ereje érdekében, amíg nálunk a sereg — a honvédség — nem is mondom, hisz jól tudjuk mindnyájan, hogy van. Itt nem mondja senki, de a tények hirdetik, hogy „a jó is jobbítható“, nálunk ez arany mondás, bizonyosan azért nem cirkulál. Ugron Gábor: Magyar kerttermények kollectiv kiállítása. Lukácsy Sándor mint e kollectív kiállítás rendezője a már előbb közzé tett tájékoztató közlemény után most az e kiállításra vonatkozó részletes programmot is beküldé hozzánk. Kiemeljük abból a következő pontokat: Köztudomású dolog, hogy ez időben még külföldről s saját szükségletünkre is nagy mérvű behozatal történik gyümölcsben, konyha és különféle kereskedelmi növényekben, melyekre nézve évenként több millióval megadóztatunk, — de az is köztudomású, hogy vannak már is hazai községeink, melyek nagy mérvű gyümölcs és egyéb kerttermények kivitelét eszközük és északibb szomszéd tartományokba egész Oroszországig; hogy Kecskemétről külön gyümölcsvonatok indíttatnak naponként a vasúton, hogy Kecskemét, Nagy-Kőrös és a szomszéd Kécske több mint egy millió forinttal értékesíti gyümölcsiparát, — Nagy-Maros évenként több mint fél millió frtot nyer kiküldött szőlőjéért külföldről; míg azonban ezen csak néhány községek szép törekvésük kiérdemelt jutalmára hosszú éveket, költséges utazásokat kényteleníttettek áldozni a piac megnyerésére, üzleti viszonyok szövésére, közlekedési eszközökkel rendelkező hazánk minden vidékei elérhetik ezt a bécsi világkiállítás alkalmával rendezendő collectiv statistikai kiállítással, és elérhetik azt, hogy a kisbirtokú földmivelő nép a hagyományos mezei gazdaság terén amúgy sem állhatván már meg munkaerejét a gépekben szerencsésen megtaláló nagybirtokossal szemben, a földmivelési iparukat a külpiaczok igényei szerint helyesebb, a mai kor követeléseinek megfelelő irányban tereltetik, mert nincs vidék széles ez országban, melynek az iparos gazdaság bizonyos ágának tetemes hasznára kifejtését helyi viszonyai ne gyámolítnák, és hogy ezt elérhessék, hogy kertterményeiknek biztos vevőket szerezhessenek, nincs ok kételkedni, hogy a bécsi világkiállítás kedvező alkalmát megragadni, és a következő programm értelmében kivitelre alkalmas kertterményeiket ismertetésül — észlelés végett beküldeni fogják. Én részemről legfőbb feladatomnak ismerem az illető megkeresőknek gyors és pontos felvilágosítást adni, küldeményeiket előnyösen berendezni s különösen a nyujtandó felvilágosításokkal az üzleti viszonyokat előmozditni s az eshető megrendeléseket az illetőkhöz nyomban által tenni. — Lukácsy Sándor, mint a collectiv kiállítás rendezője. A különleges kiállítási időkben nevem alatt Bécsbe világkiállítás — földmivelési osztály, — Magyarország, — közben eső időkben R.Palotára kérem intézni a leveleket. A kertipar irányában érdekelt hazai közönség miheztartására van szerencsém tudatni a következőket : 1. A kertipar termékei az érés és betakarítás ideje szerint a még hátralevő három különleges kertészeti kiállitáson lesznek bemutathatók, u. m. a) augusztus 20—30-ig, b) szeptember 18-tól 23-ig és c) októbertől 15-ig tartandó különleges kertészeti kiállításokon. Az szldés azonban az a czélra berendezendő helyiségekben aug. 2,9. okt. 15-ig folyamatban tartatik, annálfogva a szeptemberi különleges kiállítást érésükkel már megelőző dinnyék, szőlők és hasonlók, az aug. 20 — 30-ki különleges kertészeti kiállításra már felküldhetők. 2. A kertipar terményei közül ezen kiállításra alkalmasak : a) minden üde gyümölcs, a dinnyét és szőlőt különösen ideértve b) konyhanövények közül a kereskedelmi fontosságúak, u. m.: torma, hagyma, uborka, paprika, paradicsomalma, gombák s hasonlók ; c) feldolgozott gyümölcs és zöldség, a feldolgozás különböző módozataival; d) kereskedelmi növények, milyenek a különféle gyógyfüvek alkalmasan beszárítva, himboly magva (Ricinus) stb. festőnövények és termékei, u. m. fekete mályva, vad sáfrány (Szeklicze — Carthamus tinctorius) magyar indigo stb., iparnövények u. m. takács mácsonya (Dipsacus fullonum) s hasonlók ; e) gazdasági és kerti magvak; f) a szőlők és faiskolák termékei. Ezen collectív kiállítás nem" a pomolog, füvészeti vagy szépségi becsre, hanem bizonyos vidék tömeges kereskedelmi értékű termelésére fekteti a súlyt, kertterményeink értékesíthetése, piaczhódítása tekintetéből. 3. Arra nézve, hogy a kerttermények külkereskedelmi forgalomba átvezethetők legyenek, szükséges a nagyobb mérvű és állandóan egyenlő minőségű termelés és a termények minősége követelte közlekedési eszközök kedvezménye ; annálfogva ezen kiállításra küldendő tárgyak következő statistikai adatokkal felszerelendők: a) azon vidék rendes termelési mennyisége; b) annak eddigelé hol, miként, mily mennyiségben és mily áron értékesítése ; c) keresettség esetében mily mennyiségben termelhetése; d) a vidéknek közlekedési eszközei. 4. Hogy a gyümölcsök minőségének ismertetésére minél kedvezőbb mód felhasználtathassék, hasonlón mint a nagyobb mennyiségben kiállított borok ízlelésül a magyar csárdában,azonkép az élvezetre szánt gyümölcsök, dinnye, szőlő és hasonlók ízlelésül a meghatározandó díjért a kiállítást látogatóinak átnyujtatnak. A dinnye és szőlő nagy kivitelnek néz elébe; annálfogva az augusztus 20—30-ai különleges kiállításon már bemutathatók és ízlelésül nagyobb — a keresettséghez mért mennyiségben felküldendők, — hogy a világ népe csemegézve jeles dinnyéinket és az ország különböző vasúti közlekedéssel biró szőlőtermő vidékek szállításra alkalmas szőlőfajait érésidejük szerint augusztustól októberig ízlelve, saját ízlése után tehesse további nagyobb mérvű megrendeléseit. ízléséül dinnyét, szőlőt és egyéb gyümölcsöt nagyobb mennyiségben felküldeni szándékozók, a küldemény mennyiségére, idejére, órára és az üzleti egyébb viszonyokra szíveskedjenek levél útján tenni magukat velem étintkezésbe. (A kiállítási napokban Bécsben, magyarországi földmivelési osztály), azontúl R.-Palotán. 5. Ezen collectiv kiállításra felküldendő tárgyak a helybérfizetéstől mentesek, azok pedig, kik a fele szállítási díjkedvezményt élvezni óhajtják, szíveskedjenek erre szükséges elfogadási jegyeket (Zulassungschein) a bécsi világkiállítás magyarországi biztosságától (Budapesten, országút 29. sz.) kérni illetőleg megkeresve, postfordultával azt az illetőnek megküldendem.- Ezen collectiv kiállítás már bejelentve lévén, az egyenkint abban résztvevők egyedül nálam szíveskedjenek küldeményüket minél előbb, legkésőbb azonban az útnak indulás előtt bejelenteni. A kiállítandó tárgyaknak a különleges kiállítás megnyitását megelőző három nappal a helyszínen kell lenniük. 7. A küldemények: a csomag, láda, kosár stb. a födél és az oldalak által képzett szögleten át nemzeti szinü papírcsíkokkal látandók el felragaszással, és azontúl a födélre és oldalakra kék szinü papirosra irt czimlap reá ragasztandó, czimezve : An den k. k. Generaldirector der Weltausstellung Wien. Name des Ausstellers . . . Land und Wohnort . . . Abtheilung: Temporain-Gartenaufstellung Ungarn. Ily nyomatott czimlapok a fentebb nevezett biztosságnál, illetőleg nálam kaphatók, melynek aztán egy kitöltött hasonpéldánya a ládába, kosárba is helyezendő. 8. Végre a küldeményhez a ládába, kosárba stb. csomagolandó a tárgyak jegyzéke is, a 3 ik pontban nevezett statistikai adatok és keresettség esetében az árusítás. A kiállítandó tárgyak leirt módon felszerelését a beküldők érdeke követeli, azoknak szigorú megtartása biztosítja küldeményeik pontos megérkezését. KÜLÖNFÉLÉK. — A Margitsziget közepén folyvást fúrják a második artézi kutat. Már százhúsz ölnyi mélyre hatoltak s a kiemelt föld melegsége harminczhét Reaumur-fok, tehát már két fokkal melegebb, mint az első kút vize. Ekkor igazolva lesz Zsigmondy bányamérnök állítása, mely a sziget közepén nagyobb hőfokú forrással biztatott. A városligeti kutat is fúrják, s jelenleg csövezését lejebb szállitják. — A jury budapesti látogatásáról a külföldi lapok egymásután köztik a tudósításokat. Ma egy nem kevéssé érdekes fekszik előttünk, az augsburgi „Allgemeine Zeitung“ szerdai számában. A hosszabb tudósítás igen rokonszenves hangon van írva s csak végén mutatkozik egy némely tulság, a magyar provincziáns élet hiányainak túlságosan kirívó, bár látszólag inkább tudatllanságból, mint részakaratból származó rajzában. Hogy Magyarország — úgy kezdődik a czikk — szép, némely részében festői ország, mind tudjuk, hogy isten leggazdagabb áldásait árasztá ez országra, az iskols gyermekek első földrajzi leckéikben megtanulják , hogy a magyar híres vendégszeretetéről, az is régi dolog; de hogy Magyarország függetlensége aránylag rövid éveiben oly óriási elhaladásokat tett, hogy a bécsi közkiállításon átalános bámulatot keltett, azt nem mindenki tudja, s igen tapintatos gyöngéd eljárás volt a magyaroktól, hogy országuk fővárosának megtekintésére ezen meglhivást azon pontra határozták, midőn a juisy testületek minkáikat már majd teljesen befejezték s ítéleteiket, kimondták. Ha ez Acte de politesse előbb történik, a magyarophagok, a dühöngő magyarfalók e barátságos meghívásban a lekenyerezés egy nemét látták s az egészet mint ad captandam benevolentiam szánt raclameot kárhoztatták vona. A ki Magyarország tevékenységét az utolsó évtized alatt a nemzetgazdaság s a tudomány minden ágában, aki iskoláik berendezését, statisztikai munkálataikat, értelmes gondoskodásukat azon darabnyi tengerpart iránt, mely szent István koronájának jutott, tanulmányozhatta, kell hogy bámulja ez észszerű haladást s hogy ez országnak a legnagyobbszerű jövőt jósolja. Ily nyilatkozatokat lehetett már a jury üléseiben hallani s idegenek, francziák, angolok, oroszok, kik mint jurorok a gúnyos mosoly egy bizonyos nemével fogtak bírálati munkájokhoz, befejeztére egészen megtértek s örültek, hogy midőn már véleményök a magyarok részére tért, alkalmuk nyílt az országot és népet Budapest meghivása folytán személyesen ismerhetni.“ E bevezetés után következik az ünnepélyességek — ut, fogadtatás stb. leirása. Antipathiával csak a magyar ruha ellen ir. Havasról azt írja, hogy 27s melegben, „két bundában“ fogadta őket, s hogy csakis ő, e szeretetreméltó, kifáraszthatlan figyelmes és barátságos úr látszott — önkényt vagy nemzeti kívánság folytán — arra kárhoztatva lenni, hogy drága mentében, magas szárú csimában, kardosan és kalpagosan daczoljon a nap sugaraival. Az ismertetés, melybe pár tájékozatlan adat is becsúszott — például az Eszterházy-féle képtárt városi képtárnak mondja — végső részében így ír: „Ha e kellemes élményekre nyugodtan visszatekintünk, nagy társadalmi jelentőséget kell hogy tulajdonítsunk annak. Nem közönséges ünnep volt ez, mint Magyarország a koronázástól kezdve nem egyet tudott jól színre hozni — ez volt talán az első, valósággal nemzetközi ünnep, melyet Magyarország léte óta adott, s oly méltóságteljesen, szívélyesen, jól felfogva valósított. S e szempontból nagy jelentősége van. A magyarok maguk alig ítélhetik meg a hálás, jól ellátott, jól tartott közönség csak hízelgéseket mondhatott nekik, de a távol álló, kinek alkalma volt a külföldiek ítéleteit, most, miután már az országot s a népet látták, — hallani, az a magyaroknak csak gratulálhat. — Ők megmutatták, hogy — nemzeti tulságoktól menten — magukat a világ legműveltebb népeivel egy színvonalra tudják helyezni. Előre magyarok! — igy végződik a czikk —• bennetek megvan az anyag, hogy a haladás pályáján a többieket elértjétek s nekem még folyton fülemben zsonganak egy finom miveltségü würtembergi szavai, ki a diszlakomán mellettem ült s a vendéglátók